Kevés főtt tésztát eszünk, és nem szoktam leöblíteni, kivétel a néhány továbbkészített étel - sonkáskocka, mac and cheese etc... ezeket is csak azért, hogy megálljon a fővés, mert úgy is puhul még sütés közben. Mákos, diós metélthez 8 tojásos szélesmetéltet használok. Leszűröm, a főzőedényében zsiradékon átforgatom, sózom. (az édes tészta is sósan jó)
Kb. 45 éve nem öblítem, de nem is itthon szocializálódtam a konyhára. Durumliszteset nem veszek. Azt ami ma össze ragadt, többet nem fogom venni. Só a főzővízbe kerül. Az én módszerem az egyszerübb maradok annál, csak kiváncsi lettem. Azért még várom Nagypapi véleményét is.
Igen, a nem durumliszteset le kell. A vízbe kis olaj (nagyon sok helyen azt lehet olvasni, hogy nem kell, de igen!) és annyi só, hogy olyan legyen, mint a tengervíz. (Ebből mindig túl keveset ajánlanak.) Főzés közben szinte folyamatos kavargatás villával, utána öblítés, lecsöpögtetés, vajon újramelegítés.
nekem az öblítés kötelező - így tanultam, a nagymamám házilag gyúrta, és öblítette
arra kell külön figyelnem, ha valamit nem kell öblíteni (pl. rögtön az egész megy a szószba, vagy a "levesbe belefőzött" tészta esetén, ahol egy adag levesbe főzzük ki a tésztát)
Beszélgettünk a napokban a tésztákról. Ma sikerült valami 8 tojásos szuper különleges magyar terméket megfőznöm, ami egy hatalmas ragacs lett. Lényem elolvasta utólag a feliratot, miszerint "főzés után öblitse le" Mondtam én még soha semmilyen tésztát nem öblögettem főzés után. Ezután megnéztem az itthon található olaszokat, sehol nem volt szó öblitésről. Viszont a magyar fodros kockán szintén rajta van az öblités. Nemszoktam leöbliteni és nem is ragad.
Ez valami magyar specialitás, mármint a leöblitjük a tésztát főzés után?
A Légrádyra emlékszem én is, a Törökvész utat nem tudom, pedig akkoriban arra laktam. Jó volt még akkoriban a Carmel pince is, amolyan normális hétköznapi embereknek, mint pl. én.
Korozott lesz reggelire, tegnap kaptam bolgar feta sajtot (sajnos itt nincs bryndza), abbol csinaltam. Ebedre megy egy darab borda a sutobe krumplipurevel, salataval. Sör. :-)
A Bródyt nem ismerem, de annoa rendszerváltás környékén nagy szám volt a Magyar utcában a Légrády testvérek pinceétterme, Ming vázák, Munkácsy képek etc...
Volt egy ilyen a Törökvész úton is, talán Mátyás király volt a neve.
A Légrády viszonylag sokáig élt, még van nyoma a neten.
Valamikor nagyon régen, még a 80-as években, vittek minket egyszer a barátaink egy Andrássy uti lakás vendéglőbe. Már csak arra emlékszem, hogy gyönyörű kazettás mennyezet volt az eléggé lepukkant ház bejáratában. Ez valami szuper titkos tipp volt akkoriban, csak bennfenteseknek. Minden firlefranc nélkül jót ettünk. Aztán mire legközelebb jöttünk már nem is létezett a hely.
De van egy ilyen flancos hely valahol a Brody Sándor utcában is, én nem voltam ott csak hallomásból tudom. Kizárólag gazdagéknak, de lehet hogy már az se működik.
elkeszult tegnap a barany. 8 kilo hamozva, gerinc nelkul. a gerinc vegul a fagyoban maradt. az elobb pedig gyorsan osszeutottem egy sultpaprika kremlevest.
