Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Az jutott még eszembe, hogy ha kicsit tovább együtt maradnak, az 1970-es dalaikból össze lehetett volna rakni a karácsonyi piacra egy közepes Beatles-lemezt:
The Beatles: Another Day (1970)
My Sweet Lord, Maybe I'm Amazed, It Don't Come Easy, Mother, Another Day, Instant Karma, Awaiting On You All, Working Class Hero, God, Uncle Albert/Amiral Halsey, Every Night, All Things Must Pass, Early 1970
Igen, van köztük, ami '71-ben jelent meg, de '70-es felvételek.
Ahogy írtam is neked korábban, nekem ez a kedvencem mind a négyük összes szólólemeze közül. Ezért aztán nem hagyhattam ki a deluxe kiadást. Első megállapításom, hogy méretéből eredően sokkal jobban kézre áll, jobban kezelhető mint a McCartney dobozok. Mivel eddig sem az Imagine sem a tavaly megjelent válogatás lemez deluxe változatát nem vettem meg (ezekkel azonos méretű és stílusú), most először találkoztam a designnal.
Tartalmat tekintve, amit a CD-ken és a blurayeken hall az ember, több mint elég. Mivel van bluray lejátszóm, nagyon örülök a hires változatoknak. Persze kicsit sok, és túlzás 1+1 dalnak ennyi változatát meghallgatni, de szerencsére nem is muszáj. Hangulattól függően a teljes album többféle változata közül válogathatunk. A második blurayen pedig bőséges mennyiségű impro, demo és Yoko felvétel hallható. Ez utóbbiak kb. 2 órányi játékidőt tesznek ki és szokás szerint csak a rájuk fogékonyaknak ajánlottak.
A remix jó, de semmi hűha érzést nem okoz. Mivel a lemez nagyon szikár hangszerelésű, túl nagy mozgástér a keverésnél nem volt, így gyökeres változás (szerencsére) nincs benne az eredetihez képest.
Hogy tetszik az új Plastic Ono Band? Túl azon, hogy tényleg ráfért egy kis polírozás, megint meggyőződtem róla, milyen dögös kis lemez. És hogy mennyire jól kezdték mindnyájan a szólókarrierjüket, kár, hogy aztán az mind a négyüknél beleszürkült a hetvenes évek unalmába.( Megelégedtem a kétlemezes változattal, annyira azért nem voltam ráizgulva, hogy hat lemezen hallgassam meg ugyanazt.)
Illetve ha Stones, akkor teljes album vagy majd jövőre egy 60. évfordulós válogatás, rajta két új dallal?
Nem mindegy...
Nyolcvan felé közelítve nagy luxus ez a csigatempó, igaz ők énekelték, hogy time is on my side...
Nagy dolog, hogy még mindig van Stones (Brian és Bill híján persze, de mégis), éljenek is a lehetőséggel.
Úgy értem (és hogy ne legyek teljesen off), Paul kényszerből készít szóló (illetve anno Wings) albumokat, nyilván boldogan csinálna ma is Beatles-lemezeket, ha máshogy alakulnak a dolgok.
A Stones viszont csinálhatna lemezt (tudom, csinálják...), ehelyett a legutóbbi óta eltelt 16 évben volt már Keith-szóló, Jagger projekt (SuperHeavy) és szólódalok, feldolgozás-album, újrakiadások, válogatásból kettő is, DVD-k: csupa-csupa alibizés (mínusz a tavalyi új dal), épp csak új Stones lemez nem.
Szűzföldeken, oks csak az a vonala Paulnak nálam úgy jön le h "bármit megtehetek a Beatles miatt és ott bejött". Csak személy szerint nekem nem jönnek már a kísérletezései se.
A Beatlesben tényleg ütött minden műfaj amihez hozzányúltak. Szólóban nekem enervált.
Mint ahogy szinte mindenki, Jaggert is beleértve. Pont ezért kaptam fel rá a fejem h aztaaaa.
Ha nem Jagger lenne akkor is tetszene, dalok után megyek, a név másodlagos.
Nagy Keef fanként se hiányzik Ő nekem ebből. Hát a Ghost eléggé nyomi volt számomra.
Sztem a doom-gotmerockin vonalból is a legjobb az elmúlt jó néhány évtizedben még Stones-mércével is. Valóban nem egy dayinthelife v brown sugar, de legalább felráz.
Am sztem a kreativitás a zebra-séta után ki is hunyt a műfajból.
"lehet ezt dögösen-lendületesen csinálni öregen is" hát... szerintem a McCartney fanok ezzel pont tisztában is vannak; Cut Me Some Slack, Nothing Too Much Just Out of Sight, Highway, Hell to Pay, Slidin' stb :D
Az Eazy Sleazy számomra egy komikusnak ható recycled rock dal. Lendületesnek lendületes, és nyilván szubjektív, hogy valakinek tetszik-e vagy sem(!), de én úgy érzem mindenféle kreativitást nélkülöz.
és akkor kis... on topic: Egyébként számomra elég érdekes az új III Imagined projekt, különösen az előadók miatt, akik közül többeket is kedvelek alapból. Kétlem, hogy ez lenne a "jövő" Paulnak, vagy akár az, hogy más előadóknak írjon számokat, de egy one-off projektnek szerintem jó volt. Nálam az új albumon a top hármat Fike, Anderson .Paak (az ő verziója lepett meg talán legjobban, mert az eredeti When Winter Comes amúgy is az egyik kedvencem és nem gondoltam volna, hogy kapunk egy olyan remixet, ami ennyire megfog) és Blood Orange alkotják, fantasztikus munkát végeztek mindhárman. St. Vincent és Phoebe Bridgers is kitettek magukért, különösen Annie Clark háttérvokáljai tetszenek, jó egy kis női hangot újra Paul mellett hallani. Khruangbin-éket imádom de kicsit többet vártam tőlük, csakúgy mint Albarn-tól és Becktől, viszont ezeket a collabeket is nagyon jó elhallgatni.
Mondjuk azért még egy Fireman albumot elfogadnék ebben az évben.
Tipikus tet nelkuli throwaway, a tavalyi Stones-dal siman leiskolazza.
Erdemes meghallgatni a Cut Me Some Slack-et, amikor Grohl Paullal allt ossze.
Jagger az ilyen sehova nem tarto szolodalai helyett jobban tenne szerintem, ha Keith-ekkel alkotna, olyankor jobban odateszi magat, komolyabban veszi az egeszet, a Living in a ghost town szovegileg is erosebb volt.
Paul lemeze nem volt ilyen lenduletes, de volt benne kraft.
Ez a Jagger dal meg minden lenduletevel egyutt is egy humbug. Csak azert erdekes, mert o enekli, de nem veletlen, hogy szolodal lett es nem Stones.
Általában mikor McCartney kijön vmi újjal, el vagytok sokan ájulva, pedig nekem annyira nem jönnek be a dolgai a Beatles után.. szvl meghallgattam az új Jagger dalt és letaglózott rendesen.
Csak ezért jutott eszembe, h ide is írjak, h lehet ezt dögösen-lendületesen csinálni öregen is:)
Gondolom a topik húsz éve alatt már legalább egyszer felmerült, hogy milyen lenne a Fehér Album szimpla lemezként.
Mondhatni, "Beatles-rajongói közhely" már maga az ötlet is.
Végülis pont annyi értelme van, mint bármilyen “mi lett volna, ha…” játéknak (semennyi), van, aki mégis hajlamos ilyeneken töprengeni. :)
Mindenesetre részemről az alább olvasható dallista oké lett volna (ha a maradék az Anthology 3-on és az ötvenéves delux kiadásban azért persze megjelent volna):
1. Back In The U.S.S.R.
2. Dear Prudence
3. Savoy Truffle
4. Everybody's Got Something to Hide Except Me and My Monkey
5. Don’t Pass Me By
6. Helter Skelter 7. Julia
1. Why Don't We Do It In The Road?
2. Happiness Is A Warm Gun
3. I Will
4. While My Guitar Gently Weeps
5. Blackbird
6. Yer Blues 7. Honey Pie
Szempontok voltak a szimpla albumaik többé-kevésbé állandó jegyei:
- 14 dal legyen
- John- és Paul-dalok azonos mennyiségben (ez nem jött össze, a Good Night annyira kilógott a lemezről -hiába oldotta volna meg a Ringo- ill. a "plusz egy Lennon szerezte dal" kérdést is- Revolution 9 hiányában, hogy végül a Honey Pie került a helyére: a Yer Blues hangulata után ugyanúgy kellett egy feloldó hatású dal, ahogy a R9 se zárhatta az eredeti lemezt - egyébként nekem nagyon adta volna magát egy I’m So Tired-Good Night párosítás – csak éppen nem hangzott jól és a 14 dalos formátumnál azért az is szempont, mi maradt volna le helyettük – én úgy éreztem, két jobb dal)
- George két, Ringo egy dallal szerepeljen
- ne ugyanaz énekeljen két egymást követő dalt
- dinamikai váltások (ne legyen egymás után két ballada vagy két rockosabb dal)
Tehát ez a lista nem a kedvenceimet tartalmazza (akkor nem lenne itt se a Don’t Pass Me By, se a Honey Pie, itt lenne viszont a Rocky Raccoon és az I’m So Tired), hanem a fenti kritériumokhoz alkalmazkodva alakítottam ki.
Illetve szempont volt az is, hogy passzoljanak a dalok az összképbe (valamiért a Rocky Raccoon helyét se találtam meg, végül az I Will lett helyette, sőt az egyébként nagy kedvencem, a Long Long Long is emiatt maradt le, pedig fontolgattam, hogy Revolver-módra három George-dal is legyen).
És nagyon nehéz volt egyébként szinte kiiktatni az ízlésemet (azért csak szinte, mert azért pár kivételtől eltekintve nem véletlenül az maradt le, ami), elszakadni a preferenciáktól és a fenti keretek között maradni.
Volt ennek értelme?
Nem, nem volt. :)
Legfeljebb annyi, hogy elszórakoztattam vele magamat, de az biztos, hogy továbbra is az eredeti albumot hallgatom, ob-la-distul, R9-ostul, mindenestül: nem hamisítok zenetörténelmet. :)
A nagynevű közreműködők ellenére kicsit halovány lett Ringo EP-je. Persze Beatles ide vagy oda, önálló előadóként nem szokás a topba sorolni, de a legutóbbi lemezein mindig volt egy-két olyan villanás, amire azt lehetett mondani, hogy érdemes volt. Most ez olyan szomorkás és méla anyag. Ami nem biztos, hogy az ő hibája, sőt. A helyzet ilyen. Azon viszont meglepődtem, hogy vinylen is nagy korongként jött ki. Néztem is, hányas fordulaton kell játszani, mert az nincs ráírva, de persze 33.
Erről teljesen elfeledkeztem. Imádom a lemezt, de a megjelenésének időpontját sosem tartottam számon. Még az évet sem tudtam volna fejből megmondani, ami talán azért van, mert a többi lemezével ellentétben nem a megjelenésekor vettem meg, hanem sok évvel azután tudtam csak letölteni. Máig sincs meg hivatalos fizikai formátumban. Remélem valamikor lesz belőle újrakiadás.
