A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
"...becsontosodott nézetekkel szemben is "felvenni a kesztyűt". "
Ha ennél is jobban rá fogok érni, feladok egy hirdetést: Szeretném megcáfoltatni ezt: 2*2=4
Remélem akad majd olyan magasan kvalifikált szakember, aki képes lesz a becsontosodott nézetekkel szemben is "felvenni a kesztyűt" - kihozva, hogy a fenti egyenlőség nem igazán mindig teljesül.
A színképelemzést nagyon régóta ismertem, azt nem tudtam, hogy a távolról érkező fény a vöröseltolódáson kívül a színképelemzés diagramjában is valamilyen változást mutat.
A kísérleti vagy elméleti /magasabb szintű matematikai ismereteket is igénylő/ tudományos igényű alátámasztást meghagyom az e téren jól képzett kollégáknak.
Persze csak ha a felvetett gondolat reális kiindulási alapnak tűnik valaki számára, olyan személyre gondolok, aki jól képzett ezen a területen és elég merész, képes kockázatot vállalva a becsontosodott nézetekkel szemben is "felvenni a kesztyűt".
Minden esetre köszönöm a tájékoztató jellegű, segítő hozzászólásodat.
A kozmológia elméleti alapja az altrel és a kvantumfizika. Ezek előrejelzéseit számtalan kísérlet és megfigyelés erősíti meg. A kozmológiában messzemenő következtetéseket alapoznak ezekre. Az elméleti alapban a fentiek miatt indokolt bizonyos szintig megbízni, természetesen állandóan ellenőrizni kell minden olyan állítást, amit csak lehet. Csillagászati megfigyelésekkel, rádiócsillagászattal, gravitációs detektorokkal, amivel csak esély van rá. Ez biztosítja az egész tudományos jellegét. te se az elméleti alapból, se a megerősítő megfigyelésekből szemlátomást semmit se ismersz. Pl. meglepetésként ér olyan száz éves ismeret, mint hogy létezik színkép. Ennél azért sokkal nagyobb tényanyagra épül az elmélet.
Most vesd össze ezt azzal, amit te csinálsz. Olvasol valahol pár megfigyelést, és ebből próbálsz elméleti alapok, matematikai, fizikai ismeretek nélkül messzemenő következtetésre jutni. Egyszerűen feltételezel egy jelenséget (fény megnyújtása) és ezzel támasztasz alá egy másik feltételezést, hogy ti. a kozmológusok mindenben tévednek. Ami persze könnyen lehetséges, de ennek bizonyításához azért több kellene, mint hogy egy tök laikus különböző feltételezéseket tesz bármiféle kísérleti vagy elméleti alátámasztás nélkül.
Az alábbi tanulmányok - térbeli szálas koncentrátumok jelenléte - ismeretében újabb cáfolni valót tárok elétek:
Az index hasábjain - vagyis itt - már megbuktam ugyan a nagy bumm elméletének cáfolatával: itt az volt a fő érvem, hogy a felkelő nap színe is vörös és a távoli fény elé is kerülhet annyi elemi részecske mint a napunk fotonjai elé, de a színkép eltolódás problémáját itt tárták elém először, így leálltam az elméletem védelmével.
ZsL. kolléga által beidézett a tanulmányt megismerve ismét remélhetőnek gondolom munkahipotézisem igazolhatóságát.Ha ilyen szálas koncentrátumok jellemzik a végtelen teret, akkor a foton pályáján több ízben megeshet, hogy nyújtó térhatáson halad keresztül így a hullámhossz megnövekedhet?!
A fény nyalábok, mint tudjuk a világűrben lencsehatást is "szenvedhetnek" (bocs.) élvezhetnek.Miért ne érhetné a fényt akár nyújtó hatás is az út során, mindjárt gyengülne a tágulási elmélet hitelessége?! /Az én felvetésemen pedig tovább lehetne rágódni./
A mi Galaktikánk már elnyelt egy tucatnyi törpegalaxist az utóbbi néhány milliárd évben, és ennek nyomai felfedezhetők a tejútrendszerünkön belüli csomósodások és csillag-áramlatok formájában. Ez azonban az egyes csillagok és bolygóik számára ritkán jelent katasztrófát. Kb. olyasmi ez, mint amikor egy amőba felfal egy másikat, aztán annak molekulái megemésztődnek, azaz átalakulnak, de ez az egyes atomok kémiai identitását nem befolyásolja. Mindennek persze kevesebb köze van a Nagy Bumm-hoz, mint az ember születésétől haláláig tartó egyedfejlődéséhez az egyes sejtek osztódásának.
Aki csak a TV-hiradóból veszi ismereteit, persze, hogy nem hall róla, mert a közmédia számára fontosabbak a hátborzongató hírek, mint az, hogy az emberi gyarlóságoktól eltekintve, igazából milyen világban is (Univerzumban) élünk. Az nem eléggé hátborzongató, hogy néhány milliárd év múlva melyik szomszédos galaxis csillagai keverednek majd a mi Galaktikánk csillagai közé. A Lokális Halmaz egyes galaxisainak a gravitációs eredetű közeledése nem mond ellent az általános távolodásnak, ami a galaxishalmazok többségére igaz, még akkor is ha a halmazokon belül javában zajlik a kisebbeknek a nagyobbak általi felfalása. A galaxisok ugyanis nyugodtan tekinthetők ragadozó képződményeknek.
Nincs problémám az anyag struktúra legújabb kutatási eredményeinek szemléletváltozást igénylő befogadásával, azzal is egyetértek, hogy talán soha nem jutunk el a legvégsőbb igazsághoz ezen a téren.
A mindennapi valóság a közelünkben azonban attól még nem változott meg, hogy az eredeti egyszerűbb struktúrát most egy sokkal bonyolultabb konstrukcióként érzékeljük, (a vizsgálati módszerek változása, a vizsgálóeszközök, műszerek korszerűsége, a szemléletmód, stb okán).
A különleges kozmikus szituációk, amelyek nem a közelünkben, hanem alig érzékelhető messzeségben, vagy csak elvben lehetségesek az itteni tényszerű közegünket nem-igen befolyásolják.
Felhagyok a nagy bumm világkeletkezés hipotézisének cáfolatával. Ehhez valóban kevés meggyőző érvet tudtam felsorakoztatni. Én a mindenséget kitöltő anyag állandó jelenlétét tekintem reálisnak, bumm, vagy bummok nélkül és a folyamatos mozgást az anyag és az energia kölcsönös "egymásba fordulását", dinamizmusát vélem világunk alapjának.
Köszönöm a barátságos, segítőkész közreműködéseteket, Szervusztok!
Először el kell határoznunk, hogy megszabadulunk a mechanikus szemléletmódtól olyan jelenségekkel kapcsolatban, amelyek nem mechanikus szerkezetek.
Utána, következő lépésként talán az elemi részecskékkel kapcsolatban kell belátnunk, hogy azok nem egymás körül keringő, vagy egymással ütköző, kerek golyók, mert ma már az óvodások számára is elavult mese a Bohr-féle atommodell. Éljük bele magunkat egy valamicskével fejlettebb, de nem végleges modellbe: a részecskék olyan energiacsomagok, amelyeknek a középpontja és hatóerejének a csökkenése a középpontjuktól távolodva, csak közvetett módon, rafináltan kiagyalt kísérletek révén, más részecskékhez viszonyítva állapítható meg.
Harmadik lépésként be kell látnunk, hogy az Univerzum nem gépezet, még ha a divatos világképek egyike is az, hogy minden a Teremtő számítógépében modellezett, virtuális valóság megnyilvánulása. Nem biztos, hogy végtelen kiterjedésű, de azért meglehetősen nagy az emberi léptékhez képest. Annyira nagy, hogy a vizsgálata során ugyanazokba a problémákba ütközünk, mint az elemi részecskék vizsgálatakor.
Aztán rájövünk, hogy nem szabad úgy szemlélnünk ezt az egészet, és annyira leegyszerűsített elképzelésre törekednünk, amennyire átláthatónak érezzük a kezünk ügyébe kerülő tárgyak működését.
Olyan az Isten amilyennek hiszed, akinek haragvó, büntető Istene van az szenvedjen, az enyém szerető, gondoskodó, az én gyötrelmeim soha sem az Isten büntetése, hanem azén téves cselekedetem, vagy mások károkozó tevékenysége, esetleg a természet előre nem látott fordulata miatt keletkezett. Az Isten nem ér rá, hogy veled külön bíbelődjön, /szerintem./ De rajtad áll mit hiszel.
Fogalmam sincs. Én csak azt hittem el róla, amit nagymamám mondott: akarata kifürkészhetetlen. Azóta mélységes gyanakvással fogadok minden egyéb - Istennel kapcsolatos emberi szónoklatot, ill. iránymutatást.
Megjegyzés: A kifürkészhetetlenség a véletlenszerűség szinonimája (szerintem).
„Szép ez, de miért kellett a Teremtéssel egyidőben elindulnia a végtelen, irtózatos szenvedéstörténetnek, egy olyan univerzumnak kifejlősnie, melyben a szenvedés az egyetlen bizonyosság, és a szenvedés iszonyú fokozódása a következmény...”
Erre a szövegre milyen választ adnál? Lehet optimista és lehet pesszimista, behangoltság kérdése. Úgy látom Te nagyon pesszimista ember vagy, aki mindenben csak a rosszat látja.
