Zimi, te gyakorlott fedémesi repülő vagy, ezért megkérdezném, hogy mennyire egyezik annak a tájnak az időjárása az Alföldével? Jó lenne hamarosan eljutni picit dombozni egy amolyan hosszú hétvége keretében, csak kérdés, mikor szabad ill. érdemes indulni?
Tudom elég hülyén tettem fel a kérdést, de biztosan érted mire akarok kijukadni.... :D
Ma a Dokival repültünk egyet az Eged ÉNY-i starthelyéről. Az Eged felső harmada folyamatosan ködbe burkolózott, de menni akartunk. Elég rémes volt felmászni a saras, latyakos domboldalon, a talaj se volt felfagyva, a fákról folyamatosan csepegett nyakunkba a jéghideg víz.
A starthelyen a várható köd fogadott, igen gyenge ÉK-i befújásokkal. Néha É-ira váltott, a Dokit egy ilyen kavarhatta meg, mert egy enyhe ÉK-i egérpukiba húzta fel az ernyőt, de hirtelen É-ira váltott, hát rátette a Mentort egy bokorra. Elkezdtük gyorsan bokortalanítani az ernyőt, természetesen ilyenkor jött egy tuti befújás. Mire sikerült, majdnem szélcsend lett. Most én kezdtem bele a startba, de sajnos annyira gyenge befújás jött, hogy fel se tudtam húzni időben az ernyőt, inkább megszakítottam a startot. A Doki ezalatt még mindig az ernyőjének a zsinórjait bogozta, de láthatóan jól haladt vele.
Másodikra belefutózni akartam, de aztán jött egy kicsit határozottabb lötyi, hát belestartoltam. Most szépen feljött a kupola, startoltam is.. Reménykedtünk egy kis lejtőzésben, elég nagy köd volt, de ez a gyenge szél is tartott annyira, hogy az 5 perces repülésből 15 perces lett. Inkább nulláztam, mintsem emelkedtem, az idő ezt adta. Érdekes látvány volt az alattam/mellettem elterülő sejtelmes árnyékok, a fák lombkoronája. A köd mindent beborított, de tisztán érzékeltem, kb. hol lehetek.
Amikor eltávolodtam az Eged oldalától, kijutottam a tejfölből és minden szépen kitisztult. Gyönyörű volt a havas táj. Sajnáltam, hogy a kamerámat nem hoztam, ezt le kellett volna videózni.
Leszállás után már javában hajtogattam, mikor megláttam a Dokit kibukkanni a ködből. Ő is lejtőzött egyet és csak azután szállt le.
Visszanéztem a variómat, ami gyenge feles emelést mutatott. Hát ennyit adott az idő, de kellett már ez a kis tüneti kezelés. Most a vendégszobában szárítom a nedves ernyőmet, miközben forralt bort kortyolgatok..
No nee! Ez már télleg sokk! Láttam már farbalőtt F18-ast, orrmetszett Mig 29-est, kabintető nélkül F18-ast, B17-est függőleges vezérsík nélkül, de még egy B 707-est is egyoldalt levált harmadszárnnyal. Az F 15-öst az egyik legjobb vadászgépnek tartom, de azért számomra hihetetlen, hogy fél szárnnyal képes legyen leszállni. Egy Harrierről ezt elhinném, de egy nem vektorizálható hajtóműves repülőgépről?! Hát ez nekem sok!
Vagy tényleg igaz a mondás, hogy jó pilóta még egy rozsdás konzervdobozzal is tud repülni? Ezek után nem lepődnék meg, ha előhúznál egy ilyen felvételt a jutubéról!
Ha ez nem trükkfelvétel, akkor magyarázza el nekem valaki, hogy, hogy a mákos bélesbe tudott csórikám azzal a szétszakadt kupolával repülni?! És hogy lehet, hogy mindkét szárnydarab képes volt viszonylag egyben repülni, és még -láthatóan- irányítható állapotban maradni, meg sikeresen landolni velük?!
Annak a pilótának le kellett volna pörögnie, meg mentőernyőt nyitnia!!
Vagy a fizika egyszerűen nem működött, mert Uri Geller figyelt a távolból? Vagy a pilótát Aladdinnak hívják és láthatatlan repülő szőnyege van?
Akkor most már ezentúl követelhetjük, hogy DHV-tesztek közé felvegyék a levegőben szétszakadt ernyők irányíthatóságának vizsgálatát, mert egy biztonságos ernyőnek ezt is tudnia kell?!
Be is fejezem, mert az államat még meg kell keresnem, mert leesett és elgurult...
Szerencsére nem tartom magam olyan nagy szakembernek, mert szinte naponta hallok számomra új dolgot, ezért óvatos vagyok a véleményalkotásban. És igyekszem meghallgatni meg elolvasni minél több véleményt, odafigyelve az ellentmondásokra.
De a több mint két évtized alatt elég sokféle típusú, méretű és állapotú ernyőt volt alkalmam kipróbálni több-kevesebb repüléssel, és ez alapján tűnik úgy, hogy a szakadó szilárdság romlik kevésbé, ami persze az újraimpregnált ernyőkre csak akkor igaz, ha a felújítás előtti mérés alapján az anyag még elég erős ahhoz, hogy érdemes legyen újra impregnálni.
Szerintem az anyag erősségének mérése a tűs módszerrel fontosabb, mint a légáteresztésé, mert a tapasztalat szerint csak a már nagyon leabált ernyőknél nő meg a zsákesésből kijövetel ideje, a legtöbb konstrukció még nulla másodperc légátszívatási időnél is jól repül, és nem okoz problémát. Etéren kissé átestünk a ló túloldalára, miközben sokan féltik ernyőjüket a "böködéstől", ami pedig életveszélyes szitutól mentheti meg az ernyő gazdáját. A zsákesés ugyanis nem olyan vészes, mintha széthasadna az ember feje fölött a kupola.
Fedémesre költözésem utáni első évben, hogy a kezdőoktatásra legalkalmasabbat kiválasszam, kipróbáltam minden lehetséges starthelyet a környék dombjain (a Bátor és Hevesaranyos közti dombokat is; a Kisfüzes - Pétervására - Erdőkövesd - Váraszó - Tarnalelesz környékieket már korábban, Bp-ről leköltözésem után), és eközben jó néhányszor zsákestem egyet, amíg az ernyő felgyorsulva ki nem bólintott belőle, vagy úgy is értem földet, mert pl. a starthellyel szemben levő domb turbulenciája lerakott, vagy csak lekavarta a kupoláról a felhajtóerőt. Mindig megúsztam kb. akkora eséssel, mintha mentőernyővel jöttem volna le. Egy ernyőszétszakadást azonban én se vállalnék be.
A másik dolog, amit említettél, hogy a gyártók hajtanak a piac pörgésére, ezért nemigen törekszenek rá, hogy tartósak legyenek a termékeik, bizony nem új dolog. Még főiskolás koromban (ami négy évtizede ért véget) hallottam az anyagtechnológia tanártól, hogy valamikor az '50-es években a Tungsram elektroncsövei túl hosszú élettartamúak voltak az egyik külföldi céges megrendelőjük számára (aki nem találta praktikusnak, hogy a csövek tovább tartanak, mint a neves cég által gyártott rádiók tervezett kifuttatási ideje az új típus piacra dobása előtt), ezért a Tungsram létrehozott egy néhány embert foglalkoztató kisebb labort, annak kikísérletezésére, hogyan lehet időzített élettartamot adó műhibát létrehozni a csövekben.
Az ernyőknél nem kell túl sokat kísérletezni ilyesmivel, elég ha a cellafalak gyengébb anyagból vannak, mint a felső felület, az ügyetlen kezdők aztán elintézik a többit leszálláskor, ha az ernyőt hagyját előre csapódni...
Igazad van, majd Laci bácsinál a közgyűlésen megvizsgáljuk. Különben is csak kisdombozni vettem (ócsóér), de ősszel kimerészkedtem vele az Eged-re is. Pár hete pedig az Eged-en belefutottam egy-két 5-ös emelésbe (amikor majdnem elfagyott a kezem a kesztyűben) és az ernyő igen jól viselkedett. Meg a tegnapi wingover is megterhelte a cuccot. Szóval egyre merészebb lettem alatta, de majd visszaveszek.
Különben sem ez a főernyőm, majd a viháncolást tartalékolom tavaszra, amikor a Dragont előveszem.
A skytex-ről én is ezt hallottam,de ez egy kényes téma,mert minden, amiből manapság pénzt lehet csinálni az kényes témává válik...
Már önnmagában az a tény hogy micsoda nagy eltérések vannak egyes "szakemberek" véleményében, óvatosságra int. Aztán - ahogy az autóiparban is - lehet hogy amikor eljut a technika a túl jóhoz, túl tartóshoz, visszavesznek a gyártók, az optimális tönkremenési sebességig...
Az én gelvenoros ernyőm piacvezető a startolásban,és semmit nem tudok kitalálni, ami az anyaga ellen szólna, ha csak azt nem hogy ez nem lesz ötvenes porozitású másfél év alatt,kevés órával.... Több fiatal ernyővel találkoztam újabban,amelyeknek a gazdája dobott egy hátast, amikor megmérte az ernyőjét, aztán vett újat!
Farkastörvények, és hazudozás. Ez jellemző a mai megélhetésre :(
Talán nem véletlen, hogy a gelvenor megy ki a divatból a gyártók körében. Mint ahogy a másfél évtizede annyira divatba jött mylar is már a múlté, pedig a maga módján az se volt rossz bevonat.
Kösz a javaslatot, de szerencsére "nyitott kapukat döngetsz", mert jövő szombaton lesz a "közgyűlésünk", ahol egyéb programok mellett megvizsgáljuk az összes odahozott ernyő anyagát. A gelvenoros anyag tényleg speciális eset, a klasszikus skytex-nél azonban az a tapasztalat, hogy a porozitás előbb nő, mint ahogy a szakadószilárdság csökken, és legtöbbször a már nulla másodperces kupolák is bírják az 1 kg-os szakító terhelést.
Akkor viszont minden ökörködést félretéve, javaslok neked egy szakadás próbát!!! Nem tudom mi a neve annak amikor egy kampót akasztanak az ernyő anyagába,és megnézik,mennyire hasad.
Csak azértmondom ezt neked,mert főleg a régi gelvenoroknál,olyan vastagon beimpregnálták az anyagot hogy nem csökkent le a porozitása kritikus szintre,mire már szétmálott az anyag.Talán ezért,talán másért is,az én új gelvenoros ernyőm már könnyebb,és ránézésre nem is tűnik gelvenornak.
Namármost, ha a te ernyőd porozitása lecsökkent már annyira hogy foglalkoztál ezzel a kérdéssel,akkor lehetséges hogy kritikus állapotban van szakítószilárdság szempontjából!
És ha lágyan siklasz,lehet hogy messze a gyári tűrés alatt sem okoz ez problémát,de lehet hogy ha durván túlterheled,vagy egy vadabb visszanyílásnál,kurva nagy meglepetés fog érni...
Csak a hozzászólásod után vettem észre, hogy egy lényeges monentumot nem írtam le az ernyőmről, miszerint Simonics Petivel nyár végén leimpregnáltattam öreg ernyőmet, illetve Zsédely Laci hátsó trimmesre cserélte a hevedereit. Magamnak állítottam be kisdombon a hátsó trimmet, amivel a megnyúlt A-zsinórok miatti lomhaságát teljesen megszüntettem. Mivel Gelvenor anyagból van az ernyő, így tartósabbnak bizonyult a cucc, az impregnálással 87.4-es lett a porója középen. A szélén meglepő 400-at mértem. Szóval még messze a határ.
Emellett vásárláskor volt rajta pár "szöcskelyuk", de azokat is megszüntettem javítófolt segítségével.
Most télen így nem a Dragont koptatom, sározom össze, hanem az öreg ernyőmet, amit nem féltek, mégis nyugodtan repülök alatta, hiszen hiába néz ki az ernyő úgy mint Frankeinstein, ennek ellenére teljesen rendben van. Legalábbis erre a téli szezonra biztosan!
Egyszer én is magamra ijesztettem, hasonló módszerrel. Sokat néztem wingower videókat,aztán egyszer kipróbáltam,csak az volt a baj hogy nem apróztam el a fékezést,hanem ahogy a profik,én is seggig húztam a féket,aztán már a második lendületre betojtam,de szerencsére nem felejtettem el hogy le kell építeni a manővert,ígyaztán csak az ijedtség maradt,meg a csodálkozás hogy milyen hirtelen, mekkora lendületet lehet venni...
Egyébként ma az Újlakin is hirtelen húzták ki a dugót, de szerencsére én még repültem egy negyedórát,és a felgyaloglást is megúsztam.
Érdekessége volt még a napnak hogy azért nem volt egy vaj idő,ha nem gépészkedtél,kellemes csukásokat produkált volna,és piros ernyős kollégánk,aki súlyhatár alatt terheli elhíresült pókhálóját,amin keresztül simán lehet lélegezni, baj nélkül repült!!!
Azt hiszem sok mítoszt lerombol felelőtlen barátunk,aki már évek óta bizonyítja hogy a határok máshol vannak...
Ezeket a határokat én messze kerülöm, ennek ellenére jó tudni hogy még odébb vannak :)
Ma Ervinnel mentünk repülni. Időjárástól függően vagy az Eged-re, vagy Fedémesre terveztük az utunkat.
Végül maradtunk az Eged-en.
Itt néha előbújt a nap és ereje is volt, hát kissé termikesedett is. Ezért felmentünk. Pechünkre. Mert mire felértünk, teljesen elbújt a nap. Az utolsó befúvásokra értünk föl. Mire kibontottuk az ernyőt, már csak ÉNY-ról jött néha egy kis egérpuki. Az Ény-in megpróbáltam kifordulni egy ilyenben, de ahhoz túl sovány volt. Fel se jött az ernyő, hát inkább belefutottam. Az öreg Vibe-al voltam.
Majdnem szélcsendben startoltam, ami lepkefingnyi se volt, az is kissé É-ról fújt. Futás közben korrigáltam, majd amikor jött a fa, egy leheletfinom fékkel, máris a levegőben találtam magam. Azért kissé megrugdostam a fák tetejét. A levegő igen puha volt. Semmi sem tartott lévén, hogy semmi szél sem volt, meg a nap sem sütött. Hát elindultam a leszálló felé. Már a víkendházaknál jártam, mikor /gondoltam/ mókázok kicsit. Elkezdtem vingoverezni. De olyan emberesen. A másodikat gyártottam, mikorra olyan mozgási energiám lett, hogy egy kis fékhúzással+rádőléssel annyira átlendültem az ellentétes oldalra, hogy relatíve az ernyő fölé kerültem. Az élvezettől elfelejtettem finoman ellentétes féket húzni. Ennek egy jókora merüléssel párosult hatalmas féloldalas csukás lett az eredménye (később néztem vissza a varión; 4-es merülésem volt). Le kellett volna videózni, mert gyönyörű látvány volt. Azonnal reagáltam, fogtam a nyitott oldalt, majd miután visszalendültem az ernyő alá, finoman pumpáltam a csukott oldalt. Először nem nyílt ki, a leszálló meg már elég közel volt. gondoltam; akkor így kell leszállnom. Nem zavart különösebben, mert végig irányítható maradt az ernyő, legfeljebb a kilebegtetéssel lettek volna gondjaim. Azonban mire mindezt végiggondoltam, már láttam, hogy a csukott oldal minden pumpálásra egyre jobban kinyílik, majd mire már csak a fül maradt becsukva, egy erősebb húzásra szép lustán az is teljesen kinyílt.
Ekkorra már a leszálló fölé kerültem, de olyan alacsonyan, hogy csak egy enyhe szélirányba fordulásra maradt magasságom, aztán lebegtettem is...Két dolgon lepődtem meg; egyrészt mire felocsúdtam már automatikusan megoldottam a vészhelyzetet, másrészt a Vibe ugyan öreg ernyő de folyton bebizonyítja nekem, hogy milyen remek repülési tulajdonságai vannak..
Ma a kemény mag elzarándokolt Csolnokra hogy a tegnapi óévbúcsúztató repülést kiegészítse a mai újévköszöntő repüléssel.
Csolnok alkalmas arra hogy amennyiben az időjárás nem hajlandó kényeztetni,akkor a starthelytől néhány méterrel feljebb elstartolva,épp vissz tudsz szállni a starthelyre.Úgyhogy többnyire ezt játszottuk. Én 2-1-re győztem le a hegyet :)
Aztán, mivel több nedvességet már az eső ellenére sem tudott volna magábaszívni az ernyőnk, hazajöttünk,és most elégedetten heverészek egy adag töltöttkáposzta elpusztítása után :)
Tegnap én is összevizeztem az ernyőm feleslegesen...
Indokolatlanul sokan kimentünk az Újlakira,gondolom az elvonási tünetek miatt. A tíz százalék repült is pár percet,a többiek lesiklottak,de a hangulat jó volt.
Végülis, ha arra gondolunk hogy mennyi ember kirándul arra, annélkül hogy kirándulás után még repülne is egy jót,nem rossz napok ezek.
Kicsit hülyén hangzik, de a motoros ernyőzésben mindígis hiányzott nekem a szakértéssel eltöltött idő. Csak repülsz,és kész. Néhány szivatós nap után, ez igen vonzónak tűnhet,a starthelyen várakozva,de a gyakorlat az hogy sokkal többet repülök gyaloggal,mint motorosan,és ez kizárólag a társaság miatt van így.
Nem olyan rossz az a bejgli, ha jól van elkészítve! Pl. mazsolával a mákban, habár van, aki mazsola nélkül szereti, vagy a mazsolát mák nélkül, esetleg a diót bejgli nélkül, amikor épp lepottyan a fáról... Ami persze ízlés, vércukorszint, netán allergia kérdése.
Egyelőre én is családias befolyás alatt állok (vagy ülök, mikor hogy), mert eljöttek néhány napig itt lakni e házikó tulajai, egykori szomszédaim, akik helyére átköltöztem, miután elköltöztek, és szóval tartanak (közeli s távlati tervek, miegymás...), meg itt járt néhány más rokon-féle is, de még néhány nap, és túl leszek a szabad időmben írogatott, közgyűlési meghívókon is (jan.14. szombat!), aztán elkezdhetek válaszolni e topik korábbi hozászólásaira.
Ha addig kitart a pillanatnyilag épp működő öreg gépem, és a Net-em se szűnik meg.
Itt egyébként már egy hete olyan ótwar időjárás van, hogy ha hagynának se sok kedvem lett volna kimenni a terepre. Szélcsend köddel, zúzmarával, hóolvadással, sárral... De most már egyre később nyugszik a Nap, és egy hét múlva elkezd egyre korábban kelni is, aztán már csak 3-4 hónap és itt a Tavasz!
Csatlakozom az előttem hozzászóló hozzászólásához. Én is csak gondolatban "repülhettem", meg irigyelhettem a Dokit, aki kiment a Nyikomra, míg én bejglizabálással múlattam az időt, a család körében.
Esetleg egy vékony kesztyű, és arra a nagyobb kesztyű. Csak az én lapátkezeimre hogy találok 3 számmal nagyobb kesztyűt?! Majd megkérdezem Piedonét! :-))
