az csak egy plusz, hogy tanulhat belőle egy szervező. csak arra gondoltam, hogy milyen lenne egy jó magyarországi ultra trail, ahogy te is írtad. a "a magunkról" nem értem, de mindegy, ne pörögjük túl :)
klassz tízfős mezőny lenne.. (vagy azt gondoltad, hogy azért kellenek szivacsnak a töltelékemberek, mint mi? :))
de komolyra fordítva, a színvonalas indulói lista mindenképp fontos szempont egy jó versenyhez.. de én azt gondolom, hogy ennél több kellene. mitől szeretjük mondjuk az UTMB-t és betétszámait, a Lavaredo-t, Zugspitzet, vagy épp a szeptemberi lengyel versenyt, amit mindenki dicsér (azon nem voltam). nem feltétlenül azért mert ott van kilian, krupicka, vagy más feltörekvő litván, spanyol versenyző. elsődleges a környezet szerintem. a mont blanc-t nem lehet überelni, a három nővért is nehéz, de kicsiben azért egy prédikálószéktől nem kell szégyenkeznünk.. aztán ott van a hangulat. mert az egész város és a körítés is rólunk szól, meg vagyunk becsülve, hasonszőrűekkel van tele a hely, szurkolók vannak. aztán a hangulat a pályán. az önkéntesek a helyi dolgokat kínálják, kedvesek, látszik, hogy ez nekik egy program, készülnek rá, a szívüket adják, ezáltal mi is jobban megbecsüljük magunkat.. persze fontos még a jó jelölés, sokaknak a versenytársak (az elitnek persze), a rajtcsomag (a kezdőknek :)), ehhez kell egy jó szponzor, ami egy pár dolgot ebből bevonz, stb.
meg ott van a tradíció. ebből a mátrabárc iskolapélda. ott ez egy kiemelt szempont. de az vagy van 30 év után, vagy meg kell teremteni..
én nem mondom, hogy az UTH ezeket teljesíti. mivel meg sem volt még rendezve. de mintha törekedne rá..
engem sem fizet csanya. sőt én kifejezetten nem kedvelem csanyát :).
csak elmélkedem azon, amit írtál.
van egy csomó szempont még biztosan, kíváncsi lennék mások hogy látják.. hátha egy versenyszervező tanul belőle.
Sziasztok! Sikerült lejutnom Szorospatakra a Vidróczki tt 46-os távján indultam. Marha jó útvonal, érinti Vöröskőt, Galyavárat, Mátrakeresztes után a Vidróczki barlangot, Szalajkás-tetőt, Ágasvárt. Ajánlom!
De egy kicsit most eltérnék a sporttól.
Szorospatak egy felhagyott bányatelep, a Mátra észak-nyugati lábánál. Néhány tucat család élhet ott, finoman fogalmazva szükséglakásokban.
A túrának a DÁTÉ panzió ad otthont. A tulaj egy pusztuló környezetben tart fenn, tulajdonképpen, egy komplett völgyet és rendezett környezetet. Emukat szaporít, császárfákat telepít és személyesen nyírja füvet egy brutál méretű, dimbes-dombos területen. A "rendezvényközpontban" van halastó vízeséssel, kétszintes sportcsarnok gyúrós cuccokkal, tatamival, meg 3 szintes szaunával.:-) És most ne egy újgazdag vircsaftot képzeljetek el, hanem a hátrahagyott dolgok állagmegóvását.
Bocs, a "spam" miatt, egy fillért sem kaptam ezért, viszont fontos információ, hogy a szocreáltól eltekintve, festői környezetben, akár disznóvágással egybekötött edzőtábort is lehet tartani, teljes ellátással és luxus körülményekkel.:-)
(Gondolkodtam erősen, hogy 4 sör után tegyek-e zárójeles megjegyzést, de most jó ötletnek tűnik. Nekem az lenne az igazi magyarországi ultra trail, ahol indulna manbó, Kiss Miki, Carlos, Kovács Ádám, a trónkövetelők és pl. Száraz Dénes, mert sokan ismerik és hiteles mércét tudna mutatni bárkinek.)
A legtöbb sportágban már hanyatlik az ember 30 fölött, a terepfutásban viszont rendszerint jól megverik a huszonéveseket olyanok, akik a szüleik lehetnének. Észak-Amerikában is sokáig uralták a sportágat a harmincas éveik közepén vagy a negyvenesek elején járók, hiszen főképp az ultrafutásban érvényesülnek a teljesítményt meghatározó olyan tényezők, amelyek javulnak az életkor előrehaladtával. Ilyen a tapasztalat, a lelki keménység és talán a fizikai szenvedés elfogadása is. Szóval nem egy oka van annak, hogy a terepfutók később érnek a csúcsra, mint az atléták. Az idők azonban változnak, egyre nő a terepfutás népszerűsége [...]
