Simon Egri Bikavér 2007. Alk. 13,5 % vol., ára 1,4 eFt (Spar). Eger öt dűlőjéből (Síkhegy, Gőzmalmos, Nagygalagonyás, Cigléd, Birka) házasított, védett eredetű száraz minőségi vörösbor. 25 hónapig érlelték barrique-ban (feltehetően használtban, mert alig vannak benne barrique jegyek – ami egyáltalán nem baj). A neten csak a Pécsi Borozó (2010.03.11.) írását találtam róla: "Meggyes, hűvös, északias illatában és ízében is. Nem vastag, könnyed a korty, meggy-cseresznye és kis fűszer. Tanninja sima, kerek, jó ivású bikavér, gyümölcsös-bájos, jó inni." Natúr parafadugó. Közepesen mély rubinvörös szín. Intenzív illat málnával, levendulával, kakaóval és érintésnyi vaníliával. Éppencsak közepes test, sok gyümölccsel (málna, aszalt meggy, tőzegáfonya) és frissítő, érett savakkal. Tanninban szegény, de ami van, az jó minőségű. Rövid lecsengésében a pirosbogyósok és egy kis fűszeresség mellett csöppnyi fanyarság is felbukkan, de tényleg nem zavaró módon. Könnyű, harmonikus, pirosbogyós, enyhén fűszeres, jól iható bikavér ez. [Érdekes, hogy mennyire hasonlóan jellemeztük a pécsiekkel (előbb kóstoltam bort, és készítettem a kóstolási jegyzetemet, csak utána kerestem róla infót a neten) – talán nem teljesen szubjektív dolog ez a borkóstolás. :-)] Nem annyira komolykodó, mint az előző (2025. hsz.), illetve önmagában könnyebben iható. IWAS-score itt is 4/5 (kicsivel drágább és jobb, mint a Szent Gaál BV).
Font Irsai 2010 nagyon intenzív muskotályos illat-íz(annyira intenzív, hogy az üres üvegből még másnap is dőlt a muskotályos szőlőillat), kissé édeskés utóízzel. Alkohol 11,5%
Alk. 14 % vol., ára 1000 Ft (Spar). Összetételét nem közli a hátcímke, de ennél is szerepel (ahogy az 1359-es hsz-ban jellemzett Szent Gaál CF-nál is), hogy "Kiemelkedően jó ár/érték arányú bor" (valóban jó ár-érték arányú, de szerintem az túlzás, hogy kiemelkedően). Jó minőségű parafadugó. Kevés naranccsal kevert inkább kadarkás, mint cabernet-s szín. Közepesen intenzív illat nedves avarral, csipkebogyóval, málnával és szurokfűvel. A közepesnél kissé karcsúbb test. Málnás-ribizlis-zöldpaprikás ízek, száraz érzet, átlagos minőségű savak, selymes tanninok (nem sok). Nem túl hosszú utóízében előjönnek a fűszerek, majd az említett pirosbogyósok még elidőznek egy darabig. Ételbarát bor, széles társíthatósági spektrummal. IWAS-score 4/5.
Kislaki Bormanufaktúra Válogatás Franc 2008. Alk. 14,5%, ára 4 eFt. A forgalmazó honlapjáról: "A válogatás megjelölés nem egyszerűen hordóválogatást jelent, hanem azt, hogy a szürettől kezdődően a nagyon szépen érett gyümölcsöt külön szedték, majd külön kezelték, s természetesen a bort is külön érlelték… Színe meglepően világos. Mármint meglepő annak, aki nincs hozzászokva a "finom bánásmóddal" készített veresekhez. Ez a bor pl. préselés nélkül készült, többek között ez is szerepet játszik a közepes intenzitású színben. Illatában teljesen más típusú gyümölcsösség uralja a tájat, mint amit általában e fajta borainál megszokhattunk. Csipkebogyó, szamóca és érzésre az a fűszeres irányzék, amit a legizgalmasabb kadarkák esetében kapunk néha. Kóstolva száraz, savai kellemesen kerekednek, tanninja fiatal kora ellenére már-már bársonyos. Teste húsos, itt egy kis izom, ott meg kerekdeden molett. Remek arányú, tüzes bor, amely lassan maga mögött hagyja a kamaszkort, s kezd érett fejjel gondolkodni." Jó minőségű parafadugó. A színe a merlot-éhoz hasonló (a fentebb írt meglepően világosra azért nem egy PN-színt kell elképzelni). Viszonylag alacsony intenzitású illatában első helyen nem is gyümölcs, hanem egy hűvös, szegfűszeges-mentás-alkoholos kompozíció, majd türelmes pörgetés és szaglászás után még földiszederlekvár és esőáztatta széna. Szájban a "válogatás" jelöléshez méltóan viselkedik, a közepesnél nagyobb testtel, jó adag extraktédességgel, hibátlan savakkal, bársonyos tanninokkal, sok gyümölccsel (érett erdei bogyósok), érintésnyi vegetalitással. Hosszú, gyümölcsös-fűszeres, enyhén alkoholos lecsengéssel búcsúzik. Az a típusú bor, amely nemcsak a wine geekeknek, hanem a "normális" embereknek is nagy valószínűséggel tetszeni fog (magas az élvezeti faktora). Nagyon szép CF, de annyival nem jobb a merlot-nál, mint amennyivel drágább: IWAS-score 3/5.
Bocs, úgy tudtam, hogy 20 eFt körül van, de most látom, hogy a Magnifico az, ami csúcsmerlot közel 20 eFt-ért (palackáron) a BT-nál. A Solus ugyanitt palackáron 12500, kartonáron "csak" 11500 Ft.
Egyébként egy fantasztikus fehérbort iszunk éppen, a Haraszthy-Vallejo Pincészet 2009-es Virtuoso borát (30-30% Chardonnay, Szürkebarát és Királyleányka, 10% Zenit). Nagyon finom és intenzív illata van, zamatában elsősorban a Szürkebarát és a Zenit jellemzői dominálnak. A barátomnak és a nejemnek is nagyon ízlik.
Kislaki Bormanufaktúra Jánoshegyi Merlot 2007. Légli Géza kézműves bora. Alk. 14%, ára 2,4 eFt. A Jánoshegy magas mésztartalmú, kötött vályogtalajú dél, dél-nyugati fekvésű lejtőjén termett az alapanyag. Nyílt kádon spontán erjesztett, kézzel csömöszölt vörösbor, amely 225 és 1000 literes tölgyfahordókban érlelődött 10 hónapon át. Jó minőségű parafadugó. A kitöltés után a szokásosnál jelentősebb habképződés, de nem tartós. Gránátvörös mag, szélén enyhe oxidációs jelekkel. Közepesen intenzív illat nedves földdel, cseresznyével, szilvával és némi animalitással. Ízében gyümölcsösebb, mint az illatában (szintén cseresznye és szilva). Nagyon jó savak és tanninok. Közepesen testes. Az átlagosnál valamivel hosszabb lecsengésében a gyümölcsök átmennek aszaltba, illetve érett áfonya és egy kis petrezselymes vegetalitás jelenik meg. Nem a maradékcukorral játszik, de nem is csontszáraz érzetű. Enyhén animálisra hangolt, harmonikus, komplex (ahhoz képest, hogy fajtabor), jól iható, természetes benyomást keltő merlot. IWAS-score 4/5-5/5. (Nem vagyok egy merlot rajongó, de ez a bor kifejezetten tetszett, és most már el tudom képzelni, hogy milyen lehet a Solus [ugyanez koncentráltabb kivitelben, közel 10x-es áron] :)).
Azt gondoltam, hogy ezentúl csinálok egy "Év Bora" visszatekintést, ahol az ártól függetlenül, csak a minőség alapján döntöm el, melyik volt számomra a legjobb vörös- és fehérbor az adott évben. [A fizetős tartalomban már egy héttel hamarabb kiderül, kik lettek a győztesek. :-)] 2010-ben a legjobb vörösbor, egy észak-olasz bor, a Muri-Gries Südtiroler Lagrein 2008 volt. A legjobb fehér pedig egy késői szüretelésű magyar, a Szászi Endre Szigligeti Olaszrizling 2006. Gratulálok a nyerteseknek! ;-) Boldog Új Évet és legalább ilyen jó borokat kívánok minden kedves borbarátnak a 2011-es esztendőre!
Tornai Pincészet Top Selection Grófi Hárslevelű 2008. Alk. 14 % vol. (ennyi van a hátcímkén, míg a honlapon 12% [valószínűleg a honlapjukon felcserélték a 2007-es és a 2008-as hárslevelű adatait]). Ára 3,7 eFt (de a pincénél csak 2,6 eFt). A XI. Pannon Bormustra (ez idén volt) csúcsbora, az AWC Vienna 2010-en pedig ezüstérmet nyert (immáron a 3. pozitív élményem erről a borversenyről). A Somló-hegy déli oldalán található Grófi dűlőről származó száraz fehérbor. A Tornai Pincészet Top Selection borai a legkiválóbb somlói dűlők válogatott terméséből készülnek. Szüret után 500 literes tölgyfahordóba került az alapanyag, és a 12-14 órás héjon áztatást követően 10 hónapos érlelés következett. A Somló egy bazalttal fedett tanúhegy a Dunántúlon (kb. 40 km-re a Balatontól északra). Ma a borvidékhez tartozik még Ság-hegy és a Kissomlyó is (együtt: Nagy-Somlói borvidék). Magyarország legkisebb borvidékének összterülete így 827 ha. Tornai Endre cégalapító az egyik legrégebbi magánpincét 1946-ban egy kis pincével és 0,7 hektárnyi szőlőterülettel alapította. Már az 1980-as években saját neve alatt értékesítette palackos borait. Az 1990-es évek elejétől a Badacsonyi Pincegazdaságtól vásárolt szőlőterületeket. Az állandó területbővítés eredményeként napjainkban 54 ha-on termesztenek szőlőt, így a családi pincészet ma a legnagyobb Somlón. A cefrét 7-14 órán át héjon áztatják, amit Magyarországon először itt alkalmaztak. Ennek eredménye a szép savú, élénk színű, testes fehérbor, benne a bazaltborokra jellemző ásványos íz, ami szépen keveredik az üde gyümölcs aromával. "Illatában hársas, mézes jegyek jellemzik. Az íze gazdag, zamatos, a szájban élénk, a savak szépen érettek, a korty hosszú. Egyensúlyos, erőteljes bor." – Várszegi György, borász. Jó minőségű parafadugó. Színe a szalma és az arany között. Kevés, alig látható, tűszúrásnyi buborék. Alacsony-közepes intenzitású illatában finom ásványosság vezet (a máltai fehérre emlékeztet, de ez kevésbé florális az ásványosság mellett), ezt követi alma és fehér húsú őszibarack, végül egy egészen halvány vegetális vonal is fut. Telt korty élénk, jó minőségű savakkal, jóleső kesernyével (van egy kis tannineffektus-szerűség is), enyhén sós mineralitással (ahogy az illatban is – aki nem hisz a mineralitásban, kóstolja meg ezt a bort), nyári almával és vilmoskörtével, hosszú lecsengéssel. Lényegesen jobb, mint a Kikelet Hárslevelű (1907. hsz.); igaz, drágább is. IWAS-score 3/5 (3,7 eFt-os beszerzési árnál).
Én meg ittam pár hónapja annyira tanninmentes vörösbort (pinó, kékfrankos) például Szentesitől vagy Orsolyáéktól, hogy azok már az elvileg jól érzékelhető természetesség ellenére igazából nem tetszettek.
A Légli Géza pinója ezekhez képest vegyi termék... :)
Az, hogy nekem nem az abszolút természetes borkészítés jut eszembe a szóban forgó borról, még nem zárja ki azt, hogy abszolút természetesen (vadélesztővel, chipsmentesen, cassis vagy egyéb aroma hozzáadása nélkül) készült [if you know what I mean]. Ittam két bort Légli Gézától (egy merlot-t és egy CF válogatást; majd felkerülnek ide az írások), amik viszont természetes benyomást keltettek, de ez persze nem jelent semmit [if you know what I mean :-)].
