Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Adalék még az objektumhoz, hogy az általad is említett völgybéli objektum, a későbbiekben tüzérségi lőszerraktár kiszolgáló személyzetének volt a laktanyája a szovjet átvételtől a kivonásig. Az alakulatnak külön pf száma volt, és nem a hajmáskéri helyőrség ezredeinek, zászlóaljainak az alárendeltségébe tartozott. Relatíve sok, 18 tiszt és tiszthelyettes illetve harminc sorkatona alkotta az állományt.
Az objektumot a szovjetek egyébként a "Karaman" névvel illették - nem tartom kizártnak hogy anno a karhatalom szóból képezték valahogy :)
Rendben így már ismerem. A steve által feltett objektum. Sokat voltam ott, még pár éve egészen egyben volt. Sose tudtam hogy régen magyar volt, én szovjetként ismeretem. Ezek teljesen újdonságok nekem. Köszönöm!!! És igen mellette a völgyben lőszer raktár volt, ezek az épületek már romosabbak, gyakorlatilag már csak a vázuk van meg.
Ez a laktanya a falutól a Bakony felé volt kb. olyan 1,5 km-re észak felé. A Google térképén van valami repülőtér féle a vá. végénél(akkor termény daráló volt), onnan indul út - földút? - felfelé emelkedően. Földszintes, kis modern laktanya épület volt, összesen 3 szakasznyian - század - voltunk kb. 70-en.
A "völgyben" a Nitrokémia gyár raktárai voltak - ha jól emlékszem talán 6 - ott "tanultuk" az őrségben állás "titkait". A laktanyától ez úgy 150-200 m lehetett. Ott járkáltak el az orosz fiúk éjjel-nappal és sokszor megálltak a kerítés mellett az éppen ott lévő őrrel beszélgetni meg csencselni. Mindíg nagyon barátságosan viselkedtek.
A századunk a Bakonysárkányi századdal együtt a győri zászlóaljhoz tartozott. Újonc kiképzésen én is Győrben voltam.
A győri laktanya a Szt.István út - Gárdonyi G. u. sarkán lévő egykori Pénzügyi Palota épületében volt. Onnan jártunk ki gyalogmenetben minden nap Likócsra.
Amikor megszűnt a karhatalom 1973-ban, állítólag ez a kis laktanya az oroszoké lett és - ha igaz - lőszerraktár volt.
A Google műhold képen valami romfélék még látszanak.
Még annyit, hogy amikor leszereltem azt mondtam, soha nem akarok látni semmit ami emlékeztet, most már viszont szeretném látni az említett helyeket. Nem volt az olyan rossz mint amilyennek akkor éreztem.
Köszönöm, hogy érdeklődtél, ha tudsz valamit jelezd légyszíves.
Most kerültem ide véletlenül és mindjárt szeretnék kérdezni/kérni valamit.
1966-1969. között voltam katona Hajmáskéren az akkori karhatalmi laktanyában. Volt mellette a "völgyben" egy "objektum", oda jártunk minden 3. napon 24 órás őrségbe. Ma még a régi laktanya romokban létezik, úgy tudom.
Ha valakinek lennének fotói - pláne ha a régi állapotról - és feltenné őket, előre is köszönöm.
Sormás tesvárszázadunk volt de 1990-91 magasságában nem hallottam már Bocskáról. Kollégám aki 1988-89 volt Somáson azt mondta, hogy akkor már csak örzés volt.
Jó pár éve fent voltam a hegyen és lenyűgöző volt számomra. Tettem fel képeket anno ide. Tudsz benne segíteni mi hol volt anno (hány lokátor, HÁP volt-e)? A hagyomány örzés végett :)
Azok csak Tapolcán és Nyírtelken voltak. Nagyon komoly gépjárműparkkal rendelkezett az MRTB, rakétaszállítóktól kezdve a fejrész-szállítókon, darukon át a klgs üza szállítókig, de indítóállványuk nem volt.
1975.okt.21-től 1977-ig Sormáson voltam műszerkezelő, majd váltásparancsnok, főkezelő. Kezdetkor a Sormási műszerkertben, de mivel egészen jól belejöttem a "munkába", Bocskára kerültem ahol a garfikonon kívül vadászgép irányítások (gyakorló repülések) is történtek. Az általunk mért adatokat átadtunk a mellettünk ülő "vadász" irányító tisztnek, aki ezek alapján irányította a gépek pilótáit az "elfogás" végrehajtása érdekében. PRV11-en és P35-ös lokátorokon is dolgoztam
Sziasztok. Nem tudom tudnátok e segíteni kérdésemben Budapest területén MH nőtlenszállók (altiszteknek, tiszteknek)hol találhatók milyen kerületekben? előre is köszi!!
A háború után csak 60 napra hívták be azokat akik leventeként "megfertőződtek" a fasiszta métellyel, ezért megbízhatatlannak számítottak Rákosi pajtás demokráciájában. Az apám is így járt 45 elején mint leventét elvitték Németországba, két hét után hazaszökött, és később 60 napra vonult be Egerbe. Ott mindenki hasonló előéletű volt.
Szervusz ! 1981-82 , akkor voltam ott katona , munkaszázad volt, én még építettem hidat :) , kicsiben is , nagyban is , a Duna felett, Árpád híd , vasúti tároló Méta utca :) stb , Honvéd kórház előtti terület , Váci út ...... írj, ha érdekel valami ......
Pedig így történt. A lakótelepen laktak családostul, ahogy meg tudtam ítélni voltak bőven, hisz a klubban is voltak bőven. Na, de már nem is lényeges. :-)
Számomra roppant érdekes, mert én a 1973. körül voltam ott vendégségben, P. József ott dolgozott. Érdekesség, hogy ebéd után bementünk egy étterembe, valamilyen tiszti kaszinó, klub féle volt. Sok magyar, orosz tisztet láttam, sőt némelyiket sógorom be is mutatott. Ha a cikk szerint bezárták, mint hadiüzemet, akkor mit kerestek ott a nevezettek? 1960.-tól napjainkig titkos. 1960.-ban bezárták, de tudom, 1973. körül biztosan működött ott valami.
Ezt olvasd el a 60 as évekig benne van minden. A többi máig meg sajnos itt nem publikus de a neten hamar megtalálni a megoldást. Rakétások sose voltak. Jelenleg is aktív.
Most a "Jobbágyi" egy kicsit szíven ütött. Voltam ott egyszer, -persze nem az objektumban, hanem a katonai lakótelepen. Ott élt és dolgozott egyik "szerzett" rokonom (volt feleségem nagybátyja) P. József, később győri Polgárvédelmi főnök volt.
Nem mesélt, csak mutatta hol dogozott. Őrnagy, matematika és irodalom tanári végzettséggel, persze elvégezte a Lomonoszovon a katonai főiskolát is. Sajnos ma már nem él. Neki a rendszerváltás tragédia volt. Tudnál valamit közreadni, hogy ma mi van ott, vagy mi volt ott? Mint ha rakétások lettek volna, úgy rémlik.
Igen, ezeket találtam én is, ezért nem értem a bevonulás helyeként bejegyzett Nagyvisnyót, az nem szerepel a listában... Meg a 2 hónap múlva bejegyzett leszerelést sem... Bár azóta eszembe jutott, hogy elég sokszor mesélte, hogy nem sokat voltak a laktanyában, mert akkoriban forgattak valami filmet, ahova kellettek statisztának, katonákat és tömeget "alakítottak". Lehetséges, hogy pont a legkeményebb Rákosi években kiképzés után leszerelték Őket, és civil szolgálatként teljesítették a hátralévő idejüket? :O Bennem a "Talpuk alatt fütyül a szél" maradt meg valamiért, de az későbbi gyártású, viszont lehet hogy a hasonló című "Talpalatnyi föld" folytatásaként forgatott "Felszabadult föld" volt az, mert ott már kb. egyezik az időszak. De még készültek más tömegjelenetes filmek is, ilyen volt pld. az "Ütközet békében", bogarászom őket, bár felismerni biztos nem lehet, azt mondta, hogy Ő maga sem ismerte meg magát benne... Dióverő puskát emlegetett még, hogy az volt náluk a forgatáson, meg az akkori/későbbi nagy nevű színészeket.
A Szerszám- és Készülékgyárat 1953-ban építették a Mátra erdőibe úgy, hogy az ember csak ment a kanyargós, aszfaltos úton, és egyszercsak ott állt egy gyárkapu előtt. A portán fekete egyenruhás emberek voltak találhatók, benn a portaszolgálat belsejében „dióverő” puskák. Ez a gyár a korszellemnek megfelelően erős bástya volt a béke frontján, pontosabban a budapesti Fegyver- és Gázkészülék Gyár (FÉG) „tükörüzeme”. Ez azt jelentette, hogy amennyiben a pesti gyárat lebombázzák, azaz „csapás éri”, a következő napon a gyöngyösi üzem folytatni tudja a hadiipari termelést, csak be kellett kapcsolni a csarnok elektromos hálózatát, és az anyaggal feltöltött automata esztergák máris ontják a kész lövedékeket.
1963-ra már csak a lelakatolt üzemcsarnok árválkodott üresen, a gyár többi része (valamiből meg is kell élni) mezőgazdasági gépekhez gyártott alkatrészeket, de a fegyelem és a vezetési szellem változatlan hadiipari maradt.
TÜKÖRÜZEMEK A hadiipar rekonstrukciójánál és az új üzemek létesítésénél is meghatározó szempont lett a "biztos hátországban" való elhelyezés. 1945 előtt a magyar hadiipari kapacitások Budapesten és a Dunántúl, illetve Észak-Magyarország hagyományos nehézipari központjaiban épültek ki. Egy Magyarországot érő támadás esetén éppen ezek az ipari koncentrációk kerültek volna leginkább veszélybe. Ezért Észak- és Kelet-Magyarország addig nem iparosodott régióiban, falvak és kisvárosok külterületén, jól álcázható terepadottságokkal kerestek helyet az új üzemek többségének. A gyártókapacitások megduplázása vagy többszörözése érdekében létesültek a meglévő gyárral megegyező feladatú-profilú hadiüzemek ebben a "hátországban". Ugyancsak stratégiai okokból, főként a tüzérségi lőszergyártásnál, a gyártási folyamat egyes szakaszait széttelepítették: más településeken és más üzemekben folyt a részegységek gyártása, valamint a végszerelés is. Ez a későbbiekben igen jelentős szállítási többletköltségeket okozott az érintett vállalatoknak.
Szerszám és Készülékgyár, Gyöngyös*
FORRÁS: Felsorolás a KGM/B vállalatairól. 1959. október 23. HL MN 1964/T 68/016/29/1. Megjegyzések: * A gyár elkészült, de a hadiipari kapacitás már nem épült ki, vagy ha igen, érdemi haditermelést nem folytatott.
Érdekes dolgot találtam, aminek nem tudom a magyarázatát... Talán majd itt Valaki... Nagyapám katonakönyvét megtaláltam, amiben vonulási időpontként 1951.04.01. Nagyvisnyó, 8905, 5. lövészezred, leszerelés pedig 1951.05.28. vagy 30. Az alakulat diszlokációjában nincs Nagyvisnyó, meg a 2 hónap elég sovány akkoriban... Tőle már sajnos nem tudom megkérdezni, hogy hogyan volt, mi volt... :(
Talán Jobbágyira gondolsz... Valamikor úgy tudom kovaföldet bányásztak ott, aztán lett belőle lőszergyár, meg raktár, meg óvóhely. Nekem így mondták...
Az antennák egy része a Határőrségé, a BM-é, a Munkásőrségé, Polgári Védelemé volt, a megszűnésekkel, átszervezésekkel fokozatosan tűntek el az árbocok és az antennák, a meglévőek egy része is üresen lógó koaxokon árválkodott... Tudtam volna mit kezdeni velük, de gondolom fémgyűjtők pofátlanságának estek végül áldozatul, ahogy a kerítés egyes részei kinéztek... Már a HM is áttért a TETRA rendszerre, azóta nagyon sok helyen leszerelték a régi antennarendszert. Az Orfeusz már rég elhallgatott, a PV. a Katasztrófavédelembe szervezése után tűnt el a sávból. Amikor fent jártam, már roppant elhanyagolt állapotú volt minden, talán mostanra már a barlangi mentők is kikerültek az épületükből. Az ilyen jó pozícióban lévő helyeken korábban az országos hálók átjátszói voltak telepítve. Gondolom már a Mentőszolgálaté sincs meg, lévén Ők is TETRÁra álltak át. Fogy az antennaerdő, bár szükség esetén mobil eszközökkel bármikor pótolhatóak az akkoriban fixen telepített rendszerek, ahogyan tették ezt a Tubesen is, amikor nagytakarításba kezdtek a létesítendő radar miatt. Gondolom a területek ezért nem kerültek, és talán nem is kerülnek értékesítésre... ;)
Mindenkinek boldog új évet!!! Ma elég volt a lustálkodásból, egy ki s kirándulás bár már vagy 4 szer voltam , de jól esett a napfényben ,bár nyakig sárban. Óbarok " Dipol" ( Vándor Károly köszi!) A Szovjet repülő csapatok tartalék harcálláspontja, sok változás nincsen de jó volt újra szívni a bunkerek levegőjét.
Akkor mi még a régi épületekben laktunk aztán mielőtt leszereltem az utolsó két hónapban kaptunk konténereket. Akkor még működött a lőtér teljes kapacítása mi szolgáltuk ki 15 en mint sorállomány illetve őrszolgálatot is adtunk plusz három helyen a lőtér körül a bejáratnál ahol volt egy magas irányìtótorony , akkor a Kőröshegyi őrponton is volt két ember 168 órás váltásban illetve volt mégegy hely az erdőben a nevét már nem tudom ott is hetes váltás volt a képeken van az épületről is kép én is voltam ott egy szer egy hetet. De ha érdekel tudok sokmindent még mesélni.
2, Én 78-79-es ottlétemkor is Meteo volt, állítólag az 50-es évektől üzemelt. Valamikor a 2000-es években zárták be, helyesebben személyzet nélkül üzemel.
Ha valakinek lenne info a Kékes alatt, Mátraháza melletti Honvédségi üdülőről, ami a rossznyelvek szerint nem csak üdülő volt, szívesen venném!
Állítólag valahol Telkibánya mellett is volt egy ilyen.
Hu jó régi hozászolásomra írtál. Vissza kellet néznem. Én is olyan 96 körül járhattam arra először. Én úgy tudom hogy ez színtiszta szovjet bázis volt. A kivonás után a honvédség őrizte. Gondolom te is így voltál ott. Egy kihelyezett konténerben láttam ott már magyar katonákat. Nem tudom meddig őrizték tovább. Később arra járva már se konténer se semmi. Aztán a toronyról is levágták a lépcsőket korlátokat. Aztán már omlottak az épületek. A végén pár éve teljesen ledozerolták. Rekultiválták a helyet. Én úgy tudom hogy egy lőtér volt , a torony két oldalán volt 2 bunker ahol a cél mozgató csörlő rendszer gépei, drótkötél mozgató rendszer volt. Szemben az emelkedő mezőn voltak a célok. Ott is van néhány bunker bár azt nem értem ott mi volt.
Ezek szerint csak a pirossal jelzett terület volt honvédségi? Azt lehet tudni, hogy a mellette levő Meteorológiai állomás mióta működik ott? Ezen a '76-os légifelvételen jól látható az épület, már akkor is az volt a funkciója?
A Kab-hegyi átjátszó tavaly ilyen állapotban volt:
Egy késő őszi túrázgatás a Mátrában és környékén. Az első 10 kép a recski internáló- munka táborban készült,jelenleg emlék hely. Sokat halottam már róla de még sose jártam arra. Csak mi voltunk senki más. A központi emlék táblán több ismert név is szerepelt. A kényszer munkások a szomszédos most is működő bányába dolgoztak. A 11 es képen a recski robbanó anyag raktár egyik kapuja, nem HM már, de őrzik , hatalmas terület de sajnos van kutya meg őrség. Nem jutottunk beljebb. Mondjuk nem is volt cél, csak a közelben volt. Aztán megnéztük a híres elhagyott kékes tetői sípálya acél roncsát , igazán lenyűgöző!!! De voltunk a Gyöngyös feletti pipis hegyi reptérnél is, ezt mostanában újra használja néha a honvédség. Régebben több szerepe volt. A közelben van egy völgyben egy régebben valamilyen hadianyag gyárként üzemelő objektum, és egy kisebb lőszer raktár romjai is. Ez nem tiszta hogy a gyár külső, elkészült termékeinek raktára volt, vagy a Gyöngyösi laktanyához tartozó objektum.
A lillafüredi Zalka Máté laktanyához 3 objektum tartozott. Nagyhárs, Szentlélek, Bagolyvár. Ezek a sziklát mint HÁP-ot szolgálták ki. A vevőteremben géptávírón vették a rep adatokat és diktálták le polgáriak a HÁP ra. Mi rádiósok pedig ha elszállt a jel, rédión morzeval vettük az adatokat. Volt egy tartalék HÁP is, az Szakáld-on működött. Riasztás esetén minden objektumból mentek Szakáldra szolgálatot adni, ott mobil relé, adó, vevőkocsik voltak.
2007-ben a MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalja felszámolásra került, jogutódja a MH 5. Bocskai István Lövészdandár, MH 5/24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj lett Debrecenben.
Csak az első kép honvédségi. Az MN 9620, Lillafüred, Zalka Máté laktanya aószázadának átjátszóállomása volt.
Nagyhársról volt vezényelve 4 sorállomány, meg egy váltásparancsnok.
Egyik faház a körlet, a másik a HDM (hadműveleti terem). Volt mellette még egy aggregátorház is.
A felépülése pontos mása volt a Veszprém HÁP-Kab hegy-Pápainak,
Itt a Lillafüredi szikla, mint HÁP, Borovnyák tetői "Postaműszaki létesítmény" (kábeles kapcsolat)- Kékesi TV torony (mikrohullám kapcsolat)-HDM (kábeles kapcsolat)-Kecskeméti repülőtér( mikrohullám kapcsolat)
12 csatornás Buda-Duga készülék üzemelt, plusz egy tartalékban (ZIL 131-es adó, valamint egy Csepel D-344-es aggregátoros kocsi).
A feltett képeken levő objektumról semmi infó azóta sem, nem láttam azóta sem semmit , senkit aki járt ott. Én úgy gondolom hogy az ott talált papírok alapján az 5 hadsereg - Székesfehérvárhoz van valami köze. A közelében levőről várok épp egy információt addig nem tudok semmi többet most mondani róla.
Természetesen mindkettő érdekes lenne, hiszen egyik sem került szóba a későbbiek folyamán. Persze a képek nélkül említett objektum különösképen izgalmas lehet...
Melyikre gondolsz? Ami a hozzászólás képein szerepel ,vagy a másik amit csak említek benne hogy a közelében van? Ami szerintem a feltett objektum helyett lett kialakítva. Modernebb kiadásban.
Az egyik év eleji konkrétan a 19412-es hozzászólással kapcsolatban szeretnék érdeklődni így év vége fele. Lehet már valami újabb információkat tudni ezen objektummal kapcsolatban?
Az a sorompó... :-( akkor bizony jól felzártak bennünket a hegyre. Előtte viszont finom sültkolbászt ettünk Malomvölgyben. Végül egy kis ügyintézés után hazaengedtek bennünket :-)))
Megismételhetjük a kirándulást, most nem fognak foglyul ejteni, de az út jelentősen romlott felfelé azóta. Alacsonypadlós járművel nagyon nehezen járható, sétáni kell felfelé egy keveset.
Egy olyan hely amit sok ellentmondás övez. Nem titok Budapest , Normafa , Őzike utca. Csak külső képek , ez volt a bejutás ára. Egy nagy antenna , és egy jellegtelen épület, ami csalóka mert a lejtő miatt ami földszintesnek tűnik az lefelé már egy emelet. Jelenleg a budapesti rádió amatőr klub székhelye.
Szóval a lejtő miatt földszintesnek látszó épület alatt van egy "atom bunker" az épület alatt a garázsnak kinéző ajtón keresztül úgy 10-12 métert lehet a hegy gyomrába menni. Hatalmas beton lépcső ház, a szokásos zsilip rendszer. A termek egy nagy részén a létfenntartó gépház termei, kettő dízel motor , korszerűek, a 90 es évek termékei , szűrő gépház ,szovjet termékek de a hely méretéhez képest hatalmas területen, és akkumulátor terem. A másik folyosón jobbra balra nyílnak a termek, balra kisebb szobák, jobbra két nagyobb terem. Ezek egy része még mindig üzemel !!! Ha jól gondolom valami kommunikációs bázis volt. A posta és utána a Matáv üzemeltette. Nem is igazán volt katona lent a technikai területen, ők leginkább a külső őrzést végezték. Nagyon jó állapotban van, talán a tervek szerint múzeum lesz. És visszatérve a rejtélyre. A képeken látszik egy betonkupola szerű építmény, na ennek nem sok köze van a bunkerhez, majdnem a kerítés szélén van. Viszont a kerítés másik oldalán van a volt Horthy nyári villa romos épülete. Itt volt valami védett objektuma a kormányzónak , egyrészt ide tudott kimenni, másrészt ez alá később felépült Agro szálloda helyére , ami aztán a szálloda boros pincéje lett. Jelenleg zárva.
Volt nemrég Pákozdon az emlék parkban egy rendezvény ami felderítők napja néven lett meghirdetve. Nem is az első talán már a harmadik . Elmentünk. Sajnos az idő is pocsék volt, és érdeklődés sem sok volt, sajnálom, én ott voltam.
Saját szervezés, a sípályán mentünk fel,és emellett az objektum mellet megkerülve a tetőt jöttünk le. Kicsit elszámoltam magam erőben, olyan mély volt a hó hogy nehéz volt benne lépkedni.
LP, LR, LS, LT volt még valaki? És így, valahogy karácsony előtt közvetlen.
Ja, és az első QSO, szénmikrofonos antenna modulációval. :-)))
Mi ketten ünnepelünk... Inkább a rádióamatőr topikon kéne, dehát itt ért bennünket az ünnep. LP meghalt szegény, LT ugyan ő is villamosmérnök lett, de közben abbahagyta a rádiózást, mi megmaradtunk az idők viharai során :-)
A napokban túráztam két napot a Kékes és környékén. Meglepően nagy hó volt. Fent voltam az ország legmagasabb pontján. Onnan lefelé jövet mentünk el emellett, én úgy tudom hogy ez valami katonai objektum. Tudom még aktív tehát kicsit nem ide vágó, de mivel a kerítése gyakorlatilag romokban, csak a kapu áll, bár látszik hogy van valami aktivitás, égett a villany is néhány helyen, így aki azért tud valamit ami nem szuper titkos szívesen veszem ha leírja. Valami híradó objektum nyilván.
Hehe, jó volt hallgatni. Személyesen is jártam ott többször is, amikor már nem őrizték olyan szigorúan :-) Élmény volt egy adóberendezés belsejében járkálni. Azóta Lakihegyen is sikerült megismételni.
Na legyen egy kis laktanya is. Vác Esze Tamás laktanya. Itt egy híradó ezred volt. A laktanya igen vegyes képet mutat, némelyik része szinte vadonat új és korszerű épületek , de vannak igazán régi patinásak is. A rendszerváltás után még sokáig működött ez látszik is rajta, egész szépen egyben vannak egyes részei. És talán az őrzés is hatékonyabb volt. A sport csarnok például szerintem kis felújítással bármikor újra nyitható lenne, modern szép ívű fa épület. Ez vonatkozik a könyvtár- klub épületre is, gyakorlatilag patika állapotban van. Ellenben a színház, legénységi épületek zöme elég ramaty állapotban vannak. Mivel a híradó alakulatok sok kiképzést ,tudást igényeltek ,így ezek oktató ,kiképző épületei tantermei sok helyet fel ölelnek, és többségükben rengeteg anyag , eszköz még ott van. A terület őrzött, és komolyan is veszik, én is engedéllyel voltam bent !!
Tényleg hatalmas és nagyon látványos, de a rendőrség és a határőrség rendszeresen megjelenik a területen. Főleg, ha bejelentést kapnak a bevezető út mellett lakóktól, hogy egy idegen autó megy be a reptérre. Nagyon észnél kell lenni, hová parkol az ember, lehetőleg ne maradjon szem előtt az autó.
A másik dolog - ha mentek - lehetőleg maradjatok az aszfalton, betonon. Még mindig nagyon sok az akna, amit lépten-nyomon táblák jeleznek.
A bázis melletti Gola-hegy tetején, ~1650 méteren levő radarbázis szerintem szintén nagyon érdekes! Ha arra jártok, ne hagyjátok ki. Bár oda a 4x4 ajánlott...
Munster második rész, 1945- től napjainkig. Rengeteg érdekesség, sok amerikai jármű az első időkből, mivel a feltámasztott NSZK hadsereg leginkább erre épült.Aztán jöttek a saját fejlesztések is. A kedvenceim is itt vannak , a Leopárd 1 sok sok változata, de a csúcs modell ,a Leo 2 kezdő szériája is. A megörökölt NDK hadsereg szovjet páncélosai. Sikeres NSZK fejlesztések, Gepárd légvédelmi páncélos stb. És a végén olyan tankok amiket eddig csak képeken láttam. Merkava , és egy Svéd különlegesség STRV 103, a torony nélküli tank. Szóval valami csodás. Mint mondtam legalább egy fél nap, kis pihenővel, egy kis sör ( vigyetek mert bent nincsen) A múzeummal szemben van egy ki büfé, hideg sör, kolbász , curry wurst , ami kell. Érdemes megnézni.
Ismerek olyat aki járt ott, ha elkapnak bevisznek, ott nem viccelnek. A terület valóban nagy de alig leget bejárni, berobbantva, rengeteg törmelék és por, amiket láttam képeket tiszta homály.
Már megint egy múzeum, ez egy ilyen év volt, de talán nem bánjátok hogy nem a topik nevéhez igazodik. Németország, Munster, a volt NSZK legnagyobb páncélos laktanyája és kiképző központja mellet van ez a csodálatos gyűjtemény, csak páncélos!! Már 1945 előtt is ilyen célt szolgált, gyakorlatilag egy katona város, több laktanya, katonai iskola, hatalmas gyakorlóterek -lőterek. A hidegháborúban pedig mint említettem az NSZK páncélos bázisa. Ennek volt a zárt oktató gyűjteménye a mostani múzeum. Aztán valamikor az egyesülés után múzeum lett. 3 napot voltam Munsterban, ott is szálltunk meg, csak a múzeum 1 nap. Az első felében ezek az első VH tól indulva 1945 ig láthatók. Ketté választom ahogy a múzeumban is van.Nem sok hiányérzetem maradt, nem sok jármű maradt amivel nem rendelkeznek. A panzerek teljes sorozata, talán csak néhány vadász páncélos maradt ki , de ezek tudom ritkaságok ( pl Ferdinánd-Elefánt, azt hiszem összesen 2 van) És ott van az ellenfél is, T34, Sherman stb, A múzeum nagyon igényes, a szállásunk árában mint helyi nevezetesség benne volt a belépő is. Kicsit mesze volt, több mint 1000 km, de megérte.
Egy rendezvény képei. Tapolca Hadi fesztivál 2017 . Már több éve járok ide is, szerintem magyar keretek között a legjobb ilyen . A rendező csapat nagyon lelkes, és évről évre látszik a fejlődés. Mindig van itt egy rakás haditechnikai eszköz, újra játszott emlék csaták, surranó társ találkozó( Az ilyen nevű már több mint 40 ezer taggal rendelkező facebook csoport rendezvénye) Jó hangulat és sok ismerős arc . A helyszín is igen érdekes mert a volt MN 1480 volt laktanyája ami eléggé egyedi volt. Az emlék csata most nekem egy nagyon érdekes téma volt, a Szovjet agressziót jelenítette meg Afganisztánban. Egy afgán falu gyakorlatilag lerohanása, több ismerősöm is részt vett benne, igencsak sikerült autentikus felszerelést, ruhákat felvonultatni. Érdekes volt mert én is ezt a kort gyűjtöm leginkább. Mint mindig ott van az anno ott szolgált barátom is Kása Árpád ( Árpapa) aki most is ápolja a rakéta dandár örökségét, próbálom mindig emelni a kis gyűjteményét mikor leviszem erre a napra a G5 giró teodolitom a gyűjteményemből amin Árpapa dolgozott .Innen hazafelé már szinte kötelező programként Vigántpetend szélén van a kedvenc megállónk , vagy az utolsó képen látható náluk langallónak hívott kemencés sültet eszek, ebből is a velős változatot. De a másik kedvenc is néha beugrik, ami egy lezárt tésztába csomagolt csülök pörkölt kemencébe sütve . Csak ajánlani tudom.
Egy tavaszi nyílt nap Győrben a légvédelmi ezrednél. Sok éve megyek ha tudok mert a légvédelem mindig a szívem csücske volt. Az egész laktanyás mászkálást ilyen telepített osztályoknál kezdtem. Aki ismer tudja hogy gyakorlatilag az összes honi légvédelmi osztály területén jártam. Csak azok maradtak ki amik most más céllal aktívak. És megint meg kell hogy köszönjem itt Hibácskó Ferenc támogatását ebben, sokat tanultam tőle!
Szóval Győr nyílt nap. Ami maradt a magyar légvédelemből az itt van. Jól érzem itt magam , ismerősök és ismerős technikák, annyival fűszerezve hogy volt délelőtt egy hatalmas felhő szakadás. Nem baj addig ittam egy sört a kantinban. Volt egy bemutató a sport pályán , amolyan békefenetartó bemutató. Örömömre ott voltak hagyományőrző barátaim is, egy régi fegyverrel, csináltam is róluk sok képet, állítólag talán majd egyszer megjelenik a sajtóban is. A végén találkoztam a volt zsámbéki múzeum darabjaival is , szépen rendbe hozva. Jó így látni őket. Utána most már évek óta egy hihetetlen vagy 200 éves étteremben Győrben ebéd, csakis halászlé meg házi pogácsa, köszönöm a győri barátaimnak! A kis baráti társaságunk a Győr-Veszprém- Budapest tengelyben jött létre, mindenhol halmozottan sok objektum :-)
Igen,ezek a bolgár állomások,ezekkel kommunikált az én 503-as bázisom.A románok nem léptek be a rendszerbe,ezért a bolgárokkal volt kapcsolat,ide kellett az ATLET rendszer.Érdekes hogy polgári személyzet volt a bolgároknál,a katonatársaim mondták hogy van köztük egy csinos női hang is,szivesen beszélgettek vele,aki tudott oroszul.
Mondjuk, azért olyan messze nem volt - szerencsére. Gyakorlatilag majdnem hazaláttam.
Szentkirályszabadjai csendélet 1991 nyarán. A fotók minősége nem az igazi, de akkoriban csak ilyen gép került a kezembe. Próbáltunk óvatosan fotózni, mert valószínűleg jó nagy seggbe rúgás lett volna a jutalmunk, ha észreveszik.
A Mi-17-es mellett a kép bal szélén a 4. (Mi-17) és a 3. (Mi-8) üzembentartó műszaki század épületei. Nagyjából a reptér közepén helyezkedtek el, az északi és a déli végen voltak a harci (Mi-24-es) századok, az 1-es, 2-es.
Századunk egyik Mi-8-asa mellől lőttem ezeket. A távolban egy An-26-os gurul, és száll fel.
Surranótársakkal (háttérben a szovjet laktanya hangárjai és a telephely garázssorai látszanak:
A jó öreg Minyó! :-) Mennyit nyűgöztük, tankoltuk, lemezeltük őket Szentkirályszabadján... Mondjuk télen nem volt nagy öröm végig egyensúlyozni a svancon.
Irok pár adatot a térképről,ez alapján jobban képben leszel:46 fok 50 perc 45,14-18 fok 06 perc 32,29 és ugyanez,csak a vége más-47,24 és 37,43-remélem,jól irtam.
Na egyszer már oda érek! A reptéren ücsörögtünk a füvön ,egy doboz sörrel, láttam is a "dombokat" Alátámasztom: bementünk egy hangárba , ott állt egy MI 8 as , épp barkácsoltak rajta. Köszöntünk, na ott csak orosz szó hangzott el :-)
Igen,kivűl vannak.Indulj el a kerités délkeleti sarkától kelet felé,a szántóföldön vezető utakon.Ahol nincsenek a táblák "kockásra"kiszántva,illetve ahol az utak mellett kis bozotos részt látsz,ott van ilyen kis fedezék szerűség.
Az eddig említett 2 napos túránk első napján voltak a magyar PV vezetési pontok amiket eddig írtam. Aztán este egy kitűnő szállás, vacsora , és az emlegetett éjjelig eszmecsere, iszogatás. Kedves vendéglátónk kirakott több üveg pálinkát , ránk bízta. Lehet kicsi vissza éltünk vele :-)
Másnap pedig Kassa , repülő múzeum. Érdekes hely, több van ott amit elsőre vártam. Szép idő volt, ragyogó napsütés, igazi jó fotó nap. Ja tudom már megint múzeum. Öregesen -öregesen. Szóval vegyes a kép , vannak nagyon pocsék állapotú gépek, rohadnak rendesen, bár különlegességek is.
Fedett részek és szanaszét heverő szabad ég alattiak. Hangárban rögtön egy ME- 109 :-) nem mindenhol van. Egy SU- 15 ,na ilyet sem láttam még , azt hiszem nem nagyon volt sehol a SZU kívül , ha jól emlékszem ez is valami kínai másolat. De van több magyar adomány is! Egy SU- 22 és egy Malév gép is . Érdekes!
A belépés ingyenes, jó pár órát elvoltunk. Se büfé se semmi , erre jó rákészülni, kiszáradtam rendesen :-)
Csak kis kiegészités:a kiliti reptér sokkal inkább ságvári,mivel a terület nagyobb része Ságvárhoz tartozik,de valahogy a nagy osztozkodásban Siófok rátette a kezét-és egyébként is a fő épületek Kilitin vannak..a fensik,amit irsz,a harcálláspontal,az ságvári terület,név szerint a Tömlöc-hegy.Pár éve még volt ott három kisebb antenna torony is,meg a beton épitmények bejáratán vas ajtó-de elkoptak már..A reptéren polgári őrök voltak,a hegyen meg két sorkatona,csak gyakorlatokon volt nagyobb a nyüzsgés.A reptér üzemanyag bázisa meg Ádándon,a Vaskereszt nevű részen volt,ma csirketelep van a helyén-régi rendeltetéséből semmi nem látszik.A reptér ma is működik,bérbe van adva ukránoknak,gyakorlatilag szinte csak a helikopteres ugrálás van,a régi,igen aktiv és szines siófoki repülős életből még emlékeztető is csak hirmondóban akad..A reptér teljesen be van keritve,bejárás a hatvanötös utról...viszont érdekesség,hogy van pár kis mini bunker,fedezék,a keleti oldalon lévő szántókon,kis bokroknak látszanak-a reptér védelmét erősitették...
Év eleji történet: idén februárban sort kerítettünk egy régóta tervezett rövid kirándulásra Ságvár közelében.
A Kiliti füves repülőteret egykor a taszári vadászrepülő ezred használta tartalék repülőtérként. Nagyon sok alkalommal autóztam erre az elmúlt években, de idáig valahogy mindig kimaradt a programból ("majd legközelebb..."). Ezúttal viszont megkerestük (nem volt nehéz dolgunk) az egykori harcálláspontot a kisváros melletti fennsík tetején.
Minden repülőalakulatnak megvolt a háború esetén használt tartalék, leginkább füves repülőtere. Az egységek rendszeresen gyakorolták a kitelepülést és a repülési feladatokat ezeken a mezőkön. A pápai ezred Kenyerit, a kecskemétiek pedig - ha jól tudom - elsősorban Orosházát használták erre a célra.
Hazafelé még megálltunk Siófokon a meglepően szép állapotban levő szovjet katonai temetőnél:
Valóban laktanya volt. Valamilyen raktár bázis talán. Én csak onnan ismerem hogy mikor a várból a hadtörténeti kiköltöztette a nehéz technikát Kecel elött ,itt tárolták őket, láttam párszor őket.
Aztán mostanában mivel közel dolgozom ,elmentem arra, jelenleg valami alapítvány van ott ,azt hiszem hajléktalan segítők. Őrtornyok még látszanak. De a pontos alakulatot nem tudom sajnos.
Tud valaki valamit a x. ker. Gyógyszergyári úton lévő betonplaccról? Egy nálam idősebb úr állítása szerint ott laktanya volt és a placc a laktanya része volt.
Na szóval akkor még maradunk Hajdúszoboszlón. Mindig tudtam hogy van egy az Újdörögdi katonai rom városon kívül egy másik is. A hírek szerint ez volt a modernebb , és leginkább a munkásőrségnek épült. Találtam képeket a régről, meg gyakorlatokról,meg is találtam hogy merre van. De azt nem tudtam hogy a PV keretei között volt. Mikor mentünk a bázisra már képbe voltam. Mikor végeztünk a vezetési ponton jeleztük a vezetőnknek hogy tudjuk hogy a bázis mögött van még valami amit megnéznénk.Meg is lepődött hogy tudjuk a létezését . De még egyszer köszönöm neki már mentünk is. A bázisnak volt egy hátsó kapuja ami oda vitt. A mai napig használják, jelenleg földrengések, ipari katasztrófák elhárításának gyakorló pályája. A régi korra egy hatalmas tribün emlékeztet, itt ültek az illetékes elvtársak az adott korban. Most vasúti kocsik, Ikarus busz , kocsik , ami kell, aktív a hely. Sokat halottam a helyről , jó volt látni élőben.
Köszönöm!!! Elhiszem! A helyben tájékozott embereknél nem kell több! Megcsalt a szemem , de nagyon jó tudni hogy mi az igazság! Legyen üdülő, legalább nem kell tovább gondolnom a történetet
Elhiszem Neked, hogy helyiként ismered a területet, talán még az előző rendszerben is hasonló funkciója lehetett, nem tudom. De a kialakítása miatt, különösen egy légifelvételt nézve, nem feltétlenül az üdülő jut először az ember eszébe. És nem is siló. :)
Én még mindig azt mondom hogy lehet hogy utoljára üdülő, de régebben talán más, látszik a nyomsáv maradéka, egyen épületek, komoly beengedő rendszer, valami nem kerek, a siló emlegetést én is érdekesnek tartom. Mindig kíváncsian várom a bizonyítékokat. Tavaly levelezgettem egy taggal, aki esküdött hogy Pécel környékéén vannak. Aztán eltűnt mint a borravaló .
Én is valami raktár bázisnak néztem, többnek néz kis mint ami, mindenkinek köszönöm!!! Még nyomsávot is gondoltam. Felülről jol néz ki , nem olyan mint egy üdülő!
A SUFI a sugárzás figyelő. Ő a külső szenzorok ( a dombon) adatait nézi, mindig van vészkijárat, majdnem mindig a folyosó végén balra a raktárból. itt is így van csak nincs a képeken.
A nemrég említett 2 napos túránk első helyszíne. Hajdúszoboszló széle. Hajdú-Bihar megyei vezetési pont. Ismertem már a helyet térképen, mindig érdekesnek tűnt mert nagyobbnak látszott mint a többi , egy részét tudtam ( romváros) de azért nem mindent . Szóval ez nem csak egy sima vezetési pont hanem egy komplett kiképző bázis. A szokásos kiszolgáló épületek és a központi bunker mellet van itt több szállás épület, raktárak , rom város gyakorlásra( a következő poszt) ,sőt szálloda is. Jó nagy terület . Mi leginkább a vezetési pontra koncentráltunk, ami nagyon jó állapotban van, teljesen berendezve, bár nem múzeum. Én eddig nem láttam innen beszámolókat. A berendezése a szokásos, de úgy tűnik hogy azért itt folyamatosan korszerűsítettek .Nem látogatható alapvetően , csak a felszíni tábor épületek , itt akár ki lehet venni szállást is. Nagyon hangulatos!! Jövőre el tudnám képzelni hogy 1-2 napot itt aludnánk, lenne a közelben pár helyszín ....A bunker mögött van a "rom város" amiről sokat halottam , az országban ha jól tudom csak kettő van. A kedves vendéglátónk mivel látta hogy igencsak tudjuk mi is van nem messze így volt szíves át kísérni :-) legközelebb!!
Július végén volt egy igazán tartalmas 2 napos hétvégi túránk, Nyíregyháza és környéke, illetve egy kis kitérő Szlovákiába. Nagy örömömre majdnem az egész kis csapatunk , a barátaim, el tudtak jönni, mindig megpróbálunk egy évben legalább egyszer összejönni, és az esték igazán érdekesek, egy kis ital mellett rengeteg új ötlet, helyszín javaslat szokott összejönni. Most is így alakult szerencsére. A 2 nap történetét nem idő sorrendben rakom fel, ez a hely pont a második célunk volt.
Kemecse-Haas tanya, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Polgári Védelmi Múzeuma, a régi megyei vezetési pont. Nagyon szépen karbantartott hely, megint csak azt tudom ismételni hogy lelkes ,elhívatott emberek sok munkájának gyümölcse. A szokásos vezetési pont, de minden működik sok relikvia. A végén az eredeti film vetítő géppel még egy kis szakmai anyagot is leadtak nekünk, a vezetési teremben. A helyet bejelentkezés után meg lehet nézni !
Nagyon szépen rendbe rakott múzeum, köszi a fotókat! Ha legközelebb Szolnokon járok, már nem fogom kihagyni!
Egyébként itt van az ország egyik legnagyobb vasúti pályaudvara, főleg a rendezővel együtt (ez jól látszik a táblán). Komoly vasúti csomópont volt mindig is.
Ha már Szolnok. Alapvetően ezért az objektumért mentem oda. (végre bunker :-) ) Szóval a Reptár elött itt kezdtünk . Egy szolnoki barátom hívta fel rá a figyelmem hogy a vasút állomáson van egy védett vezetési pontja a MÁV nak ( sok helyen van, voltam is párban) de nem tudtam hogy látogatható is. A szokásos légó kocka az állomás épület mögött. Szombatonként nyitva van és fogadja a látogatókat. Teljesen berendezve , vezetéssel , egy igazán lelkes helyi volt PV tisztel. Köszönöm most is neki a sok érdekes történetet. A kis helyi gyűjtemény csodás , minden működik, gyakorlatban is. A képek magukért beszélnek, van pár különleges darab is, a baba szállító VV konténer , és egy különleges víztisztító is. Ez volt délelőtt , innen már nem először a helyi HEMO ban egy jó kis ebéd. Utána jött az előtte említett Reptár.
Elnézést de még mindig csak egy kiállítás. Remélem nem haragszotok meg ha nem mindig "romok" egyre többször érintem ezt a témát mert jobb így látni őket. Reptár Szolnok. Én sem vagyok odáig hogy ezért kellet meghalni több helynek is de úgy 2 évente meg kell hogy nézzem még ha nem is értek mindenben egyet velük. Látom a fejlődést ,látom a munkát, végre van Mig 29, meg Mi 24, ezek amúgy is a szívem csücskei. Jó lenne ha sok év múlva is ilyen szép állapotok lennének. Addig is néha arra járok .
Rég írtam már, pedig sok helyen voltam. Valamiért nehéz feltennem képeket, nem akar az a vacak jól működni. Na mindegy . Szóval egy kis év áttekintés. A legegyszerűbbel kezdem. Dunakeszi repülőnap, a nyár végén, egész színvonalasra sikerült és a HM is szépen kitett magáért. Kimentem biciklivel mert közel van, ittam 2 sört, és jól éreztem magam . Ott voltak a friss szerzemények is, a mókus helikopter és a Zlin kiképző gép is.
Egy játék részeként kaptuk ezeket a képeket, esetleg tudjátok hol készültek? Egy környéken, de valószínűleg nem azonos helyen. Még pár napig él a találgatás. Köszi szépen a tippeket! (remélem most már a képeket is sikeresen csatolom :)
Egy játék részeként kaptuk ezeket a képeket, esetleg tudjátok hol készültek? Egy környéken, de valószínűleg nem azonos helyen. Még pár napig él a találgatás. Köszi szépen a tippeket!
Akit érdekel, a volt szovjet laktanya területén, Székesfehérvárot, középen lévő erdőt/sűrű növényzetet kivágták, de a megmaradt épület részeket mint a mozi-színház még megvan úgy tudom az is hamarosan bontásra kerül.
Lassan végigérek az ukrán utunkon meglátogatott, és itt a fórumban is bemutatott helyszínek során. Az utolsó, amiről írni fogok, a kijevi Zsuljani nemzetközi repülőtér keleti részén található Ukrán Repülési Múzeum. A repülőteret leginkább a fapados légitársaságok használják, mi is ide érkeztünk, és innen indultunk. A pályától alig párszáz méterre alakították ki a múzeumot, már leszállásnál jól látszódtak az itt kiállított gépek. A látogatást viszont csak a visszaindulást megelőző napra szerveztük, szerencsére gyönyörű, felhő nélküli, szikrázó napsütéses időben volt részünk.
Metróval, majd azt követően taxival értünk a múzeum főbejáratához. A területre belépve egy nagyszerű kiállítás fogadott minket, igazán lenyűgöző az itt bemutatott gyűjtemény!
A múzeumban polgári (már amennyire a GRU ellenőrzése alá tartozott Aeroflot-ot polgárinak lehet tekinteni) és katonai gépek egyaránt megtalálhatók, én ezúttal a katonai típusokról fogok írni. A bejárattal majdnem szemben húzódik a MiG sor, a hazánkban is rendszeresített, ismert típusokkal, a 15-östől a 29-esig.
A MiG-25-öst viszont egyedül csak a bolgár hadsereg alkalmazta a VSZ országok közül - természetesen a Szovjetunión kívül. Zsuljanin a típus RB, azaz a felderítő és már bombázó feladattal is ellátott változatát állították ki. A típus P változatával szökött Viktor Belenko Japánba 1976-ban.
A MiG-ek mögötti sorban, a „túloldalon” kaptak helyet a Szuhojok. A fotókon balról jobbra haladva: Szu-15TM, a szovjet Honi Légvédelemnél rendszeresített, külföldre nem exportált elfogó vadász (ilyen típus lőtte le 1983-ban a koreai légitársaság B-747-ét). A következő kép előterében egy Szu-20-as harcászati vadászbombázó, mellette egy Szu-24-es frontbombázó. Magyarországon Debrecenben és Kunmadarason állomásoztak ilyen gépek a DHDSCs alakulatainál. A jobb szélső fotón pedig egy Szu-25-ös csatagép (na, ez a típus viszont nem volt nálunk).
Helikopterekből sincs hiány: hatalmas Mi-6-os és Mi-26-os nehéz szállítóhelikopterek állnak egymás mellett, a 26-ost belülről is meg lehetett nézni. A jobb oldali fotón egy Mi-24A típusú harci helikopter még a korai fülke kialakítással, mögötte egy Mi-8-as.
Ha jól emlékszem, tavaly, 2016-ban nyitották meg a múzeum hajtómű és repülőgépmotor kiállítását az egyik épületben:
A bal oldali fotón egy Tu-143 Rejsz, felderítő robotrepülőgép, a középsőn ennek BAZ-135MB típusú indítójárműve látható, előtte a földön különböző típusú bombák és U-blokkok fekszenek. A jobb oldali képen pedig egy Tu-141 Sztrizs, közepes hatótávolságú felderítő robotrepülőgép és vontatható indítószerkezete. Előtte FAB-3000, -5000, -9000, azaz 3-5-9 tonnás bombák sorakoznak.
A múzeum gyűjteményének talán leglátványosabb része a nagy hatótávolságú, változtatható szárnynyilazású stratégiai/hadászati bombázók impozáns sora: Tu-22M0, Tu-22M2, Tu-22M3. Az M0-ást végül nem rendszeresítették, mindösszesen 10 darab készült belőle, viszont az M3-ast jelenleg is alkalmazza az Orosz Légierő és a Haditengerészet Légiereje. A gépek között fő fegyverzetük, H-22NA Burja jelzésű, 200 kt-ás nukleáris töltetű fejrésszel is bevethető robotrepülőgépek vannak kiállítva.
A Tu-22-esek mellett még egy Tu-142 UBL is áll, az előbb említett bombázók kiképző repülőgépe. Az átalakított, és az M3-ra emlékeztető orr-rész, árulkodó. A sort egy hatalmas Tu-142VPMK zárja. A gép a Tu-95-ös hadászati bombázó haditengerészeti felderítő és tengeralattjárók elleni hadviselésre átalakított változata.
A bombázókkal szemben állnak a haditengerészet felderítő, járőr, és tengeralattjárók elleni harcfeladatokat ellátó helikopterei és repülőgépei: Mi-14, Kamov Ka-25, -27, Jak-38-asok, Beriev Be-6, Be-12 hidroplánok. Ez utóbbi látható a jobb szélső fotón.
A reptéren néhány kiszolgáló járművet is meg lehet tekinteni, mint például ez a MAZ-543 alvázra épített tűzoltóautó. A mellette levő, lemezek alá rejtett szörnyeteg tömegoszlató célokkal bevethető eszköz, fogalmam sincs, mi a típusa.
A reptéren még egy egykori oktató fedezék is található. Bemenni nem lehet (legalábbis a múzeum látogatóinak), ha minden igaz, valami raktárfélének használják.
Noha nem szerepel a turisták által látogatott legnépszerűbb és legismertebb célpontok listáján, a kijevi Igor Szikorszkijról, a híres helikopter tervezőről elnevezett Politechnikai Intézet kis múzeumát már az út szervezésekor beleszőttük a programunkba. A közeli metrómegállótól egy parkon keresztül sétálva értünk az egyetem épületeihez. A nagyon szépen kialakított és gondozott sétány északi oldalán híres tudósok szobrai sorakoznak egymás mellett. A középső fotón a szovjet űr- és rakétaprogram atyjának tekintett Szergej Koroljov, karjában a világ első műholdját, a Szputnyik-1-et tartva. A jobb oldali képen pedig Lev Ljuljev látható, főkonstruktorként hozzá és az általa vezetett tervezőhivatalhoz köthető - sok egyéb mellett - pl a Krug légvédelmi rakétarendszer 3M8 jelzésű rakétájának fejlesztése. A szobor kezében könnyen felismerhető a rakéta jellegzetes formája.
A közelben levő szerény múzeumépület mellett egy T-34 tank, egy KSz-19 légvédelmi ágyú, egy Jak-40 repülőgép, és egy Mi-2 helikopter található, a bejárat előtt pedig maga az intézmény névadója, Igor Szikorszkij szobra áll.
A két nagy teremből álló épületben azért sok érdekes dolog látható, elsősorban a repülés és az űrkutatás világából: különböző típusú repülőgép hajtóművek, 1967-ben a Vénusz kutatására indított Venyera-4 űrszonda (Venyera = Vénusz oroszul), a Voszhod, az első többszemélyes szovjet űrhajó visszatérő kabinja.
Kitüntetések, és Bajkonurból származó homok:
Ha már Bajkonur: az űrrepülőtér egyik vezérlőpultja és a telemetriai adatokat rögzítő pult:
8K63, R-12 (SS-4) rakéta hajtóművének és táprendszerének szelvénye, mellette egy R-36O (SS-9) rakéta második fokozatának hajtóműháza áll.
A belső térben ismét találkoztunk Koroljovval és Szikorszkijjal.
A Buran űrrepülőgép hővédő pajzsának egy része, és az Energia hordozórakéta alkatrészeinek darabjai:
Egy felmérés szerint ez európai emberek 44% a facebookbkból nyeri a napi információit. Ha így nézzük annak a 44%-nak ez tökéletes, a maradéknak meg baromi érdekes és újdonság, a facebook pöcegödrének ez bőven elég.
Ott voltak lacházán, lehet hogy nem kaptak sehová engedélyt?
A laktanya az Önkormányzat tulajdonában van, a tárolók és a környéke viszont azé aki a repteret üzemelteti...ez a cég/KFT pedig minden ilyen jellegű forgatást/megkeresést visszautasít.
Megnéztem mert már sokat halottam róla. 10 perc ami semmiről nem szól. Nem is értem hogy mi akadályozta meg őket hogy kis Moszkván kívül bemenjenek egy ilyen "objektumba" Ott voltak lacházán, lehet hogy nem kaptak sehová engedélyt? Kunmadaras teljesen szabad, mondjuk hatalmas a susnya. Csak azokat nem mutatták amiről a riport szolt.
Ajánlom Komárom Monostori erőd. minimun fél nap. Nem mai "gyerek", de hatalmas élmény, még akkor is, a csak magad fedezed fel a járatokat. elemlámpa, kényelmes cipő és minimum pulóver, mert bent hűvös van.
Látnivaló, látnivaló hátán. Az előzőleg bemutatott haditechnikai kiállítást határoló földsánc túloldalán egy másik múzeum kapott helyet, melyben a Szovjetunió külföldi hadviseléseinek történetét, fegyvereit, tárgyi emlékeit mutatják be, kezdve a spanyol polgárháborútól a kubai rakétaválságon át Afganisztánig.
A gyűjtemény darabjai leginkább a ’60-as - ’80-as évek haditechnikái, többségük az MN-ben is rendszeresítve volt, illetve természetesen a DHDSCs alakulatainál szintén alkalmazták őket. A bejárathoz vezető út mellett BMD-1 légideszant harcjármű, BMP-1, BMP-2 gyalogsági harcjárművek, T-54, T-55 és T-64 harckocsik sorakoznak.
A főépület melletti területen látható balról jobbra: 2Sz9 - a légideszantosok által használt harcjármű, 2Sz1 Gvozgyika önjáró tarack, Mi-24V harci helikopter, ZSzU-23-4 Silka légvédelmi gépágyú, valamint a bejárat mellett egy BM-21 rakéta-sorozatvető, egy 2B9 jelzésű aknavető és egy D-30-as ágyútarack.
A kétszintes múzeum emeletét szinte teljes egészében az afganisztáni háborút bemutató tárlat foglalja el. Tíz évnyi értelmetlen vérontás…
Milyen iranyba sugarzott ez az objektum mikrohullamon?En Gödöllöre- tipelek, mert ott meg ma is van mikros atjatszo, meg MTI antennatornyok fennt az m3 as autopalya mellett.
Az elmúlt hetekben gatyába ráztuk, kitakarítottuk és berendeztük a veszprémi vasútállomásnál található MÁV PV óvóhelyet, hogy a nyilvánosság számára is megtekinthető legyen. Holnap, azaz vasárnap reggel kinyitjuk (remélhetően ezt rendszeresen megtehetjük a jövőben).
A lépcső+folyosó, aggregátor szoba és az akkumulátor helyiség, azt mondom fotók alapján egy az egyben ugyanaz a kettő. Most nézem a belső folyosó, a két kis lépcső, a fotó készítésének pontja mögött jobbra volt az iroda, előtte lévő szoba a szerviz/javító szoba vagy minek nevezzem.
Szombaton ellátogattunk az ország északi részébe, a Mátra közeli Kecskekő 325 m magas dombjának (na jó, hegyének) tetején található objektumhoz. Szerencsére olyan kísérővel jártunk a helyszínen, aki annak idején maga is ott dolgozott, nagyon sok érdekes dolgot mesélt.
Az 1966-67-ben megépült hírközlő/átjátszó állomás hivatalosan a posta tulajdonában volt, ők is üzemeltették, de az őrzést a BM Kormányőrségének fegyveresei látták el. Nem véletlenül, hiszen az objektumnak a Jobbágyi melletti hegyben kialakított kormányóvóhely adóállomásaként igen fontos szerepe volt.
A hegytetőn egy mini BARSz állomás fogadott minket, a toronyból pazar panoráma nyílt a környező tájra.
Valaha a toronyra rögzített 2,5 méter átmérőjű parabolák biztosították a mikrohullámú összeköttetést, nagyjából 2,2 – 2,5 GHz tartományban.
A mélylétesítménynek helyt adó gödröt robbantásokkal vájták ki a sziklás talajból, majd a kész építményt visszatemették. A lejárati lépcső aljától 7-8 m hosszú folyosón lehet a bunker főbejáratához érni. A hatalmas páncélajtók még a helyükön vannak.
A bunker szerkezetileg még kifogástalan állapotban van, a gépészet és a híradótechnika jelentős része azonban már hiányzik.
Az egykori adóteremnek azóta más funkciója van...
Ebben a teremben valaha két masszív dízel aggregátor szolgáltatta az energiaellátást, amennyiben a külső hálózattal megszakadt volna a kapcsolat.
Az akkumulátor helyiség.
A finom porszűrők, az aktívszén-szűrők, valamint az teljes szellőztető rendszer szerencsére még épségben láthatók.
A terület magántulajdon, szerencsére barátaink leszervezték a látogatást, nagyon köszönöm nekik és a tulajdonosnak is!
Nem katonai, nem laktanya és még csak nem is kihalt, de talán elfér itt: A veszprémi Vár alatt végighúzódó kb. 400 méter hosszú, szakaszosan megtört vonalú szervízalagútat 1986-ban építették, a közelmúltban több alkalommal volt lehetőségem végigjárni.
Régóta kíváncsi voltam, hogy mit rejt a Várba vezető út melletti, a térkő burkolat között feltűnő, de lezárt lejárat. Szintén nagyon árulkodó a mögötte levő jellegzetes „betonkocka”, amelyből a Vár főutcáján, kb 200 méterrel távolabb, a volt Közgazdasági szakközépiskola udvarán is található egy.
A jelenlegi bejárat és a pici diszpécserközpont.
Több száz méter mindkét irányban, tűzgátló ajtóval két szakaszra osztva.
Az alagút Óváros téri lejárat felőli vége, a rács mögött a felszínre vezető lépcsővel, a jobb oldali fotón pedig a túlsó vég a Szent István és Gizella szobor közelében.
Egy kis szünet után ismét nyilvánosságra hoztunk egy videót melyet tavaly készítettünk az egykori Tinnyei volt Légvédelmi bázison.Jó szórakozást hozzá. Fogyasszátok egészséggel :-)
A ”Haza Anyácska” emlékműtől alig 250 méterre található ez a kis haditechnikai gyűjtemény. Nagyon klassz dolgok találhatók itt, amit viszont problémának érzek vele kapcsolatban, hogy a helyszűke miatt eléggé összezsúfoltan rendezték össze a technikákat. Igaz, ezen a pici területen másképp nem is nagyon lehetséges. Egy-két repülőgépbe be is lehet ülni, persze ezért külön fizetni kell. Na, nem mintha komoly összegről lenne szó, hiszen maga a belépőjegy (plusz a fotójegy) is szinte nevetségesen olcsó.
A bejárat után közvetlenül jobbra egy Li-2-es gép látható, mellette sorakoznak a vadászok: MiG-17, MiG-21, MiG-23.
A gépekkel szemben egy RSZD-10 Pionyer (SS-20) közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta és indítójárműve. Az 1987-es INF szerződést követően kivonták őket a hadrendből. Róluk azt érdemes tudni - sok egyéb mellett , hogy Stratégiai Irány szinten tervezték alkalmazni őket, támogatva a VSz erőit. Mellette egy 8K11 (Scud-A) rakéta, hazánkban a tapolcai rakétadandárnál 1963-tól volt rendszeresítve ez a típus.
A múzeum területének egyik sarkában állították ki a hidegháború egyik leghírhedtebb rakétáját, egy közepes hatótávolságú R-12-t (SS-4). A típust elsősorban a kubai rakétaválság kapcsán ismerhette meg a világ. Egyik oldalán a földre rögzíthető indítóasztala látható, a másikon pedig egy Jak-9-es vadászgép.
Természetesen páncélosokból, harckocsikból sincs hiány, a teljesség igénye nélkül: ISz-1, ISz-2, ISz-3, T-34, T-55, T-64, Szu-100 sorakoznak egymás mellett a kelleténél néhol szorosabban.
Páncéltörő ágyúk, aknavetők sokasága, folyami naszád, torpedók, és persze nem hiányozhat a klasszikus Sztálin orgona sem.
Az újratöltés miként ment itt? Az épületből a sínen lett odamozgatva vagy a kilövő állás alatt van egy technikai rész ahonnan "felliftezik" a rakéta (USA videokon ez utóbbit láttam)?
Hétvégén, egy néhány napos olaszországi út keretében, megnéztük a Garda-tó közelében levő Passo Coe-i légvédelmi rakétabázist, amely 2011 óta múzeumként látogatható.
A bázis tengerszint felett 1543 méteren fekszik gyönyörű környezetben. Az odavezető hosszú, hegyi út egészen elképesztő a sok hajtűkanyarral, szűk szakaszokkal, nagyon meredek emelkedőkkel. A bázis hívójele „vihar” volt (Tuono), 1966-tól 1977-ig működött az Olasz Légierő és a NATO egységes légvédelmi rendszer részeként. Az egykori „Alfa” zónában látható Nike-Hercules légvédelmi rakéták hagyományos és nukleáris töltetű fejrésszel is bevethetők voltak.
Igen köszi megtaláltam a neten .,egy ismerős dolgozott ott onnan tudom ,hogy 2000 tájékán megszünt.a cikk mindent leir róla.ez ideig nem is irtak róla bőven bár sokan tudták ,hogy létezik egy ilyen bunker.(Az alagutból is volt egy bejárata.)
Vár alatt volt/van egy titkos bunker.(Valami tartalék vezetési pont ,összhaderőnemi parancsnokság vezetési pont lett volna háboru esetén)4.számu raktárbázis vagy mi volt a fedőneve., csak hivatásos katonák jártak be civilben, Budán az alagut végén balra egy kis utcából volt a bejárata.2000 tájékán szünt meg .info róla?
Benzines vagy dizel a kedvenc?Apameknal volt anno a tuzoltosagon(Karcag) 1 db, Kunmadarasrol kaptak az ottani orosz repterrol atmenetileg, mert nagyjavitason volt a Raba szerkocsi, de sokat nem mentek vele mert falank volt olyan 100 km 50 liter, terepen meg lement 70 liter is akar megpakolva tele vizzel.Ezert van az hogy erdotuzeknel pl Olaszba sima pickup al mennek oltani, arra is felfer olyan 1000 lliter viz, meg nagynomasu pisztoly, igy van utohatasa a viznel, kvazi kevesebb kell hozza, mintha alacsonyabb a viznyomas.
Noha a múzeum a Nagy Honvédő Háborúnak állít emléket, mellette a közelmúltban történt orosz – ukrán fegyveres konfliktus eseményeihez kapcsolódó tárlatokat is berendeztek. Azt hiszem, mindenképpen nagyon ”érdekes”, ugyanakkor legalább annyira szokatlan is, hogy az életünkkel párhuzamosan zajló szomorú történésekről, azokkal szinte egy időben, már kiállított anyag látható.
A múzeum főbejárata (bal oldali fotó) mögötti előtérben rögtön egy szitává lyuggatott Ford Scorpio fogadja a látogatókat. Elnézve a különböző kaliberű lövedékek szaggatta karosszériát, kárpitot, üléseket, műszerfalat, még belegondolni is rossz, hogy mi történhetett a benn ülővel /ülőkkel.
A lépcsőház csarnokában szintén a jelenkor fegyverei, egyenruhái, eszközei, katonai felszerelései és a harcokban részt vevők személyes holmijai vannak kiállítva.
A központi csarnok körüli termekben az NHH gazdag és látványos tárlatait lehet végignézni.
Két szinttel feljebb, a szobor talapzatának tövénél alakították ki az impozáns Dicsőség csarnokát. A falakon körben a Szovjetunió Hőse kitüntetettjeinek névsora, Zsukov marsall négyszer részesült az elismerésben. A mennyezetet középen a Győzelem-rend emblémája díszíti.
Nem messze lakok onnan, nagyon sokat jártam arra gyerek korom óta. Szerintem már elhangzott minden megoldás. Én is úgy emlékszem hogy boros pince- étteremként kezdte.
Nem volt előtte akadály... Andriska a maga nyugodt stílusában visszakapcsolt, és felmentünk a hegyre. Én nem mertem volna, de a GAZ66 tudja, ha nem én vezetem. Amikor én vezettem, az egykori tankúton simán közlekedtünk Előtte eszembe jutott, hogy emelőkosaras kocsit is kellett vezetnem valaha, mikor még dolgoztam.
Igen az lesz....most hogy írtad az autószalont, igen az is volt...próbáltam a hírekben keresni de nem sikerült találni de legalább 8-10 éve volt arra egy razzia, kocsikkal voltak gondok, meg kiderült, drogot is árultak az éjszakában.
Nem titkos, barátunké. Benzint viszont kell bele venni. Ha van benne, jó nagy terepet megyünk vele. Vezet, akinek van jogsija az adott kategóriára :-) Én mondjuk régen vezettem kosaras kocsit, valamikor a nyolcvanas években, munkahelyen. Tavaly viszont igen GAZ66-ot Titkos küldetés nincs
Kijevben a Dnyeper folyó nyugati partja felett magasodó dombon levő emlékmű és haditechnikai múzeumokból álló komplexum rengeteg látnivalót kínál. Hatalmas terek, tágas promenádok, gondozott parkok, füves területek, és szinte bármerre nézünk, a Nagy Honvédő Háború dicsőségét hirdető szobrok, emlékművek. A területet az óriási, a talapzattal együtt 102 méter magas Rogyina Maty (Haza Anyácska) szobra uralja. Az alkotás 1981-ben készült el, a talapzatában kétszintes múzeum kapott helyet. (Balról a második fotón egy T-10M nehéz harckocsi látható)
Állítólag a szobor kardját az eredeti tervekhez képest kissé megkurtították (azért így is maradt 16 méteres), mert nem nyúlhatott magasabbra, mint a közeli Pecserszkaja Lavra monostor harangtornyának tetején a kereszt.
A 91 méter magasan, a pajzs mögött kialakított mini kilátóból nagyszerű panoráma nyílik a városra!
A hős szovjet városok sorfala és a központi tér közepén elhelyezett harckocsik (T-64, T-62, T-64). Bár évek óta ott vannak már, mostani festésükkel elég egyértelműen utalnak a jelenlegi orosz - ukrán konfliktusra.
A térre vezető sétány monumentális beton emlékmű alatt vezet keresztül, melynek falain domborművek, szobrok emlékeztetnek a Nagy Honvédő Háború katonáira, harcolóira. Felette a Dicsőség Lángjának hatalmas kelyhe található. A lángot évente egy alkalommal, május 9-én lobbantják fel, moszkvai idő szerint ekkor ért véget a II. világháború az európai hadszíntéren.
Fogalmam sem volt róla (nem is érdekelt), de tegnap kicsit utána néztem, és ezt találtam:
"Hazánk az 52035 sorozatszámú, 5-os oldalszámú Szu-22M3 támadógépet adta a múzeumnak, amelyben nagyjavítása után minimális, 15–20 óra repült idő volt."
Illetve:
"Orbán Viktor miniszterelnöktől személyes levélben kérte el Schuszter a Malévnél repült, majd Abdán kiállított IL-18-as (MO-Ilona) utasszállító repülőgépet. A gép körülbelül 45 millió forintos eszmei értéket képviselt. A gépet szétszedték és február közepén Kassára szállították. A gép hivatalosan marad a Légiközlekedési Kulturális Központ birtokában."
Hát, (bár így nem kezdünk mondatot, mert Feri bácsi tanárúr-radar-, vagy Gyöngyi néni tanárnő -sch- jól a fejedre csap a vonalzóval), így van az amikor más jön be, mint amit az ember keres.
Találtam (véletlenül behozta a kereső) egy riportot a napkori radar állomásról. A felvételen Tóth Feri barátunk állomás vezető, és a képernyő (kezelőasztal) előtt (Brékós) Horváth Zoli.
Következő nap a kassai repülőtérnél kialakított repülőmúzeum látogatása volt a program. Már régóta tervezve volt, és most végre - mivel amúgy is a „környéken” jártunk - sort keríthettünk rá.
Az előzőleg csak fotókon látott múzeum mindenképpen pozitív meglepetés volt számomra. A könnyűszerkezetes, sátorral fedett központi rész és a szabadtéren kiállított technikák mellett 5 csarnokban is látványos és igényes tárlatokat rendeztek be. Nagyon sok érdekesség látható, a teljesség igénye nélkül: Messerschmitt Bf-109, taszári Szu-22M3, a szovjet Honi Légvédelemnél rendszeresített Szu-15TM (ilyen típus lőtte le a Koreai Légitársaság Boeing 747-ét 1983 szeptemberében), RT-23UTTH (SS-24) ICBM konténere, a Malév egykori Il-18-a, Tu-143 Rejsz, felderítő robotrepülőgép, és még hosszasan lehetne sorolni.
Nem haditechnika, még csak nem is repülés: a múzeum egyik csarnokában, két teremre osztva, kisebb veteránautó kiállítás látható, nagyon szép darabokkal. Az egyik terem abszolút a szocialista retró jegyében lett kialakítva.
De hozott egy másik példát is, amikor szintén az USA-ban rakétát telepítettek egy silóba, már készen volt valamelyik rakéta/rakéták és az összes indítókulcs-kód is ottvolt, magára hagyva. A cikk szerint bárki magára csukhatta volna a vezérlőterem ajtaját és elindíthatta volna őket.
Jó nyilván ezek a cikkek nem túlságosan mélyre nyúló több 100 oldalas tanulmányok, de azért szerintem nemis légből kapottak, valamennyi valóságalapja biztos hogy van. A kubai partoknál lévő tengeralattjárós cikket is említette itt más is, (aztán lehet hogy ő is ott olvasta).
Hajdúszoboszlóról Nyíregyháza felé indultunk, a várostól 15 km-re északra, a Kemecse melletti tanyáknál található egykori megyei PV harcálláspont volt a cél. Az objektum 1-2 éve múzeumként funkcionál, előzetes egyeztetés után a megbeszélt időpontban bárki látogathatja. Itt szintén nagyon szimpatikus és hozzáértő ember kezében van a létesítmény, rendkívül gazdag és szakszerű a kiállított anyag. Mindezek mellett a bunker szerencsére itt is eredeti állapotú, akit érdekel a téma, és a környékre tervez kirándulást, ne hagyja ki!
Remélem/reméljük, hogy megmarad így az utókornak, és még nagyon sokáig bemutatható lesz! Külön öröm volt számunkra, hogy végre találkozhattunk nyíregyházi barátunkkal, régi fórumtársunkkal.
Megkerestem a cikket, a 2017 januári Aranysasban van. Nem gépelem ki az egészet, a lényege hogy a kubai válság után Kennedy elnök rendelte el hogy minden rakéta indítóberendezését lássák el a PAL (Permissive Action Link) nevű számkódos biztosítóberendezéssel., amely megakadályozza az indítást az elnök által kiadott 8 jegyű kódszám beírása nélkül. És ez a kód 15 éven keresztül 8 db 0 volt, amit természetesen a kiképezett kezelőszemélyzet is tudott.
Időközben rákerestem, röviden még a magyar wikipédia is ír az orosz Periméter rendszerről.
Mielőtt folytatnám az ukrán út helyszíneinek bemutatását, essen szó magyar objektumokról is. Pár hete az ország északkeleti részére kirándultunk, miután sikerült leszervezni egy-egy látogatást a Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei PV vezetési pontokra. Először Hajdúszoboszlóra mentünk, ahol a PV oktató és kiképző bázisán megnézhettük a védett létesítményt és a közelében levő „romvárost”.
Az 1972-ben elkészült bunker még mindig kifogástalan állapotban van, szerkezeti, gépészeti kialakítását tekintve szinte teljesen megegyezik a korábban már bejárt hasonló feladatú objektumokkal. Nagyon korrekt kísérőnk volt, gyorsan megtaláltuk vele a közös hangot. :)
Noha nem ismerem részletekbe menően az amerikai eljárást, de ha jól tudom, ott sem "egy emberes" volt a döntés. Az elnök mellett talán a Honvédelmi Miniszternek kellett jóváhagynia a saját kódjával. Nem tudom, hogy a 8 db 0-ás kód igaz lehet-e, nekem kissé furcsa lenne.
Láttam annak idején az Angyalbőrben című sorozatot, de megmondom őszintén, nem emlékszem minden részletre. :)
Semmi baj, érthetően fogalmazol, csak vannak kifejezések/rövidítések, amik egy szakmabelinek (katonának) magától értetődőek, mint pl. a HÁP=harcálláspont, vagy hk=harckocsi.
Ezekkel a kiegészítésekkel már nagyjából érthető a lényeg hogy miről szól. Írásban nehezebb kommunikálni, mint élőben, de nembaj :)
Szoktam olvasgatni az Aranysas című folyóiratot és néha a Regimentet, nemtudom mennyire hitelesek az ott megjelent írások, volt bennük többször cikk a hidegháború forró pillanatairól. Néhányról itt ebben a topikban is szó volt, pl. a kubai partoknál lévő ruszki tengeralattjáró esete aki nem lőtte ki a rakétáit. Az USA-ból hozott több esetet, valószínűleg azért mert ott a nagyobb nyilvánosság miatt több eset került napvilágra, most nem keresem meg a cikkeket mert már éjjel van, de volt hogy madárrajt néztek a radaron rakétatámadásnak, vagy a kubai válság alatti legmagasabb harckészültség alatt kísérleti rakétakilövést hajtottak végre és azt hitték támadásnak.
Na a lényeg hogy egyik eset után az USA-ban bevezettek asszem 1964 körül egy olyan szigorítást hogy a rakétákat csak az elnöktől kapott 8 számjegyű kóddal lehetett indítani, viszont nagyon sokáig ez a kód 8db 0 volt, azért hogyha az elnök nem tudja ellátni a feladatát, akkor is lehessen támadást indítani, és ezt minden illetékes tudta is. Ez igaz lehet?
Mára az utolsó kérdésem egy kicsit komolytalan, a kódokról jutott eszembe, és nemtudom megállni, hogy ne kérdezzem meg, ne haragudj. Az Angyalbőrben című nagysikerű magyar sorozat egyik epizódjában van egy olyan rész amikor tudtukon kívül majdnem kirobbantják a III. világháborút a fiúk. És akkor jön a parancs Tabajdi ezredesnek telefonon. Ő ezután felhív vkit és csak annyit szól bele hogy: Tabajdi, hajtsa végre, 333! Szóval ez a 333-ez valós kód volt, tényleg jelentett vmit, vagy csak kitaláció?
Ezeknek a tengeralattjáróknak az óceánokon, tengereken kijelölt szolgálati zónáik voltak, sok ezer km2 területű harci és tartalék zónával, ezeken belül meghatározott járőr útvonalakkal. A harci zónán belül pontosan jelölt rakétaindítási pozíciók. Ha megkapták a parancsot, odamentek a helyre és indították a rakétát, rakétákat. A kódokat rendszeresen változtatták, egy-egy küldetés előtt kapták meg őket (amíg ezeket a hajón őrizték). A beprogramozott indító- és élesítő kódoknak az volt a szerepe, hogy a rakéta oda repüljön, ahová kell, a fejrészek ott robbanjanak ahol kell: adott célnál, adott magasságon, adott hatóerővel. Mondani sem kell, hogy milyen fontos volt a tengeralattjáró pontos navigációja.
A ’60-as években ezek az útvonalak sok esetben, csak alig néhányszáz km-re estek az USA partjaitól, később, ahogy egyre nagyobb hatótávolságú rakétákat fejlesztettek, már nem volt szükséges olyan „közel” az amcsik orra előtt járőrözni. Az ICBM-eket gyakorlatilag már a saját kikötőikből is indíthatták volna. Persze, ha a háború előszele megcsapta volna a világot, ezek a tengeralattjárók - amelyek épp nem voltak útvonalon, vagy javítás alatt - szépen kirajzottak volna a kikötőkből - ha fel voltak töltve rakétákkal, ha nem. A rakétákat aztán a tengereken is megkaphatták a spec szállítóhajókról.
"Viszont ezt nem teljesen értem"
Igen. Kihajóznak, vagy járőröznek a harci zónában, esetleg csak cirkálnak a „várakozó zónában”, és miután megkapják a parancsot a rakétaindításra, a lehető leggyorsabban odaúsznak a pontos indítási helyre. Meggyőződnek róla, hogy a kapott parancs a megfelelő helyről jött, dekódolják, beprogramozzák a kódokat, és a többit intézi az automatika és a „puszk” gomb. A ’70-es évekig csak az ”OK Szerjózsa, vesd be az atomfegyvert!” parancsot kapták rádión, a programkód a széfben volt. Utána már a programkódot is a paranccsal együtt kapták.
Ahogy mondod. A tengeralattjáró parancsnoka csak végrehajtotta a kapott utasításokat. Ha úgy dönt, hogy nem nyomja meg a gombot, akkor annak rá nézve minden bizonnyal elég súlyos következményei lettek volna. Már ha élve visszajut a SzU-ba, miközben esetleg kitört a balhé… Illetve azt is hozzá kell tenni, hogy a korábban írt Periméter rendszert tervezték a tengeralattjárók rakétáinak indítására is kiterjeszteni. A hajó parancsnokának döntésétől függetlenül… De ez már a rendszerváltást megelőző időszak volt.
Ne haragudj, ha nem mindig fogalmazok jól érthetően! :)
:) Nagyjából érthető amit írsz, a lényeget értem. De minek a rövidítése az ELF?
A kapitány széfjében elhelyezett kódok szintén érthető, világos, ha megkapják az adott jelet széf kinyit, begépel, kulcs elfordít piros gomb, aztán várnak az eredményre (jó, nyilván sarkítva). És ezek a kódok mindig a széfben voltak, vagy egy-egy bevetésre kapták meg őket? Ezek a kódok végülis lényegében a célpontok koordinátái?
Viszont ezt nem teljesen értem: a ’70-es évek elején a központosított hírközlés és harcvezetési rendszereknek köszönhetően az atomfegyverek élesítő programkódjait a használatukat engedélyező parancskóddal együtt kapta meg a tengeralattjáró kapitánya, amit aztán ő és az első tiszt hitelesített.
Ez azt jelenti magyarra lefordítva hogy kihajóztak, mentek mentek, és egyszer csak jött rádión (vagy az előző hozzászólásodban leírt módok valamelyikén) a parancs meg az élesítő kódok, és utána kezdődött a kilövési procedúra. A hitelesítés pedig azt jelentette hogy tényleg parancsot kaptak és olyat amilyet, nem pedig a parancsnok találta ki önhatalmúlag hogy ezt-és ezt csináljuk.
Kösz a fáradságod hogy válaszolgatsz az amatőrnek tűnő kérdéseimre. :)
Ja és még valami. Nyilván itt is mint minden hasonlónál végül a parancsnok döntése/felelőssége hogy tényleg kilövi-e a rakétákat, vagy nem (ami persze parancsmegtagadás). Hasonlóan, mintha egy vadászgép megkapja a parancsot a földről hogy lőjje le X célpontot, de a gombot neki kell megnyomni.
A ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszereknél atomtöltetben gondolkoztak. Amennyire komoly a Moszkvát védő, legalább annyira drága is. Azt nem tudom, hogy mennyire lett volna hatékony a külön-külön célra irányítható sok-sok érkező fejrész ellen (nem beszélve a csalikról), majd megmondják a nálam hozzáértőbbek.
Igen, a stratégiai erőknél ugyanezt a rendszert alkalmazták. A tengeralattjárók esetében azonban a kommunikáció kissé másképp működött, tekintettel a közegre és a távolságra. Természetesen használtak rövidhullámot, a kapcsolattartáshoz alkalmaztak hajókat, repülőgépeket, műholdakat, bójákat, hidroakusztikus rendszereket (ez utóbbi csak meglehetősen kis távolságon belül működött hatékonyan), illetve extrém alacsony frekvenciájú, 300 Hz alatti tartományban, nagyon–nagyon hosszú (akár több ezer km-es) rádióhullámokat. Az ELF-nek az a rendkívül előnyös tulajdonsága, hogy a tengeralattjárónak nem kell a felszín közelébe emelkedni, hanem viszonylag mélyebben úszva, az ellenség által nehezebben felderíthető körülmények között, akár jégtáblák alatt is, lehetséges a parancsközlés eljuttatása hozzá. Technikailag ez csak egyirányú hírkapcsolatként működhet, de a „hagyományosnak” tekinthető rövidhullámot is csak előre meghatározott pozícióban és indokolt esetekben használhatták – szintén a lebukás miatt. Továbbá, a szükséges merülési mélységet - sok egyéb mellett - befolyásolták olyan körülmények, mint a tengerek sótartalma. :)
Hivatalos szovjet források szerint, a ’70-es évek elején a központosított hírközlés és harcvezetési rendszereknek köszönhetően az atomfegyverek élesítő programkódjait a használatukat engedélyező parancskóddal együtt kapta meg a tengeralattjáró kapitánya, amit aztán ő és az első tiszt hitelesített. Az azt megelőző időszakban az atomfegyverek kódjai a kapitány széfjében voltak elzárva, amelyeket a parancskód nyugtázása és ellenőrzése után vettek elő, és aztán gépeltek be a fegyverek irányító rendszereibe.
Amikor Putiyn itt volt télen akkor szakemberek is jöttek akik felmérték a gépek állapotát Szolnokon. Ekkor választották ki a 6-6 legjobb állapotban lévő gépeket. A P-k esetében a 335 és a 336 repült legutoljára azokon még orrtakaró ponyvát is láttam legutoljára. A maradék 4 db ex NDK-s lesz bár nagyjavítás esetén lényegtelen a kábelek mennyire sérültek az évek során, a sárkány a lényeg.
Ahogy nézem sajnos semmi upgrade
Ugye az előző gépeknél is amiket visszahoztak azzal magyarázták a no-upgradet, hogy a jelenlegi EU szankciók engedik a nagyjavítást és a cserét de a fejlesztést nem, ezért van az, hogy a kettő no-NVG-s gép így is jött vissza, bár a feketére festett fülke beszédes, illetve besugárzásjelző és infra szórót sem kaptak. Viszont ha a 24-k úgy jönnek vissza, hogy semmi NVG képesség, FLIR torony, infra lámpa, besugárzás jelző és minimum 9M120 Ataka, akkor megette a fene az egészet.
Viszont itt szó van a radar egységekről is (már ami megmaradt). Erről publikus valami?
Publikus persze: Bánkút, Fürjes, Medina, Kup és Jutas, illetve a két Hungarocontrol lokátor adatai is be vannak kötve a veszprémi Sziklába: Püspökladány és Kőris-hegy.
Ha jól sejtem erről beszéltünk... Ahogy nézem sajnos semmi upgrade de legalább életet lehelnek beléjük. Viszont itt szó van a radar egységekről is (már ami megmaradt). Erről publikus valami?
még egy kérdés:(mondjuk ezt nem itt kéne megkérdeznem) Moszkvának komoly légvédelmi rendszere volt(van).A 80-as években(nyeva,volhovon kivül) volt hasonló légvédelmi rendszerük/rakétájuk a ballisztikus rakéták ellen, mint az USA.nak hogy nukleáris töltettel szerelték fel a légv. rakétákat (és ezzel semmisitették volna meg az ellenséges ball. rakétákat)?
Nagyjából azért laikusként is értem. És ugyanez a rendszer adta a parancsot a tengeralattjárókon lévő interkontinentális rakétáknak, a silókban lévőknek és a mobil indítóállásoknak is?
Szóval! Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy az eljárásban lehettek, és voltak is kisebb - nagyobb eltérések az eltelt évtizedek alatt, nem mindegy, hogy melyik időszakot, katonai doktrínát nézzük.
A döntést mindig az SZKP főtitkára hozta volna meg (Hruscsov, Brezsnyev, Andropov, stb.) a Honvédelmi Miniszter és a Vezérkari Főnök jóváhagyásával. Háború esetén ő, mármint a főtitkár tölti be a Legfelsőbb Főparancsnoki pozíciót. A Stratégiai Rakétaerő haderőnem parancsnoksága közvetlenül a Legfelsőbb Főparancsnokságnak volt alárendelve (a II. vh-ban ezt Sztavkának hívták). Az indítóegységek megkaphatták a parancsot a Stratégiai Rakétaerők Kazbek nevű automatizált harcvezetési rendszerén keresztül a ”hagyományos úton” (vezérkar, rakétahadsereg, hadosztály, ezred), vagy közvetlenül a Főparancsnoktól, a Vezérkar Központi Harcálláspontjából.
Ha a Főparancsnok valamilyen okból kifolyólag nincs a HÁP-on, az említett rendszer egy spéci, hordozható kommunikációs egységén keresztül képes volt a parancsközlésre. Ugyanilyen védett rádió volt a Honvédelmi Miniszternél és a Vezérkari Főnöknél is. Ez a cucc és a fekete aktatáska, a JACS (jadernüj csemodancsik) a ”piros gombokkal” és a kódokkal, kéz a kézben jártak. Jelciné pl így nézett ki:
A rendszerhez kapcsolódáshoz meg kellett adni az azonosító kódot, majd a választott csapásmérés parancskódját és a fegyverek élesítő, indító kódjait. A stratégiai fegyvereket lehetséges volt első csapáshoz (megelőző csapás), válaszcsapáshoz, vagy megtorló csapáshoz alkalmazni. Választhattak az egyes-, csoportos-, vagy tömeges indítás között. Nyilván nem mindegy, hogy általános offenzíváról lett volna szó, tömeges csapásméréssel, esetleg egy Szovjetuniót ért NATO támadásról, vagy egy kisebb, lokális konfliktusról, amit hagyományos fegyverekkel is lehetett kezelni (lásd 1968 - Csehszlovákia). A hadászati, hadműveleti tervek részleteit, az atomfegyverek bevetésének módjait, a célok meghatározását (természetesen ezeket folyamatosan frissítették), az alkalmazandó mennyiséget, hatóerőt, stb a Vezérkar Hadműveleti Főigazgatósága dolgozta ki.
Mivel a ’80-as évekről beszélünk, érdemes hozzátenni: ha a korai előrejelző rendszer rakétatámadást észlel, a Kazbek automatikusan aktiválódik és az említett három embernek jelzi a támadás észlelt paramétereit.
Mindezeken túl volt még egy ütőkártya a hadvezetés kezében, hogy a rakéták biztosan elinduljanak, és akkor is kivitelezhető legyen, mondjuk egy megtorló csapás, ha a Főparancsnokot, a Vezérkart, vagy a hírhálózatokat kiiktatják a képletből. A Periméter nevű rendszert a ’70-es években fejlesztették ki, és a ’80-as évek közepétől működik. A harcálláspontja valahol az Urálban van, jól elásva... Ha több jel is arra utalt (ezeket folyamatosan figyelte a rendszer), hogy megtámadták az országot, és az illetékesek nem tudják ellátni a feladatukat, akkor a Periméter olyan, speciálisan átalakított ballisztikus rakétákat indít, amelyek egy ICBM-hez képest rövidebb pályát repülnek be a csak a SzU területe felett, és folyamatosan adják az indítóparancsokat rádiójel formájában a többi rakétának. Eredetileg teljesen automatának tervezték, de a döntéshozók tartottak attól, hogy az emberi tényező kiiktatásával a rendszer „életre kelhet” akkor is, amikor nem lenne szabad. Tiszta Skynet…
Ez nem az,a Ludastói-iskola egy tanyasi iskola volt,ahová a környékbeli gyerekek jártak,és még ma is áll. Sajnos nem tudom,hogy kell térképen kijelölt helyet ide behelyezni,sehogy sem sikerült. A Google térképen viszont bejelöltem hozzávetőlegesen a két helyet. Ezt adta ki: Ludastói-iskola:46.795397, 19.568460. A szóban forgó azóta már lebontott tiszti pihenő:46.794691, 19.548848. Nem nagyon szoktam Google térképet használni,de a koordináták alapján is ki lehet jelölni rajta a keresett pontokat,ha jól tudom.
A Mi-24-ek többsége - D verziók - Tökölön keresztül Afrikába mentek, a Mi-9 Szolnokon van és megy majd a RepTárba, a Mi-24D-k Csepelen voltak azokat kibelezték, egy része eladásra került magánkézbe, a P-k meg bent vannak a bázison, a tervek szerint azokat nagyjavítják Oroszországban.
a Mezőfalvai volt lérak. laktanya területén még mindig ott rohad a sok technika?miért nem adják el,hasznositják,muzeumba,kohóba miért nem viszi a honvédség legalább lenne egy kis pénz belöle,vagy várják hogy szétrohadjanak teljesen? mi értelme igy?
Üdv! Én tudom,hogy hol ez a hely,esetleg GPS koordinátákat tudok adni néhány napon belül,ha arra járok. Én pedig abban kérnék segítséget,hogy esetleg tudja-e valaki közületek,hogy a kecskeméti homokbányai szovjet laktanya szabadon bejárható-e. A minap jártam arra kocsival,nincs bekerítve a terület,viszont az épületek közt élénk mozgást tapasztaltam. Szóval gyalogszerrel lehet-e ott nézelődni,vagy elküldenek a ..csába. A másik az lenne,hogy a Ferenc József laktanya pontosan hol található. Úgy tudom Kecskeméten 4 szovjet laktanya volt,a Rudolf, az Erzsébet,és a homokbányai laktanya megvan,de a 4.-et nem tudom helyileg beazonosítani. Előre is köszönöm,ha valaki válaszol!
"Az egykori szovjet alakulatok közt találni olyat,hogy Orgovány-Ágasegyháza tiszti lakótelep.A néhai Kecskemét-Kiskőrös vasútvonal Ludastó nevű megállójától nem messze az erdőben volt egy kb 100-150 ember befogadására alkalmas épület,ami stílusából ítélve valószínűleg a szovjeteké volt.Szerintem ez lehetett az a bizonyos lakótelep,ami csak a téves fordításból adódóan lakótelep,helyesebb volna a tiszti üdülő,vagy pihenő.Tavaly le is dózerolták,épp arra tekertem,amikor a melósok az épen maradt bontott téglát tisztogatták.A helyén már csak egy hatalmas gödör tátong,sajnos nem fotóztam le időben."
Sziasztok!
Esetleg valaki be tudná jelölni térképen, hogy hol állt ez a tiszti üdülő vagy pihenő?
Nagyon jól és részletesek a beszámolóid! Hihetetlen hogy micsoda objektumok ezek. Vissza fogok olvasni szerintem ebben a topikban régebbre :)
Kicsi illúzióromboló hogy nem piros az indítógomb :)
Lehet hogy egy hülye és laikus kérdés amit felteszek, de megkérdezem. És azokban a bizonyos "atomtáskákban" mi van, ami van Putyinnál, Trump-nál? Sőt azt lehet tudni hogy úgy nagy vonalakban hogy néz ki az a folyamat aminek az a vége hogy kilövik a rakétát? Tehát egy nukleáris csapás indítása hogy néz ki, ki ad parancsot kinek, ilyesmik?
Ez a folyamat hasonló az ehhez hasonló fix telepítésű rakétasilókban, mobil rakétakilövőknél és a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétáknál?
A múzeum kétségkívül legérdekesebb része (legalábbis számomra) a ’80-as évek végén megépült és silóba telepített 12 szintes ezred-harcálláspont. A 15V222 jelzésű, 33 m magas, 3,3 m átmérőjű, henger alakú szerkezet 125 tonnát nyom, kívülről majdnem ugyanúgy néz ki, mint egy nehézrakéta konténere. Szintenként szerelték össze, majd a kész harcálláspontot egyben szállították a helyszínre, ahol felállították, és leengedték a silóba. Ezt követte a még hiányzó berendezések, eszközök, műszerek beszerelése, az elektromos és a kommunikációs rendszerek kiépítése, összekötése a már meglevő külső hálózattal. A komplett egységet több helyen „lengéscsillapítókkal” rögzítettek a siló merev, vasbeton házának falához, aljához, így egy közeli atomrobbanás esetén képes volt minden irányban bizonyos mértékű elmozdulásra, ellenállva ezzel a lökéshullám romboló hatásának.
A külső zónából kizárólag egy két szakaszból álló személyzeti alagúton lehetett megközelíteni, amely a 6-os épületből (sötétkék nyíllal jelölve) indult. A kb 160 m hosszú első szakasz a HÁP-ot kiszolgáló, egyébként jelentéktelennek tűnő, ablak nélküli műszaki épületig (világoskék nyíl) vezetett, majd innen egy másik, kb 85 m hosszú szakaszon lehetett a földalatti bejárathoz jutni.
Először a műszaki épületet néztük meg, ahol a harcálláspont víz- és levegőellátását, klimatizálását, a berendezések hűtését biztosító gépészet működött (és működőképes ma is). A látogatók kedvéért bekapcsolták a ventilátorokat, így mi is érezhettük, hogy milyen hatásfokkal képes dolgozni… majdnem levitte a fejünket a huzat.
A harcálláspont 12 szintjéből csak a legalsó kettőt alakították ki személyzet részére (bal oldali fotón), az összes többi automatizált volt. A -11.-en, az indító és vezérlőhelyiségben folyamatosan 2 tiszt teljesített szolgálatot (készültségi helyzetben hárman lettek volna), őket 6 óránként váltották, a -12.-en, a pihenőblokkban pedig a szintén három főből álló tartalék/váltó személyzet (csak harckészültség esetén) kapott helyet. A HÁP legfelső két szintjén egy-egy 50 kW-os szükséghelyzeti aggregátor táplálta a fogyasztókat, ha a rakétabázis saját, felszíni energiaellátó rendszerével, illetve a külső hálózattal megszakad a kapcsolat, a többin pedig kommunikációs berendezések, számítógép vezérelte ellenőrző és biztonsági rendszerek, az autonóm üzemmódot szabályozó eszközök, energiaellátás, stb működtek. A jobb oldali fotót a harcálláspont tetejéről készítettem, sajnos nehezen lehetett olyan képet lőni, ami érzékelteti a siló mélységét.
A fotókon a harcálláspont főbejárata és annak zsilipkamrái láthatók. A tonnás páncélajtók a megfelelő számkód (amit rendszeresen változtattak) beütése után nyíltak. A kód harmadik tévesztése után a biztonsági rendszer riasztotta az őrséget. A földre festett piros, nyitásívre figyelmeztető jelzést érdemes volt komolyan venni, ellenkező esetben az ott állónak nem lett volna esélye a nyíló páncélajtóval szemben… A zsilipkamrák túloldalán apró liftbe zsúfolódtunk (hárman alig fértünk el), majd lassan megindultunk lefelé. A liften kívül persze létra is összekötötte a szinteket.
A lift a -11.-en állt meg. Ebben a 3 méter átmérőjű kis szobában 3 munkahelyet (köztük 2 indítópult) alakítottak ki. A harcálláspont 45 napig volt képes túlélést biztosítani az itt lenn szolgálóknak, persze sokakban felmerül a kérdés, hogy mi lett volna azután… Ebből a helyiségből lehetséges volt az ezred összes rakétájának indítása, a parancs szerinti tetszőleges variációban.
A katonák a képernyőkön megjelenő kódolt utasításban kaptak volna parancsot, amely csak a legfelsőbb kormányzati és katonai szintről érkezhetett. A vezérlőpultoknál ülő, és a biztonsági övvel becsatolt két tiszt a parancsot és a dekódolást követően ellenőrizte annak hitelességét, majd a pk elővette az indítókulcsokat egy zárt széfből. Az indítás csak akkor volt lehetséges, ha mindkét pultnál ülő szinkronban (legfeljebb 1,5 mp eltéréssel) elfordította a saját kulcsát és megnyomta a ”произвести пуск” felirat melletti szürke gombot. A parancsot követően a rakéta (vagy rakéták) 2 percen belül kiemelkedett a silóból… A kulcslyuk és az indítógomb a kis kinyitható füleknél láthatók.
A vezérlőből létrán másztunk eggyel lejjebb, a pihenőszintre. Ebben a szűk térben, úgy 35-37 méterrel a felszín alatt 3 katonának alakítottak ki - a fotókon látható módon - fekhelyeket. A „komfortról” egy mini wc-kézmosó fülke és egy szamovár gondoskodott. A falakra körben beépített szekrényeket szereltek, minden cm2-t ki kellett használni az itt tárolt személyes és egyéb holmik számára. Klausztrofóbiásoknak különösen nyomasztónak tűnhet a hely, hálát adhatunk, hogy soha nem kellett éles helyzetben igénybe venni!
asszem ilyen is a kubai válság kapcsán volt egy szovjet tengeralattjárón.
A karantén bevezetése utáni érkező konvojokat védte néhány Foxtrot, atomfejjel ellátott torpedókból 2-2 db volt mindegyiken. A szovjeteknél 3 embernek kellett egy parancsot megerősíteni: a kapitánynak, az első tisztnek és a politikai tisztnek. Mivel az amerikaiak gyakorló mély vízibombákat szórtak a B-59-re - ez volt az egyik Foxtrot - mivel úgy érezték kitört a háború indítani akartak, ám egy bizonyos Vasili Arkhipov ellenjegyezte egyedül a döntést ezzel elkerülve az atomháborút.
Eme dilemmát filmesítette meg az Utolsó Esély (1995) című film:
"És hányszor csak a szerencsén múlt hogy nem tört ki a háború! Elég lett volna egy apró kis figyelmetlenség, valahol volt karbantartási hanyagság, rosszul bekötött relé, vagy egy madárraj jelét bombázóköteléknek nézték a radaron, és ilyenek előfordultak mindkét oldalon. Vagy az hogy kommunikációhiányos helyzetben a parancsnok nem lőtte ki a rakétákat, asszem ilyen is a kubai válság kapcsán volt egy szovjet tengeralattjárón."
Igen, sok ilyen történetet olvastam én is, szeretem a hidegháborús témákat :)
És hányszor csak a szerencsén múlt hogy nem tört ki a háború! Elég lett volna egy apró kis figyelmetlenség, valahol volt karbantartási hanyagság, rosszul bekötött relé, vagy egy madárraj jelét bombázóköteléknek nézték a radaron, és ilyenek előfordultak mindkét oldalon. Vagy az hogy kommunikációhiányos helyzetben a parancsnok nem lőtte ki a rakétákat, asszem ilyen is a kubai válság kapcsán volt egy szovjet tengeralattjárón.
A magyar Angyalbőrben című sorozatban is volt egy rész, amikor játékból tudtukon kívül majdnem kirobbantották a III.vh-t :)
Einstein-től nekem egy másik mondása ugrik be: két dolog végtelen, az emberi hülyeség és a világegyetem, bár utóbbiban nem vagyok biztos.
Legelőször talán az 1962-es kubai rakétaválság idején kaptak észbe a nagyhatalmak, hogy egy kirobbanó atomháború esetében nem lennének győztesek, legfeljebb túlélők. Óriási mázli, mert akkor tényleg csak egy paraszthajszálon múlt az apokalipszis
Bizony.
Kennedy megfogalmazott, legépelt beszéde, melyben bejelenti Kuba bombázását, vagyis a 3. világháború kitörését.
Legelőször talán az 1962-es kubai rakétaválság idején kaptak észbe a nagyhatalmak, hogy egy kirobbanó atomháború esetében nem lennének győztesek, legfeljebb túlélők. Óriási mázli, mert akkor tényleg csak egy paraszthajszálon múlt az apokalipszis. Einsteinnek volt egy híres mondása, ami eszembe jut ennek kapcsán: "Nem tudom, hogy milyen fegyverekkel vívjuk a III. világháborút, de a negyediket majd botokkal és kövekkel."
Aztán a későbbiekben több alkalommal is csak egy-egy ember adott pillanatban történt józan (és helyes) döntésén múlt, hogy az emberiség elkerülte a világégést, és ezek a fegyverek, fegyverrendszerek - ahogy Te írtad - "nem hasznosultak".
"Egyébként fizikailag is adott át tolóerőt és még áramot is a villanymotoroknak?"
Civil úgymond laikusként, de műszaki emberként el nézegettem a felrakott képeidet, és elolvastam az írt szöveget hozzá, és újból megfogalmazódott bennem az, ami már máskor is. Nevezetesen hogy micsoda irdatlan mennyiségű fegyverzetet halmoztak fel mindkét oldalon, mi energiába, erőforrásba, fejlesztésbe, és végeredményben pénzbe került ezeknek a rendszereknek a kifejlesztése, gyártása, üzemeltetése, fenntartása. És ez csak egy szelete a nagy egésznek, a telepített rakétasilók, akkor még a mobil rakétakilövők önjáró, vasút) , aztán az egyéb fegyvernemek, hadihajók, tengeralattjárók, űrsikló, légierő, szárazföldiek, bázisok, biológia fegyverek fejlesztése. Ismerem a mondást hogy ha békét akarsz készülj a háborúra, meg hasonlók. És akkor a fegyverek egy részét végül kivonták, szétvágták, felrobbantották, bebetonozták a silókat. Ez az egész gondolatmenet televan ellentmondásokkal. A drága pénzért kifejlesztett fegyverzetet pár év-évtized alatt kivonták, nem hasznosult (persze egy fegyver hasznosulása önmagában érdekes, mert akkor hasznos, ha ölnek, pusztítanak vele), ami persze mégiscsak sokkal jobb, mintha kitört volna a III.világháború, ha továbbra is rendszerben tartják az még több pénz folyamatosan.
És akkor ha megnézzük a ruszkik a civil szférában jóformán nemtudtak világszínvonalú cikkeket gyártani, nem egy-egy fejlesztést, hanem tömegesen, legyen az autó, traktor, teherautó, kombájn, elektronikai cikk, számítógép, stb.
Mindenesetre eszméletlen műszaki megoldásokat látni, mint ez a szállítójármű is, elektromosan hajtott kerekekkel amik a toló jármű generátoráról kapták a meghajtást. Egyébként fizikailag is adott át tolóerőt és még áramot is a villanymotoroknak?
Na csak ezen járattam az agyam kicsit és leírtam. Továbbra is olvasom a fórumot :)
"Mindig is elképesztőnek tartottam ezeket a komplexumokat..."
Ezzel én is pont így vagyok. :-)
"A váltások az ICBM harcálláspontokon mennyi időnként voltak?"
Béke időszakban 2-2 fő váltotta egymást 6 óránként. 3 váltás volt, azaz 6 ember volt folyamatosan szolgálatban. A két tiszten kívül, akik lenn voltak a harcálláspont -11. szintjén, a többiek az egyik felszíni, az ún. 6-os épületben vártak a sorukra. Ez az épület van a fotón.
Harckészültség esetén összesen hatan lettek volna lenn. Hárman a -11.-en az indító helyiségben, hárman (a váltószemélyzet) a -12.-en a "pihenőben".
Visszaolvasva soraim, természetesen a DON2N (Pillbox) illetve a Stanley R. Mickelson Safeguard Program (ABM) nem összekeverendő az ICBM rendszerekkel bár van köztük összefüggés :).
Mindig is elképesztőnek tartottam ezeket a komplexumokat, mind orosz mind amcsi részen (az amcsi "PillBox" és orosz megfelelője és a hozzájuk tartozó rendszerek).
A váltások az ICBM harcálláspontokon mennyi időnként voltak? Erről volt esetleg szó?
"...vasuton oda is viszik, onnan hogyan viszik tovabb?..."
"A tolóval együtt 50 méter hosszú szerelvény a legközelebbi vasúti pálya és a siló között mozgatta a rakétát."
...a harcallaspont is ugy nez ki mintha raketa lenne, nekem ez jott le, hogy ez is beemelheto?
Jól gondolod, ez pontosan így van. Szinte teljesen úgy néz ki, mint egy rakétakonténer, csak a tubusban nem rakéta volt, hanem az maga egy 12 szintes,harcálláspont, kissé nagyobb átmérővel. Ugyanúgy mozgatták, és emelték be a helyére.
Nagyon jo iras, koszi a fenykepeket!Megall az ember esze, milyen technika volt ott, azert nyilvanvalo egy iylen raketat oda be kell rakni valahogy, daru nincs, tehat adodik a kerdes, ha pl vasuton oda is viszik, onnan hogyan viszik tovabb?A kerdesem, nem jottem ra a harcallaspont is ugy nez ki mintha raketa lenne, nekem ez jott le, hogy ez is beemelheto?
A pervomajszki múzeum szabadtéri gyűjteményének jelentős része a rakétabázis korábban említett egykori zárt, harci területére esik, amelyet egykor összetett, többszörös védelmi rendszer biztosított. A 3 - 4 sor drótkerítés mellett mikrohullámú érzékelők, szeizmikus érzékelők, lépésjelzők, önálló kapacitív rendszer (a szenzorok már 2 méterről bejeleztek), és persze elektromos kerítés (békében 800 volt, harckészültség esetén 3000 V feszültség alatt) garantálta, hogy egy légy se tudjon észrevétlenül bejutni a területre. Mindezeken kívül természetesen őrség is volt, igaz az automatizált rendszereknek köszönhetően csak alig néhány fő. A harci területen belül elhelyezett, a terepszint felett ajtó nélküli őrházikóba (középső fotó) csak egy kb 20 m hosszú keskeny alagúton keresztül lehetett a szolgálatban levőnek bejutni, így még az őr sem kerülhetett a siló és a rakéta közvetlen közelébe. Az épület tetején 360°-ban pásztázó géppuska óvta a zónát. Az alagút bejárata a jobb szélső fotón látható.
A siló közelében kiállított elképesztő méretű technikákról, a közvetlen kiszolgáló gépjárművekről is érdemes néhány szót ejteni. Elsőként jöjjön az RT-23UTTH (SS-24) interkontinentális ballisztikus rakéta 15T284 típusjelzésű szállítójárműve. A MAZ-537 által vontatott szerelvény a rakétával együtt 261 tonnát nyomott (üresen is 135 tonna), így azért érthető, hogy miért volt szükség a vontató mellett egy toló gépjárműre is. A hátsó MAZ-537 villás tolórúdja az alsó fotókon látható helyen/módon csatlakozott a szállítóhoz, így összesen 10 motor mozgatta (és fékezte) az irdatlan tömeget: a vontató és a toló MAZ 525 - 525 lóerős erőforrása, valamint a toló felépítményén levő 200 kW teljesítményű aggregátor által táplált 8 villanymotor, amelyek a rakétaszállító első felfüggesztésének 16 kerekénél segítette szükség esetén a meghajtást (jobb felső fotó). Az tolóval együtt 50 méter hosszú szerelvény a legközelebbi vasúti pálya és a siló között mozgatta a rakétát. Ha már mozgatás: hogy egy defekt (amire - az akkori ukrán/szovjet utakat ismerve - megvolt az esély) ne lassítsa a haladást, a MAZ gumiabroncsainak levegőnyomását a vezetőfülkéből lehetett szabályozni, másrészt kitalálták, hogy levegő helyett megkeményedő habbal fújják fel a kerekeket.
A bázisra érve a szállítóról egy másik, 15U165 típusú, szintén hatalmas nyerges vontatóra emelték/”csúsztatták” a rakétát, ami végül felállította majd beemelte, helyesebben leeresztette a silóba. Ez a „kicsike” is mintegy 29 m hosszú, és üresen 105,5 tonna… A jobb oldali fotókon egy kisebb beemelő szerkezet látható MAZ-543-re rögzítve, amivel külön az SS-19 rakéta vezérlőegységeinek, fedélzeti irányítórendszereinek helyt adó szelvényt mozgatták.
A 309. rakétaezred 42 éves fennállása során R-12 (SS-4), UR-100 (SS-11), UR-100N (SS-19) és RT-23UTTH (SS-24) típusú rakétákkal dolgozott, a mostani helyére 1968 végén diszlokált. A jelenleg is látható 39-40m mély, megerősített siló típust az SS-19-es rakéták részére építették, később az SS-24-eseket is ezekbe telepítették. Sokkal korszerűbbek és ellenállóbbak voltak, mint elődeik. A 121 tonnás acél-beton zárófedelet alig 6-8 mp alatt nyitotta a hidraulika-rendszer. Érdekesség, hogy egy-egy ilyen „sapka” 9,2 tonna paraffint is tartalmazott, ami rendkívül jó neutron elnyelő/moderáló anyag (jobb szélső fotó), további védelmet biztosítva ezzel a silóban rejtett rakétának. A siló körül látható kis kupolákban gamma szenzorok működtek, a köztük levő kissé magasabb szerkezet pedig egy vevőantenna. A silót a ’90-es évek vége felé feltöltötték betonnal, ma már csak egy 6-7 méter mély akna látható belőle.
A bal szélső fotón a folyékony hajtóanyagú rakéták 31 tonna kapacitással bíró 15G96 jelzésű üzemanyag szállító nyerges vontatója látható (szinte majdnem ugyanígy néz ki az oxidáló anyag tankerja is), a középső képeken pedig a harcálláspont 40 méter hosszú szállítója és - csakúgy, mint a rakétáknál - beemelő szerkezete, szintén a már említett MAZ-537-el vontatva.
A bázis belső zónájában található a ’60-as években épült régi ezred-harcálláspont, és az ettől kb 50 méterre levő, a ’80-as évek vége felé silóban elhelyezett új, 12 szintes HÁP, amely kialakítását, szerkezetét, védelmi rendszereit, technológiáját tekintve már teljesen új vonalat képviselt. A következő részben fogok erről írni bővebben, mert nagy élmény volt a megtekintése! Ebből a felszínen csak egy 9-10 m átmérőjű, szigeteléssel borított fedés látszik, azon pedig az ismert gamma-sugárzás érzékelők, antennák, és a vészkijáratok nyílásainak ajtói.
A történethez még annyit: az ezredet 2001-ben feloszlatták, az utolsó SS-24-eseket 1998-ban távolították el, majd semmisítették meg, a nukleáris tölteteket pedig 1996 nyaráig visszaszállították Oroszországba. Az SS-24-esek silóit a START-1 szerződésnek megfelelően 1998 és 2001 között felszámolták, robbantással vagy egyéb módszerrel biztosították, hogy ne maradhassanak működőképes, használható állapotban. A rakétabázisból 2001 októberétől lett múzeum, a gyűjtemény azóta folyamatosan gyarapodik.
Ukrajnai kirándulásunk következő célpontjához kijevi szállodánktól majdnem 300 km-t kellett autóznunk, így az indulást viszonylag koraira terveztük. Az ország déli részén található Pervomajszk kisváros melletti katonai múzeumot látogattuk meg, amely a Szovjetunió legfontosabb haderőnemének tekintett Stratégiai Rakétacsapatoknak állít emléket. A múzeum nem is lehetne hitelesebb helyszínen, mint az egyik egykori interkontinentális rakétabázis területén.
A Kijev – Odessza közötti autópálya, elsősorban minősége miatt, szinte végtelenül hosszúnak tűnő szakaszáról letérve az utolsó mintegy 40 km-t egy főúton tettük meg, majd erről egy bekötő földúton közelítettük meg a bázis amúgy jelentéktelennek tűnő főkapuját, amely éles kontrasztban áll azzal, hogy valaha milyen döbbenetes csapásmérő erő rejtőzött a mögötte levő területen.
A bal oldali fotón a Pervomajszk törzsű 46. rakétahadosztály ezredeinek elhelyezkedése látható. A hadosztályhoz tartozó 9 ezred - ezek a térképen jelölt kisebb halmazok - egy nagyjából fél Dunántúl nagyságú területen volt szétszórva, Egy - egy ilyen ezred kb Budapest méretű területet foglalt el, ezen belül pedig egymástól 5 – 15 km-re telepítették a rakétasilók bázisat, a halmazokban piros-fehér kis körökkel jelölve. Ezek közül az egyik bázison alakították ki el a 309. rakétaezred parancsnokságának harcálláspontját, történetesen ahol jelenleg a múzeum található. A területen belül egy többszörös védelmi vonallal határolt technikai zónán belül volt elhelyezve a rakétasiló és HÁP (jobb oldali képen piros pöttyökkel jelölve), ahová természetesen csak külön engedéllyel lehetett belépni.
A múzeum több részből áll: a kapu melletti épület szobáiban, helyiségeiben a Stratégiai Rakétacsapatok történetét, szervezeti felépítését bemutató látványos, informatív tárlatokat alakítottak ki. Használati eszközök, berendezések, makettek, csapatzászlók, térképek és nagyon sok egyéb érdekesség látható, valamint részletes a silók, rakéták leszerelésével, megsemmisítésével foglalkozó kiállítás is. A felsoroltak mellett helyet kaptak a kisebb tüzérségi és kézifegyverek, valamint az ukrán haderő jelenlegi harceszközei is. A bal felső fotón az említett épület előtt rakétahajtóművek, tápszivattyú rendszerek sorakoznak, a kép jobb szélén egy R-12 (SS-4) kissé megrövidített és több helyen felvágott szemléltető makettje fekszik. Ez utóbbi típus az 1962-es kubai rakétaválságban játszott jelentős szerepet.
Igényesen kidolgozott maketten mutatják be a rakétasiló (benne egy RT-23UTTH, SS-24-es rakétával), és a 12 szintes ezred-harcálláspont szerkezetét, kialakítását. Erről majd részletesebben is lesz szó a későbbiekben.
Szabadtéren is rengeteg a nem kevésbé érdekes kiállítási tárgy, közülük is az egyik legszembeötlőbb egy R-36M2 (SS-18, Sátán), a világ legnagyobb interkontinentális ballisztikus rakétája. A hatalmas, 34,3 m hosszú rakéta indítótömege 211 tonna volt, 10 db 550 - 750 kt-ás, önállóan célra irányítható nukleáris robbanófejet volt képes 11-15000 km-re eljuttatni. Ez így önmagában is szinte elképzelhetetlen csapásmérő erő, pedig csak egy darab árva rakéta…
A bal szélső fotón egy 9M79, SS-21-es, Tocska harcászati rakéta látható, mellette a 9Ja236-os konténerben egy 9N64-es atomtöltetű fejrész gyakorló, műszeres változata. A középső képen egy H-22NA Burja robotrepülőgép, amely a Tu-22, Tu-22M (és a Tu-95 egyes típusai) hadászati bombázók fő fegyverzete volt.
A múzeum számos egyéb, a szárazföldi csapatoknál alkalmazott haditechnikákat is felvonultat, mint az alábbi fotókon látható, T-62, T-80 harckocsik, légvédelmi ágyúk, gépágyúk, páncélozott gyalogsági harcjárművek, stb:
Ha megtalalom belinkelem a youtuberol azt a videot, ahol radios kocsinak kinezo teherautoba tettek a gyartmanyt, eleg nagy volt, talan 2 db ha befer egy platora olyan nagy koffer volt.A teherauto ranezesre legkondicionalt volt, ha helikopterrel viszik akkor annak a teherplatoja is legkondicionalt kell lennie.
Én annak idején azon lelkendeztem a napkori radar képernyője előtt, hogy a 120 kV-os távvezeték sodronyait is látom külön-külön. Meg a seregélyeket is :-)
Az, hogy helikopterrel szállították a "gyártmányt" Debrecenbe (és talán KUnmadarasra) az biztos. Jó Barátom anno a napkori radarmeteorológiai állomáson dolgozott, ahol gyakorta megfordultam én is. Nem tudom, hogy a jelenlegi vihar észlelők miként működnek, de abban az "átkos" időben ezek a radarok 2 frekvencián (elég távoli) voltak üzem képesek, és igen érzékenyek voltak. Én amikor kimentem, a "véletleneket" figyeltem. Először a horizonton, majd csak nem vertikálisan, sokszoros körbeforgatás után. Ekkor fedeztük fel egy alkalommal, a kb. Tarpa környékén belépő, repüló objektumot, ami közel Debrecennél tünt el a képernyőről. (Volt aki a madarak vonulását figyelte (eredményesen) a radarral). Az is igaz, akkor nem tudtuk, hogy mit visz-hoz, de nappal látni lehetett a koptert is.
Érdekes az is, hogy ezen az eszközön sokkal részletesebben látszottak a "dolgok", mint sok évvel az előtti nadrágszíjas cégemnél.
Más.: Mozdonyvezető szomszédom mesélte (még akkor a '70-80-as években), hogy éjjelente furcsa, nem szokásos "ruszki hűtő vagonokat" húztak Fényeslikétől,-Szolnokig. Megjegyzem, hogy erről nem nagyon szólt a propaganda, de a teherforgalomnál, nem Záhony, hanem Tiszamogyorós, volt (van) a fő átkelő hely. Ha a gugli műhold térképet megnézed, jól látható, a csak vasúti TISZAHÍD.
A riportban elhangzott ’66-os Meteor hadgyakorlatohoz:
Hasonló hadgyakorlatot egy évvel korábban az NDK-ban és Lengyelországban is tartottak, melynek feladata az atomtöltetű robbanófejek (és a szükséges rakéták) eljuttatása a Szovjetunió központi tárolóiból a VSz testvérországokban állomásozó rakétatüzér alakulatokhoz légi, vízi és szárazföldi - vasúti, közúti - szállítóeszközök igénybevételével, minél gyorsabban és a lehető leginkább zökkenőmentes módon. A hosszabb távú szállításra An-12 (a későbbiekben már An-22, Il-76 is), Mi-6, Mi-8, valamint négytengelyes, speciálisan átalakított, zárt vasúti vagonokat alkalmaztak, a rövidebb távokon dobozos teherautókat használtak. A gyakorlat nem a várt eredménnyel zárult, ennek köszönhetően a Szovjetunió ’65-’67-ben mindegyik VSz országgal (Románia kivételével) megkötötte azt az államközi szerződést, melynek értelmében aztán felépültek azok az objektumok, ahol ezeket a fegyvereket állandó jelleggel tárolhatták, sokkal közelebb az azokat célba juttató eszközökhöz. Az idő volt az egyik, ha nem a legfontosabb tényező.
Az 1966-os gyakorlat során biztos nem tudták használni a tótvázsonyi tárolót (a riportban és a hivatkozott könyvben „Duna” objektumnak nevezett), mert ekkor még messze nem készült el. Az is nagyon meglepne, ha a szovjetek valóban éles, bevethető nukleáris fejrészeket, bombákat hoztak volna egy gyakorlatra. De ha töltet volt is a fegyverekben, gyújtó és neutronforrás biztos nem.
Mint írtam, ezeket azért húzzák ki, mert az utolsó cseppig feldogozzák. Egy másik HYUN-250 (kalapácsos daráló) géppel, gyalúforgács nagyságúra aprítják. Ezt szállítják a brikettgyárba, ahol karbamiddal, es más adalék anyagokkal briketté sajtolják. Semmi nem vész kárba!
A lecsupaszított területet felszántják, elboronálják, és újra telepítik erdőnek. A talaj erre felé inkább erre alkalmas, mint egyéb mezőgazdasági termelésre.
A fa (törzs, és ágak)~70%-a ipari felhasználásra kerül minőségtől függően. A maradékból Vásárosnaményban forgácslap, a selejtből tüzifa lesz.
Sok ertelme nincs, mert iszonyat sokat fogyaszt.Anno ugyanezt T100 as lanctalpas is megcsinalta 90 cm es rigol ekeve, 1 fejes eke volt, erdot lehetett vele kiforgatni, de ertlemeteln igazandibol.Aki mondjuk buzat akar majd az erdoje helyen, ugyse fog szantani 50 cm nl melyeben, kvazi ha van gyokerdarab 60 cm a kutyat se erdekli.A melyszantas meg amugy is 32 cm csak.
Köszönöm! Végig hallgattam , érdekes volt, szerencsére, szerencsémre? Mindegyik említett helyen voltam. Volt ahol többször is, "kis Moszkvában " -Tótvázsony, 4 szer is, ezek mint talán tudjátok szabvány szerint épültek a VSZ ben, sikerült mind a 3 Cseh ilyen objektumot megnéznem, és voltam NDK ban is, remélem hamarosan lesz Lengyel is.
Valóban voltak ilyen "pálya javító" szerkezetek, de emlékeim (régi hírradó felvételek) szerint az igazi "karbantartást, az 501, ill. 520 sorozatú mozdonyok után akasztott, sacc szerint 1000-1500 mm átm. körfűrészes "szerkocsik" végezték.
Lehet, hogy gyorsított felvételek voltak, de, egész nagy sebességgel hajtották végre az akciót.
Más: tegnap dolgoztam egy debreceni cégnél, aki Hajdúnánás-Hajdúhadház-Téglás-Bocskaikert területen végez
"erdőtlenítést", vagyis erdőítást. (nem tudom, ki, hogy van vele, de én elítélem az ilyesmit).
Mivel a "korszerű ill. haladó szellemű" vállalkozó csak nyugati eszköt, gépet használ, láttam egy ilyet működés közben.
Ez egy DOOSAN DX3000LC-5 munkagép.
Megkeresheted az interneten. Borzalmas a tevékenysége. A ~ 60-80 cm átmérőjű, a földből 10-20 cm-re kiálló gyökeret kb. 3 perc alatt húzza ki. Ami nem jön elsőre, azt az ollóval felaprítj, és úgy veszi ki.
Feltételezem, hogy a másik oldalnak (úgy ahogyan régen) meg van az ellensúlya.
-d-
Ui.: A gyökeret a helyszinen felaprítják, kamionokkal egy szabolcsi gyárba (Beszterecre) szállítják, és fabrikettet gyártak belőle.
38800 cm3. A T-34-es motorja óta szinte mindenbe ugyanazt a 12 hengeres V motort használta a szovjet, legyen az közepes, vagy esetleg nehéz voltató, vagy aggregátor, vagy bármi. Mondjuk a T-64-ben, illetve a T-80-ban gázturbina volt.
Gondolom, láttál olyan háborús felvételeket, amin a németek a maguk mögött hagyott terület vasúthálózatát igazították éppen. Azt a képen láthatóhoz hasonló masinával csinálták. De az erdészetnek is van hasonló szerkezete. Egy tarravágott erdő újratelepítése előtt a földben maradt tuskókat hasonló szerkezettel szántják ki. Saccolásom szerint a képen az utóbbi célra szolgáló masina van.
A pripjatyi Jupiter gyár annak idején több ezer embert foglalkoztató állami vállalatként működött a város szélén. Hivatalosan polgári termelés folyt, állítólag a háztartásokban használható kazettás magnókat, rádiókat és azok alkatrészeit gyártották. Mint tudjuk, a Szovjetunióban kevés olyan üzem volt - főleg ekkora - amelynek ne lett volna kötődése a hadiiparhoz. Természetesen nem volt ez másképp a Jupiter gyár esetében sem, hiszen a fedőtevékenységen túl volt egy sokkal komolyabb feladata is, helyi informátorunk szerint rakéta- és űrtechnikai eszközökhöz készítettek elektronikai alkatrészeket, nyomtatott áramköröket, és sok egyéb, a hadsereg által alkalmazott műszerek, berendezések kisebb részelemeit. Sajnos a pontosabb részletekről nagyon kevés a hiteles, hozzáférhető adat.
Az mindenesetre már a kapunál látszott, hogy szigorú biztonsági rendszer óvta a gyár területét az illetéktelenektől. Az biztos, hogy az elektromos kerítés és a jelzőberendezések nem arra utaltak, hogy itt egykoron mondjuk zoknikat varrtak volna.
Jó néhány nagy és még nagyobb üzemcsarnokot végigjártunk, az eltelt 31 év, karöltve a rombolással, pusztítással, megtette a magáét.
Az 1986-os csernobili katasztrófa után a gyár egyes részei még mintegy 10 évig üzemeltek, igaz, ezek ekkor már teljesen más szerepben működtek. Radiológiai laboroknak adtak helyt, melyekben különféle sugárzás elleni, szennyeződés eltávolítási és dozimetriai technológiákat, eljárásokat próbáltak kifejleszteni.
Néhol már a födémszerkezet rácsos tartója is megadta magát:
Számomra ismeretlen gépezet torzójával találkoztunk az épületek között:
A t72 be is 12 hengeres van, loketterfogatot nem tudok, csak azt hogy olyan 800 es 1000 loerot tud, mert hat attol is fugg mit tankolnak bele(megeszi a petroleumot, repceolajat, higitot, benzint, mindent ami egheto)
Faszom ebbe a lassú táblába,összekeverte a szöveget.Szóval nekem nem kellett semmit kinyitni meg kapcsolni,csak a fűtés üzemelt,meg az akkutöltők,erre kellett ügyelni.Így bármikor indult,de automatán is volt,ha elment az áram,hat másodperc múlva magától indult.
Én is így indítottam,le nyitni meg kapcsolni.számítva hogy mi levegőt nem használtunk,vizet meg áramot nem kellett kapcsolni.nekem hat darab akksi indította,de azokkal is csak három indítás volt garantálva.De mivel fűtve volt,mindig pöccre indult.
Nekem azt mondta az őrmester,ez a T72-motorja.De,ha jól tudom az turbófeltöltős motor,a generátor meg szívó dízel volt,ezért szerintem is a T55-é lehetett.
egyes kórházakban is vannak aggregátorok amit biztos forrásból tudok civil cég tart karban félévente ,ellenörzés,olajcsere stb. és a leirtak alapján ott is "üzemmeleg" állapotban tartják a Vizhőmérségletet.
Jól beszéltek mindketten! Örülök, hogy ismerhetlek Benneteket, tudom, hogy tanult, ésszerűen gondolkodó emberek vagytok. Sajnos ma már ez egyre kevésbé számít... :(
Manapság - mint tudjuk - a szakértelem kommunista trükk... Meg is látszik mindenen. Valaha működött egy hárombetűs rövidítés: TMK, azaz tervszerű megelőző karbantartás. A profitéhség hatására ez módosult EVK-ra, azaz eseményvezérlésű karbantartásra. Magyarán, addig nem volt szabad hozzányúlni egy berendezéshez, amíg bazmeghelyzet be nem következett. Ez nagyon kártékony szemlélet...
Nálunk (PRTMIg), és a MAGYAR POSTA minden stratégiai létesítményében úgy volt, hogy a készenléti szükség áramfejlesztők előmelegítve voltak. A hűtővíz egy villanyboyleren volt átvezetve, ami nem 45°C-n, hanem közel, az üzemi, 80-90°C hőmérsékleten tartotta a diesel gépeket. Úgy, ahogyan a Gyula mondotta, indultak is pöccre. Nálunk külön olaj melegítő nem volt, mivel a hútóvíz az egész blokkot melegítette. A víz körforgásáról keringetőszivattyú gondoskodott. Általában, állomásonként 4-5m3 földalatti tartály volt (nagyobb létesítményekben ennél sokkal nagyobb). A napitartályok 3-600 literesek voltak.
Sajnos a tipusok, szinte állomásonként mások voltak (sőtt volak a HTI-nek, és a KÖÜ-nek benzines agregátorai is).
De ennek ellenére ezek minden esetben "hadrafoghatóak" voltak, küszönhetően az üzemek, és a VILATI lelkiismeretes karbantartásának.
Sajnos ez már a mai világban nem mondható el a "korszerű" sőtt világszinvonalú technika ellenére.
Nagy tévedésben vannak azok a "modern, európai, stb." szemlélettel döntő, és határozó személyek, akik az EMBER-t kihagyják a sorból. Csak példának hozom, az egyik (addig személyzettel üzemelő) TV,-URH műsorszóró. mikrohullámú átjátszóállomást, amelyiknek a jég eldugította, lefagyasztotta a diesel hűtőjének be,-és kiömlő nyílását. E miatt a diesel nem indúlt el, mivel az automatika (helyesen) hibát jelzett. A készenléti szolgálat az útviszonyok miatt nem tudott az adott helyre feljutni. Közel 3 nap kiesés volt, mivel a kétirányú hálózati ellátás, a vezeték szakadások, és oszlop törések miatt lehetetlen volt.
Én nem akarom dícsérni (sőtt, távol áljon tőlem) a múlt rendszert, de akkor a szakember szakember volt. Még a pártemberek is adtak a szavára. Ma, csak az számít amit a gazdasági "szakember" mond. A többi meg le van sz@rva, az előfizetővel (lakossággal) együtt. Első a profit, a bevétel!
Ne adja a az Isten, hogy legyen egy szorult helyzet, mert ezt nem bírná ki senki, mivel nincs rá felkészítve!
Mi annak idején, minden negyedévben (sőtt, ha szükséges volt havonta) "gyakorlatoztunk". Ma ilyen sehol nincs!
00 - azaz össze sz@rnánk magunkat!
-d-
Lehet vitatkozni velem, de akkor is ez a véleményem!
Apám hivatásos tüzolto volt, aki bemegy barmelyik ma mar önkormanyzati tuzoltolaktanyaba minden vonulos autonak van hutoviz ,es vagy motorolaj elomelegitese, elobbi 45 celsius fokra van belove, ha jol emlekszem.
Á igen,az ACDA 200-400/3R generátor.Ez a bal oldali,de látszik a jobb sarka is.A generátor alatti fekete palackban volt sűrített levegő,azzal is lehetett indítani ha az akksik lemerültek..A kerek gázkart fel kellett húzni kb.8-óra állásba,az volt az üresjárat,a felette levő jobb billenő kapcsolóval először az olajszivattyúval kellett pumpálni,majd olyan 8-10-bar nyomásnál a ballal lehetett indítózni.Ez a gép mögött voltak a zárt elszívós dobozokban az akkuk,a motor alatti tartályban meg a víz és olaj,ami fűtve volt,így pöccre indult.Az ablak feletti tartályba 250-liter gázolaj fért,de három óra üzem után már tölteni kellett.
Várj hadsz:a négy klisztron a Baget rendszeré volt,és a négy antennát hajtották a torony tetején,asszem 4.4 Ghz-en,1.5 kilowattal.Egyszer vittük le őket kézben a műhelyhez kisavazni,és az őrmester mondta hogy ne nagyon ejtsük le,mert egy árán négy Ladát vehetnénk!Az Atlet oldalán ilyenek nem voltak,ott a kis házakban a nagy parabolák mellett egy-egy hatalmas adócső volt,kb.30 centi átmérőjű,a hűtőszárnyakkal együtt,és olyan fél méteres lehetett.benne volt egy kisebb hűtö méretű fém dobozban,a teteje levehető volt hogy ki lehessen tisztítani.Az biztos hogy nagy teljesítményű volt,mivel ez stabil rendszer lett,és kellett az állandó stabil kapcsolat,szerintem az eredeti mobilt rendszert fixen telepÍtve megfejelték ezzel a booster fokozattal.A külső végfokról nincs kép?
Az adók teljesítménye 4 x 1,5 kW, amit az őrmi mondott, az a komplett teljesítményfelvétel: 60 kW (100 kW).
"hivatalosan is csak legfeljebb fél órát lehetett előttük tartózkodni"
Az illusztráción egy mobil R-412-es biztonsági zónáit jelölték (ami kb fele akkora teljesítménnyel sugároz, mint az R-417):
A felső jel zónája ártalmatlan, a középsőben már csak max napi 2 órát lehet tartózkodni, a harmadikban pedig tilos. Ez utóbbi 1 km-re az antennáktól is egy 100 m széles sáv.
Hadsz:ha jól látom a táblázatban,4500 watt teljesítmény van megadva.Valószínű ez a mobil verzió teljesítménye.Szentesen az antennák melletti kis házakban volt még egy-egy léghűtéses adócsó,nekem 60 kilowattosra(!) mondta az őrmester.Annyi biztos,amikor bekapcsolt a két rendszer, az állomás fogyasztása azonnal 100 kilowattra ugrott.Ebből úgy számítom a két végfokozat 30-30 kilowattal mehetett.Az antennás képeken látszik,a mellettük levő kis épületek falán vannak a szellőző kifúvó nyílások.Ott alatta a talajon nyáron kiégett a fű,télen elolvadt a hó,olyan forró levegő távozott a csövekről.Az öreg katonák mondták,amikor a próbaüzem volt,az antennák előtt a búzatáblában látszott két csepp alakú folt,és hivatalosan is csak legfeljebb fél órát lehetett előttük tartózkodni egyszerre.Különben impotensek leszünk,ezt mondták.
A hűtőtornyoktól néhány száz méterre szálltunk ki a kocsiból, a hátralevő táv nagy részét egy iparvágányon bandukolva tettük meg. A két, egymás mellett levő befejezetlen torony közül az egyik kb 90 m magasságig készült el, a másik építése viszont épphogy elkezdődött, amikor a katasztrófa következtében félbe kellett hagyni a munkát.
A közelébe érve (még inkább, amikor a belsejében sétálgattunk) látszott csak igazán, hogy milyen irdatlan nagy vasbeton monstrumról van szó. Törpének érezhettük magunkat, már nem először az út során… Helyzetéből, méretéből adódóan az óriási építménynek a külső környezettől eltérő, önálló mikroklímája van, a belső tér egy jó részét soha nem éri közvetlen napfény. A mohával borított részekre nem volt tanácsos lépni.
A nemzetközileg Heller Forgó néven is ismert hűtő/hőcserélő szerkezet feltalálása, Nomen est omen, két magyar mérnök, Heller László és Forgó László nevéhez fűződik. A csernobili tornyok átmérője az alapjaiknál kb 124 méter. Összehasonlításképpen az Inotai Erőmű hűtőtornyai - pedig azok sem kicsik - nagyjából 44 méter átmérőjűek (jobb szélső fotó).
Az egyik vasbeton tömbön rendkívül igényes és sokatmondó graffitit láttunk. Az eredeti fotóval összehasonlítva látszik különösen, hogy milyen szép munka.
Természetesen átmentünk a másik, még kezdetleges állapotában hagyott hűtőtoronyhoz is. Mintha egy nagy arénában lettünk volna…
Király vagy,gyorsan mentettem a képeket!88-nyarán volt lent egy fotós katona,az csinált képeket,meg helikopterről is fotózták,de mi nem kaptunk belőle.
"Több mint hetvenéves, de a kevés beavatotton kívül senki sem tud Magyarország egyik legrejtélyesebb létesítményéről, a gellérthegyi Sziklaközpontról."
"A bolgárok felé két tíz méter magas háló parabola nézett,kb 300-Mhz frekvenciával dolgozott.Volt még egy különlegessége a szentesi állomásnak,vannak külsö csatlakozó pontjai."
Azok a bizonyos Bulgária felé néző parabolák..
Az a bizonyos csatlakozási pont. A kis épület az oda vezető út mellett a volt lapistói iskola mögött. Kis ablak a kábeleknek...
A következő ukrajnai bejegyzés a topik szempontjából off téma, mert, noha már kihalt objektum, nem volt közvetlen katonai szerepe. Talán nem nagy probléma, ha az atomerőmű befejezetlenül maradt 5. és 6. reaktorblokkjairól is ejtek néhány mondatot, mert egy igazán érdekes és a maga nemében abszolút egyedi helyszínről van szó.
Az atomerőmű történetében ezúttal nem merülnék el, hiszen ez a téma már eléggé lerágott csont, az elmúlt évtizedekben nagyon sokan, nálam jóval hozzáértőbbek is megénekelték az 1986 tavaszán történt tragikus eseményeket. A kronológiához talán annyit érdemes hozzátenni, hogy az idén helyére került az évek óta épülő új fedő/védőszerkezet, azaz rátolták az erőmű felrobbant 4-es reaktorát eddig borító régi vasbeton szarkofágra.
Bevallom, számomra a félkész állapotban hagyott blokkok legalább annyira érdekes voltak, mint maga az atomerőmű. A terület hivatalosan nem látogatható, de Ukrajnában (is) szinte mindenre van megoldás.
A monumentális építmény egyik sarkánál jutottunk a belső térbe, rögtön egy lépcsőházba. Néhány szinttel feljebb óriási csarnokon haladtunk keresztül, itt lettek volna elhelyezve a primer vízkör keringető szivattyúi és villanymotorjaik. Mindegyik reaktorhoz két - két ilyen csarnok kapcsolódott, ezekben 4 - 4 szivattyúval. A 3. reaktor fotóján látszanak ezek a gépek, illetve mellette az 5. blokk jelenlegi állapota - méretes nyílások jelzik a tervezett szivattyúk helyét.
A teremből egy létrán másztunk még magasabbra. Mindvégig nagyon kellett figyelnünk a lépéseinkre, mert a hatalmas, többnyire sötét, vagy félhomályos terekben a több emelet mély aknák, födémáttörések, kiálló betonvasak és egyéb szerkezetek akadálypályaként nehezítették az utat. A jobb alsó fotón a csarnok alsó szintjére érkező, az építkezésnél használt sínpár látható.
Egyes helyeken komplett falelemek hiányoztak, viszont ezekből a nyílásokból jó kilátás nyílt az építmény külső részeire, és a kb 1,5 km-re levő erőműre. A jobb oldali fotókon a turbinacsarnok vázszerkezetének pillérei láthatók az összeroskadt toronydaruval. Ennek építése a reaktorblokkhoz képest is korábbi fázisban szakadt félbe.
A lépcsőházba visszaérve tovább mentünk felfelé, mígnem egy kis fémajtón átlépve kiértünk a komplexum egyik tömbjének tetejére. Volt még út még magasabbra, de már innen is nagyon látványos volt a panoráma. Nem volt nehéz észrevenni a horizonton a 9 km-re levő Duga antennáit.
Miután itt végeztünk és ismét lejutottunk a terepszintre, a hűtőtornyok felé vettük az irányt. Ezekkel folytatom majd…
Keleti György ezredes, a Magyar Honvédség szóvívője 1990. november 16-án tájékoztatót tartott a vegyes rakétadandár felszámolásáról, amelyre a Magyar Köztársaság Kormányának fentiekben idézett határozata nyomán kerül sor.
A föld-föld rakétákat alkalmazó vegyes rakétadandár állományába 27 db indítóállvány tartozott, ezek között 9 db Scud-B harcászati, hadműveleti és 18 db Frog-7 harcászati rakéta kiszolgálására (NATO-kód jelölései). A Scud-B rakéták száma 24 db, a Frog-7 típusé 107 db. Ezeket szétszereléssel fogják megsemmisíteni.
A dandár békelétszáma 3200 fő volt (mozgósítás esetén 8200 fö), ebből 807 fő szakszemélyzet (113 tiszt, 101 tiszthelyettes, 553 sorkatona és 40 polgári alkalmazott), amelynek legnagyobb részét képzettségük szerint más csapatokhoz irányítják, és átképzik őket.
Ezzel együtt megszüntetik a rakéta kiképzőosztályt, a szállítóosztályt, egy híradószázadot és egy javítószázadot. Az éves megtakarítás az 1990-es árakon 100 millió Ft a rakétaalakulat miatt, és 12-15 millió Ft az egyéb alakulatok miatt. Eddig évente volt gyakorlólövészet egy szovjet lőtéren, amely megszűnik, ezáltal költségei megtakaríthatók.
A Magyar Honvédség ezen rakétatípusokhoz sem atom-, sem vegyi töltetekkel nem rendelkezett, csak hagyományos robbanófejekkel. Ezek felszámolása után ballisztikus rakétatípus nem marad az MH állományában.
A Scud-B 6,3 t tömegű, 11 ,0 m hosszú, folyékony hajtóanyagú típus, amely 280-300 km hatótávolságon és elvileg egy 50-80 kt-s nukleáris, vegyi, vagy 900 kg-os hagyományos töltetet szállíthat.
A Frog-7 jelű típus 2,0 t tömegű 9,0 m hosszú szilárd hajtóanyagú rakéta, amely 70-80 km hatótávolságú, és elvileg 10 kt-s nukleáris, vegyi, vagy hagyományos töltetet szállíthat. A MH vezetése 1990. november 16-tól ezek alkalmazásával, hadrendjével nem számol.
Összehasonlításképpen a környező államok rakétakészlete az 1990-es brit Military Balance évkönyv adatai alapján:
- Szovjetunió 1200 db; Csehszlovákia 75 db (30 db Scud-B és 45 db Frog-7); Románia 50 db (18 db Scud-B és 32 db Frog-7); Bulgária 70 db; Lengyelország 80 db. Ezek a számok az indítóállványokra vonatkoznak. Jugoszlávia és Ausztria nem rendelkezik a VSZ-ben rendszeresített rakétákkal.
Háborús helyzetben csak nukleáris fejekkel számoltak, amelyeket a szovjetektől kapott volna az MN. Hagyományos fejrésszel csak területi célra lehetett vele indítani, hiszen meglehetősen pontatlan fegyver volt, így aztán nem lett volna értelme azzal alkalmazni. Illetve lehetett vele pontcélra is lőni, csak éles helyzetben az nagy eséllyel nem lett volna hatásos. Az atomtöltettel ez nem volt probléma...
Ok, ok, de ahol pl hadtest anno Cegled volt azt hiszem a kozpontja, meg Nagykanizsa-meg volt elso lepcso es masodik lepcsos alakulat), vagy pl dandar(Savaria en ott voltam sorkatona) volt ahhoz viszonyitottam...
A kaszoi vadaszhaz sem volt semmi anno...ott Czinege akkori hadugyminiszer vadaszott(volt karcagi kovacslegeny, sok koze nem volt akkor sem az akkori haditechnikahoz, meg az akkori Nephadsereghez sem)...ott pl volt helikopter leszallo, de technikat nem telepitettek oda sem.
Na, ugye itt jön elő az, amiről beszéltem (írtam) kiváló HADSZ Barátommal együtt. Adott esetben, a tartaléknak is kell, hogy legyen tartaléka! A szociálizmus utolsó harmadában (negyedében, hasonló korabeliek mint én emlékezhetnek rá) valahol Németországban meg szakadtak a Szovjet, USA tárgyalások. Magyarúl, a szovjet fél, otthagyta a tárgyalóasztalt.
Én ekkor, a Magyar Posta (PRTMIg) egyik rádió műsorszóróadóállomásán dolgoztam, mint technikus-csoportvezető. A rádió (nálunk, de nem tudom, hogy a világ bármely részén) meg sem említette a hírt, de a "szolgálati" K vonalon már utasítást kaptam, a tartalék modulációs vonal kiépítésére, a szükség telefon vonalak üzembehelyezésére. Erre 2 óra állt rendelkezésre. Az utasító állomás (HÁP) akivel havi rendszeres kapcsolatban álltunk próbák alatt, felhívta figyelmemet, ez nem gyakorlat!
Az éles helyzet ~ 3 hónapig állt fenn.
Később tudtam (jóval később), hogy adott esetben állomásunkat (ha még nem pusztították addig el) 6 irányból lehetett modulációs, valamint telefonvonalakkal ellátni. Ezek irányáról, illetve nyomvonaláról, csak sejtelmeim vannak. Azt meg kell mondanom, hogy a gyakorlatok alatt minden esetben un. minőségi, és szintezési mérést kellet végezni. Ezek az mérési eredmények nem maradtak el az üzemi BP-Miskolc-Nyíregyháza, valamint a tartalék BP-Szolnok- Debrecen-Nyíregyháza vonalnál. Ez 30Hz-től, 7-8kHz-ig biztosított átvitelt +/- 0,5dB ingadozással.
De itt jön a lényeg. Nyíregyházán keresztűl futott, az un. moszkvai "zene"kábel is. ennek az átvitele 30Hz-től, 15-16kHz volt. Ezt csak az akkori HTI (Helyközi Távbeszélő Igazgatóság) dolgozói tudnák megmondani, hányszoros biztosításon. Lényeg az, hogy mi (baráti alapon) az idő 98%-ban ezen kaptuk a modulációt (Az akkori PETŐFI RÁDIÓ műsorát). Ez PCM vonal volt, ami az akkori műszaki szinvonal, ha nem is csúcs, de kiemelkedő technikája.
Egy másik, szintén "békebeli" hallgatólagos piciny csalás: az adónak max. 4,5kHz lett volna a maximális moduláló frekvenciája. Ezt a szűrőt (legalább is az én szolgálatomban) soha nem kapcsoltuk be, viszont az AUDIMAX (hangfrekvenciás kompresszor) igen csak jól működött.
Na, de amiért ma tollat (billenyűt) ragadtam, a következő:
Ma (2017.jun.10.) már harmadik alkalommal fordul elő egy hónapon belül, hogy idős hozzátartozóimnál (Feleségem szülei - 87,-és 81 évesek), hogy nincs TV, telefon. Internet sincs, de ők ezt nem veszik igénybe.
Zeng a TV, INTERNET, RÁDIÓ, írott sajtó, hogy 3 az egyben, TV,-telefon,-internet.
Én nem szégyenlem felsorolni a hírdetőket, szolgáltatókat sem: UPC, DIGI, INVITEL, T-kom. Lehet, hogy van több is, de itt Nyíregyházán ők viszik a prímet.
Írtam az ezelőtti sokadik hozzászólásban, hogy nem szabad (lenne) csak egy (szatelit) uton bíiztosítani a távközést, íme bebizonyosodott. Jelen esetben a porszem beesett, befújta a szél. Pl.: elvágták a koaxkábelt, meghibásodott az erősítő, a tápegység, vagy lekapcsolta valaki a hálózatot.
Ez a hiba, kellemetlenség a környezetben több száz családot érint!
Gondolj bele, egy katasztrófa helyzetben mit okozna ez.
Nekünk anno (a szciálizmusban) éves viszonylatban az üzemzavarszintünk (adáskimaradás, a zivatarokat leszámítva) 10!!! perc lehetett éves szinten.. De már 2 perc után a szőnyegszélén álltál!
Felháborodva olvasom, hogy a mai "szolgáltatók???"-nak 72 óra van a hibaelhárításra. Ez igen, ez a fejlődés!
Örülök, hogy már ilyen idős vagyok, és nem kell sok új fasza modern (nyugati) dolgot megérnem!
Látom jól ismered a rendszert,te is szolgáltál valamelyik állomáson?
Igen,polgári fegyveres őrség volt,a tv-toronytól jöttek át,az állandó személyzet is jórészt polgáriakból állt.Igen,volt telefonvonal,mindjárt négy is,de mind a szentesi laktanyába ment,azon keresztül jelentgettek Aszódra.Volt még egy telepített R140 az ügyeletes teremben arra az esetre ha kikapcsolt állapotban indítási parancs jön és telefonon nem tudják elérni a bázist.Parancsot kaphattunk mindkét felöl,de mint lejjebb írtam 504-Hajag csak gyakorlat idején utasított,máskor Mácsa vezényelt.Fenntartom hogy 503-nak és a csatlakozó pontoknak egyéb szerepe is volt,Mácsán nem voltak ilyen pontok,Tedejt nem tudom,ott nem voltam.Az a mobil átjátszó kisebb,teljes fém parabolákkal volt felszerelve,kb.40-centi átmérővel,és pont Derekegyháza felé nézett.A csatklakozó pontoknak csak akkor volt értelme ha a fő kommunikációs vonal működött,ha megszakadt a kapcsolat Mácsával,Hajaggal és a bolgárokkal,akkor azoknak se volt értelme.A fő vonalat nem lehetett pótolni.ha lehetett volna,akkor nem építik meg.Az a 2 Mbit/s adatsebesség indokolatlan volt beszéd és távíró kommunikációhoz,az máshoz kellett.
Jó olyan fórumtársat olvasni, aki ott szolgált és személyes tapasztalatokról tud beszélni. A bolgár állomás jelenleg így néz ki, kívülről már alig utal valami egykori szerepére:
Az állomások egymás között vezetékes kapcsolattal is rendelkeztek, mondhatni, ez volt az alap. Egy mobil egység rákapcsolódva arra a bizonyos külső csatlakozó pontra (azaz a földkábelre) gyakorlatilag képes volt kiváltani az állomást, ha az valamilyen okból kifolyólag működésképtelenné válik. Ilyen, a területtől kissé távolabb eső „terminál”, nem csak nálatok volt.
Az a mobil átjátszó kocsi - gondolom - ilyen Ural-375-ös, esetleg Kamaz-4310-es lehetett. Szükség esetén 2 - 3 ilyen rádió relé állomással néhány száz km-es tropo vonalat tudtak létesíteni.
Mobil R-417 rádióállomás:
A hajagi jelet Galgán keresztül kaptátok, vagy közvetlenül a szovjetektől?
Rakétairányítást nem végzett egyik állomás sem, kommunikáció, parancsközlés továbbítása volt a feladatuk. A 60 csatornát (vagy 120-at, a távolság függvényében) és a 2 Mbit/sec (2048 kbit/sec) adatátvitelt az R-417Sz (ez volt a Baget) tudta biztosítani Galgamácsa irányába, Bulgária felé az R-420-as rendszer (ez pedig az Atlet) 24 csatornával, 480 kbit/sec sebességgel „hasított” az általad említett két nagy parabolán keresztül, jóval alacsonyabb frekvenciatartományban. A távolság fordítottan arányos a csatornaszámmal.
A dízeleket milyen gyakran indítottátok? Havonta, kéthavonta? Az őrség nálatok is polgári alkalmazottakból állt, 3 váltás, 4-6 fővel?
Remélem, nem terhelő a sok kérdés, de személy szerint engem nagyon érdekel a BARSz rendszer. Szóval, ha van mit mesélned a volt munkádról és szívesen megosztanád az emlékeidet, ne fogd vissza magad, írj bátran! :) Köszi!
Viszont Luna /Frog alakulat jóval több volt ( talán 6 ) és arról alig tudok valamit. Csak hogy hol voltak nagyjából.
A RAKÉTACSAPATOK SZERVEZETEINEK MEGALAKÍTÁSA ÉS HADRENDBE ÁLLÍTÁSA
A rakétacsapatokat fedőmegnevezéssel állították fel. Ez azt jelentette, hogy a rakétadandár az „önálló harckocsiezred", a harcászati rakéta osztályok kezdetben az „önálló harckocsifelderítő-század", később az „önálló harckocsifelderítő-zászlóalj" megnevezési kapták. A rakétacsapatok személyi állományának ruházatán viselt fegyvernemi jelvények, a váll-lapok és a parolin színe megegyezett a közös elhelyezésben lévő más csapatok fegyvernemi színeivel és jelvényeivel.
Elsőként 1962. december 1-jén Nagykanizsán a 13. harckocsifelderítő-század (13. harcászati rakétaosztály) alakult meg, 2K6-os rakéta-komplexummal, a 9. gépkocsizó lövészhadosztály (Kaposvár) állományában. Parancsnoka Albert Mihály alezredes lett. 1964. augusztus 15-töl a harckocsifelderítő-század megnevezés harckocsifelderítő-zászlóaljra változott.
1963. január 1-jétől a 8K11-es rakéta-komplexummal Tapolcán megalakult az 5. önálló harckocsiezred (5. hadműveleti-harcászati rakétadandár), parancsnoka Váradi Miklós ezredes (később vezérőrnagy) volt. Miután a 2. rakétaosztály hivatásos állománya az átképző tanfolyamról hazaérkezett, 1963. augusztus 1-jén megalakult a 2. rakétaosztály. 1963. október 15-től a dandár befejezte a szervezetének állománytábla szerinti teljes feltöltését.
1963. július 15-én a 2K6-os rakétakomplexummal Tapolcán megalakult a 38. harckocsifelderítő-század (38. harcászati rakétaosztály) a 8. gépkocsizó lövészhadosztály (Zalaegerszeg) állományában. 1964. augusztus 15-től a harckocsifelderítő-század megnevezés harckocsifelderítő-zászlóaljra változott. Parancsnoka Nagy Sándor őrnagy lett.
1964. augusztus 15-én a 2K6-os rakéta-komplexummal Tatán megalakult a 31. harckocsi-felderítő zászlóalj (31 harcászati rakétaosztály), a 11 harckocsihadosztály (Tata) állományában. Parancsnoka Kun István alezredes volt.
1964. augusztus 15-én alakult meg Szentesen a 28. harckocsifelderítő-zászlóalj is (28 harcászati rakétaosztály), a 7. gépkocsizó lövészhadosztály (Kiskunfélegyháza) állományában. Parancsnoka Szemán Imre őrnagy volt.
1967 július 15-én a 2K6-os rakétakomplexummal Jászberényben megalakult a 92. harckocsifelderítő-zászlóalj (92. harcászati rakétaosztály), a 4. gépkocsizó lövészhadosztály (Gyöngyös) állományában. Parancsnoka Kovács László őrnagy volt.
1967. július 15-en a 2K6-os rakétakomplexummal Nyíregyházán megalakult a 94. harckocsifelderítő-zászlóalj (94. harcászati rakétaosztály), a 15. gepkocsizó löveszhadosztály (Nyíregyháza) állomanyában. Parancsnoka Erdei Mihály őrnagy volt
A rakétacsapatokkal párhuzamosan 1963. április 1-jen az 5. Hadsereg állományában Kaposváron megalakult a 147. mozgó rakéta-technikai bázis, majd 1963 november 1-jén Nyírteleken felállították a 107. önálló szállitóosztályt a Magyar Néphadsereg Fegyverzeti Szolgálatfőnökség alárendeltségében.
Szintén 1967. július 15-én befejeződött a Magyar Néphadsereg hadműveleti-harcászati és harcászati raketacsapatainak megalakítása és hadrendbe állítása.
A RAKÉTACSAPATOK SZERVEZETE
A harcászati rakétaosztályok szervezete a megalakuláskor kétüteges volt. Ettől eltért a 92. rakétaosztály amely az 1967-ben történt felállításakor három üteggel rendelkezett.
A kétüteges harcászati rakétaosztályok szervezete a következőképpen alakult: - parancsnokság és törzs; - törzs- és biztosítószázad (törzsüteg); - 1. rakétaüteg; - 2. rakétaüteg; - rakétatechnikai biztosítószakasz; - ellátószakasz; - segélyhely; - műhelyek.
Egy osztály létszáma összesen 131 fő volt amelynek 36%-a. több mint harmada hivatásos katona volt. Az osztályok alapvető harctechnikai közei a 2K6-os harcászati rakétakomplexumok voltak. A komplexum elemei a követ kezők voltak: - a különböző tipusu és rendeltetésű harci fejjel szerelt rakéták (3R10, 3R9, 3R11); - egy 2P16-os indítóállvány, felderítő úszóharckocsialvázra szerelve; - egy 2U663 rakétaszállító gépkocsi, darus gépkocsi, öt tonna teherbírású daruval; - egy RVZ-1 rádiólokátor és egy VR-2 szélfegyver
Az üteg állományába a következők tartoztak: - egy 2P16 indítóállvány; - egy GAZ-69 TMG bemérógépkocsi az indítóállás koordinátáinak és a tájolóirány irányszögének meghatározására, - egy RVZ-1 lokátor és egy VR-2 szélfegyver; - egy nagy teherbírású szállítóutánfutó-vontató, az indítóállvány kozúton történő szállítására.
A rakétatechnikai biztosítószakasz állomanyába tartozott: - három 2U663 rakétaszállító gépkocsi; - egy 8T211 típusú darus gépkocsi.
Darus gépkocsi mindig kevesebb volt, mint indítóállvány. Így a két indítóállványos osztály egy, a három indítóállványos pedig két darus gépkocsival rendelkezett.
A hadműveleti-harcászati rakétadandár szervezete így nézett ki: - parancsnokság és törzs, - 1. rakétaosztály; - 2. rakétaosztály; - technikai üteg; - törzsszázad; - műszaki század; - kiszolgáló- és szállítószázad; - forgalomszabályozó és komendáns-század; - vegyivédelmi szakasz.
A rakétadandárt 8K11-es rakétakomplexumokkal állították fel. A hadműveleti-harcászati rakétaosztály szervezete a következőképpen alakult: - parancsnokság és törzs; - törzsüteg; - 1. rakétaüteg; - 2. raketaüteg; - 3. rakétaüteg; - technikai biztosítószakasz; - kiszolgáló- és szállitószakasz; - idójárásjelző állomás.
A raketaüteg állományába az alábbiak tartoztak: - egy indítóállvány; - egy bemérőgépkocsi; - egy mosó-semlegesító gépkocsi; - 1 darab nagy teherbírású szállító-utánfutó vontatóval, az indítóállvány közúti szállítására.
A RAKÉTACSAPATOK SZERVEZETÉNEK KORSZERŰSÍTÉSE
A szárazföldi csapatokat az 5. Hadseregnél és magasabbegységeinél a második ötéves terv során (1960 és 1965 között) látták el hadműveleti-harcászati és harcászati rakétákkal. Ez a folyamat a harmadik hadtest magasabbegységeinél áthúzódott 1967-1968-ra - már a harmadik öteves terv idejére, amikor a harcászati rakétatechnika váltása következtében a 2K6-os rakétakomplexumok egy részét a 9K52-es rakétakomplexum váltotta fel az 5 Hadsereg magasabbegységeinél. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy felállítsák a hadtest magasabbegységeinek harcászati rakétaosztályait és egyben kialakítsák a harcászati rakétaosztályok háromüteges szervezetét.
A rakétadandár átfegyverzése 9K72-es komplexumra, az anyagi lehetőségek miatt, csak a negyedik ötéves terv végrehajtásának időszakában vált valóra, 1970 és 1975 között.
1966. november 30-án a 13., 38. és 31. harcászati rakétaosztályoknál felállították a 3, rakétaüteget.
A 28. rakétaosztálynál a 3. rakétaüteget egy évvel később, 1967. július 15-én alakították ki.
1967. április 1-jén a 13., szeptember 1-jén a 38. és 31. harcászati rakétaosztályokat fegyverezték át a 9K52-es rakétakomplexumra.
A 28. harcászati rakétaosztály átfegyverzése 1977. szeptember 1-jén történt meg.
A 9K52-es harcászati rakétakomplexumba az alábbi eszközök tartoztak: - egy 9P113 indítóállvány, kerekes alvázra szerelve; - egy 9T29 rakétaszállító darus gépkocsi; - egy RVZ-1 rádiólokátor; - egy VR-2 szélfegyver; - 9T111 repülőtéri-raktári rakétaszállító utánfutó; - 9T114 repülőtéri-raktári fejrészszállító utánfutó.
Az alapvető harci-technikai eszközök rendeltetése ugyanaz volt, mint a 2K6-os rakétakomplexumnál.
Az osztály a következő alapvető harcitechnikai eszközökkel rendelkezett: - három 9P113 indítóállvány; - három 9T29 rakéta szállító gépkocsi; - egy 9T31 darus gépkocsi; - két FUG.
Az 5. Hadsereg magasabbegységeí rakétaosztályainak átfegyverzése teremtette meg a feltételeket a 4. és 15. hadosztályok rakétaosztályainak felállításához 1967-1968-ban.
A 92. rakétaosztály három üteggel, a 94. pedig két üteggel alakult meg.
A 2K6-os rakétakomplexumokat a 92. rakétaosztálya 31. rakétaosztálytól, a 94. pedig a 38. rakétaosztálytól vette át.
1975 végére a harcászati rakétaosztály létszáma 288 fő volt.
1977. szeptember 1-jén átfegyverezték a 92. harcászati rakétaosztályt 9K52-es rakéta-komplexumra, amihez a harci technikát a 31. harcászati rakétaosztálytól vették át.
Továbbá felállították a 94. rakétaosztály 3. ütegét.
(A 94. rakétaosztálynál a rakétakomplexumok váltása 1982-ben történt meg.)
AZ 5. HADMŰVELETI-HARCÁSZATI RAKÉTADANDÁR SZERVEZETÉNEK KORSZERŰSÍTÉSE
A szervezeti változások keretében a dandárnál 1954 novemberében megszűnt a törzsszázad és helyette megalakult a híradószázad. Az osztályok alárendeltségéből kivonták az időjárásjelző állomásokat, és ezekből dandárközvetlen alegységként megalakult az időjárásjelző üteg, három időjárásjelző állomással.
1965 decemberében a rakétadandár az MN Rakéta- és Tüzérfőnökség alárendeltségéből az 5. Hadsereg parancsnokának alárendeltségébe került.
1973. október 1-jén a rakétadandárt átfegyverezték, ezután 9K72-es rakétakomplexumokkal rendelkezett.
A 9K72-es hadműveleti-harcászati rakétakomplexumba az alábbi eszközök tartoztak: - harci fejjel szerelt rakéták; - egy 9P117M1 indítóállvány, kerekes alvázra szerelve; - PU-1 mozgó vezetési pont; - 2T3M1 rakéta szállító gépkocsi; - 9F21MA harcifejtároló- és szállító gépkocsi; - 9T31M1 darus gépkocsi; - 8T311 mosó-semlegesítő gépkocsi; - 8G33U kompresszorállomás; - 8G27U levegőmelegítő.
A rakétadandár továbbra is hat rakéta komplexummal rendelkezett.
Korszerűsítésére 1982-ben került sor aminek eredményeként osztályonként két rakéta és egy technikai üteg, rakétaütegenként két indítóállvány került a rendszerbe.
Az indítóállványainak a száma így hatról nyolcra emelkedett.
Az 503-készült el utolsónak,és nem a kommunikációs fővonalon van,ezért szerintem kettős funkciót szántak neki.1987-ben adták át,amikor én vonultam,az akkori öreg katonák voltak az első váltás személyzet.Az biztos hogy a külső csatlakozási pontokkal ez a bázis többet tudott,mint ami egy sima átjátszó kommunikációhoz kell.
Az 1989-eleji hadgyakorlat akkora volt,hogy a körletbeli riadónkat egy pestről jött őrnagy figyelte árgus szemekkel,és a bázison még engem is kivezényeltek őrségbe,pedig fel voltam mentve.A külső csatlakozási pontra települt mobil átjátszó kocsi kis parabola antennái pedig pont Derekegyháza felé néztek.Szerintem az a gyakorlat rakéta vezetési gyakorlat volt közvetlen herendi irányítással.
Én úgy tudom hogy a Bakonyba Márkó közelében volt a tüzelő állásuk, ott gyakoroltak, a Froggal lehetett itthon is lőni a központi gyaktéren, nem úgy mint a SCUD okkal. Láttam is olyan képet amin egy rakéta félig kilóg a földből. Amúgy érdekes mert a Tapolcai MN 1480 ( SCUD ) elég nagy anyaga van,sok kép ,meg minden. Viszont Luna /Frog alakulat jóval több volt ( talán 6 ) és arról alig tudok valamit. Csak hogy hol voltak nagyjából.
Köszönöm! Ez nagyon érdekes volt, többször is elolvastam. Sajnos szakmailag nem állok közel a témához de nagyon érthetően írtad le. És az hogy voltak külső rácsatlakozási pontok....ezt most hallom előszór. Aki járatosabb a témában annak biztos sokat segítettél.
Hadsz-nak válaszolva:a bolgár állomást polgári személyzet működtette,sajna oroszul beszéltek,de volt köztük egy csinos női hang is,az őrmestereink beszélgettek vele,akik tudtak oroszul.A szentesi 503-as állomás különleges volt,mert hármfelé tudott kommunikálni.A vivő teremben volt egy papír rajz körökkel és összekötő vonalakkal, a három magyar bázis mellett szaggatottan jelölte az 504-es herendi bázist is.egyszer a nyári nagy gyakorlat altt este fáradtan lejött a vivőből katona társam,és ennyit mondott:"hallod eddig ez az állomás csöndben volt,de most egymás után adja az utasításokat".Egész nap kapcsoltatták a csatornákat szegény gyerekkel.Valaki lejjebb kérdezte miért csak egy mikrohullámú torony van szentesen?Azért mert a románok nem léptek be a rendszerbe,ezért nagyobb távolságot kellett áthidalni a bolgár kapcsolatig.Sőt a tropó már az ukrán pontig is rövid volt,ezért kellett a Vasvári-Tedej állomás is.Viszont a hegytetőn levő Herend-Hajag állomással tudtunk Szentesről kommunikálni.A bolgárok felé két tíz méter magas háló parabola nézett,kb 300-Mhz frekvenciával dolgozott.Volt még egy különlegessége a szentesi állomásnak,vannak külsö csatlakozó pontjai.Egyik mindjárt a kapu mellett,a trafó előtt egy kis tégla épület,mint egy ablak nélküli őrbódé.A másik kijebb van az úton kb.két kilométerre a bázistól,ezt körbe lehet járni,én nem másztam be mert nagyon sűrű bozótos veszi körül.A 89-es év elején volt egy nagyon komoly gyakorlat,jött egy mobil átjátszó kocsi,nem tudom milyen tipus volt,két kis parabola tükör volt a tetején.Kiáll az út mellé a szántásba,rácsatlakozott a külső ponton az állomásra és kész volt a kiterjesztett kommunikáció.Hogy ezzel hova kommunikáltak,esetleg Derekegyházát irányították,nem tudom.Hivatalosan hatvan csatornás kommunikációs lánc volt,de egy cikkben olvastam hogy 2 Mbit/s adatátvitelt tudott,ekkora sebesség viszont csak rakéta irányításhoz kellett.A hatvan hangcsatorna csak 204 khz sávszélességű volt,ez nem indokolta a 2 Megás adatátvitelt.Ha a hajagi bázis közelében volt rakétabázis is,akkor a lánc részben vagy egészben rakétavezérlést,irányítást is végzett.A derekegyházi szomszédság miatt fogadni mernék rá.
Üdvözlet,én 88-89-ben szolgáltam Szentesen,a Damjanich volt a laktanyám a csongrádi úton.A kunszentmártoni úton levő volt Esze Tamás laktanya akkor már csak a szállító zászlóalj telephelye volt,Unokatestvérem ott szolgált,mindennap jártak át a technikához,hozták-vitték.Akkor ott voltak a rakétások,azokkal is beszéltem,csak éjjel mozogtak,a gumikerekes Frog 7 tipussal,négy-öt hordozóval,szigorúan letakarva.Egy nagy félköríves tetejű hangárjuk volt csillogó fém tetővel,a telephelyre vezető út mellett.Egyszer nyitva volt a hangárajtó,szerintem szabálytalanul,egy pillanatra beláttam,legalább két sorban állt bent sok hordozó.A derekegyházi bázison én nem jártam,hogy a Frog 7-en kívül ott milyen tipust tároltak még,azt nem tudom.Viszont egy érdekes dolgot elárultak:a Bakonyba jártak éleszlövészetre,nem mondták hova,de ez lehetett az orosz bázis lőtere,és háború esetén valószínű ott kaptak volna nukleáris robbanófejet is.A célpontjuk egy várrom,vagy valami hasonló volt,a közepén egy oszloppal.Azt fájlalták szegény magyar rakétás fiúk,ők sose tudták teliba találni,csak az oroszok.Később rájöttem,ennek egyszerű oka volt,a magyarok technikája export változat volt,az mindig gyengébb volt mint az orosz saját technika.A hídrakó ezred is értette a dolgát,89-ben elnyertek valami nagy díjat mert félóra alatt hidat vertek a tiszán.Volt még ott egy vizi búvár kiképző épület is saját kazánnal,fűtött medencével,egész évben tudtak gyakorolni.Hivatalosan valamilyen felderítők voltak,de nagyon tiszteltük őket,nekünk tíz perc reggeli futás elég volt,azok legalább fél óráig futkostak az alakuló tér körül.
Nem árt, ha van tartalékban megbízhatóan működő adatátviteli lehetőség. Nem véletlenül volt jellemző a katonai híradásban a többszörös összeköttetés. Legyen az vezetékes, rövidhullámú, tropo, műholdas, stb.
Szia, ebben a témában a legjobb segítség ha te magad fedezed fel a környéket, a helyiek segítségével, vagy ha itt a fórumon vissza olvasol. Igaz a legtöbb helyszín őrzött, de van köztük kivétel is.
Legtöbb esetben az a cél hogy ezeket az objektumokat megőrizzük az utókornak és lehetőleg tartsuk meg az eredeti állapotába, ne kerüljön a vandálok kezére. Ha felfedezni szeretnéd ezeket a helyeket akkor érdemes egy kicsit a történelmi hátterét is meg ismerni a dolgoknak. Ha csak az "Urbexolás" miatt érdekelnek ezek a dolgok akkor elég lesz a Hajagtető és Szentkirályszabadja is mint úti cél.
Nagyon nagyon új vagyok még! Szeretnék érdeklődni hogy Győr közelében, kb 70-80 km körzetben Bakony vagy környéke milyen laktanyák, érdekességek,bunkerek találhatók? Szentkirályszabadja,Hajagtetőn voltam. Kis-Moszkvába annyit mondtak hogy állj visszafordulni.. Valaki aki ismerősebb ilyen téren segítene?
Egy pár kérdés felmerült hirtelen a BARS-503-al kapcsolatos hsz-ek olvasása közben. A lentebb jelzett szentesi, Szarvasi-úti laktanya az Esze Tamás nevet viselte bezárásáig, az ott települt alakulatok hadrendi számát most nem találtam meg (ha valaki tudja, dobhatna egy linket!).
Érdekes módon charlie21 19620-as hsz-ében, a váci Esze Tamás laktanyáról, Híradó Ezredről ír. Volt valami rendelkezés a laktanyák névválasztásáról, vagy egyszerűen elfogadták a helyiek (ott szolgálók) által kitalált nevet? Létezhetett több laktanya ugyanazzal a névvel?
A „másik” szentesi laktanya ma is aktív, a Műszakiak otthona. Volt szerencsém soros rigóként hozzá, jó volt-szép volt-rég volt. A laktanya neve: Damjanich János. Az alakulaté: 37. II Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár (mármint akkor, most Ezred!) Az Esze T.-ban akkor még a telephely őrzött volt, „M”zárolt cuccokkal volt tele. A mi századunknak kialakított tárolók régi istállók voltak, a lovaknak kialakított boxok helyei meg voltak, a sarkaikban még az itatók is ott voltak. Atom-tároló nem volt, nem is lehetett. Ma már ipari park az egész. Érdekes, hogy a szabványos akadálypályát a kerítésen kívül alakították ki, maradványai még most is megvannak. A lapistói objektumnak (BARS-503) is a laktanya adta az őrséget, csak úgy mint az akkor már kiherélt szegedi Török Ignác (ex. Zalka) laktanyának is.
Ha valaki tud többet a szentesi Esze T. laktanyáról, az ott települt alakulatokról, és főleg a laktanyához szervesen kapcsolódó derekegyházi erdőről, ahol a Lunások (FROG–3 és FROG–5) tanyázhattak, az megoszthatná amit tud, mert ez számomra még homályos része a „velünk élő” történelemnek. A derekegyházi erdő már akkor is kiemelt (értsd: állami) vadászházként volt ismert. Vadászott ott Kádár és vadászik ma Lázár… Lehet, hogy a vadászház (szinte, mint egy sokszobás hotel) volt a rakétások fedése, vagy fordítva, a vadászházzal álcázták az ott települő „nehéz” technikát?
Én ezzel egy kicsit vitába szálnék. Sajnos az utóbbi időkben, úgy a "hivatalos", mint a "műkedvelő" körökben csak az új kitalálmányok kapnak hangsújt. Szerintem ez csak azzal magyarázható meg, hogy bizonyos köröknek, és érdekeltségeknek, fontos az, hogy mindig valamit (szerintük fontosat, létfontosságút) kitaláljanak, és azt véghezvigyék. Ilyen a műholdas, szatelit technika is. Mindennek meg van az ellenszere. Ha nem most, akkor holnap.
Ha beütöd a JAMMER, vagy egyszerűen zavaró szavakat a a keresőbe, akkor meg kérdezi, mit akarsz zavarni.
Írd be azt GSM. Több mint 1 millió találatot kapsz. Az olcsóbbak (és jó minőségűek) már 60 € -tól vásárolhatóak.
Nem akarom itt a többi rendszert felsorolni, de ilyen (a kínai piacon) mindenhova kapható!
Pl. ez a 60 €-rós eszköz, a nálunk használt mind a három szolgáltató frekvenciáján működik, és ~ 100-s körzetben lehetetlenné teszi a telefonálást. Ez a vételi frekvencián működik. Képzeld(jétek) el, ha a felmenő csatornára tesznek egy ilyet. Megjegyzem ilyen is kapható!.
A többi a fantázia dolga.....
A legjobb svájci órának is elég egy porszem. A "modern" távközlésnek meg egy kis rózsaszín zaj.
Kár úgy felszámolni valamit, hogy csak a "projektet" nézed!
Kérdezd meg a PÓR tűzoltót, vagy rendőrt, hogy milyen elégedett az EDR-el.
Az atombomba tárolás alapja nem csak a VSZ be hanem a NATO szabvány szerint ott lehetséges ahol minimum van légkondicinálás-ezt vagy egész hangárba csinálják, vagy vaultba vagy shelterbe:
A mikrohullámú átjátszót és az orfeusz rendszert más magasságú es kivitelű felépítésű antennák jellemzik(ezt tudjuk ma már a titkosítás után 25 évvel).
A technologia es a az atviteli jelforras technika(hirkozlo berendezes illetve annak teljesitmenye) ugyanaz.Amiota van satellit technologia es jelatvitel ezen az uton ertelemet vesztette a troposzferikus jelatvitel, mint lehetseges parancskozlő szolgáltatás.
Ezt a képet pedig másnap lőttem a Balatongyörök feletti Batsányi-kilátóból: úgy bő 5 km-re a tavaly ősszel meglátogatott Görbe-tetőn levő állomás távközlési tornya:
"Mások szerint ott sem volt atomtöltet, azt csak a "Kis Moszkvában" tároltak."
Persze, hogy nem volt, miért lett volna... Más objektum, más feladat. Azért, mert valami a föld alá épül, még nem jelenti azt, hogy ott atomot őriztek. :)
Azért volt a Hajagi más mert azt szovjetek építették, és üzemeltették. A másik 3 MN építés és üzemeltetés, a magyarok nem áldoztak annyit a védelemre , ugyan azok a termek vannak itt is ,ott is, csak a föld felett vagy alatt. Jártam külföldön is néhányban. Mindenhol más. Az NDK ban például még erősebb mint a herendi.
Én legalább 2 éve voltam, szerencsére kutyák sem voltak sőt egy lélek sem. Sikerült bejárnom. Igaz az év vihara volt éppen, hatalmas eső volt. Azóta sem láttam benti képeket onnan.
Köszönöm az információt, a másik hármat már korábban bejártam, illetve a hajagi közel is van nekem Veszprémből. Arról is keringtek pletykák atomtöltetek kapcsán, főleg mert, hogy a négy közül a maga nemében kakukktojás: részben föld alá is épült, és a földfelszíni létesítmények is vaskosabb falakkal lettek ellátva. Mások szerint ott sem volt atomtöltet, azt csak a "Kis Moszkvában" tároltak.
Szóval az 503 eddig kimaradt, talán jövő nyáron eljutnék oda is, szerettem volna körbefotózni kicsit, de ha továbbra is őrzött, - ami így már érthetőbb, - akkor sajnos kimarad.
Üdv,tavaly nyáron voltam az MN3520 szentesi 503-as bázisán,ott szolgáltam 88-89 ben.A Gergő által bejárt 501-es mácsai bázison képeztek ki,aztán majd másfél évig Szentesen szolgáltam energiaellátó tisztesként.Az egész földszint az enyém volt,a két diesel aggretártól kezdve a klíma hűtésig.Olvastam itt korábbi írást,atom robbanófej nem volt a bázison,az csak a Tótvázsonyi orosz bázison volt.Troposzféra átjátszó állomáslánc volt,semmi több.Le van zárva mert a sarkában egy meteorológiai radar működik,mivel a bázishoz áram és telefonhálózat van kiépítve,ez praktikus megoldás volt.Sajnos csak a kutyákkal találkoztam,készítettem képeket de a sűrű növényzettől nem sok látszik.Ha van kérdés szívesen válaszolok.
Vác ,Esze Tamás laktanya, Híradó ezred, több mint 5 órát voltunk bent, talán az összes épületbe sikerült bemenni, ez csak egy ki ízelítő, van vagy 300 kép, a terület őrzött ,csak engedéllyel, szép nagy kutyák vannak, engem is kísért egy darabig egy példány.
Mielőtt a következő helyszínről írnék, még néhány fotó a vezérlő épületből (bal felső fotón a főbejárata):
Gyakorlatilag az egész napot (az ebédet leszámítva, amikor kimentünk az erőmű étkezdéjébe) a Duga területén töltöttük, késő délután még szakítottunk időt, hogy megnézzük a hozzá tartozó, és tőle mintegy 1,5 km-re található kiszolgáló állomást. 20-25 perces kellemes erdei séta után értünk a bázishoz, melynek feladata az ionoszféra változásainak, épp aktuális állapotának megfigyelésével meghatározni a Duga számára a használható optimális frekvenciákat (ez különböző frekvenciájú rádiójelek kibocsájtásával történt). Az igazán hozzértő rádiósok, szakemberek biztos sokkal több részletet tudnának elmondani ezzel kapcsolatban. Szerencsére az elmúlt években magam is sokat tanulhattam a rádiózásban, híradástechnikában otthon levő barátaimtól, köszönet Nekik ezért is!
A bázis a Krug (kör, gyűrű) elnevezést a központi épület körül két sorban körkörösen elhelyezett 120 -120 db antennának köszönheti. Noha az antennák a Dugánál is alkalmazott típusok voltak, az állomás szerepe miatt itt másképp telepítették őket. Ezen a korabeli felvételen ez jó látszik.
A Krug jelenleg már csak egy romhalmaz. Az épület szétverve, kifosztva, egyes részei felgyújtva, az antennáknak is csak a szétszórt darabjai látszanak itt-ott…
A külső hőcserélőt azért még itt is megtaláltuk:
Végül, de nem utolsó sorban, a radarállomás nem véletlenül volt az atomerőmű közelében, hiszen nagyon komoly villamosenergia szükségletet kellett biztosítani.
Az összes ott készült fotót hamarosan feltöltöm a képtáramba.
Ha lassan is, de végre eljutottam oda, hogy elkezdjek írni az ukrán utunkon meglátogatott katonai objektumokról.
Érkezésünket követően másnap, rögtön a reggeli után indultunk egy sokak által bizonyára ismerős, igen látványos helyszínre. Csernobilt és az atomerőművet összekötő, ma már szinte csak a turisták által használt „főútról” nagyjából féltávon kell letérni egy jellegzetes, sok más helyen látottakhoz hasonló, keskeny bekötőútra. A leágazás már a 10 km-es zárt zónán belül található, így előtte újabb ellenőrző ponton haladtunk át (a 30 km-es volt kapu az első).
A mintegy 7,5 km hosszú, betonlapokból összeállított bekötőút hosszan, majdnem nyílegyenesen halad a fák között, mígnem egy nyújtott ívű jobb kanyarral rá nem fordul az utolsó bő 1,5 km-es szakaszra. Innen már látszik a távolban a végcél, ahogy szürreálisan emelkedik a fák koronái fölé.
A Duga nevű radarrendszer a szovjet rakétavédelmi és előrejelző hálózat részét képezte. Az amerikai interkontinentális ballisztikus rakéták indításának minél hamarabb történő észlelése, követése, és adott esetben természetesen megsemmisítése különösen fontos feladatnak számított, ami meghatározta a nagyteljesítményű radarok kifejlesztését és rendszerbe állítását. A Szovjetunióban, az R-1 és az R-2 es rakétákkal végzett teszteket követően, már a ’40-es évek végén - igaz, ekkor még csak elméleti szinten - foglalkoztak egy lehetséges rakétavédelmi rendszer létrehozásával. A tervezőirodák azonban csak az ’50-es évek legvégén, a ’60-as évek elején kapcsoltak magasabb fokozatba, és a következő években több olyan radart is kifejlesztettek, amelyek képesek voltak 5-6000 km-ről detektálni az érkező rakéta fejrészeket.
A Kreml elképzelései szerinti integrált korai előrejelző rendszer a ’70-es évek elején öltött testet, melynek részét képezték az imént említett radarok mellett a katonai felderítő műholdak és a „horizonton túlra látó” lokátorok is. A Csernobil melletti Duga-3 típus már ez utóbbiakhoz tartozott, elnevezése is e tulajdonságából adódott: duga = ív, boltív, utalva ezzel a Föld görbületére, amin túl is képes volt a tervezett feladatra. Építése 1972-ben kezdődött, majd 1976 nyarán működésbe állt, és vette a tőle mintegy 60 km ÉK-re, Ljubecs közelében telepített adó több ezer km-ről visszaverődő elektromágneses hullámait.
A Csernobil-2 elnevezésű objektum (az itt szolgáló ezred szervezetileg a Honi Légvédelem Rakéta és Űrvédelmi Erők fegyverneméhez tartozott) sok más katonai bázishoz hasonlóan két fő részből állt: a kiszolgáló laktanyából és az ettől kerítéssel elválasztott, zárt technikai területből. Előbbiben találhatók a 4-5 szintes lakó és irodaépületek, iskola, óvoda, kazánház, raktárak, tiszti klub, étkezde, stb, azaz szinte minden, ami egy ilyen közösség életéhez nélkülözhetetlen. Nagyon tetszett például a tűzoltóság épületének egyik oktatószobájában a laktanya meglepően részletes makettje, amely kissé megviselt állapota ellenére még mindig jól néz ki.
A technikai területre belépve, az antennák közvetlen közelébe érve látszott csak igazán, hogy milyen óriási építményről van szó. A nagyobb „tábla” 146 m magas és 530 m hosszú, de még a mellette álló kisebb testvére is 90 méteres, a két antennamező együtt kb 820 m hosszan nyúlik el. A hatalmas méreteket a nagyon távolról visszaverődő, jelentősen szóródó és igencsak legyengült rádiójelek vétele indokolta. A tartóoszlopok között mászkálva és felnézve a rácsokra megdöbbentő a szinte nem e világi szerkezet.
A henger alakú vevőantennák 20 szinten helyezkednek el. Noha még sehol nem voltam a tetejéhez képest, már innen, úgy 35-40 m magasból is lenyűgöző volt a panoráma.
A két antennamező mögött/között helyezkedik el a háromszintes vezérlő - irányító épület. Mint a bázison szinte minden, ez is tekintélyes méretű. Meglehetősen leharcolt állapotban van, a berendezés nagy része már régóta nincs a helyén. A tetejéről is pazar látvány tárult a szemünk elé.
A bázis agya, a kétszintes vezérlő/kiértékelő terem - nagyrészt már üresen áll, csak egy-két romos irányítókonzol van még úgy-ahogy a helyén…
Az egyik helyiségben a Föld meglepően szép szemléltető makettjén (még a domborzatokat is pontosan kidolgozták) tudták szimulálni a radar működését, a rakéták pozícióját.
Az még ma is viszonylag jól látható, hogy a korabeli híradó eszközök, számítógépek, köszönhetően a rendkívül nagy teljesítménynek igen komoly hűtést igényeltek - nem meglepő módon. Nem emlékszem, hogy korábban bárhol láttam volna ilyen komplex és ekkora szellőztető rendszereket. Megnéztük a külső hőcserélő egység építményét is (alsó fotók).
Az antennamezőknek (a két frekvenciatartomány miatt) külön is volt egy-egy műszaki épülete, ezekben - egyebek mellett - olyan érdekességet láttunk, mint ez az oktatóhelyiség az ellenség rakétatechnikájának típusismertetőjével.
Én 93-94-ben voltam katona Nagykanizsán, a Thúry György 14. gepesitett loveszdandarban. Sajnos a laktanya már nincs meg, csak az emlekek. A vezetesbiztosito szazadban voltam azon belul a kommendans szakaszban. Nem VAP-os voltam, hanem forgalomiranyito, orkatona-felvezeto, satortelepito, diszkatona, mikor mi kellett. Ha nem jo helyre irtam tegyetek at. Egy video viszont nagyon klassz amit talaltam, par evvel a leszerelesem utan forgattak.
Bennem is jó emlékek vannak a hellyel kapcsolatban! :)
A lépcsőház ablakkereteit vajon milyen megfontolásból kellett szétverni valaki(k)nek? Elvitték a fém miatt, ami ért ~35 forintot? Ezek után csoda, hogy fel tudtatok mászni a toronyban, mert onnan még nem hiányzik a létra...
Tudod, ez ott egészen másképpen működik. Ott van tekintélye a rendőrnek, és a milicijának. A cigány kussol, ha találkozik velük, nem hogy még a pofáját tépné. Ők még nem "európai" jogrendben büntetik a gazembert!!!
Nekik anno Romaniaban volt sajat fegyvergyaruk, minthogy nekunk is, pl .AMD 65, PSZH? FUG d20, stb., azt hiszem volt helikoptereik is voltak, amik et ok gyartottak.Hiaba oroszellenesek a romanok, Erdelyt nekik is meg a franciaknak is koszonhetik...de ezt ok ma mar elfelejtettek.
A BARSZ-503 állapotáról tud valaki valami frissebbet? A kolléga itt azt írja, hogy őrzik, de azóta eltelt pár év. A másik hármat láttam már, érdekes, hogy ezt az egyet védik csak ennyire. Még mindig szigorúan őrzött?
Ahogy ígértem folytatom az Rt. bázis bemutatását. Viszont sajnos időhiány miatt csak részletekben tudom a képeket itt felrakni.
Most a telephelyről láthattok pár képet. Itt is látszik, hogy nem lehetett sok jármű itt. Mint már korábban írtam a hazai Rt. bázisokhoz képest ez sokkal kisebb volt.
Érdekes, de el tudom képzelni, hogy tényleg így volt. Továbbá ugye azt is figyelembe kell venni, hogy ha tényleg nem volt pénz akár még az odavezető normális betonos/aszfaltos útra sem akkor az odavezető föld utat kellet valamilyen szinten normális állapotban tartani.
Ezt talán meg is oldották akkor valahogy (Persze a másik kérdés az az, hogy esős havas rossz időben elég nagy gond lehetett akár csak a gépek és tartalék alkatrészek eljutatása).
Nyilván a bázisok bezárása óta elég sok idő eltelt és ezek jobb földutak karbantartás hiánya miatt teljesen járhatatlanná váltak.
Na ugyanezt tapasztaltam én is az Rt. bázisoknál. Nem is értem, hogy a fenébe tudtak oda utánpótlást juttatni azokon a szar földutakon. Semmi kiépített beton vagy aszfaltút. Csak földút még a laktanyához is...
"...a Románok ugye valamilyen szinten mindig is próbálták a maguk útját járni..."
Diplomatikusan fogalmaztál, de valóban így volt. Ők leginkább a kerékkötő szerepét játszották a VSz-ben, számos olyan politikai, katonai döntést hoztak (az egyesített katonai gyakorlatok tiltása az országuk területén, a cseh intervenció elítélése, a szovjetek ”erőltetése” ellenére sem voltak hajlandók komolyabban részt vállalni a VSz munkájában, stb.) amelyek más országok esetében komoly retorzióra számíthattak volna a SzU részéről.
Csehszlovákiával, Magyarországgal, az NDK-val ellentétben azonban voltak lényeges különbségek: Románia nem volt határos NATO tagállammal (mert a Kremlben Ausztriát a semlegessége ellenére is annak tekintették), így nem kellett olyan mértékű nyugati befolyás veszélyétől tartani, mint akár hazánk, akár Csehszlovákia, vagy az NDK esetében. A román hadsereg volt a legszegényebb a keleti blokkban, az országba sem igazán akart olyan (főleg szabad) eszme begyűrűzni, ami veszélyt jelenthetett volna a VSz-re, a Szovjetunióra nézve…
Alap esetben a szerződés tagországaiban a szovjet módszer szerint szerveződtek a fegyveres erők, szovjet fegyverekkel (kevés kivételtől eltekintve), szovjet „tanácsadók” felügyelete mellett, és szovjetunióbeli kiképzéssel (sok esetben gyakorlattal). Romániában ez nem teljesen volt így, ahogy Te is írtad. Az ország csóró volt, ráadásul a nyugati számított a VSz fő csapásirányának (már a DNy-i Stratégiai Irány - amiben Mo-nak bőven jutott volna szerep - is másodlagos volt), és ezek miatt szerintem pont nem meglepő, hogy kevésbé megerősített, és gyengébbnek tűnő módon kialakított rt. bázisokat láttál.
Érdekes, Észak felé meg mindent sokkal komolyabban vettek. Láttam náluk SZ-75 és SZ-125 tüzelőállást, akármelyik sokkal jobban meg volt erősítve, mint a mieink.
Nem lehet, hogy kissé sajnálták a rávalót? Bár csak képen de láttam abból az irányból Volhov tüzelőállást. Hasonló volt, mint mifelénk a régi tüzelőállások, csak egy valami volt számomra furcsa. Mindenütt sár. Nem voltak burkolva az utak.
Akkor folytatom a tegnap megkezdett sorozatomat. A képeim újabb elemzése után már nem is vagyok abban biztos, hogy amit a helyszínen harcálláspontnak hittem az valóban az volt-e. Most inkább arra gondolok, hogy valami legénységi óvóhelyféle lehetett anno…
A mostani képsorozat a legénységi épületnél illetve az ebédlőné készült:
Köszi! Úgy tervezem lesz még folytatás. Azóta már sikerült megnéznem még egy hasonló bázist és itt is hasonló jelenségekkel találkoztam. A védelmet itt sem vitték túlzásba. Ez azért is furcsa mert a Románok ugye valamilyen szinten mindig is próbálták a maguk útját járni.. Pl. BARS-al kapcsolatban is. Ezért azt gondoltam, hogy kicsit komolyabbak az ilyen bázisok...
Nemrég a munkám miatt eljutottam pár érdekes helyre a keleti szomszédunknál. Mivel elég sok képet készítettem ezért ha nem gond akkor több részletben és megszűrve csak a legérdekesebb képeket fogom itt bemutatni.
Az első sorozat a Szatmárnémeti melletti Szatmárudvari volt Rádiótechnikai bázist mutatja be.
A hely érdekessége, hogy a bázis méretei sokkal kisebbek mint a nálunk megszokott RT. bázisok. Az egykori műszerkertben konkrétan csak 2 db radardombot és a hozzá tartozó fedezéket találtam.
További érdekesség, hogy a Harcálláspont és a fedezékek védelmét nem igazán vitték túlzásba. Nálunk ez sokkal komolyabban oldották meg.
A bázis területén jelenleg Airsoft játékokat szoktak játszani a nyomok alapján.
Az első képen a bázis kapuját láthatjátok
Az őrtornyok is mások voltak mint nálunk
Az egykori ÜTI szoba bejárata
Az egykori Harcálláspont bejárata
Itt is látszik, hogy nem nagyon vitték túlzásba a dolgot
A HÁP oldalról
A Harcálláspont belülről
A Harcálláspont teteje. (Még földel sem temették be)
Gratulálok !!! Egy két hely ismerős tavalyról, de sajnos idén nem sikerült kimennem veletek. Amikor indítottam a tavalyiról egy sorozatot itt esküszöm azt éreztem nem kéne, elkiabálom. és lám..... a munkahelyem mást gondolt, nem baj ! Lesz ez így se :-)
Szombat este hazaértünk 9 napos ukrajnai kirándulásunkról. Sok érdekes helyszínt sikerült meglátogatnunk. Ha majd sikerül összerendeznem a rengeteg fotót, mindegyikről írok bővebben, ahogy szoktam. Talán lesz, akit érdekel...
Ami erdekesseg meg errol az objektumrol az hogy az antenna 2 fokkal egyedulalloan a vizszintes ala billentheto es radartechnikai kiserletekhez hasznalhato....
Üdv! Tetszik a fotó. Beállítottam a kép színeit. Üdv.: a hajmáskéri táborkutató
Ez a PV
Az a bizonyos csatlakozási pont. A kis épület az oda vezető út mellett a volt lapistói iskola mögött. Kis ablak a kábeleknek...
