Én becsülöm azokat akik hatalmas szenvedések árán teljesitenek egy távot de ez nem lehet összevetni a profik teljesiményével. A komoly futók sokkal keményebben rengeteg szenvedéssel és akaraterővel készülnek olyan szinten amitől egy amatőr sirva fakadna (néha velük is megesik). Ők nem csak a testi adottágaik miatt különlegesek hanem az keménységük miatt, én mindig is többre fogom értékelni az amit ők csinálnak mégha a külső szemlélő számára olyan könnyűnek is tűnik. Minden elismerés a kocafutóknak (pl. én) de semmilyen szempontból sem helyezném őket a profik elé.
A 3. váltóhely 77,4 km, az még böven Ausztiában van.
És holnap topikfutás. Future remélem, nem haragszik meg érte, hogy én szólok. Ha jön valaki és futna velem, bökjön egy üzenetet ide, hozzászervezem a napot.
Bár itt már amúgy is mindenki egy véleményen van, de további megnyugtatásul hadd idézzem egy régebbi hsz-om (Sajnos nem találtam jobb forrást :-)) . Leginkább azért, hogy lásd 'arról' az oldalról, ahol a főnököd áll sem 'az' az általános gondolkodásmód. Egyébként pedig különösképp átérzem a helyzetet, mert anno ment a <19 perc (olykor <17 is) most meg megvan a +20kg :-)))
Szóval:
Egy tévedést(?) hadd oszlassak el: írod: "Tudom, hogy sokaknak nevetségesen lassú ez a tempó, mégis számomra (számunkra) a teljesítőképességem(-ünk) határát jelenti."
Nincs ilyenfajta lenézés (legalábbis szerintem és legalábbis reményeim szerint). Minden képmutatás nélkül írom, hogy sokkal többre tudom becsülni azokat a sportolókat akik lassabban bár, de teljesítik az adott távokat mint sokszor a mezőny elejét. (Az eleje baromi sokat, profi módon edz, néha ebből is él - a versenyen lehetőségei szerint minél gyorsabban megy, győz vagy x-edik lesz, remek időeredményt ér el. gratula) A végén érkezők viszont többnyire saját magukkal és a távval küzdenek egy hatalmasat (nem kell sokat visszaolvasni ennek bizonyítására). Sokkal nagyobb érték a szememben.
Példa: egy közeli ismerősöm élete első maratoniját futotta. Azt hiszem jóval 5 óra felett lett a vége. Végigkísértem. Sokkal többre becsültem a teljesítményét, mint amikor jómagam egy évvel azelőtt kb feleidő alatt végigmentem. Egyszerűen más az értéke az ilyen dolgoknak. Nem véletlen, hogy hálistennek egyre több versenyen a végén jövőket soxor nagyobb taps köszönti, mint az elejét. Ez szerintem így van jól.
Régebben, amikor csoportosan futkároztunk a szigeten x köröket, elnézegettük a szembejövő, leelőzött "magányos, full amatőr" futókat. Valahogy tiszteletet parancsoló volt. Tudtuk, hogy mi itt elfutkorászunk kb 2perc/kilivel gyorsabban, 7vége verseny, satöbbi - ő meg felkelt reggel, hogy a kilóitól szabaduljon vagy csak hogy egészségesebben éljen ilyesmi. Belegondoltunk, lesz-e majd erőnk egyedül is ilyeneket csinálni... (egyébként most szoktunk néha - tök büszkék is vagyunk magunkra :))
Ez kábé egy évvel ezelőtti beírás. Akik akkor érintve érezték magukat, most már túl vannak az első lefutott maratonukon és teljes joggal nagyon büszkék rá! Úgyhogy rá se ránts és HAJRÁ! (<-- ez volt itt a lényegi mondanivaló a többi maszlag helyett)
Szerintem is a sport, rendszeres testmozgás nélkülezhetetlen ahhoz, hogy az ember teljes életet élhessen. A kultúráltság (és nem csak a testkultúrára gondolok) egyik szükséges - bár nem elégséges - feltétele. A fizikumod fejlesztésén és az egészséged megőrzésén túl magabiztosságot ad, növeli az önbecsülésed, kitartóvá nevel, alázatossá tesz, örömök forrása stb. Elkezdeni tényleg nehéz, az első pár héten, hónapban komoly akarat kell (legalábbis nekem kellett) ahhoz, hogy másnap is elinduljak futni.
Ma futottam reggel a Szigeten, majdnem eltapostam egy mókust a pudingon, a budai oldalon a Palatinusnál. Mókuskám pont akkor próbált átviharzani a vörös löttyön, mikor arra kacsáztam. Mindketten megtorpantunk, majd újból nekiveselkedtünk, de megint csak visszahőköltünk mindketten, elkerülendő a karambolt. Aztán inkább hátraléptem kettőt, mire mókuskoma nekibátorodva mégis csak átfutott a puding túloldalára, föl a legközelebbi fára. Hát ,igen mulatságos volt. Az már kevésbé, hogy az 5:15-ös átlagtempó produkálásához 160-as átlagpulzus, és a végén 176-os max pulzus kellett. Nem tudom, mi lesz így szombaton a félmarcsin, főleg, hogy a pálya is szintesebb lesz a tavalyinál.
De legfőképpen, egyszerre irigykedve és nagy lelkesedéssel:
Persze, nem a pénzen tökölünk: inkább az emlékezetből futás gondolkoztat el. Mosi azzal riogat, hogy ez a Bécs-Bp. zárás szinte hegyi félmaratonná alakult időközben, s mivel a Plus óta, sőt már előtte is -hm, hogy is lehet szépen megfogalmazni- leálltam a rendszeres futással, sok lesz ez nekem... :)
De majd most elolvasom a munka, utazás miatt kimaradt egy hetet a topikban, mert ettől erőre kap minden futó. :)
Segítséég! Elmennék benevezni amatőrt a BBp befutójára, mennyit kell most fizetni érte? Gyors választ kérnék, mert mindjárt indulok, és most már csak azon tökölünk (testületileg, amatőr, Leander meg én), hogy mennyi pénzt adjanak.
És ugye még mindig a Steindl Imre utcában kell jelentkezni?
Erre én csak egy példát hozok, ráadásul FB-körből: -balazs- egyik este a MAC-ban, miután már látott egy párszor, rákérdezett, hogy mostanában gyakran itt lát, most kezdtem? Mondom, nem, újrakezdő vagyok, de igen, mostanában láthat gyakrabban. Erre ő: "Na, ez tök jó, ennek örülök!" Utána futás közben filóztam azon, hogy miért jó ez neki? Minek örül? Hát annak, hogy van egy újabb ember, aki mozog, akinek fontos az egészsége, aki egy jó nagy közösségnek tagja lesz, és ezek mindazok, akik sportolnak. És itt a nagy különbség. Csináltam én korábban versenysportokat, és az utolsót volt, aki kiröhögte. Mert utolsó lett. De "nálunk"? Befejezte? Megcsinálta? KIRÁLY!! Ne adja az ég, PB-t futott??? MÉG KIRÁLYABB!! Nem sikerült, feladta, megsérült? Akkor jobbulást és hajrá-hajrá a következőn!! Hát ez az óriási különbség!!! És ezt nagyon sokan nem értik!!
De ahogy Móra Ferenc mondta: Abban ismerszik meg a műveltségünk, ahogy a műveletlenekkel bánunk :-)! Kicsit sarkos, de értitek a lényeget!
Huh, hát most megvan a szellemi is! Kb. Másfél órája szívok két grafikonnal, megcsinálni még nem olyan nagy izé, de egy istennek sem akarják úgy szeretni egymást egy diával, ahogy én szeretném, hogy szeressék. Grrrrrrrrrr.
Némi BBP info: a PM csapata nemrég váltott, Ricsi a 4. ember lesz ma. Ennyit tudtam meg, többet nem akartam kérdezgetni, mert még Ausztriában vannak :-)
"Én is irigylem azokat, akiknek nincs tévéjük..."
Akkor ezt mi nyuszival magukra vesszük :-)
Nekem is az ember nagyon megveregette a vállamat, meg büszke volt rám, pedig ő már vagy 17 éve sportol magas szinten és az is tök jó érzés volt, amikor a kolléganő tegnap felhívott, hogy akkor ugye nem futottunk vasárnap, én meg mondtam, hogy dede, szépen lefutottuk a 3,6 km-t és ott ámuldozott. Ezek jó dolgok.
ezzel nagyon egyetértek. nálunk mondjuk az akaratgyengék félistenként néznek rám a munkahelyemen, amiért viszonylag rendszeresen sportolok (futok vagy tornázok). én meg büszkén jövök dolgozni a regel 7-es tornaóra vagy fél7-es futás után. pedig én is csak 3,6 km-nél tartok...
A terepcipőnél fontosabb a talp minősége, megcsúszás ellen. Az aszfaltosnál meg fontosabb a rugalmasság a kemény talaj miatt. De van olyan cipő, ami megfelel mind a kettőhöz. Ha valaki sokat nyomul mind a két talajon, akkor érdemes lehet kettőt venni, mert x km után úgyis elkopnak, cserére szorulnak, és így anyagilag sem áldozat a két cipő.
Jé, egy szerkesztőablak! Most látok először ilyet. :-)
Én erre mindig azt mondom, hogy utólag minden úgy volt jó, ahogyan volt. Ez a futás így volt igazán értékes, és a következő hétvégére meg jutalmul szebb időnk lesz. Aki képes függetleníteni magát az időjárástól, és megtenni, amire készült, annak a kezében van egy lehetőség, hogy jobban érezze magát az életben.
Szia Ember! Mindenképpen fuss a felpróbált cipőkben egy kicsit, úgy sok mindenre fény derül. Első cipőm Asics volt, de kicsit kicsi, a Spuriban egyből mondják, hogy nagyobbat vegyél, de máshol nem valószínű, hogy értenek hozzá. Külön terepcipőm nem volt még, pedig szoktam terepen is futni. Most 2 éve Nike cipőm van, nem épp a legolcsóbbak, de egyszerűen ez volt a legkényelmesebb a lábamon.
Szomorú hallani, hogy ilyen is van. Hidd el, a többség (csendes) félistenként néz az önmagukat legyőző futókra, eredményekre, másodpercekre tekintet nélkül. Én legalábbis ezt tapasztalom nap mint nap. Szerintem mindenki szeretne futni/sportolni, csak vannak akik beletörődnek akaratgyengeségükbe. Én is irigylem azokat, akiknek nincs tévéjük...
Lehet, hogy a főnököd se tuskó, csak irigy kutya:-) De mivel ezt így fejezi ki ezért mégiscsak tuskó. Légy továbbra is büszke a bolondságokra!
Nekem valahogy nagyobb teljesítménynek tűnik az, ha valaki plusz x kilóval, addig semmit sem sportolva, változtatni szeretne magán, mint az, aki x éve folyamatosan nyomja/nyomta az aktív sportot. Változtatni mindig nehezebb! A felnőttkorban kezdőknek nehezebb dolguk van!
Az idődre meg tegyél magasról, nem ilyen emberével kell összehasonlítani! Az időd hamar változni fog, fejlődni fogsz és ez neked és a barátaidnak nagyon sok örömet fog szerezni! Azért itt a topikon és máshol is, ismerek elég sok embert, aki megfutná azt a 19 perces szigetkört, de tud örülni a mi sokkal-több-percesünknek is!
"Olyan szépen süt a nap! Hát fájt volna neki vasárnap is így tenni???? :))"
Én is ép ezen bosszankodtam. Azaz nem a napsütésen, hanem a hőmérsékleten: szombaton 15fok volt, hétfőn 19, miért nem tudott vasárnap legalább 12 lenni?!
Döbb.. :((( És ne törődj vele! (Bár én könnyen mondom, Te dolgozol vele...) Pár év múlva talán rájön, ha egyre gyengébb és kövérebb lesz, hogy talán mégiscsak kéne mozogni valamit....
Most már én is tudom, Te ki vagy (a zoknid nekem is feltűnt:)! Ha valaki emlékszik egy Samsung (idei, ötkarikás, Hajrá magyarok!-feliratos) pólós valakire, az meg én voltam.
A névtábla tényleg nem rossz ötlet a Futóbolondságra, én készítek magamnak. (Mivel a saját pólót csak ott kapom meg, ha addigra kész lesz egyáltalán, és a név elvileg még nem is lesz rávasalva.)
Kaktusz, ezt most kinyomtatom, és elteszem, jó? :)
Tényleg köszönöm.
Én is ilyesmivel vigasztalgatom magam, meg ez kb arra volt jó, hogy most már biztos vagyok benne, hogy fogok maratont futni valamikor. Neki csak a fél ment :))
Egyébként sportol még, vízilabdázik, amatőr, de ez csak plusz egy pont, amiért nem értem, hogy nem érti.
Nah, nem is érdemes rá több szót fecsérelni, ha neki most jó, hogy egy mísz, csendes, magába borult emberkével van egy irodában az eddigi "irodatündér" helyett (ez van kiírva az ajtóra:)) ), hát legyen :) Én csendben is tudok fórumozni :))))
