Általános trslgás, trsdlmi, pszihlgiai, és egyéb kérdésekről főzőcske közben. Leginkább magammal beszélgetnék, de minden barátságos nicket szívesen látok. Eredeti méret.
Igen, nagyon jó okosnak lenni a más dolgában. Megmondani, h ezt tegye, vagy azt tegye. Pláne a "Ha én lennék a helyedben..." kezdetű mondatok nagyon építőek tudnak lenni... Együttérezni vmivel melósabb, de van akinek az spontán jön...
Én megértem Vkicsakúgyot. Érzem, h esetleg magában is talán gondolja, h nem kéne, mégis egy láthatatlan erő vonzza az édes kínhoz... Ha el fogja unni, majd otthagyja a szekeret ami nem veszi föl. De én megengedem neki azt a luxust is, hha akarja, ne hagyja ott...
Teljesen mindegy amúgy, a lényeg, hogy passzoljon a másik természetéhez/elfogadóképességéhez. Két nagyon utálatos ember is jól meg tud lenni, ha el bírják egymást viselni.
Hát ez pompázatosan csudálatos. :) Asztamindenit! :) Grt! Nagyon szerencsés vagy! :) De a fickó is szerencsés, mert aranyos kis természeted van. Bár tévedtem már ilyesmiben, remélem, te nem fox csalódást okozni. :)
Hát ezért nem szerencsés neki sem keresgélni addig, amíg nincs az előző kapcsolatán túl.. Ha így találkozna a nagy lehetőséggel, ugyanúgy elrontaná/elszalasztaná.
Meg nem egyszer olyan szintű és mélységű sérülésekkel, hogy győzze valahogy feldolgozni, akár magában, akár úgy, hogy a másikat ne azon a csorba lencsém keresztül szemlélje... Nem lehet könnyű.
Még nagyanyáink korából maradt az utókorra az a mondás, hogy nem futunk olyan szekér után, ami nem akar felvenni.
Annyit toldanék hozzá saját kútfőből, hogy nem csupán az önbecsülésed miatt, hanem azért, mert a rád valóban váró és pont neked való szekeret közben meg elszalasztod.
Igen, 4 éve, itt, az egyik topikban ismertem meg. Úgy idegesítettük egymást, hogy végül összejöttünk. De előtte nekem is volt pár éven át keresgélős/egyedüllétes korszakom.. Nem volt könnyű. Felnőttként sztem amúgy is nehéz ismerkedni, az ember már tele van elvárásokkal, összehasonlítási alappal, rigolyákkal..
Van néhány videó a telefonomon rólunk. Soxor alszom el úgy, h rendre végignézem őket. Néhány hónapja azonban többször is kimarad. Olyankor lelkifurim van, h nem gondoltam rá, egyedül hagytam a hideg sírban... Nem, nem is akarom elfelejteni. Egyetlen jó dolog volt az életemben. De amúgy nem ez tölti ki a napjaimat... Szóval tök normális folyamatról van szó...
Neked van vkid, akihez ragaszkodsz, aki szeret? Akinek megengeded, h nevessen a szerencsétlenkedéseiden? :)
Nem keresgélek persze. Hogy is keresgélnék. Itt vagyok egy 24es szolgálattal. Meg asszem még mindig szerelmes vok a halott kedvesembe. És, ha akadna is vki, akkor is úgy érezném, megcsalom. Tudom, hülyeség, de ez van...
Ohh, novemberben lesz 3 éve... Már tűrhető... A lentebb írtak már nagyon ritkán fordulnak elő, de nem könnyű... Nem vok individualista... Én azt gondolom, az ember akkor teljes, ha van párja, másik fele... Ha nincs, akkor csak félember...
:) Hehe :) Akkor ezért nem ugrott be. Nekem ugyanis, csak kezes lábasaim vannak. :) Nagyon jó kis edényparkom van. Mondhatni a legjobb konyha amiben valaha volt dolgom. Nem nagy, h kilométereket kelljen gyalogolni, és valamivel nagyobb annál, mint amiben épphogy megfordulni lehet. Nagyon ergonomikus.
A páromnál nem kaptam önállóságot a konyhában, az anyósom tömte tele a szekrényeket mindenféle szarral occóér' a piacról... brrrr... Borzasztó volt, mert mindent teletömött mindenféle vacakkal, amiket nem lehetett kidobni sem... Végül már kurvára untam, és vettem pár holmit magamnak, amikhez tilos volt nyúlnia... Persze mindent megpiszkált így is... Agyfaszt kaptam, amikor a zsírúj ikeás késemmel konzervet nyitott... Aszittem belebaxom... Persze csak nyeltem egyet, és elmentem a kutyával egy sírós sétára... :)
íííí :))) De jó, h itt vagy! Már aszittem, vmi végzetes történt. Mizu veled? Taliztál már azóta a Nagy Ő-vel?
---------------------------------------------
Én azért nyöszörögtem, mert még mindig szerelmes vok a meghalt páromba... Nagyon hiányzik soxor, és néha úgy felerősödik, h nem tudom türtőztetni magam... Mondjuk ilyen zabálást nem csináltam már majd' egy éve... Szóval ritkul, de néha előjön... Visszaolvasva szédület, h mit összeettem...
