Veled vagyok, s megszűnik az idő
s változó évszak, mind egyforma szép.
Édes a hajnal friss lehellete,
ha e gyönyörű tájon hinti szét
fénykévéit, s fű, fa, gyümölcs, virág
harmattól csillog; illatos a dús föld
könnyű zápor után; édes, ha jön
a szelíd este, majd a csöndes éj
komoly madárdallal, s a tiszta hold
s kísérete, az égi ékkövek.
De sem a hajnal friss lehellete,
se a korai madárdal, se kelő nap
e gyönyörű tájon, se harmatos
fű, fa, virág, se zápor hozta illat,
sem szelíd est, se komoly madárdal
csöndes éjjel, se séta holdas úton,
se csillagfény nem édes nélküled.
(John Milton: ÉVA ÁDÁMHOZ
Kálnoky László fordítása)
duck,
nem baj, ez olyan szép, hogy szerintem olvassuk el harmadszor is. ;o)
=================
Pilinszky János
AZT HISZEM
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Még egy verset hoztam.
(MaTeo-nak, mert annyira szereti Ady-t :o), és a többi kedves topiklakónak, mert úgy emlékszem, ez a vers sem szerepelt még.)
===================
Ady Endre
ÉS MÉGIS MEGVÁRTALAK
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az unalom,
Sok-biroknak e dühös láza,
Száz iramú, vad utamon.
Szeretők és cimborák hulltak,
Vesztek mellőlem sorba ki,
De nem tudtak eloltani
Száz életet oltó fuvalmak.
Lendületek és szünetek,
Tivornyák, villámlások, lármák
Vakok voltak és süketek.
Nem volt soha oda-adásom,
Valaki féltően fogott:
Nem indultál, nem jöhettél még
S valójában nem lobogott
Életem még a poklokban sem
És eltemettek százszor is
És száz életből vígan tör ki
Egy teljes élet, mámor is.
Ujságos ízével a vágynak
Pirulón és reszketegen
Hajtom megérkezett, megérett,
Drága öledbe a fejem.
Úgy emlékszem, ez volt az első Illyés-vers ebben a topikban.
Hadd álljon itt még egy:
==============
Illyés Gyula
KÖNNYŰ
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe már,
mint folyó a mederbe,
mint szájra a pohár.
Alakod könnyű képe rezge
fénnyel, színnel tömött fejembe,
mint őszi fák
lombjába ha csak egy madár.
Szevasztok, némi segítségre lenne szükségem. Vasárnap hallottam a Bartók Rádióban egy nagyon szép (szerelmes) verset Illyés Gyulától, a címe kb. A tihanyi templomdombon/dombtetőn (a versből sajnos semmire nem emlékszem), de az Illyés kötetben ilyen címmel nem találtam rá, az internetes kereséseim is mind sikerleneségbe fulladtak. Aki támpontot tudna adni, hogy hol, kinél keressem, örömmel fogadnám!
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
- Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magadat őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégítetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
-De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
Arcodnak templomaban megfagyott minden
ami legy vagy lett
vagy a vilag banatatol fel
aldoznom kell eme nemes oltaron
mely csokodban olvasztja kincseim zaporat
Arcod
meg egyszer
egy templom
a rejtett magany
ami minket egybeolel
A kulcs: Hozy is megmondta amit Legy meg sosem tudott.
Pusziga Molle imádja maplesyrupot
hálából egy vers,
lehet, hogy már volt???!!!
Csorba Győző: Hozzád mindenkiért
A bőröm vágyó kézhez érni
a számra szomjas szájhoz érni
a szómra szomjas fülbe szólni
a vágyam vágyó ölbe hullni --
Hárommilliárd ideegnt
gondommá te varázsolsz
Ha veled a pokolra szállok
akkor tudom mi másnak a pokol
Ha veled az egekbe szállok
akkor tudom mi másnk az ég
A tetedben szétránduló iszony
a testedben szétáradó öröm
a katekizmusom
Tőled tudom:
"Azért vagyunk e földön, hogy aki
szintén e földön van segítsük élni"
Lám ha éjszakánkint
álmod útvesztőiben
el-nem-érhetően bolyongsz
fázom hiába rántom állig paplanom
Na most egy frissen felfedezett vers, kivételesen nem Adytól!:-) Én, a Szorgalmas....
Csoóri Sándor: Elengednélek, visszahívnálak
Elengednélek,
visszahívnálak,
nagy vízben vetnék neked ágyat
s fáradhatatlan tengerészed,
kezemmel körülhajóználak.
Amerre mennél,
mennék utánad.
Nyár van,
kiköltözöm az ég alá
szerelmed nomádjának:
süssön a Nap, mint a végzet -
egész testemmel
égjek!
Erőt az elérhetetlen jövő ad
s holnapi romlása a vágynak -
Darazsak golyózápora
luggatná át koponyámat,
venné a világ véremet,
de én csak mosolygok,
mert látlak.
Elengednélek -
visszahívnálak -
hangya-gyászmenet hömpölyög,
előle eltaszítnálak.
Porból fölszedve vizet adnék,
sebed kimosnám szavaimmal.
Melléd feküdnék s a világot
elsötétíteném
hajaddal.
Ha olyan nagy volna a szíved,
Hogy a Földet átöntené vérrel
És melegítené
Izzó, beteges dobogással,
Magyarul
Vagy nem tudom, micsoda nyelven
S miféle vér-ütéssel, özönnel,
Bárhogyan:
Akkor se tudnék
Meleg párnát és takarót adni,
Akkor se tudnék
Vigasztalót sugni füledbe
S akkor se tudnék más lenni,
Mint Éj, Éj, Éjszaka.
Mert az Éjszaka Éjszaka lehet,
Mert a veszendő
Mindig veszendő
S aki egy kis életet kapott:
Bűnös, veszendő, tehetetlen.
Siratom, hogy sírsz,
De én Éjszaka vagyok
S a Reggelre fogom rá a könnyeimet.
Siratlak, mert élsz,
Siratlak, mert bőszen kutatod
Sírnivalódat,
Siratlak, mert az enyém vagy,
Siratlak, mert másként nem lehet,
Siratlak, siratlak, siratlak.
They Can't Take That Away From Me
AUTHOR: George and Ira Gershwin
Our romance won't end on a sorrowful note
Though by tomorrow you're gone
The song is ending but as the songwriter wrote
The melody lingers on
They may take you from me
I'll miss your fond caress
But though they take you from me
I still possess:
The way you wear your hat
The way you sip your tea
The memory of all that
No they can't take that away from me
The way your smile just beams
The way you sing off key
The way you haunt my dreams
No they can't take that away from me
We may never never meet again, on that bumpy road to love
But I'll always, always keep the memory of
The way you hold your knife
The way we danced till three
The way you changed my life
No they can't take that away from me
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott szememben a világ,
fájdalmaink a létezésben
vagy ép üvegben a szilánk!
Belőlem már te ki nem válhatsz,
mint halál a születésből,
éjszakáimból az álmok,
élők a múló időből.
A ködnek, a szélnek,
száz szörnyü veszélynek,
sziklás meredeknek,
hónak, vad ereknek,
hajrá! Nekimenni!
És sose pihenni!
Jobb volna körömmel
tépetni, veretni,
mint ennyi örömmel
tetézve szeretni,
ha égve a vágyban
szívhez közelítünk,
jaj, mily csodalágyan
sajdul meg a szívünk.
De hát hova essek?
Erdőkbe siessek?
Nincs béke velem.
Minden hiába!
Élet koronája
te vagy, Szerelem!
engem mostanában ez öldököl... ilyen gyönyörűt rég olvastam!:-(
Ady Endre: Könyörgő májusi levél
Szívem ütném rá pirosan e virágos,
Alkonyi kékbe burkolt, de szomorú
S bágyadt írású, májusi napra.
De levelem, mire elérne, virradna
És félénk fakulók a mi betűink.
Titkokat küldenék, küldeném magam,
Ki itt állok, mióta szemedben
Sorsom villant és százszor szenvedetten
Szenvedem a te oldatlan sorsod,
Titkod és sorsom, sorsod és titkom.
Május diktál és nem tudom, hogy mit mond,
Csak azt tudom, hogy elmentél hamar,
Hogy jó szemeddel oly kicsinyig néztél,
Föl se mentettél, pörbe sem idéztél,
Titkunk titok és pörünk pihen
És múltjaink dermedik a Napot.
Ha azt mondom: mégis te vagy a Kezdet,
Látom, ahogy a homlokodon
Ezer gyanú méltó fájdalma reszket
S hogy szemed távolban is bezárod.
S én künnrekesztve dideregve várok
És félek is, hogy a szemedbe fogadsz.
Nagyon látsz majd és kegyelem nélkül látsz
És könnyeiddel vegyülve megtudom,
Hogy kit siratsz, mit siratsz, meddig
Félsz még és miért kell neked félned.
Jaj, az a május, ez az Élet,
Jaj, mi két ember, akik félünk,
Holott titkunk miénk s a bátraké a Sors.
Olyan csodásan kezesek a titkok,
Fogózzon a szívembe a szíved
S ne átkozz semmit, ami elmúlt
S úgy várd a késő üdvösséget.
Az elfáradt szívek is szépek
S áldottak az ölelő zokogások.
És meg ne rikasson a levelem,
S a május: ne sírj, mert sírok én.
Sajnos nem tudok segíteni. Vigaszdíjul íme egy vers, nem túl jó, és nem is túl szerelmes, de nekem már hónapok óta nem megy ki a fejemből.
Anna Ahmatova: Felirat arcképre
Telihold szivárgó füst-ezüstje,
fasorban fehér márvány hava.
Végzetes lány, táncos kedvű, büszke,
szép, akár egy kámea.
Ilyenekért haltak meg, de hányan,
küldte Dzsingisz kán a követét.
Ilyen vitte körbe véres tálon
Keresztelő Jánosnak fejét.
Szokatlan utakon járok,
mint a semmitmondó tulipánok,
illattalan lopom magam
a lelketekbe is minden szavam
az emberi meleg vágya,
amiért kínlódom, arra várva,
hogy egyszer szeretni fogtok
úgy ahogy vagyok s nem álmodoztok
soha semmi-semmi másról
csak egy illattalan tulipánról.
Minden új nyarat úgy várok,
mint reszkető kézben tulipánok
- egy ház előtt, vagy fák között,
hol a szerelem üdén megkötött -
az érkező kedves léptét.
De az én szerelmemre nincs mérték.
Várok. Nézem a köveket,
várom hogy majd önként eljöjjetek.
Mostantól már nem is fájok,
olyan vagyok, mint a tulipánok.
-
Szabó Lőrinc: Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Ugy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő és vonzó rettegéssel,
mint óvatos sün alvó viperához...
- Nem, nem; bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
miért gyötör ma ily hisztérikus
és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
s nevetsz álmodban, mintha eljövendő
gyermekünkkel és velem játszanál.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
a szomszéd ágyban... Meg se simogatlak,
csak messziről szívom hajad szagát,
csak nézem élő csontjaid s husod
önfeledt nyugalmát... Ugy kéne már, hogy
enyhüljön bennem ez a szomorú
és bizalmatlan, örök társtalanság,
de mindenkitől féltem magamat,
szabadságomat, nem tudok örűlni
fenntartás nélkül, és így születik meg
az önzésből a lelkifurdalás.
Félek tőled, akkor is, ha kívánlak,
szeretlek, s mégis titkolom,
vágyom rád, s most is úgy hajolok föléd,
mintha ellenség volnál: óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd,
mert törvény véd s mert zsarnokom lehetsz.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.
Nem nyúlok hozzád... Óh, micsoda jóság,
milyen tökéletes odaadás
kellene ahhoz, hogy boldog legyek,
és aki vagyok, mégis az maradjak!
Az ellentétem kéne, az, aki
nem követel semmit cserébe, a
teljes biztonság, az önvád alól
felmentő, szent, jókedvű, igazi
önzetlenség... Az volna jó, igen,
az volna nekem való szerelem,
mély, üdvözítő, örök, mint a föld
és egyszerű, mint a halál s az élet,
amelynek öntudatlan kezei
kötötték s majd feloldják köldökünket.
I just came to get my things, I'm not drunk or anything
I saw a light on in your house, undo the chain and let me in, I want to talk
I never wanted this disease, I never wanted you to leave, hey
I never wanted this disease, I never wanted you, I never wanted you to leave
It used to give me guilty thrills, feeling in control and feeding on your innocence
I watched you torture yourself days, and fucking you got boring when it didn't feel so wrong
I never wanted this disease, I never wanted you to leave, hey
I never wanted this disease, I never wanted you, I never wanted you to leave
(I can see you in my dreams, I can see you in my dreams)
(I can see you in my dreams, I can see you in my dreams)
Let the grass grow over me, let the grass grow over me
Let the grass grow over me, let the grass grow over me
You watch the grass grow over me, you watch the grass grow over me
You watch the grass grow over me, you watch the grass grow over me
I never wanted this disease (I can see you in my dreams)
I never wanted you except when you were on your knees (I can see you in my dreams)
I never wanted this disease (I can see you in my dreams)
I never, I never, I never wanted you to leave (I can see you in my dreams)
