Ez nálunk is így van. Először pl. Szilmaril végigüvöltötte az utat, másnap is, de egy hét után már vidáman utazott, és rájött, hogy az a legjobb, ha alszik, jobbat úgysem tehet.
Az öregek meg szintén nyugodtan ülnek, de ha közeledünk a Dunaharasztii tóhoz, ahol szokunk fürdeni meg szánhúzós bulira menni, és meglátják a Coca-Cola gyárat, nekiállnak üvölteni és fészkelődni:))
Slica, az eredményeidet ismerem, én azt szerettem volna megtudni, hogy vajon a hosszú (esetleg külföldi) utazások, vagy a pesti kiállítások alkalmával voltál eredményesebb.
Kis kanunk az októberi Cacib-on délelőtt csodálatosan jól ment, biztos élvezte: HPJ, déliután a klubon már végig sírt a körben, hogy ki akar jönni.
Délelőtt sem élvezte, csak még bírta!!!
Sokadszor látom leírva, hogy kutyázni nem kötelező. Remélem nem is tilos annak, aki megpróbálja objektíven látni a kutyáit és a kutyázás körülményeit!?
Ki,1, K2, Szilvásvárad K3 res. CAC, CAC, res CACIB, 2 HPJ, Bp ugyanez, hol igy,hol ugy,hol tetszett a birónak,hol volt aki jobban tetszett. Szusika mindig eredményesebb volt Inez is,volt forditva is.
Sőt Miskolc győztes oszt N.J. életünkben az egyetlen
Slica, én nem a felvezetőkről, hanem a kutyákról beszélek.
Én láttam körben a te kutyádat is rengetegszer és soha nem volt olyan érzésem, hogy annyira élvezi, mint ahogy írod, sőt nem csak a szilvásváradi kiállítás volt, amikor úgy látszott, hogy kifejezetten nem élvezi.
Mondd, a hosszú utazások után mennyire voltatok eredményeseket?
Nyolc kutyával együtt aludni, ahhoz nem akármekkora ágy kell.
Nem kell a szavakhoz kötödni, hanem a lényeget kell látni. Ha valaki esetleg 8 kutyával megy kiállításra, akkor is csak az egyiknek a pórázát fogja és azzal megy be a ringbe. Tehát kiválasztatott egy a többi közül. A többi kint marad, nem lehet a gazdával.
Nekem ha két kutyám van, az egyiket elkezdem fésülni, akkor a másik tolakszik, hogy őt is. De, ha pl. meghal az egyik és egyedül marad, akkor már nem akar fésülködni, már nincs az a helyzet, hogy a másikkal foglalkoznak csak.
Akinek csak egy kutyája van, annak sokkal nehezebb jó kiállítási kutyát nevelnie, aki szeret ott lenni.
Most tényleg elgondolkoztam, hogy megszólaljak, vagy hallgassak inkább.
Szeretném kérni tisztelettel, olyan tapasztalatokról is számoljatok be, amikor a kutya kiállítás előtt és után utazott vagy 2-3 órát.
Pesten kisétálni egy kis körbefutásra egészen más, és úgy tűnik elfelejtitek, hogy a kiállítók java még mindíg vidéki.
A másik. Láttatok már úgy bírálni kutyát (mondjuk éppen tibetit), hogy a bíró hozzá sem nyúlt? Vagy úgy, hogy mozgásban nem nézte? Ilyenkor kérdezem én, hogy mire fizettem ki a nevezési díjat?
Más kutyájáról nem kívánok semmit mondani, így csak a magunkéről beszélek. Az egyik kutyámnak egyetlen, szerintem mindenképpen említésre méltó hibája van. Soha egyetlen bíró nem írta le, nem mondta el róla és egyedül a szlovák klub kiállításon láttam, hogy a bíró észreveszi. Nem is ő kapta a fajtagyőztest.
Ami a kiállítás és tenyésztés kapcsolatát illeti, a kiállításon sokféle hibát lehet elrejteni, amit a tenyésztés során soha!!!
Fura dolog, de az én kutyáim imádják a kiállítást, pedig egész nap velünk vannak, ágyban alszanak, és mégis szeretnek kiállításra járni. Ki érti ezt...
Fantácskámat már tényleg semmi értelme nevezni, idén 2x voltunk vele, de az összes budapesti kiállításra eljött, nézelődni. És mindig fel kellett vezetnem (átvertem, mert csak üres ring volt, bírálatok után), valaki megnézte a fogát, futottunk egy kört, beállítottam és boldog volt ettől:))) Meg mikor kiállítás előtti nap gyakoroltam a nevezett kutyákkal, vele is kellett külön. És különben is, hogy képzelem, hogy nélküle kiállításra megyek???:))
PEdig mikor nevezve van, olyankor unja magát a ringben, ha nincs, pattog egész nap... emiatt gyakran voltunk "levert, kedvetlen"-ek... de azért imádom:))
Véleményem szerint a kiállítás és a kutyázás összefügghet, a tenyésztés is nagyon rokon. Speciel tenyésztési cél kiállításon győztes kutyák felnevelése, mert mindkettőn a standardnak legmegfelelőbb a legjobb. Szerintem. :)
És miért is nem jön ez össze a tibetkéknél? Vica is eredményes kutya és tenyésztésbe van fogva... Jonatán is ICH, és van 3 eredményes kiállítási kölyke egy alomból... soroljam?
bocsi, hogy bepofátlankodok, de az én szupercicám, Jack is hasonló mentalitással bírt (most már nem viszem kiálíltásra, mert nincs értelme): tudta, hogy győzni akar és meg is tette. az egész macskán , a tartásán, a nézésén, a viselkedésén látszott ez. azt is tudja s tudja ami napig is, hogy mit várok el tőle, pontosabban, mit szeretnék, hogy csináljon. és megteszi:-)) furcsa szimbiózis a miénk:-)
Akkor miről is vitatkozunk? Én is épp ezt mondom, h. leginkább a gazda, vagy egyáltalán az ember-mint falkavezér-iránti rajongásból viselkednek olyan ügyesen a kiállításon. Nyilván nem azt fogják a kiáll.hangulatból, amit mi, de érzik, h. ha "helytállnak", akkor dícséret illeti őket...márpedig melyik kutya nem szereti, ha dícsérik?! A lényeg, h. értjük egymást Kanitkabir!:)
Különben is, annak én csak még jobban tudok örülni, ha a kutyák tényleg imádják a kiállítást, hiszen az nekünk is könnyebb:))
qwendike: Igen, megyünk a februári CACIB-ra! Jelenleg 3 hónapos kiskutyámnak ugyanis ellátogat a tenyésztője Osztrákiából, h. lássa fiai hogyan állnak helyt a -remélhetőleg népes-mezőnyben!:) Egyébként akkor szívesen megnézem a kiállításrajongó kutyusod! Minden előítélet nélkül;))
Igaz, hogy vannak kutyák, akik szeretnek kiállításra járni. Minél több kutya közül van kiválasztva, hogy ki megy, annál jobban örül. Végre vele foglakoznak nem a többivel. Ilyenkor még a megszokott rangsor is felborul egy időre. Akiket a gazda kiválasztott, előbbre lépnek. Azért a kis többlet szeretetért megtesznek mindent. Ez egyke kutyáknál nem így van, nekik általában teher, mert amúgy is együtt alszik a gazdájával egy ágyban.
Akik munkakutyások, azok nagyon figyelnek arra, hogy a kutya csak addig legyen velük, amig dolgoznak, mert annál szivesebben teljesíti a feladatot, hiszen végre megsimogatják. Egy pici érintésért teszik.
Láttam olyan kutyát is, akin szabályosan látszott, tudta, hogy nyert. A kutya boldog volt. Ez egy óriás uszkár volt, ha jól emlékszem Nagy Lászlóné volt a tenyésztő.
Láttam kutyákat versenyezni, akiknél az nyert, amelyik előbb leküzdötte az akadályt. Egy vizsla folyamatosan figyelte a másik pályán lévő versenytársat, úgy csinálta végig az egészet. Tudta a kutya, hogy nyernie kell.
Kanitkabir!
Örülök, hogy olvasod a topicot. Nincs véleményed a kutya kiheréléséről? Különben senkinek sem volt. Úgy látszik tenyésztők között ez nem gond, de azon már fel lehet háborodni, ha egy kivülálló mondjuk ráütne a kutyájára a kiállításon. Topicoc sora nyílna, mindenki életfogytiglanit osztogatna. Különböző mércék vannak?
1971-ben lehet, hogy éltél, de akkor még úgy vezetgettek az utcán, hogy haza találj, tehát nem sokat tudhatsz az akkori agarakról.. Legközelebb ne füllents, ne akarj olyan látszatot kelteni, mintha ismerted volna azt az időszakot-))
Hát igen. Én is mindig így vagyok,hogy az alomból egy tuti nekem született. Volt ,hogy addig tartottam,hogy a végén nálam maradt. :)
Egyszerűen nem találtam neki való gazdit. Bár így is megsíratom az összes kicsit,pedig csak úgy adom el őket,hogy folyamatos jelentést kérek (amit szerencsére be is tartanak).
Te szereted a kiállításokat, a kutyáid szeretned téged, így kerek a dolog.
Többször olvastalak és mindíg irigyellek. Gyere át a IX-esek köréhez, és ha jó a füled meghallod miért nem tudok én még két olyan szorosan összetartozó dolgot sem együtt kezelni, mint a kiállítás és a tenyésztés.
Igen járunk kiállitásra. Tibeti terrierem ,an. Éppen most nevelt fel 5 gyönyörüséget, akik fantasztikusan jó családokba kerültek. 1 kispasi itthon van, annyira csúcs többek szernt, hogy még nemtaláltam meg Neki az igazi gazdit. Sőt azt hiszem az én vagyok
Tibet Skar Ma néven láthatsz minket
Vicuska a legédesebb anyuka számunkra. Nagyon elfogult vagyok. Lehet nevetni
Valóban nem vagyunk kutya pszichológusok, de vannak kutyáink és vannak tapasztalataink. Nem igaz, hogy nem szeretnek kiállitásra járni. Van olyan, aki nem szeret, az enyémek szeretnek. Idén sajnos többet voltam kórházban, mint itthon és többször problémát okozott, hogy a benevezett kutyát hogy vigyem el egy-egy kiállitásra. Van egy lány, aki szinte alig ismerte a kutyáimat és elvitt 2 kutyámat külföldre és nagyon szépen viselkedtek a kutyák, sőt az egyik BOG lett. Én azt gondolom, hogyha egy kutya megszokta a kiállitást és sikerélménye van, márpedig ha a gazdi örül, az jó a kutyának, akkor szereti a kiállitást. Ha megszokja és megszereti, akkor örömmel megy a ringben, akárki kezében legyen is a póráz és egyáltalán nem várja, hogy végre kijöhessen. Az egyik szukám amikor elindulunk a ring felé és még várunk a sorunkra, akkor már rángat, hogy menjünk be. Ahogy bementünk csak rám figyel és örömmel teljesiti a beállást, a futást akár 40 fokban az aszfalton hosszú fekete szőrrel.
Több kölyköt neveltem már fel és többször előfordult, hogy fiatal korban hányt a kutya. Ez elmulik.
Én azt tapasztaltam, hogy a kutyáim szeretnek kiállitásra járni és persze agárpályára vagy a Dunapartra is. Előfordul, hogy egy-egy kutya nagyon szép és nagyon alkalmas lenne a kiállitásra, de valamiért mégsem szereti és nem is szeretné. Ez a legnehezebb. Most éppen van egy ilyen kutyusom, 8hónapos, nagyon szeretem. Sokáig nem akarta, hogy szeressem, ha ez azzal párosul, hogy neki fürdeni kell, ki kell menni az utcára, be kell szállni az autóba. Aztán belejött. Bár autózni utál, be kell tenni és egész úton fekszik, ki sem néz az ablakon és látom a kis fejecskéjén, hogy utál engem is és azt is ahova megyünk. Amikor kiszállhat, nagyon boldog és utána végig produkálja magát a kiállitáson is. Fél a nagy kutyáktól, de ha valaki ránéz, már emeli is a fejét és büszkén megy. Szinte mindegy, kinek a kezében van a póráz. Ha beteszem a ketrecbe, ott szépen alszik, mintha kizárná a világot a ketrecből. Igaz, sok munkám és sok szeretet van mögötte, de azt hiszem, ezért érdemes kutyázni. Én nem tudnám elképzelni, hogy csak azért csináljak egy almot, hogy eladjam a kutyákak akárkinek. Szeretem tudni, hogy mi lesz az apróságaimmal.
Igazad van neked is, nem mindig sikerül minden a lehető legjobban, de próbálkozunk és sokan sikerrel.
Szerencsére kipotyognak a kiállitásról azok, akiknek nincs elég "tudásuk" a fajtához, nincs elég kitartásuk.
Kanitkabir, amit írsz, úgy gondolnám én is. De!
Én egy szóval nem mondtam, hogy ne lehetne valaki kutyás, kiállító és tenyésztő. Sőt mindnek kell lennie. Én azt mondtam, hogy a kutyázás (kutyával való onfeledt foglalkozás), a kiállítás és a tenyésztés három különböző dolog.
Ha a tenyésztés arról szólna, hogy mindíg csalhatatlan biztos kézzel nyúlunk a legjobbhoz és mindíg minden tökéletesen sikerül, a kiállítás pedig egy nagy közös buli lenne, ahol remek kutyáinkat egymásnak megmutatjuk és megbeszéljük hogyan csinálhatnánk még jobbakat, akkor igazatok lenne.
De ha nem pont így működnek a dolgok, akkor lehet, hogy nekem is van egy kis igazam.
Egy kutyánk nekünk is van, amelyik szemre élvezi a kiállítást, de mindíg hány egyet mire odaérünk, mert nem bírja az autót. Akkor most jó neki vagy sem?
Nem vok kutyapszichológus, gondolom ti sem, Én mégis inkább azon a véleményen vok, h. a körülöttük lévő nyüzsgést szeretik, meg azt, h. ők vannak a figyelem középpontjában. Vagy esetleg ahogy a ringbe lépnek,tudják, h. nem kell már sokat kibírni, megyünk haza!:)
Kölcsön adjam a kanomat? Akkor meglátnád milyen egy kutya,aki imádja a kiálítást. És nem csak ,ha én viszem. Fiatal felvezetésre el szokták kérni és nagyon élvezi.
bobbor: nagyon egyetértek veled! az idősebb szukánkat soha nem tanítottuk beállni, vagy a körben mozogni, mégis ez volt az első, amit kiemeltek a kiállításokon, h. "jól mutatja magát". Viszont azt is tudom, h. nagyon nem szerette a kiállításosdit, végig rajtam volt a szeme, mintha azt mondta volna: " de csak a Te kedvedért" Viszont vannak kutyák, akik senki kedvéért nem hajlandók végigmenni a körben. Az meg, h. élvezik-e a kutyák a számunkra sem mindig jó mókát? Nem hiszem.Inkább az utána való dícséretet, a gazdi figyelmét.
Szeretnék hozzászolni. Egy jó ideje csak olvasom az oldalt, de most úgy érzem irnom kell. Az én életemben a kutyázás, a tenyésztés és a kiállitás ugyanarról szól. Azért tartok kutyákat, mert nagyon szeretem őket és ha már vannak kutyáim, miért ne lennének olyan minőségüek akikkel kiállitásra is lehet járni és miért ne tenyésszem a saját jó minőségü és eredményes szukáimat, főleg ha szeretnék egy igazán jó kutyát. A kiállitás fontos, mert jó a társaság,a kutyák jól érzik magukat, mert nekik az a jó ami nekünk, a gazdinak. A tenyésztést mindig összekeveri mindenki a szaporitással. Vannak azok az emberek, akiknek folyamatosan vannak kiskutyái, sőt több fajta is, és vannak azok akik csak 1-2 fajtát tartanak és csak akkor van alom, ha ők maguk is szeretnének egy párositásból utódot látni és továbbra is kiállitani, tenyészteni. Számomra és szerencsére még néhányunk számára, erről szól a tenyésztés.
