A fórumot a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola – ezen belül is Fiera és kölykei – iránti rajongás indította útjára. De nemcsak róluk lesz szó, hanem MINDENről, ami a kutyatartást, és a felelős gazdivá válást segítheti. Tippek, praktikák, nevelés, ápolás, egészségvédelem, állatvédelem, kortól, nemtől, fajtától függetlenül. És persze igyekszünk majd nyomon követni a 6 vakvezető-tanonc útját is, nem feledve küldetésük fontosságát.
A héten Kávé vendégségben volt Kappánál. Miután hazajöttünk, Kávé egy napig búslakodott, de most már megvigasztalódott - írta Kávé nevelőgazdija, Mészáros Tibor.
És egy kis videó a Baráthegyi oldalról - remélem, meg tudjátok nézni:
A fekete Kontra bandázott a sárga Körtével. A testvérek nagyon jól érezték magukat, és a végére egészen elfáradtak. Kivételesen sok energia van bennük!!! - írta a videó készítője, Török Szilvia kölyöknevelőnk.
A kutya megérezte a gazdája pánikrohamát, egyből segített neki
Tökéletes példa arra, hogy mire képes az ember legjobb barátja.
Ezeket a kedvenceket direkt arra a célra képzik, hogy érzelmileg támogassák a gazdájukat. Ez a kutya megérezte a gazdi pánikrohamát, és egyből a segítségére sietett, sikeresen.
Sose fogom megérteni: külöböző személyek feltesznek a baráthegyi face oldalára fotókat, de annyi fáradságot se vesznek, hogy valami szöveget odabiggyesszenek hozzá. Vagy ennyire nincs szókincsük, hogy képtelenek valamilyen megjegyzést kiizzadni magukból a képhez???
Itt van pl. ez a kiskutya: rejtély, mitől csapzott, és enyhén szólva nem a felhőtlen boldogság sugárzik a pofácskájáról.
Nem tudni, valamelyik nevelőnél levő eb-e, és hogy mitől néz ki így éppenpont... Ha meg valami komoly gáz van vele, tán orvosnak és nem a nagyérdeműnek kéne mutogatni.
Szegény, szegény Panni! Pocsék dögök ezek a darazsak!
Sose felejtem el: gyerekkoromban nyitott ablak mellett épp a szekrény felső polcára raktam el a tiszta ruhákat, és ahogy nyújtózkodtam, a hónaljamat csípte egy meg - pokolian fájt, egyedül voltam otthon, hirtelenjében nem is tudtam, mit tegyek vele. Tiszta szerencse, hogy legalább allergiás nem voltam rá.
Ezt is elhiszem, csak, tudod, vannak olyan mumusok, mint a koleszterinszint + a mérleg - szóval muszáj legalább bizonyos szintű önfegyelmet gyakorolnom.
Tegnap pl. töltött paprikát főztem, alapjában véve az se kimondottan diétás kaja, de barna rizzsel, pulykahúsból, szóval nem élek aszketikus életet kajailag, de igyekszem odafigyelni.
Köszönöm, szuper lett ez az album. Is. Időközben napi friss: Panni belelépett egy darázsba :-(, de hál' Istennek ezt most megúsztuk, nem dagadt fel sehol a kutya - egyelőre, kopp, kopp, kopp -, viszont nem tudott ráállni a lábára, úgyhogy "ölbekutyát" játszottunk. 25 kg szín boldogság.
Ha jól visszagondolok, Cuncinak se kosara, se doboza nem volt - mikor apu hazahozta, még kölyökmacska volt, anyu egy régi díványpárnára szoktatta, kéjesen elnyújtózott rajta, úgy aludt. Szóval se összegömbölyödés, se doboz. Bár, mikor reggelente felugrott az ágyamra, amíg fel nem keltett, nem tudom, milyen pózt vett fel. Ezek szerint egyéniség volt?
Még sose csináltam, enni pedig még Csehszlovákiában volt alkalmam 1x-2x. Azóta ennél diétásabb kaják vannak nálam műsoron, de mert a juhtúrót szeretem, nincs kizárva, hogy kipróbálom. Max. a szalonna kiiktatása fog gondot okozni - arra biztosan nem szánnám rá magam.
Felénél tartottam a hsz-ed olvasásában, amikor már meg akartam kérdezni, hogy most hanyadik gazdinál tart a pihe-puha cicakosár. Mert hogy mi sem voltunk kivételek a macskák ízléséről és lélektanáról mit sem sejtő sokaságban...
Misi is egy kartondobozba fialt, és az aprónép is imádta. (A pihe-puha meg a padláson szunnyad.)
Sziasztok! Egy gyors dobozos - saját - kép Csipiről, és tényleg szeretik a dobozt. De nagyon. Emlékszem, első cicás gazdaként első dolgom az volt - miután hazakerült Sanyi -, hogy elrobogjak az Ikea-ba, és vegyek neki egy álomszép fonott pihe-puha párnával bélelt kosarat. 5 év után ajándékoztam el, vadonat újonnan. Természetesen egy másik macskásnak, aki be szerette volna bizonyítani, hogy az én cicám hibás', mert igenis szeretik a macskák a kényelmet... Azóta már ő is tovább ajándékozta... érintetlenül.
Dömm, köszi, kár volt fáradnod. Egy villámgyors screenshottal én is kimásoltam és el tudtam olvasni. Sajnálom, hogy nem említettem, megkíméltelek volna...
1. Tojás NEM KELL bele. Minden Magyarországon fellelhető recept tojással írja, (és minden magyar vendéglőben is így készítik), de az igazihoz nem kell.
2. Tejföl és lilahagyma szintén úri huncutság. A magyar konyhát a külföldiek lassan nem a zsiradékon dinsztelt hagyma-pirospaprika alapról, hanem arról ismerik meg, hogy mindenbe tejfölt raknak. Tehéntúrós sztrapacskára (olyan is létezik) még elmegy a tejföl, de juhtúrósra (Bryndzové halušky) NEM VALÓ.
Az ördög persze itt is a részletekben, jelesül a liszt és a krumpli arányában rejlik. Nem egyszerű eltalálni az ideálisat, mert függ az évszaktól, a krumpli fajtájától (szerintem a "B" típusú a legjobb), a liszttől, meg a csillagok állásától. A liszt legalább fele rétesliszt legyen, és annyit kell a krumplireszelékhez keverni belőle, hogy a lobogó forró vízbe pici mintát téve már ne váljanak le róla szemcsék. Az a jó, ha a galuska "rugalmasan lágy", de nem fő szét. A rugalmasságot a rétesliszt adja.
Nálunk is a kicsit nagyobb méretű galuska a nyerő, én erre a célra a nagy lyukú (Ø10mm) nokedliszaggatót használom. Nem a keret húzogatásával szaggatom, hanem inkább fakanállal nyomkodom át a tésztát a lyukakon.
A krumpli reszeléséhez a hagyomány szerint nagy lyukú áttört hagymareszelő való, de ha van rá mód én elkerülném. A reszelt köröm nem az adekvát fűszer a sztrapacskában...Kiváló robotgépek léteznek erre a célra.
A szalonna úgy is OK, ahogy leírják, de az Anka néni (akitől tanultam) benne hagyta a szalonnát, és arra szedte rá a leöblített galuskát. Az átforrósított galuskára jött a bryndza, jól összekeverve, és úgy tálalva. Ínyencek számára lehet kolozsvári szalonnát (omlós-ropogósra pirítva) szórni a tetejére, fel tudja dobni.
Napi cuki: anyamacska nevelte fel az árva sünbabát.
Az önzetlen cica megmentette a kis tüskéshátú életét.
Egy Viktor nevű orosz férfi egy nap a társasházuk előterében talált rá egy elhagyott kis sünfiókára. Azonnal felvitte a lakásba, és mivel a cicájuknak épp kölykei voltak, betette az alomba a pici sünit is. Az anyamacska szinte azonnal befogadta kölykei közé a jövevényt, átmelegítette, szoptatta. A süni az ezt követő hetekben együtt nevelkedett a macskakölykökkel. Nagyon szépen összeszedte magát, így a család egy barátjuk gondjaira bízta, aki a továbbiakban gondosodik majd róla.
Itt van kimásolva a cikk, nem ment könnyen, nem is gondoltam, hogy ilyen kerge ez a link.
Amúgy Te hogy olvasod ezt a linket? Nálam pillanat alatt betakarja a fotóval, utána se kép se hang.
Feltúrtam a cikkért az egész NLCafét, de sehol nem találtam.
De ha már ott jártam, és rábukkantam kedvenc eledelem egy újabb receptjére, elolvastam. Abban igazat adok neki, hogy ahány ház, annyi juhtúrós sztrapacska. De az enyém jobb! (Én is szlovákoktól tanultam...)
Maradandó emlék - mint nekem a térdemen, amikor kb. 8 évesen fekete salakon biciklizve egy szép nagy darab a küllők közé akadt, én pedig a kormányon átbukfencezve landoltam a salakgumók között. Orvos, tetanusz, a fekete csíkok még évtizedek múlva is látszottak.