"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
A magyar nyelv idegennyelvkénti tanítását, csak a legnagyobb rosszindulattal lehet erőszaknak venni egy olyan államban, ahol a magyar a hivatalos nyelv. De még ezt sem tudták végrehajtani, mert részben nem volt elég magyarul tudó tanár, részben pedig nem hajtották végre az oktatási törvényt.
(Csak úgy zárójelben jegyezném meg, kíváncsi lennék, hogy miként reagálna napjaink tót állama, ha a magyar tanárok nem volnának hajladóak a tót nyelvet tanítani? Valószínűleg nem tennék zsebre azt, amit a tót államtól kapnának!...)
Viszont amit napjainkban pl. Tócia csinál, arról már minden további nélkül el lehet mondani, hogy sajnos egy nagyon erőszakos tótosítást folytat a tót nyelv kötelezővé tételével. Ráadásul ezt nem idegennyelvként tanítják a magyaroknak, hanem mintha anyanyelvük lenne, ami már magában egy képtelenség! De nemcsak a tót nyelvet erőszakolja az uralma alatt élő magyarságra a tót állam, hanem a hazug, magyarellenes oktatáspolitikájával pl. szégyenérzetet kelt a magyar tanulókban (szégyen magyarnak lenni, mert azok „rosszak”, „barbárok” stb.), ami kifejleszti bennük a saját nemzeiségük, és így a magyarság iránti ellenszenvet is. De nemcsak ezzel manipulálnak, hanem azzal az alattomos, sunyi propagandával is, amin keresztül azt sulykolják, a magyar szülők fejébe, hogy előnyösebb, ha tót iskolákba íratják a gyermekeiket, mert így az életben jobban boldogulnak. Ez természetesen egy otromba hazugság, mert tudományosan is be van bizonyítva, hogy minden gyermek az anyanyelvén tud tanulni és fejlődni a legjobban...
Ez csak a te betegesen gyűlölködő agyacskádban van így.
Azok a vadállati kegyetlenkedések és szörnyűségek, amiket a csehek és tótok elkövettek az ismét uralmuk alá került védtelen német és magyar kisebbség ellen, maga volt az elvakult, feneketlen gyűlölet, és semmi sem ad rájuk felmentést. Sajnos nemcsak a németek voltak nácik, hanem a testvérkéid is, mégpedig a "javából". Ezt a vérgőzös, leállatiasodott borzalmaik elkövetésével, egyértelműen bizonyították... :(
Rákényszerítették a nemzetiségi tanulókat, hogy magyar tannyelvű oktatásban vegyenek részt. Fenyegették azokat a tanítókat, tanárokat, akik nem voltak hajlandók kiszolgálni a magyar kormány erőszakos kultúrpolitikáját.
Az a rasszista, náci szellemben fogant, alávaló gazemberség és borzalom, amit a cseh- és a tót testvérkéid a háború után - ráadásul már béke időben(!) - elkövettek a védtelen magyar- és német kisebbség ellen, minden képzeletet felülmúl... :(
"A 19-20. sz. eleji magyar kormányzat magyarosító törekvései egyáltalán nem elítélendőek és ugyanakkor kár is tagadni azokat."
Nem egészen értem, hogy miért nekem írod ezeket?!
Ha ugyanis visszaolvasod az ezzel kapcsolatos hsz-eimet, sehol sm tagadtam, hogy a magyar államnak ne lettek volna magyarosító szándékai. Amit viszont határozottan visszautasítok, az az erőszakosság vádja, mert ilyen egyszerűen nem volt.
A magyar államnyelv idegen nyelvkénti tanításában semmi "erőszakosság" nem lelhető fel még a követelmények szempontjából sem, mivel csak annyit kívánt, hogy a nemzetiségi tanuló ki tudja fejezni magát alapfokon beszédben és írásban.
Különösen visszataszító pfátlanság ez azok részéről, akiknek az államai (pl. Szlovákia, Románia, stb.) most, a 21.szd.-ban tényszerűen is azt teszik, amivel hazánkat vádolják és rágalmazzák az egykori "erőszakos" magyarosítás miatt, nevezetesen, hogy hogy kötelezik az uralmuk alatt élő nemzetiségeket az államnyelv megtanulására, amit ráadásul anyanyelvként kell nekik tanulniuk...
Pedig sajnos így van. A szlovákiai magyar kisebbség határozottan rosszabb helyzetbe került, mint amilyenben a harmincas években éltek. Pedig a magyarok még határozottan jobban jártak, mint a csehországi németek, akiket szinte mind egy szálig eltávolítottak.
A nácik bevonulását ünneplő szudétanémetek 1938-ban
"Az "erőszakos" magyarosítás abban nyilvánult meg, hogy a nemzetiségi tanulónak meg kellett tanulnia a számára idegen nyelvként tanított magyart, hogy alapszinten ezen a nyelven is ki tudja fejezni magát."
Kár ezen veszekednetek.
A 19-20. sz. eleji magyar kormányzat magyarosító törekvései egyáltalán nem elítélendőek és ugyanakkor kár is tagadni azokat. Logikus lépések voltak, más is ezt tette volna a helyünkben (a Trianonban nyertes utódállamok is ezt csinálták 1920 után). A korabeli magyar politikai elit zöme nem volt buta, tanult az 1848/49-es eseményekből, pontosan érzékelte, hogy Magyarország területi egysége roppant sérülékeny, amíg az ország lakosságának mindössze kb. a fele magyar nemzetiségű.
Egyfajta békés és nem erőszakos, de azért határozott magyarosítás politikába kezdtek 1867 után, úgy gondolva, hogy a dualizmus és az Oszták-Magyar Monarchia által garantált nagyhatalmi státusz hosszú távon (80-100 év) szilárd védőernyőt jelent és biztosítani fogja a történelmi Magyarország lakosságának lassú de fokozatos elmagyarosításának politikáját, amely hosszabb távon az állam egységének fenntartását is garantálni fogja. Hát ez nem jött be, 1914-ben "mindent vagy semmit" alapon kockára lett téve az egész ország és a Monarchia, amely bukással végződött. Ez van.
A nemzetközi jogba beletartoznak az alapvető emberi- és szabadságjogok is. Mivel a Benes-dekrétumok az emberi jogokat lábbal tipró, fasiszta-náci elveket alapulnak, és közösségeket rekesztenek ki, fosztanak meg alapvető emberi jogaiktól, ezért olyan államoknak mint a cseh- és a tót, semmi keresnivalója nem lenne az EU-ban, mivel az EU-s normákkal is összeegyeztethetetlenek a náci Benes dekrétumok.
De mivel, sajnos az EU egy megalkuvó, elvtelen, kettősmércés, gennyláda banda, és az emberi jogok csak papíron léteznek nála, ezért semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy e két, náci törvénnyel rendelkező államot is felvegye a tagjai közé...
Eddig egyetlen állításoddal, pontosabban fogalmazva, rágalmaiddal és hazugságaiddal sem tudtad bizonyítani az "erőszakos" magyarosítás tényét. Viszont a csehszlovák és szlovák magyarellenesség, elnyomás, és erőszkos tótosítás, egyszóval az az elnemzetietlenítő politika, amit már lassan 100 éve folytatnak, sajnos igazolható.
Az új csehszlovák állam ugyanis a megalakulása után szinte azonnal megkezdte a magyarok üldözését, aminek szomorú eredménye, az összességében kb. 250-300 ezer magyar elüldözése a szülőföldjéről.
Aztán itt van egy nagyon jó írás, ami a mai tót manipulációk mellett, nemcsak a csehszlovák – napjainkban már csak tót – magyarellenesség és -elnyomás, erőszakos tótosítás igazolható, megtörtént tényeit sorolja fel, hanem egy olyan megalkuvó, "magyar" történészről is szót ejt, aki már sajnos kiszolgálója, támogatója lett ezeknek a módszereknek...
"A fő kérdés Szarka László válaszával kapcsolatban azonban nem is ez. Hanem az, hogy egy olyan
Kaliberű, magyar származású történész, mint a Galánta-i születésű, egyetemi tanulmányait
Pozsonyban végző Szarka László, aki már 1978-ban megkapta a magyar állampolgárságot, majd a Magyar Tudományos Akadémia munkatársává is válhatott, miért csak a valós eseményekhez képest lényegtelen, de a szlovák nacionalisták által erősen felnagyított történelmi „példákat” említi, s miért nem szól a szlovák vádakat könnyedén helyére rakó, mert valós bizonyítékokról?
Véleményem szerint Szarka Lászlónak nemcsak a Jászi által leírt békés és természetes beolvasztást
kellett volna megemlítenie, hanem azt is, hogy viszont miként bántak a szlovákok (és a csehszlovákok) az 1919-ben mások segítségével kreált országukban rekedt magyarokkal. Pedig lenne mit elmondani. Kezdhetnénk mindjárt azzal, hogy az 1919 szeptemberben Saint-Germainben megkötött nemzetközi kisebbségvédelmi szerződést, mely többek közt a kisebbségek törvény előtti egyenlőségét, szabad anyanyelvhasználatát, és anyanyelvi iskoláztatásának jogát volt hivatva biztosítani, milyen arcátlanul, semmitől sem tartva ignorálták az évtizedek alatt, de valójában még ma, a 21.századra sem érték el ezekben a kérdésekben azt a szintet, amit közel 100 éve már megígértek s amire aláírásukkal magukat akkor elkötelezték. Felsorolni is nehéz lenne azokat az emberellenes és kisebbségellenes bűnöket, amiket a csehszlovák és szlovák hatóságok elkövettek a felvidéki magyarság ellen, mint pl. az erőszakos kitelepítések, tiszta magyarlakta településeken iskolák bezárása, anyanyelvhasználatot pénzbírsággal is büntető eljárások bevezetése, magyar területek közigazgatási határainak újraszabása a magyar többség statisztikai elcsökevényesítése céljából, az egyházak elsorvasztása, az úgynevezett „zsellértörvény”, a „földbirtoktörvény”, és a „földreform” behozatala, mely megfosztotta a magyar parasztságot a földjeiktől. Vagy a felvidéki magyarok állampolgárságának egyszerű felfüggesztése, mely pl. a nyugdíjjogosultságot, és más állami juttatásokhoz való jogot is érintette, stb., stb. Nem tudom, hányan tudják, hogy a II.vh. végén a szlovákok tervezték, hogy a közeledő orosz (bocsánat, szovjet) hadsereggel dél felé kinyomatják a teljes magyarságot, kutyástól-macskástól, unokástól, nagymamástól.... Ez az ördögi, és sajnos csak ritkán felemlegetett terv csupán azért nem valósult meg, mert a front fő mozgása arrafelé észak-déliből kelet-nyugativá alakult. A háború után minden magyar intézményt és szervezetet felszámoltak. Betiltották a magyar nyelv használatát, kirúgták az egyetemistákat, rátették a kezüket a magyar bankbetétekre, s mindezek után beindították a kitelepítéseket, közmunkára való elhurcolásokat. Több tízezer magyar családot szállítottak télen jéghideg, fűtetlen marhavagonokban Csehországba. S aki még ezek után is életben és talpon maradt valahogy, annak lebulldózerezésére kitalálták a „reszlovakizációt”, mintha a felvidéki magyarok az évszázadok alatt elmagyarosodott szlovákok utódai lettek volna......A magyarokat a németekkel együtt kollektíve bűnösökké nyilvánították, s az ezt rögzítő dokumentum (Benes elnök által 1945 augusztus 2-án aláírt elnöki dekrétum) azóta sem lett hivatalosan törölve a nemzetközi jog normái szerint."
Leginkább a sváb és zsidó lakosság asszimilálódott, de a tömbben élő szlovákokra, románokra, szerbekre sokszor alig, vagy egyáltalán nem hatottak a magyarosítási kísérletek. Az elhibázott magyarosítás döntő szerepet játszott később a trianoni diktátumban, ugyanis a nemzetiségeket a magyar kormány ellen hangolta, így azok maximális, nem megalapozott igényeit is figyelembe vette a bizottság. A magyarosítás azért sem válhatott annyira sikeressé, mint a francia és angol módszer, mivel a románoknak, szerbeknek ekkor már volt önálló nemzetállamuk, amelyek támogatták az elszakadási törekvéseket. A szlovákokat a cseh értelmiség bátorította, a horvátoknak mindig is autonómiájuk volt a Magyar Királyság idején.
Eroszakos magyarositas nem csak nalunk volt,a multkori utunk alkalmabol Sarajevobol-jovet,nem csak a Batinai-szovjet emlekmunel voltunk fenn de a Dakovo-i katedralisban is,erre magy a epulo A-5-strada,es itt talalhato ..JOSIP Juraj Strossmayer-sirja emlekmuve,ki szinten a felirat szerint a magyarositas ellen harcolt,tehat nem csak nalunk de a Del-szlav-testvereknek is voltak a multban hasonlo problemaik:)Puntik.
Szóval sumákolsz soknevű, lapítasz, mint az a bizonyos a gazban!
Persze, a te szempontodból van is rá okod, mert a jellemességtől fényévnyi távolságokban leledzel, és ezáltal képtelen vagy beismerni, hogy a tót tesvérkéid napjainkban is brutálisan tótosítanak! Mindenesetre a hallgatásoddal ezt egyértelműen igazoltad, tehát neked semmi jogalapod nincs arra, hogy az egykori magyar állam nemzetiségi politikáját bíráld (holott ez inkább rágalmazásokból és hazugságokból szokott állni nálad), mert az már abban a korban lényegesen humánusabb és toleránsabb volt a nemzetiségeivel szemben, mint a mai tót állam...
Az írás szerzője Jakab György - aminek a forrását ismét "elfelejtetted" megadni - szintén "elfeledkezett" arról az "apróságról", hogy a Matica Slovenska államellenes izgatást folytatott a 3 tót gimiben, és ezért zárták be őket. Ilyeneket ugyanis nemcsak a múltban, hanem a jeleben sem tűr el egyetlen állam sem! Persze néha a szerzőnél is tapasztalható a tárgyilagosság, mert elismeri, hogy a korabeli Magyarországon nem alkalmaztak semmi "erőszakos" magyarosítát, helyette viszont létezett egy természetes magyarosodási folyamat, amire már én is többször felhívtam a figyelmed:
"„Önkéntes "magyarosodás" vagy hatalmi eszközökkel erőszakolt "magyarosítás" eredménye volt a magyar nemzet e kétmilliós nyeresége? Az asszimiláció alapjában és egészében véve természetes és spontán folyamat volt, amelyben a Kárpát-medence sajátos gazdaságföldrajzi és települési viszonyai éppúgy szerepet játszottak, mint a 19. század folyamán fellépő népesedési, gazdasági és társadalmi tényezők."
A három tót gimi bezárásának okairól pedig az alábbiakban tájékozódhatsz:
"BALASSA ZOLTÁN : KÉT NEMZET A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
A szlovákok történelme
A három középiskola és a Matica slovenská
A szlovákság három egyházi középiskolát hozott létre. 1862-ben Nagyrőcén 1866-ban Túrócszentmártonban és 1869-ben Znióváralján.
Zólyom vármegye 1874-ben feliratot küldött a magyar miniszterelnöknek, melyben azzal vádolta meg a három gimnáziumot, hogy ott nemzetiségi izgatás folyik, mely „egyenesen a magyar állam fen[n]állása ellen van irányozva.”
(60 sz./Közgy., In: Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben, Dunántúl, Pécs 1939, 87.)
A felhíváshoz legalább 26 törvényhatóság csatlakozott… (Ruttkay 8., 10.).
1867-ben két tanárt letartóztattak hazaellenes levelek terjesztéséért, de egyházi beavatkozásnak köszönhetoen, néhány nap után kiengedték oket.
1868-ban arra kérték föl az iskolát, hogy ne csak szlováknyelvű, hanem kétnyelvű, szlovák-magyar érettségi bizonyítványt adjon ki, mert ez a főiskolai felvételiknél nehézséget okoz. Ezt a felügyelő-bizottság kereken megtagadta. Ekkor érkezett a kultuszminiszter rendelete. Egyházi bizottság vizsgálta meg a helyzetet. Jelentésükben azt írták, hogy az iskola felügyelőbizottsága nem tartja tiszteletben az evangélikus egyház autonómiáját, atanári kar tagjai 1848/49-ben a magyar szabadságharc ellen harcoltak és mély gyűlöletet ápolnak a magyar nemzettel és hazával szemben. Oroszországot nyilvánosan éltetik, diákjaiknak megtiltják a magyar beszédet és táncot, szigorúan óvják őket, hogy magyar emberrel lépjenek házasságra. A magyar nyelvet oktató tanár a katedrához vágta a magyar nyelvtant e szavak kíséretében: „Inkább a mongol nyelvet adnám elő, mint ezt a gyalázatos magyart!” A diákok megzavarják az egyik legnagyobb magyar nemzeti ünnepet, a március 15-ei ünnepségeket. Az egyik itt végzett tanár azzal fenyegette társait, hogy „az oroszok be fognak hatolni az országba és a magyarokat leöldösik”. Egy másik kijelentette, miután magyar beszédet tartott egy temetésen: „Most megyek a számat kiöblíteni, mert büdös a magyar szótól.” Mindennek az a következménye, hogy Nagyrőcén megszünt a nemzetiségi béke, majdnem tettlegességig fajulnak a viták.
Az egyházkerület 1874-ben arra a megállapításra jutott, hogy a gimnáziumtól megvonja az egyház engedélyét, s mivel a tanítóképezde engedély nélkül működött, bizonyítványait érvénytelennek nyilvánítja. A kormányra csak az a feladat hárult, hogy tudomásul vegye az egyházi döntést és az iskola megszüntetését végrehajtsa.
(Ruttkay 12-26.; l. még Bokes 1946, 271.).
Mindhárom iskola esetében a pánszlávizmus terjedését rótták föl a tanári karnak, melyet veszélyesnek találtak az ország egysége szempontjából.
Mint hazánk része? Pálmafák, tengerpart... persze, hogy jó lenne. Más lenne a világ és civilizáltabb, boldogabb lenne Észak-Afrika is, ha nem ezek a fanatikus, középkorias, porbafingó arabok uralnák, hanem mi nyertük volna meg a világháborút, és olyan világrend lenne, amiben mi és szövetségi rendszerünk a meghatározó.
Ennek az irányvonalnak az egyik vezéralakja Zólyom vármegye alispánja, Grünwald Béla volt, aki tevékeny részt vállalt a szlovák középiskolák bezárásában, Felvidék című röpirata pedig az északi megyék elmagyarosításának ideológiai megalapozását szolgálta. Az általa felvázolt magyar dominanciájú Felvidék megteremtésének legfontosabb eszközét a magyar nemzeti érdekeket szolgáló iskolapolitikában látta.
Az egyre inkább nemzetiségellenes kormányzati politika következménye a szlovák középiskolák és a Matica Slovenská bezárása volt. Ennek a politikának az eredménye a szlovák nyelvű népiskolák gyors fogyása is. A kiegyezés idején működő valamivel több mint kétezer szlovák nyelvű népiskolából az első világháború előestéjére csupán 354 maradt. A népiskolák nagy többsége ugyan felekezeti jellegű volt, s így a tanítás nyelve is az egyháztól függött, a nemzetiségi iskolák elfogyása azonban így is az állami politikát terhelik. Az első világháborút megelőző években a hivatalos magyar politika ugyan tett erőfeszítéseket a nemzetiségi kérdés megoldására, azonban ebben a szlovákság politikai képviseletét egyáltalán nem tekintette partnernek, s így eredményt nem is érhetett el.
Noha a párbeszéd hiányáért a nemzetiségi mozgalmak így a „ruszofil” orientációjú Szlovák Nemzeti Párt is hibáztatható, a felelősség mégis a magyarországi kisebbségek iránt érzéketlen magyar kormánypolitikát terheli. Noha a korszak végére az északi megyékben is megnövekedett a magukat magyar anyanyelvűnek vallók aránya, a grünwaldi magyarosító politika végeredményben sikertelenül végződött, s csupán azt „érte el”, hogy az egyre öntudatosabb szlovák értelmiség szembefordult az ezeréves magyar állam eszméjével.
"...a Monarchiának sajnos nem maradt más választása, mint fegyveresen érvényt szereznie a követeléseinek."
Választás mindig van, pláne mikor látszott, hogy ez nem a szokásos balkáni konfliktus lesz Szerbia és a Monarchia között, hanem annál sokkal veszedelmesebb szituáció, aminek a kimenetele erősen szólva is nagyon kétséges. De inkább ugorjunk fejest a sötétbe, mennyivel jobb...
A Monarchia jobban járt volna, ha már eleve hagyja a fenébe Boszniát, egy Boszniával megerősödő Szerbia is kevésbé lett volna veszedelmes, mint a Bosznia meg nem szerzése miatt felheccelt Szerbia. A Monarchia végzetét ugyanúgy Bosznia okozta, ahogyan később Jugoszlávia a saját vesztét meg Koszovónak köszönhette.
"Dehogynem: megszilárdította volna befolyását a Balkánon,..."
Csakhogy az már Németország befolyása lett volna, nem a Monarchiáé.
Mindennél árulkodóbb a Monarchia helyzetére, súlyára és győzelmi esélyeire vonatkozóan, mikor 1915 elején Berlin már arra próbálja rávenni Bécset, hogy tegyen területi engedményeket az olaszoknak és a románoknak azok semlegessége fejében :)
Az "erőszakos" magyarosítás abban nyilvánult meg, hogy a nemzetiségi tanulónak meg kellett tanulnia a számára idegen nyelvként tanított magyart, hogy alapszinten ezen a nyelven is ki tudja fejezni magát. Ez egyáltalán nem volt teljesíthetetlen követelmény a magyar állam részéről, és ha ez erőszakos magyarosítás volt, akkor, ami napjaink Tóciájában és Romániájában folyik az micsoda, megmondanád?! Ugyanis ezekben az államokban is kötelező az államnyelv megtanulása. Ráadásul ezt nem idegennyelvként tanítják, hanem anyanyelvként!
A tót iskolákat nem zárták be - kivétel a három tót gimi, ahol a Matica Slovenska izgatásaira államellenes tevékenységet folytattak a tótocskák -, hanem mivel nem voltak hajlandóak azt a minimumot teljesíteni, hogy alapfokon megtanulják az állam nyelvét is, a magyar állam annyit tehetett, hogy megvonta tőlük az állami támogatást. Ennek elmaradaásával viszont nem tudták fenntartani az iskoláikat. Ezek a szikár tények és itt lenne az ideje, hogy befejezd az otromba hazudozásaid és rágalmaid!...
