Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal......Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.
Pálinkás Imre
Gyermeket játszani
- Bolond vagyok - mondtam, hozzá egy nagyot vigyorogtam s a szó megfagyott a levegőben, rám néztél szomorú-meglepetten: -ne játssz a szavakkal, komoly ember vagy!
Nem! Kedvesem! Nem!
Engedj újra gyermeknek lennem, engedj játszani, a múltba temetett időkbe pajkosan visszakacsintani, megkeresni kis-autóm elveszett kerekét, látni a kitárulkozó világ minden színét, futni a képzelet végtelen ösvényén és botlani a meglepetés küszöbén.
Engedd újra s megint tiszta hittel látni a világot, letörölni arcomról a sok mocskot, add vissza rég elveszett, széttépett bizalmam, s újra csak az igaz szó tiszta dallamát halljam.
Engedd, hogy bűneim terhét levessem magamról, menekülhessek a kínzón fájó álmokból, engedj néha nem-felnőttnek lenni, engedj néha gondtalan gyermeket játszani.
A múlt nem a tiéd, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tiéd, csak az elédbe vetődő sugara. Az óra a tiéd, csupán az óra,amelyben élsz. Ne siess ki belőle,ha napfényes,virágos,békességgel teljes: a világ minden üzlete nem ér fel a szívnek egy boldog órájával. Gárdonyi Géza
"Mindent, amit nem értünk, ami nem illik bele a gondolatrendszerünkbe, egyszerűen berakjuk a T betűs dossziéba, "tudatalatti" gyanánt, ugye? A huszadik századi isten."
Van egy gyöngyszem a kék tenger alján. Kagylóba zárva, mélység morajában. Lemegy a gyöngyhalász, felhozza a fényre. Az kinyílik és tündöklik. Legyek én a halász, és te a gyöngyöm. Most és ma, holnap és holnapután. Legyünk egymásnak kincsek, és így bukjunk le a tenger alá. Most és ma, holnap és holnapután. Mi ketten, te és én, így hozzunk fél megannyi újabb kincset, mitől az életünk szép lesz!
Schaller Balázs : Amíg szeretsz
Mikor a szemedbe néztem,
Láttam a tengert, s a homokpartot,
A kék eget, s a szikrázó napot.
Mikor a szemedbe néztem,
Láttam a csillogó gyémántot,
S a gyönyörű smaragdot,
Mikor a szemedbe néztem,
Magamat láttam mosolyogva,
S láttam ölelő karodban
Megpihenni lelkem.
Mikor a szemedbe néztem,
Egy új világot láttam
Mely eddig csak álom volt
S láttam az utat,
Mely a jövőbe tekint.
Mikor a szemedbe néztem,
Egy világ mosolygott vissza rám,
Mikor a szemedbe néztem,
Testünk egyé forrt,
S a mámor hevében
Hangunk az égbe szólt.
Mint vándor hideg ősszel Elhagynám ezt a földet, Elszöknék a tél elől. Elmennék, elvinném, Amit szívemre tettél: A hűség szép láncait. Mint könnycsepp sivatagban, Mely visszatért a porban Így mulnék el nélküled. Mint gyertya vad szélben, Ahogy harcol a sötéttel Így mulnék el nélküled. Mikor jöttek gonosz évek, És halkan körbe vettek, Elrejtettél a sötétben. Mint gyöngyöt a tenger Megőrzi a néma mélyben, Elrejtettél a sötétben.
Csak az ég tudja, És én is érzem, Hány éjjelen sírtál értem. Sose félek a halál völgyében, Elrejtettél a szívedben.
Mint vándor hideg ősszel Elhagynám ezt a földet, Elszöknék a tél elől. Elmennék, elvinném, Amit szívemre tettél: A hűség szép láncait.
Csak az ég tudja, És én is érzem, Hány éjjelen sírtál értem. Sose félek a halál völgyében, Elrejtettél a szívedben. Csak az ég tudja, És én is érzem, Hány éjjelen sírtál értem. Sose félek a halál völgyében, Elrejtettél a szívedben.
Arany-Tóth Katalin
Megnyugvás
Válladon pihen már levetett bánatom - szelíd folyóvá vált a múltból feltörő könnyes zuhatag. Ujjaid arcomon békét pihennek, s lelkemre puha bársonyt borítanak.
Arany –Tóth Katalin
Ha tehetném
Ha tehetném, Világnak kürtölném, mit jelentesz nekem. Lágy dallammal röpíteném - mint tavaszi szellő a virágillatokat - boldog énekem. Én, ki mindent néma mosollyal hallgattam eddig el, s kinek a fájdalom már oly hű barátja, mint Napkorong lassú járása a termőföldeken. Mert Veled minden olyan tiszta, mert Veled minden olyan édes. A könnyem is forrásvízzé válik, a só belőle semmivé lesz. Mert Veled minden olyan egyszerű, s mert Veled mindent megértek. Mint anyját ölelő gyermek, úgy szeretlek. Ha tehetném, forognék körbe-körbe, hogy a Világ is táncra perdüljön, s ne ökölbe szorított kezekben gyűljön a harag keserűje. Csak szeretet lengje nemes zászlaját a szívekbe, mint ahogy én simítom szerelmem a testedre, mint ahogy én csókolom lelkem a lelkedre. Ha tehetném, ölelnélek, amíg élsz - amíg élek. Melletted már nem félek. Mert érzem, hogy eggyé válunk valahányszor szemedbe nézek.
Szabó Ila
Csoda
tavaszt a téli éjszakán ezt hoztad el nekem a messze tűnő ifjúság talált rám csöndesen szemed szelíd szép bársonya becézte két szemem kezed meleg varázslata dajkálta két kezem s ha egyszerű vagy furcsa bár szeretlek azt hiszem
Tartsd többre a jót a soknál. A tökéletesség nem a mennyiségben van, hanem a minőségben. Ami igazán jó, mindig kevés és ritka; a gyakoriság értéktelenné teszi a dolgokat. Az emberek közt is rendesen az óriások a valódi törpék. Némelyek vastagságuk szerint becsülik a könyveket, mintha inkább a kar, mint az elme edzésére íródnának. A külső nagyság magában sohasem ad többet középszerűségnél, s a mindentudók nyavalyája, hogy mindenben jártasak akarván lenni, semmiben sem azok. A bensőségesből fakad a kiválóság, s ha tárgya fennkölt, a hősiesség.
Valóság és látszat. A dolgokat nem aszerint értékelik, amik, hanem aszerint, amiknek látszanak. Csak kevesen néznek mélyükre, legtöbben csupán a külszínt becsülik. Igazat mondani kevés, ha olyan képet vágsz hozzá, mintha hazudnál.
Ne csináljunk a dolgokból ügyeket. Némelyek mindenből pletykát csinálnak, mások mindenből ügyet. Mindig fontoskodnak, mindent komolyan vesznek és veszekedéssé vagy titokká változtatnak. Kellemetlen dolgokat lehetőleg ritkán vegyünk észre, különben állandó bonyodalmak állanak elő. Nincs fonákabb valami, mint ha az ember szívére veszi azt, amit félvállról kellene vennie. Sok dolog, ami valami volt, semmivé lesz, ha nem törődünk vele; sok pedig, ami semmi volt, attól kap jelentőséget, hogy ügyet csinálunk belőle. Eleinte mindennel könnyen végezhetünk, később már nem. Sok betegséget maga az orvosság idéz elő. Nem a legrosszabb életszabály tehát hagyni a dolgokat úgy, ahogy vannak.Baltasar Gracián:Az életbölcsesség kézikönyve
Ez is művészet: hagyni mindent, ahogy van. Éspedig annál nagyobb, minél jobban zajlik a nyilvános és magánélet tengere. Vannak örvényei a társas létnek, viharai a szívnek: ilyenkor az okos visszahúzódik a kikötő biztos révébe. Sokszor a gyógyszer csak súlyosbítja a betegséget, engedjünk ilyenkor mind a természetnek, mind az erkölcsi dolgoknak szabad folyást. A tudós orvosnak éppúgy kell értenie a rendeléshez, mint a nem rendeléshez, mert néha inkább abban áll a művészet, hogy ne alkalmazzunk orvosságot. A tömeg zajlásának lecsillapítására válasszuk azt a módot, hogy kezünket visszahúzva megvárjuk, míg a tömeg magától elcsendesül. Az átmeneti visszavonulás későbbi győzelmet jelent. Kis ok elég ahhoz, hogy a forrás megzavarodjék, és nem beavatkozásunktól tisztul meg, hanem attól, hogy magára hagyjuk. Sok baj ellen a legjobb orvosság, ha nem nyúlunk hozzá, akkor magától elmúlik.
Különböztesd meg a szó emberét a tettek emberétől. A határvonal olyan éles legyen, mint a barát és ellenség, a személy és hivatala között, pedig ezek nagy különbségek. Az is rossz, ha valakinek szavai jók, de tettei rosszak; még rosszabb, ha szavai ugyan nem rosszak, de tettei nem jók. A szó nem ehető, mert puszta szél, s az udvariasságból nem lehet megélni, mert csak udvarias csalás. Madarat lámpással fogni: ez az igazi szemfényvesztés. De a nagyképűeket széllel is jól lehet lakatni. Legyenek a szavak a tettek zálogai. Ebben álljon az értékük. A fából, melynek nincs gyümölcse, csak levele, hiányzik a velő. Igyekezzünk ismerni őket, hogy egyikből hasznunk, a másiktól árnyékunk legyen.
Tudj megbecsülni mást. Nincs, akitől ne tanulhatnánk valamit, és nincs kiválóság, amelynél kiválóbb ne volna. Mindenkinek hasznát venni hasznos tudomány. A bölcs mindenkit megbecsül, mert mindenkiben elismeri a jót, és tudja, milyen nehéz valamit csinálni. Az ostoba mindenkit lenéz, mert nem ismeri a jót, és a rosszabbat választja.
Csak úgy tanul, ha rögtön úszásra kényszerítik, hasznára válik, aki nem süllyed el, az elsüllyeszthetetlen lesz később...:)
A napfény mindig szájon csókolja az embert, a legédesebb szerető, ennél szebbet nem találhatott volna rá Radnóti...
Legyen békés éjszakád, Arozika!
örülök, hogy összefutottunk!
Radnóti MiklósSzerelmes vers Boldogasszony napján
Fázol? várj, betakarlak az éggel, hajadra épül a hímzett csillagok csokra és holdat lehellek a szemed fölé.
Már nem húz madarak búbos szerelme, csak házak tárják lámpás ölüket a szélnek és hangtalan fákon ring a szerelem.
Valamikor az asszonyom leszel, és átkozott költők rettentő téli danákkal valahol a hegyeknek alján hiába énekelnek.
Szép bánat feszül a homlokom alatt és fekete tájak tükröznek sötét összecsörrenő fogaimon: ne félj.
Csak a februári egyszerűség érett most bennem szerelemmé és teljes vagyok már, mint nyáron egy zengő égszakadás!
Ez érdekes dolog, az ember úgy megtanul sorokat, hogy észre sem veszi és egyszer arra figyel fel, hogy nem olvas, hanem szaval, mélyen belül, a sorok eltűnnek, a szavak betűi felszállnak a papírról és mégis előttünk, bennünk van minden egyes szótag, az összes szóköz...
Köszönöm, hallgatni is elbájoló...minden az, ami Radnóti...számomra.
Én is megnyugodtam, hogy meggyógyultál...hirtelen jött az ősz, megvicceli a lengéket, én is hajlamos vagyok a "mezítláb szaladgálós majd egyszál ingben elrohanásra"...remélem, Tina jól boldogul!
...a fordításai külön művészi élmenyek!...
*****************************************
VALLOMÁS
Sulpicia
Megjött végre a várt szerelem, forr tőle a vérem, bármit szól a világ, nem tagadom le ma már! Meghallgatta dalom panaszos szavait Cytheréa, és elküldte nekem rég keresett szeretőm. Megtartotta szavát: örömöm kifecsegheti írigy nyelvvel akárki, akit még ily öröm sosem ért. Már semmit sem irok titkos táblákra ezentúl, hadd tudják: szeretem, s büszke vagyok, ha szeret! Boldogság ez a bűn; a szemérem lenne ma vétek, egymáshoz méltó két szerető szeret itt!
Ne csináljunk a dolgokból ügyeket. Némelyek mindenből pletykát csinálnak, mások mindenből ügyet. Mindig fontoskodnak, mindent komolyan vesznek és veszekedéssé vagy titokká változtatnak. Kellemetlen dolgokat lehetőleg ritkán vegyünk észre, különben állandó bonyodalmak állanak elő. Nincs fonákabb valami, mint ha az ember szívére veszi azt, amit félvállról kellene vennie. Sok dolog, ami valami volt, semmivé lesz, ha nem törődünk vele; sok pedig, ami semmi volt, attól kap jelentőséget, hogy ügyet csinálunk belőle. Eleinte mindennel könnyen végezhetünk, később már nem. Sok betegséget maga az orvosság idéz elő. Nem a legrosszabb életszabály tehát hagyni a dolgokat úgy, ahogy vannak.Baltasar Gracián:Az életbölcsesség kézikönyve
