Ez a topik a Logikai feladványok offtopik szálából jött létre, melyben Dulifuli kifejtheti, hogy miért nem *lehet* az, hogy az idő és a tömeg relatív, a többiek meg megpróbálhatják megértetni vele, ill. kérdésekkel tesztelni a Dulifuli-jelenséget.
Az 1235-rő tudjuk, hogy a legrosszabb választás, mert azt rendszeresen hülyeségből bejelölik. e mondjuk egy szép kereszt középen? Mondom, apám azt mondta, hogy olyan soha nem jön ki. Amikor kérdeztem, hogy mi jön ki szerinte, akkor felrajzolt egy "hihetőbb" elrendezést. Amikor átrendeztem a 90 számot úgy, hogy az ővé lett geometrikus, akkor megvert.
Nem érdemes szabályos mintákkal játszani, éppen azért mert többen hajlamosak megjátszani. Tehát ha ilyennel nyersz, kevesebbet nyersz, mert a nyeremény többfele oszlik el. Egyszer valahol olvastam, hogy egyszer valahol kijött a meglepő 12345 sorozat és meglepően sok nyertes szelvény volt (sokszor több, mint általában). Referenciát sajnos nem tudok, és most nincs is kedvem keresgélni.
Én geometrikus alakzatban levő számokkal játszom, mert édesapám (Isten nyugosztalja) arra tanított, hogy számok ilyen elrendezésben biztosan nem jönnek ki. Mivel ő az átlagember fejével gondolkodott meggyőződésemmé vált, hogy geometrikus alakzatokkal kell játszanom. Az esély ugyanannyi, de többet nyerek feltéve, hogy nyerek. gligeti szerint többen vannak, akik így gondolkodnak, mint gondolnám, feltéve, hogy mindezt valóban gondolom.
Valóban. Ennek az állításnak nincs értelme a valószínűségéről beszélni, hiszen tömegjelenség. : ) Emberek milliói kelenek fel reggel abban a hitben, hogy övék a világ.
Igen, de ezt nem munkahipotézisnek nevezném, hanem döntésnek. Munkahipotézisnek azt nevezném, ami a döntés felállításában segít minket. Pl. sok embernek az a munkahipotézise lottózáskor, hogy ha ragaszkodik a szerencseszámaihoz, az jó, nem csak mert a nagymamája megálmodta őket 35 évvel ezelőtt, hanem azért is, mert még nem húzták ki őket, tehát nagyobb eséllyel játszanak ("most már nem szabad abbahagyni"). Ez persze egy hibás munkahipotézis (mint tudjuk), de sok embert odaragaszt a lottóurnákhoz.
Nehezen tudom elképzelni, hogy bármi értelme volna például annak hipotézisnek a valószínűségéről beszélni, hogy "odakünn valami van és az minden tekintetben modellezhető az emberi elmében".
Valószínűleg elég ügyetlen ez a lottószámos magyarázatom, mert senki sem érti. Csak arra volt példa, hogy anélkül is lehet dönteni valami mellet (itt speciel egy konkrét számötös mellett), hogy meg lennék győződve róla, hogy az az egyetlen helyes döntés.
A topik arrol szol, hogy talaltatok egy fazont aki elhiszi magarol, hogy jobban latja a fizika alapjait mint a Berkeley, az MIT es a Cambridge University legjobb fizikusai, mikozben kozepiskolai szinten is vannak hianyossagai. Es, ahogy a kivalo szerzo mondana, nem kicsik. Szoval ne csodalkozz, ha eleg sok mindent nem tud elkepzelni magarol. Szerintem a fokerdes az, hogy el tudja-e kepzelni, hogy le tud birkozni egy krokodilt. Ha elhiszi es kiprobalja, lesz egy kis nyugi.
Mari néni meg látja, hogy a Föld nem lehet gömbölyű. Nem az van, hogy Mari ne'ni nem érti, hogy hogy lehet gömbölyű, hanem azt hiszi, hogy érti, hogy nem lehet gömbölyű. De téved, és nem lehet vele megértetni.
Biztos vagyok benne, hogy velem is lehet ilyen, tehát hogy valamiről azt hiszem, hogy értem, és mégsem úgy van: akár azt is el tudom, képzelni, hogy nem is érteném meg, hogy miért nincs igazam, mert nem tudnék bizonyos gondolkodási sémákból kibújni.
Akkor elfogadod, hogy biztosan van olyan is amit nem lehet. Honnan tudod, hogy a specrel nem épp ilyen, tehát esteleg az nem a többnyire halmazban van?
Nem követtem ezt a vitát, de én hipotézisnek azt nevezném, amiből következtetéseket tudok levonni; valami, ami mentén a gondolati úton haladni tudok. Ez vonatkozik a munkahipotézisre is. Tehát egy detektív eljászthat azzal a gondolattal, hogy egy haláleset gyilkosság eredménye és ezen hipotézis mentén elindulhat. Ha így eljut egy emberhez, aki beismeri a gyilkosságot és kétséget kizáróan bizonyítja is (pl. előveszi a baltát az áldozat vérével rajta), akkor a detektívet a hipotézise jó útra vitte. A lottószámoknál az analógiát nem látom. Ott nem az a munkahipotézis, hogy a megjelölt 5 számot kihúzzák, hanem az, hogy van annak esélye, hogy a megjelölt 5 számot kihúzzák. Ez egy hipotézis, hiszen nem tudjuk kizárni azt, hogy a természet törvényei (avagy Lucifer) olyanok, hogy Lottós Jóska öt számának kihúzását mindig megakadályozza (azon a húzáson).
A lényeg az, hogy akkor is határozottan meg tudsz jelölni öt konkrét számot, ha nem hiszel abban, hogy pont ezeket fogják kihúzni. Az öt szám kiválasztása egy munkahipotézis kiválasztásának felel meg. Vagyis ugyanúgy, ahogyan hit nélkül ki tudsz választani öt lottószámot, ki tudsz választani egy konkrét munkahipotézist és dolgozni tudsz vele anélkül is, hogy azt hinnéd, hogy a hipotézised tényleg igaz.
Sőt, a munkahipotézisek helyeségéről még kevesebbet tud az ember, mint a lottószámokéról, hiszen fogalmunk sem lehet róla, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy a kiválasztott hipotézisünk helyes. Én úgy gondolom, hogy a hitet teljes mértékben eliminálni lehet mind a tudományból, mind az életből. (Nem ezt nevezik agnosztikusságnak?)
"Elég furcsán hangzik számomra a munkahipotézist a hittel összekeverni. "
Valóban nem szabad a hipotézist a hittel összekeverni, mégis érdekes összefüggésre jutottam közöttük. Ha egy kutató észjárása szerint közelítem meg a kérdést, akkor azt mondom hit az, ha valaki hipotézisre hipotézist állít. Ha valaki erre a (hipotézis)2-re filozófiát is épít, akkor az már hasonlít a vallásra. :-)
Nem ertem miert az az ot szam lenne a munkahipotezisem. Az a munkahipotezisem, hogy ha lottozok, akkor az otos eselye kb. 1/40millo barmelyik ot szamot is jatszom meg. Raadasul ezt sosem ellenorizte senki, sosem cafolta vagy igazolta, szoval hiszem, feltetelezem, felteszem, remelem, es valoszinusitem, hogy igy van.
De kár. Pedig már láttalak lelki szemeimmel, hogy egy nagy kétkarú mérleggel sétálsz az Univerzumban galaxisról galaxisra és szedegedet a bolgókat és egyenként és rakod rá őket a mérleg egyik serpenyőjébe.
De ezzel nem úsztad ám még meg, mert így meg ott van a paradoxon.
Közben gligeti IPC kioktatott, hogy Te a "nincsenek zöld bárányok" tipusú állításokra gondolhattál, mert így van értelme annak, amit mondol. Decantálom a tanaimat, mint a vörösbort. Lehet, hogy a vörösbort recantálni kellene, hogy ad infinitum legyen.
Természetesen nem a matematikáról, hanem a természettudományokról beszéltem, elnézést, hogy eszembe sem jutott, hogy valaki a matemetikára is vonatkoztatni akarja, amit mondtam.
De tényleg valami bajom lehet, mert nemcsakhogy olyan dolgokat mondok, amelyek szerinted hülyeségek, hanem ráadásul még most sem látom be, hogy azok.
Merhogy amit Te mondasz, abból például az is következik szerintem, hogy mondjuk a Pauli-féle kizárási elvet mindaddig gyanakvással kell szemlélnünk, amíg e véges világ összes létező (és valaha létezett, és valamikor létezni fogó, ami még mindig véges, ha a világ időben is véges) fermionpárját végig nem vizsgáljuk, hogy nincsenek-e véletlenül azonos állapotban. Én meg azt gondoltam, hogy addig érdemes jónak elfogadnunk a Pauli-elvet, amíg valaki fel nem mutat két azonos állapotú fermiont. De úgy látszik, tévedtem. Addig rá se nézek a Pauli elvre, amíg be nem bizonyítják.
Elég furcsán hangzik számomra a munkahipotézist a hittel összekeverni. Amikor kitöltesz egy lottószelvényt, akkor az az öt szám a munkahipotézised. De meglehetősen balga az, aki szilárdan hisz is abban, hogy pont azt az öt számot fogják legközelebb kihúzni. Ahogy én hétről hétre változtatom a megjátszott lottószámaimat, egy kutató ugyanúgy hétről hétre változtathatja az aktuális munkahopotétisét: amint megdől az egyik, keres egy másikat, és azzal dolgozik tovább. Sőt, egyidejűleg több, egymásnak ellentmondó munkahipotézissel is dolgozhat párhuzamosan. Ennek az égvilágon semmi köze sincs a hithez.
És ez ugyanígy van az életben is. Attól, hogy minden reggel piritóst reggelizek, még nem vagyok piritós-hívő, és nem dől össze körülöttem a világ, ha egy nap egy szállodában nem találok a svédasztalon piritóst.
A kémiában a lét-nem lét kérdésére egyszerűbb a tudományos válasz, mint talán a fizikában.
Mert mire használható a termodinamika? Semmi esetre sem arra, hogy milyen folyamat valósítható a gyakorlatban (nem az irreverzibilis folyamatok termodinamikájára gondolok, mert ezt ki tudja alkalmazni?).
Egy vegyész azért veszi elő a termodinamikát, hogy biztosan meg tudja belőle mi az "ami nem megy". Tehát a nem-létre választ kap. Ezek után még mindig az isten tudja, hogy megvalósíthatja-e a tervét.
Gyanitom termeszettudomanyos megfigyelesekrol beszelt. Einstein relativitas elmeletet nem lehet bizonyitani, csak vegtelen sok megfigyelessel elegge valoszinusiteni, illetve egyetlen egy (megismetelheto) ellentmondo megfigyelessel cafolni.
Van valami munka/elet-hipotezised, amelyre az egesz munkassagod/eleted epited. Ezek hit alapuak. Ezek az alap "axiomaid", amelyeket bizonyitas nelkul igaznak fogadsz el, szoval hiszel bennuk.
