Mar az ovodaban (ez Anglia) is volt teve/video/szgep a gyerekek keze ugyeben. Ott 3-4 evesek voltak. Ez most az un. elokeszito osztaly 4-5 evesekkel es van szinten mindez. Napi gyakorlat a szgep hasznalat es a tevenezes. Vannak jo tevemusorok, de en is ellenzem az oviban/iskolaban tevezest, otthon sincs sok. Most eppen atiratom a gyereket egy masik iskolaba, ott nincs tv a szobaban... igaz, fizetos. :(
amugy ironizaltam, ahogy helyesen eszlelted :) es szvsz vannak fuggo gyerekek.
"hatha van fuggo a gyerekek kozott" - ha meg nincs, akkor csinálunk?
Szerintem éppúgy nincs helye a tv-nek sem a napköziben (bár azt hiszem szerinted sem:) )
:-)))
Egyszer a bátyám fia megharapott, én meg visszaharaptam. Nem nagyon, csak éppenhogy. Jól elkerekedett a szeme, aztán megveszéltük, hogy senki nem szereti, ha megharapják. Utána én voltam az egyetlen, akit nem harapott meg többet.
Gyrmur, biztosan igy lenne, de Andris még nem jutott el arra a szintre, hogy párbeszédet folytassunk, jelenleg a szavak első szótagjait tudja mondani, pár egész szó mellett és ott is csak a fontosabbakat, mint a jáppa, ka (lámpa, kapcsoló), hámma, jappa (ez a repülő), au, ku (babakocsi), vava, sziau, jába (láb), kiki (csiki), ási (másik) és hasonlók. :) Talán két egész mondatot mondott idáig: appa jába és (h)amma ási!
De mindenképp kipróbálom a te ötletedet is, hátha megérti.
Mam! esetleg megkérdezheted a fiadat, hogy szeretné-e, ha te is megütnéd. Szinte biztos, hogy az lesz a válasz, hogy nem. Akkor miért ütöd a Mamit? Ha te nem szeretnéd, hogy megüsselek, akkor miért gondolod, hogy én szeretném, hogy megüss?
És persze fogd meg a kezét, ne engedd, gogy megüssön. Velem volt olyan, hogy sokadik alkalommal, előre bejelentetten meglegyintettem, megmutatván, hogy mi az amit ő tesz és nem kellemes. Ez nálunk szintén most volt az elmúlt hónapokban, 2 éves volt szeptemberben a legkisebb. És a másik, hogy az oviban, ahová járnak, ott kifejezetten az az elvárás, hogy kedvesek legyenek egymással a gyerekek és az óvónénikkel is és általában az emberekkel, sőt még velünk is. ilyen szituációban szoktuk mondani(természetesen enyhébb esetekben), hogy ez nem kedves dolog, amit most csinálsz.
A lényege az egésznek, hogy leszokott a verekedésről.
mrs
Tudod, Alice, én is tudnék hasonló jelenetet ezret felsorolni, nem is kéne messze mennem. De! Más dolog a szülői empátia, és más dolog a szülői tehetetlenség. Más, ha én felajánlok a gyerekemnek egy megoldást, és más, ha nekem nincs is olyanom, de úgy teszek, mintha lenne... Kívülről nehéz megítélni mi is történik ott és akkor.
Apropo play station. A gyerek ma delutan levelet irt a Telaponak (tudom, hogy kicsit szezonon kivuli :) ) rajzokkal es kerte hogy irjam melle betukkel a dolgok nevet (hatha a Telaponak gondja van a hieroglifa fejtessel). Az egyik dolog a play station volt. Kerdeztem hogy az mi? (en ugy tudtam olyat meg nem latott es azt hittem azt fogja mondani, a teveben latta). Azt felelte, a napkoziben van. Reggelente korabban megy mert en dolgozni jarok, egy ora alatt kap reggelit meg jatszanak. En eddig csak gyurmat es hasonlokat lattam, meg egy teven gyerekmusorok mennek (hatha van fuggo a gyerekek kozott), de ezek szerint a play station is ott van. :(((
A hugom tieddel egykoru kisfia is verekszik. Foleg anyankat uti, es o hiaba imitalja a szomorusagot. Senki mast nem, de ot igen es az egy ami hat ra, hogy anyu azt mondja ilyenkor, nem tancolok veled. Erre odarohan, atoleli es azt mondja: szejet! :) Pedig ot sem utotte meg soha senki, nem verekszenek otthon. Szvsz van ilyen. Majd leszokik. Csatlakozom a gyereket lefogni ajanlokhoz. Hatarozottan megmondani neki, ezt nem, ezt nem szereted.
Igen, igazad van, de megint eszembe jut az a bizonyos jelenet...
Szép, szőkehajú szemmel láthatóan értelmiségi anyuka, a játszótéren, pontosabban kicsit távolabb tőle... a probléma valami olyasmi lehetett, hogy haza kellett menni, de a gyerek (max 2 éves kisfiú) nem akart. Ott zokogott, anyukája végtelen türelemmel mellette - mikor bevásárolni indultam az ottani kisboltba - majd mintegy 3/4 óra után ugyanebben a pozitúrában találtam őket. Párbeszédjükből csak annyit hallottam, hogy "alkudjunk!!!" - mikor a közértbe mentem akkor is ezt mondta az anyuka, meg mikor viszamentem, akkor is... hát nem is tudom... ez az anyuka valóban maximális empátiával kezelte a 2 éves kisfia problémáját, de ugyan nem lett volna egyszerűbb azt mondani, hogy "kisfiam most pedig hazamegyünk???" (Vita nélkül...)
Szóval ez óta a jelenet óta én nagyon nagy fenntartásokkal kezelem ezt a szülői empátiát, és még van nehány hasonló jelenet a tarsolyomban...
hat ha 3 gyerek + felnottek osztoznak a gepen, akkor ugyse tudjak annnnyira kisajatitani.
en nagyon utaltam ezeket a jatekokat, sose volt semmi "nyomogatos" meg play station ... de ugye mikor internet lett, akkor a legkisebb - 15 evesen - "rakattant" a jatekra. ( 2 idosebb soha)
iszonyuan idegesitett, mert annyira eszement dolognak tartottam es igazabol sose neztem komolyan meg, h mit jatszik, csak sokszor duhongtem ... nalunk is az volt a korlat, h sokaknak kellett a gep.
aztan 16 evesen 2 honapot dolgozott es onerobol vett egy super gepet, berakta a szobajaba ... na akkor aztan vege volt a kontrollnak.
es csodak, csodajara (komolyan volt ido, mikor ebben ketelkedtem) egy teljesen normalis felnott lett belole, aki az egyik jatekban a nemet nyelvteruleten a legjobb volt ... rengeteg ismeros a jatekon keresztul ... es most munkaja is onnan van (programozo). sot jar jatekot tesztelni (amiert fizetnek is)
szoval ne felj! jo is lehet belole.
azt hiszem, ha ujra csinalhatnam az elmult 20 evet akkor sokkal kevesebbet aggodnek, felnek es sokkal jobban biznek abban, h igenis "normalisak" lesznek, pedig neha a kamaszoknal ebben nem igazan tud hinni az ember.
(bocs, nekem huszonevesek a gyerekeim ... mashol tartunk, mas problemaknal, de ezert emlekszek mindenre ... hamar elmegy! elvezzetek minden percet amig kicsik!!!)
Nekem volt mar, hogy a gyerek siman ehes volt es en siman kibontottam neki valamit, amit persze a vegen kifizettunk. Eleg maceras lett volna kimenni (otthagyni a mar osszerakott de meg nem kesz kocsit) keresni valami ennivalot, visszamenni. Egy kiflibe vagy egy turorudiba kerult a dolog es amig ette, addig is tudtam gyorsan pakolni. Es ettol meg nem lett hisztis. Nalunk a cukorka/csipsz/csokikak/italok vannak tiltolistan de eleg aboszult ertelemben, szoval azt akkor sem ha ciganygyerekek potyognak. Amugy en meg azt vettem eszre, hogy ha az altalam kimondott NEM mogott valodi tiltas/tagadas volt, akkor a gyerek egy szo nelkul vette tudomasul. Ha viszont a nem mogott az volt, hogy azet nem mert nekem most eppen ugy kenyelmesebb de amugy lehetne akar igen is, akkor a gyerek beleerositett a nyafiba. Szoval eloszor nekem kell mindig eldonteni mit akarok es azt kepviselni. Amugy en nem vagyok kovetkezetes, mert ha menet kozben rajovok hogy a kimondott nem mogott az en kenyelmem van, akkor siman megmondom a gyereknek, hogy vgulis legyen amit akar mert miert is ne es ettol meg az autentikus nem az nem maradt. Pl az uttesten akkoris fognia kell a kezem, ha a haverja egyedul mehet at, es akkor sem ulhet az elso ulesen (megfelelo szek nelkul raadasul) ha az osszes osztalytarsa ott ulhet es akkor sem csomagolok neki csipszet meg csokit ebedre, hanem a meleg menzakajat kell ennie, ha o az egyeduli az osztalyban. Nem kovetjuk a nyajat mindenben. Bar kerdezte mar, hogy a masok anyukaja miert csomagol azt, es megmondtam hogy azert mert a masok anyukaja nem torodik a gyereke egeszsegevel de en torodom az ovevel. Es a masok anyukaja nem akarja kifizetni az ebedet, mert a vacak csipsz az olcsobb. De nekunk erre van penzunk es erre koltunk is, nem csipszre. Ezeket a magyarazatokat megerteni latszik, legalabbis nem tapasztaltam nagyobb ellenkezest. Neha probalkozik persze, de hiaba.
Megbeszélni, és kompromisszumot találni egy 2 évessel is lehet. Legyen menekülési útja a neki sem kellemes helyzetből (tuti nem érzi magát jól olyankor), és mivel még kicsi, hogy egyedül megtalálja, neked kell felajánlani valamit.
És egy a fontos alapelv: ha valamit mondasz, azt gondold 1000%-ig úgy, ahogy mondod! Ne kicsit legyen nem szabad verekedni, hanem nagyon. Ha megérzi a kisfiad a bizonytalanságot, prímán nem fogad szót. Tudom, tudom, már sokszor mondtam :-)))
Van egy lelki koldokzsinor, ami sokkal tovabb megmarad mint a testi. Pl pszichologusok, pszichiaterek a problemas kisgyereket az anyjan keresztul kezelik.Egy gyerek egyszeruen "megerzi" ha az anyjanak baja van (lelki baja). Es ilymodon ha az anyanak hianyzik a gyerek, akkor a gyereknek is hianyozni fog az egyuttlet, fuggetlenul attol, hogy aki vele van az ismert es szeretett szemely. Ha az anya meg van gyozodve arrol, hogy jobb lesz a gyereknek nem bemenni, akkor ezt valoszinuleg a gyerek is atveszi. Persze biztosan vannak kivetelek, de szerintem igy van. Es miert lenne kevesebb joga az anyanak hianyolni a gyereket, elsoszulott magzatat, akivel addig mindig egyutt volt? Az anyanak is vannak jogai :) es nem feltetlen egy hisztis liba ha erre vagyik.
Vasarolni en is legjobban egyedul szeretek (es anyammal vagy hugommal de ezzel kesz is), gyerekkel tenyleg 2x olyan hosszu, de van hogy muszaj, masreszt lehet szorakoztato.
Lucilla, akkor a trukkok. Alapertelmezesben megprobalom erdekesse tenni a dolgot. Pl keressuk meg a lisztet. Hol a liszt, hova bujt? Ha meglat valami nemszeretem dolgot, lehet elterelni, az nem a liszt es most a lisztet keressuk. Olyan dolgot kell mondani amit ismer. Lehet gyumolccsel is. Valassza ki melyik fajta almat vegyuk meg, ezt vagy azt. Nagyobb gyereknek mar szoba johetnek a szinek, vegyunk piros zacskos tesztat. Vegyuk meg a legnagyobb dinnyet, a legkisebb uveg mustart. Szamolja ki o a zacskoba, hogy mindenkinek 3 kiflit vegyunk. Lehet irni rajzos listat, es o tegyen melle pottyot vagy huzza ki, amit megtalaltunk. Olvasastanulashoz is jo (majd neked meg kesobb :) ) a rajzos lista melle irni a nevet. Kisebbeknek elterelesnek mehet a kezebe valami kibonthatatlan torhetetlen de erdekes dolog, amit amugyis vettunk volna. Vagy amit nem fogunk megvenni de addig hadd nezegesse, majd kicsempeszem tole a vegen. En nem szoktam igerni semmit elore, ha jol viselkedik, a jolviselkedes alapertelmezett. De gyakran szoktam a vegen venni neki egy ujsagot (kifesto stb) azzal, hogy akkora elvezet volt vele vasarolni, szeretnem megkoszonni ezzel neki. Van olyan is hogy nem akkora elvezet es akkor hiaba keri, megmondom neki, ma nem veszek ujsagot, talan legkozelebb. Szoval igy :)
Ha a mai eszemmel ujra kezdhetném, sokkal de sokkal kevesebb problémát okoznék magamnak, ugyanis én is ott követtem el a végzetes hibát, hogy azt hittem, hogy az ami az én problémám az a gyereknek is probléma, ezzel szemben nem vettem észre azt, hogy ami nekem nem jelent problémát az neki igen. Ez így kicsit zavarosan hangzik, de így van.
Szvsz Pasa sokkal higgadtabban és józanabban látja a dolgokat, mint pl Idike, és én általában az ő nézeteivel értek egyet.
Ami a kórházi lárogatást illeti: ez szvsz. pl. kifejezetten a mama problémája, ha neki úgy jobb, akkor látogattassa a gyereket és kész. Mindenesetre jól néznénk ki, ha minden elsőszülött komplett lelkibeteg lenne attól, hogy testvére születik.... tudtommal sokkal de sokkal nagyobb bajok vannak az egykéknél, de mindegy.
Szvsz. ha a szülők úgy alapállásból szeretik a gyerekeiket, nem arra vannak beállítva, hogy uralkodjanak rajtuk, ezzel szemben biztosak magukban, akkor minden rendben van.
A hisztiről meg nincs kedvem ujra vitát nyitbni, sajnos az én empátiám abban a pillanatban végetér, mihelyst a hiszti elkezdődik, nem vagyok túl jó hiszti terapeuta. Utálom a hisztit úgy ahogyan van, lehet emiatt hisztoztek keveset a gyerekeim, mert abban a pillanatban én is nagyon nagyon durcás lettem. Gonosz anya.
Hmmm. Luci, szerintem azért ilyen mély tartalma nincs a dolognak. Nem érezheti még azt, hogy már nem vagyok csak az övé, amikor még mindig csak az övé vagyok. :) Általában akkor csinálja a purparlét, mikor 1. elfutja a pulykaméreg, 2. tilosban sántikál, és ezt pontosan tudja! :)
Nagynulla, attól tartok, nálam nem jön be az úgy csinálok, mintha sirnék, ha közben esetleg szikrázik a szemem a méregtől. :)
Timea, és addig mit csináltál velük, amig nem lehetett megbeszélni és kompromisszumos megoldást találni?
Természetesen még én sem ütöttem vissza, ezért is csodálkozom, honnan jött ez elő, de valszeg ez nem tanult viselkedési forma, hanem ösztönös ezek szerint. Csak jó volna egy olyan módszert találni, amivel véglegesen meg lehetne oldani. Vagy bizzam ezt is az időre, hogy szépen kialakitja magát?
Az anyak nagysagrenddel nagyobb problemat birnak kavarni olyan dolgokbol, hogy hany ora hany perckor van eves, hany gram, milyen ruha es muilyen sorrendben, es tobb oldalnyit lehetne sorolni.
Rám ez nem igaz. Sajnos, vagy szerencsére, azt nem tudom.
Nem ezek az igazán fontos dolgok.
Mam,
én az ilyen megmozdulásokra ugyanazt a módszert alkalmaznám, mint általában: lefogni a kezét, és szépen, kissé emelt hangon, nem, nem ütjük meg anyát, tudom, hogy dühös vagy, megértelek, de az ütés nem módszer, inkább mondd mit szeretnél. Minden alkalommal, következetesen, azonnal, amint az akció elkezdődik. Nem azonnali hatást nyújtó módszer, mint mondjuk egy nagy pofon, de biztosan működik.
Továbbá, elgondolkodnék azon, hogy miért csinálja? Miért dühös, miért dühös rád? Én a te esetedben arra gondolnék, hogy Andris már érzi, hogy anya nem teljesen az övé. Ezzel nem sokat lehet kezdeni, ezt neki kell feldolgozni, te annyit tehetsz, hogy ahányszor csak bírod, elmagyarázod, hogy minden látszat ellenére te ugyanúgy szereted őt. Lehet mesélni olyan meséket, ahol az állatmamának sok gyereke van, és milyen jól elvannak, még nem fogja szó szerint érteni, de segíthet a feldolgozásban.
Úgyszintén segíthet, ha este elmeséled neki a napját, beleszőve, hogy megütötted anyát, és ez anyának nem esett jó, és mérges voltál, de hamar megnyugodtál, és máris minden rendben volt, stb....
A veréssel kapcsolatban: Én soha nem ütöttem vissza, és nem is fenyegetőztem ezzel. Viszont úgy csináltam, mint aki sír, mint akinek fáj. Ez nálam bejött, hisz nem bántásból ütöttek, nem fájdalmat akartak okozni. Ha sírtam, akkor mindig jött a simi, meg az átölelés.
Nekem bevált.
Testvérféltékenység: Én mindig a nagyobbat ugráltam körül, nem a kicsit. Az úgyis aludt, nem igényelte. Még többet foglalkoztam a nagyobbikkal, mint elötte. A rokonok, ismerősök úgyis csak a picit csodálják.
A nagy had érezze, hogy a szívemben az ő helyét nem foglalhatja el senki.
Hogy ezért, vagy sem, nálunk nem volt testvérféltékenység.
Szerintem hagyd a gyerekeket, hadd jatsszak amit elveznek jatszani. Plane ha ennyire friss a gep. Ha van erzekuk a kreativ dolgokhoz, majd ra fognak talalni.
mait erdemes megtanitani nekik -- az interneten valo kereses. Informaciok es egyebek elerese. akar iskolai dolgokhoz, akar a napi elethez akar barmihez, ami epp a figyelmuk kozelebe kerult.
[btw ha ez runtinszeruen megy, sokkal tobb erdekes dolgot fognak talalni maguknak, mint amennyit te elashatsz nekik. :=]
Nagynulla,
Igy van, ahogy irod. Par dolgot hozzatennek.
1. A gyerekek nagyon ellenalloak mindenfele _eseti_ dologgal szemben. Szemben a szulokkel, foleg az anyakkal. Az anyak nagysagrenddel nagyobb problemat birnak kavarni olyan dolgokbol, hogy hany ora hany perckor van eves, hany gram, milyen ruha es muilyen sorrendben, es tobb oldalnyit lehetne sorolni. Akinek kedve van kapjon el egy oreg vedonot tobb evtizedes tapasztalattal, es kerdezze ki, hogy melyik evre mi volt a tuti eloiras. Minden evben egesz mas. Szerencsere a gyereknek joforman mindegy.
Ezzel szenben a gyerekek nagyon is erzekenyek a csaladi legkorre. Feszultsegre, veszekedesre, ilyesmikre.
A párom sem érti sokszor, hogy amikor megyek be a boltba, mind jönni akar velem. Nem érti mi értelme
Pedig a lenyeges momentum benne van a mondatban. jönni akar. Ha a gyerek menni akar, es elvezi hogy ott van, had menjen. Ha nem akar, es ugy van elhurcolva, akkor viszont torvenyszeru, hogy mindenfele problema lesz. Hasonlo a korabban emlitett villamos es tarsai. Ha epp "kirandulas" van, arra jo dolog a vonat, metro, mozgolepcso, paternoszter, lift, stb. Viszont ha ez "munka"szeru, akkor ugyanugy az elviselheto es a szenvedes kozotti procedura.
Ha a gyerek magatol jon, akkor nyilvan nem merul fel a bolt kozepi lecovekeles es orditas -- vagy ha megis, az a termeszetes kovetkezmenye, hogy legkozelebb nem johet.
Ez a sírásra, és a hisztire is igaz. Ha eléri amit akar, kitartó sírással, akkor legközelebb is élni fog vele. Ha hosszabb sírással éri el, akkor kitartóan fog sírni.
Pontosan. A hiszti eroszak es antiszocialis magatartas. Es ennek megfeleloen kezelendo.
Vannak tisztesseges modszerek, amivel ervenyesitheti az akratat, amikor van erre mod. Amikor nincs, akkor meg nincs -- es ezt is meg kell tanulnia. A vilagon es a csaladban masok is vannak.
>Igaza van Idikének, beszélni kell a gyerekkel. És többel is lehet. El kell magyarázni, mit, miért nem szabad, vagy mit, miért kell.
Ez teremeszetes, es alapveto. Beszelni pedig akkor lehet es erdememes, amikor a gyerek erre alkalmas allapotban van.
>De vagy szerencsém volt, vagy bevált a módszer, de nem volt hisztis gyerekem
Ha igy csinaltad ahoyg irod, akkor bevalt a modszer. Ertelemszeruen. Aki enged a zsarolasnak, az maganak hozza letre a hisztis gyereket, es az egyetlen gatja tenyleg a gyerek termeszete -- a szerencsen mulik az eredmeny. nagyobb csaladban, ahol az eroforrasok szukosek ennek elenyeszo az eselye. Ha az egyik kisir valamit, nyilvan a tobbiek rovasara, hamar az lesz a standard, hogy annak jut, aki a leghangosabb. Es persze ez a magatartasi minta lesz iranyado az elet mas teruletein is.
Mig ahol a hiszti garantaltan nem mukodo modszer, termeszetesen es magatol megszunik. A gyerek nem hulye, sot kifejezetten fifikas. Tudja mit es hogy lehet elerni es hogy nem. Es nem vagja maga alatt a fat.
Maminti,
nem a baba a lenyeg, foleg a nagysaga. Hanem a tevekenyseg. Ahogy masok is mondtak, keteves korban nehez megitelni a gyerek mit ert igazabol a szavakbol, es milyen modon. Latassal, tapintasasl viszont felfog sok mindent. Amirol itt szo van vegulis hogy hamarosan nem o lesz az egyetlen, akivel foglalkoznak, a csalad bovul.
Én soha nem hagytam, hogy kezet emeljenek rám. Nálunk a fiam meg a kicsi próbálta, én simán lefogtam a kezét, és szigorúan ránéztem (nagyon tudok nézni...), majd elmagyaráztam, hogy nem verekszünk. Mást se, szülőt se. (Mondjuk én addig sem vertem őket, így volt foganatja a dolgonak.) Ha már lehiggadt, megkérdeztem mit szeretne, ha kis kompromisszum volt megkötöttük, ha nem lehetett, nem. Akkor felajánlottam valami mást: a "Nem akarok fürödni menni!"-re pl. általában azt, hogy a legkedvencebb meséjét mesélem, vagy többet is, mint szoktam. Vagy egy vonzó programot másnapra.
Érdekes, én mindig nyomtam a kezükbe fél kiflit, míg csak ülőkorú babák voltak. Később is, ha kértek. Nekem egyik gyerekem sem hisztizett boltban soha.
Anyósom mesélte, hogy a sógorom minden délután eldobta magát a játékbolt kirakata előtt, amikor mentek haza az oviból. Szvsz azért, mert náluk azaz köztük a "a figyelj oda jobban rám" elv működött. Meg is lett a következménye.
