A jobb osztrák fehérborokban az a jó, hogy az ember elolvassa a címkét és nagyjából el is tudja képzelni a beltartalmat, ha már kissé képben van. Ez persze hátrány is: igen ritka az orbitális best buy, legalábbis hazánkba érve.
Tehát kevésbé presztízses borvidék/terroir (Wagram), 12,5%, dűlős tétel - wachaui Federspielekre hajazó beltartalomra számítottam, kissé kevésbé zamatos kivitelben. Ez be is jött - illatban kissé többet, ízben kissé kevesebbet adott az elképzelésemhez képest.
Ehhez képest nem olcsó, tehát hatalmas kedvet nem kaptam Lethék további boraihoz.
A 2020-as Sóskút nem lehet ilyen, az mostanában jött ki a piacra.
A Zwack valamiért a többiek árai alatt értékesít(het) - talán a BT érdekérvényesítő képessége meggyengült a nemfizetésre (kvázi bizományosi értékesítés) történt átállással.
A párom hozott ebből egy magnum palackot minap. Nem az itteni közönség igényeit szolgálja Vargáék terméke...
Én alapból nem kedvelek semmilyen szénsavas borféleséget, pezsgőt is ritkán fogyasztok. Az illata hozza a kötelezőt, a probléma az ízében van: természetesen vékony a cucc, viszont furcsán keserű is. Talán fröccsként vonzóbb lenne, úgy nem próbáltuk.
Vargáék alap olasza általában vállalható, ez kevésbé sikerült tétel.
Én tavaly nyárról nem emlékszem semmi felháborítóra (hoztunk is el valamit, talán a Lőczét), és a Sóskút-Száka-Sáfránkert trió meg az alap olaszrizling szerintem korrekt áron van a beltartalomhoz képest.
Azon kiakadtam, hogy Figulánál 5500 / palack áron adják a bort (poharaztatás is ennyi, ezt még értem), miküzben ugyanaz a Gella 2020 4790 a Zwacknál. A Sóskút is drágább, mint a kereskedőnél. Drága a panoráma-felár, meg az új terasz...
Fantázianév, tihanyi területről származik - ez volt a faszább a drágább, 7000 forintos 2018-as kékfrankosaik (2018) közül (a Szent Donátot (= Szitahegy) kóstoltuk még). A Magma picit olcsóbb, azt kihagytuk, meg a harmadik drágát (Ráta) is.
Az étteremmel kapcsolatban valami nehezen értelmezhető szöveget találtam a honlapjukon vagy faszbukjukon, miszerint nélküle jobban tudnak a boraik bemutatására fókuszálni. Ezt próbáld megfejteni, nekem nem sikerült...
A kóstoló ára pedig nyugati (terroir csomag: 7 x negyed-fél deci tetszőleges bor = 12000 Ft), ennyiért lehet ennél több bort is kóstolni akár wachaui elit osztrák termelőnél. Az is elég vicces, hogy még kifliszelet vagy némi sajt sincs benne a szolgáltatásban.
Tavaly Figuláék teraszán jártunk, ott a dűlős olaszok nagyrészt azért jobbak és az ár/érték sokkal kedvezőbb volt.
Aztán hol találták azt az Aranyházat? Eddig csak Magma, meg Parcella volt, ilyesmit nem hallottam.
Nem akarják azt a nagyon jó éttermet újra megnyitni? Vagy elment a személyzet külföldre, ne mondják már hogy mindig telt házzal mentek és veszteségesek lettek...
Kóstolón voltunk a Szent Donátnál, majd írok is róla, bár alig jegyzeteltem. Két borból hoztam is, ez volt az egyik, a másik pedig a legjobb kékfrankosuk (Aranyház).
Korábban soha nem értettem a Szent Donát olaszrizlingjei iránti felfokozott lelkesedést, amit különösen a MűvAlkeszen, J. Csaba tollában lehetett felfedezni. Ez a kóstoló sem győzött meg teljesen, különösen így, hogy az áraik teljesen el vannak szállva (ez a belépő birtokbor 3000, a dűlős olaszok és a kékfrankosok viszont egységesen 7 rugóba fájnak). Viszont most mintha elléptek volna attól a számomra taszító, neutrális, kemény, termálvizes stílustól - ez legerősebben a Csopakon látszik.
Tehát ez egy ízes cucc, nem termálos, van benne az olaszrizling mellett 15% furmint is. Birtokborhoz képest elég koncentrált, az alkohol is 13,5%, a savak szépek, maradékcukrot nem érezni. Egészen jól szerepelt a vele párhuzamosan nyitott, dupla ennyibe kerülő osztrák 2. kategóriás veltelinivel összevetve is.
Anno a (szintén vérgeci) Draskovics "Drazsé" Tibor, mint pénzügyminiszter-bűnöző, szóbeli utasításban adta ki az APEH vezetőinek a közeledő államcsőd miatt, hogy bármi áron szabotálniuk kell a jogos ÁFA-visszaigénylések kifizetését (is). Ezt a könyvelőmtől hallottam és nem akartam neki elhinni, ezért benyújtottam az aktuális import többmilliós ÁFA-jának visszaigénylésére a kérelmemet.
Ennek az lett a következménye, hogy 3 alkalommal kellett eltöltenem az egész délutánomat az APEH-székházban az októberi, legszebb süllőző időszakban, ahol egy bajszos, nagyon erősen izzadó mameluk megpróbálta az adott havi minden egyes bejövő számlámat megkérdőjelezni, ha már az importot nem tudta. Kertiszerszámmal kereskedem... képes volt megkérdezni, hogy ugyan miért vettem egy (1 db) elektromos sövénynyírót. Ekkor már hangosan felröhögtem és mondtam neki, hogy okés, hogy mire utasították, de ekkora marhaságokat lehetőleg ne kérdezzen, mert én szégyellem magam helyette és az APEH elnőke helyett.
Aztán nem volt mit tenni, fizettek, én pedig soha többé nem igényeltem vissza az import ÁFÁ-ját, inkább hagyom a faszba "lekompenzálódni" pár hónap alatt az eladások révén.
No most, ehhez azt kell hozzátenni, hogy a fideszes gépezet vezéralakjai még Drazsénél is számottevően gecibbek...
Én röviden reagáltam rá: "Jó cikk, drukkolok. A fene sem érti mi megy ebben az országban számos területen. Az megfigyelhető, hoyg a hivatalok úgy dolgoznak, mintha a józan eszüket teljesen elvesztették volna."
Ez alatt olyasmiket értek, hogy pl. a lányom hoz Ausztriából egy igazolást, amiben az ottani egészségbiztosító igazolja, hogy x éve kinn van biztosítva. Ezt bevisszük a magyar egészségbiztosítási pénztárba, ahol az ügyintéző közli, hogy majd ők hivatalosan megkeresik az osztrák biztosítót, hogy igazolja. Mondom neki itt van bélyegzővel, nem, majd ők megkeresik. A lányom által hozott papirról nézi le, hoyg melyik biztositónak kell irniuk...
Aztán kapunk egy levelet 2 hónap múlva, hogy ők másfél hónap múlva elektronikus levélben megkeresték a külföldi biutosítót (!), de mivel annak a válaszadására nincs ráhatásuk, ezért annak a válaszáig felfüggesztik ezt az eljárást...
Csak halkan szólók, hoyg az EU-ban nem lehet két biztosítása két külnböző tagállamban, illetve bámelyik hivatal bele tud nézni az elektronikus nyilvántartásba ha akar....
A végén fogyott el cérna. Sokszor van az, hogy nem a mondandót, hanem a stílust nézik/veszik figyelembe mások. Így bukik a legszebb gondolat is (ha más nem is lenne ellene).
Azért nagyjából igen - ha itt ír erről, szerepelt volna benne bicikliláncos faszkorbács, butt plug és egyebek a hivatalok dolgozói és vezetői részére. :)
Inkább azon csodálkoztam, hogy a kézműves kiáltvány megírása után összekülönbözött J. Csabáékkal, ehhez képest most ott jelent meg ez az írás.
A Béla Borászat egy imrehegyi pince, amit nem ismertem eddig. A nevét azért olvastam már, konkrétan a Borsmenta legutóbbi pinot noir-tesztjéban végzett a boruk meglepetésemre a 2. helyen (ha jól emlékszem).
Ez a bor más ambíciókkal készült: elsősorban könnyű nyári bor, illetve fröccs alapanyaga. A kövidinka sajnos korlátozottan zamatos, bár mondjuk az irsai harsánysága sem jobb. Az alkohol kevés benne, fel is szívtuk ketten pár óra alatt.
Folyamatosan próbálkozom olyasmit találni, ami hozza legalább a nálunk 6000 Ft körüli áron mért federspielek szintjét (nálam 5+ vagy 6- pont) és számottevően olcsóbb. Ez nyilván a kevésbé felkapott borvidékeken lehetséges.
A pinot blanc-jukat is próbáltam (az gyengébb), a rajnait viszont még nem.
Jól gondolod: a Lesehof a Weingut Müller Hofer(Aldi)-exkluzív brandje. Amúgy a pince helyileg a Kremstalhoz tartozik, de több területről is van boruk (Kremstal, Niederösterreich DAC, Wachau). A Lesehof borok 4-5 € között mozognak, és kb. ilyesmi (~4 pontos) mindegyik.
Az "anyavállalatnak" (Weingut Müller) vannak ettől egy fokkal jobb borai is egész jó árakon, de igazán kiemelkedő/emlékezetes (6+ pont) nincs szvsz.
