...városi CB... Már nem jellemző. Max. városi jogos vasúti, de még inkább városira semmi, behívás viszont lehetséges (érdeklődés nem vasutasok számára).
Narancssárga vasúti szakkönyv a szakképző iskolák számára: Vasúti távközlő- és biztosítóberendezések szerkezete és üzemeltetése Ilyen irányú könyvtárakban biztos fellelhető. :-)
Node az engedélykérőn alapból csak egy szomszédot tudsz hívni, legkényelmesebben forródrót elven. Kell egy kapcsoló, amivel kiválasztod, hogy melyiket (fejállomásokon nyilván egyszerűsödik a helyzet :)))) ), és akkor a bakterológust még mindig nem sikerült meginterjúvolni a világképéről. Ha van gépi engedélykérés-adás, önműködő térköz, és nincs bakter (mondjuk egy személy által kiszolgált D55), akkor ugye egyszerűsödik a világ. :)
Hogy mit láttál, meg mit nem az más kérdés. Természetesen ezeket a dolgokat csin´lahatja az automatika is, de akkor is be kell tartani a feltételeket (legalábbis amikor még én tanultam be kellett).
Azaz, ha valamilyen okbol nem tudod a föjelzöt pl. szabadra állitani (pl. kiégett az izzo), de a simán párhuzamosra kötött elöjelzö már engedélyezné a menetet, akkor komoly balhékba keveredhetnél.
Itt nem a késleltetés a lényeg, hanem a feltételek teljesülése ami ugye nem ugyanaz.
A párhuzamos kapcsolásos példám elvileg nem tartalmaz biztonsági szempontból aggályos pontot,
Sajnos többet is a kelleténél, amugy a párhuzamosra kötött jelzöket ismétlöknek hivják (ilyen is van), nem pedig elöjelzönek. (pl. ha a pálya kanyarban van akkor több jelzö egymás után mutatja ugyanazt a fogalmat (föleg a peronos állomásokon szokott elöfordulni)
És ha a vonat már az előjelzős szakaszban van, akkor nem célszerűbb inkább a főjelző visszavételével foglalkozni? (példa volt)
De célszerü, azért a vonat csak a föjelzö elhagyása után bontja (automatikusan vagy manuálisan) a föjelzö reteszét (bármilyen), de a folyamat ugyanaz marad, elöször az elöjelzöt kell visszaállitani, ha ez megtörtént akkor jön a föjelzö vöröse. Az elöjelzöt bármikor tiltora állithatod, de csak akkor lehet engedélyezö állásban, ha a föjelzö is ebben van.
Én eddig úgy tudtam, hogy egy átlagos forgalmi irodában 3 féle telefon van: városi CB ;), engedélykérő, meg a vasúti (talán az is CB akkor?), aminek a kódja xx-xx, és amire telefonkönyvet is kiadnak min. 18 évente. A többi?
Az a baj ezzel a párhuzamos (mondjuk szerintem soros jobb lenne) izével, hogy bármelyik izzó kiégése nem azt a jelzési képet adja, amit kéne. Kapsz egy zöld előjelzést egy M! állású jelzőre, mert Z-ből visszaesett... Kerülendő. Soros kapcsolásnál pedig az a gondom, hogy baromi nagy kábelhurok-ellenállásod van a bejárati jelző és az előjelző között, így azok nagyon halványan fognak világítani, sok réz kéne ahhoz, hogy ne legyen érezhető sehol sem az áramcsökkenés. Éppen azért, mert az előjelző annyira nagyon messze van, a hozzá menő fényáramkörök magasabb feszültségszinten vannak, mint a közelben található (fő)jelzők. Ez nem gond, úgyis áramra szabályoznak.
Volt egy olyan időszak, amikor egy vonal(rész) összes állomását párhuzamos kötve felfűzték egy érpárra, és ha valaki telefonozni akart, akkor erre az érpárra kapcsolt áramimpulzusokkal meghívta az összes szolgálati helyet. Az áramimpulzusok a Morse-abc-nek volt megfeleltetve, így az érpáron levő összes szolgálati hely hallotta, és ha a sajátját vélte felfedezni, akkor a saját hívójelét visszacsengetve ezt jelezte a hívó félnek, és ezek után a kézibeszélő felemelése után megbeszélték a megbeszélnivalót. A baja az volt, ami az előnye: mindenki hallotta a csengetést és a beszédet, tehát egyszerre csak két szolgálati hely tudott beszélni, illetve nem kellett mondjuk egy vonatforgalmi értesítés során minden egyes szolgálati helynek ugyanazt elmondani, mert mindenki ugyanazt hallotta. Ezt felismerve alakították ki az engedélykérő és a helyiforgalmi távbeszélő vonalakat, így szaporodtak az LB telefonkészülékek az asztalon. Majd megjelent a hármas belépő, itt egy ún. iránykulccsal kiválasztható volt, hogy azzal az egy telefonnal az ember kit akar felhívni (bal szomszéd ; vonali ; jobb szomszéd), majd a csengető kulccsal csengetett. Aztán jött a biztber szélére szerelt megoldás és a forgalmi asztal, amikor minden-egy-helyen elven úgy-ahogy rendezett formában sikerült kialakítani a távközlést. Ez már a D55 és D70 biztberekhez kapcsolódó beruházás volt. Később továbbléptek, és egész kis korrekt cumók alakultak ki, ezek jellemzően már a rendszerváltás után (legalábbis amivel én találkoztam), külső cégek termékei, beépített hívásvárakoztatással, hangrögzítéssel, hívó fél visszahívásával, konferenciahívás funkcióval stb.
Nem vagyok tul jártas a magyar szaknyelvben, de szerintem a vonali távbeszélö az (volt, ha már nincs üzemben), amikor csakis a vonal menti állomásokkal lehet kuruttyolni, azaz átvenni illetve továbbadni a vonatot a szomszédos állomásra.
az elöjelzöt csak akkor lehet állitani, ha a fö jelzö már áll, azaz nem lehet egyszerre kezelni
Nem biztosított állomás kezelőpultján nem láttam külön gombot a fény előjelző kezelésére, csak a bejárati jelzőjére, tehát az előjelzőt nem a forgalmista kezelte, hanem automatika. Márpedig ha ez így van, akkor lehet ugyan elektronikus késleltetés, csak épp nincs sok értelme. Biztosított állomásnál pedig pláne nem a forgalmista kezeli az előjelzőt (szerintem), és majdnem biztos vagyok abban is, hogy a főjelző és az előjelző fényváltása gyakorlatilag egyszerre történik. A párhuzamos kapcsolásos példám elvileg nem tartalmaz biztonsági szempontból aggályos pontot, hiszen ott is csak akkor állhatna az előjelző, ha a főjelző is. Igaz, hogy nem lenne késleltetés sem, de nem értem a logikáját a szabálynak, hogy miért kéne lennie.
Ugyanez érvényes a visszaállitásra is, alöször az elöjelzöt kell visszaállitani, majd ha ez megtörtént jöhet a föjelzö.
És ha a vonat már az előjelzős szakaszban van, akkor nem célszerűbb inkább a főjelző visszavételével foglalkozni? (példa volt)
Bonyolultabb. Alakjelzőknél meglévő cipő-zokni kezelési elvet a kolléga már leírta, de a fényjelzők áramkörei is ennek megfelelően lettek kialakítva. :)
félOFF Érdekes párhuzam egyébként, amikor az ember terepasztalt kíván építeni és egy valódi biztosítóberendezést kíván lemodellezni, annak összes szolgáltatásával, az ott meglévő biztonsági szinttel, mindennel. Ekkor rájön, hogy ami a nagyvasútnál a legfontosabb, az a modellvasúton csak dísz. Így degradálódik le a szabad fény kivezérelhetőségének szabályozása és fokozódik a vontatáshoz szükséges tápfeszültség vezérlése során támasztott elvárás. Mert míg ugye a jelzőre a szabad fény kikerülése a biztosított menet beállításának utolsó lépése, ezt már biztber szempontból csak az oldási folyamat követi, addig a terepasztalon ez egy huszadrangú, csak a műértőket érdeklő dísz, mint a peronra ragasztott integető nénike; másrészről a nagyvasúton a jelen lévő vontatási feszültség teljesen más elvek mentén és más szabályok szerint kerül a mozdonyra, mint a terepasztalon, fontossága viszont sokkal nagyobb. :-) És kiderül, hogy a legtökéletesebben lemodellezett biztosítóberendezés felesleges (sőt: alkalmatlan), innentől pedig már csak a kompromisszumkészség kérdése a megfelelő arány eltalálása a valóság és a modellüzem elvárásai között. félON
Bonyolultabb, mert be kell tartani bizonyos folyamatokat, azaz az elöjelzöt csak akkor lehet állitani, ha a fö jelzö már áll, azaz nem lehet egyszerre kezelni. Ugyanez érvényes a visszaállitásra is, alöször az elöjelzöt kell visszaállitani, majd ha ez megtörtént jöhet a föjelzö.
Juj: a pályatelefon, azaz a mézga alapvetően arra szolgál, hogy a két szomszédos szolgálati hellyel tudjon értekezni a nyílt vonalon erre kárhoztatott dolgozó: pályás, biztberes, vagy akár a mozdonyvezető. Úgy lett kialakítva, hogy alkalmas a két szolgálati hely között akár engedélykérésre is, hátha minden más megfekszik. Ott lehet felcsatlakozni, ahol fekete alapon fehér "T" betű szerepel a vasút mentén: őrházak, sorompószekrények, térközszekrények oldalán lehet látni.
A CB a központi teleppel (akkumulátorral) rendelkező távbeszélő, a rövidítés az angol megfelelőből jött. Az LB pedig a helyi akkumulátorral bíró távbeszélő rövidítése. Előbbi az, amit a köznyelv vonalas telefon néven emleget, hiszen a lakásban, házban nem szükséges hozzá akkumulátort tárolni, a vasúton ez jellemzően gépkapcsolású távbeszélőhálózatra csatlakozik. :) Utóbbi (LB) pedig a helyi forgalmi távbeszélő, az állomásközi, az engedélykérő és a vonali távbeszélő is (egy korabeli felállásban). A korszerű forgalmi asztalokon már ilyen nincs, egy kézibeszélő van, és a hozzá tartozó nyomógombokkal tudja a forgalmi dolgozó kijelölni, hogy kit és hogyan akar felhívni (mert mondjuk a szomszéd állomás felhívható országos közüzemi távbeszélő hálózaton (T-Com stb.), vasútüzemi távbeszélő hálózaton (ez a 0_+__-__, körzetszámmal bíró telefonszámos belső hálózat, ami adott esetben az 51-es előhívóval elérhető kívülről is), és az engedélykérő távbeszélőn is). A harangjelző vagy mi a frász egy régi találmány volt, amikor telefon nem, de áram már volt: a vonat közeledtét jelezte harangütésekkel, emberi beavatkozásra. Kb. ilyen harangjelzéseket tudott: páros vonat közeledik; páratlan vonat közeledik; minden vonat álljon meg. Ez vagy 9-12 harangütésből tevődött össze, a nyíltvonali őrházak falára szerelték fel, hogy a téren tartózkodó, vonatok megfigyelésére kötelezett dolgozó is tisztán hallhassa (ahogy szereltek fel az LB-khez kapcsolódóan is sok helyre csengőt a külső falakra). Ha elő tudsz ásni egy kellően régi jelzési utasítást, az biztos tartalmazza a harangjelzéseket (a legkorábbi 1907-es, annál régebbit ne keress :)) ). Ahol nem légvezeték van, ott leástak a földbe és 80 centi mélyen vezetik, földkábelben a jelet. Ahol több jelet kell vinni, mint amennyi egy oszlopon egészségesen elfér (mondjuk a szakaszkapcsolók működtető jeleitől kezdve a biztosítóberendezés távvezérlő jelét is), ott szokás optikai kábelt kihúzni, ezzel egyrészt elejét véve a kábellopásnak, másrészt pedig jóárasítani a táv- és hírközlést, adatátvitelt.
Skacok, adott egy nem biztosított bejárati jelző, és annak előjelzője. Nagyon nagy eretnekség lenne azt feltételezni, hogy a kapcsolás megoldható úgy, hogy a főjelző vöröse egyszerűen párhuzamosan van kötve az előjelző sárgájával, ill. a főjelző sárgája az előjelző zöldjével? Vagy bonyolultabb a dolog?
Csak úgy... Rheineck-SBB (St.Margrethen és St. Gallen között) volt bizber bezárva az állomás előtti verandában. Egx-két ablak is ki van ütve. <br> <br>
Távközlősök vezetéke. :) CB és LB telefonok és hasonló kütyük drótjai. Szokott rajta futni az engedélykérő távbeszélő és a vonali távbeszélő érpárja és a menetirányítóhoz futó forródrót is. Jópár évvel korábban a harangjelző drótjai voltak a porcelánon. :)
Ez TEB topik? Az E betűnek van topikja, de a T-nek nincs. Itt on? Mi ez a rengeteg vezeték, mire használják őket? Igaz ez két vonalé, az egyik vonalra 6 vezeték megy, a másikra meg a többi sok.
Nah én is valami ilyesmire gondoltam. De nem egyedi eset volt, mert vagy 4-5 vonatot vártam/fotóztam ott az átjárónál. És mindegyiknél hasonló volt a helyzet.
Dehát csak nem kell minden vonatnál kézzel csukni a sorompót...
Nah de azért ennyire nem lehet lassított felvétel. A Dominonál amint átment az utsó tengely is a szigetelt sínen, már nyílt is fel a rúd. Itt meg már a vonat jó 100 méterrel arébb haladt, átment azóta már több tengelyszámlálón és a sorompó még mindig zárva.
2008.07.27 Szajol