A múlt héten nem voltam itthon. Szoktam leskelődni, olvasgatni a galamb.hu csetet. Időnként be is szoktam szállni a beszélgetésbe. Utoljára talán a svédeknél élő Sancikával cseréltünk eszmét, ja meg a Pintér Laci bácsi ugrott az Aarden formájúnak említett galambjaimra. Az Athéni temetőbe azért jó hogy nem küldtem galambot.
Ebben van némi igazság. A szelekciónak a mai viszonyok között erre is ki kell terjednie. A galambnak a tájékozódás javára a radarok sugárzását figyelmen kívül kell hagynia. Pontosabban olyan galambokat kell tenyészteni amik kevésbé érzékenyek, esetleg immunisak a radar sugárzásra. Mire ez sikerül, addig sok jó galamb fog elveszni.
Brüsszelbe 6 db-ot küldtem, Wiesbadenbe 5 db-ot. Ja, vasárnap még jött egy Wiesbadenből, 15.58-kor, az előző napon 17.51-kor megjött galambnak az apja.
Nem vagyok elkeseredve, sőt. A tagszövetségben versenyző hiper-szuper galambokkal rendelkező Derby király galambásznak Brüsszelből egy darab se jött haza.
Attol, hogy ezt megnezi valaki nem kap kedvet, egy pesti buszmegalloban is hasonlokat lat a laikus... de amikor reggel kinyitod a galmbjaidat es azok kirepulve mind nagyobb es nagyobb korket ronak a kornyeken... akkor, attol a tudattol, hogy ezek ugyis visszajonnek, szinte barhonnan visszajonnek, attol megjohet az ember kedve...