"Az ország első Mesemúzeum-és Meseműhelye 2012. szeptember 30-án nyitja meg kapuit Budapesten, a Döbrentei utca 15. szám alatt felújított műemléki épületben. Mesemúzeum Kányádi Sándor ötletére"
"nincs olyan család, melynek legalább egy tagja az említést ki ne érdemelné... s az ilyenre nézve pedig érdekes ismerni azt a fát , mely azt termette..."
Csak egyszerűen dühít, amikor úton-útfélen ezek jönnek szembe a facebookon, és a drága ismerősök még meg is vitatják, hogy ehhh, mecsoda nagyszerű kép, mekkora zseni ez az iksz ipszilon hogy így rábukkant, vajon hogy csinálta. Iksz ipszilon meg kushad a fűben és hallgat.
Egyszer egy ilyennel civódtam egy darabig, nem nagyon értette, miért illene jeleznie a forrást. Tamási Miklós azt mondta, hogy nincs ideje és ereje ezekkel foglalkozni (ami érthető), úgyhogy én csak annyit tudok tenni, hogy nem lájkolom az ilyen oldalt.
Én a "familysearch" honlapról beszélek, ahol szép nagy anyag szerepel, de csak fel van oda hányva, nehéz keresni benne, mert nincs tartalomjegyzéke, gyakorlatilag rendezetlnen.
De mindezen túl rettenetesen lassú is, egy-egy oldalt mostanában percekig tölt le, az elvárható 1-2 másodperc helyett. Így aztán jelenleg semmire sem alkalmas.
Amikor náluk jártam (sok éve), azt mondták, a környező országok engedélyével most terjesztik ki a közreadhatósági korszakot a nekem legérdekesebb időszakra, a XX. század elejétől máig, benne a polgári anyakönyvekkel is.
Amúgy meg - mecsoda kölönbség, hogy manapság annyiféle kórságban lehet meghalni. Olvastam nemrég egy reneszánsz főúrról, Vespasiano Gonzagáról. „Az úr magához szólította a feleségemet. Hirtelen vitte el a szélhűdés, anélkül, hogy akár egy szót mondhatott volna” – írta nagynénjének, Giuliának 1559. november 9-én. Pedig valójában ő fojtotta meg. Khm. :)
>A négyből csak egyről tudom, hogy mikor, nála a helyszínt is hamar előkotornám,
Amatőr családfa kutatóknak indulásként javaslom a mormonok adatbázisát. Az ilyen irányú ténykedésük közpntja a Budakeszi úton van. Megmondod a környéket és a kb. korszakot, meghozatják a mikrofilmeket azokról a templomi anyakönyvekről, határtól függetlenül, aztán keresgélhetsz. Készségesek és ingyenesek.
Amellett, hogy a célod felé visz, remek móka is. Egyes anyakönyvekben a halálozás oka oszlopának felirata: "Nyavaly"
Máshol egy faluban tizenöt éven keresztül mndenki köhögésben halt meg.
A kilencvenes évek elején megkértem mindkét nagyanyámat, hogy írják le, amiről mesélni szoktak, mert a szóbeli hagyományozás megbízhatatlan, mindig ugyanazok a - habár egyre kerekebb - sztorik jönnek elő, de a leszármazott sosem tudhatja, hogy most tulképpen ki kinek a kicsodája, hányban is járunk, stb. Két fontos tanulsággal szolgált a projekt: hogy az emlékezők ilyenkor ugyanazt a "nagy sztorit" szeretnék elmesélni, legfeljebb kitöltik a réseket új információkkal, igaz, ezek a leszármazottnak óriási kincsek; másrészt, hogy halálos pontossággal döntenek arról, mit rögzítsenek és mit ne. Azóta van, hogy mindennél jobban érdekel az elhallgatott történelem... :)
Világnézeti különbség van itt, kérem: szerintem egyáltalán nem fontos (senkit nem fog megváltoztatni, nem lesz belőle másik ember, nem ad hozzá semmit), csak nagyon izgalmas.
Csodálom, hogy a leszármazottakat érdekli a családfátok. Azt tapasztaltam, hogy bármilyen régi történet meghallgatásához sincs sok türelmük, nem érnek rá ilyen ósdi dolgokra.
Hű, ez még nagyobb munka, mint gondoltam, és még izgalmasabb is. Igazán le a kalappal, nem csak a kitartásért, hanem azért is, mert ilyen szépet tudtok a gyerekeknek adni.
Amikor elkezdtük (kettesben a családfővel) volt néhány üres, francia kockás A/3 (félbehajtott)
papírunk, egy temetés utáni összejövetelen, ahol a családfő élő rokonságának mintegy a fele volt jelen.
Az élők kikérdezése után (több hónapig tartott és utaztunk néhány száz km-t) volt 15-20 oldal teleírt papírunk és néhány dokumentum fénymásolata.
Az utána következő 2-3 év során a MOL -ban (Magyar Országos Levéltár) végignéztünk kb. 250 ezer mikrofilm képkockát, utaztunk az országban újabb néhány száz kilométert, végig bogarásztunk két tucat temetőt, leveleztünk éveken keresztül a radixindex családtörténet kutató levelező listáján 2-300 sorstársunkkal. Ami a családfákat, ösfákat illeti, nagyjából addig jutottunk, amennyi a honlapról kiolvasható és ezután megnyugodva abbahagytuk. :)
A gyerekeink, unokánk kíváncsiságát - a nyomtatott anyagokkal és az albumokkal, amiket kézhez kaptak, - kellőképpen felkeltettük és valójában ez volt a cél.
Mire idejük és módjuk lesz folytatni, valószínüleg már a szobából sem kell kimozdulni hozzá.
Azt biztos tudod, hol és mikor születtek a nagyszülők
Nem. A négyből csak egyről tudom, hogy mikor, nála a helyszínt is hamar előkotornám, de a többiről semmi. Épp a múlt héten említettem valahol, hogy az apai nagyapámnak még a nevét sem tudom. (Ami azt illeti, az apai nagyanyám lánykori nevét is meg kéne kérdeznem anyámtól, hátha tudja - mi mindig csak a második férje vezetéknevén említettük otthon.)
Ha gondolod, szívesen összehozlak profival, ahogy ismerem, boldogan ad néhány orientáló tanácsot.
Köszönöm, de még nem érzek magamban elég indíttatást, hogy belevágjak. Tudom, tudom, igazatok van - majd egyszer egy találkozón elmesélem, hogy miért.
