Keresés

Részletes keresés

andzsin Creative Commons License 2000.01.31 0 0 408
Kosz a cimet. dr. Arató hosszabb ideig kulfoldon tartozkodik, ezert egy masik atert sikerult elerni, remeljuk az is jo /Molnar Karoly/.
nori Creative Commons License 2000.01.31 0 0 407
Városkapu Ambulancia
337-64-29
1057 Kecskeméti u. 11. I.em. 7.
Nem tudom, rendel-e ott, de meg tudják mondani
nori
Előzmény: andzsin (406)
andzsin Creative Commons License 2000.01.31 0 0 406
Tudja valaki véletlenül, hogy hol es hogy lehet dr. Arató Mihályt elérni? SÜRGŐS!!
Kösz a segítséget.
ujfalusi Creative Commons License 2000.01.27 0 0 405
Kedves Ghanima és stewe!

Köszönöm, hogy ilyen gyorsak voltatok. Jó érzés, hogy vki figyel rám. Ma ki vagyok megint, ezért nem is igazán tudok írni. De köszi mégegyszer. Visszajövök.
ujfalusi

stewe Creative Commons License 2000.01.26 0 0 404
üdv a topicban kedves ujfalusi!

amiket leírtál, az szerintem is aggasztó, bár annyiban vitáznék ghanima kedvesemmel, hogy "a miért érdemes élni" kérdésre nem igen adott választ, és bizony ha ez valakiben így merül fel, annak már nehéz is lesz meggyőző érveket találni. Én spec úgy vagyok ezzel, hogy nem is próbálnék ezügyben okosságokat mondani, mer vagy látja vki, vagy nem. Persze ettől függetlenül én is azt gondolom, hogy élnünk kell még akkor is, ha nem igen látjuk értelmét, mert vannak feladataink, amit el kell még végeznünk és persze családtagjaink és barátaink, akiknek szükségük van ránk.(na lám, akkor mégis van értelme élni???-))
mindenesetre a gyakori hangulátváltozások és energiavesztések elég jellemzőek, és ugyan mi itt nem vagyunk szakemberek többségünkben, de sok minden tudunk már ezekről a dolgokról.
szóval kedves ujfalusi, ez több mint gyanus, irány az orvos, esetleg ógus!!!
és vigyázz magadra! várjuk a további híreket felőled!
stewe

Előzmény: ujfalusi (402)
Ghanima Creative Commons License 2000.01.26 0 0 403
Szervusz, kedves ujfalusi!
Jó, hogy benéztél, majd jól összedugjuk virtuális fejeinket, hátha tudunk kigondolni valami értelmeset és használhatót :-)
A legfontosabbnak így elsőre azt gondolom, hogy nem érdemes nem élni. Úgy vélem, hogy azért gondolsz talán erre, mert eddig nem érzett dolgok történnek veled, amelyek megrémítenek. Ez pedig szerintem természetes, hiszen annyira eltérnek korábbi érzelmi életedtől. Viszont talán érdemes utánuk "nézni", végiggondolni, hogy milyen okok hozhatták létre azt a helyzetet, amelyikben érzéseid valamiért két véglet között képesek csak ide-oda száguldani. Talán lassanként előtérbe kerülni érzel valamilyen gondod, ami mostanra számodra kezelhetetlenné vált? És a kilengésekkel éppen megoldásokra próbálsz lelni, majd elijedsz tőlük és a másik véglet felé fordulsz? Család, munkahely, egészség? Csak találgathatok, ha szabad. Nem vagyok -lógus, de kommunikációelméletből tanítottak nekem ezt-azt: hogy ne mondjam nagyképűen, tanultam ezt-azt - lehet, hogy így viszont álszerénynek látszom??? :-); és ennek alapján azt találom, hogy mintha ki is bukna belőled, hogy létezik ilyesmi, hiszen azt írod: "...arra a ... kiváltó dologra". Az, hogy igyekszel összeszedni magadat, és/vagy nem az igazi gondokról szólsz, számomra ismerős. De ebből én nem szeretném levonni azt, hogy te biztosan depes vagy, viszont téged is arra bátorítanálak, hogy a korábban itt alább leírt valamelyik helyre először telefonálj oda, mert azért abban biztos vagyok, hogy valamilyen szintű orvosi segítség csak jót tehet, amellett, hogy itt is beszélgethetünk, gondolatokat cserélhetünk.
Azt mindenesetre elmesélem neked, hogy a kaméleon jelző magammal kapcsolatban nekem is sokszor jut/ott eszembe: gyakran voltam és még ma is gyakorta van olyan érzésem, mintha föl kellene mutatnom magamról minden alkalommal valami olyan képet, amit az épp ott levő másiknak!_megfelelőnek gondolok - ÉN. Na, ezt pl. kivetítésnek nevezik, hiszen, ha nem vagyunk ilyen állapotban és gondolkodunk kicsikét, akkor belátjuk, hogy a másik helyében és fejével próbálunk gondolkodni miközben lehet, hogy "Gondolta a fene! (Arany János, ugye).
Persze emögött biztosan ott van, legalább is nálamnál úgy érzem, hogy igen, az önértékelés zavara is. Az is igaz viszont, hogy bizonyos mennyiségű és minőségű hasonulásra a társadalomban élő valamennyi embernek szüksége van, hiszen bizonyos szintig összecsiszolódva vagyunk csak képesek azt életben tartani. De nagy kérdés, hogy milyen mélységig, milyen korunkban, milyen ráhatások nyomán, milyen eszközökkel csiszoltatunk egymáshoz!! Vannak ezek között olyanok, amik saját magunktól is függenek, de olyanok is, amelyeknek bizonyos mértékig csak megfelelnünk lehetséges, az egyén sérülés nélkül nem hághatja át a már megszületése előtt kialakult szabályokat (pl. illem, kultúra, gazd.-i, pol.-i nyomás).
A macskába! Kissé "elmentem" szociológiába és szoc.pszichológiába, remélem, nem baj?! :-))
Tehát: magadtól ne is szedjél semmit, se mások tanácsára, mert mindegyik szer mindenkire másképp hathat (nem dadogok!!), okvetlenül keress orvosi segítséget és ha az első-második-harmadik kísérlet sem bizonyul sikeresnek, akkor sem szabad abbahagyni a keresést, hiszen a lelkiéletünk bonyodalmait még magunk sem tudjuk - mint érezhetjük... - egykönnyen nemhogy kibogozni, de megismerni őket, hát még másoknak kiadni, és az ő tudásukban reménykedni. Hiszen amit tudatni szeretnénk mással, az óhatatlanul valamilyen mértékben már a kimondás aktusával kissé vagy jobban más lesz, mint amit érezni vélünk!
(Tudod, volt az a gyerekkori játék, a súgjunk gyorsan a másik fülébe egy szót, ami a sor végére érve gyakorta egészen más lett!) Mennyire ez a helyzet, amikor aggódunk, esetleg félünk, vagy tudati szinten nem is jelenik meg rosszkedvünk oka vagy okhalmaza. De mindenképpen jó próbálkozni azzal, hogy megközelítsük és próbáljuk megérteni őt/őket, hogy ne féljünk tőlük, hanem a végén rájöjjünk valamilyen megoldásra!
Van az a magyar mondás, miszerint jobb félni, mint megijedni. Sajnos ez egyike a téves népi okoskodásoknak: ugyanis "a félelem megeszi a lelket", és ez igaz! A megijedésnek viszont épp az a feladata, hogy figyelmeztet minket arra, ha baj közeleg, vagy oson a hátunk mögött.
Te most egyrészt meg vagy ijedve, de már tettél is valamit azért, hogy bizonyos fajta félelmet meg tudjál szüntetni, és ez jó!! :-))
Megkísérelem holnap behozni magammal és bepötyögni ide "életrajzíróm" :-)), Frank Herbert klasszikus és szerintem nagyon jó idézetét a Bene Gesseritektől, illetve "apámtól", amely a félelemről szól, remélem, nem felejtem el.
jobbakat kívánok,
üdv,
Ghanima
Előzmény: ujfalusi (402)
ujfalusi Creative Commons License 2000.01.25 0 0 402
Üdv. Mindenkinek!
Benéztem hozzátok, és úgy érzem itt a helyem.
Röviden: állandó hangulatváltozásaim vannak, hol nagyon jó kedvem, hol annyira rossz, hogy arra gondolok nem érdemes élnem. Nem tudok figyelni a munkámra, a családomra csak arra a jó v. rossz dolgot kiváltó dologra, ami a hangulatváltozásaimat okozza. Nem szedek semmit, és mások nem veszik észre ezeket a kilengő hangulatváltozásokat. Amolyan kaméleonként, mások előtt összeszedem magam, vagy nem az igazi problémáimat hozom elő. Ez depresszió? Vagy mi? S.O.S.!
Klassz a topic.
ujfalusi
Ghanima Creative Commons License 2000.01.21 0 0 401
Halacska!! Emil ment!
minden jót,
üdv,
Ghanima
Ghanima Creative Commons License 2000.01.21 0 0 400
Koko123, kedves!
Valahol alább írtam, hogy első lépésként - és ingyen! - nem célszerűtlen elmenni a kerületi ideggondozóba, vagy telefonon beszélni velük, hogy ők mit tanácsolnak. Ha nem szimpatikusak, akkor talán próbálkozz az OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) ambuláns részlegénél - telefonszám vagy alább, vagy a telefonkönyvben. Azt hiszem, a Klinikáknak is vannak ambuláns részlegei és mindenki, aki biztosított, oda is elmehet.
Ha fizető -áterre van szükséged, egyrészt ezeken a helyeken is tudnak mondani, de stewe is felajánlotta már nehány topik-írónak, hogy emilez nekik neveket, tehát esetleg emiljél neki.
üdv, és jobb legyen!
Ghanima
Előzmény: Koko123 (394)
Ghanima Creative Commons License 2000.01.21 0 0 399
.Tito, kedves!
Keress rá rahell nevére és emil címére, ő cihológus hallgató, ha valaki, akkor ő talán tud írni valami tájékoztató jellegűt.
Remélem, sikerülni fog, szomorú volna, ha elvesztegetett időtöltés lenne ez a három félév. Bár a tudás az övé marad!!
üdv,
minden jót,
Ghanima
Előzmény: .Tito (398)
.Tito Creative Commons License 2000.01.17 0 0 398
Csajok,
OFF
Nem tudok ennel jobb forumot megkerdezni, itt azert van nehany jolertesult...;) Milyen felsootatasi intezmenybe tudnak atvenni a paromat, harom db elvegzett Barczi Gusztav felevvel +befejezett pszichologiai szakkollegiummal? Erdeklodes ofcoz pszichologia, es hatarteruletei.
Jelige: "Ne kelljen mindent elolrol kezdeni."

Koszi
Tito

Előzmény: stewe (397)
stewe Creative Commons License 2000.01.17 0 0 397
halacska kedves!

ez a történet valóban aggasztó4-(((
ahogy kitűnik, depresszió és pánikbetegság egyszerre lépett fel,plusz nyilván egy sereg valódi kudarc. A "valódi" jelzőt azért írtam oda, mert a betegség egyik jellemzője, hogy mindent kudarcnak és szörnyűségnek lát az ember, azt is, ami nem is oly rémes, és könnyen javítható. Persze bizonyos tényeket hiába csűrünk, azok léteznek, max az elviseléséhez a változtatáshoz kell a segítség. Márpedig itt segítség kell, szerintem ezt csak gyógyszeres kezeléssel és terápiával együttesen lehet javítani. Ha gondolod, ajánlok jó -átert, bár az pénzbe kerül.
stewe

Előzmény: Halacska (392)
Törölt nick Creative Commons License 2000.01.14 0 0 395
Üdv mindenkinek

Nem részletezném a problémáimat, de a lényeg az hogy nagyon ki voltam kattanva 97-ben, pánikos rohamok, erős depresszió meg ilyesmi.
Végigjártam ezer csicsológust, felírtak mindenféle szart, először xanax, aztán seropram és sorolhatnám. Egy ideig elhittem, hogy ezek segítenek, de nálam spec nem jöttek be, sőt a seropramtól olyan rosszul lettem, hogy aznap mikor először bevettem az ügyeleten kötöttem ki.
A legnagyobb baj számomra az volt, hogy nem tudtam már hinni semmiben hogy segít, mert az orvosok csak dumálnak, a gyógyszerektől csak kába lettem de javulás nulla. Aztán végső kínomban, elkezdtem gyógyteázni. Ezen előtte röhögtem, mondván ha a gyógyszer nem segít akkor ez a fű szart sem fog érni. Aztán, veszteni valóm nincs alapon, elkezdtem egy kúrát. Nem valami idióta természetgyógyász hatására hanem magamtól, mert rájöttem csakis ÉN tudok magamon segíteni.
Nem ragozom, fél év alatt fokozatosan rendbe jöttem, először "csak" az alvás ment jobban aztán a közérzetem is egyre jobb lett. Ma már semmi bajom, nyoma sincs az egésznek /illetve a vírusoktól még mindig baromira félek :)/ de ezen kívül semmi. Szóval csak javasolni tudom, bár lehet hogy nem maga a fű segített, hanem a hit hogy ez majd meggyógyít, de végülis tök mindegy.

Koko123 Creative Commons License 2000.01.14 0 0 394
Hello!

Tud valaki ajanlani egy jo atert, akihez beutalo nelkul is lehet menni? Nev, cim, telefon, valami.

Koszi!

Koko123

Ghanima Creative Commons License 2000.01.14 0 0 393
Kedves Halacska!
Jó, hogy írtál! :-)
Kinyomtattam leveledet és gondolkodom felőle. Mindenesetre az első lépés már megtörtént, lehet, hogy botladozó, lehet, hogy ügyetlen, vagy félénk, de hiszen "már a régi kínaiak is azt mondták" :-), hogy a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik!
Nagyon örülök neki és már fogalmazom a válaszomat, de itten dolgozni is köll :-(. Azt hiszem, hazaviszem magammal és alszom rá egyet, jó? :-))
Vigyázz magatokra, a viszontírásig
üdv,
Ghanima
Előzmény: Halacska (392)
Halacska Creative Commons License 2000.01.14 0 0 392
Egy fiatal lány 1 gyerekkel. A tünetek: Nagyon rossz gyerekkor -(alkoholista apa), változtatni képtelen (nemtörődöm) anya. Szar gimnázium (azóta is rémálmok gyötrik töle). Sikertelen továbbtanulás. Nulla barát, nulla ismerös, nulla állás egy "gyenge" férj egy idegtépő gyerek. Nincs életcél, önbizalom ,kitartás. "Nekem semmi sem sikerül"- hiszi(és eddig sajnos nagyjából igaza van). Tanulni képtelen - nem bír odafigyelni, koncentrálni. Nem mer emberek közé menni (még a közértbe se egyedül). Teljesen reménytelenül ül otthon és emészti magát. Sok öngyilkossági gondolat. Egy lógusnál voltam vele, de kiábándítóan szar (pl. figyelmetlen) volt, kb. 5 alkalom után otthagytuk. Másikhoz ezek után nem is menne. Gyógyszer segít? Azt írta valaki, hogy a szerrel visszaállt a régi énje , de ha nincs régi én? (legfeljebb ált.iskolai korból). Egyáltalán depi, mánia, vagy egyéb?? Talán egy drasztikus környezetváltás(külföldön mit kezd magával?) segítene -de ha nem, még roszabb lehet??
Előzmény: stewe (391)
stewe Creative Commons License 2000.01.09 0 0 391
halacska kedvesem!

hát csak irogassál nyugodtan, ha épp "olyanod" van...
mi itt mindent meghallgatunk, mindenre kaphatsz tanácsot-)))
persze ettől nem gyógyulsz meg ripszi-ropszi, de egy fokkal tutti jobb lesz!
és hát errefelé már 1 fok is sokat jelent!
páááá,stewe

stewe Creative Commons License 2000.01.09 0 0 390
halacska kedvesem!

hát csak irogassál nyugodtan, ha épp "olyanod" van...
mi itt mindent meghallgatunk, mindenre kaphatsz tanácsot-)))
persze ettől nem gyógyulsz meg ripszi-ropszi, de egy fokkal tutti jobb lesz!
és hát errefelé már 1 fok is sokat jelent!
páááá,stewe

Ghanima Creative Commons License 2000.01.04 0 0 389
Kedves Halacska!
Szó sincsen topic-halásról - sajnos és hál' istennek!
Sajnos amiatt, hogy a depresszió továbbra is sokakat nyúz és teszi tönkre saját és a körülötte élők életét. Hál' istennek viszont talán azért, mert itt - mint te is tetted - megtudhatjuk/tuk a másikról/tól, hogy nem vagyunk/voltunk egyedül, és ez segíthet többet vagy kevesebbet saját magunknak a baj felismerésében. Bátoríthat az orvoshoz fordulásban, hiszen a nyavalyás előítéletek miatt még mindig sokan nem mernek/ünk/tünk segítségért nyúlni, mivel ebben az országban rengetegen még mindig azt mondogatják, hogy
1. ne hisztizz,
2. vegyél erőt magadon,
3. csak az depressziós, aki unatkozik...
4. pszichiáterhez csak elmebetegek járnak
és ezek változatait.
Ha gondolod, ide teljesen nyugodtan írjál, láthatod, nem vagy egyedül - sajnos és hál istennek
:-))
üdv,
Ghanima
Előzmény: Halacska (388)
Halacska Creative Commons License 2000.01.03 0 0 388
Elolvastam az egészet. Tetszett. Érdemes még hozzászólnom, vagy meghalt tényleg a topic??
Előzmény: stewe (387)
stewe Creative Commons License 2000.01.01 0 0 387
köszi,köszi!

hát tényleg szép kis gazdi vagyok, hogy má megint másnak kell mentenie...
Nem baj, egy depis toppicban lehet a tgazda passzív időnként.
Ez már csak azért is indokolt volt, mert ismét lakhelyet változtattam, ami egy mérhetetlen depi és már-már idegösszeropp időszak végén következett be (dec 5. )
Egy hét megnyugvás után folyt. minden előlről..
Aurorix elkezd majd 3 hét után abbahagy, átert leváltja ogus stb...
Szóval szép az élet tralala!!!
Legyetek feljebb ebben az évben!!!
stewe(aki újra megtalálta elhagyott topicját).

Előzmény: Antonievics Hemond (386)
Antonievics Hemond Creative Commons License 1999.12.30 0 0 386
topicmentő kísérlet No. 1
És boldogabb új évet mindenkinek.
sallustius Creative Commons License 1999.12.03 0 0 385
Kedves keson_ero. Lehet, hogy Ghanimanak van igza, és te igazából pánikos vagy. Nekem pánikom volt, egy kis depivel fűszerezve. Bár ezt így nem lehet megállapítani. Az, hogy a leszokáskor ilyen izzadás, és egyebek vannak, nálam is volt. Pedig én nagyon kicsivel csökkentettem, az elején 0,25-el, aztán pedig 0,125-el. De bármikor is csökentettem, mindig volt 2-3 álmatlan éjszakám - meg remegés és egyéb finomságok. Egy idő után már nem törődtem vele, mert ha ez is együtt jár vele, hát legyen, igaz nagyon szar volt. Amikor teljesen abbahagytam - két és fél hete, nagyon paráztam, hogy most jön a vég. Aztán csak a fentiek voltak, meg múlt héten egy kisebb rosszullét, ami miatt egész éjszaka a TV előtt ültem, és úgy próbáltam aludni, de azóta minden a legnagyobb rendben. Leszámítva azt, hogy szinte minde éjjel rémálmaim vannak, de erre azt mondta tegnap a csihológus, hogy a tudatalattim garázdálkodik megint, mert nincs, ami elnyomja. Állítólag egy-két hét és javulni fog ez is. Én reménykedem, nincs más választásom. Tényleg javallom, hogy jövő héten menj el egy jó áterhez, ő majd megmondja, mi is van, meg mi nincs.

Üdv,
sallustius

P.S.: Engem is kiegyensúlyozott lénynek tartottak, mindaddig amíg rá nem jöttek, hogy minden vagyok, csak kiegyensúlyott nem - erre legkésőbb akkor jöttek rá, amikor meglátták, hogy napi 3 adag nyugtatót, és egyéb gyógyszereket nyomatok magamba. Ezt nekem is nehéz volt benyelni, de ez egy másik sztori.

P.P.S.: Az meg ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak arról, hogy te elmész a lélekkurkászhoz, meg a lélekgygógyászhoz. Aki emiatt gúnyolódik, csak azért teszi, mert neki is el kéne menni, csak éppen nincs elég mersze hozzá, ezért kompenzációképpen téged szívat. Hány ilyennel találkoztam... ma már elküldöm őket a *****ba.

Előzmény: keson_ero (382)
Ghanima Creative Commons License 1999.12.03 0 0 384
stewe, galambom!
Csak hogy "megnyugtassalak", a karácsonyi időszaktól én is aggódom, de lehet, hogy az idén azért aggódom, hogy fogok-e aggódni :-)) Na, tényleg jobban érződöm magamat, ihaj!
De a karácsony engem eddig mindig nagyon meggyűrt. Emlékszem egy teljesen hisztériás karácsony délutánra valamikor 81-82 körül, amikor pedig már nem voltam csitri..., egyszerűen üvöltözve ugráltam az ágyon és számonkértem az anyámon, a szerencsétlenen, hogy nekem miért nem volt apám, miért hazudott nekem és hogy milyen gyűlöletes a magyar típusú karácsony este, 24-ike, ahol és amikor mindenkinek áhitatosan otthon kell szipognia a szűk, (nálunk, ugyi kétszemélyes) családdal együtt. Aztán magamra zártam a szobám ajtaját és nem akartam semmit sem csinálni... Miután szétköltöztünk inkább én tettem nála rövid látogatást karácsony estéin, és ezekről mindig hazaindultam egy-két óra /nekem/ kínlódás után, hiába nem volt tömegközlekedés, csak az éjszakai járatok. Volt, hogy az Örs vezért terétől gyalog indultam kifelé este tíz körül, mert arrafelé nem volt éjszakai busz, taxira nem akartam költeni, és gondoltam, kipróbálom, mennyit ér a szeretet karácsony éjjelén: lesz-e, aki megáll az autójával, hogy elvihet-e ebben a hóesésben... Nem volt nagy forgalom, mondanom sem kell, de azért bizony jócskán kigyalogoltam magamat, mire megállt egy almazöld Skoda, amiben négyen ültek, de azt mondták, hogy én csak ne gyalogoljak tovább, elférünk, ha szűkösen is.
Hát ez nagyon jólesett.
Amióta meghalt anyám, azóta hol könnyebb, hol rosszabb a karácsony, van egy "pótanyám", aki elvesztette társát, hozzá szoktam elmenni most már hagyományosan, aztán úgy este 10-re hazaindulok, és kihirdettem nehány azon fiatal barátomnak, akik ugyancsak utálják a rántott halas áhitatot, hogy szabad a vásár, mindegyik eljöhet hozzám. Ennek sikere szokott lenni, jókat dumcsizunk, iszogatunk, zenét hallgatunk, aztán aki akar aludhat is vagy hazaballag hajnaltájt.
Hmm, egészen elérzékenyültem, elnézést, hogy off voltam.
búcsúzom a hét végére mindannyiatoktól is,
jobbakat kívánok,
üdv,
Ghanima

Előzmény: stewe (383)
stewe Creative Commons License 1999.12.03 0 0 383
Kedveseim!

Mint topicgazdi szégyenkezem itt, mert régóta nem írtam ide. Azért mindig elolvasom, de sajna mostanság annyira szaródok, hogy a netet is kissé hanyagoltam, mer nem volt ahhoz se kedvem...(((
Köszi Ghanimának, hogy anyája lett a topicnak, úgyláccik tényleg jobban van. Sajna ahogy közeleg a Karácsony, stewe úgy mászik egyre lejjebb...(Ti a kétfelészakadászat ilyenkor tetődzik lelkileg és ilyenkor padló...)
Na nembaj, megyek mingyá áternénihez és kérek valami gyogyit...(ártani legalább árt) jaj bocs, semmi negatívum, éljen a pozitív thinking!!!
stewe

keson_ero Creative Commons License 1999.12.03 0 0 382
Kedves Ghanima, Sallustius, Nori, nagyon jólesik, hogy ilyen gyorsan válaszoltatok és törődtök velem.
Három éve 2 x fél 0,25mg-os Xanax-szal kezdtem, erről már magamtól emeltem az adagot amikor szükségét éreztem, egészen 3 x 0.25mg-ig. (Van egy másik orvos a háziorvoson kívül, aki felírja, azt mondta, hogy nem lehet rászokni és ez olyan minimális adag, hogy még kisgyerekek is szedhetik). Onnan vettem észre a függőséget, hogy ha néha elfelejtettem bevenni, szabályos elvonási tüneteket észleltem magamon (legalábbis azt hiszem, ilyenek lehetnek: remegés, izzadás, majdnem elájultam).
A háziorvos segítségével kezdtem csökkenteni, de fél év alatt is csak a délit tudtam kihagyni.
Egyébként én is azt hiszem, hogy nem igazi depresszió ez, csak valahogy sokminden nem úgy sikerült az életemben, ahogy kellett volna és mostanra halmozódott ez fel. Egyébként azt hiszem, a környezetemben, munkahelyemen ezt nem is sejti senki, abszolút rendezett, kiegyensúlyozott lénynek tartanak.
Még nem volt időm végigolvasni a topicot, de majd megteszem.
Köszönettel
keson_ero
Ghanima Creative Commons License 1999.12.03 0 0 381
Kedves keson_ero!
Örülök /egy frászt örülök... :-)(, annak, hogy gondod van/, hogy sikerült összegyűjteni a bátorságodat és ideírni nekünk!!! Ezt szerintem nyugodtan számítsad gyógyulási első lépésnek. A második viszont valóban az kellene hogy legyen, hogy sallustius tanácsával is egyezően menj el egy -áterhez. Talán további bátorsággyűjtéshez tud segíteni, ha megkíséreled elolvasni a topicba eddig írtakat /ha eddig még nem tetted volna, netán ;-)/.
A Xanax nem játékszer, nagyon galád dolgokat tud művelni, ha nem tartják be az orvos által hozzáadott adagolást, de szerintem sem szabad ezt egy háziorvosra bízni, mert egyáltalán nem biztos, hogy ért hozzá!
Nekem, az egyszerű, mezei, ám gyakorlott depisnek, úgy tűnik, mintha nem is annyira dep. lenne benned, hanem pánikbetegség inkább! De ezt kizárólag csak azért gondolom, mert nekem a szívemmel sohasem volt bajom, meg torokszorító érzéseim sem. Kivéve_amikor_ rosszul 'bántam' a Xanaxszal... (története valahol a nyár vége felé, itt alant olvasható).
Egyébként miből érzed úgy, hogy rászoktál a Xanaxra? Mennyivel kezdted három éve, hiszen amennyire én tudom, a napi 2x0,25 mg az nem valami sokabb.
jobbant kívánok, írjál okvetlenül és végy még 5 g bátorságot,
üdv,
Ghanima
Előzmény: keson_ero (378)
sallustius Creative Commons License 1999.12.03 0 0 380
A 2*0,25mg nem egy hatalmas adag, de ekkora adagnál is fennáll a hozzászokás veszélye. Csak, hogy megnyugtassalak, én a "fénykoromban" napi 3*0,5mg Xanaxot zabáltam, na arról tényleg nehéz volt leszokni. A hozzászokás tünetei egyébként: állandó álmosság, nagy és hirtelen érzelmi változások, lassult beszéd. Ami fontos: nehogy abbahagyd egyik pillanatól a másikra, mert annak beláthatalan következményei lehetnek! Menj el egy csihodokihoz, és ne a háziorvossal beszélj erről - ő ugyanis nem, vagyon nagyon kevéssé ért az ilyen dolgokhoz.

Jobbulást,
sallustius

Előzmény: keson_ero (378)
nori Creative Commons License 1999.12.03 0 0 379
Szerintem mindenképpen pszihiaterhez menj, mert csak ők tudják ezekat a szereket szakszerűen alkalmazni. Úgy hallom, a Xanax okozhat függőséget, ezért jobb a szakorvos, mert ő tudja a leszoktatás módját is. Egyébként nem antidepresszáns, hanem szorongásoldó. Ellenkező hatást is el lehet érni vele, mielőtt Prozacot kaptam először fokozatosan emelték a Xanax adagot, előkészítve az antidepresszáns adagolását (enélkül az antidepresszáns "túlpörgethet"). Késve mentem vissza a dokihoz, így a Prozac megkezdése előtt olyan hangulatba kerültem, hogy jaj de jó ez a nyugalom, nem fáj semmi, most kéne örökre elaludni egy sarokban összegömbölyödve. Nem akartam öngyilkos lenni, de ez állítólag már nem veszélytelen fázis. Tehát, csak szakemberrel kezdjél és ne linkeskedj, mint én, be kell tartani, amit mond
nori
Előzmény: keson_ero (378)
keson_ero Creative Commons License 1999.12.03 0 0 378
Kedves Asztaltársak!
Már egy ideje gyűjtögetem a bátorságot, hogy hozzászóljak, ill. kérdezzek. Saját diagnózisom szerint azt hiszem, valami egész enyhe depresszióm van. 5-6 évvel ezelőtt kezdődtek panaszaim szívritmus-zavarokkal és torokszorító érzésekkel. Először szívritmus-szabályozó gyógyszereket kaptam, majd 3 évvel ezelőtt (amikor úgy éreztem, hogy megfulladok), a háziorvosunk Xanaxot írt fel. Ez nagyon bevált, de azóta már a duplájára kellett emelni az adagot, hogy használjon. most napi 2x szedek 0,25mg-ost. Nem is gondoltam, hogy ettől függőség alakulhat ki, dehát kialakult. Most már nagyon szeretném abbahagyni, de a fokozatos csökkentés sem nagyon megy. Azt sem tudom, hogy a Xanax anti-depresszáns-e. Pszichiáternél vagy -lógusnál még sosem voltam. Ha tudtok tanácsot adni, válaszoljatok.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!