Én is bele szoktam futni hasonló problémákba, konvertálót sajnos nem ismerek, de érdemes a gazdtöris tanulmányokban körülnézi, azok alapján kb. belőhetőek az egyes korszakok. Tényleg jól kutatott a téma, rengeteg ezekkel foglalkozó írás van. Ott vannak pl. Iványosi-Szabó kecskeméti árak-bérek alakulásairól írott tanulmányai, Búza forint-tallér árfolyamos írásai, Horvát szintén a forint értékváltozásáról írt stb. Sok ilyen van, elsősorban a Numizmatikai Közlönyben és az Agrártörténeti Szemlében érdemes bogarászni - meg persze Századok, Történelmi szemle.
Sajnos egyszerűbb megoldást nem tudok, de hátha lesz valaki aki igen :)
Amugy ha mar Magyarorszag a Habsburg allamban. A gazdasagi reszevel foglalkozik valaki?
Sok helyen olvashatoak kissebb informacio toredekek arrol, hogy pl. : ennyi sarcot vetettek ki erre a varosra, ennyi valtsagdijat fizettek ezert a tisztert, ennyi volt egy zsoldos zsoldja, ennyi segelyt adott a Papa a torok ellen. Ilyenkor mar a sokfajta penznem is zavarba ejto, raadasul az egymashoz viszonyitott ertekuk meg inkabb, es akkor meg nem is beszeltunk az arakrol. 2-3 eve mar keresgetek a vilaghalon, es leteznek online konvertalok, meg elerhetoek adatok, tanulmanyok egyes termekek ararol, de ezek tobbnyire mar nem terjednek ki a tortenelmi Magyarorszag teruletere.
Van valakinek infoja, tippje, mere lehetne keresgelni? 16.-18. szazad.
Nem az. Ugyanis a második állítás semmivel sem tágítja az elsőt, a második az elsőben is benne van logikailag. Túlmagyarázni meg felesleges, csal elviszi a figyelmet a lényegről.
Az összes művében. Nem kell kiragadni részleteket. Miért? Egyszerűen abból az egy okból kifolyólag, hogy egy diktátor volt, aki a propagandájához kiválóan felhasználta az írásait. Aki mind elhiszi azt, amit állít, azt csak sajnálni tudom, mert akkor elérte Caesar a manipulatív célját. Furcsa, h a diktátorokat általában megvetik, de pl. a Caesar-elleni merényletet a legfőbb bűnként olvashatjuk történetírók munkáiban, pedig itt egyszerűen a köztársaság értékeinek megmentése volt a cél. Caesar ott csalt, lopott, hazudott, ahol csak tudott, átvert mindenkit (pl. a galliai hadjárat sikereit ugye úgy próbálta bizonyítani, hogy a saját katonáit gallnak öltöztette, és triumphusán végighurcolta őket Rómán, mintha azok a hadifoglyai lennének). Vagyis kiváló érzéke volt a politikához, tudta, hogy mi kell a népnek, tudta, hogyan tévessze meg éveken át a szenátust, de ettől még nem szabad elfelejteni, hogy a fő célja - akkor és most is - a manipuláció és a megtévesztés volt.
Nem azt állítom, hogy rosszak pl. a gall háború leírásai. Nagyon jól fogalmaz, de nincs kit szembeállítani az állításaival. Ha lenne pl. olyan mű, h Vercingetorix emlékiratai, akkor tudnánk, h Caesar történetírása mennyire állja meg a helyét:)
Nyilván a környezet hatását nem egyszerű kiküszöbölni, és objektívnek maradni, de azért vannak, akik törekednek rá. Ungváryt sokan támadják a 2. világháborúról szóló munkái miatt, pedig mindegyik hadviselő fél viselt dolgairól elég kíméletlenül ír. Nem hallgatja el a magyar vezetés tragikusan balfék döntéseit, a németek aljasságát, az oroszok állati viselkedését sem. Ami pozitívuma még, hogy ismeri, és használja a forráskritikát, ellentétben pl. a nyíltan moszkovita Krausz Tamással. Nem tesz olyan megállapítást, amit nem tud egyértelműen bizonyítani (pl. a kassai bombázás kapcsán is csak valószínűsít). Szerintem korrekt munkái vannak, sok forrás felhasználásával próbál egy árnyalt képet mutatni a korról és a történésekről. Ráadásul nem tekinti magát tévedhetetlennek ...
Tacitus még csak-csak. Elég véleményes. Na de Julius Caesar??? Ő, aki a saját cselekedeteit megírta első szám harmadik személyben???? Mire törekedett ő, ha nem a saját tettei fényezésére??? Szerintem ő a történetírás egyik sarokköve, mégpedig annak kapcsán, hogyan nem szabadna történelmet írni:) Neked elfogulatlannak tűnik? Én az önkritika legkisebb jelét sem véltem felfedezni a munkásságában. De persze miért is tette volna, hiszen egy birodalom egyeduralkodójának az egója ezt nem engedné meg:):):)
Abban igazat adok Neked, hogy a törekvés megvan egyes történészek részéről. Az impulzus viszont nagyon fontos tényező. Ezalatt azt értem, hogy ki milyen körülmények között, milyen rendszerben szocializálódott. A tényeknek annak kéne maradniuk, amik: tények. A tények értelmezésből viszont adódnak a feszültségek. Ha már felhoztad példaképp, akkor Romsics kapcsán ugye Gerő, Ungváry kapcsán Bolgár... A tények gondolom mindegyiküknek világos, az értelmezés azonban... Hát az teljesen más.
Hogy ne menjünk messzire, például a "a későkádári posvány" kitétel is bizonyítja, hogy létezik olyan történész, aki
"elfogultságtól mentesen, forrásokra támaszkodva építi fel a történelemről alkotott képét."
:D :D
Menjünk messzire, pl. az ókorba. Ki volt elfogultságtól mentes? Hérodotosz, akinek a művét az Alkmeónidák pénzelték, és a szűk politikai elitnek tartott felolvasó esteket az írásából??? Alaposan bedolgozta magát Periklész boltjába:) Vagy a "harag és részrehajlás" nélküli Tacitus, aki Suetonius mellett iparkodott elferdíteni a megtörtént dolgokat?? A középkori, királyokat dicsőítő históriákról már ne is beszéljünk... A többit meg már mindenki érzi a saját bőrén, csak esetleg nem is tud róla. Ha belegondolok, hogy a gyerekkoromat már mennyire másképp írják le a jelen történészei, mint valójában megesett, mennyire más eseményekre helyezik a hangsúlyt, akkor bizony azt kell mondanom, hogy nem létezett, és nincs elfogultságtól mentes történetszemlélet. Beleértve persze a magamét is:):):):) Mert mindenki egy kicsit másképp éli meg azokat az eseményeket, amik vele megtörténtek. Ez természetes. Ez eddig jó is így. Viszont az, hogy ezeket egy felülről vezérelt tudóstársadalom teljességgel átírja, szerintem nem jó irányba viszi a társadalmat. Szerinted?
"V. Lászlót már a saját korában is ezzel a sorszámmal emlegették vagy még IV. László néven?"
A krónikákban, de saját kortársai is utószülött (Postumus) Lászlónak nevezték. Megnéztem Neked kíváncsiságból egy eredeti, királyi oklevelet, amit maga V. László adott ki 1456. február 2-án, és a szepesi káptalan hiteleshelyi levéltárában őrizték. Mostani jelzete: MNL OL Df 263728. Ezt írja a király írnoka: "Serenissimo principi domino eorum domino Ladislao dei gratia Hungariae Bohemiae Dalmaciae Croatiae etc"
Tehát önmagát csak Lászlóként írja, nincs ott, hogy hanyadik a sorban.
A kérdésem 1526 előtti időre vonatkozik, de Habsburg-házi magyar királyra: V. Lászlót már a saját korában is ezzel a sorszámmal emlegették vagy még IV. László néven?
Volt ugyanis 1162-től 63-ig egy László nevű ellenkirály, akit az udvari történetírás sokáig nem ismert el, így II. András fiát II., míg Kun Lászlót III. László néven tartották számon saját korukban, utólag nevezték el őket III., illetve IV. Lászlónak.
Egy mondatra visszatérve még a tanulmányból, amely szerint annak a magyar történésznek, akinek Habsburg-fóbiája van, az dehonesztál:) Szóval ezt az egy mondatot érdemes lesz mindenkinek az eszébe vésnie, mert mi, fóbiások, akiknek mély gyökereink vannak, sokáig érzékelhetőek leszünk:) Egy fát ugyanis ki lehet vágni derékmagasságban, de ha nem távolítottad el a gyökereit, megesik, hogy újból kizöldell:)
"A régi, pusztán dehonesztáló felfogás azonban mára igen mély gyökeret vert és hatása sajnos még valószínűleg sokáig érzékelhető lesz." (uo. 93.)
Azt írtad, hogy nem akarsz belefolyni a történésbe, és adtál néhány atyai tanácsot, mit kéne másképp csinálnom. Mégis, hogyan kellett volna erre reagálnom, hogy számodra ne szomorú, hanem vidám történet legyen belőlem:) A témával ugyanis, amit felvetettem, még megközelítőleg sem foglalkoztál. Tehát érdemben nem volt mire reagálnom.
