Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2003.05.10 0 0 95
Bocs, lehet, hogy tudtomon kívül valamilyen regionális normához igazodom, de szerintem:
1. A miatt regyaránt lehet célhatározó és okhatározó
2. A végett célhatározókánt is választékos
2. A végett okhatározói alkalmazása számomra gyakran tudálékosnak tűnik.

SZVSZ a huzatos példa abszurd.

Kis Ádám

Előzmény: rumci (94)
rumci Creative Commons License 2003.05.10 0 0 94
No, akkor pontosítsunk!
A végett a sztenderd magyarban a célhatározó névutója, a miatt az okhatározóé. Bizonyos szubsztenderd változatokban azonban a végett kifejezhet okhatározót is (ez nem nagyon meghökkentő, hiszen az azért lehet cél-, illetve okhatározói mellékmondat rámutató szava, a miért cél-, illetve okhatározói kérdőszó; ráadásul sokszor a cél- és az okmozzanat nagyon sokszor úgy összefonódik, hogy ember legyen a talpán, aki szétbogozza őket). Ezt azonban a sztenderd sem hagyta szó nélkül, így hiperkorrekcióként nem ritka a miatt célhatározói használata.
Hasonló (bár nem teljesen párhuzamos) jelenség az okhatározói lévén és a megengedő létére névutó keveredése. A sztenderben: Péter tanár lévén gyorsan átlátta a helyzetet; Péter földrajztanár létére nem igazodott el a városban. Kevésbé választékos nyelvhasználatban azonban a két névutót akár fel is lehet cserélni.
Előzmény: Tecs (93)
Tecs Creative Commons License 2003.05.10 0 0 93
Még mindig az ellentétes dolgokat egyszerre jelentő szavaknál maradva:

végett

Becsukom az ajtót a huzat végett.

1/ Azért csukom be, hogy legyen huzat.
2/ Azért csukom be, hogy ne legyen huzat.

Úgy tudom, az irodalmi nyelv a mondat jelentését az 1/ változat szerint értelmezi, ettől függetlenül a második is él.

rumci Creative Commons License 2003.05.10 0 0 92
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Stb.

Előzmény: Kis Ádám (91)
Kis Ádám Creative Commons License 2003.05.09 0 0 91
Benedek Marcell Délsziget című regényes irodalomkönyvében alkalmazza a "felsüllyed" szót arra az esetre, amikor egy hajó úgy került szárazra, hogy a tengerből hirtelen kiemelkedő sziget "vette a hátára".
Kis Ádám
Előzmény: Tecs (86)
rumci Creative Commons License 2003.05.09 0 0 90
Ne szégyelld magad! Nem szégyen az, ha valaki néha dialektális elemeket szősz a beszédedbe.
Előzmény: phe (88)
Oszi Creative Commons License 2003.05.09 0 0 89
"felolt" (felkapcsolja a villanyt értelemben)
és van "legyújt" is (lekapcsolja a villanyt). :-)
Előzmény: phe (88)
phe Creative Commons License 2003.05.09 0 0 88
Én hallottam már olyat is, hogy "felolt" (felkapcsolja a villanyt értelemben), meg olyat is, hogy "leöltözik" (szóval levetkőzik). Mi több, néha én is abba a bűnbe esek, hogy így mondom (ha felhívják rá a figyelmemet, azért elszégyellem magam.) Gondolom, ezek még nincsenek kanonizálva, de mintha terjednének.....
Előzmény: rumci (87)
rumci Creative Commons License 2003.05.09 0 0 87
A régi Zwack-plakáton is felmerült az a fej. :-))
Amúgy hasonló dolog történt a száll igével. Régen csak ’lefelé repül’ értelemben volt használatos, ma pedig lehet felfelé és lefelé szállni egyaránt.
Előzmény: Tecs (86)
Tecs Creative Commons License 2003.05.09 0 0 86
"Valamelyik másik topikban felmerült az elért szó, mint jelen idejű ige. Megállapítottuk, hogy Jókainál még megértet jelentett, ma meg sokan azt gondolják, hogy félreértet. Így ez is az alábbiakra lehet példa, nem?"

Szerintem ez a legjobb példa eddig. Az elért igének a mai nyelvben is megvan a kettős, egymással ellentétes használata. Erről meggyőződtem egy gyors Google kereséssel.

Én a merül ige furcsaságán gondolkodtam el.
Önmagában olyasmit jelent, hogy valami a vízben lefele süllyed. A lemerül, elmerül igekötős változatok sem az irányát módosítják. Ugyanakkor létezik egy ellentétes irányú felmerül változat is, amellyel én eddig csak átvitt értelemben találkoztam ("felmerült a téma").
Lehet, hogy ez a felfelé haladó irány idővel visszavetül az igekötő nélküli alap igére is?

Lehet, hogy egyszer a zuhan/süllyed/esik is felzuhan/felsüllyed/felesik formát kap? A vakondot a viccben már feltemetik...

Előzmény: phe (81)
rumci Creative Commons License 2003.05.09 0 0 85
Szlavisztikai tudásom elenyésző lévén mindezekkel nem számolhattam. :-((
Előzmény: LvT (84)
LvT Creative Commons License 2003.05.09 0 0 84
Ez nem a szláv jelentés változás: práz(d)nъ 'üres' > 'meddő' > 'szűz'? Ez esetben viszont ez a motívum már nem élne a magyarban...
(Viszont szvsz még ha a magyarben feltételezzük a jelentésátvitelt, a szláv 'üres' alapjelentés miatt mindenképpen meddő > szűz > prostituált változást kell feltételeznünk, nem szűz > meddő > prostituált-at.)
Előzmény: rumci (83)
rumci Creative Commons License 2003.05.09 0 0 83
Viszont a paráznának volt ’meddő’ jelentése is, valószínűleg ezért szokták feltenni a jelentésváltozásnak ezt a menetét.
Előzmény: LvT (82)
LvT Creative Commons License 2003.05.09 0 0 82
Kedves rumci!

> gyanis van közös jegy a szűz és a parázna között, méghozzá nagyon praktikus.

Nem biztos, hogy ilyen messzire kell elmenni a közös jegy keresésében. Arra gondolok, hogy ez a jelentésváltozás minden korban újra és újra megtörténik, manapság pl. a nem lézető bordélyokban "lányok" szolgálnak. Emiatt én úgy vélem, hogy itt erősebb az eufemizmus mozzanata.

Előzmény: rumci (79)
phe Creative Commons License 2003.05.09 0 0 81
"A kies eredeti jelentése pozitív, mára egyre gyakrabban negatív."

A kies manapság már negatívat jelent? Ez jó! (= úgy látszik, nem követem rendesen nyelvünk változását, még nem tűnt fel. :-) ) Biztos azért, mert a kieső, félreeső szavakhoz érzik az emberek hasonlónak.

Valamelyik másik topikban felmerült az elért szó, mint jelen idejű ige. Megállapítottuk, hogy Jókainál még megértet jelentett, ma meg sokan azt gondolják, hogy félreértet. Így ez is az alábbiakra lehet példa, nem?

Előzmény: rumci (77)
playboy2002 Creative Commons License 2003.05.09 0 0 80
– Joci megivott 15 sört.
– Persze.

Értelmezés:
1) Teljesen elhiszem, semmi furcsát nem találok benne.
2) Nem hiszem el, megdöbbenek rajta.

Előzmény: Tecs (76)
rumci Creative Commons License 2003.05.09 0 0 79
1. Persze, a számos – számtalan esetében a formai ellentét – tartalmi azonosság kettősségére gondoltam.
2. A parázna jelentésváltozása nagyon érdekes. Ugyanis van közös jegy a szűz és a parázna között, méghozzá nagyon praktikus. Mivel a parázna nő paráználkodáskor mindenkivel összefekszik (tehát parázna = promiszkuis), könnyen összeszed valami méhet érintő fertőzést, tehát meddő lesz (hasonlóan állandó gyulladást tart fenn a méhben a nő természetes úton, mint a spirál mesterségesen). Így a nincs gyereke jelentéselem többé-kevésbé teljesül mind a paráznára, mint a szűzre.
Előzmény: Tecs (78)
Tecs Creative Commons License 2003.05.09 0 0 78
"kies eredeti jelentése pozitív, mára egyre gyakrabban negatív. A tempós régen azt jelentette: lassú, ma azt: gyors. A parázna régen szüzet (is) jelentett, ma ez már nem így van. Fordított helyzet a kies és a kietlen ma ugyanazt jelenti, de a számos és a számtalan is."

Köszönöm a példákat. Még én is keresek, hátha akad újabb.

A parázna mint szűz? Ezt nem tudtam. Egy mai szűz ilyen titulustól igencsak parázna. :o)

A számos-számtalan példa nem egészen stimmel, szerintem mindkettő sok jelentésű és egyik sem jelenti azt, hogy kevés. Formailag persze ellentétei egymásnak, ha erre gondoltál.

Kicsit erre hajazhat a csinos-csintalan pár is: bár nem ugyanazt jelentik, de nem is ellentétei egymásnak.

Előzmény: rumci (77)
rumci Creative Commons License 2003.05.09 0 0 77
1. Én is hosszú l-lel ejtem az államit, de érdemes megfigyelni, hogy ilyenkor az á megrövidül. Ugyanilyen az éppen is. A magyar nyelvben klasszikusan leírják a rövidülésnek azt az esetét, hogy ha hosszú és rövid mássalhangzó kerül egymás mellé, akkor a hosszú mássalhangzó rendszerint megrövidül. Elképzelhető azonban, hogy vannak még hasonló összefüggések. Úgy néz ki, hogy hosszú magánhangzó és hosszú mássalhangzó találkozása esetén az egyik (a mássalhangzó rövidülése a hagyományos, mára egy kicsit fesztelenebb, tán népies megoldás, a magánhangzó rövidülése a neológ, betűejtésszerű, modorosabb megoldás). De mintha rövidülés nagyobb távolság esetén is bekövetkezhetne. Vannak szavak (nem tudom, milyen gyakori ez a tendencia), amelyekben több hosszú mássalhangzó is előfordul (pl. idegen szavakban), ilyenkor az egyik hajlamos megrövidülni (pl. cappuccino legtipikusabb köznyelvi ejtése: kapuccsínó – itt viszont a szomszédos hosszú mással- és magánhangzó is megmarad, a kapuccsinó mindenképpen ritkább ejtés változat).
2. A kies eredeti jelentése pozitív, mára egyre gyakrabban negatív. A tempós régen azt jelentette: lassú, ma azt: gyors. A parázna régen szüzet (is) jelentett, ma ez már nem így van. Fordított helyzet a kies és a kietlen ma ugyanazt jelenti, de a számos és a számtalan is.
Előzmény: Tecs (74)
Tecs Creative Commons License 2003.05.08 0 0 76
Mondanál példát is?
Előzmény: playboy2002 (75)
playboy2002 Creative Commons License 2003.05.08 0 0 75
Persze.
Előzmény: Tecs (74)
Tecs Creative Commons License 2003.05.08 0 0 74
Érdekességként jutott eszembe, hogy csak egy olyan magyar szót ismerek, amely kontextustól és hangsúlytól függően képes önmagának majdnem az ellentétébe fordulni: ez valamennyi. Tulajdonképpen kilóg a nyelvünkből, legalábbis én nem ismerek hasonlót. (Tekintsünk most el a szlenges k... jó! típusú kiszólásoktól, amelyek valóban önmaguk ellenkezőjét is jelenthetik, gúnyos hanglejtéssel és fintorral megtámogatva).

Valamennyi almát megettük.
(Megettük az összes almát. A valamennyi hangsúlyos, az ige tárgyas ragozású.)

Valamennyi almát megettünk.
(Csak kevés almát ettünk meg, mindenképp kevesebbet, mint amennyi megmaradt. Az ige hangsúlyos és alanyi ragozású.

Mindez saját értelmezésem, esetleg mások nem így érzik. (Lehetnek ilyen eltérések, én pl. az állami szót mindig hosszú l-lel ejtettem és a médiában is így hallom ejteni - szemben egy másik topikban idézett Nádasdy cikkel).

Tud még valaki példát önmaga ellentétébe is forduló magyar szóra?

Előzmény: rumci (73)
rumci Creative Commons License 2003.05.08 0 0 73
Amit írsz, azzal lényegében egyetértek. De: az angol szónak is van elég jól körülírható jelentése: az, hogy a fésű mint jelentéstartalom főnévként vagy igeként jelenik meg, valóban közömbös a számukra – ez azonban csak azt jelenti, hogy egy angol szó szófaját a mondatban kapja meg inkább, míg egy magyar szó inkább a lexikonban (azért vö. fagy, zár stb.). Természetesen a szavak jelentése minden nyelvben erősen kontextusfüggő (ha megnézel egy magyar szótárat, ott is hemzsegnek a sokjelentésű szavak). Az kétségbe vonhatatlan tény, hogy a latin eredetű szavak az angolban általában nagyobb jelentésmezőt fednek le, mint a magyarban. De e téren az angol és a magyar szintaxis különbözősége semmilyen hatással nem bír az érthetőségre. Ha pedig a magyarban megindulnak (igaz, jórészt angol hatásra) ilyen jelentésbővülések, az azt mutatja, hogy ennyi poliszémiát minden különösebb megrázkódtatás nélkül elvisel a magyar is.
Amúgy teljesen felesleges félteni egy nyelvet: megdöbbentően jó önjavító képességekkel rendelkező organizmus az. A nyelvtörténet tanulmányozása legalábbis erre utal.
Előzmény: Tecs (72)
Tecs Creative Commons License 2003.05.07 0 0 72
"Miért ne lehetne a jövőben a mainál is szélesebb jelentésköre?"

Előre szabadkozom, hogy amatőr nyelvészkedőként pontatlanul vagy tévesen írok valamit - ha így lenne, kérem kijavítani. És persze ez csak egy vélemény.

Úgy tudom, hogy az angol és a magyar nyelv között a legfontosabb különbség az, hogy az angol ún. analitikus nyelv kevés raggal, a magyar pedig tapasztó nyelv gazdag rag-, jel- és képzőkészlettel.
Az angol szöveg tapasztalataim szerint mondatszint alatt általában érthetetlen, hiszen a szónak nemcsak a jelentése, de még a szófaja is a szórendtől függ. Nincs is sok értelme olyan kérdésnek, hogy ez vagy az az angol szó mit jelent magyarul - az úgyis csak a mondatból derül ki. A magyar nyelvben (és persze nyilván sok más nyelvben is) a szavak jelentése független a mondatbeli pozíciójuktól, sorrendjük változása nem a mondat jelentését, hanem a hangsúlyát, a stiláris árnyalatát befolyásolja. A szónak mint információs egységnek nagyobb az önállósága és a szórend-beli függetlenséggel együtt kell járjon a precízebb jelentés, a félreérthetetlenség. Ezért nem tartom szerencsésnek a jelentésbeli felhígulást - azt, hogy egy négy betűs magyar szónak is oldalakon keresztül kelljen majd felsorolni a jelentését, mint az angolban.

Lehet, hogy sarkos megfogalmazásommal megint magamra vonom a topiklakók haragját?

Előzmény: rumci (71)
rumci Creative Commons License 2003.05.07 0 0 71
Emlékeztek még arra az időre, amikor a transzparens a május elseji és egyéb felvonulásokon használatos kézben tartott táblákat jelentette? Ma mást (is) jelent. Miért ne lehetne a jövőben a mainál is szélesebb jelentésköre?
Tecs Creative Commons License 2003.05.07 0 0 70
Kedves Kis Ádám!

"Végül egy kérdés: szerinted azt lehet tudni, mit jelent a piaci láthatóság? Mellesleg lehetséges, hogy én nagyon tudatlan vagyok, de szerintem a péiaci transzparencia nem láthatóságot jelent, hanem a hozzáadás nélküli közvetítőtevékenységet."

Elnézést az offolásért (ez magyar szövegekben sokszor előforduló, tehát már meghonosodott kifejezés a Polfórumon :o), de illik válaszolni a kérdésre. Egyébként áttételesen kapcsolódik is eredeti fölvetésemhez, lásd: (57) utolsó bekezdése.

A magyar marketing szókincs az angolra támaszkodik, hiszen magát a marketing szót sem lehetett piackutatásra magyarítani - e tudomány művelői egyetértenek abban, hogy a második az elsőnek csak részterülete. A transparent, illetve transparency szavak az angol szövegekben mást és mást jelentenek, attól függően, milyen a szövegkörnyezet. (Azt hiszem az angolul tudóknak most nem lepődtek meg.)

Szerintem az angol transparent szó gazdasági-piaci környezetben egyszerre jelentheti egyrészt a nyitottságot, a semlegességet, az átláthatóságot/áttekinthetőséget/ellenőrizhetőséget,
másrészt a jól érezhetőt/jól láthatót/világos szerepet betöltőt.

Nem tartom valószínűnek, hogy a transparency
közvetítő tevékenységet jelentene, de egy közvetítő kereskedő vagy egy internetes banki szolgáltató tevékenysége akkor igazán piacképes, ha a tranzakciók az ügyfelek számára érthetőek, követhetőek, átláthatóak, "transzparensek" - a szó régi magyar értelmében.

Előzmény: Kis Ádám (68)
Tecs Creative Commons License 2003.05.05 0 0 69
"A swap kérdésében az e-s ejtés nyilvánvalóan nem felel meg sem az angol, sem az amerikai ejtésnek,"

Ezt én is így tudtam, de LvT megírta, hogy van olyan dialektus, amelyben szvep-szerűen ejtik.

"Az orosz példáid nem a legjobban: a tröszt oroszué treszt"

Lehet, hogy megint félreérthetően fogalmaztam... Példám nem arról szólt, hogy hogyan ejtik az oroszok a trösztöt. Az orosz nyelv csak azért jött elő, mert náluk - mint egyébként a szláv nyelvekben - nem ismeretes a magyar vagy német "ö" hangra emlékeztető hang. Írhattam volna marslakót is. Az a lényeg, hogy valaki, aki korábban nem tudott magyarul, megtanulja a nyelvünket és ettől kezdve ha nyomtatásban találkozik a tröszt karaktersorozattal, azt szépen, magyarosan trösztnek fogja kiejteni és valószínűleg nem is gondol arra, milyen módon került a szó a magyar nyelvbe. Ott van, készen kapja, ö-vel ejti, ennyi.
Ha egy nyilvánvalóan magyar anyanyelvű ember trasztellenes törvényről beszélne magyar környezetben, vagy nem értenék meg, vagy affektáló majomnak tartanák.

"Végül egy kérdés: szerinted azt lehet tudni, mit jelent a piaci láthatóság?"

Ez már túlnyúlik a nyelvművelésen, ugyanúgy, mintha a szvoppolás/szveppelés technikájáról beszélnénk – ettől függetlenül belemehetünk, de csak máskor, mert most már késő van hozzá.

Előzmény: Kis Ádám (68)
Kis Ádám Creative Commons License 2003.05.04 0 0 68
Kedves Tecs!

Néhány kis reakció.

Ami az idegenből átvett szavak ejtését illeti, ebben a kérdésben soha nem a forrásnyelv a mérvadó. A swap kérdésében az e-s ejtés nyilvánvalóan nem felel meg sem az angol, sem az amerikai ejtésnek, de van szvep, és nem lenne igazán könnyű bebizonyítani, hogy ez helytelen. Talán nem is ez az alak, mert maga a szvep senkinek nem hiányzik, de a belőle képzett ige magas hanngrendű: szveppelt, szveppelés. Úgy tűnik, az ilyen átvátelekben néha "öntörvények" érvényesülnek. Például a rekord ebben a formában vált magyar szóvá, bár volt egy ismerősöm, aki az informatikai szakszó recordot rikordnak ejtette.
Az orosz példáid nem a legjobban: a tröszt oroszué treszt, amelyet csak úgy tudok elképzelni, hogy ők is egy ö-s alakot vettek át. Az orosozk, mint tudjuk, az ö-t nem tudják ejteni, és átírásban a ë (jo) betűvel pótolják (Gjotye). Viszont az is tudvalevő, hogy kézírásban, gépelésben a ë helyett e-t írnak. Tehát a trust oroszul trjoszt lehetett, és treszt lett.

Egy kissé belterjes megjegyzés (mármint a topicot tekintve belterjnek). Lehet, hogy tudós barátaim nem értenek egyet, és azt mondják, ez az én egyéni problémám: "megjártuk mi a lélek hosszát és országok útjait": voltunk mi is puristábbak, lelkesebb nyelvművelők. Bevallom, a fülemet továbbra is bántja a nákolás és a suksük. Viszont már régen rájöttem arra, hogy sem szólni nem szabad miatt, sem értékrendet felállítani ennek kapcsán. Egy a fontos: a mintaadás. Szerintem a rádióban és a televízióban a hivatásosoknak lehetőleg a sztenderdet (az irodalmi nyelvet) használják, vagy egy dialketust (de azt természetesen és következetesen). Azonban azt elképzelhetetlennek tartom, hogy egy főnök rászóljon a beosztottjára a nákolásért.
Volt egy tapasztalatom műszaki-gazdasáűgi tanácsadó koromban (aki nem emlékszeik, ez amolyan all round vezetői beosztás volt felsővezető mellett). A főnököm odaadta egy ejeletését átnézésre. Kijavítottam a helyesírási hibáit. Többet nem adta oda a műveit.

Végül egy kérdés: szerinted azt lehet tudni, mit jelent a piaci láthatóság? Mellesleg lehetséges, hogy én nagyon tudatlan vagyok, de szerintem a péiaci transzparencia nem láthatóságot jelent, hanem a hozzáadás nélküli közvetítőtevékenységet.

Kis Ádám

Előzmény: Tecs (67)
Tecs Creative Commons License 2003.05.04 0 0 67
"(Ami persze tiszteletreméltó egyéni vélemény is lehetne, ha nem akarna a tételes igazság igényével fellépni.)"

Ezennel ünnepélyesen, tanúk előtt kijelentem, hogy Index fórumos beírásaim elkövetésekor nem akarok a tételes igazság igényével fellépni. Beírásaim többnyire egyéni vélemények, de ha mégsem, akkor azt megfelelően alkalmazott idézőjelekkel érzékeltetem.

"Mivel a dog már elég régen magyar szóvá is vált"
Hát már elég régen, olyan régen, hogy nem is az angolból vettük át, hanem a németből.

Ezt nem tudtam. Én tendenciának látom, hogy az első (zárt) szótagban "o" betűvel írt angol szavak az eredeti angol írással és magyar "o" ejtéssel honosodtak meg, pl: golf, hot, bob, korner, bodicsek. (De: a body builder már badibilder kiejtéssel honosodott meg, legalábbis én még nem hallottam bodibildernek ejteni.)

"Ne csináljunk az okozatból okot: nem azért kell a sönt szót /sönt/-nek ejteni, mert úgy írjuk -- annál is inkább, mert pl. az orvosi nyelv konzervatív vonala továbbra is shunt-nek írja --, hanem fordítva: azért írjuk úgy ahogy, mert az adott hangalakban vettük át."

Ez persze tyúk-tojás probléma. Ha pl. egy orosz anyanyelvű diák nálunk tanul villamosmérnöknek és a nyelvi előkészítőn megtanulja a magyar "ö" ejtését, ő azért fogja a söntöt söntnek ejteni, mert "ö"-vel van leírva a jegyzetében is meg a szótárjában is. Valószínűleg nem fogja érdekelni, hogyan vált a sönt vagy a tröszt a magyar szókincs részévé.

"De volt-e eredeti felvetésedben más tartalom, minthogy nem érted pontosan a lefordítandó fogalmakat, és a szavak jelentéseinek egy részét eldobod, hogy az eredmény beférjen a te nyelv- és tényismereted Prokusztész-ágyába?"

Szerintem volt, de nyilván az én hibám, ha nem ment át. Egyébként az (57) utolsó bekezdése.

"(Csak jelzem, hogy a company vision szándékánál fogva emócionálisan színezett fogalom, amelynek egyik célja, hogy felkeltse a cég dolgozóiban az érzelmi azonosulást. Ezt a tartalmat nem fejezi ki a jövőkép szó, de a vízió igen: ez egy 'látomás' a cég 'küldetéséről'. [Más kérdés, hogy privátim ezt humbugnak tartjuk-e, avagy sem.] Mint a szépirodalom területére bemerészkedett egyén, kifejthetem itt abbeli véleményemet is, hogy a vállalati vízió ráadásul szellemes alakulat, hiszen az érzelmi töltetét erősíti az alliteráció."

Bízom benne, hogy nem tekinted kioktatásnak vagy kötözködésnek, ha ellenvéleményemnek adok hangot. Én a gazdaságban ügyködöm és gyakran látom, hogy a cégvízió-szerű tükörfordítások annyi szellemi ráfordítást igényelnek, amennyi ideig a begépelésük tart. Ettől függetlenül az eredmény persze lehet jó.

"A "transzparens piaci jelenlétnél" még ennyi saját szaktudás sem szükségeltetik, csak mondjuk az idegen szavak szótárában transzparens címszó mellett elolvasni a traszparencia szócikket is. Itt megtalálhatod a 'gazd a piac áttekinthetősége' jelentést, melyből következtethettél volna arra, hogy a traszparens-nek van a gazdasági szaknyelvben van további speciális jelentése, csak Bakos nem szótárazta [helyhiány, feledékenység, vagy a szótárhasználó minimális önállóságában bízva a traszparencia szócikk fizikai közelsége okán stb.].)"

1979-es kiadású a szótáram, ebben a transzparencia = átlátszóság, áttetszőség, fényáteresztés.
Ettől függetlenül egy cég piaci láthatósága más, mint a piac áttekinthetősége, tehát az újabb kiadású Bakos-féle szótár sem támasztja alá a cégekre alkalmazott "transzparens piaci jelenltét" fogalmát feltűnő, figyelmet keltő piaci jelenlét értelemben, ahogy azt az angolban használják. Értem persze a logikát – a szótár sosem követi azonnal a nyelv fejlődését, és nekünk nincs más választásunk, mint hogy elfogadjunk minden tükörfordítást, hiszen azok az élő nyelv jelenségei. Nem is szólok többet, az itt nem nyerő. De ugye az sem baj, ha én a saját előadásaimban nem a cég erősödő piaci transzparenciáját, hanem erősödő piaci láthatóságát fordítom?

Előzmény: LvT (62)
rumci Creative Commons License 2003.05.04 0 0 66
„A nyelvművelő műsorokban néha az is elhangzik, hogy valamely nyelvi jelenség adott környezetben helytelen. Nem volna szabad ezt kimondaniuk?”
Igen. Úgy hiszem, nem volna szabad ilyet mondani. (Teszem hozzá sietve, hogy az ilyet olyan dolgokról szokták mondani, amelyek helyesek, csak éppen nem részei a sztenderd magyarnak: Mondanák egy példát. Természetesen helytelen, mert a nyelvbotlást és a metanyelvi használatot kizárva egyetlen egészséges magyar anyanyelvű egyén nem mond ilyet, hogy: Muslincik zöld ég neki. De az ún. nyelvművelő műsorok nem ilyenekről szoktak szólni.)

A példáidra nem tudnék igen-nem választ adni. A jelen helyzetben a magyar oktatásügy és tulajdonképpen a kultúra egésze úgy véli, hogy egy többé-kevésbé irodalmi nyelvváltozatot köteles mindenki elsajátítani, mert aki nem, az bunkó. Ez így nagyon nem jó, vannak nyelvek, kultúrák, ahol ilyen elvárás nincs, de tény, hogy így van. Az is szomorú tény, hogy sokan azt gondolják, hogy aki ilyen (egyébiránt minden nyelvészeti okot nélkülözően) stigmatizált változatokat használ, műveletlen, buta, unintelligens, bunkó. Ezen – azt hiszem – éppen a nyelvművelőknek kellene mihamarabb változtatniuk. Vannak is ilyen törekvések, de sajnos jelenleg még az ellenoldal az erősebb. Mivel azonban ez a társadalmi helyzet, az iskolának kötelessége felkínálni a lehetőséget a magyar nyelv presztízsváltozatának elsajátításához. Ha tehát azt mondja egy igazgató a tanárának, hogy tudom, hogy teljesen jó a te nyelvhasználatod, de mivel a társadalom elvárja, hogy a választékos nyelvhasználatot megtanulhatóvá tegyük a diákjainknak, kérlek, tanórán kerüld a tudnák szóalak egyes szám első személyű használatát, ez bizonyos mértékig nyilván frusztrálni fogja a tanárt (hiszen ahelyett, hogy arra tudna figyelni, mit mond, arra kell figyelnie, hogy amit mond, azt ne úgy mondja, ahogy eddigi életében mindig, de ez a frusztráció egy elfogadható mértéken belül marad, főként ha megnézzük a mérleg másik serpenyőjét. Ha azonban az igazgató közli a tanárral, hogy helytelenül beszél magyarul, és tanuljon meg ragozni, az már számomra nem tolerálhatóan intoleráns.

Biztos, hogy nagyon komoly problémák húzódnak meg a háttérben, s tény, hogy a magyar társadalom alapvetően intoleráns a mássággal (cigányok, melegek, suksükölők, szőke nők stb.) szemben, s ezen nagyon gyorsan és nagyon hatékonyan változtatni kell, és ez mind nem a nyelvész dolga, de abban is biztos vagyok, hogy a nyelvművelőnek a nyitottságra nevelés, a segítségnyújtás a legfőbb feladata (Lőrincze: Emberközpontú nyelvművelés; Nádasdy nyelvművelői tevékenysége – azt hiszem, a nyelvművelés mai útját ő jelöli ki legjobban), és nem a bírálás, kötözködés (ma élők neveit szándékosan nem említem, de Pintér Jenő neve nyugodtan említhető, sajnos Lőrincze halála után mintha ez az irányzat erősödnék a nyelvművelők körében, holott a korszellem a minden eddiginél liberálisabb megközelítést támogatná).

A magam részéről kicsit szkizofrénül érzem magam, mert mint a nyelvészet művelője, azt mondom, hogy hagyni kell szabadon nyelvhasználni az embereket, korrektorként viszont irgalmatlan szigorral javítgatom a szövegeket. De hát a nyelvésznek a kutatás a dolga, a korrektornak meg az, hogy minél világosabban érthető, a szerző szándékait minél jobban tükröző, a szerző és a kiadó presztízsét növelő szöveg jöjjön létre. És ez utóbbi csak javításokkal megy.

Előzmény: Tecs (64)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!