Egy kicsivel jobb a helyzet. A B-I. kerületben Malina Tibor Devriendtjei sok helyen ma is központban vannak, Kiss Gyula évtizedek óta tartja Sommers-Leus törzsét, Czecző is ragaszkodik régi galambjaihoz, és még lehetne sorolni, pláne, hogy ezen kívül még hány olyan van, akit közelről nem ismerek. A legtöbb jó galambász Az igaz, hogy a pancsolás sokat visz.
Itt ülök a 40 fokos irodában, és jobb hiján azon gondolkom, hogy miért nem alakult ki elterjedt magyar törzs. A Máj féle dolgot már megbeszéltük. Az Anker alapú állományok is elkoptak, bár itt-ott jó galambok származásában előkerül és még fog is sokáig, gondolom. Az utolsó esély azt hiszem a Gyerkó féle vonal volt. Volt olyan év, amikor 6-7 kerületi bajnok is ennek köszönhette sikereit. Remek madarakat láttam ebből elhunyt Juhász Jenőnél, még jobbakat a kapuvári Göndöcs Györgynél, kb 10 éve, de már alig hallani róluk. Miért nem lett ebből magyar törzs, mint Hollandiában az Arden?
Ja, elhiszem. Mindenesetre a Pol és Elekes galambokra nem pusztán a nagy méret a jellemző, hanem kiemelkedően mély mellcsont, átlagos, vagy kisebb szárnyfelület, penge evezőtollak és farok. Az Elekesek ehhez még különösen szélesek és rövidek is voltak. Szóval semmi hajlam a lebegésre, erőből oldják meg a feladatot.
Általában nem való. Gyulai mintegy tíz évvel ezelőtt írt valami kurrens belga nagyhosszútávú jóember galambjairól a szaklapban. Azt írta, hogy életében nem látott ilyen hatalmas kétkezes galambokat. Bár könnyűek voltak. A postánál nincsenek szabályok. Én megvettem a 605-ös maratonhímet, amely 5 bepakolásból 5-ször volt eredményes. Azért csak ennyiszer, mert addig 5 versenyt rendeztek összesen. Semmi esetre sem volt csenevész, az átlagnál jóval nagyobb volt, egy tank.
Ismertem egy nagyon jó sorozat galambot, ami igen hasonló alakatú volt.
A sztori a kövekező: A 80-as évek közepén Elekes István hozott egy pár galambot Ankertól. Mindkettő hatalmas termetű volt, a hím a Klare46-ból, a tojó a Rappe (Klak) származéka. A győriek körberöhögték, hogy minek hoz olyan galambot, ami kilóg a tepsiből. Ő dajkákat is igénybevéve felneveltetett belőlük egy nagy csokor fiatalt. A következő évben az egy éves özvegy hímjei (akkoriban mindenki természetes módszerben küldött) amik egy komplett csapatot sem tettek ki, porrá zúzott mindenkit. Kerületi első díjak, egész Lipcséig (550 km). Ma is előttem van, ahogy az egyik pompás, formában levő, bivalyerős hímje söpör és forog a rekeszben, a mi galambjaink meg mint feleakkora, lompos kis csenevész madárkák körben a falnál lapulnak. Aztán innentől nem olyan szép a történet. Pista előre fente a fogát, hogy jövőre, amikor a hímjei kétévesek lesznek, mindenkit lealáz, és ennek nyíltan hangot is adott. Annyiban igaza lett, hogy megnyerte a bajnokságot. Azonban kiderült, hogy ezek a galambok kétévesen sem bírnak többet, mint Lipcsét. Egy ideig még jól röptetett, de tenyésztési elképzelései nem váltak be. Az unokák már csak közepesek voltak, a következő nemzedék meg már csak annyit örökölt, hogy nem bírta az esőt, meg a távolságot. Az öreg sztárok ott sorakoztak a tenyészdúcban, de valamiért nem jött ki onnan hozzájuk hasonló fiatal. Máig sem értem, miért.
Minden relatív, szerintem minden Pol nagy és mély, sőt még a keresztezettek is. Aztán a jelek szerint mégse dobta ki a nagy Világost se. Az biztos, hogy ilyen csatahajó 600 km fölé nem való.
ma reggel sikerült eredetiben is megcsodálnom az Elsőt - ugyanis ma hoztam csak el a két fiatalt. gyakorlatilag testvérek a Nagy Világosból, meg a Kis Hollandból. Az utóbbi apja a Szuper HÍM, amelynek leszármozattai húsz tagszövetségi első díjat nyertek, anyja az Öreg Holland, amelynek unokája - figyelem, az én fiatalom is az unokája! - a 9595-ös Ász, hat kerületi elsőt hozott el.
nem érzem a büdit, bár lehet nekem már fel sem tűnik. én csak a kajára teszek ilyesmit, az itatót igyekszem színtelen, szagtalan állapotban tartani, még vitamint se teszek bele. szagoltam én is ilyen fokhagymás itatót másnál..hát nem semmi...nem csodálkozom, hogy többet nem csináltad.
azért ne írd le még a Máj galambokat. A környezetemben szinte minden évben kiderül, hogy ennél-annál a siker mögött ez a származás áll. Az, hogy valaki más vonalakra váltott és ez nem is hallgatja el, annak sokszor üzleti érdekek vannak a hátterében. Mennyire más ugye egy magyar nevet vagy egy külföldi nevet olvasni a papírtigrincs származási lapján. Jókat mosolygok amikor egy bajnoki bemutatkozó cikkből kiérződik, hogy eladásra pályázik a menő spori. míg másokról az derül ki, hogy a biznisztől olyan messze vannak, mint Makó... csupán szeretnek galambászni oszt kész.
Ez egy hihetetlenül fontos gondolat. A nagy örökítők hirtelen tettek egy ugrást az adott kor és környezet szinvonalához képest. Hogy ezek a nagy nevek jelentsenek ma is valamit, ahhoz az kell, hogy biztosan tudjuk, az a többlet nem veszett el menet közben. Egyetlen közbeeső tenyészgalamb, ami nélkülözi ezt, megakasztja a sort, és onnantól papírtigrisek kelnek csupán.
Attól félek, hogy az a genetikai plusz, ami a Schaub és Máj galambokban a győri galambállományokhoz képest a 70-es években kétségtelenül megvolt, mára nincs meg. Mindenesetre nagyon meg kell sarabolnom az állományomat (az eddiginél jobb tartási körülmények között), hogy ezt meg tudjam ragadni. És a dolog alighanem pótolhatatlan. Ez a genetika utoljára Markó Dezsőnél teljesített, de ő már rég más vonalakra váltott.
Értelek, és igazad is van, klasszikus értelemben az a törzs, amit valóban áttenyésztettek. De nem tudjuk, hogy Pol mennyire tudatosan vásárolta meg azokat a galambokat, melyeknek őseit is birtokolta Hofkens. Mivel mindent összenyert, nyilván nem dobálta el a nyerőit. Genetikailag minden postagalamb elég közel áll egymáshoz, főleg igaz ez azokra az állományokra, amelyek egy időben egy földrajzi környezetben (nem hinném, hogy Hofkens sokkal messzebb ment volna galambért Arendoknál), egy adott versenyprogramban, adott esetben rövid távon szerepelnek. Hofkens nem vihetett be akármit, hanem az izlésének és érzékének megfelelő eredményes galambokat. Aztán ráadásul egy értelmes vásárló nem csak a nevet keresi, hanem van egy elképzelése, hogy milyen a "jó Hofkens". Mindez genetikailag szűkíti a varianciát, mégha akadémikus értelemben a "törzs" szó vitatható is.
Na, még egy gondolat, aztán elhúzok. Amikor Janssent akarsz tenyészteni, úgy kell ügyeskedned, hogy a nagy galambok, pl. Merckx, De 19, stb. mindkét oldalról jelen legyenek (és a nem túl távoli generációkban ugyancsak mindkét oldalon legyen jó galamb, mintegy igazolva, hogy valami örökség ott még megvolt.) Ha Hofkens Driebandert lebegteted lelki szemeid előtt, azt nem lehet egy idegen galambból odavarázsolni. Csodák nincsenek.
Azért a papírtigris-gyártástól óvakodj! Szép, szép a származás, de nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Peeters az, amelynek utódai úgy szállnak, hogy méltók a névhez. Amelyik csak átlagosat kelt, be kell tenni a levesbe, és másikat keresni helyette.
Az említett cikkben AS leírja, hogy az árverésen rengeteg Hofkens által frissen vásárolt galambot is Hofkens-ként vettek meg. Továbbá rengeteg galamb volt, amelynek mindkét szülője nem Hofkens galamb volt. Mindösszesen az elárverezett galambok mintegy felének semmi köze nem volt genetikailag a Hofkensekhez. A genetikai reláció nem előválogatás kérdése. Én ehhez tartom magam.
Megvan magyarul, olvastam. Tényleg tréfás, mertha választasz egy csokor valamennyire homogén galambot, melyet egy tenyésztő izlése már előszelektált, és te is valami jelleget keresel bennük, máris szinte van egy törzsed, anélkül, hogy alaki ténylegesen törzset akart volna tenyészteni.
Jövő héten majd teszek fel 1-2 képet, hogy miket párosítok az új beszerzéssel. Egyébként az enyémekben valamivel hangsúlyosabb a Peters vér, mint a v/d Pol. Van benne egészen vadul rokontenyésztett Peters is, a 1664 2 fiatalja, melyet a saját lányával keltett, amit ráadásul a saját testvérével keltett.
Tréfás ez a Hofkens bázis. Ugyanis nem létezik. Látogass el Schaerlaeckens honlapjára, és olvasgasd az Articles rovatot. Van ott egy cikk erről. (http://www.schaerlaeckens.com) Ha lesz időm, lefordítom magyarra. Nem mérvadó, milyen volt a tenyészérték, mert nem értettem hozzá, és kivétel nélkül minden jó galambot elpancsoltam. Egyébként 3 tojó kelt, 2 jó, egy érdekes. (Általában nem jött, de véletlen esetben, ha olyan kedve volt, díjat nyert. Sőt, egy nagyon rossz Liege maratont is elhozott.)
Látom lelkes vagy, ahogyan én is. Semmi akadályát nem látom, hogy a későbbiekban összedolgozzunk, és Buzás-keresztezett galambokkal oldjuk meg a vérfrissítést, ha az szükséges. Jövőre egy cserével feltehetőleg én járnék jobban, ugyanis nem tudok championokat felhasználni a saját állományból, míg te igen. Mégis, azt mondom, előbb teszteljük le normálisan, mi van a kezünkben.
"A Cornelius ( Nelles ) v/d Pol vonal: Szerencsére utánuk nem kellett nyomoznom, mert közismert tény, hogy Hofkens bázison tenyésztette ki őket az 1987-ben elhunyt mester. Nem nagyon terjedtek el, de azért jó néhány dúcban ott vannak. Jártam sok jó dúcban, ahol láttam Pol-okat is. Voltak közöttük jók, sőt kimagaslóak is, azonban többségük „egy lövet sörétet sem ért „. Nekem azonban kiváló Nelles v/d Pol-jaim vannak. A tenyésztõk többsége azt a klasszikus hibát követi el, hogy „származási lapot párosít származási lappal”. A Pol-ok esetében ez a lépés sokszor szomorú véget ér. Ha kritika nélkül párosítjuk őket és a cél csak a Pol X Pol kombinálás, annak az eredménye többnyire csontos, mély, ponty testű, nagy, nehéz galamb. Sok ilyent láttam. Szigorúnak kell lennünk velük szemben és csak a kevésbé mély, jó izomzatú, intelligens arcú, jó szemű egyedeket szabad tenyésztésben hagyni. Sajnos a mély mellcsont a vastag, erős csontozat a törzsre jellemzõ tulajdonság. Néhány idősebb egyedről a gyűrűket le kellett vágnom, olyan vastag volt a lábuk."
Egyébként Potárin beteljesült az Anker által is emlegetett varászlóinas sorsa. Nemcsak Horváthékhoz, hanem Mészáros Gézához is került egy ilyen őszi félselejt létszámfeletti Potáritól, Gézához az Okoska (döntően Marcel Desmet). Mindketten össze-vissza verték szegény Potárit saját galambjaival.
Potári Cattrijsse * Janssen-nel, nevezetesen a 8376-ossal. Na, ez is egy csodagalamb volt, mármint a 76-os mamája, a Tarka Tojó. Érdemes megismerni a történetet. Potári egy ősszel szét akarta választani a tenyészeit, de volt egy tokos fiatalja az útjában, helyesebben a fészektálban. Arra járt Horváth Pista (Horváth Testvérek néven a B-II. első hivatalos bajnokai), és Potári megkérdezte, hogy megér-e neki 200 HUF valutát ez a fiatal. Megért, mert az utódokkal simán nyertek kerületi bajnokságot. Ő volt a Tarka Tojó. Minimum harminc kerületi sampion kelt utódaiból. Talán a valaha élt legjobb magyar tenyészgalamb volt. 1984-ben a paramyxo megölte, viszonylag fiatalon. Sajnos, a vér szét lett pancsolva.
Jól néz ki. Nekem már 1984-ben volt vd Polom, egy eszméletlen szép két tarka tojó. Egy keletnémet baráttól kaptam, neki a tesója odaát élt, és töltötte krémekkel. A kéktarka 3322-es kersampion anyja lett. És ennek a 3322-esnek fia, a 373-as is az kersamp lett, az egyesületben rekordponttal. Úgy tudom, ma sincs megdöntve, 20 év óta állja a cibálást. A 373-ast négyévesen elvesztettem egy sima versenyen, szőrén-szálán eltűnt.
egyébként mi lenne, ha a te keresztezéseidből mondjuk adnál két-két fiatalt jövőre, és az én keresztezéseimből meg én adnék. az egyik ágon ugyanos mindketten a legjobb saját galambjainkat állítjuk be, a másikon pedig az ősök mindkét esetben azonosak, vagy közel azonosak. (VDP)
