nem kétlem, hogy igazad van. az öt év az én egyéni stílusomhoz igazított megoldás. szeretem a galambokat, de még jobban a Kedvesemet. meg szeretek utazni, meg időnként elvonulni egy csendes vízpartra horgászni, meg... tudom, látom, hogy a galambokra fordított idő egynesen arányos az eredményességgel, de az embernek egy élete van, hát szeretne sokmindent kipróbálni - most pl. a siklóernyőzést -, és sajna kompromisszumokat kell kötni. ettől még nagyon igyekszem, hogy a versenyeken én legyek a legjobb :)
Nem nagyon figyelsz. Amíg a galamod egyáltalán eljut a versenyig, számtalan lépést tettél meg. Kiválasztottad a tenyészgalambokat, a módszert, a tenyészpárokat összeálltottad, a galamboknak kialakítottál egy tartásmódot, stb. Vagyis számtalan módon előszelektáltál. És minden részlet fontos. A kosár természetesen jó szelektáló eszköz, trehányul fogalmaztam.
bocs tubi, de az 5 évvel nem értek egyet. ha ez így lenne akkor az első generáció már kikopna a versenyzésből. évesen villogniuk kell és szétválni jó és kevésbé jó csoportra. ha ez nem így van akkor ott a tenyésztő/versenyző elcsesz valamit. én is többszörös újrakezdő vagyok és úgy vélem jó felkészítéssel és kis szerencsével már éves galambokkal ki lehet ugrani a nagyátlagból főleg rövidközépen. de tudok példát hosszútávú bajnokra is 16 db éves hímmel..bár ott 750 km feletti út nem volt a programban de akkor is szép eredmény. Nem azt mondom, hogy ne legyünk türelmesek a galambjainkkal, de magunkkal szemben lehetünk türelmetlenek, mert nem élünk 300 évig. szóval az az 5 év sok egy kicsit ha újrakezdésről beszélünk.
Igaz, a galambász izlése az első szelekciós tényező. De ezt nem lehet rossz néven venni, végül is miért foglalkoznánk olyan galambokkal, amelyek nem tetszenek? Persze ha semmi eredmény sincs, nem fognak tetszeni azok a galambok...
Felvetésed, hogy mit adok és mit várok cserébe, el kell ismernem a lényegre tör. Ahhoz képest, hogy galambjaim a zsúfolt, szaros galambházban ocsún élve utanként hoznak 2-4 helyezést, tulajdonképpen kiváló teljesítmény. De mostantól egy kissé komolyabban akarom csinálni.
A kosár nem teljesen célozza meg azt a postagalamb-képességet, ami öröklődik is, de nemigen van jobb lehetőség, szerintem.
ezen a kosárügyön én is elgondolkodnék. ez akkor lenne objektív, ha steril körülmények között végezhetnénka kosaras szelektálást (laboratórium). a mostani gyakorlatban azonban számos olyan külső körülmény befolyásolja az eredményt, amelyet 1.nem tudunk pontosan felmérni (időjárás, pl. ragadozómadár "közbeavatkozása", stb.)2.ha úgy ahogy fel is tudjuk mérni, nem tudjuk, hogy az egyenletben hol van pontosan a helye
csak nagy általánosságban jelenthető tehát ki: a kosár jó szelekció.
a galambász egyébként a saját arcára formálja az állományt és a saját kezére szelektál. itt van pl. barátunk, aki távgalambászik - nos, ő is éppen ezt szeretné csinálni. de te is ezt teszed, meg én is, meg a többiek is... tehát a mi habitusunk, karakterünk is egyfajta szelektáló tényező.
szerintem a galambászatban sok a hókuszpókusz. sokan származási lapot párosítanak származási lappal. a dolog sokkal egyszerűbb. az én galambászvilágomban néhány aranyszabály:
1. napi spaklizás (hála Istennek, reggel 9-re járok be és délután korán megyek haza a munkahelyemről)
2. gyógyszerezés csak ritkán, inkább olyan megoldásokat részesítek előnyben, mint a laktobacillusok rendszeres itatása, a zárva tartott tanyészeknél a rendszeres lucernaetetétés, stb.
3. minden feltétel optimális biztosítása (lásd geler írását a galambházról saját honlapján - érdemes rajta elgondolkodni...)
4. tisztességes takarmányozás (évente sok száz km-t autózok azért, hogy tisztességes áron kiváló minőségű takarmányt szerezzek be - ezek egy részét magam keverem
5. sok fiatal, kemény szelekció - így is öt év kell ahhoz, hogy jó csapatod legyen (egy többszörös újrakezdőtől ezt fogadjátok el)
6. barátság a galambokkal - amelyik ezt nem fogadja el, leves (na ez az: én nem tudom kihúzni a nyakát, s elég macerás összeszedni őket és elvinni valamelyik sporihoz levágni)
7. nekem ez csak hobbi - természetesen bajnok szeretnék lenni, de úgy, hogy közben jól érzem magam a bőrömben (gyakran látom, hogy a nagy győzni akarás előbb-utóbb fásultságba csap át, mert sok munka - kevés eredmény)
8. szeretem a galambokat, egynémely galambászt is, jó elsörözgetni gyűjtés, órabontás közben a sporikkal (szerintem a mi egyesületünk az ország egyik legjobb közössége)
biztosan lehet másképpen is csinálni, de meg kell nézni az ár/érték arányt. mit fizetek ténylegesen és képletesen azért, amit kapok?
Köszi szépen, valami effélére gondolok én is. Szerzek alájuk borsószalmát, mert a napi takarítás lehetetlen. Sajnos nem lesz lehetőség eléggé rájuk hangolódni, se hétközi tréninget tartani. Tisztában vagyok vele, hogy nem nyerhetek, de ha a zsúfoltságot elkerülöm, az egészséget meg valahogy megtartom, talán lesz 1-2 jó teljesítmény.
mindegy, hogy a nyúlketreceben 3 tojót vagy 23-at árpázik a fater. Én is hallottam ilyen tojószegény klasszik özvegyezést, időnként én is csak 2-3 tüzesnek vélt tojót dobok be közéjük felkészítésként. de ha hétközben nem sikerül maxra csiholni a kondit és az egészséget akkor mindegy mit babrálunk a tojókkal. lehet ez a tojó dolog is csak amolyan galambász-szórakoztató tevékenység, mint a 60-as évek belga sztárgalambjainak származását fújni kívülről, elképzelhető, hogy a listán már ebből semmi sem hasznosul. Nekem az a véleményem, hogy a csak hímekkel való versenyzés igényli a legkevesebb időt, viszont azt a keveset nem árt mindig azonos időpontban elvégezni. Próbáltam totál özvegyet is párszor de az eredményessége nálam elmaradt és a munka is több volt. Természetesben nem röptettem még Ujházy intésének ellenére, de valahogy mostmár nem is hiányzik. Szóval ár/érték arányban én a hímekre szavazok. De köztük is ott kéne lenni, mégha csak kis időre is, látni és érezni, hogy hol kell módosítani a sematikus felkészítésen.
Te is elsiklottál az első kérdés felett, éspedig azon, hogy válogatni csak abból lehet, ami van. Ha sok vörösöd lesz, ahhoz először is vörösöket is kell tartani. Csak ezt követően lép fel a véletlen, az egyirányba sodródás. De ez akadémikus vita. Nem lehet egy tulajdonságra szelektálni, és nem is szelekció az, ha versenyeredmény alapján végzed.
Persze, persze, de könnyedén átlépted a kérdés buktatóját. :-) Ami a ravaszság benne. Tudnillik a szakértő kézbefogja a galambot, erre-arra forgatja, nézegeti, majd azt mondja, intelligens kinézete van. Most ebből hogy jön a problémamegoldó képesség? Vagy bármi hasonló? Ilyen alapon egy formás görögdinnye is lehet intelligens.
Köszi a választ. A társuláshoz nagy szerencse kell, meghát a szülői házban vannak a galambok, nyugdíjas apám rendezgeti őket, de allergiás emellé, így nem tud köztük lenni, csak a legszükségesebbeket megtenni. Igazából most olyan tipp segítene, ami egy értelmes versenyzési rendszer magukra hagyott galambok számára. Gondoltam például a tojó nélküli özvegységre, ahol a létszámcsökkentés miatt kicsi a gondozási igény. Hallottam, hogy volt, ahol bevált, de elég furcsa pusztán 2-3 tojót tartani és azt bedobni időnként a hímek közé. Igez, az eredményeim már nemigen tudnak tovább romlani, úgyhogy nincs benne kockázat :)
Én is vergődtem így és a megoldást az jelentette, hogy társultam valakihez. Persze ehhez sok dolognak passzolnia kell ( azonos módszerek, hasonló felfogás, alkalmazkodó képesség és nem utolsó sorban némi barátság). Ha akkor ez nem sikerült volna pár évet biztos kihagytam volna, mivel csak a lista eleje motivál.
mostmár újra egyedül, saját dúcból, önfejűen de jó visszagondolni azokra az évekre is.
Egy tulajdonságra szelektálás alatt azt értettem, hogy valaki mondjuk csak azokat a galambjait tenyészti tovább, ami 8 napos fiatalról Teplicéből díjat nyer :), aztán azt veszi észre, hogy tele van vörös színű galambokkal. Valószínű véletlen.
Intelligencia? Jó nehéz kérdés. Nem akarnék Ankert idézgetni. Kissé ködös duma, de úgy vélem ez olyasmi, mint az embereknél az a jelleg, ami megkülönbözteti azt az embert, "akivel csak megtörténnek a dolgok", attól, aki "akar valamit". Szóval nem az IQ.
Konkrétan van egy "jelenlét", amit keresek a galambokban. Ravaszság és verekedés nélküli dominancia, nehéz elmondani. A kiállítási ketrecek nyerői nagyon különbözőek. Láttam pár alkalommal olyan sorozat galambot, ami képviseli azt, amiről beszélek, tehát nem pusztán jól sikerült egyedi galambok voltak. Simon de Heij által behozott vd.Pol-ok, amik például verhetetlenné tették Lázár Tibort. A másik már nem látható, a győri Elekes István 85-88-ös kelésű Desmeth Matthijs-ai. Érdekes, hogy mindkét csapat nagy libákból áll, amik a könyvek szerint selejtek. Az biztos, hogy marathonra tökéletesen alkalmatlanok, de 600 km-ig formában félelmetesek.
intelligencia: tényleg ravasz kérdést tett fel geler. én azt mondanám - egy kicsit emberi párhuzam -, hogy az intelligencia első közelítésben = problémamegoldó képesség. az intelligens galamb a dúcban is annak tűnik, magabiztosnak, határozottnak, lojálisnak. én legalábbis ezekre válogatok. most pl. van a dúcban két hím, egy kétéves, meg egy egyéves. mindkettő felső fészekben van, ha megyek feléjük, leugranak. mivel jövőre özvegyezni akarok, valószínűleg selejtezni fogom őket, eredményeiktől függetlenül. vagy lehet, hogy adok még egy esélyt - egy másik fészekben. tehát vannak olyan kizáró tulajdonságok, amelyek alapján lehet is, kell is szelektálni - az, hogy leugrik a fészekből, egyfajta problémamegoldás: a galamb azt a helyzetet, hogy várhatóan megfogják, így oldja meg. az intelligens galamb viszont behúzódik a fészek sarkába... ezzel nem azt mondom, hogy amelyik nem ugrik le, az jó galamb :)
csak érdekességként: nálam a fiatalok a dúcban egymás felett lévő rudakon ülnek (cseréptartó léc élére állítva). a helyekért folyamatosan meg kell küzdeniük, meg kell tanulniuk együttélni a többiekkel. s ami a hab a tortán: gyűjtéskor negyedóra alatt összeszedem a csapatot, mert nem ugranak el - legalábbis a többség nem. most van az a szakasz, amikor a galambokat fegyelemre szoktatom, amikor nem azt csinálják, amit ők akarnak, hanem azt, amit én (reggel repülés, utána füttyre be, kaja és víz, este ugyanez - etetéskor bent sétálok a dúcban, vagy ott guggolok, hogy szokják a jelenlétemet). amelyik pl. nem jön be híváskor, beugorhat a szputnyikon, de ott dekkol estig vagy reggelig...
én azt hiszem, nagyon kevesen vannak, akik maratonra tenyésztenek, hát még azok, akik arra treníroznak. ha egyszer én maratonozni fogok, akkor a verseny előtti hetekben a galambokat mondjuk este nyolckor engedném fel kezdetben közel, hogy szürkületben hazaérjekenk, később távolabb, hogy kint éjszakázzanak. figyelve a reakciókat (a probléma megoldásának módját) szerintem jobb (sic!) eséllyel nevezhetnék galambot a maratonra. a kondicionális felkészítésről most nem írnék, mert az logikus (vagy annak kéne lenni, ha tudnánk, hogy miként halmozhatunk fel megfelelő energiatartalékot túl sok ballaszt nélkül a galambok testében...)
A postagalambászat veleje a versenyzés. Sikeres és intenzív emberhez menj! Ujházi (rövid U-val!) kora és bölcsessége miatt már túllépett ezen a hiábavalóságon. Nagyon jó ember, kiváló tanító, de nem naprakész.
Hello Vidi! Hát szerintem a legtöbb cél elérhető, csak ki kell tűzni, meg tenni kell érte kitartóan. Ha a három mestered azt tanítja neked, hogy a saját célod helyett valami mást valósíts meg, ideje keresni egy negyediket :)
Az a helyzet, hogy évek óta távgalambászatot folytatok. Hetente 1-2 napot tudok velük tölteni. Egy családtag ad nekik enni-inni, sőt be is kosarazza őket. Az eredmények elég elszomorítóak. Várok okos ötleteket, hogy hogyan is lehet ezt jól csinálni. Tudom, hogy ebben a felállásban sosem lehetek élversenyző, de nem adtam fel a reményt, hogy lesznek jó teljesítményű galambjaim, mint régebben. Az özvegységgel az a probléma, hogy a motiválás, tojók rakosgatása nem működik. Ha fészekről röptetek, akkor meg nem tudom megoldani, hogy a fészekállapot jó legyen. Valami okosság?
Nem értem, mire gondolsz egy tulajdonságra szelektálás alatt. De van egy észrevételem, és egy kérdésem.
Az észrevétel az, hogy az energiahasznosítás nem távolságfüggő megenyest. Egy galamb lehet ilyen is, olyan is.
A kérdés pedig a következő ravasz, fogós: mi ez az intelligencia? Kézben szemlélve szép kis pofija van? A dúcban okosan viselkedik? Vagy ezer kilométeres utazása alatt ki tudja használni a lehetőségeit?
Nah bevallom, csak egy kis csevegést akartam az elméletről, a gyakorlatban örülök, ha van egy valamirevaló tenyészem, és kevésbé érdekes, hogy honnan :)
Az együtt előforduló tényezőknek összefüggést tulajdonítani egy alapvető hiba, ennek egy speciális esete az "előtte, tehát miatta". Mindenesetre, ha szelektálunk valamire, és egy másik tulajdonság is változik, az ugyan lehet sima génsodródás egy kis állományban, de hátha nemcsak arról van szó.
Ha egy állományt nemzedékeken át 2-300 km-en röptetnek, akkor simán lehet, hogy az energia-mozgósító rendszere nincs azon a szinten, hogy több napos kemény repülés alatt egyben tartsa az anyagcserét. Hallottam én is Janssen maratonosról, sőt olyanról is, aki 50%-os Janssenekkel módszer-szerűen nyert évekig többnapos versenyeken. Ha valaki annyira ért hozzá, hogy a gyorsak közül is kiveszi a maratonost, vagy csak mákja van, az nyer.
Szappanos szerint a maratonos galamb az igazán intelligens. Nem tudom, én a különleges egyéniségű galambokat a középtávúak között láttam meg, de talán nem láttam elég állományt.
Na, Te még lehetsz galambász-szakíró is. :-) Jókat gondolsz, de lebecsülöd a saját eszedet, és bár felismerted az ellentmondást, nem hiszed, hogy neked van igazad.
Ám nagy szerencsédre velem találkoztál, és rávezetlek, hogy saját gondolataid fontosabbak, mint a tekintéllyel támogatott vélemény.
Állításaid nem pontosan fedik a valóságot. Ha megkaparintod Piet de Werd A levegő versenyparipái című könyvét, akkor látsz egy teljes oldal galambfényképet, ahol PdW tiszta Janssen nagyhosszútávúi láthatók. (Ha a címre rosszul emlékszem, hoppá. Arról a könyvről beszélek, ami Pakuts fordításában kb. 15-20 éve megjelent magyarul is.)
Azaz nem egyértelmű az állítás, hogy sprinterből sosem lesz hosszútávú. Lehet, van rá példa. De magyar maratonosokat is kereshetek, akik inkább rövidtávúnak nevezhető egyedekkel sikert értek el.
Dobd sutba ezt az elméletet, meg van cáfolva.
A tájékozódóképesség pedig nem kötődik sprinter-, közép- vagy hosszútávú típushoz. Semmilyen típushoz nem kötődik, az egyik galamb jobb, a másik rosszabb ebben. Ennyi.
A távolságra beállítódás fizikai tulajdonságok halmaza (idegrendszer, gondolkodás, tüdő, izomzat, csontozat, glikogénraktározás, salakanyageltávolítás, stb.), a tájékozódás inkább idegrendszeri jellemző. Nem szükségszerűen buta a hosszútávú. :-)
A sprintereknél csak azért nő meg a tájékozódóképesség jelentősége, mert nincs idő korrigálni, a lista pillanatok alatt bezárul, nem várnak a kitérőre. A tudományban ezt hívják "utána, tehát miatta" hibának. Látszólagos következtetések.
És ha józan paraszti ésszel belegondolsz, az ezer kilométerről felengedett galamb rossz irány esetén sokkal távolabb kerül optimális útvonalától, mint egy 200 km-es.
Bízvást sutba dobhatod a "sprinter jobban tájékozódik" elképzelést is.
én csak kezdő vok de három nagy tudásu galambászt mondthatok tanitomnak hosszu távu galambok egész más testfelépitésüek mint a sprinterek ugy mint az atlétikában véleményem az hogy kezdőként ne maratonra lépj az egy unikum kezdj rövid távon mikor állományod homogén kezdj maratonizni
ha a galamnbjaid nem járják ki az álltalános iskolát ne várj tőlük egyetemet
A tenyésztéssel kapcsolatban van két jellegzetes vélemény:
1. A postagalamb genetikailag úgy lép előre a házigalambhoz képest, hogy egyre nagyobb távolságról való hazatérésre szelektálják. Ez különbözteti meg egymástől őket. A tenyésztők egy csoportja (köztük Újházy) azt állítja, hogy a hosszútávú állomány képviseli az igazi értéket, ha akarjuk, néhány nemzedéknyi szelekcióval rövidtávon is eredményesek lehetünk ezekkel, ellenben a sprinterekkel sosem leszünk sikeresek hosszútávon. Ebből az következik, hogy kezdésként hosszútávú törzsből (vagy erre válogatott állományból) kell tenyészanyagot beszerezni és ezután már arra a távolságra lőjük be őket, amelyikre akarjuk, sőt az allround jelleg lehetősége is megmarad.
2. A postagalamb első számú értékmérő tulajdonsága a csalhatatlan tájékozódó képesség. Ez pedig leginkább a sprinterek tulajdonsága, hiszen egy versenyt alapvetően az dönt el, hogy melyik galamb indul körözés nélkül egyenesen haza, hiszen a galambok nagyjából egyforma sebességgel repülnek. Más kérdés, hogy esetleg nincs meg a fizikuma a saját utazósebességének hosszas megtartására. Ebből az következik, hogy sprinterekre kell alapoznunk bármilyen állományt, legfeljebb, ha a hosszabb utakon is eredményt akarunk, speciális felkészítés kell, valamint a testi hibák szelekciója.
Nekem mindkettő logikusnak tűnik, de sajnos egyszerre csak az egyik vélemény lehet igaz. Mit gondoltok?
Mit gondoltok, mi az a minimális galamb-létszám, amivel a marthonversenyekre még lehetséges felkészülni? Elképzelhető, hogy 1-2 tenyészpár, plusz 5-6 versenyző, 5-6 egy éves, 10 fiatal elég lehet? Hogyan lehet a maratonos fiatalokat szelektálni? Az ehhez szükséges dúc mérete és költségei miképpen alakulnának? Kösz a segítséget.
