itt van mellettem az ágyon az Anker-könyv meg PdW könyve, A levegő versenyparipái. holnap lesz szemétszállítás. szerinted az utóbbi könyvvel mi legyen?
Hát... Énnekem volt szerencsém Kajári János bácsival beszélni, és kis füzetét is szignójával ajánlva adta át nekem. Ő akkoriban porig alázta Pestet és Budát. És az ilyen beszélgetéseken szóba kerülnek a galambászélet nevezetes eseményei. Anker elvitte hozzá PdW-et bírálni. Erről több kép is közkézen forog, a történet közismert. Kajári véleménye a legmesszebbmenőkig lesújtó volt nagyrabecsült PdW tevékenységéről. Az eredmény olyan volt szerinte, mintha a sarki kocsmából Törköly Pistát hívta volna el szakvéleményre. A legjobb galambok negligálva lettek, és a senkiháziak az egekbe emeltettek (volna). Egy legendával ismét kevesebb.
jó, holnaptól én is nagymenő leszek. elmegyek bárkihez szelektálni. elkérem a listákat, azután kiszedem azokat, amelyek legalább négy-öt helyezést repültek, a többi selejt :) na, milyen okos vagyok? P. d. Werd jöhetne hozzám tanulni.
S mihez kezdjünk azzal a kijelentéssel (most meg nem mondom melyik nagymenő mondta, de Ujházy írta le), hogy "számos remek tenyészgalambom lett azáltal, hogy a fiatalok közül azokat, melyek Ászaimra hasonlítottak, egyből a tenyészdúcba tettem" ?
Anker nagy híve volt a színgazdag szemnek, kicsike pupillával. Aztán, mikor megkérdezték tőle, hogy miért tűr meg egy csúf világosnarancs-szemű galambot marhanagy pupillával (Klare46), akkor már azt mondta, annál az nem számit.
Na, kiprovokáltam az első késhegyre menő vitát. :-) "akkor ezek szerint egyetlen jól működő szelekciós elem van: az EREDMÉNY?" Válaszom szubjektíve: pontosan.
Nincs meg az az eredmény, ami feljogosítana kijelenteni dolgokat, úgyhogy a tévedés jogát fenntartom :) Az a véleményem hogy az izomzatminőség-elmélet, az olyasmi, mint a Vanderschelden féle szárnyelmélet. Helyes. Csak nem ott van a helye a dolgok rendszerében, ahová alkotója helyezte. Ott van szerepe, hogy a galamb elmerevedés nélkül sokáig tudja tartani az utazósebességét. Nagyon könnyű, "lebegős" galambnál kevesebbet számít. Megfigyeltem azt is, hogy kissé mély mellcsontú galamboknál, melyek hozzá elég "vállasak" is, valahogy szabadabb játéka van az izomzatnak (az izomkötegek nem dolgoznak egymás ellen) mégha egyébként kissé merevebbnek tűnik is. Lehet, hogy ezért nem szelektálódtak ki a mai napig a mély vonalak, lásd v/d Pol. A másik, hogy elvileg a merevebb galamb nehezebben regenerálódik, de ez sok más tényező függvénye is.
Azóta nem érdekelnek azok a galambok, amelyeknek családi vonása az egységesen laza, kifogástalan izomzat. Nincs bennük tűz, harci kedv, tettrekészség. Ez egy szelekciós tévedés, ahogy a szemszínre történő válogatás is.
ezt írod. szerintem szegény Alfi bácsi forog a sírjában... akkor mi a fene is van az izomzattal? meg a szárnyformával? meg a szemmel? meg...
akkor ezek szerint egyetlen jól működő szelekciós elem van: az EREDMÉNY?
Stendal már megvolt. Brandenburg lesz, bár 40 fokban egykutya. Hogy valaki Kiel, Arendonk, Rostock és hasonlókon részt tudjon venni, száz versenygalambbal kell indulnia. Akinek pedig száz galambra van szüksége, az nem ért a galambhoz. Ergo az egész komolytalan.
Késett a tanács, a cikk kész, fent van. Ha elolvasod, lehet, hogy majd egyetértesz velem abban, hogy ez egy túl bonyolult kérdés. Nem tudjuk biztonsággal megítélni az izomzatot. És nem ragadható ki a tulajdonság a környezetből egyoldalúan.
Azt keresem, azt keresem. Rengeteg dolgot tanulhatok tőled, de ebben az egyben nem kell a majmot tanítani fára mászni :) Azért mégis jól esik az ember szemének, ha a galambjai olyanok, mint amilyet elképzelt. Talán a Kissnél is látszik még valami abból, ahogy a Leus típust megismertük. De ha nem, az se gond. Ha máshogy csinálta volna, mint ahogy mondod, már rég nem lenne eredményes, hacsak nem költene rengeteget állandó sztárgalambok vásárlására.
cseppents a jobb orrlukába hetvenőtfokos szőgben ( már nem emlékszem mit irt Drappa az utolso galmbász ujság egyik cikkében )milyen nevü cseppeket majd attol remegni fog
Talán félreérthető voltam, nem azt mondtam, hogy Kiss Gyula Leus-öket tenyészt. Ő csak jó galambokra pályázik, és szerintem nem izgatják túlzottan a származások. Szert tett egy galambra, amely történetesen Sommers-Leus keresztezés. Nem kezdett el teoretikus módon visszamenőleg lőszöbbnél lőszöket vagy zommersznél zommerszebbeket tenyészteni, hanem a kezébe került egy darab szuperdominánst szaporítja, gyakorlatilag mai galambjai többsége leszármazottja ennek a galambnak. Keresztezi azokat, de mindig tudja, hogy hol a kályha, és visszetér ahhoz újra és újra. Galambjai se nem lőszök, se nem zommerszek, mind kissgyula fajták. A saját szerencsédet neked kell megtalálnod, és ne akarj Leus helyébe lépni!