mindegy, hogy a nyúlketreceben 3 tojót vagy 23-at árpázik a fater. Én is hallottam ilyen tojószegény klasszik özvegyezést, időnként én is csak 2-3 tüzesnek vélt tojót dobok be közéjük felkészítésként. de ha hétközben nem sikerül maxra csiholni a kondit és az egészséget akkor mindegy mit babrálunk a tojókkal. lehet ez a tojó dolog is csak amolyan galambász-szórakoztató tevékenység, mint a 60-as évek belga sztárgalambjainak származását fújni kívülről, elképzelhető, hogy a listán már ebből semmi sem hasznosul. Nekem az a véleményem, hogy a csak hímekkel való versenyzés igényli a legkevesebb időt, viszont azt a keveset nem árt mindig azonos időpontban elvégezni. Próbáltam totál özvegyet is párszor de az eredményessége nálam elmaradt és a munka is több volt. Természetesben nem röptettem még Ujházy intésének ellenére, de valahogy mostmár nem is hiányzik. Szóval ár/érték arányban én a hímekre szavazok. De köztük is ott kéne lenni, mégha csak kis időre is, látni és érezni, hogy hol kell módosítani a sematikus felkészítésen.
Te is elsiklottál az első kérdés felett, éspedig azon, hogy válogatni csak abból lehet, ami van. Ha sok vörösöd lesz, ahhoz először is vörösöket is kell tartani. Csak ezt követően lép fel a véletlen, az egyirányba sodródás. De ez akadémikus vita. Nem lehet egy tulajdonságra szelektálni, és nem is szelekció az, ha versenyeredmény alapján végzed.
Persze, persze, de könnyedén átlépted a kérdés buktatóját. :-) Ami a ravaszság benne. Tudnillik a szakértő kézbefogja a galambot, erre-arra forgatja, nézegeti, majd azt mondja, intelligens kinézete van. Most ebből hogy jön a problémamegoldó képesség? Vagy bármi hasonló? Ilyen alapon egy formás görögdinnye is lehet intelligens.
Köszi a választ. A társuláshoz nagy szerencse kell, meghát a szülői házban vannak a galambok, nyugdíjas apám rendezgeti őket, de allergiás emellé, így nem tud köztük lenni, csak a legszükségesebbeket megtenni. Igazából most olyan tipp segítene, ami egy értelmes versenyzési rendszer magukra hagyott galambok számára. Gondoltam például a tojó nélküli özvegységre, ahol a létszámcsökkentés miatt kicsi a gondozási igény. Hallottam, hogy volt, ahol bevált, de elég furcsa pusztán 2-3 tojót tartani és azt bedobni időnként a hímek közé. Igez, az eredményeim már nemigen tudnak tovább romlani, úgyhogy nincs benne kockázat :)
Én is vergődtem így és a megoldást az jelentette, hogy társultam valakihez. Persze ehhez sok dolognak passzolnia kell ( azonos módszerek, hasonló felfogás, alkalmazkodó képesség és nem utolsó sorban némi barátság). Ha akkor ez nem sikerült volna pár évet biztos kihagytam volna, mivel csak a lista eleje motivál.
mostmár újra egyedül, saját dúcból, önfejűen de jó visszagondolni azokra az évekre is.
Egy tulajdonságra szelektálás alatt azt értettem, hogy valaki mondjuk csak azokat a galambjait tenyészti tovább, ami 8 napos fiatalról Teplicéből díjat nyer :), aztán azt veszi észre, hogy tele van vörös színű galambokkal. Valószínű véletlen.
Intelligencia? Jó nehéz kérdés. Nem akarnék Ankert idézgetni. Kissé ködös duma, de úgy vélem ez olyasmi, mint az embereknél az a jelleg, ami megkülönbözteti azt az embert, "akivel csak megtörténnek a dolgok", attól, aki "akar valamit". Szóval nem az IQ.
Konkrétan van egy "jelenlét", amit keresek a galambokban. Ravaszság és verekedés nélküli dominancia, nehéz elmondani. A kiállítási ketrecek nyerői nagyon különbözőek. Láttam pár alkalommal olyan sorozat galambot, ami képviseli azt, amiről beszélek, tehát nem pusztán jól sikerült egyedi galambok voltak. Simon de Heij által behozott vd.Pol-ok, amik például verhetetlenné tették Lázár Tibort. A másik már nem látható, a győri Elekes István 85-88-ös kelésű Desmeth Matthijs-ai. Érdekes, hogy mindkét csapat nagy libákból áll, amik a könyvek szerint selejtek. Az biztos, hogy marathonra tökéletesen alkalmatlanok, de 600 km-ig formában félelmetesek.
intelligencia: tényleg ravasz kérdést tett fel geler. én azt mondanám - egy kicsit emberi párhuzam -, hogy az intelligencia első közelítésben = problémamegoldó képesség. az intelligens galamb a dúcban is annak tűnik, magabiztosnak, határozottnak, lojálisnak. én legalábbis ezekre válogatok. most pl. van a dúcban két hím, egy kétéves, meg egy egyéves. mindkettő felső fészekben van, ha megyek feléjük, leugranak. mivel jövőre özvegyezni akarok, valószínűleg selejtezni fogom őket, eredményeiktől függetlenül. vagy lehet, hogy adok még egy esélyt - egy másik fészekben. tehát vannak olyan kizáró tulajdonságok, amelyek alapján lehet is, kell is szelektálni - az, hogy leugrik a fészekből, egyfajta problémamegoldás: a galamb azt a helyzetet, hogy várhatóan megfogják, így oldja meg. az intelligens galamb viszont behúzódik a fészek sarkába... ezzel nem azt mondom, hogy amelyik nem ugrik le, az jó galamb :)
csak érdekességként: nálam a fiatalok a dúcban egymás felett lévő rudakon ülnek (cseréptartó léc élére állítva). a helyekért folyamatosan meg kell küzdeniük, meg kell tanulniuk együttélni a többiekkel. s ami a hab a tortán: gyűjtéskor negyedóra alatt összeszedem a csapatot, mert nem ugranak el - legalábbis a többség nem. most van az a szakasz, amikor a galambokat fegyelemre szoktatom, amikor nem azt csinálják, amit ők akarnak, hanem azt, amit én (reggel repülés, utána füttyre be, kaja és víz, este ugyanez - etetéskor bent sétálok a dúcban, vagy ott guggolok, hogy szokják a jelenlétemet). amelyik pl. nem jön be híváskor, beugorhat a szputnyikon, de ott dekkol estig vagy reggelig...
én azt hiszem, nagyon kevesen vannak, akik maratonra tenyésztenek, hát még azok, akik arra treníroznak. ha egyszer én maratonozni fogok, akkor a verseny előtti hetekben a galambokat mondjuk este nyolckor engedném fel kezdetben közel, hogy szürkületben hazaérjekenk, később távolabb, hogy kint éjszakázzanak. figyelve a reakciókat (a probléma megoldásának módját) szerintem jobb (sic!) eséllyel nevezhetnék galambot a maratonra. a kondicionális felkészítésről most nem írnék, mert az logikus (vagy annak kéne lenni, ha tudnánk, hogy miként halmozhatunk fel megfelelő energiatartalékot túl sok ballaszt nélkül a galambok testében...)
A postagalambászat veleje a versenyzés. Sikeres és intenzív emberhez menj! Ujházi (rövid U-val!) kora és bölcsessége miatt már túllépett ezen a hiábavalóságon. Nagyon jó ember, kiváló tanító, de nem naprakész.
Hello Vidi! Hát szerintem a legtöbb cél elérhető, csak ki kell tűzni, meg tenni kell érte kitartóan. Ha a három mestered azt tanítja neked, hogy a saját célod helyett valami mást valósíts meg, ideje keresni egy negyediket :)
Az a helyzet, hogy évek óta távgalambászatot folytatok. Hetente 1-2 napot tudok velük tölteni. Egy családtag ad nekik enni-inni, sőt be is kosarazza őket. Az eredmények elég elszomorítóak. Várok okos ötleteket, hogy hogyan is lehet ezt jól csinálni. Tudom, hogy ebben a felállásban sosem lehetek élversenyző, de nem adtam fel a reményt, hogy lesznek jó teljesítményű galambjaim, mint régebben. Az özvegységgel az a probléma, hogy a motiválás, tojók rakosgatása nem működik. Ha fészekről röptetek, akkor meg nem tudom megoldani, hogy a fészekállapot jó legyen. Valami okosság?
Nem értem, mire gondolsz egy tulajdonságra szelektálás alatt. De van egy észrevételem, és egy kérdésem.
Az észrevétel az, hogy az energiahasznosítás nem távolságfüggő megenyest. Egy galamb lehet ilyen is, olyan is.
A kérdés pedig a következő ravasz, fogós: mi ez az intelligencia? Kézben szemlélve szép kis pofija van? A dúcban okosan viselkedik? Vagy ezer kilométeres utazása alatt ki tudja használni a lehetőségeit?
Nah bevallom, csak egy kis csevegést akartam az elméletről, a gyakorlatban örülök, ha van egy valamirevaló tenyészem, és kevésbé érdekes, hogy honnan :)
Az együtt előforduló tényezőknek összefüggést tulajdonítani egy alapvető hiba, ennek egy speciális esete az "előtte, tehát miatta". Mindenesetre, ha szelektálunk valamire, és egy másik tulajdonság is változik, az ugyan lehet sima génsodródás egy kis állományban, de hátha nemcsak arról van szó.
Ha egy állományt nemzedékeken át 2-300 km-en röptetnek, akkor simán lehet, hogy az energia-mozgósító rendszere nincs azon a szinten, hogy több napos kemény repülés alatt egyben tartsa az anyagcserét. Hallottam én is Janssen maratonosról, sőt olyanról is, aki 50%-os Janssenekkel módszer-szerűen nyert évekig többnapos versenyeken. Ha valaki annyira ért hozzá, hogy a gyorsak közül is kiveszi a maratonost, vagy csak mákja van, az nyer.
Szappanos szerint a maratonos galamb az igazán intelligens. Nem tudom, én a különleges egyéniségű galambokat a középtávúak között láttam meg, de talán nem láttam elég állományt.
Na, Te még lehetsz galambász-szakíró is. :-) Jókat gondolsz, de lebecsülöd a saját eszedet, és bár felismerted az ellentmondást, nem hiszed, hogy neked van igazad.
Ám nagy szerencsédre velem találkoztál, és rávezetlek, hogy saját gondolataid fontosabbak, mint a tekintéllyel támogatott vélemény.
Állításaid nem pontosan fedik a valóságot. Ha megkaparintod Piet de Werd A levegő versenyparipái című könyvét, akkor látsz egy teljes oldal galambfényképet, ahol PdW tiszta Janssen nagyhosszútávúi láthatók. (Ha a címre rosszul emlékszem, hoppá. Arról a könyvről beszélek, ami Pakuts fordításában kb. 15-20 éve megjelent magyarul is.)
Azaz nem egyértelmű az állítás, hogy sprinterből sosem lesz hosszútávú. Lehet, van rá példa. De magyar maratonosokat is kereshetek, akik inkább rövidtávúnak nevezhető egyedekkel sikert értek el.
Dobd sutba ezt az elméletet, meg van cáfolva.
A tájékozódóképesség pedig nem kötődik sprinter-, közép- vagy hosszútávú típushoz. Semmilyen típushoz nem kötődik, az egyik galamb jobb, a másik rosszabb ebben. Ennyi.
A távolságra beállítódás fizikai tulajdonságok halmaza (idegrendszer, gondolkodás, tüdő, izomzat, csontozat, glikogénraktározás, salakanyageltávolítás, stb.), a tájékozódás inkább idegrendszeri jellemző. Nem szükségszerűen buta a hosszútávú. :-)
A sprintereknél csak azért nő meg a tájékozódóképesség jelentősége, mert nincs idő korrigálni, a lista pillanatok alatt bezárul, nem várnak a kitérőre. A tudományban ezt hívják "utána, tehát miatta" hibának. Látszólagos következtetések.
És ha józan paraszti ésszel belegondolsz, az ezer kilométerről felengedett galamb rossz irány esetén sokkal távolabb kerül optimális útvonalától, mint egy 200 km-es.
Bízvást sutba dobhatod a "sprinter jobban tájékozódik" elképzelést is.
én csak kezdő vok de három nagy tudásu galambászt mondthatok tanitomnak hosszu távu galambok egész más testfelépitésüek mint a sprinterek ugy mint az atlétikában véleményem az hogy kezdőként ne maratonra lépj az egy unikum kezdj rövid távon mikor állományod homogén kezdj maratonizni
ha a galamnbjaid nem járják ki az álltalános iskolát ne várj tőlük egyetemet
A tenyésztéssel kapcsolatban van két jellegzetes vélemény:
1. A postagalamb genetikailag úgy lép előre a házigalambhoz képest, hogy egyre nagyobb távolságról való hazatérésre szelektálják. Ez különbözteti meg egymástől őket. A tenyésztők egy csoportja (köztük Újházy) azt állítja, hogy a hosszútávú állomány képviseli az igazi értéket, ha akarjuk, néhány nemzedéknyi szelekcióval rövidtávon is eredményesek lehetünk ezekkel, ellenben a sprinterekkel sosem leszünk sikeresek hosszútávon. Ebből az következik, hogy kezdésként hosszútávú törzsből (vagy erre válogatott állományból) kell tenyészanyagot beszerezni és ezután már arra a távolságra lőjük be őket, amelyikre akarjuk, sőt az allround jelleg lehetősége is megmarad.
2. A postagalamb első számú értékmérő tulajdonsága a csalhatatlan tájékozódó képesség. Ez pedig leginkább a sprinterek tulajdonsága, hiszen egy versenyt alapvetően az dönt el, hogy melyik galamb indul körözés nélkül egyenesen haza, hiszen a galambok nagyjából egyforma sebességgel repülnek. Más kérdés, hogy esetleg nincs meg a fizikuma a saját utazósebességének hosszas megtartására. Ebből az következik, hogy sprinterekre kell alapoznunk bármilyen állományt, legfeljebb, ha a hosszabb utakon is eredményt akarunk, speciális felkészítés kell, valamint a testi hibák szelekciója.
Nekem mindkettő logikusnak tűnik, de sajnos egyszerre csak az egyik vélemény lehet igaz. Mit gondoltok?
Mit gondoltok, mi az a minimális galamb-létszám, amivel a marthonversenyekre még lehetséges felkészülni? Elképzelhető, hogy 1-2 tenyészpár, plusz 5-6 versenyző, 5-6 egy éves, 10 fiatal elég lehet? Hogyan lehet a maratonos fiatalokat szelektálni? Az ehhez szükséges dúc mérete és költségei miképpen alakulnának? Kösz a segítséget.
Sziasztok, de jó, hogy van ilyen topik! A tegnapi verseny megfektette a galambjaimat, a hazaérkezés mindössze 70%-os volt középtávról. 3 helyezés, ami az állományom erejéhez mérten sajnos jónak nevezhető.
más: tudok egy szolnoki kereskedőt, akinél 360 ft - ha jól emlékszem - a kerámia tojótál darabja, máshol 5-600. ha érdekel valakit, szívesen adok részletesebb információt. (lehet hopzzá venni filc betétet is...)
A dúc dolgot azért írtam, mert van egy egyesületi társunk, aki időt és pénzt nem sajnál a galambjaira de mégis csak néha fér fel galambja a listára. próbáljuk kihúzni belőle, hogy miket csinál, mivel cseszheti el, de nem jövünk rá. amikor nála jártunk a dúcában, nagyon esztétikus és igényesnek tűnt minden, azonban érezhetően nem volt levegő. A tágas terek miatt elkaphatatlan galambok porblémája már csak részletkérdésnek tűnt emellett. kérdeztük, hogy hol látta ezt a dúcot vagy esetleg saját ötletek alapján került megépítésre? azt mondta hogy xy-nál látta és egyből megtetszett neki kívül-belül, úgy érezte neki is ilyen kell. na az a valaki a mintául szolgáló dúcából asszem még ötös befutót soha nem helyezett, pedig a 90-es években kerületi bajnok is volt egy 40 éves kockaház cserépfelhúzós padlásáról. Szóval gyanús, hogy a dúc is benne lehet az évek óta tartó sikertelenségben. Nem viszi el a balhét teljesen, más hibák is vannak biztos, de úgy vélem ez nagyjából fix dolog, ezt egyszer kell megépíteni és akkor jól. Vagy nem szégyelleni átalakítani. az enyémben csak csavarok vannak, mert tudom, hogy évente variálni fogok valamit, amiről azt gondolom, hogy nem működik jól.
A Janssen dúc jó példa (bár élőben sajnos nem láttam még), nem az anyagok fajtája, az asztalosmunka kidolgozottsága számít, hanem az egész dúc funkcionalitása. szóval lehet lepukkant dúcból is nyerni, ha az jól "működik". Az már más kérdés, hogy akad a spakli, ami engem pl kiakaszt rövid úton:)
szerintem a kocsiban való ellátás és a dúcban való ellátás nem egészen ugyanaz, sőt, elég messze van egymástól. a dúcban a tiszta etetőben kap kaját, kimosott itatból iszik, stb. a kocsiban sokszor koszos az etető és az itató, s gyakran sima kukoricát szórnak csak be és nem drága olimpia-keveréket. ha nagy a meleg, és áll a kocsi, romlik a szellőzés, s a felhalmozódó pára a levegőben szintén nem tesz jót a galamboknak - miközben odahaza a lergfontosabb követelmény a napi spaklizás és a csontszáraz dúc.
