Hello mindenkinek Elkezdenék postázni mert kertes házat vettem. Van egy üres garázsom, amit átalakitanék 3,90x6,20. Örököltem egy muzeális fatokos orát, és egy "repulö keresztrejtvény cimü könyvet. Martonvásáron tudtok jo galambészt, akitöl lehetne figalambot szerezni?
Az angolszászok ebben bolondok. Schaerlaeckens idéz valaki valahogy így: Mr. X vett tőlem egy származási lapot, és én emellé odaajándékoztam a galambot is.
Van egy rövid cikkem Toye módszeréről. Ez például erősíti az első keltés a legjobb elképzelést. De továbbra is csak elkézelés, és nem abszolút igazság.
Jó szemű galambjai vannak, az biztos, nemhiába van belezúgva az elméletbe. De a szem csak egy a többi fizikai részlet között. Önmagában nem döntő, bár nekem az egyik legfontosabb részlet. Ha a szemteoretikusoknak teljes igazsága lenne, ők uralnák a postagalambvilágot. Ám látjuk, hogy nincs így.
Frászt. Az azonosan ismétlődés lehetetlen. Amikor kikel egy jó galamb, a tenyésztő rájön, hogy neki még egy ugyanolyan kell. Vagy sok. A párból újakat tenyészt. De mivel ismétlődés nincs a genetikában, és momentán egy kiemelkedőhöz kell hasonlítson, azt a szabályt vonja le, hogy az első jobb, mint a továbbiak. Klasszikus logikai tévedés.
Nem nagyon értem, mire gondolsz a "tehát"-tal, de egy ellenvéleményem van, még ha az kicsike ellenkezés is. A pancsolás az egyenként és egészükben sikeres törzsek korábbi egységét bontja meg. Azok egyben jók, csuda tudja, miért. Két jó autó alkatrészeiből építünk egy harmadikat. Elképzelhető, hogy számtalan konstrukciót tudunk így létrehozni, de mivel mindegyik új, egyik sem fog sem az első, sem a második kiinduló autóra hasonlítani. Ha pedig az alkatrészeket véletlenszerűen dobáljuk össze, biztosan nagyon kicsi az esély jó autóra. Az öröklődés véletlen elven működik. ----------------------------------------------------- Valamilyen szinten működik a kézből való szelekció, de inkább az általános irányt adja meg, és az egyed szintjén lehet tévedés.
Más: nem tudom hova tenni azt a tenyésztési hozzáállást, amit egyre gyakrabban olvasok és hallok, és talán a Janssenektől ered: -minden tenyészpár első pár fia a jó, a továbbiak egyre gyengébbek- Erre könnyen lehet cáfolatot találni, hiszen vannak nevezetes fix tenyészpárok, de mégis lehet ebben valami?
Ide tartozhat Jakab Sándor vásárlási elve is: "Ha egy dúcban nagy kék ludak nyernek, akkor ott én nagy kék ludat akarok venni. Ha kis, sötét, sárgaszeműek nyernek, akkor meg olyat." Úgy néz ki, hogy törzsön, vagy valamennyire is áttenyésztett álományon belül a küllemi jegyek és a teljesítmény jobban együtt jár, mint ahogy az a köztudatban van.
1. durva közelítésben megállapíthatjuk, annak, hogy egy postagalamb képes-e teljesíteni mondjuk egy 400-as versenyt, van néhány alapfeltétele: legyen szárnya, ne legyen beteg, ami csökkenti a teljesítményét, stb
- ugyanilyen kiindulási alapról: legyen annyi akaratereje, hogy egyhuzamban végigrepüli a távot, stb
2. finomítva a megközelítést (mert mégiscsak kell lennie ilyen lehetőségnek - szem? - szárny? - izomzat?): ..................................................................... - szóval nem hiszem, hogy nincsenek olyan egyértelmű jelek (külső és belső), amelyek segítik a tenyésztőt az eligazodásban, ne adj' Isten, egyfajta előszelektálásban. azt még csak el tudom fogadni, hogy ez minden törzs esetében más, és ha pancsolunk - a la geler -, akkor bizony elveszítjük a vezérfonalat, elbizonytalanodunk, mert nem tudjuk, melyek azok a jelek - maradjunk ennél a kifejezésnél -, amelyek segítenek.
Azt hiszem Fulgoni és v/d Merwe is ezt a gyakorlatot követte/követi, hogy az ászgalambok másait tenyésztésbe veszi kipróbálás nélkül is. Nem cáfolólag írtam, csak az következik belőle, hogy a küllem és érték között valami összefüggés mégiscsak létezik. Igaz viszont, hogy nem utal arra, hogy egyetlen "nyerő sablon" léteznik, amit csak meg kellene találni. És nyilván nem vennének tenyésztésbe egy idegen galambot, csak mert hasonlít valamire.
No, de hol itt az ellentmondás? Ujházi a legjobb galambjaira hasonlító fiatalokból tett be tenyészbe, és nem általában innen-onnan válogatva. A "legjobb galambjai" kifejezés pedig, gondolom, eredményességükre értendő, és nem a borsólevesben nyújtott ízhatásra.
itt van mellettem az ágyon az Anker-könyv meg PdW könyve, A levegő versenyparipái. holnap lesz szemétszállítás. szerinted az utóbbi könyvvel mi legyen?
Hát... Énnekem volt szerencsém Kajári János bácsival beszélni, és kis füzetét is szignójával ajánlva adta át nekem. Ő akkoriban porig alázta Pestet és Budát. És az ilyen beszélgetéseken szóba kerülnek a galambászélet nevezetes eseményei. Anker elvitte hozzá PdW-et bírálni. Erről több kép is közkézen forog, a történet közismert. Kajári véleménye a legmesszebbmenőkig lesújtó volt nagyrabecsült PdW tevékenységéről. Az eredmény olyan volt szerinte, mintha a sarki kocsmából Törköly Pistát hívta volna el szakvéleményre. A legjobb galambok negligálva lettek, és a senkiháziak az egekbe emeltettek (volna). Egy legendával ismét kevesebb.
jó, holnaptól én is nagymenő leszek. elmegyek bárkihez szelektálni. elkérem a listákat, azután kiszedem azokat, amelyek legalább négy-öt helyezést repültek, a többi selejt :) na, milyen okos vagyok? P. d. Werd jöhetne hozzám tanulni.
S mihez kezdjünk azzal a kijelentéssel (most meg nem mondom melyik nagymenő mondta, de Ujházy írta le), hogy "számos remek tenyészgalambom lett azáltal, hogy a fiatalok közül azokat, melyek Ászaimra hasonlítottak, egyből a tenyészdúcba tettem" ?
