Azt gyanítom én is, hogy a külső jegyekből a vonalon belül érdemes valamennyire következtetni. Talán ezért égett be Werd Potárinál, mert Ardent, Janssent látott ezerszám, de a Potári galambokat nem tudta "olvasni". De lehet-e mondani valamit a kutyult állományokból időnként kikerülő nyerőkre? Fogalmam sincs, ilyen állományban talán tényleg csak azt lehet csinálni, hogy az idegbeteg, kövér és beteges egyedeket kizárjuk.
Emlegettem egy olyan dolgot, hogy erős tudati jelenlét, ez vagy feltűnik, vagy nem.
mondjuk te meg én, meg egy páran nem hallgatnánk rá. de fogadjunk, hogy tódulna hozzá a tömeg galambot venni és úgy csüngenének minden szaván, mintha legalábbis a Bibliát adná tovább szájhagyomány útján.
erre is tudok egy példát, nevet természetesen nem írok. a spori kint dolgozott külföldön, hozott néhány galambot. gyűjtésen mondogatta: ezek a szuper versenyzők, csak éppen alig helyezett! azóta javultak az eredményei, s bár most is a középmezőny oszlopos tagja, gyakran olvashatunk róla szép cikkeket.
de komolyra fordítva: azt olvasom ki a vitátokból, hogy a galamb külső jegyei alapján önmagában nem ítélhető meg.csak és kizárólag akkor, ha részletes előzetes információkkal rendelkezel az adott törzsről, vonalról, stb. ezekkel összevetve a kézbe vett galambot tudsz csak valami okosat mondani, mert pl. tudod, hogy egy adott törzsnél a fodrosság, a farktollakon a fehér szín, a kékeknél a három szalag nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy az adott állat olyan géneket hordoz, amelyek a sikeres versenyzéshez szükségesek. nem értek hozzá, csak félve írom le így fejből: Anker mintha allél génpárokról beszélt volna könyvében, azaz olyan génegyüttesekről, amelyeknél a külső tulajdonságot örökítő génhez kapcsolódik egy másik, amely egy előnyös belső tulajdonságot hordoz.
Először is, nem hinném, hogy a bajnoknak lehet csak igaza. Ez olyan, mint a "Hegedűs a háztetőn"-ben a "ha gazdag lennék mindjárt bölcs lennék" kitétel.
Szerintem soroljuk három fő kategóriába azokat a tényezőket, amiktől nyerő lesz valaki. 1. Háttér (dúc, lakókörnyezet, pénz) 2. Jó galamb 3. Versenyzési rutin
Mindegyikről lehet beszélni külön-külön, mi most főleg a 2.-ről beszéltünk. Olyan lesz az eredmény, mint a 3 tényező közül a legrosszabb.
Vegyünk egy példát. Mágnás Miska vesz egy udvarházat kastélyparkkal. Rendel Belgiumból 2-3 padlófűtéses galambházat. Elmegy két kerületi bajnokhoz és vásárol tőlük 30-30 fiatalt a legjobbakból, vagy ha olyan kedve van, a szüleiket alku nélkül. Kitűz az ajtóra egy kész programot, a felsorolt készítményeket egyszerűen megveszi, kivétel nélkül. Felfogad egy ducgondozót, aki látott már galambot. Tegyük fel, hogy az illető gondozó belelkesedik.
M. úr két év múlva dobogón lesz. Hallgatnál a tanácsára?
- látom, mindketten nagyon jól ismeritek Ankert és a dolgait, sokat olvastatok, hallottatok, láttatok és tapasztaltatok. ez alapján nektek minimum kerületi bajnoknak kellene lennetek!
és most őszintén mondom, hogy a következő szavakat nem bántásként írom (remélem, nem is feltételezitek rólam a rosszindulatot): de nem vagytok bajnokok! akkor valami hibádzik... de mi?
- van-e egyenes összefüggés a galambászattal kapcsolatos tapasztalatok, tudás megszerzése és az eredményesség között?
(nekem ezzel kapcsolatban elég jelentős fenntartásaim vannak, mert ismertem egy Fülöp Ferenc nevű galambászt, aki vagy harminc éve a váci egyesületben kezdett galambászni, két év múlva kerületi bajnok volt szedett-vedett csapatával - sajnos itt megszakad a film, mert egy családi konfliktus miatt éppen a padláson akasztotta fel magát)
mivel szerintem a galambászatban a "túlgondolkodás" csak zavart okoz, én úgy gondolom, a gyakorlati oldaláról kell megközelíteni a kérdést. ezért nem érdekel a származás, a szem, az izomzat, a szárnyforma, meg a testalkat...
ezért hát kérdem: a gyakorlati tapasztalaitok alapján vannak-e már olyan szabályok, amelyek általánosan felállíthatók a postagalambsportban?
Érdekes dolog ez. Sokk cikkben hangzik el, hogy "annyi jó galambot látott, hogy a galamb-megítélő képessége kifejlődött". De ha megkérdeznénk tőle mit lát, akkor vagy nem mondana semmit (nem a titkolózás miatt, hanem mert nem tudja elmondani), vagy mondana valamit, amivel aztán a követői nem mennek semmire. Általában a szakértők megegyeznek abban, hogy a rikító hibák (túl nehéz test, egyensúlytalanság, túl hosszú felkar, túl nagy pupilla, pánikra való hajlam) már kizárják, hogy érdemes legyen foglalkozni a galambbal. De már itt is lehetnek kivételek, amit úgy szokás magyarázni, hogy galamb valami olyan fejlett részképességgel rendelkezik, hogy kompenzál. Anker is rengeteg jó galambot fogott kézbe és ő le is írta, hogy szerinte mi a jó (kb: kis pupilla, kis test, sok pigment, szemcsés szem, intelligencia, mordant). Nem mondanám, hogy nem értett hozzá, mégis, akik az elméletét követték, sok kudarcot szenvedtek el. Tehát az a probléma, hogy a galamb megítélésének érzékét vagy körülírjuk, és akkor a dolog átadhatatlan, vagy elenőrizhetővé redukáljuk és menet közben nem marad semmi. Ebből következhetne az is, hogy a galamb külleme semmit sem jelent. Vannak jó galambászok, aki azt állítják, hogy csak a kosár számít. Csakhogy amikor kialakul a kezükben egy jó állomány, akkor az küllemileg is magasan fölötte áll az átlagnak. Sokfélék lehetnek, mégis látszik, hogy jók. Hogy a fenébe van ez? Mindezt nem azért írtam le, hogy elenkezzek veled, tényleg érdekel a véleményed.
Álelmélet a szemből kiolvasott különféle elképzelések rendszerbe foglalása. Pontosan ez ellen emeltem szót a vita elején. És intuitív tenyésztés sincs. Amit intuíción értenek egyesek, az pusztán korábbi széleskörű tapasztalatok felhasználása, és ha szerencséje van az illetőnek, beszél róla, ha pedig nem jött össze, hallgat. Csiki nem intuitív volt, hanem nagyon is tudatos. Két példát rá: az a bizonyos fő hímje, a Kapartgyűrűs Anker Extra Rappe tojójának a fia folt, tehát féltestvére Gyerkó Kupakjának. És a hozzá felkutatott vörös tojó Ankernek egy Plastron-dominanciájú leszármazottja volt. Tudta, hogy ezek passzolnak, mert kiterjedt és előnyös tapasztalat volt róla már másoknál. A vörös tojó kiválasztásában megint nem intuíció vezérelte, hanem galambmegítélő képessége. Az meg azért van, mert egész életében vizsgálta a jó galambokat, és így kialakult benne a kép, amihez viszonyítani lehetett. Második. A hím valami módon fodrosmellű utódokat is hozott. Amikor ezzel találkozott, Csiki az összes Desmet-Matthyst tenyésztő galambászt végigkérdezte, hogy a Desmet-Matthysok fodrosmellűsége vajon mit jelent, mit tudnak erről a varianciáról, jót, rosszat jelent-e, verseny- és tenyészértékben van-e valami okosság róla a köztudatban. Vagyis éppenséggel az összes információt begyűjtötte.
Ne haragudj, de itt nyoma sincs az intuíciónak. Ez egy módszeres tudományos eljárás.
Nem mondom, hogy nincs valami többlet, az a bizonyos "tudás bizonytalanabb rétege", amiről írsz, de az inkább egy ismeretlen természeti hatóerő.
Az nagyon jó cél. Komolyan mondom. Van benne azonban egy csapda. Az ember nagyjából a mindenkori véleményét tekinti igazságnak, mégha mást is mondana. Nem túl nehéz mentális mutatvány, hogy azokat a tényeket soroljuk fel, amik azt alátámasztják, hiszen ezeket jegyezzük meg. Sőt a dolog még önbecsapással is megerősödik, mivel a mindenkori vélemény még az érzékelést is befolyásolja. Vagyis meglátjuk azokat a galambokat, melyek teóriánkat megerősítik és nem vesszük észre azokat, amik cáfolják. A bizonytalanságokat elkerülendő két dolgot teszünk: 1 - csak a nyilvánvaló tényekből indulunk ki és az ezekből adódó egyenes következtetésekkel dolgozunk; 2 - a közkeletű fogalmaknak (pl intelligencia) tudományos tartalmat kölcsönzünk. Az 1. miatt számos esélyt nem használunk ki, és a leglelkesítőbb történések mögött kénytelenek vagyunk a véletlent feltételezni. A 2 miatt pedig álelméletek születnek, amik okos hangzásuk miatt könnyen terjednek. Úgy vélem, hogy a postagalambászatnak, ezen belül is elsősorban a tenyésztésnek van egy intuitív része. Persze csak addig érdekes ez, amíg a józan ésszel nem megy szembe. Vajon mit felelt volna az általad említett Csiki, ha odamentél volna hozzá, hogy elég az esti meséből, galambásszon logikusabban? Ezzel nem akarom kisebbíteni a tényszerű dolgok felhasználásának hasznát, és ha képes lennék rá, akkor sem akarnálak eltéríteni ettől. Csak azt mondom, hogy van a tudásnak egy ködösebb, bizonytalanabb rétege, amiben vannak távlatok. Engem ez a része jobban érdekel, és semmi baj nincs azzal, ha ez a különbség köztünk fennmarad.
élvezettel olvasom vitátokat, s ha csendben beleszólhatok, kéretik nagy empátiával feldolgozni a másik véleményét. az elnézéskéréssel szerintem a dolog erre az útra terelődött :)
mindketten - velem együtt már mindhárman - egyetértetek, hogy le kell rombolni az álszabályokat. ez azért nehézkes, mert nincsenek szabályok. kezdetben, amikor e fórumhoz csatlakoztam, próbálkoztam azzal, hogy néhány szabályt a széleskörú tapasztalatokra alapozva próbáljunk meg felállítani. ha már itt együtt gondolkodunk, pl. érdemes lenne leírni szakszerűen, hogy mondjuk milyen a maratonos galamb ideális típusa, stb. milyen az ideális felkészítés pl. egy rövidtávú versenyre. és még folytathatnám. aprólékosan végig kellene beszélni az egyes eldöntendő dolgokat.
tudom, hogy ez sokszor unalmas, nem is mindenki vállalja, de ha ha időnként nem állunk meg, hogy a birtokunkba jutott információkat, a megszerzett tapasztalatokat feldolgozzuk, leírjuk az összefüggéseket, akkor nem teszünk mást, csak beszélgetünk.
persze lehet, hogy tévedek és egy ilyen fórum nem is való másra.
Nameg tippet adtam a beszerzésre (horribile dictu nem balga belga, hanem román dúcba küldtem az olvasót, Paul Gorunhoz), a Mazee módszerrel bővítettem a túlélési technikát, és a külön tartott maratoncsapattal, csavargásra szoktatásukkal és kiválogatásukkal kapcsolatban is adtam tanácsot. A teljesség kedvéért, magam ura, ha szolgád nincsen alapon. :-)
Tárgyilagosan szemlélve az én munkásságom éppen a postagalambászatban szétterített hazugságok és szélhámosságok lerombolására irányul. Ez talán nem olyan népszerű, mint édes estimeséket előadni. A kockás logikám pedig az egyetlen eszközöm, és tisztában vagyok azzal, hogy követésem mély gondokodást és fejlett értelmi képességet is igényel. Az előadásmódom pedig gúnyoros. Az sértődik meg rajta, aki akar.
Most rajtam az elnézéskérés sora. Egyébként igaz, például a nagytestű marathon galambokról is jó infot kaptam, azóta rá is nyílt több ilyen galambra a szemem.
Lehet, hogy néha túlzásba viszem a vita élezését. Vissza kell fognom magamat, köszönöm a figyelmeztetésedet. De a méltányosság elnyerése kedvéért mentségemre felhoznám, hogy cikkeimben azért adtam már egy-két tanácsot. Lehet, hogy hármat is. :-)
Egy ember szemében is olvashatunk. Igaz, nem hiba nélkül. Bebízonyítani, elmagyarázni lehetetlen, legfeljebb körülírni. És igazad van, a viselkedés adja a keretet, az apró jelek billentik erre-arra, hogy hogyan értelmezünk egy "megseakarlaklátni", vagy egy érdeklődő tekintetet. Ezeket te is tudod, csak a logkus gondolkodásod kocka-sablonjai nem fogadják be a saját tudásodat. Nem bizonygatok én semmit. Nem áll mögöttem eredmény, és talán soha nem is fog. De az utolsó dolgok, amikkel korlátozni akarom magam, az a lejárt szavatosságú teoretikusok korlátjai.
"Tudatában van a környezetének. Nem elszenvedi a történéseket, hanem megfigyeli. Kinyilvánítja az akaratát." Na, de ez hogy jön a szemből kifelé? :-) Ezt a viselkedéséből hámozod ki. Ülsz, és nézed őket.
"Visszanéz arra, aki őt nézi. Önbizalma és tartása van." A segghülye galamb is visszanéz. És az önbizalmat nem a szemből következtetem ki, hanem a fej csőr általi elfordításából, és az arra adott reakcióból. Meg ha előrehúzod a csőrét, csavarja, és visszarántja. A szemben erre nincs semmi az égegyadta világon. A tíz napos fiatal csőrét előrehúzod, egyik tűri, másik dühösen visszarántja. Azt válaszd, ami harcol a függetlenségéért!
Szóval sokban jókat képzelsz el, de adós vagy azzal, hogy ezeket hogyan olvasod ki magából a szemből. Én mondom, hogy sehogy. Tiéd a szó!
Parasztosan tartott galambok legfeljebb csak a régmúltban voltak eredményesek. Semmi ilyesmire nem utaltam, csupán arra, hogy a lehetőségeim határáig el akarok jutni. Figyelj arra, hogy mit olvasol, ha már másokat naponta kétszer erre figyelmeztetsz. Hiába tudsz sokat, ha a gőg nem engedi meg számodra, hogy rugalmasan gondolkodj.
Akárhogy is, nem a helyeslésed a célom, bár minden építő tanásot szívesen fogadok, igaz nem tűnt fel, hogy bárkinek is adtál volna olyat.
Szerintem itt összecsúszik két külön dolog. A tudományos értelemben vett intelligencia az érzékletek feldolgozásának, a tapasztalatokkal való összevetésnek, a mérlegelésnek és a döntéshozásnak az összetettsége, szinvonala. Ebben az értelemben vett intelligenciára van szüksége egy maratonos galambnak. A tekintetén ez nem feltétlenül látszik, éspedig azért nem, mert amit a galambászok a galamb intelligenciájának neveznek, az megfigyelésem szerint más tészta. Tudatában van a környezetének. Nem elszenvedi a történéseket, hanem megfigyeli. Kinyilvánítja az akaratát. Visszanéz arra, aki őt nézi. Önbizalma és tartása van. Mintha kis lámpás égne a szemében, ahogy Anker mondta. Ezt nevezem erőteljes tudati jelenlétnek. Mint egy élsportoló, aki tudja a feladatát, és összpontosít. Egy harcos. Ettől még lehet, hogy a maraton kihívásaihoz tök hülye.
Csillagszemű, már nehogy elhidd, hogy Eijerkamp a galambgyárból röptet. Van neki egy saját kis versenydúcocskája, ahol professzionális ápoló buzerálja a galambokat. És légy oly kedves, adjál példát arra, hogy csak úgy, félparasztosan tartott galambokkal ki a sikeres galambász! Nincs mindenkinek igaza. Kicsit sajnállak is, mert előadott terveid semmi jóval nem bíztatnak (bár mint többször hangsúlyoztam, minden felfedező a barátom, még ha megeszik a jegesmedvék, akkor is).
Nem nagyon figyeltél fel az én árnyalt fogalmazásom részletére. Én csak annyit állítottam, hogy a vitalitást nem lehet kiolvasni a galamb szeméből. Természetesen egy galambállomány átlagos értéke 100%-osan megítélhető, és az egyedek is minősíthetők kb. 80% biztonságban. Legalábbis nekem ez megoldható.
Valakitől éppen erre kértem választ vagy egy jó hete, azaz mi is az intelligencia? Szerinted tehát erőteljes tudati jelenlét. De ezt hogyan állapítod meg? Belenézel a galamb szemébe, és kiolvasod? A jó galambszem (egyszerüsítsük így) arra ad választ, hogy a galamb általában véve az elvártnak megfelelő fizikai konstrukciójú, és ép testben ép lélek alapon intelligensnek minősítjük. Sajnos, csak eddig terjed a tudományunk. Az intelligencia a felbukkanó helyzetekre adott legjobb válaszadás képessége. Korábbi tapasztalatok és megoldásmódok szétbontása elemi részekre, majd az elemi részekből egy teljesen új, sosem volt válaszrendszer felépítése. Tehát gondolkodási folyamat, aminek tudtommal nem ismert fizikai jellegzetessége.
A vedlési időszakban a galambok sok tápanyag- és vitaminpótlást igényelnek. Ehhez jön még, hogy le vannak gyengülve. Két célt kell elérni: erős és egészséges tollazat felépítése, erőnlétet helyreállítani, azért, hogy a galambok a telet egészségesen vészeljék át. A vadgalambok ösztönös tápanyag raktározását a háziállatnál a tenyésztőnek kell megoldania. Mire van szüksége a galambnak valójában? A tollazat keratinból áll. A keratin egy bizonyos fehérjekomlexum. Mindenekelőtt aminosavakból, metioninból, treoninból és cisztinből áll. A tollazat 4%-a ásványi anyag. A toll szükséges hajlékonyságát pedig aminosavak és telítetlen zsírsavak adják, mint a linolsav. A plusz energiát, amit a toll újraképzés megkíván, azt megemelt tápanyagfelvételből, vagy más életfunkciókból megspórolva lehet fedezni. A helyes etetés: takarékosan, de minőséget! A normál magkeverékek nem kínálnak elegendő fehérjét az optimális tollképződéshez. Mindezek mellett magasabb arányú aminosav, vitamin és nyomelem bevitelre van szükség. Arra is figyelni kell, hogy a megfelelő összetételű fehérjét etessük, mert a túl sok fehérje megterhelő. A túlzott fehérje megterheli a vesét. Aki folyékony sörélesztőt etet, annak nincs problémája a lizinhiánnyal és a metionin-, cisztein-, treoninhiánnyal. A vedlés segítése mindenképpen etetéssel történjék, és sosem itatással. A szintetikus aminosavak vizes oldatban keserűek. Sok galamb elutasítja az ilyen vizet, ami vízhiányhoz és ezen keresztül fehérjehiányhoz vezet. A helyes segítség két természetes anyagot kínál. Az ásványi anyag pótlás megelőzi csont ásványhiányosságának kialakulását, a sörélesztő és a szezámmag nagy mennyiségben tartalmaz értékes anyagokat. Meg kell gondolni azonban, hogy a szezámmag zsírtartalma csaknem 50 %-os. A Dr Lutz Müller féle Caro-min-nek ezzel ellentétben csak 9,8% zsirtartalmú, de ásványtartalma egyértelműen magasabb. A Caro-min egyszerre teljes értékű táplálék és Amicum (folyékony sörélesztő, minden fontos vitamin, ásvány- és nyomelem) ami lehetővé teszi a toll felépülését. Ugyanakkor az immunrendszerért is tesz. A vedlés gyengíti a galambokat, amelyek még a versenyek miatt is strapálódnak. Tehát a folyékony sörélesztő egy természetes segítség. A természetes összetevők stimulálják a bélflórát és az erőnlétet. Mindenképpen fontos a vedlési időszakban a friss levegő, a szabad repülés, napfény és fürdési lehetőség.
