Feltételezem ők is elég különböző szavakkal írták volna körül a témát, amit nehéz lett volna egy kalap alá hozni, megérteni. Volt egy rokon néni -isten nyugtassa- aki hihetetlen finomakat főzőtt. Többen próbálták eltanulni tőle, de nem sikerült. Nem használt mérleget például. Mikor nagynéném megkérdezte, hogy mennyi fűszer kell a csirke-töltelékbe, azt felelte: -tegyél bele kétszer jót. Hogy aztán mennyi az a "jó", sose derült ki. Amikor elméletet gyártunk sokszor kimarad a lényeg. Anker is sokmindent írt arról, hogy kézből eldönthető-e, jó-e a galamb, aztán meg azt is mondta, akkor is eldönthető a kérdés, ha galambot letakarják és csak a feje, tekintete látszik. Sokan támadták ezért és igazából ellenet is mond annak a sok részletnek, amit egyébként fontosnak tartott. Pedig itt lehet a lényeg. A galamb tekintete, személyisége hogyan tükröződik a bíráló tekintetében, személyiségében. A dolog egyáltalán nem magyarázható, bizonyítható, és nem is megbizható. Csak éppen a lényeg.
Sajnos, amíg megtehettem volna, a galamb mentális életét nem beszéltem meg a régi öregekkel, akik abban a korban éltek, amikor sokkal fontosabbak voltak a részletek. Ma a galambászat borzasztó gépies. Kállay Ferenc, Galambos István, Kovács Géza, Horváth Jóska, Liszkai, Potári... Mind nagyon sokat tudott. Teljesen természetes volt, hogy foglalkozni kell a galambbal, és nem jutott eszembe, hogy létezik-e válasz a miért-re.
Ha unalmas, majd ránk szólnak. Szerintem ha bármibe elmélyed az ember, előbb-utóbb olyan területre téved, ahol nehéz megfelelő szavakat találni. Ilyenkor kialakul egy zsargon-nyelv, amiben a szavaknak nincs pontos definíciója, hanem szájhagyomány útján terjednek. Ilyen pl az intelligencia, ami tudományos értelemben a galambnál nem létezik, vagy ha mégis, akkor az nem az, amit galambászok jó galaambjaiknál észlelnek. Mindez nem mond ellen a józan észnek, de egy plusz réteget ad annak a tudásnak, ami vizsgálatokból és következtetésekből áll. Szerintem a jó galambnak "személyisége" van, ami részben a gazdával való egymásra hatásból alakul, formálódik.
A cikksorozatomban éppen ilyen kérdések boncolgatásánál tartok. (Vajon nem unalmas-e a téma sokaknak?) Ha rászánod az időt, megérted, hogy nincsenek bennem ilyen illúziók, hogy a galamb a gazdájáért repül. De valami történik köztük, ez viszont halálbiztos. Úgy vélem röviden, hogy a jó mentális állapot segít a verseny bizonyos helyzeteiben. A szorgalom ott téveszt célt, hogy valaki csekély ráfordítható idejét arra használja, hogy megállás nélkül takarít. Eközben kizavarja a galambokat, hogy ne is lássa őket. Ha ehelyett velük foglalkozna, többet érne el. Ezt a szorgalmat én is értelmetlen butaságnak tartom.
egyik évben 40x50-es egyedi ketrecekben tartottam a 24 özvegy tojómat. árpát és vizet esténként kaptak, de a szezonban mégis többször letojtak. Azóta 1 m2-es rácspadlós ketrecben tartom őket ömlesztve és idén is kibírták a rekordnak számító 13 hetet összebújás, letojás nélkül. szóval nekem ez jobban bevált mint az egyedi ketrec és a meló is töredéke. Markónál is hasonló ketrecet láttam másfél éve...bár azzal a 6 db tojó 35 hímre módszerrel kétségeim vannak, amit mostanában vezetett be (ha jól tudom).
No, ez is egy ősrégi vita, hogy a galamb a gazdájáért repül-e. Legalább erről is lesz tapasztalatom. Mindenesetre, ha kedvezőbbre változnak menet közben a lehetőségeim, legalább ne akkor kelljen alapanyagért futkozni.
Ami a szorgalmat illeti, más dolog, ha valaki lelkesedésből aprólékos (annak rengeteg járulékos haszna van) és más, ha rabszolgaként robotol, anélkül, hogy feladatainak értelmét átlátná (pusztítja önmagát). Ha ez utóbbi típus tanácsot oszt, azzal mások lelkesedését csökkenti. De ez messzire vezet a galambászattól.
Ezzel a döntéssel nincs probléma. Nem kapok sírógörcsöt, ha megvernek. Azt azért szeretném, ha a dúcban lenne egy állomány, amit én tenyésztettem, az én kezem munkája látszik rajtuk, és van esélyük a versenyen. Hogy mindig legyen ott 1-2 galamb, amelyik ellen senki nem nem mehet biztosra. A dilemma ott van, hogy az eszközeim erre lehet, hogy elméletileg is elégtelenek. Ez egy kisérlet. Tudni fogjátok, hogy sikerült-e.
Félreérted ezt az általad, úgy tűnik, megvetett szorgalmat, attól tartok. A galamb mentálisan igényli a gazdájához fűződő kapcsolatot. Ez egy nagyon fontos hajtóerő, önbizalom, ön- és megbecsülés, ilyesmi. A győzelem serpenyőjében legalább 20-30%-ot nyom. Ezt nem lehet genetikával kiegyenlíteni.
El kell dönteni, hogy a galambok rabszolgája akarsz lenni, vagy szabadidőd egy részét galambok tartásával, versenyre hordásával töltöd, ami szórakoztató számodra.
Ezért nem követek semmiféle leírt tréningprogramot, mert én kedvtelésből galambászok.
Sajnos csak kettő jött meg Rostockból. Hát, ugyse nagyon tartottam volna meg a kétéveseket... Azért van, amit sajnálok, pl a múlt heti ducelsőt :( Talán még megjön.
Hát ez jogos. Azonban munkál bennem a kisördög, hogy ne higgyek a tekintélynek ebben sem. Aztán meg ez egy folyamat, ahol menet közben érzékelnem kell, mit tehetek meg és mit nem. Vagy ha már elkövettem egy hibát, okulok és kijavítom. Abban hiszek, hogy a jó galambászokban hosszan él az a bizonyos "tűz". Lehet, hogy sok minden hiányzik a sikerhez, de ez most ég. Amúgy bevallom, azokat az embereket akik a szorgalmukra büszkék, mindig kissé megvetettem. :)
Régebben elhordtam magántréningre a fiatalokat, de két éve a pesti agglomeráció autósfeldúsulása miatt nincs kedvem a visszaúton + 1 órát lépésben szopni.
Vannak kétségeim. Galamászkodni galambászkodás nélkül még senkinek sem sikerült. De változatlanul nyitott vagyok minden újdonságra. Rostock még tart, stoppoljál, ha van mit.
Köszi. Igen, azon gondolkodom, meddig lehet egyszerűsíteni az özvegységet, hogy még azért értelme is legyen. Markó Dezső például évek óta nem használ semmiféle fészektányért, nemhogy még forgatná. Fülkében nem tudom tartani a tojókat, egyrészt mert nincsenek fülkék, másrészt mert az egyedi etetés-itatás megint plusz teendő. Esküszöm, ha valami értelmes módszer összejön, ami eredménnyel is jár, az nagy napja lesz a világ lustáinak!
Kérlek segítsetek! Nincsen valakinek 4 db gyűrűje? Nagyon kéne! Nem ingyen kérem. Tavalyi is tökéletes lenne. Meg kéne gyűrűznöm 4 csipaszt, és már a környéken mindenkit körbekérdeztem, sajnos sikertelenül. Akinek van, kérem, h írjon minél hamarabb. Csak 4db kell! Előre is köszönöm!
Párosíts korán, neveltesd fel a szükséges fiatalmennyiséget.
A versenyek kezdésekor már ne legyen fiatal a versenyzők alatt. Párokat hagyd együtt, ha letojnak keltesd ki a tojásokat. Amelyik pépel ne küldd versenyre. 6-8 napos kor után mikor már nem pépel, dobd ki a csipaszokat.
Középtávig mindenki megy minden hétvégén /kivéve a pépelősök, és a tojók letojás elött/, hosszúra csak a fele minden második héten.
Évek óta ezt csinálom, nekem megfelel, időnként serleg is beesik.
szerintem alapszinten elgondolkodtató, de a galambok nem úgy működnek, mint ahogy szeretnéd. előbb-utóbb nagy kavar lesz belőle, amit édesapád nem biztos, hogy kezelni tud.
a lehető legegyszerűbb rendszert kellene alkalmazni.
teljes özvegység. már írtam: gyűjtéskor csak fészektányér felfordítva... érkezéskor, ha lehet, tojót megmutatni. ennyi.
több tojót tarts, amik párba mennek, azok a tojásról küldhetők, ha a kondira vigyáztok. ha fülkékben tartod a tojókat, a letojás elkerülhető. vannak, akik a fülkékből is küldik őket, de akkor a hím várja otthon.
Van egy koncepcióm, várok hozzá ötletet, bírálatot, stb.
A problémát ismeritek: csak hétvégén vagyok a galambokkal. Hétköznap kapnak enni-enni, illetve apám intézi a nevezést, rakodást, órabontást. Szeretném ebből a helyzetből a legtöbbet kihozni, miközben tudom, hogy a legjobbakra nem lehetek veszélyes.
Takarítás hetente egyszer lehetséges. Jövőre 10-12 pár versenyzőm lesz, zömében egy éves. Szükség lenne a tojókra is, de a totál özvegység nem működik, mert: - nem megoldható a galambok napi átterelgetése a dúcrészek között. A klasszikus özvegység sem működik jól, mert: - nem veszem észre mikor fásulnak el a hímek; - nincs motiválás, a tojókat senki sem rakosgatja verseny előtt, de fogadáskor se biztos; - a tojók összepárosodnak, letojnak. A fészekről röptetés szintén nem működik jól mert: - senki sem tartja számon, hány naposak a tojások; - túlültetés esetén senki sem tudja, mikor pépelnének a versenyzők; - nincsenek hétközi tréningek, amire pedig itt szükség lenne; - hamar kaotikus fészekállapotok jellemeznék a dúcot. Vagy tele lenne különböző méretű fiatalokkal, vagy az állandóan kidobált tojások miatt a tojók lezsarolódnának, a hímek pedig a fészekhajtás őrületében élnének. Ezzel eljutnék egy 50 évvel ezelőtti színvonalra, vagy az alá.
Amit kitaláltam: szakaszos özvegység. A galamboknak minden útra menni kell (legalábbis a középtáv végéig), hiszen nem kapnak hétközi tréninget. A párokkal tavasszal neveltetek egy fiatalt. A várható fészekrehajtás előtt a tojókat elkülönítem, a hím ott marad félözvegységben, később özvegységben. A tojók ugyanúgy mennek versenyezni, csak hazaérkezésükkor egyszerűen átteszem őket az ülőkés részbe. 3 hét múlva a verseny után a párokat együtt hagyom, és engedem letojni. A letojás körül a tojó ki kell hagyjon egy utat, talán ez nem akkora gond. A fészekrehajtás lehet buktató, de a fészekre zárás segíthet. Hogy a pépelési szakaszt megelőzzem, 10 napos tojásról ismét özvegyítek és minden kezdődik előlről. 3 ilyen ciklussal kifut az idény. Remélem így meg tudok oldani pár gondot. Nem párosodnak el a tojók, nem fásulnak el a hímek, nem kell tudni minden fészek állapotát naprakészen, hiszen nagyjából egyszerre történnek a dolgok.
Te is bután néznél egy dupla marathon után :) Talán látod még jobb színben. A terasz megvédhető némi újságpapírral, nehezékkel. A postagalamb meg értékes valami, már az a fajta, amelyik serleget nyer a gazdájának.
