Már meg is tettem. Az állományom gyorsítására a Peeters-Pol kombináció jónak ígérkezik. A tenyésztő a bázis galambjaira keményen rokontenyészt, és a versenyzői azt bizonyítják, hogy nagyon jól kombinálódó vonalat hozott létre. Nem is nagyon ismerek mást, ahonnan emberi áron 10 db egy családba tartó, hibátlanul ígéretes fiatalt hozhattam volna.
sporik, úgy látom, sok jó agy meg galambszerető jött itt össze. kéne csinálni valami hasznosat is - a gyakorlatban.
mondjuk kezdjük azt játszani, hogy elkezdünk állományt építeni. nem elméletben, hanem a gyakorlatban.
ti MOST kihez fordulnátok, ahol olyan galambok vannak, amelyekből érdemes lenne hozni? miért pont oda? hogyan választanátok? mennyit adnátok érte? stb.
rakjunk össze négy-öt alapgalambot, ami szerintetek kezdésnek jó lenne.
ha teszik az ötlet, a következő lépést majd megbeszéljük...
Extra pizza ,ha elfogadod a tanácsom probáld ki az én modszerem totál természetes párositok márc 15 után egy fioka nevel utánna mütojás szakaszos takarmány minden utzazik
himek pihennek fészekre hajtáskor tojok tojással a szivük alatt ez a legminimálissabb ráforditás ami lehet
egészség maximálissan (kerüld a antibiotikumokat és pintér és fiait)
köszönöm geler a segitséget igy már legalábbb bátrabban irok ha helyesebben nem is
a mmaratoni galambokrol egy gondolatot engegy meg mikor kiállitásokon ájuldozik a magyar galambász hogy ilyen meg olyan belga pöcs (bocsánat)postagalambász barcelonai superstar meg hosszutv spec kötzben ők még nem repültek 1100Km nél távolabb s mi Jóska bácsi galambjaink minden maratoni légvonalban 1200km huznak
Nem ezt értem a hiba alatt. Az alulvitalizált egyedek eltávolítása alapteendő, és arra nem fordítanék hosszabb időt. :-) A "hiba" a rossz tenyészképességet jelenti. Alapszabály, hogy a rossz mindig öröklődik. Sajnos.
A Vercseg féle könyvet a rokontenyésztésről nagyon jónak tartom. Talán tényleg elég a depressziós egyedek eltávolítása és a szokásos selejtezés, és egy pont után nem okoz gondot a drasztikus beltenyésztés. Sok sikert!
Jövőre kezdem a teszteléseket. Ez nem egy-két éves folyamat. A következő lépés a hibák eltávolítása. Amennyire értek hozzá, van két-három extra közöttük. És meglepően jól bírják a brutális beltenyésztést.
Tudom, hogy távgalambászattal nem konkurrálhatok az élmezőnnyel. Csakhát egyáltalán nem tudom megoldani, hogy galambjaim között legyek hét közben. Izgat, hogy ilyen körülmények között meddig lehet eljutni. Pillanatnyilag a nagyon tudatos tenyésztés és a kis létszám, amit alapfeltételnek tekintek és rágódom valami ésszerű versenyzési megoldáson. Idővel beszámolok óla, hogy mire jutottam. Te hogy állsz a "3 galambból egy állomány" terveddel?
Sajnos, a galambok eredményei a tenyésztő energia-hozzáadásával együtt érnek el egy szintet. Végül is rosszabb galambok több tenyésztői buzgalommal jobb helyen végeznek majd, mint a jó galambok nulla emberi befektetéssel. Tehát nem látok pozitív megoldást. De ettől függetlenül, ha valamire jutsz, elmegyek, és tanulmányozni fogom módszered.
:) Galambjaimat néhai Orbán Józseftől szereztem be 20 éve, ő pedig Schaub és Máj Árpád forrásból dolgozott. Szerintem se értéktelenek, csak a rokontenyésztés foka már kezd túlzottá válni, ráadásul úgy, hogy több éven keresztül a kiválasztás és tenyésztés (szégyenlem a dolgot) nem működött jól. A mai mezőnyben már nem képesek díjra, mostszereztem be keresztezési partnert, aztán majd meglátjuk. Most a legfontosabb, hogy értelmes tartási és versenyzési rendszert alakítsak ki, és a létszámot keményen levigyem (40 alá).
Na ja, csakhogy senki sem általában tenyészt, valami elvont genetikai célért, hanem azért, hogy saját körülményei és módszere keretei között a legjobb galambokkal versenyezhessen. Úgyhogy ezeket a tényezőket nagyjából fixnek vehetjük, még akkor is, ha éppen most én változtatni szeretnék trehányságomon(amit módszernek nevezni túlzás lenne), amihez megjegyzéseidet szívesen fogadom.
nocsak, nálad nem csak a pizza extra, hanem lehet, hogy a galambok is. ha tényleg nyakig a szarban és ocsun tartva így jönnek, akkor nálad a helyem, hogy szerezzek tőled néhány jó galambot. :) cím? telefonszám?
nem kétlem, hogy igazad van. az öt év az én egyéni stílusomhoz igazított megoldás. szeretem a galambokat, de még jobban a Kedvesemet. meg szeretek utazni, meg időnként elvonulni egy csendes vízpartra horgászni, meg... tudom, látom, hogy a galambokra fordított idő egynesen arányos az eredményességgel, de az embernek egy élete van, hát szeretne sokmindent kipróbálni - most pl. a siklóernyőzést -, és sajna kompromisszumokat kell kötni. ettől még nagyon igyekszem, hogy a versenyeken én legyek a legjobb :)
Nem nagyon figyelsz. Amíg a galamod egyáltalán eljut a versenyig, számtalan lépést tettél meg. Kiválasztottad a tenyészgalambokat, a módszert, a tenyészpárokat összeálltottad, a galamboknak kialakítottál egy tartásmódot, stb. Vagyis számtalan módon előszelektáltál. És minden részlet fontos. A kosár természetesen jó szelektáló eszköz, trehányul fogalmaztam.
bocs tubi, de az 5 évvel nem értek egyet. ha ez így lenne akkor az első generáció már kikopna a versenyzésből. évesen villogniuk kell és szétválni jó és kevésbé jó csoportra. ha ez nem így van akkor ott a tenyésztő/versenyző elcsesz valamit. én is többszörös újrakezdő vagyok és úgy vélem jó felkészítéssel és kis szerencsével már éves galambokkal ki lehet ugrani a nagyátlagból főleg rövidközépen. de tudok példát hosszútávú bajnokra is 16 db éves hímmel..bár ott 750 km feletti út nem volt a programban de akkor is szép eredmény. Nem azt mondom, hogy ne legyünk türelmesek a galambjainkkal, de magunkkal szemben lehetünk türelmetlenek, mert nem élünk 300 évig. szóval az az 5 év sok egy kicsit ha újrakezdésről beszélünk.
Igaz, a galambász izlése az első szelekciós tényező. De ezt nem lehet rossz néven venni, végül is miért foglalkoznánk olyan galambokkal, amelyek nem tetszenek? Persze ha semmi eredmény sincs, nem fognak tetszeni azok a galambok...
Felvetésed, hogy mit adok és mit várok cserébe, el kell ismernem a lényegre tör. Ahhoz képest, hogy galambjaim a zsúfolt, szaros galambházban ocsún élve utanként hoznak 2-4 helyezést, tulajdonképpen kiváló teljesítmény. De mostantól egy kissé komolyabban akarom csinálni.
A kosár nem teljesen célozza meg azt a postagalamb-képességet, ami öröklődik is, de nemigen van jobb lehetőség, szerintem.
ezen a kosárügyön én is elgondolkodnék. ez akkor lenne objektív, ha steril körülmények között végezhetnénka kosaras szelektálást (laboratórium). a mostani gyakorlatban azonban számos olyan külső körülmény befolyásolja az eredményt, amelyet 1.nem tudunk pontosan felmérni (időjárás, pl. ragadozómadár "közbeavatkozása", stb.)2.ha úgy ahogy fel is tudjuk mérni, nem tudjuk, hogy az egyenletben hol van pontosan a helye
csak nagy általánosságban jelenthető tehát ki: a kosár jó szelekció.
a galambász egyébként a saját arcára formálja az állományt és a saját kezére szelektál. itt van pl. barátunk, aki távgalambászik - nos, ő is éppen ezt szeretné csinálni. de te is ezt teszed, meg én is, meg a többiek is... tehát a mi habitusunk, karakterünk is egyfajta szelektáló tényező.
szerintem a galambászatban sok a hókuszpókusz. sokan származási lapot párosítanak származási lappal. a dolog sokkal egyszerűbb. az én galambászvilágomban néhány aranyszabály:
1. napi spaklizás (hála Istennek, reggel 9-re járok be és délután korán megyek haza a munkahelyemről)
2. gyógyszerezés csak ritkán, inkább olyan megoldásokat részesítek előnyben, mint a laktobacillusok rendszeres itatása, a zárva tartott tanyészeknél a rendszeres lucernaetetétés, stb.
3. minden feltétel optimális biztosítása (lásd geler írását a galambházról saját honlapján - érdemes rajta elgondolkodni...)
4. tisztességes takarmányozás (évente sok száz km-t autózok azért, hogy tisztességes áron kiváló minőségű takarmányt szerezzek be - ezek egy részét magam keverem
5. sok fiatal, kemény szelekció - így is öt év kell ahhoz, hogy jó csapatod legyen (egy többszörös újrakezdőtől ezt fogadjátok el)
6. barátság a galambokkal - amelyik ezt nem fogadja el, leves (na ez az: én nem tudom kihúzni a nyakát, s elég macerás összeszedni őket és elvinni valamelyik sporihoz levágni)
7. nekem ez csak hobbi - természetesen bajnok szeretnék lenni, de úgy, hogy közben jól érzem magam a bőrömben (gyakran látom, hogy a nagy győzni akarás előbb-utóbb fásultságba csap át, mert sok munka - kevés eredmény)
8. szeretem a galambokat, egynémely galambászt is, jó elsörözgetni gyűjtés, órabontás közben a sporikkal (szerintem a mi egyesületünk az ország egyik legjobb közössége)
biztosan lehet másképpen is csinálni, de meg kell nézni az ár/érték arányt. mit fizetek ténylegesen és képletesen azért, amit kapok?
Köszi szépen, valami effélére gondolok én is. Szerzek alájuk borsószalmát, mert a napi takarítás lehetetlen. Sajnos nem lesz lehetőség eléggé rájuk hangolódni, se hétközi tréninget tartani. Tisztában vagyok vele, hogy nem nyerhetek, de ha a zsúfoltságot elkerülöm, az egészséget meg valahogy megtartom, talán lesz 1-2 jó teljesítmény.
mindegy, hogy a nyúlketreceben 3 tojót vagy 23-at árpázik a fater. Én is hallottam ilyen tojószegény klasszik özvegyezést, időnként én is csak 2-3 tüzesnek vélt tojót dobok be közéjük felkészítésként. de ha hétközben nem sikerül maxra csiholni a kondit és az egészséget akkor mindegy mit babrálunk a tojókkal. lehet ez a tojó dolog is csak amolyan galambász-szórakoztató tevékenység, mint a 60-as évek belga sztárgalambjainak származását fújni kívülről, elképzelhető, hogy a listán már ebből semmi sem hasznosul. Nekem az a véleményem, hogy a csak hímekkel való versenyzés igényli a legkevesebb időt, viszont azt a keveset nem árt mindig azonos időpontban elvégezni. Próbáltam totál özvegyet is párszor de az eredményessége nálam elmaradt és a munka is több volt. Természetesben nem röptettem még Ujházy intésének ellenére, de valahogy mostmár nem is hiányzik. Szóval ár/érték arányban én a hímekre szavazok. De köztük is ott kéne lenni, mégha csak kis időre is, látni és érezni, hogy hol kell módosítani a sematikus felkészítésen.
Te is elsiklottál az első kérdés felett, éspedig azon, hogy válogatni csak abból lehet, ami van. Ha sok vörösöd lesz, ahhoz először is vörösöket is kell tartani. Csak ezt követően lép fel a véletlen, az egyirányba sodródás. De ez akadémikus vita. Nem lehet egy tulajdonságra szelektálni, és nem is szelekció az, ha versenyeredmény alapján végzed.
Persze, persze, de könnyedén átlépted a kérdés buktatóját. :-) Ami a ravaszság benne. Tudnillik a szakértő kézbefogja a galambot, erre-arra forgatja, nézegeti, majd azt mondja, intelligens kinézete van. Most ebből hogy jön a problémamegoldó képesség? Vagy bármi hasonló? Ilyen alapon egy formás görögdinnye is lehet intelligens.
Köszi a választ. A társuláshoz nagy szerencse kell, meghát a szülői házban vannak a galambok, nyugdíjas apám rendezgeti őket, de allergiás emellé, így nem tud köztük lenni, csak a legszükségesebbeket megtenni. Igazából most olyan tipp segítene, ami egy értelmes versenyzési rendszer magukra hagyott galambok számára. Gondoltam például a tojó nélküli özvegységre, ahol a létszámcsökkentés miatt kicsi a gondozási igény. Hallottam, hogy volt, ahol bevált, de elég furcsa pusztán 2-3 tojót tartani és azt bedobni időnként a hímek közé. Igez, az eredményeim már nemigen tudnak tovább romlani, úgyhogy nincs benne kockázat :)
Én is vergődtem így és a megoldást az jelentette, hogy társultam valakihez. Persze ehhez sok dolognak passzolnia kell ( azonos módszerek, hasonló felfogás, alkalmazkodó képesség és nem utolsó sorban némi barátság). Ha akkor ez nem sikerült volna pár évet biztos kihagytam volna, mivel csak a lista eleje motivál.
mostmár újra egyedül, saját dúcból, önfejűen de jó visszagondolni azokra az évekre is.
Egy tulajdonságra szelektálás alatt azt értettem, hogy valaki mondjuk csak azokat a galambjait tenyészti tovább, ami 8 napos fiatalról Teplicéből díjat nyer :), aztán azt veszi észre, hogy tele van vörös színű galambokkal. Valószínű véletlen.
Intelligencia? Jó nehéz kérdés. Nem akarnék Ankert idézgetni. Kissé ködös duma, de úgy vélem ez olyasmi, mint az embereknél az a jelleg, ami megkülönbözteti azt az embert, "akivel csak megtörténnek a dolgok", attól, aki "akar valamit". Szóval nem az IQ.
Konkrétan van egy "jelenlét", amit keresek a galambokban. Ravaszság és verekedés nélküli dominancia, nehéz elmondani. A kiállítási ketrecek nyerői nagyon különbözőek. Láttam pár alkalommal olyan sorozat galambot, ami képviseli azt, amiről beszélek, tehát nem pusztán jól sikerült egyedi galambok voltak. Simon de Heij által behozott vd.Pol-ok, amik például verhetetlenné tették Lázár Tibort. A másik már nem látható, a győri Elekes István 85-88-ös kelésű Desmeth Matthijs-ai. Érdekes, hogy mindkét csapat nagy libákból áll, amik a könyvek szerint selejtek. Az biztos, hogy marathonra tökéletesen alkalmatlanok, de 600 km-ig formában félelmetesek.
intelligencia: tényleg ravasz kérdést tett fel geler. én azt mondanám - egy kicsit emberi párhuzam -, hogy az intelligencia első közelítésben = problémamegoldó képesség. az intelligens galamb a dúcban is annak tűnik, magabiztosnak, határozottnak, lojálisnak. én legalábbis ezekre válogatok. most pl. van a dúcban két hím, egy kétéves, meg egy egyéves. mindkettő felső fészekben van, ha megyek feléjük, leugranak. mivel jövőre özvegyezni akarok, valószínűleg selejtezni fogom őket, eredményeiktől függetlenül. vagy lehet, hogy adok még egy esélyt - egy másik fészekben. tehát vannak olyan kizáró tulajdonságok, amelyek alapján lehet is, kell is szelektálni - az, hogy leugrik a fészekből, egyfajta problémamegoldás: a galamb azt a helyzetet, hogy várhatóan megfogják, így oldja meg. az intelligens galamb viszont behúzódik a fészek sarkába... ezzel nem azt mondom, hogy amelyik nem ugrik le, az jó galamb :)
csak érdekességként: nálam a fiatalok a dúcban egymás felett lévő rudakon ülnek (cseréptartó léc élére állítva). a helyekért folyamatosan meg kell küzdeniük, meg kell tanulniuk együttélni a többiekkel. s ami a hab a tortán: gyűjtéskor negyedóra alatt összeszedem a csapatot, mert nem ugranak el - legalábbis a többség nem. most van az a szakasz, amikor a galambokat fegyelemre szoktatom, amikor nem azt csinálják, amit ők akarnak, hanem azt, amit én (reggel repülés, utána füttyre be, kaja és víz, este ugyanez - etetéskor bent sétálok a dúcban, vagy ott guggolok, hogy szokják a jelenlétemet). amelyik pl. nem jön be híváskor, beugorhat a szputnyikon, de ott dekkol estig vagy reggelig...
én azt hiszem, nagyon kevesen vannak, akik maratonra tenyésztenek, hát még azok, akik arra treníroznak. ha egyszer én maratonozni fogok, akkor a verseny előtti hetekben a galambokat mondjuk este nyolckor engedném fel kezdetben közel, hogy szürkületben hazaérjekenk, később távolabb, hogy kint éjszakázzanak. figyelve a reakciókat (a probléma megoldásának módját) szerintem jobb (sic!) eséllyel nevezhetnék galambot a maratonra. a kondicionális felkészítésről most nem írnék, mert az logikus (vagy annak kéne lenni, ha tudnánk, hogy miként halmozhatunk fel megfelelő energiatartalékot túl sok ballaszt nélkül a galambok testében...)
