egyik évben 40x50-es egyedi ketrecekben tartottam a 24 özvegy tojómat. árpát és vizet esténként kaptak, de a szezonban mégis többször letojtak. Azóta 1 m2-es rácspadlós ketrecben tartom őket ömlesztve és idén is kibírták a rekordnak számító 13 hetet összebújás, letojás nélkül. szóval nekem ez jobban bevált mint az egyedi ketrec és a meló is töredéke. Markónál is hasonló ketrecet láttam másfél éve...bár azzal a 6 db tojó 35 hímre módszerrel kétségeim vannak, amit mostanában vezetett be (ha jól tudom).
No, ez is egy ősrégi vita, hogy a galamb a gazdájáért repül-e. Legalább erről is lesz tapasztalatom. Mindenesetre, ha kedvezőbbre változnak menet közben a lehetőségeim, legalább ne akkor kelljen alapanyagért futkozni.
Ami a szorgalmat illeti, más dolog, ha valaki lelkesedésből aprólékos (annak rengeteg járulékos haszna van) és más, ha rabszolgaként robotol, anélkül, hogy feladatainak értelmét átlátná (pusztítja önmagát). Ha ez utóbbi típus tanácsot oszt, azzal mások lelkesedését csökkenti. De ez messzire vezet a galambászattól.
Ezzel a döntéssel nincs probléma. Nem kapok sírógörcsöt, ha megvernek. Azt azért szeretném, ha a dúcban lenne egy állomány, amit én tenyésztettem, az én kezem munkája látszik rajtuk, és van esélyük a versenyen. Hogy mindig legyen ott 1-2 galamb, amelyik ellen senki nem nem mehet biztosra. A dilemma ott van, hogy az eszközeim erre lehet, hogy elméletileg is elégtelenek. Ez egy kisérlet. Tudni fogjátok, hogy sikerült-e.
Félreérted ezt az általad, úgy tűnik, megvetett szorgalmat, attól tartok. A galamb mentálisan igényli a gazdájához fűződő kapcsolatot. Ez egy nagyon fontos hajtóerő, önbizalom, ön- és megbecsülés, ilyesmi. A győzelem serpenyőjében legalább 20-30%-ot nyom. Ezt nem lehet genetikával kiegyenlíteni.
El kell dönteni, hogy a galambok rabszolgája akarsz lenni, vagy szabadidőd egy részét galambok tartásával, versenyre hordásával töltöd, ami szórakoztató számodra.
Ezért nem követek semmiféle leírt tréningprogramot, mert én kedvtelésből galambászok.
Sajnos csak kettő jött meg Rostockból. Hát, ugyse nagyon tartottam volna meg a kétéveseket... Azért van, amit sajnálok, pl a múlt heti ducelsőt :( Talán még megjön.
Hát ez jogos. Azonban munkál bennem a kisördög, hogy ne higgyek a tekintélynek ebben sem. Aztán meg ez egy folyamat, ahol menet közben érzékelnem kell, mit tehetek meg és mit nem. Vagy ha már elkövettem egy hibát, okulok és kijavítom. Abban hiszek, hogy a jó galambászokban hosszan él az a bizonyos "tűz". Lehet, hogy sok minden hiányzik a sikerhez, de ez most ég. Amúgy bevallom, azokat az embereket akik a szorgalmukra büszkék, mindig kissé megvetettem. :)
Régebben elhordtam magántréningre a fiatalokat, de két éve a pesti agglomeráció autósfeldúsulása miatt nincs kedvem a visszaúton + 1 órát lépésben szopni.
Vannak kétségeim. Galamászkodni galambászkodás nélkül még senkinek sem sikerült. De változatlanul nyitott vagyok minden újdonságra. Rostock még tart, stoppoljál, ha van mit.
Köszi. Igen, azon gondolkodom, meddig lehet egyszerűsíteni az özvegységet, hogy még azért értelme is legyen. Markó Dezső például évek óta nem használ semmiféle fészektányért, nemhogy még forgatná. Fülkében nem tudom tartani a tojókat, egyrészt mert nincsenek fülkék, másrészt mert az egyedi etetés-itatás megint plusz teendő. Esküszöm, ha valami értelmes módszer összejön, ami eredménnyel is jár, az nagy napja lesz a világ lustáinak!
Kérlek segítsetek! Nincsen valakinek 4 db gyűrűje? Nagyon kéne! Nem ingyen kérem. Tavalyi is tökéletes lenne. Meg kéne gyűrűznöm 4 csipaszt, és már a környéken mindenkit körbekérdeztem, sajnos sikertelenül. Akinek van, kérem, h írjon minél hamarabb. Csak 4db kell! Előre is köszönöm!
Párosíts korán, neveltesd fel a szükséges fiatalmennyiséget.
A versenyek kezdésekor már ne legyen fiatal a versenyzők alatt. Párokat hagyd együtt, ha letojnak keltesd ki a tojásokat. Amelyik pépel ne küldd versenyre. 6-8 napos kor után mikor már nem pépel, dobd ki a csipaszokat.
Középtávig mindenki megy minden hétvégén /kivéve a pépelősök, és a tojók letojás elött/, hosszúra csak a fele minden második héten.
Évek óta ezt csinálom, nekem megfelel, időnként serleg is beesik.
szerintem alapszinten elgondolkodtató, de a galambok nem úgy működnek, mint ahogy szeretnéd. előbb-utóbb nagy kavar lesz belőle, amit édesapád nem biztos, hogy kezelni tud.
a lehető legegyszerűbb rendszert kellene alkalmazni.
teljes özvegység. már írtam: gyűjtéskor csak fészektányér felfordítva... érkezéskor, ha lehet, tojót megmutatni. ennyi.
több tojót tarts, amik párba mennek, azok a tojásról küldhetők, ha a kondira vigyáztok. ha fülkékben tartod a tojókat, a letojás elkerülhető. vannak, akik a fülkékből is küldik őket, de akkor a hím várja otthon.
Van egy koncepcióm, várok hozzá ötletet, bírálatot, stb.
A problémát ismeritek: csak hétvégén vagyok a galambokkal. Hétköznap kapnak enni-enni, illetve apám intézi a nevezést, rakodást, órabontást. Szeretném ebből a helyzetből a legtöbbet kihozni, miközben tudom, hogy a legjobbakra nem lehetek veszélyes.
Takarítás hetente egyszer lehetséges. Jövőre 10-12 pár versenyzőm lesz, zömében egy éves. Szükség lenne a tojókra is, de a totál özvegység nem működik, mert: - nem megoldható a galambok napi átterelgetése a dúcrészek között. A klasszikus özvegység sem működik jól, mert: - nem veszem észre mikor fásulnak el a hímek; - nincs motiválás, a tojókat senki sem rakosgatja verseny előtt, de fogadáskor se biztos; - a tojók összepárosodnak, letojnak. A fészekről röptetés szintén nem működik jól mert: - senki sem tartja számon, hány naposak a tojások; - túlültetés esetén senki sem tudja, mikor pépelnének a versenyzők; - nincsenek hétközi tréningek, amire pedig itt szükség lenne; - hamar kaotikus fészekállapotok jellemeznék a dúcot. Vagy tele lenne különböző méretű fiatalokkal, vagy az állandóan kidobált tojások miatt a tojók lezsarolódnának, a hímek pedig a fészekhajtás őrületében élnének. Ezzel eljutnék egy 50 évvel ezelőtti színvonalra, vagy az alá.
Amit kitaláltam: szakaszos özvegység. A galamboknak minden útra menni kell (legalábbis a középtáv végéig), hiszen nem kapnak hétközi tréninget. A párokkal tavasszal neveltetek egy fiatalt. A várható fészekrehajtás előtt a tojókat elkülönítem, a hím ott marad félözvegységben, később özvegységben. A tojók ugyanúgy mennek versenyezni, csak hazaérkezésükkor egyszerűen átteszem őket az ülőkés részbe. 3 hét múlva a verseny után a párokat együtt hagyom, és engedem letojni. A letojás körül a tojó ki kell hagyjon egy utat, talán ez nem akkora gond. A fészekrehajtás lehet buktató, de a fészekre zárás segíthet. Hogy a pépelési szakaszt megelőzzem, 10 napos tojásról ismét özvegyítek és minden kezdődik előlről. 3 ilyen ciklussal kifut az idény. Remélem így meg tudok oldani pár gondot. Nem párosodnak el a tojók, nem fásulnak el a hímek, nem kell tudni minden fészek állapotát naprakészen, hiszen nagyjából egyszerre történnek a dolgok.
Te is bután néznél egy dupla marathon után :) Talán látod még jobb színben. A terasz megvédhető némi újságpapírral, nehezékkel. A postagalamb meg értékes valami, már az a fajta, amelyik serleget nyer a gazdájának.
Nem vagyok állatvédő, csak már idegesít, hogy semmit nem csinál csak bután néz maga elé... Amíg nem szarja össze a teraszt, addig a feleségem jóindulatában is bízhat, cserébe ha igen, azt valszeg nem éli túl...
Mentem is tovább, én a magam részéről azt hittem, hogy egy postagalamb értékes valami, ezért csináltam ezt a csinnadrattát.
Ettől jobb mikor sérült, drótos galamb gazdáját keresik nagy empátiával.
Mikor mondom, hogy a lóversenypályán sem gyógyítják a töröttlábú lovat, és ha visszajuttatja a tulajdonosához a szárnysérült galambot az vagy a fazékban, vagy a kutyák edényében végzi, sértődötten, esetleg szitkokat szórva a lelketlen galambászokra lecsapják a telefont.
Ugyan már! Ha a galamb a szabad életet választja, mi bűnt követtél el? A városi begók is jól elvannak, tehát az életmód, amit egy elvadult galamb választ, működőképes. Az állatvédők ellen saját fegyvereikkel kell érvelni.
Ezt nem kéne hangsúlyozni. Hamar eljön az idő, amikor az állatvédők műsorra tűznek minket. Addig védik a galambot, amíg már senki sem tartja őket. Mikor már kihaltak, biztonságban lesznek.
Ja, úgy néz ki a viharzóna együtt jött a galambokkal felénk. Én is remélem, hogy lesz, ami még hazajön. Most mindössze két egyéves hímem van meg egy kétéves, ami megjött.
