Más: nem tudom hova tenni azt a tenyésztési hozzáállást, amit egyre gyakrabban olvasok és hallok, és talán a Janssenektől ered: -minden tenyészpár első pár fia a jó, a továbbiak egyre gyengébbek- Erre könnyen lehet cáfolatot találni, hiszen vannak nevezetes fix tenyészpárok, de mégis lehet ebben valami?
Ide tartozhat Jakab Sándor vásárlási elve is: "Ha egy dúcban nagy kék ludak nyernek, akkor ott én nagy kék ludat akarok venni. Ha kis, sötét, sárgaszeműek nyernek, akkor meg olyat." Úgy néz ki, hogy törzsön, vagy valamennyire is áttenyésztett álományon belül a küllemi jegyek és a teljesítmény jobban együtt jár, mint ahogy az a köztudatban van.
1. durva közelítésben megállapíthatjuk, annak, hogy egy postagalamb képes-e teljesíteni mondjuk egy 400-as versenyt, van néhány alapfeltétele: legyen szárnya, ne legyen beteg, ami csökkenti a teljesítményét, stb
- ugyanilyen kiindulási alapról: legyen annyi akaratereje, hogy egyhuzamban végigrepüli a távot, stb
2. finomítva a megközelítést (mert mégiscsak kell lennie ilyen lehetőségnek - szem? - szárny? - izomzat?): ..................................................................... - szóval nem hiszem, hogy nincsenek olyan egyértelmű jelek (külső és belső), amelyek segítik a tenyésztőt az eligazodásban, ne adj' Isten, egyfajta előszelektálásban. azt még csak el tudom fogadni, hogy ez minden törzs esetében más, és ha pancsolunk - a la geler -, akkor bizony elveszítjük a vezérfonalat, elbizonytalanodunk, mert nem tudjuk, melyek azok a jelek - maradjunk ennél a kifejezésnél -, amelyek segítenek.
Azt hiszem Fulgoni és v/d Merwe is ezt a gyakorlatot követte/követi, hogy az ászgalambok másait tenyésztésbe veszi kipróbálás nélkül is. Nem cáfolólag írtam, csak az következik belőle, hogy a küllem és érték között valami összefüggés mégiscsak létezik. Igaz viszont, hogy nem utal arra, hogy egyetlen "nyerő sablon" léteznik, amit csak meg kellene találni. És nyilván nem vennének tenyésztésbe egy idegen galambot, csak mert hasonlít valamire.
No, de hol itt az ellentmondás? Ujházi a legjobb galambjaira hasonlító fiatalokból tett be tenyészbe, és nem általában innen-onnan válogatva. A "legjobb galambjai" kifejezés pedig, gondolom, eredményességükre értendő, és nem a borsólevesben nyújtott ízhatásra.
itt van mellettem az ágyon az Anker-könyv meg PdW könyve, A levegő versenyparipái. holnap lesz szemétszállítás. szerinted az utóbbi könyvvel mi legyen?
Hát... Énnekem volt szerencsém Kajári János bácsival beszélni, és kis füzetét is szignójával ajánlva adta át nekem. Ő akkoriban porig alázta Pestet és Budát. És az ilyen beszélgetéseken szóba kerülnek a galambászélet nevezetes eseményei. Anker elvitte hozzá PdW-et bírálni. Erről több kép is közkézen forog, a történet közismert. Kajári véleménye a legmesszebbmenőkig lesújtó volt nagyrabecsült PdW tevékenységéről. Az eredmény olyan volt szerinte, mintha a sarki kocsmából Törköly Pistát hívta volna el szakvéleményre. A legjobb galambok negligálva lettek, és a senkiháziak az egekbe emeltettek (volna). Egy legendával ismét kevesebb.
jó, holnaptól én is nagymenő leszek. elmegyek bárkihez szelektálni. elkérem a listákat, azután kiszedem azokat, amelyek legalább négy-öt helyezést repültek, a többi selejt :) na, milyen okos vagyok? P. d. Werd jöhetne hozzám tanulni.
S mihez kezdjünk azzal a kijelentéssel (most meg nem mondom melyik nagymenő mondta, de Ujházy írta le), hogy "számos remek tenyészgalambom lett azáltal, hogy a fiatalok közül azokat, melyek Ászaimra hasonlítottak, egyből a tenyészdúcba tettem" ?
Anker nagy híve volt a színgazdag szemnek, kicsike pupillával. Aztán, mikor megkérdezték tőle, hogy miért tűr meg egy csúf világosnarancs-szemű galambot marhanagy pupillával (Klare46), akkor már azt mondta, annál az nem számit.
Na, kiprovokáltam az első késhegyre menő vitát. :-) "akkor ezek szerint egyetlen jól működő szelekciós elem van: az EREDMÉNY?" Válaszom szubjektíve: pontosan.
Nincs meg az az eredmény, ami feljogosítana kijelenteni dolgokat, úgyhogy a tévedés jogát fenntartom :) Az a véleményem hogy az izomzatminőség-elmélet, az olyasmi, mint a Vanderschelden féle szárnyelmélet. Helyes. Csak nem ott van a helye a dolgok rendszerében, ahová alkotója helyezte. Ott van szerepe, hogy a galamb elmerevedés nélkül sokáig tudja tartani az utazósebességét. Nagyon könnyű, "lebegős" galambnál kevesebbet számít. Megfigyeltem azt is, hogy kissé mély mellcsontú galamboknál, melyek hozzá elég "vállasak" is, valahogy szabadabb játéka van az izomzatnak (az izomkötegek nem dolgoznak egymás ellen) mégha egyébként kissé merevebbnek tűnik is. Lehet, hogy ezért nem szelektálódtak ki a mai napig a mély vonalak, lásd v/d Pol. A másik, hogy elvileg a merevebb galamb nehezebben regenerálódik, de ez sok más tényező függvénye is.
Azóta nem érdekelnek azok a galambok, amelyeknek családi vonása az egységesen laza, kifogástalan izomzat. Nincs bennük tűz, harci kedv, tettrekészség. Ez egy szelekciós tévedés, ahogy a szemszínre történő válogatás is.
ezt írod. szerintem szegény Alfi bácsi forog a sírjában... akkor mi a fene is van az izomzattal? meg a szárnyformával? meg a szemmel? meg...
akkor ezek szerint egyetlen jól működő szelekciós elem van: az EREDMÉNY?
Stendal már megvolt. Brandenburg lesz, bár 40 fokban egykutya. Hogy valaki Kiel, Arendonk, Rostock és hasonlókon részt tudjon venni, száz versenygalambbal kell indulnia. Akinek pedig száz galambra van szüksége, az nem ért a galambhoz. Ergo az egész komolytalan.
Késett a tanács, a cikk kész, fent van. Ha elolvasod, lehet, hogy majd egyetértesz velem abban, hogy ez egy túl bonyolult kérdés. Nem tudjuk biztonsággal megítélni az izomzatot. És nem ragadható ki a tulajdonság a környezetből egyoldalúan.
