A vedlési időszakban a galambok sok tápanyag- és vitaminpótlást igényelnek. Ehhez jön még, hogy le vannak gyengülve. Két célt kell elérni: erős és egészséges tollazat felépítése, erőnlétet helyreállítani, azért, hogy a galambok a telet egészségesen vészeljék át. A vadgalambok ösztönös tápanyag raktározását a háziállatnál a tenyésztőnek kell megoldania. Mire van szüksége a galambnak valójában? A tollazat keratinból áll. A keratin egy bizonyos fehérjekomlexum. Mindenekelőtt aminosavakból, metioninból, treoninból és cisztinből áll. A tollazat 4%-a ásványi anyag. A toll szükséges hajlékonyságát pedig aminosavak és telítetlen zsírsavak adják, mint a linolsav. A plusz energiát, amit a toll újraképzés megkíván, azt megemelt tápanyagfelvételből, vagy más életfunkciókból megspórolva lehet fedezni. A helyes etetés: takarékosan, de minőséget! A normál magkeverékek nem kínálnak elegendő fehérjét az optimális tollképződéshez. Mindezek mellett magasabb arányú aminosav, vitamin és nyomelem bevitelre van szükség. Arra is figyelni kell, hogy a megfelelő összetételű fehérjét etessük, mert a túl sok fehérje megterhelő. A túlzott fehérje megterheli a vesét. Aki folyékony sörélesztőt etet, annak nincs problémája a lizinhiánnyal és a metionin-, cisztein-, treoninhiánnyal. A vedlés segítése mindenképpen etetéssel történjék, és sosem itatással. A szintetikus aminosavak vizes oldatban keserűek. Sok galamb elutasítja az ilyen vizet, ami vízhiányhoz és ezen keresztül fehérjehiányhoz vezet. A helyes segítség két természetes anyagot kínál. Az ásványi anyag pótlás megelőzi csont ásványhiányosságának kialakulását, a sörélesztő és a szezámmag nagy mennyiségben tartalmaz értékes anyagokat. Meg kell gondolni azonban, hogy a szezámmag zsírtartalma csaknem 50 %-os. A Dr Lutz Müller féle Caro-min-nek ezzel ellentétben csak 9,8% zsirtartalmú, de ásványtartalma egyértelműen magasabb. A Caro-min egyszerre teljes értékű táplálék és Amicum (folyékony sörélesztő, minden fontos vitamin, ásvány- és nyomelem) ami lehetővé teszi a toll felépülését. Ugyanakkor az immunrendszerért is tesz. A vedlés gyengíti a galambokat, amelyek még a versenyek miatt is strapálódnak. Tehát a folyékony sörélesztő egy természetes segítség. A természetes összetevők stimulálják a bélflórát és az erőnlétet. Mindenképpen fontos a vedlési időszakban a friss levegő, a szabad repülés, napfény és fürdési lehetőség.
In der Mauser benötigt die Taube viele zusätzliche Nähr- und Vitalstoffe. Hinzu kommt, dass die Abwehrkräfte geschwächt sind. Daher sollten Sie rechtzeitig vorbeugen, um zwei Ziele zu erreichen: 1. den Aufbau eines kräftigen und gesunden Gefieders fördern, 2. die körpereigene Abwehr stärken, um die Tauben gesund durch den Winter zu bringen.
Was die wilde Taube aus Instinkt heraus frei steuern kann, muß der Züchter ausgleichen und der Natur unter die Arme greifen.
Was braucht die Taube tatsächlich?
Federn bestehen aus Federkeratin - einem harten Komplex bestimmter Eiweiße. Dies sind vor allem die Aminosäuren Methionin, Threonin und Cystin. 4% der Federmasse sind Mineralstoffe. Die nötige Elastizität erhalten die Federn durch schwefelhaltige Komponenten (aus den Aminosäuren) und ungesättigte Fettsäuren wie Linolsäure.
Die zusätzlich Energie, die die Federneubildung bedingt, muß durch eine erhöhte Nahrungsaufnahme oder durch gesparte Energie aus anderen Vitalfunktionen gewonnen werden.
Richtige Fütterung: Sparsam, aber mit hoher Qualität!
Normale Körnermischungen bieten keine ausreichende Eiweiß-Deckung für die optimale Gefiederbildung. Daher sind unsere Brieftauben auf sog. Mauserhilfen angewiesen mit einem hohen Anteil an bestimmten Aminosäuren, Vitaminen, Mineralstoffen und Spurenelementen.
Vor allem muß darauf geachtet werden, daß das richtige Eiweiß gefüttert wird. Denn zuviel Eiweiß kann auch belasten. Der Eiweiß-Überschuß wird entweder aufwendig zu Energie und damit Fett verstoffwechselt oder über die Nieren ausgeschieden (Nierenüberlastung).
Wer flüssige Bierhefe füttert, hat mit einem Mangel gerade an Lysin (der limitierenden Aminosäure in Getreide) keine Probleme, ebensowenig wie mit der ausreichenden Menge an Methionin, Threonin und Cystein.
Mauserhilfen sollten stets über das Futter, nie mit dem Trinkwasser verabreicht werden. Gerade synthetische Aminosäuren in wässrigen Lösungen schmecken bitter. Viele Brieftauben verweigern ein so gemischtes Trinkwasser, was zum einen zu ungenügender Wasseraufnahme und zum anderen zu einer nichtausreichenden Eiweiß-Versorgung führen kann.
Die richtige Hilfe bieten zwei Naturprodukte
Zusätzliche Mineralstoffe beugen einer Entmineralisierung der Knochen vor. Meist werden in der Mauser Sämereien wie Sesamsaat zugefüttert. Bierhefe und Sesamsaat enthalten große Mengen an wertvollen schwefelhaltigen Aminosäuren und Mineralstoffen. Man sollte aber bedenken, daß herkömmliche Sesamsaat einen Fettanteil von fast 50% hat. Dr. Lutz Müller Caro-Min hingegen ist schonend entölt und hat daher einen Fett-Anteil von nur 9,8% bei deutlich höherem Mineralstoff-Gehalt:
Vollwertige Fütterung
Gleichzeitig liefern Caro-Min und AmicumŽ - flüssige Bierhefe alle wichtigen Vitamine, Mineralstoffe und Spurenelemente, die als Enzymbestandteile den Aufbau der wichtigen Federbestandteile beschleunigen und ermöglichen.
Rechtzeitig etwas für das Immunsystem tun
Die Mauser schwächt die Abwehr der Tauben (die auch durch die Reisen extrem strapaziert wurde). Flüssige Bierhefe erweist sich hier als eine bewährte natürliche Hilfe (s.a. untenstehenden Artikel). Die natürlichen Substanzen Glucan, Zymosan sowie Aminosäuren und B-Vitamine stimulieren die Abwehr und die Darmflora, die einen Großteil der darmassoziierten Abwehr ausmacht.
Weiterhin wichtig in der Mauser sind: frische Luft, viel Sonne (oder zumindest Aufenthalte im Freien) sowie die Möglichkeit zu Bädern.
A 2007es Országos kiállítános vásároltam egy Piet Manders (Gebr.Janssen) hím galambot,de egy más jellegü lehetőség folytán nem tudok vele tovább foglalkozni. Akit érdekel a galamb a 06-30-419-95-44 es számon érdeklődhet.
én sajna nemrég harmadszor kezdtem az életem.... egy bérelt lakásban laktam, egy vasam nem volt. de addig kerestem a megoldást, amíg megtaláltam. három éve vettem egy házat, majdnem új, megépültek a galambházak, szép a kert, amúgy minden rendben van körülöttem - mostmár ráérek galambászni is, remélem, a sikerek sem maradnak el.
amúgy a kezdet tök jó volt. az első fiatalok három első díjat nyertek 2005-ben ősszel. azóta csak alkalmi sikerek, igaz, sokáig más okból csak alkalmi volt a galambászat is...
ezzel csak azt akartam mondani, hogy az élet a következő rend szerint mozog:
1. előbb csak álmodozzál arról, hogy mit szeretnél
2. meglátod, hogy egy idő után már tervezgetsz is
3. nemsokára már ott tartasz, hogy a megoldáson töröd a fejed
4. segíts magadon és az Isten is megsegít - ha tényleg és nagyon akarod, egyszer csak elkezd haladni a dolog
5. végül célba érsz :)
ez - elég öreg vagyok már - mindenre igaz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ja, akartam korábban is mondani, hogy vannak eredményes többszázas állományok, ahogy nyilván nem a tenyésztő és a galamb kapcsolata a fő tényező. Az Eijerkamp típusú galambgyárakban a versenyzőnek legfeljebb a dúcápoló alkalmazottal van kapcsolata. Az se mellékes, de esetleges. Vannak, ahol a minél nagyobb szelekciós nyomásban hisznek, ahogy azt az állattenyésztési karokon tanítják (meg a hibridizációban, de ez más kérdés). Ott volt kedvenced is, Elefánti doktor, aki egyáltalán nem volt individuális tenyésztő. Nem hiszem, hogy aki például 100 hímet röptet, és mondjuk dolgozik is valamit, eléggé bensőséges kapcsolatban lehet madaraival. Pedig lehet az élben.
Ezekkel ellentétben vannak menők, akik két tenyészpárat tartanak, 10-20 versenyzővel. Héninger, Remete pl. Ujházy is említ egy 93 éves galambászt, aki 11 hímmel bajnok lett Belgiumban. Úgy néz ki, mindenkinek igaza van.
egyszer már írtam róla, hogy szerintem mindenki a maga "kezére", vagy a maga "képére" tenyészti a galambjait. én belenézek a szemébe, és látok benne "valamit" - te belenézel, és nem látsz semmit. nekem a kistestű tojók nem tetszenek, ha selejtezek, ez egy döntő szempont, nem kedvelem a dereseket sem és azokat a galambokat, amelyek huhognak, vagy nagyon vadak. egy évesen eltüntetem a dúcból őket, pedig lehet, hogy kétévesen sampionok lennének.
egy idő után kialakul az a csapat, amely már a tenyésztő igényeinek megfelel - és mivel nem vagyunk egyformák, a galambjaink sem azok. ha én bemegyek a te dúcodba, lehet, hogy száz rusnya galambot látok, pedig valójában, ténylegesen száz sampionod van.
Ez az ellentmondás szerintem már amiatt van, mert "szeretünk" a szavak csapdájába esni. Az intelligencia, ahogy tudomásom szerint mi a galamboknál használjuk, inkább jelent egy erőteljes tudati jelenlétet, mint okosságot.
Ráadásul mindenki saját előképeivel, rengeteg szubjektummal megrakottan érkezik el oda, ahol majd tényleg döntenie kell. Én például a galamb tekintetéből semmit sem tudok következtetni a vitalitására. A nagy hosszútávúak sokszor butaarcúak, rondaszeműek. Pedig aligha kérdéses, hogy két napra elosztott útjukhoz ők ezt aztán biztosan nem nélkülözhetik.
Hja, barátocskám, ha mindenki ugyanazt látná a bonyolult ügyekben, nem is lenne postagalambászat. Nem baj, ha egy hang sem azonos a sokféle véleményben. Lehet, hogy mégis kialakulna belőle valami. Ha meggondolod, az én (önbizalom, ép gondolkodás) és a Te (személyiségalakítás) feltételezésed között nincs is olyan nagy távolság. Más is véleményezhetné a kérdést.
nem, régebben sem voltak fülkében, de láttam ilyet közelről.
neon licht-nek is: én reggelente felkelek, megcsinálom a kávém, megiszom, fiatalok kijárója kinyit, ők egy órácskára el, én meg vissza az ágyba, nyitott ablaknál gondolkodom. ha a galambokra gondolok, mindig valami nagyon jó érzés fog el, az öröm, hogy megint léptem egy icipicit előre (mondjuk kitakarítottam), a remény, hogy ennek meglesz az eredménye és a várakozás, hogy majd jövőre...
ma reggel megterveztem az özvegy tojók helyét. egy kerekes kis szekrény lesz, középen farosttal elválasztva... egymás folött három-három nagy fülke mindkét oldalon. rácsos alj, tepsi. még finomítom....
Feltételezem ők is elég különböző szavakkal írták volna körül a témát, amit nehéz lett volna egy kalap alá hozni, megérteni. Volt egy rokon néni -isten nyugtassa- aki hihetetlen finomakat főzőtt. Többen próbálták eltanulni tőle, de nem sikerült. Nem használt mérleget például. Mikor nagynéném megkérdezte, hogy mennyi fűszer kell a csirke-töltelékbe, azt felelte: -tegyél bele kétszer jót. Hogy aztán mennyi az a "jó", sose derült ki. Amikor elméletet gyártunk sokszor kimarad a lényeg. Anker is sokmindent írt arról, hogy kézből eldönthető-e, jó-e a galamb, aztán meg azt is mondta, akkor is eldönthető a kérdés, ha galambot letakarják és csak a feje, tekintete látszik. Sokan támadták ezért és igazából ellenet is mond annak a sok részletnek, amit egyébként fontosnak tartott. Pedig itt lehet a lényeg. A galamb tekintete, személyisége hogyan tükröződik a bíráló tekintetében, személyiségében. A dolog egyáltalán nem magyarázható, bizonyítható, és nem is megbizható. Csak éppen a lényeg.
Sajnos, amíg megtehettem volna, a galamb mentális életét nem beszéltem meg a régi öregekkel, akik abban a korban éltek, amikor sokkal fontosabbak voltak a részletek. Ma a galambászat borzasztó gépies. Kállay Ferenc, Galambos István, Kovács Géza, Horváth Jóska, Liszkai, Potári... Mind nagyon sokat tudott. Teljesen természetes volt, hogy foglalkozni kell a galambbal, és nem jutott eszembe, hogy létezik-e válasz a miért-re.
Ha unalmas, majd ránk szólnak. Szerintem ha bármibe elmélyed az ember, előbb-utóbb olyan területre téved, ahol nehéz megfelelő szavakat találni. Ilyenkor kialakul egy zsargon-nyelv, amiben a szavaknak nincs pontos definíciója, hanem szájhagyomány útján terjednek. Ilyen pl az intelligencia, ami tudományos értelemben a galambnál nem létezik, vagy ha mégis, akkor az nem az, amit galambászok jó galaambjaiknál észlelnek. Mindez nem mond ellen a józan észnek, de egy plusz réteget ad annak a tudásnak, ami vizsgálatokból és következtetésekből áll. Szerintem a jó galambnak "személyisége" van, ami részben a gazdával való egymásra hatásból alakul, formálódik.
A cikksorozatomban éppen ilyen kérdések boncolgatásánál tartok. (Vajon nem unalmas-e a téma sokaknak?) Ha rászánod az időt, megérted, hogy nincsenek bennem ilyen illúziók, hogy a galamb a gazdájáért repül. De valami történik köztük, ez viszont halálbiztos. Úgy vélem röviden, hogy a jó mentális állapot segít a verseny bizonyos helyzeteiben. A szorgalom ott téveszt célt, hogy valaki csekély ráfordítható idejét arra használja, hogy megállás nélkül takarít. Eközben kizavarja a galambokat, hogy ne is lássa őket. Ha ehelyett velük foglalkozna, többet érne el. Ezt a szorgalmat én is értelmetlen butaságnak tartom.
egyik évben 40x50-es egyedi ketrecekben tartottam a 24 özvegy tojómat. árpát és vizet esténként kaptak, de a szezonban mégis többször letojtak. Azóta 1 m2-es rácspadlós ketrecben tartom őket ömlesztve és idén is kibírták a rekordnak számító 13 hetet összebújás, letojás nélkül. szóval nekem ez jobban bevált mint az egyedi ketrec és a meló is töredéke. Markónál is hasonló ketrecet láttam másfél éve...bár azzal a 6 db tojó 35 hímre módszerrel kétségeim vannak, amit mostanában vezetett be (ha jól tudom).
No, ez is egy ősrégi vita, hogy a galamb a gazdájáért repül-e. Legalább erről is lesz tapasztalatom. Mindenesetre, ha kedvezőbbre változnak menet közben a lehetőségeim, legalább ne akkor kelljen alapanyagért futkozni.
Ami a szorgalmat illeti, más dolog, ha valaki lelkesedésből aprólékos (annak rengeteg járulékos haszna van) és más, ha rabszolgaként robotol, anélkül, hogy feladatainak értelmét átlátná (pusztítja önmagát). Ha ez utóbbi típus tanácsot oszt, azzal mások lelkesedését csökkenti. De ez messzire vezet a galambászattól.
Ezzel a döntéssel nincs probléma. Nem kapok sírógörcsöt, ha megvernek. Azt azért szeretném, ha a dúcban lenne egy állomány, amit én tenyésztettem, az én kezem munkája látszik rajtuk, és van esélyük a versenyen. Hogy mindig legyen ott 1-2 galamb, amelyik ellen senki nem nem mehet biztosra. A dilemma ott van, hogy az eszközeim erre lehet, hogy elméletileg is elégtelenek. Ez egy kisérlet. Tudni fogjátok, hogy sikerült-e.
Félreérted ezt az általad, úgy tűnik, megvetett szorgalmat, attól tartok. A galamb mentálisan igényli a gazdájához fűződő kapcsolatot. Ez egy nagyon fontos hajtóerő, önbizalom, ön- és megbecsülés, ilyesmi. A győzelem serpenyőjében legalább 20-30%-ot nyom. Ezt nem lehet genetikával kiegyenlíteni.
El kell dönteni, hogy a galambok rabszolgája akarsz lenni, vagy szabadidőd egy részét galambok tartásával, versenyre hordásával töltöd, ami szórakoztató számodra.
Ezért nem követek semmiféle leírt tréningprogramot, mert én kedvtelésből galambászok.
