Háát, nem is tudom, mert itt ülök és dolgoznom kell a nagynagy magányosságomban, amolyan szegény öreg medvém. És valaki, aki itt lehetne, akit szeretnék, ha itt lenne, akinek itt kellene lennie, vagy illenék itt lennie, vagy csak én várom ezt. Na ő most nincs itt, sőt. Most éppen egyre kevésbé van itt. Távolodik Nyugat felé.
Most például rossz nekem, és sajnálom magam. Sajnáljatok ti is engem. Mert az jó. És szóljatok, ha nektek is rossz, akkor én foglak sajnálni titeket, és az is jó lesz.
Jelentem :-)), hogy a tavasz kimondottan jó hatású, mindenki fogyasszon belőle jó sokat!
Mindazonáltal, nekem volt az elmúlt két hétben két alkalommal is olyan pánikba esős reggelem, amikor nagyon nehezen tudtam magam helyrébb rázni. Azért volt, különösen az első alkalom nagyon kiakasztó, mert egy ideig szinte kettős személyiségűnek éreztem magam, ahol az egyik énem próbálja meggyőzni, megnyugtatni a szorongó, egyre idegesebb, sírásra álló, összegömbölyödve-vissza-az-ágyba-érzéssel küszködő másikat. Bekaptam gyorsan a Floxetet is, hogy mint egyfajta, azon frissiben csak placebó hatású gyógyszer, segítsen. Próbáltam más lehetőségeket felmutatni magamnak, amire hosszú ideig az volt a válaszom, hogy de iszen ezt csak azért találod ki, hogy megnyugtassál. Azt hiszem, egy kisgyermek félelmei jöttek be. Ma reggel pedig megijedtem attól, hogy el akarok utazni Prágába a barátaimhoz. Most azt csináltam, hogy gyorsan emiltem nekik, hogy a vélt aggodalmaimat gyorsan cáfolják meg. Biztosítsanak arról, hogy minden jól fog sikerülni.
Tudjátok, van az a vicc, hogy amikor végre gyógyultnak nyilvánítanak valakit, aki répának képzelte magát, el akarják engedni, megkérdezik, tudja-e, hogy ki is ő. Természetesen, így a válasz és peckesen elindul kifelé, majd az ajtóban visszafordul: Tessék mondani doktor úr, a nyulak is tudják, hogy én ki vagyok?
Ez így persze talán inkább tudathasadásos, vagy többes tudatú emberekre jellemző, de biztosan van belül valami/ki, az a kis tudatalatti, amelyik szorong valami/ki/től, ettől, emellett, jön a depresszió és, ha van annyi ereje, akkor ebből próbál kilábalni az ember gyereke, orvosi-gyógyszeres_és_ lógusi-feltárós módszerek segítségével.
Senki ne adja föl!
Kívánok mindőtöknek, a kedves "kukkolóknak" is!! :-)) jó időt, jó hétvégét, hetet, hív a vasút, vár, a prágai... (Hradzsin :-))
üdv,
Ghanima
Szia stewe,
mint topicgazdának, gratulálok, hogy ilyen szépen "révbe ért" a topicod.
Akár halódik, akár nem, egészen megszépült-kitavaszult így mostanság.
Én azért még tózse úgyszintén várom, hogy írjatok-meséljetek még.
mint topicgazda mondom: az egyik szemem sír, amásik meg nevet...hogy halódik a topic, az biza fájdalom, de ha attól, hogy mindenki topon van...akkor hurrá és halleluja és vigalom....-)))
Kedves sorstársak!
Hát mi van véletek???
Evribodi fájn??
stewe
Üdv mindnektek, hogy Jobban vagytok!
Tökre örülök, hogy a topic a Kedvenceim legeslegfenekére került! De tényleg!
Nézzetek vissza-vissza néha-néha és meséljetek, hogy hogyan sikerül... Azok kedvéért akik csak leskelődik a topicot, és izgulnak... :o)
Mert nehéz eltalálni,
hogy igen-e vagy nem-e.
Bár ma például a napsüti...
XXX
dorcA
Ha azt nezzuk, hogy Magyarorszgon mennyi depresszios van es a tobseg amugy is mely ellenerzeseket visel mindennel szemben ami pszicho-val kezdodik, a lelki bajokat sokan "emberi gyengesegnek" tartjak, akkor nagy betukkel kell irni, hogy menj el az orvoshoz, szedj gyogyszert, mert attol jobban leszel. Es mert ez tenyleg igaz:
Mindenki aki úgy érzi, folyamatosan rossz hangulatban van, kilátástalannak erzi az eletét forduljon a legközelebbi alalkmas szakorvoshoz (vagy haziorvoshoz eloszor), ott biztosan segitséget talál, és nagy esellyel jobbra fordul a sorsa. Nagyon sokan sikerrel megcsinalták. A legnehezebb, és legnagyobb dontés elmenni az orvoshoz.
Es az is igaz, ha mar valaki olyan 'melyen' van, hogy nagyon ritkan jon 'fel' akkor tenyleg nem megy a terapia, mert nincs meg az a minimum lelki feldolgozokepesseg amivel elobbre tudna jutni. De ez adott embertol fugg, es eleg sulyos helyezet, ami szerencsere nem mindenkinel van.
Ha mar ezeken tul vagyunk akkor lehet arrol beszelni, hogy a tartos hatas erdekeben az illetonek erdemes atgondoli a mit miertet, hiszen hiaba lesz jol a gyogyszertol, ha ujra meg ujra elkoveti azokat a dolgokat amik miatt depresszos lett. Nem ? Ezt sosem szabad elfelejteni ! Tehat a gyogyszer nyujtatta hatassal elni kell, nem visszelni. Ha lenne kulon topic kifejezetten a gyogyszer/nemgyogyszer temakoreben abban folytatnam, de itt inkabb azok vannak akik segitseget keresnek, es nem vitatkozni akarnak.
A barati segitsegrol, meg a beszelgetesekrol az a velemenyem, hogy ez max. azoknal segithet akinek nincs igazan komoly baja, mert annyira rovid a hatasa. En evekig kuzdottem magammal, es kiprobaltam nagyon sokfele hasonlo felszines dolgot, "levegovaltozast" , baratai egyutterzeseket, ezoterika, filozofia, kognitiv pszichologiai otleteket, sot sajat istent is teremtettem magamnak, mindegyik hatasara ugyan egy picit jobban lettem, tehat pozitiv volt, de igazan semmi sem valtozott.
OFF:
Ha valaki kuldott volna nekem emilt akarmikoris, akkor tuti nem kaptam meg, mert az itt szereplo e-mail cimem passwordjet mar nagyon reg elfelejtettem :) a kok2@freemail.c3.hu az muxik.
Antigyogyszeristak altalaban: nem muszaj bevenni a gyogyszert, senki nem kenyszerit ra. De mas kedvet nem kell elvenni tole. A betegek tulnyomo tobbsege gyogyszerrel gyogyithato (>70%-80%). (Lehet, hogy kulonbozo termeszetgyogyaszati fogasokkal is eredmenyt lehet elerni, de amig az elso eredmenyessegerol so-so pontos statisztikak allnak rendelkezesre, az utobbirol szinte semmi hasznalhato informacio...) Pszichoterapia betegtol es doktor lustasagatol fuggoen vagy kiegesziti, vagy nem. Mindenesetre sokkal nehezebb terapiaval gyogyitani egy ko depresszios embert, mint egy olyat, aki a gyogyszerek hatasara mar azt megelozoen valamelyest normalis allapotba kerult. (ertsd: tud koncentralni, nem szelektalja az agya a negativ dolgokat, nem gyuloli magat/orvosat/csaladjat/akarkit).
Waratah: fel a fejjel, a depresszio gyogyithato betegseg. Csak vard ki. :)
Laslow: egy jo adag szeretet lehet, hogy feldob egy rosszkedvu, de amugy egeszseges embert. Nem hiszem, hogy eleg lenne _barmekkora_ adag belole egy depisnek.
En a pszichoterapiaban hiszek. Az en, es a korulottem levo emberek tapasztalataibol azt szurtem le, hogy a depresszio nincs ok nelkul, es ha valaki meg akar szabadulni tole, akkor nincs mese fel kell tarni az okokat, idot, energiat, es neha penzt nem kimelve. Nem is olyan reg meg azt gondoltam, ez mindig mukodik, az egyetlen megoldas, az emberek tobbsege nem lelki beteg, hanem problemaja van. Ma is meg vagyok errol gyozodve, de azt is kezdem latni, hogy nem mindenkiben van eleg ambicio ehhez a feltarashoz, tovabba nincs annyi pszichologus, aki foglalkozna mindenkivel, akinek barmilyen lelki problemaja van. Szoval a gyogyszerezes hasznos lehet, meg mindig jobb, ha valaki gyogyszerrel lesz stabil es elvezi az eletet, mintha gyogyszer nelkul szenved. Az antidepresszansok hatasarol az ismeretem, hogy onmagaban nem biztos, hogy hasznal, pl. nagyapamnal bevalt (bar lehet, hogy nem is lenne ra szukseg), de a lakotarsamnal nem. Utobbi baratom arra is pelda, hogy ket pszichiater szulo diplomaja es tapasztalata pl. a beteg skizofrenek kezeleserol, sem biztositek arra, hogy a gyerekuk nem sulyos lelki problemakkal kell felnonie.
Biztataskepp alljon itt a peldam. Par eve meg az volt a jo, ha tobb nap voltam jo kedvu, mint depresszios, ma is neha beesik, vagy panikolok, vagy hasonlo, de mondjuk egy honapban ketszer egy napig, raadasul ha lassan is, de fokozatosan sikerul a lelki gubancokat feloldani, elvezem az eletet es sokkal tobbszor vagyok boldog, mint nyomott, depresszios. Es a legjobb, hogy az ido alatt rengeteget tanultam a lelki dolgokrol (sajnos nem eleget, hogy masokon segithessek). Bar tudom, hogy nagyon, nagyon szerencses vagyok/voltam mindenkinek legalabb ennyit kivanok.
Szoval mindenki, aki depresszios, tegyen valamit, es menjen el pszichologushoz, vagy pszichiaterhez, atmeneti megoldasnak meg a gyogszerszedes is elfogadhato.
Amugy a depresszio, tenyleg a rak egyik, oka, sot az egyik fo oka (sajat velemeny mert sajnos ezt is a tapasztalat mondatja).
IIII-nek en is azt kivanom, hogy gyogyuljon meg !
Megértem a gúnyt, ami ebből a hozzászólásból árad.Ha fordítva lennék, talán én is így reagálnék.Hidd el, amikor az ember szarul érzi magát, gyakran gondol azokra, akiknek sokkal keményebb bajuk van, s ez ideig-óráig segít is.
Kívánom(juk), hogy gyógyulj meg!!!
És ne haragudj ránk, mert nekünk sem könnyű..-(((
Dev!
Csak egy gondolat! Az antidepiknél sajnos elkerülhetetlen, hogy több gyógyszer sikertelensége után derül ki a megfelelő. Ez valószínüleg azért más betegség esetén is előfordulhat(ezért van mindenre többféle gyogyi..)
Egyébként ez a vitánk végülis nem lényeges, hiszen mindenki úgyis eldönti, milyen utat választ.
őszinte barátsággal, stewe
Én már elcseréltem.A doki azt mondja,hogy a stessztôl alakult ki a rák.A depr. már elôtte is megvolt,de kis mértékben és kezeletlenül.Most ezt is kezelik/ 5 éve/.
Én nem hinném hogy álltalánosítok, aki nem lát más kapaszkodót mint egy gyógyszer szedése, az szedje, ez természetes.
De akkor sem tudom elfogadni, hogy -akkor így fogalmazok- a legtöbb idegorvos, vagy -áter egyből nyugtatókkal tömi a beteget. Szükség van a gyógyszerekre, de csak akkor ha más módon már nem lehet segíteni. Azonban pont az orvos, és -áter dolga lenne felvilágosítani a beteget a lehetőségekről, megmutatni neki több járható utat.
De a legtöbb az első alkalommal felír valami szart. Szegény beteg meg bízik benne, és csak szedi meg szedi. És a beteg honnan tudná hogy van más lehetőség is, ha nem tőlük? Nekem ez a bajom.
Ezért nem bírom mikor valaki -már válaszoltam egynek itt a topkban- azt javasolja nyilvánvalóan nem az öngyilkosság határán lévő embereknek, hogy csak a gyógyszer segíthet.
Miért kell ezt ? Ezzel csak rosszat tesz az ilyen ember.
Említetted hogy sok embernek segített /direkt nem írom hogy meggyógyított, mert nagyrészt csak a tünetek enyhítésére jók, a problémát nem oldják meg, tehát nem is nagyon gyógyítanak/ a gyógyszer szedése, de akkor tegyük mindjárt hozzá, mennyit tett mégjobban tönkre. Hányan lettek életük végéig gyógyszerfüggők. És ebből vajon hánynak kellett volna valójában gyógyszert szedni ?
A végleteket pedig ne keverjük ide, az öngyilkosság már nem a depresszió közvetlen következmébye, hanem egy nagyon komoly lelki válság vége, ami sajnos sokaknál tragédiával végződik. Ez egy iszonyú dolog.
Abban pedig egyetértünk, ha ilyen helyzetben lévő embernek segít valami /gyógyszer, vagy akármi/, akkor örüljünk hogy ez megmentette őt a tragédiától.
De én eddig igazából kedélybetegekről, depresszióban szenvedőkről, enyhe pánikosokról beszéltem. Rajtuk pedig igenis lehet segíteni gyógyszer nélkül is.
Azt is fenntartom, hogy egy lelki betegségre nem lehet rendesen, biztonsággal gyógyszert kifejleszteni, mert nincs visszacsatolás.
Csak ha emberen kísérletezgetnek, és sajnos ez így is megy. Ezt te is megerősíted azzal, hogy mindenkinek a 3-4-5-ik gyógyszer segít. Persze, mert szépen kísérletezik az orvos rajtad, szedd csak be - nem jó? - akkor szedd ezt - az sem ? -akkor ezt - és így tovább.
Mellesleg, a keresztanyám az ideggyógyászaton dolgozik, hogy ez így megy ő maga mesélte.
Jókívánságaidat pedig nagyon köszönöm, hasonló jókat neked is, és mindenkinek mert hidjétek el, kilehet ebből jönni, csak nagyon nagy erő kell hozzá. /gyógyszer nem feltétlen :))/
már előző megszólalásaidból is úgy tünt, hogy kissé túlzott indulattal viseltetsz az orvosokkal szemben. Ahogy te is kifogásolod a természetes gyógymódokkal szembeni-egyébként valóban dühítő-agyatlan elutasítást, magad is hasonlóan általánosítasz az -áterek és gyógyszerek ügyében.
Ez azért sem indokolt, mert számtalan gyógyszer létezik a depire, és az normális, ha csak az X-ik hat valakire, a többi meg nem. A hazai öngyilkossági statisztika javulásában is bejátszottak az új gyogyik...(tán a 30 éve halott nagybátyám is élne még...)
És persze orvosok között is hatalmas különbségek vannak, ezt is tanusíthatom
Szóval az általánosításokkal nem értek egyet, azzal viszont igen, hogy ha lehet, áter és gyogyi nélkül kellene kimászni ebből a szarságból----már ha tudunk.
Ja, és persze mindenki maga dönti el, milyen utat választ...
üdvözölve felgyógyulásodat és Téged!
stewe
A depresszió fiziológiai okairól annyit, hogy ezt a mesét kaptam én is az orvosomtól és hozzá Seropram gyógyszert, mert hogy ez pótolja azt a mittomén mit ami ilyenkor nem termelődik vagy mi. /azért nem tudom pontosan, mert már akkor sem érdekelt mivel nem hittem el, pedig akkor még bíztam az orvosokban, de nem is ez a lényeg/
1 hónapig szedtem, közben tucatszor kötöttem ki az ügyeleten, olyan szarul lettem tőle. De mondhatnám a xanaxot is, attól meg folyamatosan aludtam volna mint egy kábszeres.
De még ez sem lényeg, ha segített volna valamelyik. De nem, csak rosszabbul lettem, és nekem ekkor villant meg az agyamban, hogy csak magamra számíthatok /meg 1-2 segítő barátra/, és nem zavar ha hülyének néznek érte, de nekem a gyógyfüvek segítettek /citromfű, macskagyökér, igen erős nyugtató hatású füvek, csak éppen semmi mellékhatása nincs, nem leszel kába, és tudsz végre aludni, nem ver a szived este mint egy légkalapács/
És ezek után elég ideges vagyok az orvosokra /megjegyzem az is röhögött mikor mondtam hogy kipróbálom a dolgot/, mert feleslegesen tömtek gyógyszerekkel, más szerveim egészségét veszélyeztetve ezzel.
Miután 2 hónap múlva vissza mentem hozzá már sokkal jobb állapotban közölte, hogy tulajképp a gyógyszerektől jöttem rendbe, csak mostanra jött ki a hatása. NO COMMENT. EZ HÜLYE.
És meggyógyultam, de pont nem a gyógyszerektől, fiziológia ide vagy oda.
Csak javasolhatom hogy ne dőlj be mindenkinek, csak mert orvosi diplomája van. Sok ugyanis butább mint egy 8 elemis egyszerű ember.
bocs hogy ideszólok!
(én csak olvasó vagyok, szerencsés külsős)
szerintem fontos az, hogy ne ijesszetek el senkit, ne erősitsetek a bizonytalanságba, hiszen ugyis tetle van félelemmel a gyógyszer iránt mindenki, de ha segitséget remélhet tőle, végre eljutott a"megfelelő" áterhez, akkor amig nincs ott rossz élménye, akkor maradjon, tarsa be az előirtakat, és ha kétségei vannak: nos akkor MERJE azt vele (is) közölni, kimondani! és: segitségnyujtásra "birni", hiszen azért keresi fel a kliens! ezt lebegtetni kell a szeme előtt az szakembernek! értem-érdekemben van (pénzemért!) gondolkodjon velem-érintettel!
és ez: hogy szeretetre van szükség! hát persze, de nem kapható receptre, mint tapasztalja sok ember! jó akinek van környezetében ilyen! és ha az a személy ráér, önzetlenségét, idejét illene tiszteletben tartani, de -tudom- egy beteg amikor nagyon el van havazva, erre nehezen gondol.
na most csak ennyit gondoltam megosztani veletek, és együttérzésem minden lelki-fizikai nehéz helyzetbenlévővel, és a remény éltessen benneteket: minden mélység után kell jönnie magaslatnak is (nem másnap, de eljön, csak _kell _hozzá_ a _saját_ erőfeszités_, és a segitő kezek elfogadása-de nem velük huzatva magunkat végig az uton!)
na tényleg abbahagyom mára:tölgy
bizony van igazságotok, mert valóban úgytűnik, az áterek szívesen nyúlnak a gyógyszerhez, s nem mindig alappal. A -lógusoknál kellene szerintem mindenkinek kezdenie, mert azok valahogy más oldalról közelítenek. Ezzel együtt továbbra is fenntartom: sok esetben csak a gyógyszer használ, mert hogy 1értelműen kimutatott a depresszió fiziológiai oka és ha ez a helyzet, arra remek gyógyszerek is vannak.
j69!
az említett hölgy hány éves, hogy ilyen jó "paraméterekkel" ennyire egyedül van? vagy mi vele a bibi??
mindenkinek jobb napokat!
stewe
Sajnos a depressziós ember vakon bízik orvosában, aki gyógyszer nélkül el sem tud képzelni javulást.
Sok embernek tényleg szüksége van rá, de ezek a depi betegeknek csak kb. 20%-a. A többit lehetne kezelni annélkül is, de nem, ők tömik a sok szart szerencsétlenekbe akik meg szedik, szedik, szedik és mégjobban tönkreteszik az egészségüket. Sajnos.
Depresszió ellen, szerinem:
1. Gyógyszert elfelejteni
2. Beszélgetni valakivel, akitől kapsz egy akkora adag szeretetet, hogy a beszélgetés végére kijelented: Boldog vagyok. És depi el. Ez az ideális eset, rajtam ez segített.
belépek a klubba :((( Prozac tegnap elkezdve. TEgnap végigolvastam a topicot... hát... nem vagyok az a kifejezetten boldog. Nagy reményekkel néztem a dolog elejbe, na sejtettem, hogy egy hét alatt nem lesz minden pikkpakk sittysutty rendben, de itt nem sok jót hallani. Légyszíves tessék erőt önteni belém! Jó tapasztalatokat kérek!
Ne haragudj, de nem értek egyet veled.
Már leírtam egyszer, hogy igen komoly depresszióban szenvedtem, de a gyógyszerek max. arra voltak jók, hogy elkábítsanak.
A GYÓGYSZEREKET EL KELL FELEJTENI, HA DEPRESSZIÓRÓL VAN SZÓ.
Az ember lelkivilágát kell helyretenni, ha gyógyszert szedsz, csak mégjobban tönkreteszed magad, és a mellékhatások miatt még egy csomó más betegséget is a nyakadba veszel.
Persze mindenki maga dönti el mit csinál, de kicsit gondolkodni is kéne mielőtt beveszed azt a vegyipari szart.
Például szerinted hogyan tudnak kikísérletezni egy depresszió gyógyszert, mikor az nem fizikai betegség ? A patkány meg nem igen tud beszámolni a hatásról, arról nem beszélve, hogy depressziós patkányt se látott még senki. Azon csak azt tudják vizsgálni, hogy a készítmény toxikus e vagy sem. A többit rajtad, beteg emberen kisérletezik, és ha a benyomások pozitívak akkor abba az irányba mennek tovább, ha meg nem, akkor kit érdekel hogy te ezerszer rosszabbul vagy a kezelés után.
Én nagyon kemény depresszióból jöttem ki, és én is kipróbáltam ezer gyógyszart, azonban ezek csak rontottak a helyzetemen.
Én megfordítanám a dolgot, ha valakinek már semmi természetes, vagy lelki gyógymód nem segít, akkor nyúlnék a gyógyszerhez mint utolsó lehetőséghez.
A baj ott van, hogy az orvosok /persze jól kitalált üzleti érdekből/már egy enyhe depresszív beteget is tele tömnek minden szar nyugtatóval.
Egyszónak száz a vége, én végigcsináltam az egészet, és óva intek mindenkit /persze csak akinek nem muszáj/, hogy gyógyszerekkel tömje magát.