Az nagyon jó cél. Komolyan mondom. Van benne azonban egy csapda. Az ember nagyjából a mindenkori véleményét tekinti igazságnak, mégha mást is mondana. Nem túl nehéz mentális mutatvány, hogy azokat a tényeket soroljuk fel, amik azt alátámasztják, hiszen ezeket jegyezzük meg. Sőt a dolog még önbecsapással is megerősödik, mivel a mindenkori vélemény még az érzékelést is befolyásolja. Vagyis meglátjuk azokat a galambokat, melyek teóriánkat megerősítik és nem vesszük észre azokat, amik cáfolják. A bizonytalanságokat elkerülendő két dolgot teszünk: 1 - csak a nyilvánvaló tényekből indulunk ki és az ezekből adódó egyenes következtetésekkel dolgozunk; 2 - a közkeletű fogalmaknak (pl intelligencia) tudományos tartalmat kölcsönzünk. Az 1. miatt számos esélyt nem használunk ki, és a leglelkesítőbb történések mögött kénytelenek vagyunk a véletlent feltételezni. A 2 miatt pedig álelméletek születnek, amik okos hangzásuk miatt könnyen terjednek. Úgy vélem, hogy a postagalambászatnak, ezen belül is elsősorban a tenyésztésnek van egy intuitív része. Persze csak addig érdekes ez, amíg a józan ésszel nem megy szembe. Vajon mit felelt volna az általad említett Csiki, ha odamentél volna hozzá, hogy elég az esti meséből, galambásszon logikusabban? Ezzel nem akarom kisebbíteni a tényszerű dolgok felhasználásának hasznát, és ha képes lennék rá, akkor sem akarnálak eltéríteni ettől. Csak azt mondom, hogy van a tudásnak egy ködösebb, bizonytalanabb rétege, amiben vannak távlatok. Engem ez a része jobban érdekel, és semmi baj nincs azzal, ha ez a különbség köztünk fennmarad.
élvezettel olvasom vitátokat, s ha csendben beleszólhatok, kéretik nagy empátiával feldolgozni a másik véleményét. az elnézéskéréssel szerintem a dolog erre az útra terelődött :)
mindketten - velem együtt már mindhárman - egyetértetek, hogy le kell rombolni az álszabályokat. ez azért nehézkes, mert nincsenek szabályok. kezdetben, amikor e fórumhoz csatlakoztam, próbálkoztam azzal, hogy néhány szabályt a széleskörú tapasztalatokra alapozva próbáljunk meg felállítani. ha már itt együtt gondolkodunk, pl. érdemes lenne leírni szakszerűen, hogy mondjuk milyen a maratonos galamb ideális típusa, stb. milyen az ideális felkészítés pl. egy rövidtávú versenyre. és még folytathatnám. aprólékosan végig kellene beszélni az egyes eldöntendő dolgokat.
tudom, hogy ez sokszor unalmas, nem is mindenki vállalja, de ha ha időnként nem állunk meg, hogy a birtokunkba jutott információkat, a megszerzett tapasztalatokat feldolgozzuk, leírjuk az összefüggéseket, akkor nem teszünk mást, csak beszélgetünk.
persze lehet, hogy tévedek és egy ilyen fórum nem is való másra.
Nameg tippet adtam a beszerzésre (horribile dictu nem balga belga, hanem román dúcba küldtem az olvasót, Paul Gorunhoz), a Mazee módszerrel bővítettem a túlélési technikát, és a külön tartott maratoncsapattal, csavargásra szoktatásukkal és kiválogatásukkal kapcsolatban is adtam tanácsot. A teljesség kedvéért, magam ura, ha szolgád nincsen alapon. :-)
Tárgyilagosan szemlélve az én munkásságom éppen a postagalambászatban szétterített hazugságok és szélhámosságok lerombolására irányul. Ez talán nem olyan népszerű, mint édes estimeséket előadni. A kockás logikám pedig az egyetlen eszközöm, és tisztában vagyok azzal, hogy követésem mély gondokodást és fejlett értelmi képességet is igényel. Az előadásmódom pedig gúnyoros. Az sértődik meg rajta, aki akar.
Most rajtam az elnézéskérés sora. Egyébként igaz, például a nagytestű marathon galambokról is jó infot kaptam, azóta rá is nyílt több ilyen galambra a szemem.
Lehet, hogy néha túlzásba viszem a vita élezését. Vissza kell fognom magamat, köszönöm a figyelmeztetésedet. De a méltányosság elnyerése kedvéért mentségemre felhoznám, hogy cikkeimben azért adtam már egy-két tanácsot. Lehet, hogy hármat is. :-)
Egy ember szemében is olvashatunk. Igaz, nem hiba nélkül. Bebízonyítani, elmagyarázni lehetetlen, legfeljebb körülírni. És igazad van, a viselkedés adja a keretet, az apró jelek billentik erre-arra, hogy hogyan értelmezünk egy "megseakarlaklátni", vagy egy érdeklődő tekintetet. Ezeket te is tudod, csak a logkus gondolkodásod kocka-sablonjai nem fogadják be a saját tudásodat. Nem bizonygatok én semmit. Nem áll mögöttem eredmény, és talán soha nem is fog. De az utolsó dolgok, amikkel korlátozni akarom magam, az a lejárt szavatosságú teoretikusok korlátjai.
"Tudatában van a környezetének. Nem elszenvedi a történéseket, hanem megfigyeli. Kinyilvánítja az akaratát." Na, de ez hogy jön a szemből kifelé? :-) Ezt a viselkedéséből hámozod ki. Ülsz, és nézed őket.
"Visszanéz arra, aki őt nézi. Önbizalma és tartása van." A segghülye galamb is visszanéz. És az önbizalmat nem a szemből következtetem ki, hanem a fej csőr általi elfordításából, és az arra adott reakcióból. Meg ha előrehúzod a csőrét, csavarja, és visszarántja. A szemben erre nincs semmi az égegyadta világon. A tíz napos fiatal csőrét előrehúzod, egyik tűri, másik dühösen visszarántja. Azt válaszd, ami harcol a függetlenségéért!
Szóval sokban jókat képzelsz el, de adós vagy azzal, hogy ezeket hogyan olvasod ki magából a szemből. Én mondom, hogy sehogy. Tiéd a szó!
Parasztosan tartott galambok legfeljebb csak a régmúltban voltak eredményesek. Semmi ilyesmire nem utaltam, csupán arra, hogy a lehetőségeim határáig el akarok jutni. Figyelj arra, hogy mit olvasol, ha már másokat naponta kétszer erre figyelmeztetsz. Hiába tudsz sokat, ha a gőg nem engedi meg számodra, hogy rugalmasan gondolkodj.
Akárhogy is, nem a helyeslésed a célom, bár minden építő tanásot szívesen fogadok, igaz nem tűnt fel, hogy bárkinek is adtál volna olyat.
Szerintem itt összecsúszik két külön dolog. A tudományos értelemben vett intelligencia az érzékletek feldolgozásának, a tapasztalatokkal való összevetésnek, a mérlegelésnek és a döntéshozásnak az összetettsége, szinvonala. Ebben az értelemben vett intelligenciára van szüksége egy maratonos galambnak. A tekintetén ez nem feltétlenül látszik, éspedig azért nem, mert amit a galambászok a galamb intelligenciájának neveznek, az megfigyelésem szerint más tészta. Tudatában van a környezetének. Nem elszenvedi a történéseket, hanem megfigyeli. Kinyilvánítja az akaratát. Visszanéz arra, aki őt nézi. Önbizalma és tartása van. Mintha kis lámpás égne a szemében, ahogy Anker mondta. Ezt nevezem erőteljes tudati jelenlétnek. Mint egy élsportoló, aki tudja a feladatát, és összpontosít. Egy harcos. Ettől még lehet, hogy a maraton kihívásaihoz tök hülye.
Csillagszemű, már nehogy elhidd, hogy Eijerkamp a galambgyárból röptet. Van neki egy saját kis versenydúcocskája, ahol professzionális ápoló buzerálja a galambokat. És légy oly kedves, adjál példát arra, hogy csak úgy, félparasztosan tartott galambokkal ki a sikeres galambász! Nincs mindenkinek igaza. Kicsit sajnállak is, mert előadott terveid semmi jóval nem bíztatnak (bár mint többször hangsúlyoztam, minden felfedező a barátom, még ha megeszik a jegesmedvék, akkor is).
Nem nagyon figyeltél fel az én árnyalt fogalmazásom részletére. Én csak annyit állítottam, hogy a vitalitást nem lehet kiolvasni a galamb szeméből. Természetesen egy galambállomány átlagos értéke 100%-osan megítélhető, és az egyedek is minősíthetők kb. 80% biztonságban. Legalábbis nekem ez megoldható.
Valakitől éppen erre kértem választ vagy egy jó hete, azaz mi is az intelligencia? Szerinted tehát erőteljes tudati jelenlét. De ezt hogyan állapítod meg? Belenézel a galamb szemébe, és kiolvasod? A jó galambszem (egyszerüsítsük így) arra ad választ, hogy a galamb általában véve az elvártnak megfelelő fizikai konstrukciójú, és ép testben ép lélek alapon intelligensnek minősítjük. Sajnos, csak eddig terjed a tudományunk. Az intelligencia a felbukkanó helyzetekre adott legjobb válaszadás képessége. Korábbi tapasztalatok és megoldásmódok szétbontása elemi részekre, majd az elemi részekből egy teljesen új, sosem volt válaszrendszer felépítése. Tehát gondolkodási folyamat, aminek tudtommal nem ismert fizikai jellegzetessége.
A vedlési időszakban a galambok sok tápanyag- és vitaminpótlást igényelnek. Ehhez jön még, hogy le vannak gyengülve. Két célt kell elérni: erős és egészséges tollazat felépítése, erőnlétet helyreállítani, azért, hogy a galambok a telet egészségesen vészeljék át. A vadgalambok ösztönös tápanyag raktározását a háziállatnál a tenyésztőnek kell megoldania. Mire van szüksége a galambnak valójában? A tollazat keratinból áll. A keratin egy bizonyos fehérjekomlexum. Mindenekelőtt aminosavakból, metioninból, treoninból és cisztinből áll. A tollazat 4%-a ásványi anyag. A toll szükséges hajlékonyságát pedig aminosavak és telítetlen zsírsavak adják, mint a linolsav. A plusz energiát, amit a toll újraképzés megkíván, azt megemelt tápanyagfelvételből, vagy más életfunkciókból megspórolva lehet fedezni. A helyes etetés: takarékosan, de minőséget! A normál magkeverékek nem kínálnak elegendő fehérjét az optimális tollképződéshez. Mindezek mellett magasabb arányú aminosav, vitamin és nyomelem bevitelre van szükség. Arra is figyelni kell, hogy a megfelelő összetételű fehérjét etessük, mert a túl sok fehérje megterhelő. A túlzott fehérje megterheli a vesét. Aki folyékony sörélesztőt etet, annak nincs problémája a lizinhiánnyal és a metionin-, cisztein-, treoninhiánnyal. A vedlés segítése mindenképpen etetéssel történjék, és sosem itatással. A szintetikus aminosavak vizes oldatban keserűek. Sok galamb elutasítja az ilyen vizet, ami vízhiányhoz és ezen keresztül fehérjehiányhoz vezet. A helyes segítség két természetes anyagot kínál. Az ásványi anyag pótlás megelőzi csont ásványhiányosságának kialakulását, a sörélesztő és a szezámmag nagy mennyiségben tartalmaz értékes anyagokat. Meg kell gondolni azonban, hogy a szezámmag zsírtartalma csaknem 50 %-os. A Dr Lutz Müller féle Caro-min-nek ezzel ellentétben csak 9,8% zsirtartalmú, de ásványtartalma egyértelműen magasabb. A Caro-min egyszerre teljes értékű táplálék és Amicum (folyékony sörélesztő, minden fontos vitamin, ásvány- és nyomelem) ami lehetővé teszi a toll felépülését. Ugyanakkor az immunrendszerért is tesz. A vedlés gyengíti a galambokat, amelyek még a versenyek miatt is strapálódnak. Tehát a folyékony sörélesztő egy természetes segítség. A természetes összetevők stimulálják a bélflórát és az erőnlétet. Mindenképpen fontos a vedlési időszakban a friss levegő, a szabad repülés, napfény és fürdési lehetőség.
In der Mauser benötigt die Taube viele zusätzliche Nähr- und Vitalstoffe. Hinzu kommt, dass die Abwehrkräfte geschwächt sind. Daher sollten Sie rechtzeitig vorbeugen, um zwei Ziele zu erreichen: 1. den Aufbau eines kräftigen und gesunden Gefieders fördern, 2. die körpereigene Abwehr stärken, um die Tauben gesund durch den Winter zu bringen.
Was die wilde Taube aus Instinkt heraus frei steuern kann, muß der Züchter ausgleichen und der Natur „unter die Arme greifen“.
Was braucht die Taube tatsächlich?
Federn bestehen aus Federkeratin - einem harten Komplex bestimmter Eiweiße. Dies sind vor allem die Aminosäuren Methionin, Threonin und Cystin. 4% der Federmasse sind Mineralstoffe. Die nötige Elastizität erhalten die Federn durch schwefelhaltige Komponenten (aus den Aminosäuren) und ungesättigte Fettsäuren wie Linolsäure.
Die zusätzlich Energie, die die Federneubildung bedingt, muß durch eine erhöhte Nahrungsaufnahme oder durch gesparte Energie aus anderen Vitalfunktionen gewonnen werden.
Richtige Fütterung: Sparsam, aber mit hoher Qualität!
Normale Körnermischungen bieten keine ausreichende Eiweiß-Deckung für die optimale Gefiederbildung. Daher sind unsere Brieftauben auf sog. Mauserhilfen angewiesen mit einem hohen Anteil an bestimmten Aminosäuren, Vitaminen, Mineralstoffen und Spurenelementen.
Vor allem muß darauf geachtet werden, daß das richtige Eiweiß gefüttert wird. Denn zuviel Eiweiß kann auch belasten. Der Eiweiß-Überschuß wird entweder aufwendig zu Energie und damit Fett verstoffwechselt oder über die Nieren ausgeschieden (Nierenüberlastung).
Wer flüssige Bierhefe füttert, hat mit einem Mangel gerade an Lysin (der limitierenden Aminosäure in Getreide) keine Probleme, ebensowenig wie mit der ausreichenden Menge an Methionin, Threonin und Cystein.
Mauserhilfen sollten stets über das Futter, nie mit dem Trinkwasser verabreicht werden. Gerade synthetische Aminosäuren in wässrigen Lösungen schmecken bitter. Viele Brieftauben verweigern ein so gemischtes Trinkwasser, was zum einen zu ungenügender Wasseraufnahme und zum anderen zu einer nichtausreichenden Eiweiß-Versorgung führen kann.
Die richtige Hilfe bieten zwei Naturprodukte
Zusätzliche Mineralstoffe beugen einer Entmineralisierung der Knochen vor. Meist werden in der Mauser Sämereien wie Sesamsaat zugefüttert. Bierhefe und Sesamsaat enthalten große Mengen an wertvollen schwefelhaltigen Aminosäuren und Mineralstoffen. Man sollte aber bedenken, daß herkömmliche Sesamsaat einen Fettanteil von fast 50% hat. Dr. Lutz Müller Caro-Min hingegen ist schonend entölt und hat daher einen Fett-Anteil von nur 9,8% bei deutlich höherem Mineralstoff-Gehalt:
Vollwertige Fütterung
Gleichzeitig liefern Caro-Min und Amicum® - flüssige Bierhefe alle wichtigen Vitamine, Mineralstoffe und Spurenelemente, die als Enzymbestandteile den Aufbau der wichtigen Federbestandteile beschleunigen und ermöglichen.
Rechtzeitig etwas für das Immunsystem tun
Die Mauser schwächt die Abwehr der Tauben (die auch durch die Reisen extrem strapaziert wurde). Flüssige Bierhefe erweist sich hier als eine bewährte natürliche Hilfe (s.a. untenstehenden Artikel). Die natürlichen Substanzen Glucan, Zymosan sowie Aminosäuren und B-Vitamine stimulieren die Abwehr und die Darmflora, die einen Großteil der darmassoziierten Abwehr ausmacht.
Weiterhin wichtig in der Mauser sind: frische Luft, viel Sonne (oder zumindest Aufenthalte im Freien) sowie die Möglichkeit zu Bädern.
A 2007es Országos kiállítános vásároltam egy Piet Manders (Gebr.Janssen) hím galambot,de egy más jellegü lehetőség folytán nem tudok vele tovább foglalkozni. Akit érdekel a galamb a 06-30-419-95-44 es számon érdeklődhet.
én sajna nemrég harmadszor kezdtem az életem.... egy bérelt lakásban laktam, egy vasam nem volt. de addig kerestem a megoldást, amíg megtaláltam. három éve vettem egy házat, majdnem új, megépültek a galambházak, szép a kert, amúgy minden rendben van körülöttem - mostmár ráérek galambászni is, remélem, a sikerek sem maradnak el.
amúgy a kezdet tök jó volt. az első fiatalok három első díjat nyertek 2005-ben ősszel. azóta csak alkalmi sikerek, igaz, sokáig más okból csak alkalmi volt a galambászat is...
ezzel csak azt akartam mondani, hogy az élet a következő rend szerint mozog:
1. előbb csak álmodozzál arról, hogy mit szeretnél
2. meglátod, hogy egy idő után már tervezgetsz is
3. nemsokára már ott tartasz, hogy a megoldáson töröd a fejed
4. segíts magadon és az Isten is megsegít - ha tényleg és nagyon akarod, egyszer csak elkezd haladni a dolog
5. végül célba érsz :)
ez - elég öreg vagyok már - mindenre igaz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ja, akartam korábban is mondani, hogy vannak eredményes többszázas állományok, ahogy nyilván nem a tenyésztő és a galamb kapcsolata a fő tényező. Az Eijerkamp típusú galambgyárakban a versenyzőnek legfeljebb a dúcápoló alkalmazottal van kapcsolata. Az se mellékes, de esetleges. Vannak, ahol a minél nagyobb szelekciós nyomásban hisznek, ahogy azt az állattenyésztési karokon tanítják (meg a hibridizációban, de ez más kérdés). Ott volt kedvenced is, Elefánti doktor, aki egyáltalán nem volt individuális tenyésztő. Nem hiszem, hogy aki például 100 hímet röptet, és mondjuk dolgozik is valamit, eléggé bensőséges kapcsolatban lehet madaraival. Pedig lehet az élben.
Ezekkel ellentétben vannak menők, akik két tenyészpárat tartanak, 10-20 versenyzővel. Héninger, Remete pl. Ujházy is említ egy 93 éves galambászt, aki 11 hímmel bajnok lett Belgiumban. Úgy néz ki, mindenkinek igaza van.
egyszer már írtam róla, hogy szerintem mindenki a maga "kezére", vagy a maga "képére" tenyészti a galambjait. én belenézek a szemébe, és látok benne "valamit" - te belenézel, és nem látsz semmit. nekem a kistestű tojók nem tetszenek, ha selejtezek, ez egy döntő szempont, nem kedvelem a dereseket sem és azokat a galambokat, amelyek huhognak, vagy nagyon vadak. egy évesen eltüntetem a dúcból őket, pedig lehet, hogy kétévesen sampionok lennének.
egy idő után kialakul az a csapat, amely már a tenyésztő igényeinek megfelel - és mivel nem vagyunk egyformák, a galambjaink sem azok. ha én bemegyek a te dúcodba, lehet, hogy száz rusnya galambot látok, pedig valójában, ténylegesen száz sampionod van.
Ez az ellentmondás szerintem már amiatt van, mert "szeretünk" a szavak csapdájába esni. Az intelligencia, ahogy tudomásom szerint mi a galamboknál használjuk, inkább jelent egy erőteljes tudati jelenlétet, mint okosságot.
Ráadásul mindenki saját előképeivel, rengeteg szubjektummal megrakottan érkezik el oda, ahol majd tényleg döntenie kell. Én például a galamb tekintetéből semmit sem tudok következtetni a vitalitására. A nagy hosszútávúak sokszor butaarcúak, rondaszeműek. Pedig aligha kérdéses, hogy két napra elosztott útjukhoz ők ezt aztán biztosan nem nélkülözhetik.
