Azt olvastam valahol az interneten, hogy ne használjunk gravert (stichelt = rombusz alakúra köszörült élű esztergakést) 3 pofájú tokmánnyal, mert balesetveszélyes.
Ezt meg tudom erősíteni. Megúsztam, de ilyesztő volt.
Igaz a szakemberek mar valaszoltak neked. Jobbnal-jobb otleteket adtak. De ha valaki szinten talalkozik ilyen problemaval es nincsen esztergalya, vagy netalan nemtud gyartani helyette ujat, talan bevalik az en modszerem. Engem a kenyszer vitt erre a megoldasra. Hasonlo alkatresznek tartott orabol egyszeruen kinyomtam [ovatosan ] a pecket. Idaig meg egysem volt anyira beszoritva hogy netudtam volna kimozditani a helyerol. Ha sikeres volt a tuske kiszedese mar csak bekellet illesztenem a torott helyere. 10-bol 8x sikerult a muvelet. Itt csak egy a bokkeno, Legyen megfelelo vagy [hasonlo] donornak valo orad,amiben azonos a pecek merete Udv Joco65
Szia.
.. eszergálni? Hát nem egyszerű. Akkor inkább esztergában a csap polírozó finom reszelős felével méretre reszelni / polírozni. Kemény réz drótból kéne készíteni. A patronban lévő pecekre rászúrhatod próbaként a kulcsot, alakíthatod tovább. Ha már rákap, told kicsit vissza a patronba. Jöhet a vékonyabb rész. Ha ez is megvan, csipesszel nyomd fel a kulcsot. Ha a méretek jók, egy zsilettpengével fűrészeld le. A fűrészelés nyomát simítsd le kővel. Kicsit nyomd még beljebb a kulcsba.
Feribá
Köszönöm! Tehát marad az hogy venni kell a roncsokat is. Könyv ügy meg ott tart ,hogy távoli rokonom egy hölgy Tatabányán aki órásnak tanult ,el is végezte de pályaelhagyó lett .Az ö könyveit szeretném elkunyizni. Sajna annnyira távoli és réglátott rokon ,hogy akár az utcán is elmennék mellette. De előbb utóbb megyünk hozzájuk. szőrmók
A vasanyag ide nagyon ellenjavalt. Egyfelől antimágneses anyag való ide, másfelől a vas még így is túl kemény, lehet, hogy nem szorul be, de az is, hogy elrepeszti a kulcsot. Ide a sárgaréz lett kitalálva. :-)))
Én puha vasból póbáltam ugyanezt, amit mondasz, lehet hogy hosszúra hagytam a kilógó részt, és így szegcseléskor az elhajlott, és az egész meg utána lötyögött a lyukban.
Nem kell ennyire szofisztikáltnak lenni, én úgy szoktam a pecket ilyenkor megesztergálni (általában 0.5-0.8-as sárgaréz rúdból indulok ki), hogy a nagyobb része legyen a kívánt átmérőjű, hengeres, majd a végét úgy esztergálom kúposra, hogy a kulcsot oda próbálgatva megfelelően szoruljon. Majd a szükséges hosszra leszúrom, és jól beszegecselem. Ez a végét is beszorítja, meg el is "planírozza" a kiálló részt. A legnagyobb probléma az szokott lenni, hogy annyira kicsi az egész, hogy leszúrásnál sokszor elvész, és lehet kezdeni elölről...
Egy kisméretű női órának eltörött a kompaszon a hajszálrugó vezető pecek.
Erre az a megoldás, hogy esztergályozok egy peceket (kb 0,05-0,1 mm), és az egyik felén hagyok egy gombot, és ehhez kapcsolódva egy a kompasz lyukán éppen átérő vastagabb szárat, amit alámarok egy kicsit, és azt leszegecselem? Mert ez az alámarás egy kicsit nem megy. Vagy csak gyakoroljam :-)?
Egyébként a Vályi könyv 8-10 e között van antikváriumban. Ha van. Ebből persze az antikváriusnak is meg kell élnie. Tehát nyilván 5-6 e veszi. (Nekem sajnos csak spirálozott CD-ről nyomtatott verzióm van. (CD-n nem tudom áttekinteni.)
"Minden úgysem lehet az enyém, A kevés is lehet sok. Aztán csak idő kérdése és kiszorítanak a felesleges kincsek a lakásból.
Ha most nem sikerül megszerezni amit szeretnék, majd lesz következő alkalom. Vagy rájövök, hogy talán jobb is, hogy másé lett, mert nekem nincs is rá igazán szükségem. Licitálok, de lehetőséget adok a sorsnak, hogy másé legyen a végső babér. Aztán néha veszítek a sorssal szemben és én leszek a vevő... ;-))"
Ezek szép gondolatok! Érdemes volt ma is benézni ide!
Sajnos ez a sorsunk. De ez a legszebb, amikor az ősök tárgyait a hálás utódok őrzik. Amikor kezedbe veszed a könyvet, akkor az Ő keze érintését is a kezedbe fogod ...
Szerintem a hobbisták nagy része, köztük én is, a kevésbé tehetősek közül kerül ki. Az ember eldönti, hogy a szenvedélyének hódol, vagy jobban él. Ennek sem a kis nyugdíjhoz, sem a mozgássérültséghez nem sok köze van. Az ember mérlegeli, hogy mire van lehetősége és tehetsége (pénze). Aztán arra költ, amire tellik, a többi szép dologra meg vágyik. Minden úgysem lehet az enyém, A kevés is lehet sok. Aztán csak idő kérdése és kiszorítanak a felesleges kincsek a lakásból.
Nepperek meg voltak és lesznek is. Hiszen az üzlet alapja, olcsón venni és drágábban eladni. Meglátni a szemét kupacból kivillanó "értéket".
Ha most nem sikerül megszerezni amit szeretnék, majd lesz következő alkalom. Vagy rájövök, hogy talán jobb is, hogy másé lett, mert nekem nincs is rá igazán szükségem. Licitálok, de lehetőséget adok a sorsnak, hogy másé legyen a végső babér. Aztán néha veszítek a sorssal szemben és én leszek a vevő... ;-))
Engem a régi órák szerkezete fog meg. Jó látni és érezni rég elporladt mesterek készítette szerkezeteket. Megcsodálni ügyességüket és ráébredni, hogy mennyire örök az emberi elmében rejlő zsenialítás...
Jeles esetben éppen egy - mondjuk kisnyugdíjas, vagy mozgássérült - nem feltétlen gazdag, vagy jó anyagi helyzetben lévő hobbistára gondoltam. Semmiképp nem arra, amikor az értéket nem ismerő eladó termékét olcsón vásárló ember 4-5-szörös áron adja azt tovább.
Attól függetlenül is tisztességtelennek tartom az ilyesmit, hogy az eladónak megvannak a lehetőségei a termék piaci árának felmérésére.
Amúgy a kis darabszám, és a szűk vásárlói réteg szülte nepperkedős része szerintem valahol az antikváriumok magasságában, öregek antikvitás felméréseinél zajlik vidéken, ahonnan a nulla pénzért vett darabok épp a vaterán landolnak a már említett árakon.
De minden csak üzlet, semmi nem személyes, mint ez is.
Sajnálom mégegyszer, ha félreérthető megjegyzést tettem. Ismétlem, nem a rosszindulat vezérelt.
Az agyunk szerencsére nem jár azonos srófra mint modták, a régi öregek anno...:
Szerintem jobb helyen van a Vályi könyv egy hobbistánál drágábban, mint egy nepperkedőnél olcsóbban. Amúgy a remény múlik el utoljára.
(Még szerencse, hogy senki nem kifogásolta az eredeti beírásomat, ami elég zavarosra sikerült. Most, hogy utólag elolvastam, keményen elhatároztam, hogy mindig használni fogom a szemüvegemet és nem kisérletezgetek a vakon gépeléssel. )
Az eladó ura a termékének, annyiért adja amennyiért akarja ill. megveszik. Ezt pont ezen a topicon nemrég ki is fejtettétek. Vannak balekvadászok s látom gyakran találnak maguknak alanyt. A saját Vályi-féle könyvemet is Ketyegő topictárs önzetlen figyelemfelhívása alapján vettem. Dolgunk az is, hogy segítsük egymást hobbink, szenvedélyünk folytatásában. Ebben az országban egyre kevesebben vannak akik hasonlóan gondolkodnak.
OFF: Hasznos információ, és biztosan felkelti valaki figyelmét így, akinek nem tűnt fel. Csak tény, hogy a jelenlegi árnak bőven duplájáért kelnek el ezek. Erre az esély most a sokszorosára nőtt, ami kétélű dolog. Az eladónak, és azoknak, akiknek a figyelmét elkerülte a termék, remek dolog. Akik a 9000-es darabokhoz képest olcsóbban remélték megkapni, azoknak drukk, erre céloztam.
Ennek ellenére természetesen nem vitatom / vitattam, hogy a jószándék vezérelt, remélem fel sem merült benned ilyesmi :)
Az egyik licitálót biztosan nem zavarja - ezt első kézből tudom ;-). Viszont esetleg valamelyik topiktárs - akit komolyan érdeklődhet iránta - szíves figyelmét felhívtam e nagy- és örökbecsű darabra...
Azért a modulrendszertől még sajnos nem lettek a fogaskerekek egyformák, nagyon tág határok között méretezték a futóműveket, sokszor kimondottan törekedve arra, hogy lehetőleg semmilyen vetélytárs semmilyen alkatrésze se legyen csereszabatos. Így aztán általában nem is az.
Én még egyszer sem találtam tökéletesen csereszabatos fogaskereket sehová, pedig dobozszám vannak bontott kerekeim. Ha egyezett a fogszám, akkor soha nem egyezett a méret... Ilyenkor van szükség a firnírgépre.
Én azért Tomotiusnál kíméletlenebb vagyok :)), ezek alsó kategóriás kis szerkezetek, az első egy szerintem inkább 30-40-es évekbeli pecek-gátszerkezet, a második egy hintás felhúzó-szerkezetű cilinderes járat. Az óraiparban a XIX. század közepe tájékán lett általános a modulrendszer használata, azóta a fogprofilok és az osztás szabványosítottnak tekinthető (így adott esetben lehetséges csereszabatos fogaskereket találni vagy készíteni).
Köszönöm ! Hasonló sejtéseim voltak nekem is. Felteszem ,hogy hasonló méretü( kaliberü) órákban a hasonó célra használatos fogaskerekek azonos moduluak illetve azonos fogszámuak. ???. A Vályi féle könyv nekem nincs meg de dolgozom az ügyön.
Egyszerűbb, kis jóindulattal alsó-közép kategóriás órák. A zsebóra a 10-20-as évekből, a karóra kicsit későbbről való. Látszik, hogy kővel nem igen látták el őket, bár ettől függetlenül korukban megbízható, pontos járást produkálhattak. A zsebóra cylinder járat a felirat alapján, a kis karóra stiftes v. pecek gátszerkezetű.
Az óragyártásnál természetesen használnak fogaskerék modulokat. Ha jól emlékszem a Vályi-féle könyvben közölve van a modulméret.
Bár az én óráim nem olyan csodásak mint APT mester órái de azért én is nagy kedvvel gyüjtöm őket ,remélve hogy nemsoká nyögdijjas leszek és akkor foglalkozom velük. Kis aranyos svájci ( art deco??) karóra TEST néven. A másik egy ismeretlen zsebóra érdekes felhuzás és állitás átkapcsolóval ami a tok felnyitása után körömmel történik .Sajnos egy fogaskerék hiányzik. Esetleg tudná valaki datálni a két órát ? Kérdés : van -e az órák fogaskerekeinek olyan szabványos méretezése mint a gépiparban a modul ? köszönettel :szőrmók
Az óra egyértelműen svájci, a feliratok pedig - mint látható - angolok. Gyanítom, hogy jelzetlenül, üresen hagyott szövegmezőkkel szállították, és a brit forgalmazó feliratozhatta őket. Emellett szól az is, hogy bár a tok abszolút egyértelműen ehhez a szerkezethez tartozik, a felirat hibás annyiban, hogy 13 kövesnek titulálja a szerkezetet, holott abban én 15-öt számoltam össze - és minden gyári állapotú. Valószínűleg elbénázta a vésnök. :-))
