Évekkel ezelőtt volt egy próbálkozásom a tenyésztésben. Steinmann Istvántól hoztam egy fakótarka tojót. Származása elsőrangú volt, kipróbáltam versenyeken is. Fiatalon champion lett, egy kerületi III díjat is szállt. Métersebessége hajszálra ugyanannyi volt, mint az első és a második galambnak, a mai napig nem értem, miért pont az enyém lett a harmadik.
Ezzel aztán a tenyésztésben semmire sem mentem. Talán rosszul döntöttem, amikor akkoriban ragaszkodtam a Schaub-Máj vonalamhoz, de egyetlen használható utódot sem eredményezett a keresztezés. A Steinmann tojó egyetlen dolgot masszívan örökített, a féktelen idegességet. A dúcom tele lett apró menekülő galambokkal 5-6 év próbálkozás eredményeképp. Végül kiselejteztem az egész famíliát.
Az ilyen állítások, hogy a rossz idegzetű veszik el, meg Elefánti azon mondata, hogy a jó fiatalgalamb nem veszik el egyből 80 km-ről engedve, kérdésesek. Pláne azzal összevetve, hogy sok jó galambom volt, amelyik fiatalon csavargott. A 6029-es fakó tojóm pl. tavasszal jött haza, egész télen csavargott, a tolla valósággal meg volt feketedve. Két évesen ker sampion lett. Sajnos, még az évben leadtam egy keményre sikerült Magdeburgban.
Már ma el is lett bontva a régi galambházam. A galambok a szomszéd galambházában vannal ideiglenesen elszállásolva. Majd vasárnap pislognak, hogy mi lett a régi dúccal.
Azért Te sem hiszed, hogy egy előnytelen színre homozigóta állomány maga a minőség. Kénytelenek vagyunk időnként közbeavatkozni. Hogy helyes-e a döntésünk, az nem mindig világos. Vannak sokkal durvább példák is a tárgyban. Pl. volt egy család nálam, amelyik roppant nehezen tojó galambokból állt. Hetekig hordozták a tojást. A tojót nem tudtam küldeni, mert sosem tudtam, mikor tojik ténylegesen, a hím pedig csont-bőr volt az idegtől és az állandó fészekrehajtástól.
én ötszörös ált. kerbajnoktól hallottam a napi tréninget. fiataloknál napi 2-3 tréninget. az indok az, hogy a gyenge idegrendszerű nem bírja és őt már nem kell tovább pénzelni. én is kipróbáltam a napi több tréninget de mindenki hazajött. aztán többet nem csináltam.
de én inkább az öregek versenyére koncentrálok és a szezon elején sűrítem a tréninget. azt figyeltem meg hogy komoly tréningeztetés (májusban naponta, később hetente 1-2 tréning) után több a díj. volt év hogy nem hordtam őket nagyon csak pár tréninget kaptak szezon előtt. a csapat akkor is jött szépen de a díjakat lehalászták előttem az egyesületben.
idén májusban minden nap jöttek velem a melóhelyre (30 km) és mindig 20-21 perc repülés után rögzítette őket a mega. gondolom, hogy ásítoztak meg anyáztak már repülés közben de ez volt reggeli házkörüli tréning helyett. marha sok pénzbe került és sok km ment a kocsiba, az én szintemen (0 galambeladás) ez nem éri meg, jövőre csak heti 1-2 tréning lesz plusz a hétvégi kerületi tréning. szezonban marad a heti 1 tréning és a verseny.
" egy galamb "ijedtében" csinált egy jó maratonos helyezést "
ez tetszett koja 56! főleg, hogy maratonos mondta. gyakran túl nagy hangsúlyt kap kis hazánkban egy maratonos eredmény, ami a vezetésnek-lapszerkesztésnek köszönhető és felettébb piszkálja a csőrömet.
Szép látvány lehetett a sztrájkoló postagalamb csapat séta közben!
Azért annyit hozzá tennék, nem kell mindent elhinni azon sporttársainknak akiknek megy a szekér, hogy ezt meg ezt csináljuk, igy meg úgy etetünk, itatunk, igy meg úgy tréningezünk!Próbáljon mindenki a saját lehetőségeihez alkalmazkodó módszert kidolgozni, azt következetessen betartani és az évek alatt ahoz a módszerhez selejtezni a galambokat. Ha elég kitartó akkor 2-3 év múlva már jelentkeznek az első sikerek!
Én elég szép eredményeket értem el a maratoni versenyeken, de még soha nem csináltam esti tréninget galambjaimnak, mint néhány hulló csillag állítja magáról!
Ha valakinek volt már 1-2 jó galamb a ducába (és ha néhány versenyszezont lejátszott akkor biztos, hogy volt) akkor tudja, hogy az a galamb ha formába lendült (sokszor a tenyésztő tudta nélkül) akkor az képes volt díjat szállni, ha valakinek egy szezonba több ilyen is össze jön akkor nyert ügye van, a galambok dolgoznak Ő meg oktat! Ez főleg a maraton versenyeken tapasztalható, kemény árat kell nekik érte fizetni, hogy rájöjjenek, ha egy galamb "ijedtében" csinált egy jó maratonos helyezést az még nem biztos, hogy igazi maratonos génekkel rendelkezik! Szerintem ha 3-4 x helyezi magát ilyen versenyen az már igen!
Én is tréningeztetem a fiataljaimat, de az előzö irásodból én azt vettem le, naponta viszed őket, ezért kérdeztem,mióta és hányszor?
Én a héten kezdtem, hétfő, kedd, szerda 10 km-en voltak, a harmadik alkalommal a felengedés után 10 percel a ducba voltak 2 kivételével, azok délután jöttek valamikor. csütörtök szünet.
Most értem vissza a Kb.20 km-es tréningről 8 ó 40 kor engedtem és a szomszédom szerint 20 db 8 ó 52 -kor ott volt, én 9 ó 02- kor értem haza még a levegőbe voltak, és a maradék 9 db akkor csatlakozott hozzájuk. 9 ó 08-kor szálltak le 2 perc mulva az egész (29 db) bent volt. A szept 01-i versenyre kosarazásig még 5-6x elviszem őket 2-3 naponta max 40 km-ig. Legközelebb hétfőn, viszem öket. Az idomítás, (tanítás) legjobb eszköze az éhség, nem véletlenül mondják a menők, hogy egy kicsit mindig legyen éhes a galambod!
Nem, ez a könyv nem csak postagalambokkal foglalkozik, ez úgy álltalában a galamb tenyésztéssel, közte a posta is!
Egy kemény fedelű rajta 4db színes fotó, 4 galamb, egyik sem posta!
ezért én nem vagyok megszállott. de a fiatalokat kezdéskor szerintem egy kicsit feszesen kell kezelni. a versenyek idején már elég lesz egy-két tréning is.
ez nem egy kék, műbőr kötésű könyv? ha az, akkor az megvan, csak meg kell keresnem.
egyébként csak néhányszor vittem őket és nem idegesek. az idomítás második része, hogy este szűken kapnak, reggel, amikor megérkeznek, várja őket bent a tele etető. így kialakul egy feltételes reflex, amelynél a jel - pavlovnál a csengő volt, amit ha lábával elindított akutya, kapott enni - a felengedés maga: a galamb innen tudja, hogy húzás haza, otthon a kaja vár.
ezzel most kísérletezek. de az a meggyőződésem, hogy a galamb esetében sokmindent ilymódon meg lehet oldani.
például ha a reggeli tréning után leülnek, fütty és már ömlenek is be, mert kajaosztás. amelyik nem jön be mondjuk öt perc alatt, az ki lesz zárva.
akik itt nálunk nagyon sikeresek, azok rendszeresen tréningeztetik a galambokat. te nem?
Nem akadémikus, csak sarkított. Ha a szín szempont, valahol lesz egy olyan pont, ahol a szín a minőség felett győzelmet arat. A jelentősége nem olyan borzasztó nagy, és itt visszakanyarodhatunk oda, hogy nem off, ha valaki jövendő galambjai színét is megálmodja.
Példád akadémikus. Hogy kevernék össze egy jót egy közepessel? Ha két bizonytalanról van szó, akkor lép érvénybe a szín mérlegelése is. Vagy ha egyévesen nullázott, a vörös és nagyon tarka halott. Adok neki előtte lehetőséget.
Érdekes, de az eredményesség szempontjából nem hiszem, hogy van jelentősége. A legrövidebb verseny is egy óra repülési idő fölött van. A maximális erőt meddig tudja kifejteni? Egy percig? Olyan, mintha egy hosszútávfutót úgy akarnánk megtalálni, hogy hány mázsával tud guggolni. Persze utána lehet járni...hátha.
Portéka minden nap elküldte a galambjait a gázgyár kecskeméti szolgálati járatával. 10-11 óra között engedték őket. Az utolsó alkalommal már fel sem szálltak, az egész falka elindult gyalog a mezőn hazafelé. :-) Ekkor vetett véget a módszernek. A galamb is besokall néha.
Nem idegessek a fiataljaid a minden napos macerától? Gyorsan bemennek ha haza értek?
Hányszor vitted már őket?
Biztos van jobb is de én csak ezt tudom ajánlani neked egy könyvet, sajnos elküldeni nem tudom, estetleg postán, Mackroft, Heinrich Galambtenyésztés című könyvének 20. oldalán van egy ábra amely a galamb anatómiája címet viseli és a szájpadlástol a nyaki verőérig 35 részletet mutat a galamb testéről!
