'Es gibt selbstfruchtbare Sorten, die auch als Einzelbäume guten Ertrag bringen, andere sind auf Fremdbefruchtung angewiesen.'= Vannak öntermékeny fajták, amelyek egyedülállókként is jó termést hoznak, míg mások idegen beporzásra utaltak. http://www.obstbaumschule-kiefer.de/walnuss.php
A leírást nekem is lefordították a kollégáim, és nekem az jött le belőle, hogy az ybbs-i származású Dunai Védrió-t (Rote Donaunuß) szaporítja az említett faiskola ivarosan. Úgy tudom nem létezik öntermékeny dió. Vagy nőelőző, vagy hímelőző, de nincs eggyüttnyílása egy adott fajtának. Feltételezem hogy nőelőző a fenti vérdió és akkor egyszerűen eltárolják a porzó barkát a nővirágok nyílásáig. A beporzást pedig kézzel végzik el. Elvileg működhet. A termőre fordulást korai gyökérmetszéssel meg tudja gyorsítani, szintén csak elvileg!
Ha 3500 Ft-ot kérnek érte, akkor biztosak a dolgukban. (Kivágtak minden diófát 2 km-es körben, vagy a magtermő fákat pollenszűrővel szellőztetett üvegházban nevelik, ki tudja :-)
Mivel a vérbélű diófa önporzó, mondjuk ezt izolálhatják, a beporzás megtörténik vérbélű diókat terem, amiket elvetve, azok kópiaszerűen reprodukálják a 'törzsfát'? Így kellene, hogy legyen, ahhoz, hogy a csemetéket minőségi hivatkozással merjék árulni. Ki tudja ezt?
Két hírem van. Ma, a 35. napon!!, vettem észre, hogy az egyik Dunai vérdiórügy, az határozottan megmozdult. A szabadban is előfordult már velem, hogy a nemes az oltás utáni 5./6. héten hajtott ki. Vasárnap kíváncsi voltam és levettem mindről a szig.szalagot. Látható volt a kalluszosodás, csak a legvékonyabbon nem. Fasebkezelővel bekentem és visszahúztam rájuk a nejlon zacskót.
A másik hírem: Az "Ésszaki" fórumtárs volt olyan kedves és lefordította az alábbi linket. Eddig nem mertem elhinni, amit a 'gugli' mondott, de akkor mégis igaz: Stabil mutáció a cseh pawpaw faiskola Juglans regia var. rubra-'ja. Vagyis elég elvetni, megőrzi a törzsfa tulajdonságait magról is! Azt mondják: egészségesebb, hosszabb élettartalmú és nem terem később.
- Hú!! Ezt ki kellett volna próbálni ezekkel a másikakkal is.
Jó estét mindenkinek ! Vörös bélü diócsemetét keresek, 2-3db-t, ha volna valakinek, vagy készitene nekem, mivel sajnos nem tudok oltani, a rózsaszemzés volt a maximum, amit életemben csináltam/ bár az sikerült/.
És még egy kérdés: gyermekkoromban Balatonszéplakon a szomszéd bácsinak volt egy csodás almafája. Az év minden szakában metszette, alakitotta, sosem permetezte, a fa mégis sok 10 éven át onotta a termést. Julius elejétől, és még augusztusba is ettük/ legalábbis igy emlékszem, mire vége volt az iskolának, már érni kezdett/. Az almák 9-13-cm nagyok voltak, a héjuk sima, világos zöld, egyik oldaluk néha/ nem mindegyiké/ rózsszines vagy piros. Beleharapva hihetetlen lédus volt, mint az öszi, vagy egyes körték, csaknem csurgott a leve. Nem kásásodott meg később sem, izre kifejezetten édes volt, savtartalma nem volt. Ha valaki réismerne....Anyám tanyán nőtt fel Zemplén megyében, sok régi fajtát ismert, de ezt nem ismerte fel, annyira emlékszik, hogy nem batul, valami nyári fajta lehet nyilván. Egy szomszéd topikban, ami elfelejtett almafajtákról szól, megjelent egy kép, ami hasonlit rá /171.sz/, de ott sem tudják a nevét. Előre is köszönöm és Szép Estét mindenkinek. L.M.
Azt nem írtam le ugyan, eddig, de én a vadhajtásokat minden esetben tőből kitörtem, ezzel segítve a nemes kihajtását. Ez nekem eddig minden növényfajnál bevált!
Én a kis "tobozszerű" barkarügyeket letörögettem, csak a "káposzta" szerű hajtásrügyeket hagytam meg. Illetve jónéhány Milotai jól beérett vesszőjű csúcsrügyet is sikerült találnom. Még nem hajtanak.
Oltásra az 50-60 cm-es vesszők alsó harmadának a rügyei a legalkalmasabbak, de nekem ilyen hosszú csak néhány vízhajtás van, azokat meg későbbre tartogatom. Törkedtem rá, hogy a barka mellett, egy hajtásrügy is legyen, de volt, hogy azt is elnéztem....:(
Örülnék neki, de majd csak március vége, április eleje táján. A fagyok után tudok új magoncokat kiásni, cserépbe tenni, és kell utána néhány hét, hogy meghajtson.
Én nagyon szeretnék egyet, de ehhez még meg kell vizsgálnom, hogy tudok-e biztosítani minden ehhez szükséges körülményt, mert tavaly egyszer már pórul jártam.
Jó nektek, legalább barkátok van! Én meg hülye fejemmel feltettem a szekrény tetejére az oltásokat zacskó takarással, szó szerint megpárolódtak :-( Megmértem a hőmérsékletet 38 C volt. Na de nem baj hétvégére mondanak + fokokat szedek veszőt újra próbálkozok!
Azt hittem, egyedül vagyok a barkákkal...:), azok is életjelek, de látok a képen megnagyobbodott hajtórügyeket is. A megindulásuk az időbe még belefér.
Ma, a nemes hajtások mellöl elszedtem a vadhajtásokat. Nem takarom, 'edzem' őket. A másikaknál pedig visszacsipkedtem a vadhajtásokat annyira, hogy érvényesülhessen a nemes rügyek csúcsdominanciája! A fotoszintézishez azért alul/lejjebb hagytam rajtuk néhány levelet. Ezeknél marad a takarás.
Nem vittem bele semmi tudományt, a gyökérnyakba oltottakat takartam némi talajjal (ezekből lett 1 db oltványom). Itt 20-ból kb 10 kihajtott 2-3 cm-es rügyeket, de le is fagyott egy kivételével. Ami kihajtott az meg is kalluszosodott, no nem a teljes sebzési felületen, de szerintem ha lett volna keringés a hajtó rügy felé, akkor széppen beforrta volna a sebet.
A többéves kisfáknál kb 1m-es magasságban nagyobbakat hajtott, forradt is szépen, de itt is kinyírta a fagy mindkét rügyet.
Az első kép oltás után április közepén, a második és harmadik május elsejei fagyok után:
Dióoltás melegházban a Luberánál /április vége - május eleje/: 50 %-os sikerrel már elégedettek!
Az oltványokkal teli rekeszek "melegpadlóra" vannak helyezve, ez a fűtés biztosítja a szükséges 27-30 C-fokot, a dióoltvány nedves fürészporban lévő gyökérzete és a perlit által körülvett oltási felszín számára. A nemes szemet nem takarja be a perlit. Fóliatakarás a magas páratartalom biztosításáért. /Ez a film elején bal oldalon, a két fekete rekesz alatt látható./ Amikor a nemes hajtani kezd, már nem szükséges tovább takarni, de a melegpadlóval való fűtés még további 2-3 hétig folytatódik. Ilyenkor a növekvő hajtások már "edződnek". Majd az oltványokat cserepekbe ültetve a konténertelepen nevelik őket tovább. A nyár folyamán az arra érdemes oltványok szabadfölbe kerülnek. A többieket azonban melegházban át kell még teleltetni, hogy megfeleljenek a faiskolák számára.
Kaptam egy tojáskeltető készüléket kölcsön, 1°C-on belül tudja tartani a 27°C-ot, 100% páratartalom mellett. Belefér 6-7 db kézbenolott csemete. Már csak egy keskeny fadobozt kell készítenem, hogy függőlegesen tudjam állítani a csemetéket az egyébként lapos keltetődobozzal együtt.
1 db Milotai sikerült, mert ott még föld takarta a szemet a május eleji fagyok idején.
Kihajtott az oltásaimnak legalább a fele (az idősebb fák szinte mind), de lefagyott rajtuk minden zsenge rügy. Ahogy lebontottam a kötéseket, látszott a kalluszképződés. Ennek ellenére idén is megpróbálom majd.
Igaz. A szépséghiba az, hogy ahogy az 'oltás-szemzés'-ben írja (2987. hsz.) "Ha az egészből csak 1 db csemetém lesz, akkor már érdemes volt vele foglalkozni!" , és csinhált vagy 30 oltást a szabadban. (Azért a Te eredményed más.)
Azt hiszem a benti oltás mindenkinek jobban beválik. Az enyém is kezd mozdiulni.
Erről van szó: ASCORBYL PALMITATE: A ZSÍROLDÉKONY C-VITAMIN
Ennek lenolajban oldódnia kell. Nem savas és nem hőérzékeny. A szükséges koncentrációt nem árulta el a Herr Walker. Drogériában vagy patikában valószínűleg megtalálható. További olvasnivaló róla:
Most így néznek ki az oltványok. A vadak hajtanak, de a nemes!? 'Szép' barkáim vannak! :-( 
