remélem nem tesznek olyat, mert amúgysem az elsők között szoktak jönni a fiataljaim, ha még vissza is fordulnak akkor mindet selejtezni kell! Vagy majd saját magukat selejtezik?
kiváncsi vagyok mi a véleményetek az estről ami ma történt velem és a fiataljaimmal!
reggel 15 perc alatt összeszedtem a 29 db-ot kb. 60%-át az ülökéjéről, a többit sem kellett hajkurásznom!
Elvittem öket kb.30 km-re ragyogó napsütés szélcsend ideálisnak mondható idő!
07 ó 45 p- kor felengedtem a falkát egyszerre, ez a 7. tréningjük volt,
08 ó 14 - kor értem haza, a nejem mondja, hogy ez a 10 db kb. 5 perce jött, de mint a cövek állnak a tetön, / a 3. tréningtől már szépen bementek ha megjöttek/
tátottam a fejemet 1-2 percig, de felugrottak és eltüntek a levegőben!
09 ó 55 p-kor jött egyszerre 27 db, szóltam nekik kb.2 perc alatt bent voltak!
11 órakor lett teljes a létszám. A legfiatalabbak 2 tollat dobtak! enni és inni tegnap kb. 11 kor kaptak!
Ebből számomra az a tanulság, hogyha valaki a szelektálásnál a nehezebb, szembeszeles utakon való helytállást preferálja, akkor kiderülhet, hogy hosszútávra is alkalmasak a galambjai, mégha soha nem is röptetett ott.
Egy interjúrészlet Gaby Vandenabeele-vel. Talán érdekes lehet.
- A nyolcvanas évek elején egy nagyon sikeres középtávú versenyző voltál. Miért tűztél ki hosszútávú célokat? - 1985-ban másodszor zártak ki engem, mert túl jó voltam. Ekkor döntöttem el, hogy madaraimat hosszútávon röptetem. Törzsem egy kemény törzzsé vált, Limoges-ból 1000m/perc sebességnél 2. és 10. nemzeti díjat nyertem 6000-es mezőnyben. Ez a két galamb a Fideel és a Picanol voltak, mindkettő a Kleinen közvetlen fia. Vásároltam néhány hosszútávon sikeres madarat, és nagyon szerettem volna nyerni velük, de meglepetésemre a saját galambjaim sokkal különbek voltak, mint az úgynevezett hosszútávúak. Ettől kezdve saját madaraimat készítettem fel a hosszú táv megterhelésére.
- A te madaraid minden távon képesek élben szállni, igaz? - Merem állítani. Volt olyan év, hogy megynyertem a Montauban-i nemzeti versenyt, 1200-as métersebességgel. Kettőt tettem be 780 km-re, és mindkettő díjat nyert. Szintén megnyertem a 900 km-es National Narbonne-t. Ugyanakkor a Wittenbuik két fiával nagy sikert értem el Quievrain-ból, ami 60 km!
- A szelektálást milyen szempontok alapján végzed? - Egy győzelem 1800-as métersebességgel nem tesz boldoggá. Ennél a sebességnél bármelyik madár nyerhet. A jó galambok ellenszélben nyernek. Körülbelül tíz évvel ezelőtt volt egy madaram , ami 3x nyert 1.díjat 300 km-en, 1800-as métersebességgel. Amikor a távok nőni kezdtek, késni kezdett. Eltávolítottam a dúcból. Azt kell mondanom, hogy nem minden galamb való az egynapos hosszútávra. Az Antwerpeni Unió világhírű a postagalambsportban. Valószínűleg itt vannak a legjobb galambok 400 km-ig, da ha 5-600 km-re keresed a legjobbakat, gondolom nem itt lesznek. Körülbelül 400 km után kifogy az üzemanyag. Nyugat-Flandriában hetenként röptetnek hosszútávot, oda készítik fel és ott tesztelik őket! Amikor törzsem megrősítésére keresek madarakat, a vásároltakból általában önálló vérvonalat csinálok. Az elmúlt évben a legjobb hosszútávú fiatal ász és a legjobb középtávú ász 50%-ban Vandenabeele, 50%-ban Nyugat Flandriában általam vásárolt galamb, ami remekül illeszkedik az én madaraimhoz. Erre elég büszke vagyok. Nem, én tényleg nem adok a múlt nagy neveire. A régi idők dicsősége az övék, de az idők változnak. Nem érdekel, ha egy Crack származása visszavezethető az öreg Stichelbout vagy Cattrysse vonalhoz.
Én szeretem ha "fáradtan", tehát láthatóan igénybe vette akár a fizikai erejét, akár a tájékozdó képességét /mert szerintem egy bizonyos határ után az is fizikai megterhelést jelent a galamb számára, hogy meg találja a haza vezető utat/ s nem adja fel, haza küzdi magát! De roppant fontos, hogy minél rövidebb idő után rendbe jöjjön a galamb! Ha egy-egy ilyen terhelés után napokig netán hetekig huzza magát az a selejtezési ok nálam.
Egyértelműen az 54999-eset kell előnyözni. Itt nem arról van szó, hogy komoly szervezeti hibája van, mert 31 helyezést lekvár nem hoz. Viszont megbízhatóbb, elszántabb, egy pillanatig ne gondolkodj! De azért a testvért is próbáld ki, sosem lehet tudni. Ez nyilván egy jó család, és bűn lenne ezt nem észrevenni. A 360-as sajnos hamar elveszett, egy nulla értékű lánya maradt mindösszesen. Éppen abban a korszakomban voltam, amikor a 25 csodapapirost szaporítottam.
Egy nagyon hasonló eset játszódott le nálam a rostocki versenyen mint amiről geler irt!
Van /még szerencse, hogy meg van/ egy 54999 sz. 5 éves hímem amelynek a fiatal versenyekkel együtt van 31 helyezése Közte 12db 600-838 km közötti, 35 kosárba tevésből, idén 8 helyezést produkált, Ő szinte minden versenyéről úgy jön haza, hogy látszott, nem sétarepülésen volt. De a távolságtól és a körülményektől függöen 1-24 óra múlva nyoma sincs a fáradságának.
Na a lényeg Rostockból 29-én délben olyan fáradtan szállt le a bejáróra ahol egyébként landolni szokott, hogy lépni nem tudott pedig csak 4-5 öt kellett volna és a ducba van, ehelyett a szomszéd kertjébe szállt le ott fogta meg a szomszéd és adta a kezembe! De ő nem dijba jött,
Mig a testvére/55000/ mindig "fitten" a /54999-hez képest/ jött általában megelőzve őt, és több dijat is csinálva, összeségében 30 %-al kevesebb helyezést hozott! /38/25 gyakran becsapott/ melyiket érdemesebb, egy új behozatalal tesztelni?
Az említett 360-asod mennyire örökítette a vázolt tulajdonságát?
Érzéked van a lehető legbonyolultabb kérdéseket feltenni. Én úgy látom, minden tulajdonság egyformán könnyen vagy egyformán nehezen öröklődik. Egyértelműen elvetem azokat a spekulatív elemeket, amelyek megpróbálnak DNS-en kívüli csodafaktorokat bevonni az öröklődésbe. Például additívre és nem additívre osztani a tulajdonságokat. Minden tulajdonság sokgénes függésben van, minden tulajdonság így szorosan véve additív, összegződő. A kérdés inkább az, hogy hány géncsoportot érint egy adott megfogalmazás. Konkrétan a teherbírás valószínűleg nagyságrendekkel több testrész megfelelő működését igényli, mint az akaraterő. Következésképp öröklődése logikusan sokkal bizonytalanabb, éppen ezért itt az engedmény vagy lágyszívűség durva visszahatással jár együtt. De ez csak egy vélemény, nem biztos, hogy jó.
Akkor lépjünk erre tovább. Mit gondoltok arról, hogy némelyek, köztük kerületi bajnokok, selejtezik azt a fiatalt, ami fáradtan érkezik? Képtelenségnek tűnik, hiszen éppen bizonyította akaraterejét. Ugyanakkor az is logikus, hogy egyforma teljesítmény esetén a fittebb galambban van még tartalék és célszerű a következő nemzedékhez annak hozzájárulnia. Szóval mi a fontosabb (és mi öröklődik megbizhatóbban), az akaraterő, vagy a teherbírás?
Elnézést, hogy távolmaradtam a vitától, de műszaki hiba üldözött két napig, és egyéb restanciák és ígéretek is elszólítottak. Éppen egy tárgyba illeszkedő cikkemen dolgozom, egyelőre szétfut a világ minden irányába, túl sok a mellékszál. De azért is reagáltam, mert ez a téma foglalkoztat. Koja azt a tréfás kérdést tette fel, hogy mutassak egy tulajdonságot, amely 15 galambban nem lelhető fel. A 360-as hímem ellenszélben úgy jött díjba, hogy fél óráig az etető sarkán ült, behunyt szemmel, mozdulni sem tudott, csak aludt, és közben billegett. Azt hittem, valamelyik billenés után végleg lebukik, és elpusztul. Szó szerint a legutolsó energiáit adta ki magából. Elég régen galambászom, de ilyen abszolút fáradtságot sosem láttam. Ez benne van bármely 15 galambban? Nincs benne. Ez a küzdenitudás tenyésztési érték, és élni kell tudni vele. A Klare egy érdekes kérdés. Valere Desmet 45 körül kezdett galambászni, és a legenda szerint Klare egy csatornaparton fogott ismeretlen (?) vörös hím és egy fogott Nachtigael sk tojó párosításából származott. (Csepelen sokáig megjegyezték egy-egy galambról, hogy a "csatornás" leszármazottja. Még 1985 körül is felmerült az információ. Mindig furdalt a kérdés, vajon van-e kapcsolat a csepeliekhez került, de számomra ismeretlen galambős és DM között. A titkok tudói, az öregek addigra halottak voltak, az utódok pedig nem vezettek közelebb a megoldáshoz.) Szóval V. Desmetnek a jelek szerint fogalma nem volt a galambhoz. Totális kezdő volt. Az általam sokszor emlegetett szerencse ráborította kincseszsákját. Kojának igaza van a szerencse karjának magunk felé hajlíthatóságában. Aki sokat keres, sokat próbál, elébe megy a szerencsének.
Szerintem a folyamatos minőségjavulást (az se kis dolog) lehet tervezni. Arról, hogy lesz egy szuper-örökítőnk, ami megváltoztatja a világ postagalamb-állományát, legfeljebb álmodni lehet.
Neked is nekem is az a tervem, hogy valami hasonló sikerüljön , és ezért különböző utakon különböző galambokkal más-más módszerrel a magunk módján mindent megteszünk, s ha valamelyikünknek sikerül akkor mondhatjuk, hogy nem tervezte előre?!?!
Bocs, nem akarlak olyasmire tanítani, amit 100x jobban ismersz nálam. Az 1298-ban ugyanazt fejtegetem, mint te. Egy nagy kérdés, hogy az ugrássszerű javulás mutáció-e, vagy az apjából és annyjából kijön a genetikai lottó ötös, mégpedig úgy, hogy azt tovább is örökíti. Akárhogy is, egy ilyen nagy minőségi ugrás nem tervezhető (legfeljebb az esélye növelhető) és szerintem Geler se mond mást.
Köszönöm, én is tisztában vagyok egy- egy galamb, az általad felsoroltak + még mások óriási hatásával a postagalambokra, DE ahogy mondani szokás ez az eredmény nem jöhetett volna létre, ha nincs mindegyiknek 1 anyja +1 apja akikben ott bujkáltak azok a gének amik SZERENCSÉS találkozás révén létre hozták ezen szuper galambokat!Tehát szerintem már külön -külön ugyan de meglévő tulajdonságok összegződésének /javulásának/ eredménye ezen galambok sikere!
Most én idéznék geler néhai ismerősétől, valószínű nem pontossan mert csak egyszer olvastam el, de valmi ilyesmit mondott gelernek, minden galambot galamból csináltak, egyet sem tyúkból. elnézést a pontatlanságért!!
Nem akarok Geler helyett válaszolni, de egyes állományokban hirtelen minőségi ugrás következik be. Vitatott, hogy ez mutáció miatt van-e, Anker szerint igen. Klasszikus példa a Klare. Az állomány előtte is jó volt, de csak a Klare tette lehetővé, hogy a dúcban sorozatban keljenek a bajnokok, és a postagalambnak adjon a Desmet-Mathijs dúc egy új, felismerhető típust, ami sok más bajnokot a mai napig győzelemre segített. A Janssen dúcban a Baluwe54 volt a nagy ugrás, de utána is, 1-1 sztár új korszakot is hozott, mint 19, vagy a Raket, ami aztán futótűzként megújított rengeteg állományt. Egy "egyszerű tenyészfenomén" erre nem képes. Ilyen lehet a Juhász féle Peeters-tarka is, ami egy kapott tojásból kelt, miközben a teljes Petters-import másoknál semmivé lett.
Egy teljesen új dolog, mint mutáció pl, nem áll a tenyésztő hatása alatt. De azért: vegyünk egy példát. Van két tök átlagos állomány. Látszólag egyformák. A tulajdonosaik hirtelen megtanulnak galambászni, és jól szelektálnak. Ha jól tartják és jól versenyeztetik őket, a kosár is jobban válogat. Az egyik messzebb jut, mint a másik. Látszólag valami új minőség jelenik meg nála, míg a másiknál nem, csak mérsékelten javul. A "gén-keverék"-ben az egyik helyen több tartalék volt, mint a másikban. Miután a genetikai ballasztot leválasztották (ehhez több nemzedék kell), derül ki, hogy az egyik állomány értékesebb volt. Ilyenkor mutációra, vagy egy nagyhatású behozatalra gondolnak, pedig nem biztos, hogy arról volt szó. Ahogy írod, nincs benne új minőség, de a régi krémjét addig nem láttuk.
Koja és Neon! Kettőről beszélünk. A behozott új tulajdonság nem tervezett javítás eredménye, hanem inkább egy szerencsés esemény következménye valahol máshol és korábban. Többnyire megjelenési mutációval is jár; ld. Schalieblauwe, Meulamans csokiszíne, Stichelbaut rozsdásfeketéje (>>> crayonne?). Ki lehet használni, ezt nem tagadom. Ha Te bevitted az új egyedet, és az talán elhozott valami hasznosat is, akkor lehet azt beletenyészteni a saját állományba. Ezt hívom terítésnek. De ehhez szükséges egy új galamb, a Te érdemed legfeljebb annyi, hogy felismered, hogy kell belőle. Senki sem tud szándékkal, előre tervezetten javítást végezni, ez kizárólag a természeten múlik.
Ha egy tulajdonság máshol megvan, de nálam nincs, be lehet hozni. Az egész állattenyésztés fele erről szól. A másik fele a szelekcióról. Persze nem elég elvben megtenni. Sikerülnie is kell. Ehhez több galambra, vagy több próbálkozásra lehet szükség.
Ha úgy érted, ezt a félmondatot"javítani szándékkal és tervezve nem lehet", hogy egy-egy tulajdonságot önmagában, annélkül,hogy számtalan más is ne változzon úgy nem lehet akkor egyetértek veled. de ha azt suggalod, hogy adjuk fel, és bízuk csak a szerencsére a jó galamb elszapordását a ducban hát csendben ellenkezek!
Annál többször lesz szerencséd minél többször adsz neki lehetőséget, előre megtervezett párosításokkal, a célírányos selejtezési szempontok felállításával!
Természtessen nagyon ésszen kell lenni mert vannak egymásra negívan ható tuljdonságok,
Pl. a távolság tűrés ált. párosul a galambok lassulásával, és fordítva minél robbanékonyabb egy galamb annál kevésbé birja a hosszú nehéz versenyeket!
De ezek a tulajdonságok ált. feleződve öröklődnek, ezért ezen tulajdonságokra igen is lehet előre tervezni a párosítást, és elég sokszor be is jön a várt eredmény ahhoz, hogy ne lehessen csak a szerencsére fogni!
"Inteligencia" jeleinek meglétét Te is fontosnak tartod.
Láttál már két inteliges kinézetű galambnak buta űres fejű utódját? Vagy fordítva?
Ha igen ott valami nem biztossan úgy volt ahogy lenni kellett volna,/házastársi hűség?/
