Egyértelműen az 54999-eset kell előnyözni. Itt nem arról van szó, hogy komoly szervezeti hibája van, mert 31 helyezést lekvár nem hoz. Viszont megbízhatóbb, elszántabb, egy pillanatig ne gondolkodj! De azért a testvért is próbáld ki, sosem lehet tudni. Ez nyilván egy jó család, és bűn lenne ezt nem észrevenni. A 360-as sajnos hamar elveszett, egy nulla értékű lánya maradt mindösszesen. Éppen abban a korszakomban voltam, amikor a 25 csodapapirost szaporítottam.
Egy nagyon hasonló eset játszódott le nálam a rostocki versenyen mint amiről geler irt!
Van /még szerencse, hogy meg van/ egy 54999 sz. 5 éves hímem amelynek a fiatal versenyekkel együtt van 31 helyezése Közte 12db 600-838 km közötti, 35 kosárba tevésből, idén 8 helyezést produkált, Ő szinte minden versenyéről úgy jön haza, hogy látszott, nem sétarepülésen volt. De a távolságtól és a körülményektől függöen 1-24 óra múlva nyoma sincs a fáradságának.
Na a lényeg Rostockból 29-én délben olyan fáradtan szállt le a bejáróra ahol egyébként landolni szokott, hogy lépni nem tudott pedig csak 4-5 öt kellett volna és a ducba van, ehelyett a szomszéd kertjébe szállt le ott fogta meg a szomszéd és adta a kezembe! De ő nem dijba jött,
Mig a testvére/55000/ mindig "fitten" a /54999-hez képest/ jött általában megelőzve őt, és több dijat is csinálva, összeségében 30 %-al kevesebb helyezést hozott! /38/25 gyakran becsapott/ melyiket érdemesebb, egy új behozatalal tesztelni?
Az említett 360-asod mennyire örökítette a vázolt tulajdonságát?
Érzéked van a lehető legbonyolultabb kérdéseket feltenni. Én úgy látom, minden tulajdonság egyformán könnyen vagy egyformán nehezen öröklődik. Egyértelműen elvetem azokat a spekulatív elemeket, amelyek megpróbálnak DNS-en kívüli csodafaktorokat bevonni az öröklődésbe. Például additívre és nem additívre osztani a tulajdonságokat. Minden tulajdonság sokgénes függésben van, minden tulajdonság így szorosan véve additív, összegződő. A kérdés inkább az, hogy hány géncsoportot érint egy adott megfogalmazás. Konkrétan a teherbírás valószínűleg nagyságrendekkel több testrész megfelelő működését igényli, mint az akaraterő. Következésképp öröklődése logikusan sokkal bizonytalanabb, éppen ezért itt az engedmény vagy lágyszívűség durva visszahatással jár együtt. De ez csak egy vélemény, nem biztos, hogy jó.
Akkor lépjünk erre tovább. Mit gondoltok arról, hogy némelyek, köztük kerületi bajnokok, selejtezik azt a fiatalt, ami fáradtan érkezik? Képtelenségnek tűnik, hiszen éppen bizonyította akaraterejét. Ugyanakkor az is logikus, hogy egyforma teljesítmény esetén a fittebb galambban van még tartalék és célszerű a következő nemzedékhez annak hozzájárulnia. Szóval mi a fontosabb (és mi öröklődik megbizhatóbban), az akaraterő, vagy a teherbírás?
Elnézést, hogy távolmaradtam a vitától, de műszaki hiba üldözött két napig, és egyéb restanciák és ígéretek is elszólítottak. Éppen egy tárgyba illeszkedő cikkemen dolgozom, egyelőre szétfut a világ minden irányába, túl sok a mellékszál. De azért is reagáltam, mert ez a téma foglalkoztat. Koja azt a tréfás kérdést tette fel, hogy mutassak egy tulajdonságot, amely 15 galambban nem lelhető fel. A 360-as hímem ellenszélben úgy jött díjba, hogy fél óráig az etető sarkán ült, behunyt szemmel, mozdulni sem tudott, csak aludt, és közben billegett. Azt hittem, valamelyik billenés után végleg lebukik, és elpusztul. Szó szerint a legutolsó energiáit adta ki magából. Elég régen galambászom, de ilyen abszolút fáradtságot sosem láttam. Ez benne van bármely 15 galambban? Nincs benne. Ez a küzdenitudás tenyésztési érték, és élni kell tudni vele. A Klare egy érdekes kérdés. Valere Desmet 45 körül kezdett galambászni, és a legenda szerint Klare egy csatornaparton fogott ismeretlen (?) vörös hím és egy fogott Nachtigael sk tojó párosításából származott. (Csepelen sokáig megjegyezték egy-egy galambról, hogy a "csatornás" leszármazottja. Még 1985 körül is felmerült az információ. Mindig furdalt a kérdés, vajon van-e kapcsolat a csepeliekhez került, de számomra ismeretlen galambős és DM között. A titkok tudói, az öregek addigra halottak voltak, az utódok pedig nem vezettek közelebb a megoldáshoz.) Szóval V. Desmetnek a jelek szerint fogalma nem volt a galambhoz. Totális kezdő volt. Az általam sokszor emlegetett szerencse ráborította kincseszsákját. Kojának igaza van a szerencse karjának magunk felé hajlíthatóságában. Aki sokat keres, sokat próbál, elébe megy a szerencsének.
Szerintem a folyamatos minőségjavulást (az se kis dolog) lehet tervezni. Arról, hogy lesz egy szuper-örökítőnk, ami megváltoztatja a világ postagalamb-állományát, legfeljebb álmodni lehet.
Neked is nekem is az a tervem, hogy valami hasonló sikerüljön , és ezért különböző utakon különböző galambokkal más-más módszerrel a magunk módján mindent megteszünk, s ha valamelyikünknek sikerül akkor mondhatjuk, hogy nem tervezte előre?!?!
Bocs, nem akarlak olyasmire tanítani, amit 100x jobban ismersz nálam. Az 1298-ban ugyanazt fejtegetem, mint te. Egy nagy kérdés, hogy az ugrássszerű javulás mutáció-e, vagy az apjából és annyjából kijön a genetikai lottó ötös, mégpedig úgy, hogy azt tovább is örökíti. Akárhogy is, egy ilyen nagy minőségi ugrás nem tervezhető (legfeljebb az esélye növelhető) és szerintem Geler se mond mást.
Köszönöm, én is tisztában vagyok egy- egy galamb, az általad felsoroltak + még mások óriási hatásával a postagalambokra, DE ahogy mondani szokás ez az eredmény nem jöhetett volna létre, ha nincs mindegyiknek 1 anyja +1 apja akikben ott bujkáltak azok a gének amik SZERENCSÉS találkozás révén létre hozták ezen szuper galambokat!Tehát szerintem már külön -külön ugyan de meglévő tulajdonságok összegződésének /javulásának/ eredménye ezen galambok sikere!
Most én idéznék geler néhai ismerősétől, valószínű nem pontossan mert csak egyszer olvastam el, de valmi ilyesmit mondott gelernek, minden galambot galamból csináltak, egyet sem tyúkból. elnézést a pontatlanságért!!
Nem akarok Geler helyett válaszolni, de egyes állományokban hirtelen minőségi ugrás következik be. Vitatott, hogy ez mutáció miatt van-e, Anker szerint igen. Klasszikus példa a Klare. Az állomány előtte is jó volt, de csak a Klare tette lehetővé, hogy a dúcban sorozatban keljenek a bajnokok, és a postagalambnak adjon a Desmet-Mathijs dúc egy új, felismerhető típust, ami sok más bajnokot a mai napig győzelemre segített. A Janssen dúcban a Baluwe54 volt a nagy ugrás, de utána is, 1-1 sztár új korszakot is hozott, mint 19, vagy a Raket, ami aztán futótűzként megújított rengeteg állományt. Egy "egyszerű tenyészfenomén" erre nem képes. Ilyen lehet a Juhász féle Peeters-tarka is, ami egy kapott tojásból kelt, miközben a teljes Petters-import másoknál semmivé lett.
Egy teljesen új dolog, mint mutáció pl, nem áll a tenyésztő hatása alatt. De azért: vegyünk egy példát. Van két tök átlagos állomány. Látszólag egyformák. A tulajdonosaik hirtelen megtanulnak galambászni, és jól szelektálnak. Ha jól tartják és jól versenyeztetik őket, a kosár is jobban válogat. Az egyik messzebb jut, mint a másik. Látszólag valami új minőség jelenik meg nála, míg a másiknál nem, csak mérsékelten javul. A "gén-keverék"-ben az egyik helyen több tartalék volt, mint a másikban. Miután a genetikai ballasztot leválasztották (ehhez több nemzedék kell), derül ki, hogy az egyik állomány értékesebb volt. Ilyenkor mutációra, vagy egy nagyhatású behozatalra gondolnak, pedig nem biztos, hogy arról volt szó. Ahogy írod, nincs benne új minőség, de a régi krémjét addig nem láttuk.
Koja és Neon! Kettőről beszélünk. A behozott új tulajdonság nem tervezett javítás eredménye, hanem inkább egy szerencsés esemény következménye valahol máshol és korábban. Többnyire megjelenési mutációval is jár; ld. Schalieblauwe, Meulamans csokiszíne, Stichelbaut rozsdásfeketéje (>>> crayonne?). Ki lehet használni, ezt nem tagadom. Ha Te bevitted az új egyedet, és az talán elhozott valami hasznosat is, akkor lehet azt beletenyészteni a saját állományba. Ezt hívom terítésnek. De ehhez szükséges egy új galamb, a Te érdemed legfeljebb annyi, hogy felismered, hogy kell belőle. Senki sem tud szándékkal, előre tervezetten javítást végezni, ez kizárólag a természeten múlik.
Ha egy tulajdonság máshol megvan, de nálam nincs, be lehet hozni. Az egész állattenyésztés fele erről szól. A másik fele a szelekcióról. Persze nem elég elvben megtenni. Sikerülnie is kell. Ehhez több galambra, vagy több próbálkozásra lehet szükség.
Ha úgy érted, ezt a félmondatot"javítani szándékkal és tervezve nem lehet", hogy egy-egy tulajdonságot önmagában, annélkül,hogy számtalan más is ne változzon úgy nem lehet akkor egyetértek veled. de ha azt suggalod, hogy adjuk fel, és bízuk csak a szerencsére a jó galamb elszapordását a ducban hát csendben ellenkezek!
Annál többször lesz szerencséd minél többször adsz neki lehetőséget, előre megtervezett párosításokkal, a célírányos selejtezési szempontok felállításával!
Természtessen nagyon ésszen kell lenni mert vannak egymásra negívan ható tuljdonságok,
Pl. a távolság tűrés ált. párosul a galambok lassulásával, és fordítva minél robbanékonyabb egy galamb annál kevésbé birja a hosszú nehéz versenyeket!
De ezek a tulajdonságok ált. feleződve öröklődnek, ezért ezen tulajdonságokra igen is lehet előre tervezni a párosítást, és elég sokszor be is jön a várt eredmény ahhoz, hogy ne lehessen csak a szerencsére fogni!
"Inteligencia" jeleinek meglétét Te is fontosnak tartod.
Láttál már két inteliges kinézetű galambnak buta űres fejű utódját? Vagy fordítva?
Ha igen ott valami nem biztossan úgy volt ahogy lenni kellett volna,/házastársi hűség?/
Az utca egyirányú, javítani szándékkal és tervezve nem lehet. Arra van lehetőség, hogy a meglévő örökletes tulajdonságokat ügyesebben és kiegyensúlyozottabban terítheted az egymást követő nemzedékekben, de új és jobb tulajdonság megjelenése kizárólag a szerencsén múlik.
Nem akarok reklámot csinálni, de írok pár sort arról, hogy miért bízom a behozott Buzás-galambokban.
A történet Lázár Tiborral kezdődött, aki rájött, hogy Juhász István Peeters-tarkájának (ami egy rakás díjnyerő apja és nagyapja ott is) rokontenyésztett utódai a v.dPol galambokkal kombinálva átütően jók.
Az volt a kérdés, hogy ezek a nyerők továbbtenyészthetőek-e. 1. Visszakeresztezte ezeket a v.d Pol-okhoz és ismét nyerőket kapott; 2. Janssennel keresztezte (főleg Nyitraitól valók) és díjakat nyert velük. 3. Desmet-Mathijs-szal kombinálta, ahol a díjak elmaradtak, de championok keltek.
Namost Buzás János eddig semmi igazán eredetit nem csinált, csak lemásolta fenti sémát. Újrakezdőként két év alatt bajnok lett.
Amiket hoztam, azok tisztán képviselik az első generáció galambjait. Viselkedésük, karakterük, megjelenésük tisztán ugyanaz.
Ami a legnagyobb veszély, hogy az én tartási körülményeim nem lesznek kielégítők számukra, de igyekszem javítani.
Megértettem az egybehangzó jótanácsot. Azonban azt gondolom, hogy a nagyszabású átkeresztezés akkor igazán veszélyes, ha közben elfelejtünk keményen szelektálni. Ha a márkás galambok utódainak újra és újra indokolatlan bizalmat szavazunk. Ha az állomány egyébként tartalmazza az értéket, már egy év szigorú kiválogatás is sokat lendíthet rajta. Történt egyszer, hogy apám kórházba került, és úgy nézett ki, teljesen fel kell hagynom még a távgalambászattal is. Nem volt szívem elpusztítani minden galambot, meghagytam a szerintem legjobb három párat, Schaub x Máj volt mindegyik. Szerencsére apu hamar meggyógyult, de már akkor csak ebből a három párból tudtunk gyűrűzni. A következő év volt galambász pályafutásom eddigi legjobb időszaka. A 11 db egyévesem stabilan 4-6 helyezést produkált középtávon, a három öreg hímből kettő 9 és 8 helyezést hozott. Kerületi 17. hely. Ekkor új "tenyészeket" hoztam és apu barátai is ajándékoztak mindenfélét, hogy meglegyen a "szükséges mennyiség". Ehhez jött, hogy elhanyagoltam az állományt és a szelekció elmaradt, a párosodás szabad volt. Innen máig tartott, amíg egyértelmű lett a csőd. Bárcsak visszamehetnék az időben!
geler utalt a legfontosabb szabályra, és nagyon igaza van,- nem szabad fejest ugrani, mindent eldobni ami már bevált- egy ígéretes váltásért, bár akár menyire is tökéletest, az álmaid netovábbját sikerült beszerezned!
Mindig kell hagyni egy vissza utat!Kis lépésekben beépíteni az újat!
Már egy korábbi irásban utaltam rá, nem mindegy, hogy 1vagy 2 ismeretlenes feladattal bírkózunk!
Persze ha az ember úgy érzi nullán áll, az más akkor nincs mit óvni!
Kézből szerintem csak olyan galamb képesség becslése elfogadható, amelynek a le és felmenőit tőbb éven keresztül figyelemmel kisértük úgy a tenyésztésben mint a versenyzésben!
Mert egyszer valamikor ismertünk egy galambot amely külsöre ugyanolyan jegyeket mutatott mint az új jelöltünk, de teljessen más családból való volt, szinte biztos, hogy a láthatatlan képességeik nem egyformák. ezért gondolom azt, hogy tesztelés nélkül, csak kézbe vétel után hot biztos birálatra bárki is képes legyen!
Sajnos nagyon sokszor még közeli rokonoknál sem lehet biztosra menni!
De, némelyiknek megvolt a maga bája. Az Imbrechtek például rakétasebességgel jöttek fiatalon, volt olyan fiverseny, ahol első három voltam három testvérrel. Aztán rohamosan elkezdtek hülyülni, két évesen már többségük nullázott. A mai állományomban egy van ebből a nagy kompániából, a Lietaer vörös hím. Magában elég szar galamb volt, de párban a Sztancsik-tojóval, amely überszuper galamb volt, nem zavart vizet, a Sztancsik simán felüldominálta. Na, GE 1. tenyésztési tétele: egy rakás szerencsétlenség összetéve egy extrával egy remek párosítás. Folyománya: ha azt hiszed, hogy a rakás szerencsétlenség is jó tenyészgalamb, véged van.
Én írtam a legfontosabb szabályt. Ne tenyésztd bele minden galambodba a behozatalt időnek előtte. Ha a respektálandó származású egyed egyébként nulla értékű, minden galambod tönkretehető vele.
