Ide várunk minden olyan vasútfotóst, aki tisztességes szándékkal áll ki fotózni, emberszámba veszi a vasutas dolgozókat, a vasútfotósokat, és nem konfrontálódik velük.
.... " És még mielőtt habzó szájjal bárki azzal állna elő, hogy mert én utálom biztos a vasútfotósokat ecetera... Nem, nem utálom, de legyünk már annyira korrekt vasútfotósok, hogy ha ipari területen fotózunk akkor erről tájékoztatjuk azt aki az adott területért felelős. Ne adj Isten még engedélyt is kérünk a fotózásra."
Javaslom e kis szösszenetet elolvasni, kiemelt figyelmet fordítva a 3. 2.1-es alpontra. Abban minden benne van. És ha valaki komolyan végigolvassa, akkor rájön, hogy Grétisasnak igaza van.
.......Viszont ez a tolerancia hiány hülyeség. Bizonyos esetekben értékes a kép a téma miatt és elnézhető a helyszín és beállítások esetlensége. De ez csak nagyon kis százalékban fordul elő. Képet feltölteni meg nem kötelező, sajnos nagyon alacsonyan van az esztétikai igényességünk, ha ez ellen nem emelünk szót. Természetesen magát járatja le az, aki nap mint nap feltesz n+1 képet ugyan onnan, ugyan olyan rossz minőségben. A legjobbak is lőnek rossz képeket, csak nem publikálják. Tényleg ennyire exhibicionista lenne itt a többség, hogy minden áron meg kell mutatni, hogy ma egy adott gép merre járt? Mikor holnap vagy két nap múlva ugyanott fog? Ha kicsit is érdekli a fotózás (már miért ne érdekelné, ha időt szentel rá) akkor ne elégedjen meg annyival, hogy oda kiáll a peronra azt automatába lefotózza, úgy hogy ferde és minden baja van. Vagy ha már ferde és minden baja van, akkor utómunkázza meg. Sokan elítélik, de az a prűd népség nem tudom, hogy hol maradt le az evolúcióban, de valahol nagyon, mert a retusálás igen is szinte kötelező, ha van egy kis szépérzéke az embernek. Szóval én sose értem meg azokat, akik naponta tesznek fel képeket nulla értékkel (se tartalmi, se művészi értelembe). Régebben én is ilyen voltam, úgy látszik megkomolyodtam, túlságosan is :) Persze a többség, hülye elvontnak tart, akinek a véleménye semmit se számít, de szerintem ha nagyon kicsit oda figyelne mindenki arra, hogy mit csinál akkor nem állna ketté a szemem egyes topicok képeinek látván. (Jó azok nem fotóstopicok, de szakmai képek is ritkák). Bocs, hogy hosszú voltam :)
Bizonyos mértékben egyetértünk. Nagyon sokan, különösen azok akik most kezdenek el foglalkozni a vasútfotózással, ezeket a "tüneteket" produkálják. Én is, és hozzám hasonlóan nagyon sokan mind ezt csináltuk. Aztán jöttek nagyon sokan - neveket direkt nem említek, nehogy valaki kimaradjon a sorból, mert senkit nem szeretnék megsérteni -, akik elkezdték mondani a az olyan alapvető dolgokat, amire legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. Aztán amikor elgondolkodtam a tőlem tapasztaltabbak szavain, és -több-kevesebb sikerrel - törekedtem a "tanutak" betartására, lényagesen kevesebb szó érte a ház elejét. Persze ennek is két oka van: vagy meg sem nézték a képet, vagy tényleg sikerült a gyakorlatban is alkalmazni az elhangzottakat. Ennek a megítélése nem az én tisztem. :-))) Ugyanakkor nagyon sokan nem értenek - vagy nem akarnak érteni - a szóból, és akkor jönnek az idegesítő képek.
A képek utómunkálataival kapcsolatban az igényesség személyfüggő dolog, mert nem alakult ki még az iyen személyekben ez a fajta tulajdonság. Itt megint csak magamból indulok ki, mert lehet, hogy az én képeim is
nulla értékűek (tartalmi, és művészi értelemben), de az utómunkálatokra (egyenesítés, ha kell szaturáció, élesítés stb.) azért odafigyelek. Legalább ezét ne szóljanak meg.
Ugyanakkor a túlzott - még egyszer is mondom - a túlzott utómunkálatokkal nem értek egyet. Az már nem utómunkálat, hanem bűvészkedés. Csak egy példát említek. Valaki borult időben készít egy képet, de mikor felpakolja, már teljes napsütésben, bárányfelhőkkel az égen látjuk viszont ugyanazt a képet.
Nem voltál hosszú, nincs miért elnézést kérned, mert amit almondtál az a vélenyedet tükrözte. A Fórum meg azért fórum, hogy mindenki elmondhassa a saját vélemyényét.
Amikor legutoljára volt Szentesről katonavonat, akkor történt egy érdekes sztori. Amikor aznapi első vonat útnak indult, már többen vártuk a fotóhelyen a vonatot. Lefotóztuk, örültünk, hogy sikerült, szedelőzködtünk és indultunk volna tovább. Ekkor megállt egy teljesen civil autó, és kiszólt egy fazon, hogy ne siessünk csak annyira, álljunk meg egy pillanatra. Megijedtünk, mert azt hittük, hogy a katonaságtól volt valaki. Aztán rögtön kiderült, hogy a közelben levő temetőt kereste az illető.
Cunamiban már mindegy... meg akkor egyébként sem jár vonat... mellesleg a pannon tenger már elég régen kiszáradt... és a legközelebbi tenger is meglehetősen messze van... ja és nem vagyunk japánban, szóval nyugodtan nevezhetjük szökőárnak. :)
Aranyos, hogy flame-et próbálsz indítani, de kevered a szezont a fa#o#al.
Felüljáró=közforgalom számára megnyitott terület=peron Szerinted ha belegondolsz ilyen helyen kell mellény? Naugye...
Szári bevágás... szerinted ott bele lógsz az űrszelvénybe, vagy a megközelítés során a vasút mellett, vagy azon keresztül kell haladnod... áá hagyjuk...
"...Egy szó mint száz, pályaudvaron fotózni a közforgalom számára megnyitott területekről lenne korrekt, nyílt pályán pedig az űrszelvényen kivül jólláthatósági mellényben."
Szia,
Tehát...
Ha esetleg kimegyek Szárra, a bevágáshoz, és fölegyek a dombtetőre, vagy csak a gyalogos felüljáróra, akkor is legyen rajtam mellény????
Írhattam volna a fotóriportereket is lényege ugyanaz. Az első bekezdéssel egyetértek, ha vki tartja a hátát miattunk, annyival tartozunk neki, hogy nem teszünk keresztbe. Viszont ez a tolerancia hiány hülyeség. Bizonyos esetekben értékes a kép a téma miatt és elnézhető a helyszín és beállítások esetlensége. De ez csak nagyon kis százalékban fordul elő. Képet feltölteni meg nem kötelező, sajnos nagyon alacsonyan van az esztétikai igényességünk, ha ez ellen nem emelünk szót. Természetesen magát járatja le az, aki nap mint nap feltesz n+1 képet ugyan onnan, ugyan olyan rossz minőségben. A legjobbak is lőnek rossz képeket, csak nem publikálják. Tényleg ennyire exhibicionista lenne itt a többség, hogy minden áron meg kell mutatni, hogy ma egy adott gép merre járt? Mikor holnap vagy két nap múlva ugyanott fog? Ha kicsit is érdekli a fotózás (már miért ne érdekelné, ha időt szentel rá) akkor ne elégedjen meg annyival, hogy oda kiáll a peronra azt automatába lefotózza, úgy hogy ferde és minden baja van. Vagy ha már ferde és minden baja van, akkor utómunkázza meg. Sokan elítélik, de az a prűd népség nem tudom, hogy hol maradt le az evolúcióban, de valahol nagyon, mert a retusálás igen is szinte kötelező, ha van egy kis szépérzéke az embernek. Szóval én sose értem meg azokat, akik naponta tesznek fel képeket nulla értékkel (se tartalmi, se művészi értelembe). Régebben én is ilyen voltam, úgy látszik megkomolyodtam, túlságosan is :) Persze a többség, hülye elvontnak tart, akinek a véleménye semmit se számít, de szerintem ha nagyon kicsit oda figyelne mindenki arra, hogy mit csinál akkor nem állna ketté a szemem egyes topicok képeinek látván. (Jó azok nem fotóstopicok, de szakmai képek is ritkák). Bocs, hogy hosszú voltam :)
A paparazzók egy külön "állatfaj" a fotósok között. Megítélésem szerint a vasútfotósok nem egyenlők a paparazzókkal.
Osztom Grétisas nézetét az általa elmondottakkal, különösen a legális fotózási hely megválasztásával kapcsolatban. Ha engedélyt is kap az illető fotóstárs, ott kezdődik a fotós korrektsége, amit a magatartása tükröz. Engedély birtokában nem jogosít fel senkit, hogy adott esetben térvilloszlopra, állomási szakaszolóra és egyéb életveszélyes helyekre felmásszon, mert ezzel nem csak magát teszi ki életveszélynek, hanem a neki engedélyt adó személyt is kényelmetlen helyzetbe hozza, ami adott esetben - és talán nem túlzás - állásvesztéssel járhat. Ehhez pedig egyikünknek sincs joga.
Az érem másik oldala, pedig az egymással - fotósok közötti - tolerancia. Ha betartjuk Grétisas intelmeit, és állomáson csak peronról tudunk fotózni, akkor a feltett képeket nem csuklóból "leugatni" kéne, hanem elgondolkodni azon, hogy adott esetben volt-e a fotóstársnak ideje, és alkalma másik helyet választani. Amíg ez a tolerancia nem alakul ki a fotósok között, és csak a beszólások - kinek, kinek vérmérséklete szerint - maradnak, amíg egy jobb fogásnak nem örül a társaság, hanem csak "elirigyli" a képet a másiktól, addig nincs miről beszélni.
Ha először ki-ki a saját fejében rendet tesz, és csak töredékében tartja be az itt és a korábbi hozzászólásokban megfogalmazottakat, akkor már megérte ez az eszmecsere. Ehhez először persze a saját gyarlóságunkon kéne túllépni.
A paparazzóknak mit mondanál akik betörnek/felmásznak bárhova egy jó képért és ők a munkájukat végzik. Ha nem használod ki a lehetőségek szerinti legjobb helyet, akkor nem is lesz meg a lehetőség által kínált legjobb képed. Azt meg mindenkinek a saját vérmérséklete döntse el, hogy fél-e a magasban vagy sem.
"Ha oda megyek engedélyt kérni, hogy a vágányok közé bemehessek, vagy ott fotózhassak, akkor szinte biztos vagyok, hogy azt mondják nem lehet. Így nincs értelme engedélyt kérni."
Ilyen ez a rock szakma.
Engedélyt kérni nem hogy nincs értelme, hanem kötelező és mindenki számára alapvető kéne, hogy legyen! Ha nem kaptál engedélyt akkor elfogadod. Ne adjuk már el egy poénért az anyánkat is. (képletesen)
"Azért az atomerőművet a vasúthoz hasonlítani szerintem túlzás:)"
Veszélyes üzemi terület mindkettő, ebből a megközelítésből szerintem nem túlzás összehasonlítani őket.
Egy vasúti szerencsétlenség is nagyon szólna... és az atomerőműben sem feltétlenül kell atomkatasztrófának bekövetkeznie ahhoz, hogy ott valaki meghaljon.
Én ezzel sajnos kevésbé tudok egyetérteni, el is mondom miért. Bár a gyalog megy mint a vakló, és supermennek érzi magát akin nem fog semmi. De nem is kezd el felmászni a felülvilágítókat tartó oszlop tetejére, a felsővezetékek fölé, oda, ahol erősebb szélben akár méteres kilengés is előfordulhat. Hogy aztán fent meg megriadjon és a tűzoltóknak kelljen leszedni őt kosárral... stb. Vagy megszédüljön, rosszul legyen és ne adj Isten lebucskázzon, vagy megijedjen és a lefelé vezető úton össze vissza törje magát.
Na mind1 nem ragozom, azt remélem, hogy mindenki érti, hogy az üzemi terület az nem játszótér (remélem ezt tényleg mindenki felfogja) és a tereptárgyak nem gyerekmászókák.
És ahogy gigantos4 is írta, kerülni kell a konfliktust és törekedni a maximális korrektségre.
A városrészek vasúttal/autó úttal/ autópályával való kettészelése minidg is kritikus és javarézt rossz helyettesítő megoldásokkal kivitelezett történet volt. Gondoljunk itt akár Dunaújvárosra (ott mondjuk pont nem a kettészelés, hanem az átjutás a "rossz oldalra" helyezett pályaudvari állomásépület miatt), vagy Kelenföldre, ahol még évtizedek (sőt, jóval többet is mondhatnék) után is átvágnak az emberek a síneken. Annak ellenére, hogy a gyalogos átjáró nincs is olyan messze (gondolok itt a Bartok Béla út - Rimaszombati út vonalára, az őrmezei végen talán kevesebb az átkószálás).
Egy szó mint száz, pályaudvaron fotózni a közforgalom számára megnyitott területekről lenne korrekt, nyílt pályán pedig az űrszelvényen kivül jólláthatósági mellényben. Amennyiben pályaudvaron a szolgálat engedélyt ad bizonyos területek biztonságos, és körültekintő megközelítésére akkor esetleg onnan. De egy aranyszabályt szem előtt tartva mindig, ha mód van rá jelezni az éppen szolgálatot teljesítőknek a jelenlétet, hogy ne a meglepetés érje őket, hanem inkább felkészülten tudják kezelni a helyzetet.
Nincs kedvem tovább pörögni a témán, aki ezekből nem értett idáig azzal foglalkozzanak a továbbiakban a vasútőrök.
