Én írtam a legfontosabb szabályt. Ne tenyésztd bele minden galambodba a behozatalt időnek előtte. Ha a respektálandó származású egyed egyébként nulla értékű, minden galambod tönkretehető vele.
Én rosszabbul jártam. Kb. 1986-tól beszereztem vagy 25 extra papirossal rendelkező "tenyészt". Rádumáltak, hogy a galambászat csak így működik. 93-ra leromboltam magam.
Pontosan mire gondolsz a "legfontosabb szabály" alatt? A régi galambokhoz való ragaszkodás? A kézből és származási lapról való tenyésztés dőreség volta? A sikeres és sikertelen kísérletek aránya?
Igazából az egyévesek minősége keserített el, és miattuk nem odázhattam tovább a váltást. Ez az egyetlen egyéves, amit meghagyok jövőre. Az eredményeivel ez se dicsekedhet, de ebben látok némi fantáziát. Az ezévi fiatalok már kissé megint jobban sikerültnek tűnnek.
Az általad emlegetett Csiki nagy valószínűséggel nem téved abban amit idéztél tőle, ez is azt bizonyitja számomra, hogy igenis kevés a kézből és a származásilapról való tenyésztés akár tenyész akár versenygalamb a cél.
Minden bizonnyal a néhány sikeres tenyész anyag megszerzése után elgondolkodott, hányadik kisérlet is ez?
Rájött hogy sokkal több a sikertelen tenyésztési kisérlet, mint a sikeres, pedig azokat a galambokat
is Ő válogatta, állította párba az Ő saját legfontosabb szempontjai alapján!
A hálás utókor pedig csak azt a néhány kisérletett őrzi meg emlékezetében, feledve sok nem sikerültet.
De ez így van rendjén mindenki a sikerre kiváncsi, sikertelenséggel tele a padlás!
remélem még időben rájöttem a legfontosabb szabályra, és a meghagyott régi galambjaimhoz sikeressen kanyarodtam vissza néhány év tévelygés után 2002-ben!
Legyen szerencséd! De ne próbálj Peters vagy vd Pol lenni. Ha kezedbe került a jó galamb (tenyésztésben jó!), az a középpont. Ott romlik el, ha valaki egy jó Pol galambjához újabb Polt passzol, aztán így nem halad.
Azt gondolom, hiba egy olyan galambra rokontenyészteni, azt a bizonyos egy galambnak választani, ha az nincs a dúcban, és korlátozott a rendelkezésre álló anyag. Van Breemen a Klare számos unokáját szerezte meg, közel volt az őshöz, és sokat tudott abból elhozni. Másrészt nem is mindig tudatosul még a legnagyobbakban sem, hogy állományuk egy galambra épül. Ez egy idő után, és sok-sok galamb mellett elsikkad, nehezen felismerhető.
Konkrétan nekem most nincs más választásom, mint százszázslékosan bízni a behozott galambokban. Minden jel arra mutat hogy jók, de ha tévednék és becsődölnék, még mindig csak ott tartanék, ahol most tartok:)
Igen, megfigyeltem, sőt arra is emlékszem, hogy a wringerséget is kívánatosnak tartod az alapításnál. Írtad, hogy állományt igazából csak egyetlen galambra lehet alapítani. Hajlok rá, hogy így lehet, de Breemen példája azt mutatja, hogy ennek az egy galambnak nem feltétlenül kell nálunk lennie.
A módszerre nézvést Csiki ezt mondta: a rossz százszázalékosan öröklődik, a jó ellenben alig szaporítható. A legfontosabb szabály, hogy ne tenyésztd szét a behozott egyedek génjeit minden következő galambodba. Ha tévedésnek mutatkozik a behozatal, egy elkülönített és korlátos létszámú állományrészt könnyű kiirtani. Viszont az egész állomány tönkremegy, ha óvatlanul 100%-os hatékonysággal elszaporítottad a téves példányt.
Ha megfigyeled, én első helyre az intelligenciát tettem, és csak annak megléte esetén következik a fizikum, mint a díjnyerés lehetősége. Az intelligencia nem egy szűken vett fogalom nálam, éppen ellenkezőleg. Benne van az értelem, a helyzetmegoldás, a viselkedés, a megfelelés stb.
Azért azt tisztázzuk le, belső értékek / tájékozodó képesség, küzdeni tudás,stb/ meglétét, külső jelek és pusztán származás okán, tesztelés nélkül megítélni biztos zsákutca!
Ezért a folyamatos tesztelés és könyörtelen szelekció szükséges minden tudatos, vagy nem tudatos tenyésztéshez.
A jelek szerint használható. Breemen az additív jelleg mögött nem a végtelen összegződést keresi, mint Anker, hanem egyszerűen a jól öröklődő tulajdonságokat érti alatta. A gyorsaságról azt képzelem (azért fogalmazok így, mert bizonyítani nem tudom), hogy nem pusztán izomerő, hanem alkati és idegrendszeri kérdés is. Lehet egyedi, vagy törzstulajdonság a szárnycsapásszám. Aztán azonos csapásszám mellett a hosszabb szárnyú galamb jobban halad (amíg bírja), míg a több izom kis kerek szárnnyal ellenszélben gyorsít. A motiválhatóság, vagy a flegma nyugalom is visszahat a gyorsaságra és el tudom képzelni, hogy ez meg is ítélhető.
Én úgy értettem, hogy Geler a fordítóprogram zagyvaságainak kifésülésére céloz. Egyetértve summázatoddal, szerintem érdekes, hogy Breemen sokszor dolgozik erősen rokontenyésztett, nem röptetett tenyészgalambokkal. Pont mint Anker. Egyébként ő hivatkozik is rá a külföldiek közül talán utolsóként.
Nem ismerem az eredeti szöveget, de ha ismerném akkor sem lennék okosabb, a magyart is törve beszélem, ha a fordítás forditása szimptoma említésével arra gondolsz, hogy saját elképzelését is bele vitte Neon pizza a szövegbe, lelke rajta!
összeségében nekem tetszett , voltak részek amit többször is el kellett olvasnom, hogy világos legyen , számomra ez az írás azt jelenti, hogy ha következetes vagy a rokontenyésztés, keresztezés, ismét rokon és ismét keresztezés, nagyon megválogatva a behozott anyagot, perzse könyörtelen selejtezéssel akkor ez az út IS a csúcs felé vezet.
Breemen módszere Anker módszere, ő hálás fiúi tanítvány. De kérdés, hogy használható-e? Én velük ellentétben egy racionálisabb megközelítésre törekszem. Az intelligencia (mint viselkedési mód, mint kapcsolatteremtési képesség, mint helyzetértékelési képesség) vitán felül öröklődik, ezt saját galambjaimon látom. De a gyorsaság ezen belül már puszta fizikum: a tökéletes testfelépítés, a vitalitás, a nyers erő ad alapot hozzá. Pontosabban a fizikum teszi lehetővé a gyorsaságot. A tesztelés pedig a beltenyésztésnél is szükséges. A beltenyésztés nem garancia a jó tulajdonságok örökítésére. A módszer a legrosszabb minőség kivonatát is létrehozhatja, és ha ezt nem veszed figyelembe, véged van.
Annyi a gondom, hogy Breemen úgy beszél, mintha az intelligenciát, karaktert és gyorsaságot, melyek biztosabban öröklődnek mint a vitalitás, mindenki messziről látná. Pedig az egyik legvitatottabb kérdés, hogy mit lehet látni egy galambon? És ha látszik, akkor minek tesztelni, jó és kész nem? No persze, hogy keresztezésnél tesztelni kell, node én azt sem hiszem, hogy beltenyésztésben egyértelműen meglátszik egy galamb értéke.
Elolvastam, és megértettem. Neon pizza találkozott a fordítás fordítása (ferdítés ferdítése) szimptomával. Nem egyszerű kihámozni a tartalmat és az értelmet. Passing-on=add ki!
Először is hoztam Janssent a képességükért, hogy nagyon gyorsak. A 08-as tojó, amit importáltam, fantasztikus izmokkal rendelkezett, és a leszármazottjai már bizonyították, hogy sikeresek 1000 km-ig. Úgyhogy az új családom gyorsabb volt és még mindig problémák nélkül tudott repülni 750 kilométert. Az először tesztelt példány ebből a kombinációból 77-990312 volt, amiről kiderült, hogy egy Hollandia valaha volt legjobb sprinterjei közül. Meglepett ez a siker, ezért keményen rokontenyésztettem a 08-as tojót, aminek az eredménye 2 testvér, melyek féltestvérekből keltek. Mindkettőt kereszteztem az öreg beltenyésztett De Smet-Matthijs családdal. A legjobb eredmény 82-448368 volt, mely The Good Yearlingként vált ismertté. Az öreg Desmet család és a 08-as vonal fantasztikus kombinációja miatt, én rendszeresen beltenyésztek és valahányszor megismétlem a keresztezést, értékes galambokat kapok a versenyekre és tenyésztésre. A következő család, akit hoztam, egy keresztezett Janssen x Delbar volt, egy anya (Het Schoon Blauw) és a 2 fia. Turbó-vonalnak hívtam őket. Átörökítik fantasztikus erejüket a következő nemzedékeken, amik képesek egy óránál többet ellenszélben repülni és nyugodtan otthagyni versenytársaikat. Het Schoon Blauw-t megint soha nem reptették és senki sem hallott arról az emberről akitől vettem. De ez a tojó annyira lenyűgözött engem, hogy nem állhattam ellen a megvételének, és hogy kegjobbjaimhoz párosítsam. Az 1. nemzedéket már egy Nemzeti 1 díjast adott nekem 650 km-ről. Barátaim a Pilunthanakul testvérek Thaiföldön Derbyt nyertek az tekintélyes, 750 kilométeres Chiangray Kingscup Race-n, a 2. nemzedékből való galambbal! Ez szintén elég ok volt, hogy rokontenyésszem a Het Schoon Blauw-t, hogy biztos legyek a jövő keresztezéseiben. Az a harmadik család, amit sikeresen behoztam, a Donkere Supercrack volt. A lánya a Triple 111, mely egy provinciális győztes, s a fia a 475-ös háromszoros provinciális nyertes. Egy másik nem versenyeztetett lánya 2 remek tenyészt adott, melyek szintén sosem lettek versenyen tesztelve, mindegyik keltett nekem egy-egy provinciális győztest. Olvasva ez annyira könnyűnek látszik, de nem az!! 1986 telén vásároltam 2 Tournier madarat (ismét nem versenyeztettek), amiket párosítottam, hogy megfigyeljem az utódokat. Az első fiuk a 19871 Fiatal Nemzeti Ász lett. Egy évvel később adták a Nemzeti Orleans Derby győztesét. Mindazonáltal ezek, miután bekereszteztem őket a családomba, lassúbbá tették a következő nemzedéket. Ezeknek a madaraknak a többségét Thaiföldre vitték, ahol nagy távolságú versenyeket nyertek velük, bár csak bizonyos körülmények között. Ugyanazon a télen vettem 7 Stichelboutot, és 3 párt alakítottam belőlük. Fontos győzelmeket hoztak nekem pl. 1993 1th Semi-National Ace galamb, de a nagyon erős passing-on(?) típusuk arra késztetett engem, hogy habozzak elajándékozni őket, hogy családom típusát meg ne változtassák. Amikor sikeresen madarakat hozol a padlásodba, lehetséges, hogy néhány nemzedék után nyoma sincs a legnagyobb részének, mert valami speciális ok miatt elhagytak! Remélem, hogy meggyőztelek téged, hogy fontos egy galamb vonásait tanulmányozni, mielőtt megveszed és tenyésztesz tőle egy teli padlás fiatalt. Úgyhogy következtess arra, hogy a legjobb versenyző vagy az ász galamb majdnem sohasem a legjobb tenyész. Néha a jobb lehetőségeink adódnak egy testvérrel. Az utolsó példa: A Daems & Son Belga győztes hímja, 3 évig az első 10-ben volt a National Bourges versenyben több tízezer versenytárs ellenében. Mivel ebben a padlásban sok volt a nyerő gén, odamentem és a Bourges-hím egy édestestvérével hazajöttem. Párosítottam őt a Good Yearlingem egy nagyon beltenyésztett fiával. Az első fiuk a 93-2353516-os hím: Bourges 610 km 6319-ből 1. Orleans 533 km 5540 3. Etampes 475 km 672 3. Valenciennes 240 km 3947 4. Chateauroux 650 km 4711 8. Orleans 533 km 5009 11. St. Ghislain 220 km 2542 16. St. Ghislain 220 km 4265 17. Strombeek 160 km 2944 43. Orleans 533 km 4619 43.
Mindkét szülő szabadon repülhetett, ez befolyásolta a fiukat egy kicsit? A bizonyítéknak meg kellene győznie téged, hogy ez nem elég ok. Ennek az előadásnak az alapvető elve: megpróbálja kiemelkedő tenyészekről és versenyzőkről megtudni, hogy mik a kiemelkedő jellemvonásaik. Ez az előadás megtanította neked, hogy hogyan lehet alkalmazni ezt a saját dúcodban, és hogy a közeljövőben galambod győzelemmel lepjen meg!
Ez a szöveg egy előadáshoz tartozott, a 4. Asia Pacific Racing Pigeon konferencián.
Amikor egy tenyészpártól származó kiváló galambok alkotnak egy állományt, meg kell próbálnunk abból fiatalokat vásárolni. Bölcs dolog a fiúkkal és lányokkal kapcsolatos kutatást végezni, hogy lásd, jól továbbtenyészthetők, vagy sem. Ha így teszünk, tudjuk, mire számíthatunk, amikor úgy döntünk, hogy vásárlunk. Hogy minden tiszta legyen, el kell ismernem, hogy lehetséges kiváló tenyészgalambot fogni a templomtoronyban, ha te nagyon szerencsés vagy. Mindazonáltal egy komoly galambász nem mászik be tornyokba, megpróbál nem függeni a szerencsétől, hanem elemez és gondosan választ, hol akar galambokat venni. Olvas és rendszeresen látogatja az érdekes padlásokat, ahol a sikerek egy tenyésztés-terven alapulnak. Körülbelül jó 25 évvel ezelőtt Valere De Smet-Matthijs madarait választottam. Erős beltenyésztés segítségével rögzítette a világhírű Klarenje minőségét. Egy jó beltenyésztett madarat könnyű volt egy másik kiválóval párosítania. Az utód majdnem mindig erősen megmutatta a De Smet-Matthijs vonásokat. A legtöbb híresség 10-15 évig szaporított Nokere-ben és ez egy erős gerincet adott. Először a Klaren volt a leghíresebb tenyész, majd a fiai és lányai átvették a hatalmat. Ott a híres leszármazottak számosak. Az igénybevétel szinvonala és a beltenyésztés, no meg a világhírű tenyésztő & versenyző a Klaren miatt, a padlás tele volt kiváló anyaggal. Nem volt probléma árulni itt és ott a legjobbakból, mert a helyüket évről évre új bajnokoknak adták át. Úgyhogy Valere feladta a gazdálkodást és onnantól Klaren és a leszármazottjai gondoskodtak a De Smet-Matthijs családról. Amikor tanulmányozzuk a Klaren származását, hamar észre fogod venni, hogy ez több kiváló madárból áll. A családi pedigré használata egy kiváló módszer, amikor egy árverési listát nézel. Ez azonnal világossá teszi, hogy melyik madaraknak van tenyésztehetsége és melyiknek egyáltalán nincs! Ezt választottam, innen származik a saját alapító madaraim családja. A Klaren 1946-ban kelt, és a hetvenes évek elején megszereztem sokat az unokái közül. Mivel a Klaren oly domináns volt, nem volt nehéz úgy dönteni, hogy megpróbálom újjáépíteni a vérét. Mert a Klaren gyerekei már nem éltek, elkezdtem szaporítani az unokáiból. Azokat választottam, melyek az intelligencia, intelligencia és karakter tekintetében voltak kiemelkedők. Szinte egyik sem látott soha versenykosarat az életében! Párosítottam az unokákat egymás között, majd a gyerekeikkel, de csak a Klarent ismételték közös ősként. A beltenyésztésmódszert befejeztem azzal, hogy visszatettem a második nemzedéket egy unokához. Az ennyire áttenyésztett anyagot keményen teszteltem, de csak azokat hagytam meg, amelyeknél jelen volt az a minőség, ami a szülőről az utódra könnyen öröklődik! A megfelelő tenyészanyag összegyűjtése és néhány generáció beltenyésztés után eljön az idő, hogy menj máshonnan keresztezési partnert keresni beltenyésztett madaaidhoz, mert a cél a versenyek megnyerése! A cél úgy választani, hogy bebizonyosodjon, a keresztezés jól illeszkedjen saját terhelési szokásaimhoz. A friss vérnek, amit hoztam, volt néhány különleges jellemvonása, amivel javíthatnám a beltenyésztett De Smet-Matthijs családom minőségét. A keresztezett anyagot szigorúan teszteltem versenyeken. Néhány év után a legtöbb sikeres madarat a beltenyésztett öreg családhoz párosítottam, ígyhát javítottam az öreg családot azáltal, hogy jobb jellemvonásokat adtam hozzá. Az ilyen párosításból kelő fiatalokban van 25% friss vér, és egyaránt alkalmasak versenyzésre és tenyésztésre.
