Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
Nálam osztálytalálkozón merült fel a téma. Egyszerűen annyit mondtam, hogy nem szeretnék erről beszélni. Amikor újra kezdte valaki, ismét csak ennyit mondtam. Semmi kedvem nem volt 20 embernek egyszerre beszámolni. Itt többször húsz ember olvashatja, de az más.
Ha munkaügyön dolgozol, akkor biztos tudod, hogy ez a munkahelyi zaklatás egyik formája. Nyugodtan kérd ki magadnak, és ha ez nem használ, igenis tegyél panaszt. Családias légkör ide vagy oda, jogod van nem elviselni a kollégáid személyes jellegű megjegyzéseit, még akkor is, ha nem hülyeséget beszélnek, így viszont nem is kérdés, hiszen ez a bevonzás dolog nemcsak faszság, de áldozathibáztatás is, ami sokat elmond az illető kulturáltságáról és intelligenciájáról.
Ha főnököd, ha nem, nyugodtan megkérheted, hogy hanyagoljátok ezt a témát, mert csak árt vele. Ha meg tényleg ilyenbe mindenbe beleszólós és mindent jobban tudó "fajta", próbáld meg elengedni a füled mellett. Ha nem reagálsz semmit, hanem azonnal valami más témára tereled hangot (pl. munka), ő is abbahagyja. Tudatosan készülj arra, hogy mikor mivel tudod eltéríteni a témát. Hamar belerázódsz ám!:-)
Nem kívánom neki de ha lett volna már (vagy lesz) a családjában daganatos beteg biztos máshogy állna(vagy fog állni) a dologhoz.
Én ma voltam üzem orvosnál,munkahely váltás miatt, s9mán elmondtam, hogy négy éve tünetmentes vagyok, fél éves kontrollra járok, semmi gond nem volt.Sőt az állásinterjún is mondtam, hogy volt egy súlyos betegségem, de nem mertek rá kérdezni, hogy mi az.
Ez igaz, de mi olyanok vagyunk, mint egy család....nem átlagos munkahely. Tudnak rólam mindent, hiszen előttük vannak az orvosi papírjaim, ugyanis munkaügyön dolgozom.
Kérdezni szeretnék. Mit kezdenétek olyan emberrel, aki a daganatos betegnek folyamatosan azt mondja, hogy minden a fejben dől el. A napokban járok kontroll vizsgálatokra, megkérdezték a munkahelyemen milyen lett a leletem, azt mondtam, hogy nem negatív, erre jön a válasz, hogy azért, mert bevonzom, erre gondolok. Mondja olyan ember, aki nincs benne, fogalma sincs mit élnek át a betegek. Voltam hozzátartozó is, de az egészen más. Bevallom őszintén, én ettől a falra mászok. Jobb hallgatni, mosolyogva mondani, hogy minden rendben van! És akkor nyugi van...:-)
Nem is olyan régen írtam, hogy elkezdett fájni a nyakam az áttétes nyirokcsomóimnál. Két héttel ezelőtt nem tudtam megkérdezni az orvos, mert nem rendelt, a helyettesítő onkourológustól pedig nem sok értelme lett volna kérdezni. Az elmúlt héten rohamosan erősödött a fájdalom. Nem elviselhetetlen, de nagyon idegesítő. Tegnapelőtt már az arcom jobb felének az érzéketlensége is jelentkezett. Tapintani viszont nem lehet a nyirokcsomókat. Holnap remélhetőleg rendel az orvosom, és csináltat valamilyen kontrollvizsgálatot.
Nekem sem fáj a hasam, mióta megy ez a kemó. Jövő héten megint mennem kell egy hétre a kórházba. Nagyon tartok tőle, mert most a második után nehezen álltam lábra.
Teljesen jól lennék, ha nem lenne ez az állandó öklendezés, meg a gyengeség. Szerencsére nem fogytam, valahogy sikerül tartani a súlyomat, pedig alig eszem.
Az első kezelés óta nem fáj semmim ! Hihetetlen számomra hogy 15 hónap folyamatos fájás után varázsszóra megszűnt a fájdalom.
Én nagyon ellene voltam a kemoterápiának. Úgy gondoltam, jöjjön aminek jönnie kell, nem akarok olyan kezelést.
Az utolsó hónapok egyre erősödő fájdalmai után gondoltam meg magam, és nem bántam meg. Persze tudom hogy nem lesz ez mindig így, de kaptam néhány hónap haladékot.
Az én pleurámat is elérte a daganat. Amint megtudtam, azonnal elkezdett fájni a bal vállam és karom. Még fájdalomcsillapítót is szedtem esténként, hogy végigaludjam az éjszakákat. Azóta megszűnt a fájdalom. Nem tudom, hogy miért, de ez nem is lényeges. :)
( Persze ha megjön a szövettan, okosabb leszel...) Majd írjad meg, mi a lényeg benne. )
Pleura...nálam már három és fél éve azt írták, hogy mindkét góc összeér a pleurával és azon megvastagodást ill. csipkeszerű képződményt okoz. Szarni rá. :))
Állítólag nagyon csúnya volt. A zárójelentésben még azt is írták, hogy a pleurán apró szórás jelei. Nagyon szomorú vagyok, mert gyenge is vagyok. Nem tudom, mi lesz.
Szívből örülök, hogy màr otthon vagy! :-) A párom is hasonló gondokkal küzdött műtét utàn. Nàla csak az otthoni beöntés segített. Nem olyan ijesztő, mint amilyennek hangzik.
A légzésemmel egyenlőre semmi baj. A hónalj alatt csinált egy kb. 4-5 cm-s vágást, a karomtól jóformán nem is látszik. A dréncsövet a mell alatt vezették ki, de 20 óra múlva már ki is vették . A fiamnak azt mondta, hogy nagyon csúnya volt, gyulladásos is volt a tüdő, bővebbet majd a szövettan után. Sietett, mert tüdőtranszplantációra mentek. 19-én kontroll, 26.-án szövettani eredmény.
Állítólag nagyon csúnya volt, de akinek valami problémája volt a tüdővel, mindenkinek egy egész lebenyt vettek ki. Nálam a tüdő 51% kapacitása miatt csak a lebeny 1/3-át.Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar végzek is a kórházban.
Jaj de jó! De jó, hogy nem húzták az időt. A lelki megkönnyebbüléstől "fizikailag" is megkönnyebbülsz majd, csak lazítani kell az "anyagot". Hogy van a légzésed? Oldalt nyúltak beléd? Ott nem fáj? A kivett darab látványára semmit sem mondott dr. Agócs?
Most értem haza a kórházból. Tegnapelőtt szerdán ilyenkor toltak be a műtőbe. A bal felső tüdőm 1/3 -adát vették ki, szövettani eredmény 26.-ára várható. Jól vagyok, csak a hasam húz, mert 5 napja nem voltam nagy Wc-n, a félelemtől. Talán itthon sikerül. Most megpróbálok itthon sokat mozogni. Puszi mindenkinek. Monyóka örülök, hogy javulsz!
Dinnyével hidratálom magam, mert az ivás az nem nagyon megy. Sikerült nagyon finom dinnyét venni, az már a múltkor is bevált, úgy néz ki most is segíteni fog.
1 barátnő, akit 15 éve műtöttek, azóta sincs semmi baja
1 barát, akit decemberben műtöttek - jóindulatú tüdődaganattal - jelenleg lábadozik a kemóból, amit a biztonság kedvéért kapott és elfogadott.
1 nagybátyám, akit sok éve kb. 20 műtöttek, tavalyelőtt lett újabb daganata
4 közeli hozzátartozó viszont elhunyt tüdőrákban, ebből 2 szerintem nem releváns, több, mint 30 éve történt a halálesetük. A 4-ből egyik esetében sem került sor műtétre.
szerintem mindenképpen harcolj ki magadnak egy portot.
nekünk a háziorvos adott címet, ahonnan hetente kétszer kijöttek infúziót adni. Egyszer sós vizet kapott (salsol), másik nap meg ringer lactátot. De tudtak volna minden nap jönni. Szerintem egy kérdést megér a háziorvosodtól.
Ne izgasd magad, ha észre veszik, hogy készülsz kiszáradni, kapsz folyadékot infuzióban. Amugy hasznos hányingernél a közönséges jégkocka szopogatása vagy a lehetőleg vizes fagylalt. Ha nagyon szeretsz valamilyen ízt, akár olyan szörpből vagy gyümölcsléből is lehet jégkockát készíteni, ételtermoszban bevinni és szopogathatod. Az is mind folyadék.
A te esetedben nincs minimum szerintem, de ismerned kell és észre kell venned magadon a kiszáradás jeleit, pl fejfájás, szédülés, az is egy komoly jel, ha nem pisilsz legalább ötször naponta. Tudd, hogy a joghurt is folyadék, ahogy pl a fagyi is. Ha ezek benned maradnak, nincs baj.
A kórházzal semmi gond nincs, mindent megtesznek a betegért, úgy látom, főleg most jobban bele is láttam, hogy ott tanyáztam.
Az égvilágon mindent megpróbáltak, ha csengettem, egy percen belül jöttek. Az összes doki tudta, hogy mi bajom van, fejből. Ha tudtam volna enni, még választhattam is volna a vacsorákból, annyira próbálkoztak.
Úgy néz ki, speciális eset vagyok ezzel a rohadt hányingerrel.
A dokinő szerint ez kétféle hányinger variációja, tehát kemós, és az alapbetegség okozza, egyszerre. Ezért többféle hatásmechanizmusú gyógyszerrel próbálkoztak. Mindenféle kombináció, ötletparádé volt.
Meg azért eléggé át vagyok rendezve ott belül. Volt most bent egy hasonló nyelőcsöves beteg, műtét után......na, örültem, hogy én még így vagyok. Nagyon durva szövődményei lettek, befektették, mert tágítani kell a műtött nyelőcsövet..brr..köszönöm, nem kérem:-(
Nem tudom, mikor építenek itt be portot, de volt egy szobatársam, aki a 42. !!! kétnapos kemóján feküdt bent nagy vidáman, láncdohányosan. Neki már tényleg semmi vénája nincs. Most intézik neki a portot, csak abba kell hagyni a kemót, mert a sebészek nem vállalják.
Az én vénáim az övéhez képest még csobogó szökőkutak.
Kicsit optimistább vagyok, mert bennem maradt egy meggyes joghurt.
Amúgy szerintetek mi az a minimum, amit egy keveset mozgó, nem izzadó betegnek egy nap folyadékot meg kell innia mindennel együtt?
Nahát:-) Én hiába mondom a csaláomnak, hogy engem gyógyít a cola, nem hisznek nekem. Nem hallottam még, hogy orvos ajánlja betegeknek, de nekem mindenre jó, imádom.:-)
Szurkolunk neked, hogy tudjál enni és inni. Nem kaptál olyan olyan tápszert, ami a legfontosabb tápanyagokat tartalmazza, amíg nem tudsz enni rendesen (nutridrink, valami ilyen nevű). Inni is nagyon kéne. Az unokáimnak mélyhűtőbe rakott, szénsavtól kikevert colát szoktak adni, ha mindent kihánynak, persze csak cseppekben 5-10 percenként. Múltkor a háziorvosom is ezt ajánlotta, mikor be volt gyulladva a torkom. Meglepődtem, de működött. Persze lehet, hogy hülyeséget mondtam a Te esetedben, de hátha, orvostól kéne meg tudni.
Ó, te szegény, borzasztóan sajnálom, hogy ezen megint keresztül kellett menned :-( Pihenj most egy nagyot, ha nem tudsz inni, kérjél infúziót (egy vicc, hogy még mindig nincs centrális vénás portod vagy kanülöd), amúgy meg no stressz, egy ilyen nagyon nehéz lesz még, aztán lehet, hogy már csak egy műtét és elfelejtheted az egészet!
Örülök, hogy végre otthon vagy, de amit írsz, annak egyáltalán nem. Nem lehet, hogy eltoltak valamit a műtétnél, nekem valahogy abnormális ez az állandó hányinger. Lehet, hogy túl kicsi lett a gyomrod vagy mit tudom én.... Az meg, hogy 10 fok lett a szobádban és hogy nem tudják preparálni a vénád, hát nem tudom, lehet, hogy az egy szuper kórház, de lehet, hogy Budapesten kellene orvosokat keresned.
Nagy bizakodással álltam a kemó elé, bíztam az Emendben. Nem segített semmit. Nagyon akartam pedig. A Cisplatin napján még semmi bajom nem volt. Másnap kezdődött. Ugyanaz a rókázás 24 órában, mint először. Kedd este óta 3 joghurtot ettem, alig látok, mivel már vasárnap van. Már mindent adtak hányinger ellen, de csak ideig-óráig segített egy kicsit.
Szerencsére most nem lázasodtam be, végig lefolyt a cucc.
Lassan már nekem is nehéz vénát szúrni, szépen eljátszadoztak vele, azért nem is tudtam írni nektek, mert nagyon fel volt dagadva a kezem, tableten meg elég nehéz, meg szerdától alig voltam eszemnél. A családot is hanyagoltam.
Próbáltam fagyit, az is visszajön, de még a sima víz is.
Sajnos kitalálta a doktornő, hogy még egy ilyen kezelés lesz, mert az első félbemaradt, és csak utána lesz CT. A CT után viszont sebészi konzíliumot fog kérni. Csak nem ? Már előre berezeltem, bár ezt nem nekem mondta, hanem viziten a többi dokinak.
A sérvszerű valamimet jól megtapogatta, hümmögött, semmit sem tudok róla továbbra sem, csak annyit, hogy még nagyobb lett a köhögéstől, mert sikerült az első nap megfáznom a klímától. Nem vettem észre, hogy 10 fokra volt állítva a szobában:-(
Két sort cseteltünk délelőtt...Azt írta, hogy délután részletesebben ír, de még nem tette meg...
Annyít írt, hogy fáj a karja, valami infúziós difi miatt : " nem túl jól van az infúzióm, es dagadt a kezem. " Ennyi. Írtam neki, hogy ha úgy érzi magát, írjon ide is...
Állítólag nem áttét volt. Persze aztán ki tudja... Sajnos nem végeztek rajta brca génvizsgálatot, de apukám ágán szó szerint az egész család rákban halt meg.
Petefészekrákból rengeteg féle van. Nekem egy volt szerencsém egy olyanhoz, aminek 98% a túlélése. Nagynéném sajnos nem volt ilyen szerencsés; miután 15 évvel túlélte a mellrákot, a petefészekrák 6 hónap alatt legyőzte :-(
Pedig sajnos így van. 15 éve protekcióval küldtek át bennünket a Korányiból és beutaló és időpont nélkül azonnal megcsinálták a felvételt és a doktornő ott, azonnal ki is értékelte azt. A kész ct lelettel mentünk vissza.
Az OOI-ben én nem tapasztaltam, hogy a privát betegek elém kerültek volna. Ott a CT-re két, két és fél hónapos várakozási idő van, de a jó tervezésnek köszönhetően mindig időben elvégezték nálam a vizsgálatot. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy protekciósék és pénzesék nem élvezhetnek ott is előnyt, de nem tapasztaltam ennek szembetűnő jeleit. Egy-két alkalommal a CT vizsgálat a gép meghibásodása miatt csúszott.
Persze, tudom én, hogy konkrétan nem ránk gondoltál. Az az én magàn véleményem, hogy , ha a doktor urak nem a privát betegeiket gyógyítgatnák soron kivül az amúgy is agyonterhelt állami kórházakban, akkor talán nem kellene ennyit várni. Legutóbb is egy ismert műsorvezetőnő miatt csúszott a ct vizsgálatunk, több mint egy órát. Ő persze nem a zsúfolt váróteremben ült közöttünk és számtalanszor vagyok tanuja annak, hogy ilyen-olyan orvosokra hivatkozva, időpont nélkül azonnal fogadnak vizsgálatra embereket. A legfájóbb az, hogy szerintem a hàrom hónap várakozás miatt lett áttétes a férjem.
korábban a tüdőrák agyi áttétjeiről volt szó: most találtam (a múltkor linkelt egyik fórumon) egy 2016-ban megjelent tudományos közleményt, amelyben arról írnak, egy silibinin tartalmú gyógyszer hatásos az agyi áttéteknél, ödémásodásnál, segít időt nyerni a további kezelések (sugarazás, immunterápia) számára (a teljes cikk azt írja, hogyan kell alkalmazni, milyen formában és dózisban stb.). A silibinint a Máriatövisből vonják ki, gyógyszerként Mo-n a legalonban található. a fórumon egy konkrét tüdőonkológusra is hivatkoztak (Dr Rafael Rosell). ne legyen rá szüksége senkinek, de ha igen, egy kérdést megér.
Csak általánosságban magyaráztam, nem a te párodra vagy bárkire gondoltam. Sajnos nem csak magyar jelenség a várakozás. Svédországból és Németországból is ugyanezt hallom. Az egészségügy lassu és drága. Amerikában pedig ha nincs egy méregdrága privát biztosításod, akkor felejtsd el a betegséget. Egy utrahang vagy labor is konnyedén belekerül ezer dollárba, ráadásul szakorvos hiány is van sok helyen.
Ha legközelebb megyek az állatorvoshoz, de már csak a műtétem után, megkérdezem.mindenesetre az UH, labor, diagnózis is meg van fél óra alatt, miért kerül ez az egészségügybe olyan sokba, hogy állandóan a fejünkhöz vágják és örüljünk, hogy időpontot kapunk.
A párom negyven évig fizetett egészségügyi hozzájárulást, nem kevés összeget, mert elég jól keresett és mert a hozzájárulás jövedelem arányos. Soha mig dolgozott nem volt betegállományban. A tüdőműtétje okán három hónap szabadságot vett ki. Most, hogy már tavaly óta nyugdíjas, gondoskodjon magáról? Na, ne....ez elég sajátságos gondolat, akkor fizessék vissza az eddigi befizetéseít.
csak még a NED-ről, nem tudom, a tünetmentes pontosan fedi-e, mert tünetmentes lehet attól a beteg, hogy képalkotón már látszanak a rákos sejtek, és itt pont azt jelenti, hogy a képalkotókon sem látszik. itt legalábbis mintha ezt mondanák.
nem szóbűvészkedés miatt mondom, de a NED éppen azt fejezné ki, hogy hagyományos értelemben a rák gyógyíthatatlan. együtt lehet vele élni, szerencsés esetben akár hosszú évtizedeket is, de kiújulhat. viszont az orvostudomány fejlődése révén minden nappal nagyobb az esély, hogy elérjük a NED-et. nem hozok fel a Lázár-effektusra történeteket, mindenki ismer ilyeneket, vagy nem ismétlem meg az újfajta immunterápiáról szóló pár héttel ezelőtt tárgyalt Nature-cikket. de a statisztikákról van egy Karinthy-részlet, amely talán mindennél pontosabban mutatja be a statisztikákra hivatkozás általános problémáját (az Érdekesség címszó egy elképzelt lexikonból):
"Egy kis őszinte megfontolás után nyilvánvaló ugyanis, hogy az újság, az érdekesség szülője és szülöttje, ez az anyaghalmaz, amit egy hamis optimizmus a jelen történelemírásának tart, a világ eseményeinek nem a lényegét, még csak nem is a tartalmát, hanem úgyszólván csak sorrendjét, majdnem azt mondhatnám, statisztikai részét hangsúlyozza, aminek, az esemény belső tartalmát tekintve, eleven emberek között igazán csak néhány különcködő matematikus, unatkozó bogarász számára lenne értéke, ha nem szoktunk volna hozzá, hogy "érdekes"-nek találjunk mindent, amit az újság annak tálal fel. Hét évvel ezelőtt, a spanyoljárvány idején, a lapok naponta közölték az aznap elhunytak számát, ez a növekvő szám a járvány csökkenésével végre apadni kezdett. Természetesen a halottak számának csökkenésével a járványról szóló cikkek jelentősége és terjedelme is csökkent (nem lévén már olyan "érdekes" a dolog), de most nem erről akarok beszélni, hanem arról a kommünikéről, amit a vége felé adott le egy szép nap a kőnyomatos, és amit a lapok ebben a formában hoztak másnap. A kommüniké örömmel közölte, hogy a járvány, hála Istennek, utolsó napjait éli, és az olvasó bizonyára megnyugvással hallja, hogy a hivatalos jelentés szerint a mai napon már csak egy ember halt meg spanyolban. Az örvendetes hír olyan szuggesztíven volt megírva, hogy az ember szinte látta annak az egy áldozatnak vidám és elégedett arcát, amivel utolsó szavait: "ihaj-csuhaj, vége a járványnak, mama már csak egy ember halt meg, tudniillik én" - elfütyörészte. Az újság ugyanis, nem lévén "érdekes", hanem több annál, nem vette észre, hogy annak a napnak az az egy halál volt az eseménye és nem az, hogy mások nem haltak meg."
Macskáért fizetnek, ezt mindenki természetesnek veszi. Emberért az EÜ fizet, keretek szűkösek. Ha valaki hajlandó magáért is fizetni, nem csak a macskáért, akkor nincs probléma a CT-vel.
A hasnyálmirigyrák sajnos a jellegénél fogva gyógyíthatatlan; akármilyen jó gyógyszereket fejlesztenek ki, a legtöbb esetben 3-4. stádiumban van, mire elkapják. A tüdőrákra is igaz ez részben.
"Tényleg jó volna, ha valaki írna már, hogy meggyógyult tüdőrákból."
Mit értesz gyógyulás alatt? Engem 2000-ben operáltak tüdőrákkal. Kivették a jobb felső lebenyt, nem kaptam sem kemó, sem sugarat, nem szedtem semmilyen csodaszert. A kontrollokon mindent rendben találtak. 11 évvel később jöttek elő áttétes nyirokcsomók, amelyekről az immunhisztokémiai vizsgálatok azt valószínűsítették, hogy az áttéteket a 11 évvel korábban kivett tüdődaganat okozta. Tehát, nem biztos, csak valószínű az áttét eredete. Akkor most és egyszer gyógyult voltam?
a statisztikákkal érdemes óvatosan bánni. statisztikailag igazak, de... nemcsak azért, mert egyetlen statisztika sem mondja meg, velünk konkrétan mi történik, hanem azért is, mert az elmúlt néhány évben sok új gyógyszer, terápia van, amelyek lényegesen többet tudnak, mint a régiek, szóval ne mindegy, milyen adatokból dolgozik a statisztika.
valaki kérdezte, hol vannak a gyógyult tüdősök. nos, gyógyultnál pontosabb és szerényebb az angol kifejezés, NED (no evidence of disease, a betegségnek nincs jele/bizonyítéka), de az általam már többször ajánlott amerikai fórumon (ahol Indiától Norvégián és Chilén át az USA-ig mindenhonnan vannak fórumozók) vannak olyan topikok, amelyekben a régen diagnosztizáltak jelentkeznek: pl. itt egy tízéves, itt egy mindjárt ötéves, itt egy ötéves, meg itt, meg itt, itt meg 18 éves. nem mondom, hogy minden második, mert statisztikailag sem lehetne, de vannak, és a hozzászólásokban más többévesek is hozzászólnak. És persze ez nem azt jelenti, hogy azóta nincs semmi, az 5, 10, 18 év alatt többször is kiújulhatott, de az első diagnózis óta már annyi idő telt el.
Egyébként az állatorvosról: tegnap bejelentés nélkül átvittem az orvoshoz, azonnali vérkép 20 perc alatt, majd ultrahang, prosztata vizsgálat, gyógyszer, mindez 20 000 Ft. Két hét múlva újabb ellenőrzés a prosztatára és utána szten berakás a prosztatára, mert elég nagy és addigra kiderül, hogy jóindulatú-e. Miért nem tud ez így működni az egészségügyben is, a kutyámért még TB-t sem fizettem.Minden oltásnál féreghajtót, fogkőleszedés (ultrahanggal) is csinál 12 000Ft-ért védőoltásokkal együtt ( szívférgesség vizsgálat, kullancs elleni oltás. Én már múltkor mondtam viccből, hogy engem is megvizsgálhatna, meg leszedhetné a fogköveimet, mert az nagyon drága, de mondta, hogy meg is büntethetnék érte. Még időpontot sem kell kérni és várni a vizsgálatokra. Legutóbb egy cicát küldött azonnali CT-re, mikor ott voltam.
23 órája nincs Monyó a fészen, de beszélten a rokonával...Valami hülye elállította 15 fokra a klímát, valszeg megfázott.
Ja és sajnos hányt. Hogy mennyire súlyos, marad e benne meg kaja, eszik e egyáltalán, azt nem tudom. Ha van valami és kapok felhatalmazást, akkor megírom, de remélem, hogy rövidesen ő fog írni ide!!
Ma már jobb volt a szaturáció, de 11-re kellett mennem, addig jóformán nem csináltam semmit itthon. 97 volt, mikor odaértem, és a torna után 95 lett. Tegnap délutánra kellett mennem, előtte kis fűnyírás, majd az állatorvosnál egy kis idegesség, mert pár napja hány a kutyám és ultrahang után kiderült, hogy a májenzim értékei rosszak, most őt is diétára kell fogni, zöldség-rizs, főzni kell rá. Én tudok főzni egyedül a családban, a kutya csak velem eszik (tacskókeverék), én meg kórházba megyek. Amúgy váltogatják az ujjaimon, de tegnap 91-92-t is mértek egyes ujjaimon. Más... Monyókával mi újság? Ha tudtok valamit róla írjatok, nagyon szurkolunk neki!
Én a helyedben beruháznék egy kis elemes pulzoximéterre, gyógyseg boltokban kapni kb 20ezer forintért. A 95 alatti szaturáció hosszútávon nem jó a szervezetnek, főleg az agynak. Nagyon sokminden okozhatja amúgy, lehet pillanatnyi dolog, lehet vérszegénység, szív- vagy tüdőprobléma, de az is lehet, hogy "rossz" ujjadra tették a pulzoxit.
A hasnyálmirigyrák ötéves túlélése 1% alatt van, a tüdőráké valamivel magasabb. De az nem kérdés, hogy ez az a két rákfajta, amiből az emberek nem szoktak felépülni.
SO2(a) normál tartomány (felnőtt): 95-99% (0.95-0.99)
Csak 58-90 között gázos a dolog, szóval olyan nagy gond nem hiszem, hogy van!
A műtét miatt ne idegeskedj, mert két dolog lehet:
- rosszindulatú daganat - jó, hogy kiveszik
- Jóindulatú daganat, vagy meszes maradvány góc - nem árt, hogy kiveszik!
Szóval, ahogy írtad, nem lesz nagy darabolós műtét, tehát csak a kis seb okozta problémákkal állsz majd szemben, de legalább megnyugszol, ha meglesz a szövettan.
Én értem az orvosokat, tutira mennek, mert ha mégis rosszindulatú daganat és nem műtik, akkor ők a hunyók!
Még egy, ami foglalkoztat. Én 1955-ben, 3 évesen diftériás voltam, hónapokig lélegeztető gépen voltam. A többi gyerek körülöttem belehalt. Nekem a szívemre is ráhúzódott, 12 évig kezeltek vele. Futni, túrázni, napozni tilos volt, és úszni kellett járnom. Most viszont tornáztatnak, bicikliztetnek a műtétre és a szaturációm egyre romlik. Ma pl azt mondták, hogy lehet, hogy oxigént kell kapnom, mert 92 lett a szaturációm. A torna elején 95-96 volt. Nem fulladok, csak nyom egy kicsit a mellkasom, de az a melegtől is lehet.Félek a műtéttől.Mi van, ha az a tüdőelváltozás gyerekkorból ered, 14 évvel ezelőttig senki nem csinált CT-t, röntgen meg semmit nem mutat, most megint körbeforgattak 2 helyen is.
Nem véletlen, hogy filmekben, regényekben a leginkább megdöbbentő jelenetnek azt szánják, ha az orvos közli a beteggel, hogy tüdőrákja van! :))
Ez olyan tuti előszele annak, hogy a pasi rögtön beszarik, vagy aláugrik egy babakocsinak! Szóval olyan, mintha azt mondaná neki az orvos, hogy " Hát az a helyzet komám, hogy halott leszel rövidesen " Valahogy így...
Nekem sajnos édesanyám és édesapám is rákban halt meg 30 és 25 éve. Édesanyám olyan egészségesen élt soha nem dohányzott, nem ivott, igaz előtte nagy lelki megrázkodtatás érte. Édesapám tüdőrákban halt meg, ő ugyan dohányzott, de 1 doboz cigi 1 hétig is elég volt neki. Az unokatestvéreim tüdőrákban haltak meg 16 és 20 évvel ezelőtt. Gyógyult tüdőrákossal még én sem találkoztam. A másik unokatestvérem férjét is tüdőrákkal műtötték, 5 évig élt még (soha nem dohányzott, orvos volt). Tényleg jó volna, ha valaki írna már, hogy meggyógyult tüdőrákból. Amikor a mellrákból jártam kontrollokra, ott nagyon sok 15-20 éve műtött beteggel találkoztam, de tüdőrákossal még nem.
Nekem van egy barátnőm, akinek 11 éve volt tüdőműtétje. Műtét után 6 héttel már dolgozott, gyógytornász. Erős dohányos volt, de műtét előtt 3 évvel csak úgy magától leszokott. Most már nyugdíjban van, de még mindig dolgozgat, kutya baja nincs. 3 éve elhatározta, hogy nem megy több kontrollra se.
Ugyanekkor Emberem csak egy évvel élte túl az amugy igen sikeres tüdőműtétet, mert kiderült, hogy a primer daganat vastagbél volt és már máj áttétek is voltak. 2 hónap kemó után olyan rosszul volt, hogy inkább abba hagyta.
Itt általában azok vannak, akiknek, vagy hozzátartozóiknak daganatos betegsége van, vagy volt.
Nagyon sokan nem írnak ide, akiknek pl. volt tüdő műtétjük és azóta kutya bajuk sincs!!
Szóval abból kiindulni, hogy pár embernek a tüdő műtét után problémái voltak - nem szerencsés.
Nagyon jó lenne, ha volna olyan statisztika, hogy tüdő műtét után ki élte meg tünetmentesen a következő x évet és hányan voltak olyanok, akiknek kiújult a tüdő daganat, esetleg máshol áttét képződött x éven belül.
Sajnos én ilyen statisztikát nem ismerek, de a helyedben arra gondolnék, hogy azok számát fogod gyarapítani, akiknek a műtét után nem volt problémája! Másképpen ehhez nem is érdemes és nem is lehet hozzáállni!!
Hát most, ahogy olvasom a műtétről írt soraitokat, egyre jobban megkérdőjelezem, hogy miért megyek műtétre. A 14 éve meglévő tüdőelváltozásom, ami méretre nem változik, nyirokcsomóim rendben vannak, lehet, hogy most fog beindulni? Engem 10 éve mellrákkal műtöttek, a kemót nem fogadtam el, csak a sugarat, hónaljban pedig voltak érintett 2 nyirokcsomó. A kontrollokon minden rendben, hormongyógyszert 5 évig szedtem, mert hormonális eredetű daganat volt.
Aztán én nem tudom figyelmen kivül hagyni a lelki dolgokat. A férjem betegsége előtt egy hónappal halt meg az édesanyja, akit évekig gondoznia kellett és a kapcsolatuk sem volt jó. Februárban temettük az anyósomat, márciusban a páromat már műteni kellett.
Tavalyig remekül el volt, dolgozott, nagyon várta a nyugdíjas létet. Aztán hirtelen nagyon egyedül maradt, nert az a sok barátnak hitt ember ( vezetőbeosztásban volt) mind eltüntek, le se sz@rták. Ő azt mondja, nem érdekli, de én tudom, hogy nagyon nagyot csalódott. Pár hónap és már beteg is volt. Lehet, hogy az alap egy genetikai hajlam, amit egy trauma beindít.
Abban amit mondasz nagyon is van valami. Az oltások is valami hasonló logika szerint készülnek. Ha egyszer már találkozott a szervezet kis mennyiségben azzal a virussal, akkor megtanulja a védekezést ellene. A gyerekeket is kis korban kell edzeni. Engem a nagymamám agyonöltöztetett, az orvos megszámoltattta vele hány alsó, felső ruhát adott rám. Meg is lett az eredménye. Folyton beteg voltam és még nem találták fel azt a kabátot, amiben én télen ne fáznék.
Az meg, hogy van akinél műtét után áttét lesz és gyorsan elmegy az szerintem azért van, mert már ott lehetett molekuláris szinten és a műtét ,csak jobban szétcsapta. A férjemnél 15 éve valószinűleg még nem volt sehol máshol, csak a tüdejében. Nem volt orvosi konzilium se mr, se semmi. A felfedezést követő egy hét múlva már megműtötték. Utána se kapott semmit, se kemót, se sugarat. Van egy nyiregyházi orvos, aki, hasi műtétek során kemoterápiás szereket keringettet a hasüregben a láthatatlan rákossejtek elpusztítására.
Valamikor a tüdőgyulladás is misztikus, halálosbetegség volt az antibiotikum feltalálásáig, a rák is egyszer majd, hétköznapi, gyógyítható betegség lesz.
Amikor kikapták belőlem a jobb felső lebenyt, a szövettani eredményt olvasva a dokinénim azt mondta, hogy szerencsém van, mert az én carcinomám lassan nő és ritkán ad áttétet. A lassú növekedést az bizonyította, hogy egy januári röntgenfelvételen már látható volt egy ujjbegynyi folt, de a radiológus nem vette észre, vagy legalábbis nem tulajdonított neki jelentőséget, pedig a felvétel után még át is világított. Az októberi tüdőszűrésen ez a folt ugyanakkora volt, tehát az addig eltelt 9 hónap alatt nem növekedett. A "ritkán ad áttétet" úgy módosult, hogy "lassan ad áttétet".
Az idézeted pedig az egyik kedvenc idézetem. A másik: "The mind of a bigot is like the pupil of the human eye; the more light you pour on it, the more it contracts."
" Ha valaki csak azért tisztességes, mert fél Istentől, én azt szar embernek tartom...."
Én nem félek senkitől. Aki rám nézve veszélyes lehet, az csak én lehetek, viszont kordában tudom magam tartani. Ha mégis hibázok, akkor megbüntetem magam. A büntetést pedig lelkiismeretnek hívják!
Már pedig a lelkiismeret furdalásnál nincs nagyobb büntetés, elhiheted! Azt nem években mérik, nincs elévülés és amnesztia - az életfogytig tart!
Odáig már eljutottam, hogy a megoldás a vér...A vér összetétele, de nem a fehér vérsejtek, vagy a vörösek, hemoglobin, stb! A vérben lévő antigéneket kellene vizsgálni azoknál a rákosoknál, akik meghaltak - aránylag gyors lefolyású daganatos betegségekben és azokét, akik sokáig húzzák, vagy húzták....Össze kellene őket hasonlítani és biztos vagyok benne, hogy megtalálnák azokat az antigéneket, amik benne vannak a túlélők ( gyógyultak ) vérében, de nem, vagy csak kis százalékban vannak benne azokéban, akik meghalnak...
A lényeg itt van:
" Az idegen anyagot antigénnek nevezzük, az immunrendszer aktiválódása során termelt ellenanyagot pedig antitestnek. Az idegen anyagok, antigének lehetnek oldott formában (pl. a baktérium vagy gomba toxinja), a toxinok a mikrobák véganyagcsere termékei, melyek toxinként, azaz méregként viselkednek a szervezetünkben), vagy sejthez kötött állapotban (pl. vírus, baktérium, gomba, amőba). Az antigén általában egy makromolekula (nagymolekula-legtöbbször fehérje), de gyakran egy fehérjéhez kötődő kis molekula (pl. egy gyógyszer) provokál ellenanyagképzést, immunrendszer - választ. Ez a kis molekula (haptén) azután már önmagában is képes reagálni az ellene termelődött antitesttel (ellenanyaggal). "
Na, erről beszélek! Az én véremben szokatlan módon öt antigént találtak, ezért tartott a tervezett műtét előtti vércsoport meghatározás egy hónapig ( Mária doktornő szerint )
Ha ezt összevetem a tüdőmből vett minta szövettanával: " A mintában nagy számban találhatóak makrofágok..."
Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a véremben lévő antigének kiprovokálták az antitest termelést, mely mozgósította a falósejteket - ezért találtak annyit a mintában!
Mondjuk lehet, hogy feltaláltam a spanyol viaszt és ezen alapul az immúnterápia, de egyelőre nincs jobb ötletem.
Minden esetre figyelemre méltó, hogy én 3,5 éve el vagyok az adenocarcinomával, mig 2-3 beteggel is találkoztam tavasszal, akiknek előző összel fedezték fel az adenoc-t és a halálukon voltak, holott amikor a szűrésen felfedezték nekik, az övéik se volt nagyobb ujjbegynyinél, mint az enyém 3,5 éve!! Na, akkor most mi van??
csak amit te géneknek hívsz és annak tulajdonítasz, azt mások sorsnak hívják (vagy karmának, vagy annak, amiben ők hisznek)
kb. azt mondod, mindegy, ki mit csinál, úgyis úgy lesz, ahogy a génjeiben meg van "írva", mások meg azt, hogy ez volt a "sorsa" vagy "karmája", bármit csinál is, úgyis bevégzi a sorsát (kb így szoktak fogalmazni).
hát, ki tudja? te sosem bizonytalanodsz el? nem lehet, hogy mindenkinek igaza van, és egyik felfogás nem zárja ki a másikat? hogy mind ugyanazt gondolja, a lényeg ugyanaz, csak más a megfogalmazás?
talán ismered Charles Bukowskit, aki többek közt ezeket mondta:
"Az a baj a világunkkal, hogy az intelligens emberek tele vannak kétségekkel, míg az ostoba emberek tele vannak önbizalommal."
eredetiben:
"The problem with the world is that the intelligent people are full of doubts, while the stupid ones are full of confidence."
S ezt is mondta:
"Azoknak, akik hisznek Istenben, a nagy kérdések meg vannak válaszolva. Azonban nekünk, akik nem fogadják el rögtön Isten formuláját, a nagy válaszok nem maradnak kőbe vésve. Mi alkalmazkodunk az új helyzetekhez és felfedezésekhez. Mi alakíthatóak vagyunk. A szeretetnek nem kell parancsnak vagy a meggyőzés eszközének lennie. Én a magam Istene vagyok. Azért vagyunk, hogy elfelejtsük az egyház, az állam és az oktatási rendszerünk tanítását. Azért vagyunk, hogy sört igyunk. Azért vagyunk, hogy háborúzzunk. Azért vagyunk, hogy nevessünk, és olyan jól éljük az életünket, hogy a Halál féljen elvinni minket."
mostanában figyeltem fel erre az író/költőre, nem semmi arc lehetett :-)
A Te elméleted sem rosszabb az orvosokénál. Nekem a tüdőműtét után (jobb felső lebeny ki), nem adtak sem kemót, sem sugarat. Rendesen jártam a kontrollokra, eleinte félévenként, majd öt évvel később évenként. A kontrollok során rendszeresen csináltattak mellkasi CT-t, időnként megnézték a hasamat és a kismedencét is. Több mint 11 évig sohasem találtak semmit. A kontroll CT-ken sohasem vizsgálták sem a nyakamat, sem a koponyámat. Egy megnagyobbodott nyaki nyirokcsomót is csak a lelkiismeretes tüdőgondozós dokinénim fedezte fel egy rutinszerűen elvégzett fizikai (tapintásos) vizsgálattal, amikor felírattam az asztmámra és CODP-mre a gyógyszert. Amint már írtam, a 10. évi kontroll CT-n már látható volt két 13,5 mm átmérőjű nyirokcsomó, csak éppen akkor a leletező orvos nem vette észre. A CT és a PET-CT már egy rakás áttétes nyirokcsomót mutattak ki.
Az áttétesnek bizonyult nyirokcsomókból vett szövetminták immunhistokémiai vizsgálatai és a műtét során kivett daganatos szövetmintával történt összehasonlításból valószínűsítették, hogy az áttétet a 11 évvel azelőtt kivett daganat adta. Nekem még nem volt alkalmam megkérdezni egy hozzáértő onkológus, hogy ez vajon hogyan történhetett. Hol bújtak meg a rákos sejtek, mielőtt bekövetkezett a migráció és az azt követő letelepedés?
Az is rejtély, legalábbis számomra, hogy a kemó és sugár hatására jelentős mértékben lecsökkent áttétes nyirokcsomók mért stagnáltak kb. egy évig, majd ezt követően mi váltotta ki a jelentős növekedésüket.
Kulcsár doktor, a Culevit atyja, felfedezett egy az ún. passzív tumorellenes mechanizmust, ami esetleg magyarázatot adhat arra a kérdésre, hogy miért áll le időnként a rákos sejtek növekedése és terjedése. Nem végeztem teljes körű kutatást, de ismereteim szerint erre a passzív tumorellenes mechanizmusra, Kulcsár doktoron kívül, más kutatók még nem cuppantak rá.
Valami biztosan van bennünk, ami hol segíti, hol gátolja a rákos sejtek szaporodását. Ha gondolod, akkor beszállok a kutatásodba. Közösen talán megtaláljuk a választ erre a kérdésre. :)
Valóan ma voltam kezelésen, viszont nem rendelt az onkológusom, ezért ismét az urológus onkológusok helyettesítették, írták ki a kezelést. Ők ehhez természetesen nem tudnak hozzászólni, ezért nem is kérdeztem semmit. :(
van abban valami, amit mondasz. de a kezelések szerintem kellenek, mert a szervezet először nem tudja kordában tartani, azért jelenik meg, azért kezd el nőni. aztán a kezelések után valakinél valameddig (akár hosszú évekig, évtizedekig) már tudja kezelni a szervezet. és egy adalék, amit persze te is tudsz, a szervezetünkben az immunrendszer feladata az egészség fenntartása - hátha bekattan valami, mint a Lorenzo olajában az apának álmában...
bocsánat, nem írtam: ezek az ún. EGFR-gátló gyógyszerek (Iressa, Tarceva, Giotrif, és talán még a Tagrisso), úgy tudom, csak méltányosságra kapható gyógyszerek. a válaszarány pedig annyit jelent, hogy vagy stabil, vagy csökken a daganat mérete.
(itt van egy másik, korábbi angol cikk az agyi áttétek kezelésének lehetőségeiről - csak átfutottam, a több lehetőség között az EGFR-kezelést az SRS-sugarazással [sztereo, ez pontosabb, mint a WBR, a teljes agyi besugárzás] együtt tartják hatékonynak)
nem csodaszerek - azok nincsenek –, de meg lehet, meg kell kérdezni az orvosokat, ezek szóba jöhetnek-e - persze lehet, hogy pont ez a most zajló vizsgálat tétje.
de ahogy elhangzott: figyeljetek oda a betegre. bármennyire is szeretnénk, itt a földön a színről színre tudás bizonyossága nem adatik meg nekünk, csak a hit, a remény és a szeretet, és a legfontosabb a szeretet - fejezzétek ki a szeretetet mind a betegnek, és ami ugyanolyan fontos, mind a családnak, ezer útja van ennek, még ez is egy.
Hát ez az! Érdekes módon én ilyenekről tudok, ezek szerint te is...
Amikor megkérdeztem az orvosnőm, hogy mivel magyarázható, hogy egy eltávolított daganat hónapok - 1-2 év után áttétet ad, hát nem volt meggyőző válasza!
Pedig nagyon egyszerű a magyarázat - szerintem. Nincs szó áttétről, csak arról, hogy a génekbe betáplált ráknak elő kell jönnie! Elő is jött a tüdőben pl. és hiába vágják ki onnan, a folyamatnak folytatódnia kell...előjön máshol, leginkább a legsebezhetőbb szervekben, mint pl. az agy.
Meggyőződésem, hogy pl. a műtött tüdőrákosok, akik megússzák és hosszú éveket élnek még, azok műtét nélkül is élnének, más kezelések segítségével! A túlélők génjeibe nem a rák általi halál van programozva, csak a rák megjelenése és ha ez féken tartható, akkor az illető megússza. Ők az un. gyógyult rákosok. Csak éppen a hiedelem az, hogy a műtét, sugár..stb. gyógyította meg őket, holott eleve meg se haltak volna, vagy csak nagyon későn!!
Ilyen módon bizonyos szempontból elhiszem azoknak a sarlatánoknak a meséit, hogy a csodaszereiktől meggyógyult egy rákos...csak éppen a bökkenő az, hogy a szerek nélkül se haltak volna meg!
Mondjuk ezt az elméletem nem merném előadni mondjuk Ostoros főorvosnak, mert lehet, a Korányiból átküldene a zárt osztályra Kistarcsára. :))
Pedig minél tovább szemlélem és vizsgálom az én esetemet, annál jobban igazolva látom az elméletemet...
Amikor feldobtam Mária doktornőnek, hogy miként lehet az, hogy egy évvel a kemó befejezése után kisebb a daganatos gócom, mint a kemó utáni ct-n látszik, sőt rá három hónapra még mindig semmi változás, csak csöndben volt! Aztán amikor megjegyeztem, hogy az ismerőseim szerint egy évvel a kemó után be kellene indulni a progressziónak, na akkor közbevágott, hogy " Jóval egy év előtt már növekednie kellett volna! "
Szóval akkor most mi van? Miért nem növekszik?? Esetleg valahol már nőnek a gócok, csak még nem vettük észre? Vagy leállt az egész folyamat valaminek a hatására? A kemó hatására? Á, ez képtelenség!
Akkor valaminek kell lennie a szervezetemben, ami megakadályozta, hogy ismét nőjenek a gócok? Azt hiszem, itt lesz a megoldás...ha ők nem jönnek rá, majd rájövök én! Remélem, lesz rá időm! :)))
van olyan Mo-n is elérhető terápia, amelyet agyi áttétes tüdősök kaphatnak, és elég jó a válaszadási arány, de a daganat EGFR-mutációja a feltétele (itt 70-80% a válaszarány, annak hiányában 10% - itt van erről egy angol absztrakt). ezt viszont az orvosoknak is tudniuk kell. azért rákérdezni nem árt.
Igen én is többektől hallottam már, tüdő műtét, utána pár hónapra agyi áttét. Majd kb fél év, és sajnos bekövetkezett a halál. Ebben az esetben sajnos műtétről nem lehet szó, mert ödémás. /talán jól emlékszem/ -
Érdekes...Nekem egyből beugrott az a két ismerősöm, akiknek a tüdő műtét után fél, ill háromnegyed évvel jött az agyi áttét és ami el is vitte őket kíméletlenül...
( Úgy tudom, hogy a kemonek nincs különösebb hatása az agydaganatra, ott a műtét és a sugár használhat, de lehet, hogy van hatásos kemó is?? )
Mi itt nem hiszünk a csodaszerekben, ennek ellenére néhányan kipróbáltunk egy két kezelés"kiegészítőt" (:-DDD), de nem tapasztaltunk javulást az állapotunkban. A pénztárcánk természetesen soványabb lett. Végstádiumban a tünetek enyhítésére érdemes megoldást keresni. A különböző életminőségjavító csodaszerek erre nem alkalmasak, pl. a fájdalmat nem tudják hatásosan csillapítani.
Olyat már az én orvosom is mondott, hogy ha az akkor adott gyógyszer nem segít megállítani a daganatok növekedését és terjedését, akkor nincs más gyógyszer. Aztán nem sokkal később, amikor egyértelművé vált, a progresszió, előkerültek más kezelés lehetőségek is. Most éppen immunterápiát kapok.
Javaslom, hogy mielőtt belementek egy bizonytalan kimenetelű, nagyon drága alternatív kezelésbe, próbáljátok utánanézni, hogy az adott esetben milyen hagyományos orvosi kezelési lehetőségek jöhetnek szóba!
Sziasztok! Régebben irtam már itt az egyik ismerősömről, akinek tüdő műtét után több daganat lett az agyában. Sajnos a jelenlegi helyzet az, hogy elvesztette a látását, sorvadnak az izmai, alig tud menni. 3 héten 1x-1x kap kemót. Infúziót kap mindennap. Csinálnak neki mostanában vizsgálatot, és ha nem jók az eredmények, akkor a kezelést abba hagyják. Ezt hallva, azt hiszem itt már nincs mit tenni. A család úgy van vele, hogy talán a C vitaminos löttyöt megpróbálnák, mert talán már úgy is mindegy. Én azt mondtam Nekik, hogy az olvasottak szerint az csak pénz lehúzás. Szerintetek van még valami remény?
Még annyi, hogy ne írd le végleg a gourmand korszakot. Nekem sokkal kisebb nyelőcső-műtét után 6 hónapba telt, míg újra normálisan tudtam enni, és egy év alatt szedtem vissza az elveszett kilókat. Ugyanúgy, mint a műtét előtt már sosem fogok tudni "zabálni", és csomó kompromisszumot meg kellett hozni. Cserébe jól érzem magam.
Így van :-( Amikor anyukám megkapta a diagnózist - szájfenékrák -, sajnos nem nagyon voltam meglepve. Igaz, akkor már 15 éve nem ivott és 10 éve nem dohányzott, mégis, az azelőtti hosszú évek életmódja nem maradt következmények nélkül.
Én azt gondolom, hogy rák két dolog miatt alakulhat ki: genetika és környezeti hatások (életmód). Mivel nálam a genetika eléggé odab@sz, igyekszem a környezeti hatásokat kiküszöbölni. Én ezt nem áldozatként élem meg, tehát ha ennek ellenére rákban halok meg, nem fogom azt érezni, hogy kicseszett velem a sors (nem emiatt, mindenesetre :-)) ).
Nagyon drukkolok a kemóhoz, ez a hányáscsillapító kimondottan Cisplatinhoz nagyon ajánlott, volt itt régen egy fórumtárs, azóta sajnos már nincs köztünk, ő bevette a gyógyszert, megkapta a cisplatint, aztán hazament és jól bekajált. Másnap pedig mintha mi sem történt volna, egy szem Emend és élte az életét :-)
Látod? Szerintem se a cigi miatt van. Ezt mondom én is... sajnos az orvosoknak fogalmuk sincs, mitől van.
Mindenki ismer olyan eseteket, hogy évekig ittak/dohányoztak, aztán jó sokáig élt az illető és nem rákba halt bele. És fordítva... sose ivott, nem is dohányzott (mint a fiam), aztán jól meghalt.
Monyó, csináld, ami jólesik :-) Ez az egy, ami segít. Szerintem.
A nyelőcsőrák általában az idősebb 60-70 éves masszív alkoholista és dohányos férfiak betegsége :-(
Kb 10:1 arány a férfiak javára. A háziorvosom (gasztroenterológus amúgy) majdnem hanyattvágta magát a diagnózistól, nem akarta elhinni.
Nah, rám nem jellemző, sohasem iszom alkoholt, 48 éves vagyok és nő. Soha nem táplálkoztam egészségtelenül, nem voltam elhízva, nagyon jó kondiban voltam mindig. A munkamánia az viszont megvolt eszetlenül. Erre tessék.....nyelőcsőrák.
Az a legrosszabb, hogy mindig nagyon szerettem enni. Főleg a különleges, finom dolgokat. Igazi gourmand voltam. Totál kínzás, hogy ennek vége:-(
Ha a rákod a cigi miatt van, az sok év cigizést jelent (visszamenőleg), így aztán nem a jelen napok cigizése fogja eldönteni a dolgot (amit ma elszívsz, annak majd 20 év múlva lesz/lehet hatása, gondolom én). Amúgy szerintem kb. senki nem tudja, mitől lesz a rák. "Imádom" az orvostudományt, ahogy kvázi találgatnak a rákkal kapcsolatban :-(
(zárójel: azt mondták, az akkor 22 éves fiamnak, hogy neki olyan rákja van, ami általában 20-30 év masszív dohányzás/italozás után lehet.... szerinted? nem is élt annyit...)
Kövezzen meg bárki, én azt mondom, ha jólesik, cigizzél, ezen biztos nem múlik. Sokkal inkább az élni akarásodon fog múlni :-) Hát nem?
Drukkoljatok, hogy ne legyek olyan rosszul, mint a múltkori kemónál! Holnap reggel megyek be a kórházba egy hétre. Hétfőn csak mindenféle folyadékokat fogok kapni, keddtől jön a méreg.
Nem lehet, hogy csak huzatott kaptál? Ebben a hőségben, ha klimatizált helységbe megyek, nekem is bedurrannak a nyirokmirigyeim. Nincs otthon, de bárhol másutt van,elkerülhetetlenül.
Köszönöm az érdeklődésed, nagyon jól esik.:-) Azt nem tudom, hogy gyógyul-e, de az étvágya kitúnő, egész nap meccseket néz, mindenkit kritizál, a kertben, ahova fél éve nem tette ki a lábát, figyelmembe ajànlotta, hogy mit kellene csinálni a málnával és a túl burjánzó borostyánnal. :-) Szóval szinte a régi, de nincsenek illúzióim.
Azért, hogy ne legyen minden tökéletes, gondok is akadnak. Kb. 4-5 napja elkezdett fájni a nyakam bal oldala ott, ahol az áttétes nyirokcsomók vannak. Fájdalomcsillapítóra ugyan még nincs szükségem, de ma reggel már elég kellemetlen volt. Abban reménykedem, hogy ez is az immunterápia része, mint ahogy a kezdeti daganatnövekedés is az volt. Most keddig parázhatok.
A rengeteg folyadéktól egyébként nekem volt már hányingerem. Arról már nem beszélve, hogy telíti a gyomrot, csoda hogy még tudsz enni mellette. Fogyisok szoktak barom sok vízet inni, hogy ne legyenek éhesek.
Én viszonylag jól bírom a meleget. Hétfőn reggel elutaztam Balatonfüredre, betettük a unokaöcsém hűtőjébe a csülökpörköltem maradékát, majd lementünk a kikötőbe a két lányával és elmentünk vitorlázni. A szél és a nap mennyiségének az aránya lehet volna jobb. Több szél, kevesebb nap, de így is nagyon jó volt. Átvitorláztunk Tihanyba egy kis sörös lángosért. Másnap azonban már olyan meleg volt, szél pedig szinte semmi, hogy vitorlázás helyett elmentünk az erdőbe gombászni. Találtunk is rendes mennyiséget egy ebédhez. Tegnap már hazajötte Pestre, itt egy kicsit nehezebben viselem a meleget, de túlélem. Közel van a Városliget, ott nagyjából elviselhető a hőmérséklet.
A kondíciómra nem lehet panaszom. Valamivel kevésbé vagyok fáradt, mint két héttel ezelőtt. Kedden jön a következő kezelés, addig nem valószínű, hogy lemegyek a Nagy Vízhez. A hét végére mindig megtelik Balatonfüred, én pedig utálom a tömeget.
Valószínűleg a dokik is így gondolják. Érdekes, amikor előjött, akkor fájt is, de már egyáltalán nem fáj. De ott van rendületlenül.
Szerintem is sérv lehet, nem is csodálkoznék rajta, amennyire köhögtem három hónapig. A daganat, amit a PET mutat, nem ott van, ahol a dudor, megnéztem a CD-t.
Szerintem jelen pillanatban pont tökmindegy, mi az a dudor. Ha áttét, a kemo azt is elpusztítja, ha pedig nem az, úgysem nyúlnak most hozzá. Amúgy nagy összeget tennék ra, hogy sérv :-)
Nem függ össze a hányingerem az evéssel. Egy alap enyhe émelygés mindig van, időnként felerősödik.
A dudor az oldalamon nem tűnt el, nem foglalkoznak vele..... A dokinőm már arra is ráfogta, hogy áttét, de szerintem az nem az.
Most éjjel nappal körözöttet eszem, hagyma nélkül, valamiért nagyon jólesik, meg jégkrémet. Abból meg csak a diós és a citromtortás megy, a többi fajtát kihányom. Most elment a fiam dinnyét keríteni valahonnan, mert az is nagyon megy.
Miért ne lehetne a kemótól hányingered, van amelyik hosszú hatású. Meg van még az a pukli a bordád alatt? Kiderült, hogy mi az? Egyébként meg ne zavartasd magad, írjál csak, bármit ami bánt.
Köszi a drukkolást. Ebben a melegben nem csinálok semmit, mondjuk amúgy sem nagyon, én elég jól bírom. Kicsit eltűntem, mert eléggé magam alatt vagyok, nem akarom demoralizálni a társaságot a sirámaimmal. Hétfőn megint mennem kell egy hetes bentfekvős kemóra. Szerencsére az evés jobban megy, próbálom magam öszeszedni. Nagyon sokszor hányingerem van, de ez már tuti, hogy nem a kemótól. Időnként fáj a hasam is, de olyankor bedobok egy Algopyrint, szerencsére kiveszi. Az ivással vannak gondjaim, nem bírom meginni a napi ajánlott minimum 2 liter folyadékot.
Napra én sem megyek, de mindennap járok légzőtornára 11- re. Mellette főznöm, vásárolnom, füvet nyírni, locsolni, unokáznom kell. A lakásban 28 fok van. Úszni nem merek elmenni, mert megint összeszedek egy torok gyuszit a műtét előtt. Nagyon vártam a nyarat, de most ez sok.
és még mindig az utolsó napok, hetek borzalmain kattogok
több, mint 2 hónap telt el, de nem volt olyan nap, hogy ne könnyeztem volna
minden nap bemegyek reggel a szobájába, felhúzom a redőnyt... este újra, és lehúzom - közben pityergek
az a baj, hogy egész nap itthon dekkolok, átmentem távmunkásnak, mikortól nem lehetett itthon hagyni egyedül, és ez azóta is így maradt. alig mozdulok ki (kb. heti 1x), biztos nem helyes, de ez van most.
Nagyon nehéz lehet Neked. Rég meghalt apukám, ma is fàj, de amikor tavaly decemberben megtudtuk, hogy a férjemnek már agyi áttétje is van, az az érzés nem hasonlítható semmihez. Volt egy életem 2016. decemberig és elkezdődött valami másik. Átjöttünk kocsival a hídon, kezemben az mr lelettel és azt mondtam, hogy hajtson bele a Dunába, mert én nem tudok nélküle élni. Persze azóta nem mondok ilyeneket, mert szegényt nagyon kiborítja, de belül továbbra is ezt érzem. Sokat nevetünk, jókat eszünk, de néha azt gondolom, hogy tettetünk. Ő az én kedvemért, én az ő kedvéért.
Szóval minden okod meg van rá, hogy sz@rul érezd magad, egy gyermek elvesztése nem hasonlítható semmihez.
igen, van még egy 19 éves fiam, most végezte a 11. évfolyamot, 2 tárgyból előérettségizett, meg rengeteg házi vizsgája is volt az utóbbi 1,5-2 hónapban. ezzel jól elfoglalta magát. most meg elutazott a barátnőjéhez.
nem beszél róla, de ha én szóba hozom, könnyes a szeme. nagyon jó tesók voltak, nem túlzok, de soha-soha nem volt sem vita, sem bunyó, semmi ilyesmi.
Vérnyomásod, vércukrod rendben? Iszol eleget? Lehet egy egy labor meg egy neurológiai kivizsgálás em ártana ha nem múlik el. De az is lehet, agyi keringési zavar.
Sajnos volt részem súlyos depresszióba kb 10 évvel ezelőtt, ami pánikbetegséggel és egy enyhe borderline szindrómával megspékelve.
Szedtem rá gyógyszert elég sokáig, vagy 3 évig. Közben mindenféle fizikai tünetem s volt... a szédüléstől kezdve a mellkasi fájdalmon át a járásképtelenségig. Szerencsére meszüntek a pánikrohamok is s a depi is. De lasú folyamat volt. Ettől függetlenül Etinek nem biztos hoy depressziója van...lehet egy ártalmatlan dolog, ami pár nap alatt rendeződik.
Bocs, de a depi szóra ugrom. Az sajnos nem kicsi baj. A depressziónak sajnos halál is lehet a vége, nem is annyira kis százalékban. Kevesen gondolnak bele, hogy az öngyilkosság a depresszió "áttétje", de hívhatjuk szövődménynek is. Szóval, ha Eti, kezdesz depresszióba csúszni -ami nem ugyanaz, mint a mély gyász, akkor sürgősen orvost kell keresni. Amúgy is lehet, hogy jót tenne valamilyen gyászterápiás csoport.
Nem biztos, hogy van autó és garázs + nem biztos, hogy el tudsz menni az autóig és beülni. Ez nagyon állapot függő. De itt azt hiszem, nem a "hogyan legyünk öngyilkosok" topicban vagyunk. Létezett olyan is, akit érdekel.
A legegyszerűbb és legemberibb megoldás , beülni az autóba , a kipufogó gázt egy csövön bevezetni , előtte kis pálinkát inni és ... nem érzel semmit ,elalszol.
Én azért nem értek valamit. Ha iszonyú fájdalmaim vannak és tudatomnál vagyok végső esetben kiugrok az ablakon, ha meg nem vagyok tudatomnál, akkor a fájdalmat sem érzem. Persze lehet olyan, hogy képtelen vagyok elvánszorogni az ablakig, akkor gyüjtőgetem az altatókat. Szóval csak azt akarom mondani, hogy bizonyos esetekben, mivel nem számíthat az ember az eutanáziára, saját kezébe veheti a sorsát.
Kedves Ildikó! Nagyon örülök, hogy választ kaptál a kérdéseidre, és most már lehet a műtétre koncentrálni. Kívánom, hogy minden rendben menjen, és műtét után 4 nappal hazajöhess.
Kedves Eszter! Köszönöm a segítséged, most jöttem az Agócs dr.tól. Ő is hasonlót mondott, azt mondta, hogy valóban nem változott a mérete 2002. dec óta, de mivel a PET_CT bejelzett, foglalkozni kell vele. Lehet, hogy egy nagyon lassan fejlődő, kis malignutású daganat, de az is lehet, hogy egy betokosodott gyulladás (baktérium, vírus, TBC) ami a gyenge immunrendszerem (léphiány) miatt szóródik. Most egy kis ékalakú vágással monitoron keresztül kivenné, ami nem sokkal több egy mintavételnél, de akkor legalább végleg kint lenne és ha gyulladás, akkor végleg megszabadulnék tőle.Nagyon sokszor van hurutus megbetegedésem és legutóbb már tüdőgyulladásom. Ha rosszindulatú, akkor egy kicsit problémásabb, de egyenlőre sehol sincs még nyirokcsomó elváltozás sem. Két hét múlva műt és ha minden rendben megy 4 nap múlva már haza is jöhetek.
Szombaton temettük el az egyik barátomat , melanoma ,csak a lábán terjedt el ,de az nagyon csúnyán ,nagy fájdalmai voltak.Idő kérdése volt mikor terjed el a belső szervekben , menthetetlen volt , kérte az eutanáziát . Múlt héten szerdán az otthonában elbúcsúzott a családtól és megkapta az injekciót ,sokkal emberségesebb ,mint a végsőkig szenvedés .Nem értem ,ha az állatoknál szabad alkalmazni ,az embereknél miért nem , a végstádium már csak szenvedés és várakozás a végző elmenetre .Nem jó , sem neki ,sem a családnak, (én láttam a nővéreremnél ,4o évesen mellrákban ment el ,szürnyű volt ) ) már maga a látvány sem ,ahogy napokik fulladozva kapkodja a levegőt , kinek jó ez ? Sokkal emberségesebbnek tartom az eutanáziát !
Én például el tudnám dönteni, ha lenne ilyen lehetőség. Nem csak a fájdalomtól fél az ember. Megfulladni sem kellemes. Ha nem lennék magamnál, meg lehetne bízni egy családtagot, és egy orvost, hogy eldöntsék, hogy mikor....A morfium egy áldás, remélem fogok kapni, jó sokat.
Szerintem ez nagyon egyszerű. Anyukádnak igaza van, nekem is nagyon tetszik a svájci modell, én is nyugodt lennék, ha tudnám, hogy van menekülő útvonal.
Nem értem az aggályokat. Ha én a tiszta tudatom teljes birtokában tanúk előtt kijelenteném, hogy élni szeretnék az eutanázia lehetőségével, ez miért lenne probléma? Miért fosztanak meg ettől? Attól, hogy beteg az ember, még nem hülye, tud dönteni a saját sorsáról.
Lehet, hogy azt fogom tenni, amit tanácsoltál, mert most nagyon magam alatt vagyok emiatt.
Na, igen ennyit az eutanáziáról.... Ki, mikor, hogyan dönti el, hogy eljött a vége. Valaki előidézheti a fájdalmat, hogy aztán morfiumot lehessen adni...
Bizony, nagyon nem egyszerű. Anyukám azt mondta, neki nagyon tetszik a svájci modell és megnyugtatja a tudat, hogy van egy ilyen lehetőség. Megbeszéltük, hogy ha esetleg odáig jutna a dolog (szájfenékrák), akkor élni szeretne a lehetőséggel.
Monyó, tudod, mi lehet, hogy nagyon jót tenne neked? Morbidul hangzik, de szerintem felkereshetnél egy Hospice házat, beszélhetnél ott dolgozókkal a félelmeidről, láthatnád, milyen az ott "lakók" közérzete, a halálukra készülve. Korai, nert nem haldokolsz, de nagyon félsz és egy ilyen látogatás segíthet teljesen megnyugodni és választ kaphatsz az összes kérdésedre.
láttam egy interjút erről a témáról egy nővérkével egy hospisból. elmondta, sokan úgy mennek oda, hogy eutanázia pártiak. egészen addig, míg komolyra nem fordul a dolog...utána mindenki élni akar. csak akkor akarnak meghalni, ha fájdalmaik vannak, amint elmúlnak a fájdalmak, minden erejükkel ragaszkodnak az élethez. ezért minden eszközzel azon vannak, hogy csillapítsák a fájdalmat.
utána beszéltem egy ismerős nővérkével, aki szintén azon az osztályon van, amit haldoklóknak hoztak létre.ő is mondta, rengetegszer hallja tőlük, bárcsak lenne már vége, mégis mindenki az utolsó lehelletéig küzd, ha nincs fájdalma.
viszont a testvérem ismert egy férfit, barátjuk édesapját, aki kérte az eutanáziát. kiújult a rákja, és azt mondta a családjának, még egyszer képtelen lenne végigcsinálni, ezért inkább még előtte , hogy fájdalmai lennének, eutanáziát kért. elaltatták. nem egyszerű ez basszus....
Ha megengeded, együtt gondolkozom Veled. Valami van a tüdődben, a PET CT lelet szerint dúsít. Ez lehet esetleg rosszindulatú, de ezt csak szövettani tudná megmondani. Biopszia kellene hozzá, az is nagyon fáj, ráadásul bent is marad a csomó, szóródhat is. A biopsziát sem mindig lehet megcsinálni. Nos, ennek a valaminek nem kéne ott lennie, minta is kell belőle. A két dolgot egyszerre megoldja a főorvos úr egy mindössze 4 cm-es vágással. Azt is megmondta, hogy a tüdőd bírja ezt a terhelést. 11-én lesz 8 éve, hogy engem műtött a főorvos úr, és nagyon szerencsésnek tartom magam. Valaki korábban írta neked, hogy a lehető legjobb kezekben vagy. Ezt én is így írtam volna, és szerintem ebből kellene kiindulnod. Remélem, hogy tudtam segíteni.
Nekem még a lábaim is a magasban vannak. Nagy műtétem előtt, otthon napokig gondolkodtam azon, hogy milyen kérdéseket tegyek fel az orvosnak. Elolvastam előtte több netes felületet, így aztán vagy húsz kérdést írtam össze egy papírra. Ugyan nem az volt a célom, hogy ezt beadjam a dokinak, mégis ezt történt, mert a aszisztensnő elvette tőlem és bevitte. Mikor sorra kerültem, a doki előtt volt a papír és szépen kérdésről-kérdésre haladt előre és válaszolta meg őket. Először cikinek éreztem, de aztán rájöttem, hogy mégsem az, hiszen így a dokinak is volt ideje arra, hogy felkészüljön arra, hogy sok kérdésem lesz. És nem röhögött ki, nem vette zokon.
Azért valljuk be az a havi 2500 CHf elég meredek lett volna. Tudod mennyien kihasználták volna? Én már nem szavazok, mert nem élek már ott, de én simán nemet mondtam volna. De az biztos, hogy a sokat betegeskedőket nem szeretik a munkaadók és sok öreg van, akik nagyon szegények, esetleg éheznek. Biztos lehetne kérni segélyt, de nem kérnek, mert nem arra vannak nevelve. Svájc az, ahol vagy gondoskodsz magadról vagy nem. Az államnak nem feladata az egyénekről gondoskodni.
A beteget is megilleti az önrendelkezéshez való jog. Bizonyos törvénybe foglalt kivételektől eltekintve Ön dönti el, hogy a javasolt beavatkozásokat elvégezzék-e avagy sem. Az Ön beleegyezésének tévedéstől, megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentesnek kell lennie, és megfelelő tájékoztatáson kell alapulnia. A beleegyezését bármikor visszavonhatja. (Azonban, ha a beleegyezését alapos ok nélkül vonja vissza, a felmerült költségeket kifizettethetik Önnel!) Arra is van lehetősége, hogy megjelöljön egy felnőtt személyt (helyettes döntéshozó), aki jogosult a beleegyezés illetve a visszautasítás jogát Ön helyett gyakorolni. A helyettes döntéshozó megnevezésének formai követelményei vannak, rendelkezni lehet:
saját kezűleg írt és aláírt, vagy
géppel (más személy által) leírt, saját kezűleg is és két tanú által is aláírt (a tanúk lakcímének is szerepelnie kell), vagy
közjegyző által szerkesztett okiratban, vagy
írásképtelensége esetén szóban, két tanú előtt (nyilatkozatát rávezetik a kórlapjára, amit a tanúk aláírnak).
Ha Ön átmenetileg vagy tartósan olyan állapotba került, hogy az orvosi kezeléseire vonatkozó döntéseket nem képes meghozni, és korábban helyettes döntéshozót sem nevezett meg, akkor az Egészségügyi törvényben foglalt módon, közeli hozzátartozója (elsősorban az Önnel egy háztartásban élő házastársa, nagykorú gyermeke, szülője stb.) jogosult a döntések meghozatalára. A hozzátartozó döntése semmiképpen sem érintheti hátrányosan az Ön egészségi állapotát.
Amennyiben Ön olyan kezelést utasít vissza, aminek elmaradása súlyos vagy maradandó károsodást eredményezhet, akkor az elutasítást a fenti formai követelményeknek megfelelően írásba kell foglalnia. Felnőtt, belátási képességének birtokában lévő beteg visszautasíthat életmentő vagy életmeghosszabbító kezelést is. Ezt csak akkor teheti, ha olyan gyógyíthatatlan betegségben szenved, amely rövid időn belül halálhoz vezet. (Ha ilyen döntést hozott, javasoljuk, keresse meg a betegjogi képviselőt!)
Önnek lehetősége van arra is, hogy még belátási képessége birtokában rendelkezzék orvosi kezeléséről arra az időre, amikor állapota miatt ezt már nem tudja megtenni. (Ezt a rendelkezést élő végakaratnak nevezik.) Amennyiben határozott elképzelése van arról, hogy élete végén, amikor már öntudatlan állapotban van, milyen kezeléseket nem kívánna magának (pl. újraélesztés, gépi lélegeztetés, operáció, mesterséges táplálás stb.), akkor célszerű élő végakaratot készítenie. Ebben a dokumentumban is megjelölhet egy Önhöz közelálló személyt, akiről úgy gondolja, hogy ismeri az Ön értékrendjét, és az orvosi kezelésére vonatkozó döntéseket az Ön akaratának megfelelően hozza majd meg. Az élő végakaratot közjegyzőnek kell okiratba foglalnia, és két évente meg kell újítani.
Önnek joga van ahhoz is, hogy halála esetére rendelkezzen a holtestét érintő beavatkozásokról. Az Egészségügyi törvény rendelkezései szerint megtilthatja, hogy holtestéből szervet és szövetet gyógyítás, kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak, valamint kérheti, hogy holtestének boncolásától tekintsenek el.
Ja...mikor magas vérnyomás miatt bevitt a mentő és elmondtam, hogy nagyon furán hallom a körülöttem beszélők hangját, olyan, mintha egy messzi pincéből beszélnének, azt bírta leírni a dokinő, hogy "hangokat hall". Otthon vettem észre. Áthúztam és átírtam, úgy adtam oda a háziorvosomnak.
Igen, de azért ezt már csak akkor teszik meg, amikor tényleg látszik,hogy nincs tovább. Alapvetően nem a beteg döntése. De az is igaz, hogy azért az rémesen nehéz kérdés, hogy mikor is legyez az Akkor...
Én személye szerint nem értem azt, hogy "emberhez méltatlan". Én - és ez tényleg szigorúan csak az én véleményem még csak azt sem állítom,hogy igazam van - azt gondolom, hogy minden attól függ, hogy a beteg körül levők, hogy viszonyulnak a beteg emberhez. Vannak, akik még egy másik egészséges emberrel is lekezelően beszélnek, viselkednek. Ez bizony a másik ember számára emberhez méltatlan, megalázó De amíg egy magatehetetlen, haldokló ember szeretetet, tiszteletet kap, addig lényegtelen a szememben, hogy esetleg pelenkázni kell. Attól még méltóságban éli az életet. És ő pontosan ugyanaz az ember marad,mint aki volt fénykorában. Persze a beteg embernek joga van akár dühösnek, indulatosnak lennie, hiszen a fájdalom, akár testi, akár lelki kiborít mindenkit. De ha szeretünk valakit, akkor ezt sem vesszük zokon tőle.
(Apukámat ma - kicsit több mint két hónap különbséggel- követte a cicája is. 21 éves már elmúlott.)
Már korábban is gondoltam arra, hogy megírom anyám történetét, de nem akartam senkit megijeszteni. Remélem, senki sem fog megrémülni.
Anyám hasnyálmirigyrákját olyan későn fedezték fel, hogy már csak tüneti kezelést sem adtak neki, többek között vízhajtót. Amikor megürült egy hely az egyik hospice-ban, bekerült oda. Egyágyas szobában volt. Tűrhetően érezte magát. Többnyire feküdt. A húga és egy katolikus szervezettől egy nagyon kedves hölgy látogatta minden nap. Én rendszerint csak délután mentem be. Egyik nap a húga mondat, hogy a vizitnél a karosszékben bóbiskolt. Csak annyira emlékezett, hogy valamit elvettek tőle, de nem tudta megmondani, hogy mit. Másnap kiderült, hogy nem kapott több vízhajtót. A következő nap már olyan fájdalmai voltak, hogy este megkapta az első morfiumot, amitől éjszaka örökre el is aludt. Azt nem tudom, hogy ha tovább kapja a vízhajtót, akkor meddig bírja még. A nővéreknek mindig vittem valamit, időnként pénzt is adtam, ők nagyon kedvesek és empatikusak voltak. Az orvossal sohasem találkoztam és tőlem egy vasat sem kapott.
Polcz Alaine Egész lènyeddel című önéletrajzi könyve fenn van a scribden, bárki elolvashatja. Alaine megrendítően írja le férjének utolsó hónapjait és hogy mennyit kellett küzdenie azért, hogy ne adjanak vérátömlesztést és egyéb kínzásokat a már menthetetlen, haldokló férjének.
Igen, nem a halál a borzasztó, hanem az odavezető út. Nem véletlenül lesz sok ràkos öngyilkos. Jobb volna nem tudni. Erről egy másik könyv jut eszembe amit Gerard Philipe felesége írt. Gerard nem tudott a betegségéről, a felesége eltitkolta és az orvosai sem mondták meg neki, hogy májrákja van. Olvasás közben, a saját otthonában halt meg.
Hát ez meg most komolyan hogy jön ide? Monyó megemlítette Svájcot, hogy itt bezeg van eutanázia. Erre reagáltam, semmi másra. Itt is kirúgnak, ha sokat vagy beteg, a nyugdíjasok konkrétan éhen halnak, ha nincsen rendszeres megtakarításuk, a "GYED" 12 hét. Nemrég volt egy népszavazás az alapjövedelemről, le lett szavazva, mert az emberek úgy gondolták, hogy bár nekik jó, a gazdaságnak rossz. 5 éve ugyanezen bukott el az évi 6 hét alapszabadság ötlete. Folytassam?
Úgy tudom, ami egyszer elmeszesedett, az úgy marad, ha nem nyúlnak hozzá. Nekem pl. a házidoki Roxerát írt fel - 3 éve szedem. Ez elvileg akadályozza a további meszesedést- koleszterin színt csökkentő.
Svájcban gondolom nem kell a mindennapi megélhetésért úgy küzdeni, mint itt. Én rengetegszer bementem holt betegen dolgozni a vendéglátóiparban napi 16 órákra, ha nem tettem volna könnyen kirúgnak, mert ketten dolgoztunk az üzletben, egyik nap az egyik, másik nap a másik.Egyedül neveltem fel a fiamat, iskoláztattam.Más munkahelyet próbáltam szerezni, letettem a mérlegképes könyvelői vizsgát 44 évesen, de a számítógép programokhoz nem igazán értettem , így a kutyának se kellettem abban a szakmában. Kénytelen voltam vissza menni a vendéglátóhoz 1994-ben, mert abból volt 24 éves üzletvezetői gyakorlatom. Sokat dolgoztam, sokat idegeskedtem, hogy mindent meg tudjak oldani. Cigiztem, de nem ittam, nem zabáltam agyon magam, rengeteget mozogtam, és még most is.
"Az orvosnak nem dolga életmódbeli tanácsot adni! Ezt megteszi a média, a mentálhigiénés tanácsadók, a józan ész." A médiumokból, beleértve mindenekelőtt az internetet, ömlik az infó, csak győzd kiválogatni, hogy ma éppen mi az egészséges. . Mellesleg, az orvosnak az is a dolga (kellene, hogy legyen), hogy a betegeinek személyre szabott életmód és étrendi tanácsot is adjon, mert ő ismeri a betegei állapotát, az általa felírt gyógyszereket, stb.
Az én onkológusom kizárólag a rák kezelésével foglalkozik Az általa biztosított terápia mellékhatásaival már nem. Ilyenkor küld el, pl. a háziorvoshoz, aki még nem is hallott a rajtam alkalmazott terápiáról. Az egyik 19, a másik egy híján 20. Az én háziorvosom ilyet valóban nem mond. Ő tudja, hogy rákos vagyok, ezért mindenféle vizsgálat nélkül többnyire fájdalomcsillapítót ír fel, na meg mondja, hogy egyek egészségesen. Ez utóbbi akkor sem részletezi, ha rákérdezek.
Egyébként, itt Magyarországon az a jó beteg, aki dohányzik, iszik és még esetleg drogozik is. Ezeknél a betegeknél az orvos széttárja a kezét és minden felelősséget a betegre hárít.
Ha elmeszesedett gyulladás, akkor mivel lehet eloszlatni? A kemóról még nem hallottam, hogy eloszlatja a meszesedést, de még az érelmeszesedésekről sem halottam, hogy feloldja valami. Mellesleg a lépem helyén is van kb. 10 éve valami, ami nem változik. Arra azt mondták az orvosok, hogy a szervezet időnként lepakolja a hordalékát, és a léphiány miatt valószínű azt rakta le. A másik orvos meg azt mondta, hogy lehet az egy lépképződmény is, mivel baleset miatt távolították el.
Akkor velem elég jól jár az állam. Egész eddigi életemben dolgoztam, szép összeget levontak TB-re, nyugdíjra minden hónapban, plusz a második munkámból is. Nem voltam még gyesen sem. 30 éve cigizek is, jó sok jövedéki adót kaszáltak abból is.
Nyugdíjas nem leszek. Nem tudom, eddig mennyibe kerülhetett a kezelésem, de szerintem még beleférek abba, amit befizettem.
Amikor 2003 januárban mintát vettek belőle, akkor azt írták a szövettanra, hogy se nem rák, se nem TBC. Mikor megkérdeztem, hogy mi az, akkor azt mondták a szövettanban, hogy azt nem kérdezték, csak ezt a kettőt. Akkor a János kórházban azt mondta az orvos, hogy nem mindegy az magának, nem oda való ki kell venni. A Budai MÁV-ban már azt mondták, hogy valami gyulladás lehetett, ami elmeszesedett, ezért figyelték, majd amikor a kórház megszűnt, letettek a Kékgolyóba. Most a kerületi tüdőgondozós doktornő küldött el CT-re mert 2 éve már senki sem figyeli a változatlan mérete miatt. A PET-CT most dúsulást jelzett, ezért küldött el Agócs dr-hoz, aki azt mondta nem kéne ott lennie. Amitől félek, hogy COPD III. vagyok. Igaz, hogy nem fulladok, csak sűrűn köhögök és meg vagyok fázva, de Agócs dr. szerint ez a léphiányom miatt van, mert nincs ellenálló képességem. A tüdőm 51 %-os, azt mondta ez még bírja a terhelést.
"aki az éppen "hivatalosnak" tekintett egészséges életmódot követi, az is elvárja a maximális figyelmet és elsőosztályú ellátást. Ha nem fizeti le az orvost, nagyon kevés esetben kapja meg"
Így van. Itt sem kapja meg mindenki, csak a szükséges mértékű figyelmet és ellátást. Aki extra figyelmet akar, az kifizeti a pszichológus óradíját.
"A "dohányoznak, isznak zabálnak minden orvosi tanács ellenére" megjegyzésednek van egy kis szépséghibája, nevezetesen az, hogy az orvosok elsöprő többsége nem ad semmilyen tanácsot"
Az orvosnak nem dolga életmódbeli tanácsot adni! Ezt megteszi a média, a mentálhigiénés tanácsadók, a józan ész. Az orvos akkor mondja, hogy állj le az ivással, ha odamész egy cirrózisos májjal. Akkor hoza szóba, hogy dobd el a cigit, ha látja, hogy baja van a tüdődnek. Más dolog, hogy ha ezután sem állsz le, a betegbiztosító megtagadhatja az ellátásod térítését. Ugyanez a helyzet bizonyos javasolt elátások visszautasításával.
"Erről az onkológusom jut eszembe, aki azt mondta amikor két kontroll között jelentkező panaszaim miatt soron kívül mentem el hozzá, hogy csak sürgős esetben menjek be. Az ugye költői kérdés , hogy vajon ki dönti el, hogy mi a sürgős."
A tyúkhúsleves elkészítési módja bizonyára nem sürgős (kihallatszott). Egyébként én háziorvosról beszéltem, nem onkológusról.
"Tehát, tegye fel a kezét az, aki akár egyetlen CT-vizsgálat előtt kapott írásbeli tájékoztatót."
Jelen! SE I. Sebészeti Klinika pl, de máshol is, amikor kontrasztos CT-m vagy MR-em volt, mindig kaptam tájékoztatót. Kérdésem még sosem volt CT vagy MR előtt.
"Az "élő végrendeletnél" azonban nem jutottak tovább, igaz azt megjegyezték, hogy ez elég pocsék fordítása a living will-nek."
Hát igen :-) Betegrendelkezés vagy rendelkezés, de pont hogy nem végrendelet, mert nem csak a halál utáni dolgokról rendelkezik. Nincs rá jó magyar kifejezés, egyelőre. Remélhetőleg ez változik majd.
A Facebookon erről társalogtak egy fordítós csoportban. Az "élő végrendeletnél" azonban nem jutottak tovább, igaz azt megjegyezték, hogy ez elég pocsék fordítása a living will-nek.
"rengetegen még a műtéti beleegyező nyilatkozatot sem olvassák el aláírás előtt."
Ezt a beleegyező nyilatkozatot egy adminisztrátor teszi a beteg elé. A tájékoztatást orvosnak kell adnia. Nem egy esetben jártam már úgy, hogy a CT-vizsgálat alatt még a közelben sem volt orvos. Tehát, tegye fel a kezét az, aki akár egyetlen CT-vizsgálat előtt kapott írásbeli tájékoztatót. Aki minden általa feltett kérdésre kielégítő választ kapott, az mindkét kezét tegye fel!
Az "oknyomozásodból" egy-két dolog kimaradt. Például, aki az éppen "hivatalosnak" tekintett egészséges életmódot követi, az is elvárja a maximális figyelmet és elsőosztályú ellátást. Ha nem fizeti le az orvost, nagyon kevés esetben kapja meg. A "dohányoznak, isznak zabálnak minden orvosi tanács ellenére" megjegyzésednek van egy kis szépséghibája, nevezetesen az, hogy az orvosok elsöprő többsége nem ad semmilyen tanácsot.
"Unatkozó nyugdíjasok lejárnak a háziorvoshoz és feltartják rendelési időben". Erről az onkológusom jut eszembe, aki azt mondta amikor két kontroll között jelentkező panaszaim miatt soron kívül mentem el hozzá, hogy csak sürgős esetben menjek be. Az ugye költői kérdés , hogy vajon ki dönti el, hogy mi a sürgős. Nyilván az orvos ... utólag. Minél idősebb valaki, annál sűrűbben vannak panaszai. Ha nem megy el orvoshoz, amikor például köhög, akkor esetleg csak akkor kerül az orvos elé, amikor már nagy a baj. Erre mondják azt, hogy előbb kellett volna jönni.
Igen ismerem őt, nagyon jó doki, de én a tű biopsziás mintavételre gondoltam. Azt nem tudom hogy ő abban is jó-e. Ha igen, akkor mindenképpen csak ő csinálja. Nagyon kevesen tudják biztosra eltalálni.
Az az autós, aki piál és dohányzik, az ideális állampolgár, mert azt a három terméket fogyasztja, amin az államnak a legnagyobb a haszna: benzin, alkohol, dohánytermék!
Ráadásul a dohányos 10 évvel előbb hal meg, mint az, aki nem dohányzik, tehát az állam megspórolja a 10 évnyi nyugdíját is!!
10 év nyugdíjba meg igencsak belefér 5 műtét + 20 CT + 2 kemó és még marad is valami! :)))
Agócs doktor ért hozzá. Amikor a tüdőgondozós dokinénim azt mondta, hogy a tüdőm olyan állapotban van, hogy nem élnék túl egy újabb operációt, akkor azt is hozzátette, hogy ha mindenképpen mintát akarnak venni a PET-CT által malignusgyanusnak ítélt tüdőelváltozásból, akkor ragaszkodjak dr. Agócshoz.
Igen, igen, igen! És van Patientenverfügung, ki tudja mi a magyar szó erre. Anglolul live will, ha jól tudom. Ki lehet tölteni egyszer és leadni bárhol, felelős személynél. Ahová kerülsz, akár öntudtalanul is, kötelesek betartani.
Van valami hasonló itthon is. De 2 psychiáter kell, hogy igazolja, hogy normális vagy, valamint 2 évenként! meg kell ismételni az egész procedurát.
Ebben van valami, amit írtál. Itthon sohasem fognak felelősen gondolkodni a tömegek.
Az én háziorvosomnak a várója is állandóan fullon van vérnyomás méretőkkel. Ma már olcsón lehet kapni vérnyomásmérőt, nem hiszem el, hogy otthon nem tudják megmérni.
Dohányzás-alkohol-elhízás: a kórházi osztályok tele vannak a következményeivel.
A sürgősségit meg totál elfoglalják (legalábbis itt Győrben) az Ausztriában dolgozó honfitársaink, akik hétközben nem érnek rá orvoshoz menni.
Olyan is van, hogy hiába tájékoztatják a beteget, nem érti meg, vagy nem akarja megérteni.
A kórházban feküdt mellettem egy középkorú nő. Vizitkor megkérdezte a doktornőt, hogy mitől fájhat a lába. Szépen elmagyarázták neki, egyszerűen, világosan, hogy áttétei vannak, attól. A vizit elvonult, a nő totál csodálkozva közölte velem, hogy neki ugyan nincsenek áttétei, csak valami ciszta van a máján. Kemót meg semmiképpen nem enged, mert attól kihullana a haja. Fogalma sem volt róla, hogy mi baja van. Aki ilyen, annak adhatsz bármilyen tájékoztatót, ismertetőt, hiába...
Nekem eddig szerencsém volt a dokikkal, pedig nem fizettem nekik, de gondolkodom rajta, hogy kellene :-) Nagy tálca sütit szoktak kapni a nővérek. Karácsonykor ajándékcsomagot vittem nekik, kávé, csoki...
A dokinőmnek pónilovaglás bérleteket szándékozom ajándékozni :-) Kicsi gyerekei vannak.
Ha nem költői a kérdésed, leírom, én mit gondolok erről. Magyarországon a betegek felelősségtudata ott tart, hogy befizetnek havi 4-5ezer forintot és cserébe elvárják, hogy a leggyorsabb és legjobb ellátást kapják. Unatkozó nyugdíjasok lejárnak a háziorvoshoz és feltartják rendelési időben. Dohányoznak, isznak, zabálnak minden orvosi tanács ellenére, de amikor kettőt köhögnek, elvárják, hogy maximális figyelmet és elsőosztályú ellátást kapjanak, lefizetik az orvosokat, akik ettől korruptak lesznek és nem a fontos, hanem a pénzes betegekkel fognak foglalkozni. Tudom, hogy nem mindenki ilyen, de sajnos nagyon sok ilyen van. A betegek többségének a felelősségtudata megrekedt egy tízéves szintjén: bármit tehetek, de amikor bajba jutok a saját hülyeségem miatt, akkor segíts azonnal. Számtalan példa van rá akár itt a fórumokon is, hogy rengetegen még a műtéti beleegyező nyilatkozatot sem olvassák el aláírás előtt. Ilyen infantilis hozzáállással az emberek képtelenek felelősen dönteni. Sajnos ennek a hatalmas, társadalmi szintű felelőtlenségnek a levét az a pár tájékozott, felelősen gondolkodó ember issza meg, aki oda kerül, hogy betegen élni szeretne a jogaival.
Svájcban ehhez képest a következő a rend: jövedelemtől függetlenül mindenki ugyanannyi hozzájárulást fizet havonta (lehet magasabb szintű biztosítást választani, ami drágább, de az is fix összeg, nem a fizetés százaléka). Az alapbiztosításban nincs választott orvos. Akihez kerülsz, az az orvosod. Aki egészségtelenül él, gyakrabban kerül orvoshoz és mivel minden vizsgálat rengeteg pénzbe kerül - egy sima háziorvosi vizit 100 frank körül, egy vérvétel 2-300 frank, egy MR 1000 frank körül van -, minden beteg szó szerint kőkeményen megfizet az életmódjáért. Ez a rendszer (hosszú évtizedek alatt!!!) kialakított egy felelősségtudatot a betegekben, így tájékozottan mennek orvoshoz. Az orvosok ezért egyenrangú félként kezelik őket. Az orvosok iszonyú pénzeket keresnek, ezért nem korrumpálhatók. Fel sem merül bennük, sem a betegekben, hogy ilyennel próbálkozzanak. Ha a beteg jobb, gyorsabb ellátást akar, a betegbiztosítónak fizet. A kórházi behívón külön kérik a betegeket, hogy írják össze a kérdéseiket (a műtéti beleegyezőt előre kiküldik, ahol van is hely a kérdéseknek, majd lefotózok egy ilyet), ezeket az orvos írásban válaszolja meg a megbeszéléskor. Ez a rendszer már nagyon régóta működik itt, felnőtt 2-3 generáció, akikben stabil ez a felelősségtudat, így az emberek képesek felelősen dönteni a saját egészségük és életük felől. Ezért lehetséges - nagyon szigorú feltételekkel és nagyon komoly előzetes vizsgálatok után - az eutanázia.
Szerintem is jó lenne, ha szövetmintát sikerülne venni abból a gócból, de ez nagyon nehéz és nem mindenki ért hozzá. Ha sikerülne akkor talán célzott gyógyszer kezeléssel is tudnának segíteni, ha jóindulatú akkor annak megfelelő gyógyszerekkel, és műtét sem kellene, ja és nem is rákososodna el.
Próbáld a dokit ebbe az irányba terelni, főleg mivel ő is bizonytalan a dúsulást illetően.
Én attól nem félek, hogy meghalok, akkor már semmit sem fogok érezni. Mielőtt megszülettem, akkor sem voltam.
Az odáig vezető úttól félek, a felesleges szenvedéstől. Felfoghatatlan számomra, és dühítő, hogy miért muszáj a 21. században kínozni egy haldokló embert, mikor a kutyát is elaltatják humánusan. Miért nem lehet itthon is kérni, hogy altassanak el, mint Svájcban, Hollandiában stb... ? Tiszta középkor...Hülye magyarázatokkal indokolják, hogy miért nem lehet.
Vallás- és aki nem vallásos? Miért szenvedjen a hívők miatt? Ha akarnak, szenvedjenek ők, én miattuk nem akarok.
Visszaélések- simán lehetne szabályozni jogilag, csak akarni kell.
Sajnos itt a "magyar ugaron" sohasem lesznek ehhez eléggé felvilágosultak a kedves törvényhozóink.
Igazad van Fenyvesic műtéttel kapcsolatban. Nekem is nagy aggályom van, hogy 2002. dec. óta ugyanakkora métetű tüdőelváltozás miatt műtétre menjek, mert a PET-CT FDG dúsulást jelzett, Agócs dr. azt mondta, hogy lehet, hogy nem rákos, de az lehet. Ez azért furcsa, mert akkor vegyük le az összes anyajegyet, mert rákos lehet. Viszont nem tudom, hogy be merjem vállalni a PET-CT és orvosokkal való szembeállást. A kemóvel kapcsolatban is kicsit szkeptikus vagyok. Az unokatestvérem a kemó közben leállt veséjétől halt meg ( lehet, hogy orvosi figyelmetlenség vol?), ugyanakkor két ismerősöm a kemó és sugártól gyógyult meg, nem vállalta a műtétet. Egyik gégerákos volt, ki kellett volna venni a gégéjét, a másik nyevrákos, a nyelvét kellett volna kivenni. Most mindketten jól vannak.
A félelem azt jelenti, hogy van vesztenivalód. Akkor kell igazán megijedni, amikor nem félsz a haláltól. Napi válogatásomat látták a Nagy Közhelygyűjteményből ;-)
Csak remélem, hogy nem :-( A családnak már megmondtam, ha olyan lesz a helyzet, mindent tegyenek meg, hogy kapjak. Ne akkor akarjanak búcsúzkodni.
Amilyen szerencsétlen vagyok, nekem nem fog hatni.....
A műtét után folyamatosan kaptam vénásan a Fentanylt, ami állítólag sokkal erősebb a morfiumnál, mégis fetrengtem a fájdalomtól. Automata adagoló pumpás volt, adhattam magamnak plusz adagot. Semmit sem ért. Még aludni sem tudtam. Azt mondták a nővérek, hogy negyed ennyi adagtól a szomszéd szobában egy pasi nonstop alszik, és nem adhatnak többet. Na, én olyan éber voltam, mint most. Ráadásul az egyik epidurál kanülöm sem lett jó :-(
Kicsit odalett a bizalmam a fájdalomcsillapításban.
Eti, én abban reménykedem, hogy fogok kapni én is a végén. Jobb lenne, ha nem lennék magamnál. Nem csak a fájdalom miatt, hanem a félelem miatt is. Csak ki tudja, milyen orvost fog ki az ember...nagymamámnak csak pár órával a halála előtt adták, pedig komoly fájdalmai voltak, fulladt is, hiába kértük, hogy csináljanak valamit. :-(
Nagyon félek, mert az ágya mellett ülve néztem végig.
Arról, hogy van egy egyetemista, aki gondolom nem orvosi jár és van a nagymamája egy több gócos tüdő áttéttel....és van ugye a megkezdett kemó - jó erős szerekkel, mellékhatásokkal!
Felmerül, hogy kell e egyáltalán kemó?
Na erre mondtam, hogy, hogy itt ilyen lamentálásnak nem volna szabad megtörténnie, mert a nagymama tünetmentes, a gócok nem olyan hatalmasak és szerintem, ha vége a kemónak egészen jó lesz a helyzet!! Sokkal jobb, mint kemó nélkül, növekvő gócokkal és esetleges további áttétekkel!
Egy teljesen laikus és a témában járatlan embernek adtam tanácsot, vagy biztatást, ha így jobban hangzik. Nem egy végstádiumú fájdalmakkal élő embert biztattam műtétre, vagy újabb kezelésekre, hanem olyan valakit, akinél biztos vagyok benne, hogy használ a kemó és CSAK az használhat, mert más nem jöhet szóba. Ennek szükségességét megkérdőjelezni egyenesen marhaság, mert itt nincs kétely, semmi!
Egy aorta, vagy tüdő, vagy bármilyen más komoly beavatkozás szükségességén lehet elmélkedni, de az egyetlen lehetséges kezelés szükségességén felesleges - szerintem.
Van, amikor megérezek dolgokat és ennek hangot is adok, ha tetszik, ha nem.
Pl. Eti fiánál tudtam és írtam,hogy felesleges újabb orvosokhoz hurcolni...nem írtam, hogy menthetetlen, csak gondoltam...
Ott van Monyó esetet a műtéttel....Egyszerűen, akármit is mérlegeltem, nem tudtam magamban eldönteni, hogy jobb e a műtét, vagy hagyni kellene, hiszen teljesen jó volt, a daganat szinte eltűnt!! Aztán mégis privátban, amikor beszélgettünk, azt mondtam neki, hogy kell az a műtét! Mert gondoltam, hogy a rák vissza fog térni és ugyan kaphat még kemot, vagy más kezelést, de az csak időhúzás. A műtét talán segít. ( Remélem segített...)
Vannak necces esetek, sőt a túlnyomó többségük az, de az említett esetben a nagymama kemója nem az! Annak meg kell történnie.
"És sajnos az az érzésem, h az orvosok sokszor akkor is erőltetik a műtétet, kezelést, amikor pontosan tudják, h felesleges, de kell a pont, meg a műtéti rutin... Máskor meg nem végzik el az alapvető diagnosztikai eljárásokat, mert az meg sokba kerül."
Igen, nekem is ilyen érzésem volt/van, egy csomó vizsgálatot nem végeztek el, ami pedig fontos lett volna.
Nem tudom, milyen lett volna, ha nem kérjük a kemót, de abban biztos vagyok, hogy ennél rosszabb nem lehetett volna.
Bár akkor meg nyilván azon emészteném magam, hogy mi lett volna, ha kérjük a kemót...
nehéz ez nagyon, az ember csak utólag tud "okos" lenni.
Annyiszor leírtam már, VAN lehetőség az eutanáziára és alkalmazzák is. Csak mivel törvényileg tilos, nem nevezik nevén. Egy pár köbcentivel több morfin és fájdalom nélkül, boldogan elalszik az ember... És soha többet nem ébred fel.
Hát én most teljesen őszintén és a legkisebb gúny nélkül bocsánatot kérek tőled, teljesen jogos, amit írsz. De ez, hogy te azért nem engeded az aorta-műtétet, hogy ne lassú kínhalált halj, teljesen új. Én azokra a korábbi hozzászólásaidra utaltam, amikor még nem ezzel érveltél, hanem az aorta-műtét kockázatával és a felépülési idővel. Mert azok valóban téves információkra alapultak, de ebbe most nem megyek bele, anno mutattam róla több statisztikát, ráadásul azok a hozzászólásaid azóta eltűntek.
Én magam, ha félnék a lassú haláltól, azt hiszem, nem bíznám a természetre, hiszen az is esetleges.
Én meg nem értem, h miért nem mondja, mert szerintem mondania kellene. Az orvos nemcsak azért orvos, h a végsőkig, a beteg közérzetét, állapotát nem nézve vágjon, adja a mérgeket, csak azért, mert megteheti. A halál része az orvostudománynak és annak is a részének kellene lennie, hogy minél kevesebb fájdalommal, viszonylagos minőségi utolsó hónapokkal menjen el valaki. Csak ehhez az kellene, h legyen idő leülni a beteggel, elmagyarázni neki a lehetőségeket, a statisztikákat, azt h mi várható. Partnerként kellene kezelni a beteget, megérteni, h az első sokk után igenis el tudja dönteni a megfelelő adatok ismeretében. És ehhez kellene pszichológus, aki segít, kellene egy rendes hospice-szolgáltatás... És az is kellene, h az orvosegyetemen ezt is tanítsák nekik, mert ez nem könnyű helyzet, lelkileg az orvosnak is megterhelő és nincs technikája arra, h hogyan kezelje. Egyszerűbb azt mondani, h vágjunk, meg menjen a kemó.
A környezetemben két olyan eset volt, amikor az orvos közölte, h felesleges kitenni a beteget a műtétnek, kezelésnek és utólag kiderült, h mindkét esetben igazuk volt. Csak éppen ezt sikerült foghegyről, a folyosón közölni a teljesen lesokkolt hozzátartozókkal, majd elrobogni egy másik beteghez. Különösebben nincs mit csodálkozni azon, h azóta is úgy emlegetik mindkettőt h mekkora állat volt és perszehogy inkább a műtétet és a kezelést választották, tönkretéve az utolsó hónapokat.
És sajnos az az érzésem, h az orvosok sokszor akkor is erőltetik a műtétet, kezelést, amikor pontosan tudják, h felesleges, de kell a pont, meg a műtéti rutin... Máskor meg nem végzik el az alapvető diagnosztikai eljárásokat, mert az meg sokba kerül.
"a tüdőrákodat emlékeim szerint eléggé kezdeti stádiumban vették észre, amikor bőségesen volt esélyed a teljes gyógyulásra."
Az én tüdőrákomat 16 évvel ezelőtt, tehát nagyjából 55 éves koromban vették észre kezdeti stádiumban. Én beleegyeztem a műtétbe. Kivették a jobb felső lebenyt. Utána még kemót meg sugarat sem adtak. Feltehetően, nekem is teljes esélyem volt a gyógyulásra. Aztán egy kicsivel több, mint 11 évvel később jött egy rakás áttét a nyirokcsomókba, amit a régen kivett primer daganat adott.
Természetesen, már sohasem fogom megtudni, hogy mi lett volna, ha akkor kapok egy kis utókezelést. Én sem akarok meghalni, de ez nem akarat kérdése.
A szavakat jól kitudják forgatni. Én allergiás vagyok a jódos kontrasztanyagra. Ez a CT vizsgálati lapon úgy szerepel hogy a beteg nem járul hozzá a kontrasztanyag adásához.
2013 január...A kistarcsai kórház levele a Korányiba...
" Akadály e a tüdő állapota a hasi aorta műtétnek? "
Válasz:
" Nem. A tüdő funkciós vizsgálatának eredménye szerint nincs akadálya a műtétnek! "
A kórház a Korányinak:
" Úgy látjuk, hogy a tüdő kérdés megoldása az elsődleges! "
Válasz:
" Kérünk szakvéleményt az illetékes angiológiától, hogy a tüdő műtét elvégezhető e a hasi aorta repedésének veszélye nélkül! "
/ Már július van! /
Az angiológia válasza:
" Megerősítjük a kistarcsai kórház januárban kelt véleményét, hogy elsődleges a tüdő műtét, melyet nem gátol a hasi aorta aneurizma! "
Tüdő műtét kitűzve aug. 6-ra!
Telefon Mária doktornőtől július 31-én:
" Az onkoteamben Vadász tanár úr a sebészet főorvosa nem vállalja a tüdő műtétet a hasi aorta repedésének veszélye miatt! Először el kell végezni az aorta műtétet!"
Én a telefonban:
" Na jó, de a kistarcsai kórház nem végzi el, mert szerintük elsődleges a tüdő műtét...Most akkor mi van? "
Mária:
" Ostoros főorvos úr aug. közepén visszajön szabadságról, megbeszélem vele, hogy mi legyen és értesítem! "
Persze eltelik három hónap értesítés nélkül, megunom és telefonálok:
" Na én vagyok...nem kaptam értesítést, mi legyen? "
Mária:
" Hétfőn befektetjük egy újabb kivizsgálásra! "
Na és ez így másfél éven keresztül!!!
2014 december...
Mária doktornő telefon:
" Beszéltem X.Y adjunktus úrral a sebészeten. Kéri, hogy keresse fel egy esetleges műtét ügyben! Szeretne magával beszélni, előtte csinálunk ct-t! "
Felkeresem X.Y adjunktus urat...Nem tud a hasi aortáról, nem tud a két lebeny határán lévő újabb gócról, de arról se, hogy a főnöke már egyszer megtorpedózta a műtétet...Tárogatjuk szép a kezünket, de legalább jót beszélgettünk, leginkább rendőr sztorikkal szórakoztattam őt és a nem tudom, ott mit kereső csinos nőt, akinek szemmel láthatóan fogalma nincs a tüdőrákról! :)) ( Szerető lenne? Lehet. :)) )
Rátérek a szakmára:
" Andjunktus úr! Volna egy jónak látszó ötletem - Mivel a műtét kiesik, ezt az egészen jól meg kellene szórni kemóval - egy jó erőssel! "
Mire ő:
" Rendben, beszélek Mária döktörnővel, mire felér az osztályra meg lesz az eredmény! "
Felmegyek az osztályra, Mária doktornő fogad a folyosón:
" Tibor a jövő héten megkezdjük a kemót! Jó lesz így? "
A zárójelentésben, ambuláns lapon állandóan szereplő mondat: " Mivel a beteg a műtéttől elzárkózott és kemoterápiás kezelést kért....stb.stb.
Bárcsak lenne lehetőség Magyarországon az eutanáziára!
Nem kellene rettegni a végétől, kiélvezhetné az ember az utolsó idejét, abban a tudatban, hogy VAN segítség,van alternatíva, ha nem bírná tovább. Nem kellene azon gondolkodni, hogy vonat, vagy tízemeletes....meg azon, hogy aorta vérzés legyen inkább, vagy agyi áttét...vagy májkóma inkább, mint megfulladni....
Megőrizhetné az ember az emberi méltóságát, szenvedés nélkül mehetne el. Én nagyon szeretném, ha lenne ilyen, de itt nálunk sohasem lesz sajnos.
Ezt most azért merem így kijelenteni, mert párom kezelőorvosa maga büszkélkedett - utólag -, hogy azzal a sejttípussal és áttéttel, ami páromnak volt, átlag 6 hónapot élnek a betegek, bezzeg a párom 11 hónapot élt.
Igen. Ebből az utolsó négyet ágyhoz szegezve, légszomjjal, fájdalommal, pánikrohamokkal, a bármelyik percben lebénulhat-érzéssel, halálfélelemmel.
Nyilván nem tudhatja senki, hogy milyen lesz a vége. De az orvosnak nagy számú minta alapján azért nagyjából tudnia kell, mi várható...
És azt is megértem, hogy nem monja, mert nem mondhatja, nem meri mondani.
Én totál megértem Fenyvesic döntését. Kicsit irigylem is az aortája miatt.
Menekülő út.......igen.....én örülök, hogy megműtötték a nyelőcsövemet, mert inkább a májkóma, mint vért öklendezve meghalni. Kicsit reménykedtem, hogy megúszom, de tudom, hogy nem fogom.
Ha már menni kell, akkor az legyen gyors, minél kevesebb kínlódással.
Szerintem kár személyeskedéssel elrontani a hangulatot. Nem az érveid és a döntésed helyességéről van szó, azt vagy megérti valaki vagy nem. Amit itt páran szóvá tettek, az az ellentmondás, hogy szerinted a beteg nem tud dönteni, ugyanakkor te magad vagy a példa, hogy de, tud dönteni, és kell is döntenie. Az orvos soha nem fogja azt mondani, hogy magának GIII-as, áttétes tüdőrákja van, mi tudunk adni - talán, jó esetben - 1-2-3 hónapot kemóval, hányingerrel, hajhullással, fáradsággal, viszketéssel, vérkép, vese, máj tönkretételével, aztán a dögök úgyis szétterjednek, és akkor adhatunk további mérgeket, de a végén maga úgyis kínok között fog elmenni. Ezt nem mondja egy orvos, és a betegnek szinte ki kell képeznie magát onkológussá, hogy tudjon dönteni, akarja-e vagy sem.
Maradjunk annyiban, hogy van, aki tud dönteni, és van, aki nem.
Alapvetően lassan kezdelek megérteni, azzal a kitétellel, hogy a tüdőrákodat emlékeim szerint eléggé kezdeti stádiumban vették észre, amikor bőségesen volt esélyed a teljes gyógyulásra. Nyilván nem GARANCIA, ez nem autószerviz, de ESÉLY. Soha nem fogjuk megtudni, hogy mi lett VOLNA, ha a két műtétet választod. Gyakorlatilag biztos, hogy a műtétek és a kemó után egy darabig nem aprítanál tüzelőt. Ugyanakkor a másik oldalon ott van a gyógyulás esélye... Én még fiatal vagyok, ötven alatt, és egyelőre úgy gondolom, hogy soha nem akarnék meghalni, és ha döntenem kellene, hogy hogyan, akkor a szenvedős verziótól is rettegnék, meg a lutritól is. MOST úgy gondolom, hogy rohantam volna a műtétre, kemóra, sugárra, BÁRMIRE.
A saját "törvényeim" alapján döntök a különböző forrásokból származó információk alapján. Például, (nem vagyok rá büszke), én is benyeltem a Culevitről terjesztett "szakvéleményeket", és egy ideig én is szedtem.
Nem hinném, hogy Fenyvesic FALS információk alapján döntött volna. Ha választanom kell, és valszeg eljön az az idő, amikor kell, akkor én is a "könnyebb" utat fogom választani. Háromszor asszisztáltam végig rákos hozzátartozóim utolsó heteit, napjait. Az biztos, hogy én nem fogom hasonló módon végezni.
Ha valaki nem mazochista, akkor a "biztos" halál tudatában, nagy valószínűséggel a főbelövést fogja választani a karóba húzás vagy a kerékbe törés helyett, ha egyáltalán van lehetősége a választásra. A "biztos" szót azért tettem idézőjelek közé, mert sohasem lehetünk biztosak abban, hogy milyen események fognak bekövetkezni. Persze, lehet hinni a csodákban és bízni abban, hogy az addig megélt rossz után csak jobb jöhet. És hát arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy 70 évet megélt embernek egészen mások lehetnek a céljai, mint egy 20, 30, 40 vagy 50 évesnek.
Na most már elég volt, le lehet szállni rólam! Érthető??
Tudom, hogy nem érted, mert ahhoz kevés vagy, de elmondom még egyszer és utoljára:
Amikor azt mondtam, hogy nincs aorta műtét, mert ez az én menekülő útvonalam, mintegy alternatíva a tüdőrák halál mellett, ezzel teljes mértékben egyetértett a kezelőorvosom és a házi orvosom is!!
2013 nyara volt és benne volt a pakliban, hogy talán csak rövid időm van hátra és akkor határoztam el ÉN ÉS NEM MÁS, hogy inkább az aorta szakadás, mint egy tüdőrák - agyi áttétes meghülyülés és kínszenvedéses halál! Ezzel az orvosaim is egyetértettek, mert nem kaptam garanciát se a kezelő orvosomtól, se Ostoros főorvostól, se a sebész adjunktustól, hogy az aorta műtét és tüdő műtét után felgyógyulok és nem keletkezik áttét, miután az érintett lebenyt kivették!!
Mint írtam két ismerősöm halt meg hasonló módon, borzalmas körülmények között, miután végrehajtották rajtuk a tüdő műtétet...fél ill. háromnegyed év múlva agyi áttét, agyműtét és halál!
Azóta eltelt 3 év!! Na és miután megírtam ezt a szösszenetet kimegyek kapálni a kertbe félmeztelenül és bárki láthatja, hogy nincs vágás se a hasamon, se az oldalamon a hónom alatt, tehát nem kaptam hashártya gyulladást, kórházi fertőzést, nem pakolták össze-vissza a beleimet, nem lógtak ki belőlem csövek és nem jártam gyógytornászhoz, hogy jobb kézzel fel tudjak emelni 5 kilót fél év múlva....na és nem fizettem súlyos pénzeket két műtét miatt fűnek, fának!
De miért kéne elfogadnia? Szerintem is fura ez épp fenyvesic tollából, miután minimális, magyar oldalakon való utánaolvasásra és az azokon talált, részben FALS információkra alapozva utasított vissza egy életmentő műtétet.
És te nem vagy öntörvényű. Nem fogadsz el mindent elsőre, van benned egy egészséges szkepticizmus és sosem döntesz addig, amíg biztos nem vagy a dolgodban. Aki öntörvényű, az mindig biztos a dolgában, mindegy, hogy tájékozott az adott témában vagy sem.
Egy családtag, aki nem (szak)orvos, tehát nem ért az adott betegséghez, sohasem tudna megdumálni engem arra, hogy akár elfogadjak, akár visszautasítsak egy orvos által ajánlott kezelést. Akkor én is öntörvényű vagyok? (Egyébként, az vagyok. :D)
Ha jól értettem Fenyvesic beteg-kolléga álláspontját, akkor arról van szó, hogy az a beteg, akinek halvány gőze sincs az adott betegségről és annak kezelési lehetőségéről, az fogadja meg az orvosa tanácsát. A laikus rokonok, barátok és ellenségek tanácsaira nem szabad visszautasítani az orvos által ajánlott kezelést, pl. a kemót. Már csak azért sem, mert ők ugyanis nem tudnak elfogadható alternatívát ajánlani.
röviden: a nem, kor, testméret, dinamika számít. Nem érdemes a neten hasonlítgatni.
hosszabban: a kreatinin az izmok anyagcseréjekor termelôdik, összmennyisége szorosan az izomtömegtôl függ. A vese mossa ki a vérbôl, a vesekapacitás a testtömegtôl függ.
A férfiaknak arányaiban jelentôsen több az izma mint a nôknek de nem többszörös a vesekapacitásuk. Tehát normális és természetes hogy több kreatinin van a vérükben.
Egy adott személynél az izomtömeg nem szokott gyorsan változni fôleg nem gyorsan nôni, tehát ha a kreatinin emelkedik az nem jó jel, a vese kezdi nem bírni. Gondolkodni kell miért, mi lehet az oka, mit lehet tenni.
a gyakorlatban: a kreatinin, a magasság és testsúly része a röntgenbeutalónak. Bizonyos határérték felett (pl 90 ) az asszisztens betáplálja az adatokat egy programba amely statisztikai alapon visszaszámolja mennyi a vese gyanítható teljesítménye (GFR) egy adott személy adott kreatininértéke alapján. A normál az 100 ml /perc körül van, 60 alatt meggondolandó, valahol 30 körül nem ajánlott a kontrasztinjekció.
Persze még ekkor is egyénileg kell dönteni: lehet olyan testalkat (pl fiatal, az átlagnál jelentôsen izmosabb férfiak esnek gyakran ide), hogy a sok izom miatt magas a kreatinin amit a teljesen normális vese nem tud kellô sebességgel kirakni a vérbôl. Ilyenkor a világon semmi akadálya a kontrasztnak.
Van olyan helyzet is amikor a kezelôorvos vállalja a felelôsséget a rossz vesefunkció ellenére mert a klinikai kérdés nagyon sürgetô és létfontos (pl hasi vérzés, érelzáródás).
A gondolkodásmód hasonló más szerek esetén is, ahol a rossz vesefunkció veszélybe sodorhatja a pácienst.
Pont te dumálsz. Nálad öntörvényűbb beteggel nemigen találkozik az orvos. Én igencsak kikérném magamnak, ha bárki más akarná eldönteni, hogy én mit vállalok és mit nem, valamint, hogy akarok-e betegen élni vagy nem.
Hányáscsillapítót a kemó előtti napon kell kezdeni szedni, és utána még legalább 3 napig, akkor is, ha nincs hányingere. Szorulást okoz, így Guttalax, vagy hasonló ajánlott néhány napig.
Sima émelygésre gumicukor szopogatása jó.
Hideg folyadék, és citromfagyi is nagyon hatásos tud lenni.
És ami fontos: kemó után 3 napig legalább napi 3 liter folyadék, hogy mossa ki a szervezetből az anyagot.
Amúgy meg egyen-igyon, ami jól esik, a kemó után pár napig ne eröltesd a kaját, ha nem esik jól, pár nap alatt nem lehet annyira legyengülni.
Nem műtétről beszéltem, hanem kezelésről, ami nélkül a beteg meghal!
Meg még annyi a különbség, hogy én alaposan utána néztem az aorta műtétnek, mielőtt elutasítottam azt...
A lényeget hagytad ki, mégpedig azt, hogy alapos ismeretek és felvilágosítás nélkül - szomszédok ötletei alapján nem szabad a kemót elutasítani!
Volt itt persze másik eset is - egy tizenvalahány éve változatlan lényegtelen méretű és ismeretlen malingitású tüdőben lévő góc kioperálásától én pl. lehet, hogy elzárkóztam volna. ( Persze csak ha ismerem az összes körülményt. ) A " lehet, hogy rosszindulatú " nálam nem érv!
"Én a többiekkel ellentétben nem vagyok híve annak, hogy hagyni kell, hogy a beteg akarata érvényesüljön és maga döntse el, hogy akar e kezelést, vagy sem. Ez marhaság!!"
Bocsi, de emlékeim szerint Te döntöttél úgy, hogy nem járulsz hozzá az aortaoperációdhoz. Ezt én nem tartom marhaságnak.
A betegnek a jog szerint is joga van az orvosi kezelés elutasításához. Az is igaz ugyan, hogy ehhez a joghoz a döntés felelőssége is hozzátartozik, azaz viselnie kell a következményeket. A már más kérdés, vagy nem, hogy az orvosnak korrekt tájékoztatást kell adnia a beteg számára, hogy felmérhesse a döntése lehetséges következményeit és a kockázatait. Ha az orvos magától nem beszél, akkor kérdezni kell.
Mielőtt a beteg visszautasít egy kezelést, előtte nagyon ajánlatos legalább egy másodvéleményt beszerezni. Saját tapasztalatom, hogy a kezelőorvosom még konkrét kérdésre sem ad valódi választ. Amikor még a Tarcevát szedtem, az orvos azt mondta, ha ez nem hat, akkor nincs más. Aztán kiderült, hogy azért van még egy-két lehetőség. Egy másik kemó, az ALK gén vizsgálata egy másik célzott kezelés lehetőségének a kiderítésére, és hát most itt van az immunterápia.
Én a többiekkel ellentétben nem vagyok híve annak, hogy hagyni kell, hogy a beteg akarata érvényesüljön és maga döntse el, hogy akar e kezelést, vagy sem. Ez marhaság!!
Ez pont olyan, mintha ráhagynánk a gyerekre, hogy akar e iskolába járni, vagy sem!
A beteg - különösen ha frissen tudta meg, hogy rákos, nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy objektíven dönthessen a saját sorsáról, mert tapasztalatlansága és érzelmei miatt alkalmatlan arra, hogy döntsön a saját sorsáról! Pont, mint egy 6 éves gyerek, arról, hogy jó e iskolába járni?!
Ha a nagymamád olvasott volna annyit erről a betegségről, mint mi itt és beszélt volna annyi rákos beteggel rendelőkben, kórházakban, fórumokon, mint mi, vagy megtapasztalta volna a kemo minden problémáját, mint mi itt sokan, akkor én is azt mondanám, hogy hagyni kell, legyen az amit ő akar....De nulla tudással a témában, nulla tapasztalattal + alapos, vagy alaptalan félelmekkel a jövőt illetően, képtelen objektív döntést hozni!!
Mivel se te, se a nagymamád nem járatos a témában, azt tanácsolnám, hogy teljes mértékben bízzátok rá a dolgot a kezelő orvosokra, mert ha megfeszülsz, se tudsz jobbat kitalálni, mert nincs miből meríteni se neked, se a nagymamádnak!
Kívülállók tanácsaira támaszkodhatsz, mint amilyen én is vagyok...
Én pedig azt tanácsolom, hogy végig kell vinni a kemót, bármilyen kellemetlenségekkel jár is!
Na igen....3 éve szedek minden nap 1 db. 3000 egységes D3 vitamint, amit még az angiológus írt fel az aorta tágulat miatt!
Sokat gondolok arra, hogy a folyamatos megúszásaim nem ennek a vitaminnak köszönhetőek e? Különösen azóta, hogy többször olvastam róla, hogy rákos betegeknek jót tesz!
Egy kezelésnél a kötelező feladatok közé tartozik a betegnek adott cuccok leírása az ambuláns lapon vagy a zárójelentésben. Az orvos azzal áll szóba, akit a beteg erre felhatalmaz. Először ezt kell rendezni, aztán kérdezhetsz az orvostól, aki köteles válaszolni a kérdésekre. G40+ már korábban megadta a hivatkozást azokhoz a kérdésekhez, amelyeket célszerű feltenni.
A mellékhatásokra koncentrálva, - többek között - ezek a kérdések jöhetnek szóba.
Nekem először paclitaxel+cisplatin kezelést javasolt az onko-team, de az egy vesém miatt a cisplatint carboplatinra változotatták. Ez utóbbi kevésbé okoz hányingert és a vesét is jobban kíméli.
Én ilyen éjjeli bagoly vagyok, 0:29 de legalább már itthon, és azt hallom mama nyugodtan alszik.
marybell: A pizza mustáros alapú hagymás sonkás... volt, ízlett neki egyből két szelet ment le, és még maradt holnapra is neki. Köszönöm a jó tippeket! Örülök, hogy letelt az egy hét és jobban van a párod! Úúú lángost, biztos nagyon jóízűen ette, az én is nagyon szeretem, főleg a sajtos-tejfölös-fokhagymásat:))
m.é.k.2014: Remélem megoldódnak a gondok, és még hosszú évekig velem lehet, 22 éves vagyok, de annyi mindent szerettem volna még vele és szeretném ha így lenne, hogy láthassa azt, ahogy megkapom a diplomám, már nincs messze, vagy azt, hogy dédi legyen. Sok mindent köszönhetek neki, nagyapámnak is, de az nagyon fáj, hogy nem láthatta azt, hogy felnevelt és egyetemista lettem, ő nem gondolta volna akkor, hogy így lesz, büszke lenne rám biztosan ahogy ismertem. Felénk sajnos az egészségügy eléggé lent van, a pénz fontos tényezője az egésznek, és láttuk azt, hogy a beteg belenyúl a főorvos zsebébe és aztán ő ment be elsőnek a vizsgálatra és minden papírja hamar kész lett, és még sorolhatnám ezt. Én mérnök leszek, de mondtam mamának ha én orvos lennék, ha adnák se venném el, mert ez a dolgom, nemhogy elvárnám. A betegek nagy részét aki csak eljár kezelésre azt csinálnak velük amit akarnak, és azt adnak be amit akarnak, mert a beteg eltűri, nincs konzultáció nincs kérdés, beletörődés, és az orvos sem érzi kötelességének elbeszélgetni a beteggel hogy ez a helyzet, ezt kell csinálnunk ez és ez lesz. Mama is csak az alap információkat kapta meg, és még mondták, hogy "Az interneten nagyon sok hülyeség van", igen ez tény, de ki lehet szűrni mi az ami nem állja meg a helyét, meg ha az orvos magától nem mondja el és a beteg se kérdezi meg, akkor sokszor csak a net marad. A vitamin tippeket köszönöm, utána járok és ha lehet akkor beszerzünk belőle.
Ja! kérdezz rá a kezelőorvosnál a D3-vitaminra, amelyet most már egyetemi szintű konszenzusilag ajánlanak rákosoknak is, olyan napi 3000 NE-t (Bioextra lágy kapszula), és a májvédő Legalonra (máriatövisre), ami elképesztően hatásos. Saját tapasztalatok. Receptre írhatóak, anyagilag kiheverhetőek. A kemoterápiát nem befolyásolják.
Meglásd, ha kialakul a "rutin", ha a mama megtapasztalja, hogy pár nap rettenet után jön az enyhülés, és megvannak a módszerek az átmeneti kínok enyhítésére, apránként beletörődik a pár havi kínzatásba a sokéves cél érdekében. És igen, ez egy átkozottul elembertelenedett világ, és az embertelenségben élen jár a hazai egészségügy, most ne elemezzük, miért. Szóval az ténykérdés, hogy ha a beteg nem képes egészséges önérdek-érvényesítésre és/vagy idős (mondjuk a mama csak hozzád képest öreg, objektíve nem igazán), akkor könnyebb "préda". Ezért létkérdés, hogy a természeténél fogva kiszolgáltatott beteg mellett legyen ott olyan valaki, aki azt bizonyítja, hogy az adott egyed nem a hármaska, egy NÉNI a sok egyforma közül, hanem az övéi számára egy mindenkinél fontosabb, egyszeri és megismételhetetlen emberi lény (g40+-szal értek egyet mindenben), akit szerető figyelemmel kísérnek és érzően és tudatosan számon tartanak. Ezek anyámmal kapcsolatos saját tapasztalataim, és neked is ez most a feladatod, csak elkeserítően fiatalon. De rajtad nem fog múlni.
Ezek azért nem olyan rossz hírek, aki pizzát bír enni, az azért már elég jól van. :-) A párom már a kemó előtt beveszi a hányáscsillapítót, neki nem szokott hányingere lenni, csak étvágytalanság és nagy fokú gyengeség és izomfájdalom, ami kb 1 hétig tart. A hét most telt le, mert ma már lángost sütöttem neki. :-)
Hazaértem, beszéltem mamával így már személyesen is. Így könnyebb volt, mint telefonon át. Pontosítok, összesen hét "üvegcse" ment le, amit mama le tudott írni kettőt(cyclophosphamid,cisplatin) amit már korábban írtam, de a többit nem, így nem tudom kap-e még valamit, gondolom egy része átmosó folyadék lehet, de a tényleges rákellenes szer lehet nem csak kettő... , mivel amikor levették megkérte a nőt, hogy hagyja ott mert leírná mit kapott. Hiányos a tájékoztatás sajnos, ez engem nagyon zavar, hogy az idősebb beteggel, körülbelül azt csinálnak amit akarnak, normális esetben minden tájékoztatást meg kellene kapnia. A hányása elállt a gyógyszernek hála, ma már evett levest is és kakaós bejglit, meg mivel nem volt itthon ennivaló, rendeltünk pizzát és azt is. Kis hányinger még megvan, de nem jön vissza. A telefonban a hangján is érződött, hogy jobban van, de mondta, hogy a közérzete nagyon rossz. Iszik vizet rendesen, és csináltam neki a tegnap vásárolt teából, ami ízlett neki. Véleményem szerint a hányások azért jöhettek, mert amelyik napon megkapta a terápiát nem kapott csillapítót, csak másnap késő délután. Kérdezte tőlem, hogy az ő helyzete milyen, erre azt feleltem, hogy lehetne sokkal sokkal rosszabb a helyzet (Mint korábban írtam elszóródott csak peten látható kis gócok, és sima ct-n csak alig, és csak egy nagyobbacska van, és van érintett nyirokcsomó is, mivel daganatról van szó semmiféleképpen sem jó, de ebben a "kategóriában" nem számít annyira rossznak, amivel nem lehet semmit kezdeni). Meséltem neki a fórumról, és hogy sokan mellette állnak, szívesen segítenek, jó tanácsokat adnak. Jelenleg, próbáljuk a tüneteket mérsékelni, rendesen enni és inni sokat pihenni. Jövőhéten vérvizsgálat lesz, amire elmegyünk, és az eredményekből majd javasolják hogyan tovább. Ha mamának nem mondják a dolgokat, ezért vagyok én, na én aztán kiszedek mindent az orvosokból az fix. Nem szólok bele a kezeléseibe, ő érzi. fenyvesic említette, hogy jobb lenne a bent fekvős terápia, én is így gondoltam és az orvos is először ezt ajánlotta neki, de mama nem ment bele. Hogy megyünk-e a következőre vagy nem azt nem tudom majd eldönti. Neki az rögzült be szerintem, hogy most nem érzi úgy magát mint a kezelés előtt, és mivel ez rossz így a túlélési esélyei is rosszabbak, pedig ez nem így van ha jól reagálnak a sejtek a terápiára, ha pedig nem reagálnak akkor is esélyt adott arra, hogy sokáig éljen, én is így gondolom mint te m.é.k.2014.
És az önzés nézőpont kérdése. Szerintem nem önző az a 20 éves gyerek, aki szereti és félti a nagymamáját. És nekiállt küzdeni érte a saját kis erejéből. Épp ellenkezőleg! Ő egy csoda! Önzőbbek azok a pasasok, akik elhagyják a gyerekeikkel együtt a kemózó rákos feleségüket (hány ilyen van! mellráknál gyakori), meg azok az idősebb asszonyságok/urak vagy középkorú gyermekek, akik inkább nem kezeltetnék életük társát, ill. szüleiket a remélhető pár éves túlélés reményében, mondván: "minek nekem ez a macera? Elég nekem a magam baja, az én kényelmem becsesebb! Előbb-utóbb úgyis meghal, minek veszkődjem vele végig a kezeléseit?"
ÉN az első ötnapos kemó adag után tudtam nyolc órát fekve aludni fél év után addig csak félig ülő pózban a kanapén.
Nagyon idegesít amikor valaki a kemó ellen agitál, persze annyi féle daganat típus van meg annyi féle kemós terápia,ezért biztos attól is függ a kezelő doki ill. az onkoteam mennyire találja el a szükséges kezelést az adott daganatra.Négy éve nekik köszönhetően( és nem hálistennek!!!!) a szokásos kontrollokat kivéve nem jártam orvosnál még egy náthával sem.
Ha van rá módotok, talán megnyugtató lenne igazi másodvéleményt kérni az általad leírt előzmények után, biztos, ami biztos. Eleve tanácsos lenne mindenkinek. Itt is olvashatsz olyan eseteket, amelyeknél ez döntő fontosságúnak bizonyult. Én sajnos nem tudok neked senkit sem tanácsolni, mert más a bajom, más mindenféléken estem át, remélem, a tietekéhez hasonló cipőben járóknak van ötletük.
Ezt nem egészen értem, talán kérdezd meg Monyót, hogy jobban volt e a kemó után, vagy esetleg engem, hogy lassan másfél évvel a kemó után csak jó napjaim vannak! És onnantól, hogy lement az utolsó kemó!
Minden esetre a tüdőrákosok végső stádiumához képest a kemó csak egy kis seggrepacsi...
Én meg amondó volnék, hogy a szívedre meg az eszedre hallgass, mindkettő a helyén van. Ezek segítségével tudsz érdemben informálódni hiteles szakforrásokból, kommunikálni az orvosokkal, és lépésről lépésre együtt haladni nagymamáddal a döntésekben, a tenni- és elviselnivalókban. Ha jól értem, most már hazamész a szünidőre, és vele lehetsz testi-lelki támaszul. És ez áldás, az egyik fő tényező. És ha jól értem, a nagyidnak kuratív célzatú kezelést kezdtek most meg, azaz eredményt várnak tőle. Azaz semmiképp sem támpont neked 70-80 éves embereknek a saját vérmérsékletükön, életszemléletükön, homlokegyenest eltérő tapasztalataikon alapuló, arra vonatkozó véleménye, hogy egy több éve palliatív terápiákban részesülő, agyonkínzott, végstádiumú beteget szabad-e még kilátástalanul tovább gyötörni. És hogy ők magukkal vagy az övéikkel megtennék-e. A tiétek nem ez az eset, semmi köze hozzá. Kétség sem fér hozzá, hogy borzalmas a kemoterápia, számos szörnyű mellékhatással, de százezrek-milliók vészelték át sikeresen, és hosszú éveket köszönhettek neki, jó életminőségben. Ez is benne van a pakliban. Ha viszont eleve elutasítja a páciens az eredménnyel kecsegtethető terápiát, a kimenetel egyesélyes. És az sem úgy megy ám, hogy csendben elalszik hirtelen a beteg, miközben addig tulajdonképpen jól volt, csak a leletei árulkodtak a bajról... nem, előbb elhatalmasodik rajta az a bizonyos baj, amely nem szokott stagnálni csak úgy magától, és ki tudhatja, miket művel. De ezt neked nem kell magyarázni, megéltétek nagypapáddal.
Egyszóval úgy gondolnám, hogy csak ti magatok, te meg a nagymamád, az orvosokkal karöltve, dönthettek felelősen a továbbiakról. Én úgy képzelném, hogy nem zárkóztok el eleve a kuratívnak szánt terápiától a várható mellékhatások miatt. Az utóbbiak tekintetében pedig már tényleg hasznos tanácsokat kaphatsz itt azoktól, akik végigjárták ezt az utat, vagy most haladnak rajta. De azt ne hagyd, hogy vészmadarak riogassanak, és temessék az élőt. Nem a ti történetekről beszélnek.
Persze nehéz ehhez hozzászólni, de nem a kemó napjaira mondják, hogy ajándék, hanem a kemó utáni megélt napokra, amik a kemó nélkül elmaradtak volna...de nekem végül is 8!
Szerintem csak akkor folytassa a kezelést ha akarja. Ne erőszakod! Igaz valaki itt irta, hogy minden nap ajándék, de milyen az a nap??? MIndig hangsulyozom, hogy a beteg a főszereplő az ilyen esetben és nem szabad önzőnek lenni.
igen, a mellékhatások is demoralizálók tudnak lenni, amit nem könnyű feldolgozni. viszont minden nap ajándék, tudtok beszélni egymással... és igen, esélyt kap arra, hogy eltűnjenek a gócok.
a kezelőorvos egyébként mondott arról valamit, mi a célja a kezelésnek? mert ha jól értem, amit kap a mamád, arra irányul, hogy megállítsák, eltüntessék a gócokat - ha tényleg, akkor ez is biztató, látnak rá esélyt - a másodvéleményt adó orvos legalábbis erre utalt (és másodvéleményt kérni nem könnyű, de nagyon is normális). persze minden eset más és nincs garancia semmire - ami egyúttal azt is jelenti, hogy a környezetetek példái sem mérvadók: a mamád egyszeri és megismételhetetlen. mint mindannyian, csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Ahogy elnézem, ha nincs vele állandóan valaki talán jobb lenne, ha kórházi bennfekvéssel lehetne megoldani a kezelést...persze, ez nem egyszerű. Mivel a kemo után egy héttel kell menni vérvizsgálatra, ezt esetleg fel lehetne vetni...különösen akkor, ha rosszak lesznek az eredmények!
Szia Tomi! Nekem a férjem beteg és én úgy vagyok ezzel, hogy az ő élete és ha már nem vállalja a kemót, néha mondja, hogy elege van, akkor azt is el fogadom. Amig csak lehet minden döntésében mellette fogok állni, csak ennyit tehetek. Tudom, hogy borzasztó nehéz megállni, de ha nem muszály ne erőltess semmit a nagymamádra. Én legalábbis nem szeretném, hogy az én kedvemért szenvedjem egy szerettem. Persze remélem a nagyid jobban lesz, a kemó kb. 1 hétig gyötri az embert és akkor majd másként látja a világot.
Szép estét nektek, elnézést az újabb hosszú hozzászólásért, de ez így kijött.:/
Fenyvesic, kérdésedre válaszolva mama tegnap este rosszul érezte magát, nem is tudott sokat enni csak egy almát és hányt is és rosszul aludt. A mai nap fele sem alakult túl jól mivel reggel elmondása szerint nem kívánt semmit, és erős hányingere volt. Amit felírtak EÜ 100 támogatásra, hányáscsillapítót név szerint VOMITA (Gondolom ilyen), egyik gyógyszertárban azt mondták nincs és rendelnek, holnapra meglesz, a recept vissza lett kérve, másik gyógyszertárban sem volt, a harmadikban már volt. Miután bevette, gondolom szívódott fel belőle elég így mérséklődött a hányingere. Mondtam neki sok vizet igyon, ezt be is tartja, meg a teát kívánja inkább. Mondta nekem telefonban, hogy hallgat rám és rendesen iszik de nem rég pl "sugárban" jött ki a víz, így nem nagyon marad bent semmi sem. Amit tudott enni az lekváros kenyér volt, és banánt meg egy activiát, ez nem túl sok minden sajnos. Maga alatt van a történtek miatt, és azon rágódik, hogy lehet nem kellett volna belemennie a kezelésbe és akkor még élt volna ameddig él, így viszont úgy érzi ez többet ártott neki mint használ, ezt én nagyon szomorúan hallom tőle. Gödörbe került és nem nagyon látja a kiutat pedig nem akarja feladni, de sohasem volt túlságosan bizakodó ember. Biztatom és mondtam neki, hogy neki a legnagyobb "góc" is 10mm-es és a többit is csak a PET CT mutatta ki a sima nem, így ha jó szereket kap akkor nagyon összezsugorodhatnak és akár el is tűnhetnek és még hosszú ideig velünk lehet még nagyon. Amiatt szomorú vagyok még, hogy bármivel próbálok neki segíteni, a terápia hatását nehezen viseli és nem tudja, hogyan tud ezen túl lenni, nem előre néz hanem, hogy a terápia teszi tönkre és még annyit sem élhet mint élhetne nélküle. Itt a fórumon is ahogy olvastam, annyi mindenkinek segített már a terápia és volt akinek eltűntek gócok, volt akinek a nagyok is kicsire zsugorodtak össze és nem nőttek tovább, miért ne történhetne így mamával is? Nem jó dolog a kezelés, sok rossz hatása van, de valahogyan ki kell ölni vissza kell szorítani a sejteket, nem véletlenül találták ezt ki és nem segít. Környezetünkben sok tényező van ami a terápiát ellenzi, mamám több ismerősének is megállapították a szervezetükben lévő daganatos elváltozásokat, de az említett személyek nem kezeltették magukat. Az egyik élt éveket, de úgy, hogy ebből nagy részét ágyban töltötte legyengülve és a végén mindenhova szóródott már. A másik embernek pedig a felesége nem engedte, hogy kezeljék, ez volt egy éve és most majd megy CT-re, hogy mi történt azóta.... Amiről pedig eddig még nem írtam, nagyapám mama férje, tüdőrákban halt meg agyi áttétje is volt, amikor "jelzett" a betegség. Tüdőszűrőn megállapították nála, hogy találtak egy kis foltot a tüdőben és nem ment további kezelésekre vissza, hanem ő abban a hitben volt, hogy "az nem az". Rá egy évre láttam én rajta, hogy sokat fogyott reggelente köhögött utánanéztem ennek és mondtam, hogy "Ez így nem lesz jó vissza kell menned" én tudtam, hogy nagy a baj, de nem hallgatott rám, elhajtott. Később epilepsziás rohammal szállították kórházba, megállapították, hogy mi a helyzet, és azt is közölték velünk, hogy kevés van hátra, sugárterápiát kapott és gammakésen is volt de nem segített semmi, és ahogy mondták hamar elment. Engem a nagyszüleim neveltek fel, szüleim siketek és elváltak, anyukám a szülésbe belerokkant így átvették a szerepét, anyukám is segítségre szorul, de amiben tud segít mamának például bevásárlás, gyógyszertárba járás, meg ami tőle telik, de nagyon sok mindent nem ért, így szinte minden rám hárul, és így egyetem mellett, messze tőlük sokat idegeskedek miattuk, hogy minden oké-e otthon, és ez betegség nagyon rosszul jött. Visszatérve az előzőhöz nagyapám mondta a kórházban az orvosnak a vége felé, hogy neki élnie kell, mert van egy unokája, de ekkor már késő volt. Már csak mama van aki igazán tud/tudott nekem segíteni, és szeretnék érte mindent megtenni, de ehhez nagyon kellene ő is, mivel lehetne bátorítani? Holnap költözök haza a kollégiumomból, ma voltam Herbária boltban, és vettem fenyvesic által említett hashajtó teát, és egy nyugtató teát is, remélem segíteni fognak, de nagy erőfeszítésekre lesz szükség, hogy ezt mindet jól átvészeljük és tényleg hosszú évekig velem maradjon mama. Ha van bármi tippetek bármivel kapcsolatban kérlek titeket írjátok le, nagyon köszönöm.
A szérum kreatinin referencia tartomány minimálisan módosult nemek szerint: Az MDRD-s GFR képlet használ egy nemtől függő faktort is, ezért külön kellett választanunk nemenként a szérum kreatinin referencia tartományát, mely: felnőtt nő esetén 44-97 ľmol/L, felnőtt férfi esetén 62-106 ľmol/L.
Irodalom: 1. National Kidney Foundation.: K/DOQI clinical practice guidelines for chronic kidney disease: evaluation, classification and stratification. Am. J. Kidney Dis 2002, 39 (2 suppl 1): S1-266.
Az Algoflex állítólag kiváló. Azzal lehet elfelezni az Algopirint. :)
A téves diagnózis, beleértve a hibás leletezést, nem műhiba. Ez bőven belefér az "orvos is ember" kategóriába (habár a népi bölcsesség arról nem regél, hogy nem minden orvos ember).
Mária azt mondta nekem veled kapcsolatban, hogy : " Tibor, higgye el, ezek nem akarták levetkőztetni! Szemmel látható volt a daganat, ezért is tudtunk belőle könnyen mintát venni, mert jól látszott kívülről is...."
Szóval, aki ezt elnézte, azt jól valagba kellene rúgni!
A kreatininnél is inkább a trend fontos. Ha neked mindig 135 a kreatinined, akkor elkönyvelik annyinak. Nem örülnek neki, de ez van. Ha valakinek eddig 115 volt és most felugrik 126-ra, az gondot jelez. Olyan ez, mint a vérnyomás. Amikor nekem 120 a vérnyomásom, akkor már az agyvérzés kerülget, míg másnak sosem volt ilyen alacsony.
A másik: igen, a tüdőrák nagyobb baj, de ahogy Marybell írta, két kezelés KÖZÖTT kapná az infúziót, nem kezelés helyett. És igen, a tüdőrák elvihet akár egy év alatt is, a veseelégtelenség viszont 3 nap alatt végezhet az emberrel.
Mindenfélével próbálkoztak. Haloperidol, Emetron, Oroset, Granisetron , stb.....Egyik sem használt. Most a következőre írtak fel Emendet, állítólag az tuti lesz, és nem fogok ennyire hányni. 3 szem van benne.
Kedvem lenne annak az onkológusnak beolvasni, aki megfogta a kezem , mélyen a szemembe nézett, és azt mondta hogy legyek türelmes, ez soká fog tartani ez a sugárterápia mellékhatása, szedjek Algoflexet.
Azt se nagyon tudom elhinni hogy a szeptemberi CT-n még nincs semmi, márciusban pedig már 9 cm a daganat.
Akkor meg nem értem a szitut! Nekem soha nem volt 126 a krea. Minimum 132, de volt 145 is! 132-vel még kaptam kontraszt anyagot a ct-hez, 140 felett már nem. Viszont soha nem merült fel semmilyen beavatkozás ez ügyben. Magas, oszt magas és annyi. :))
Mindig azzal jöttek, hogy igyak több folyadékot, de hiába, csak magas maradt!
Már kínomban utána néztem és valóban amit szedek gyógyszert ( Co-Irabel ) a mellékhatásainál szerepel, hogy rontja a vese értékeket, meg ugye ettem azt a szar Culevitet, ami szintén nem valami jó a vesének!!
Na most őszintén...Van a tüdőrák, akkor marhára nem érdekel a kreatinin, ott egye meg a fene! :)) Nem kapok kontrasztot, na és? Legalább egy véraláfutással kevesebb!
Ti hogy tudjátok a vesefunkciót értéken belül tartani? Páromnak, most egy kicsit magasabb lett, 120 helyett 126, annak ellenére, hogy ő tényleg megiszik napi 3 l vizet. Ráadásul a sok ivás miatt aludni sem tud rendesen éjjel, mert ugye ami bemegy, annak ki is kell jönnie. Naponta főzök neki vesevédő teát, de hát úgy látszik ez nem elég. Az onkológus azt javasolta, hogy, ha továbbra is magas marad, akkor naponta be kellene mennie az ooi-ba veseátmosó infúzióra egy hétig. Ezt nagyon nem szeretném, nagy strapa lenne szegénynek.
Lora, akkor már megéri. Ha jobban vagy, akkor használ, biztos pusztulnak a dagik.
Én is kezdek jobban lenni a kemó után, megszűnt a hasfájásom, és tudok enni. Jobban vagyok, mint előtte, pedig már azt hittem, hogy sosem fogok jóízüen enni, annyira rosszul voltam a kemótól. A fáradtság nálam is megvan.
Ha ez így fog menni, hogy két hét rosszullét, de utána javulás, akkor kibírom.
Én a jobb felső tüdőlebenyért a cigit adtam cserébe, mert kellett az oxigén. Később rendszeresen jártam úszni, ami sokat segített, felért egy jó légzőtornával. Azóta is jól elvagyok. Most sajnos nem tudok uszodába járni, mert a nagyjából két évvel ezelőtt megbicskázott nagy lábujjam még mindig nem gyógyult be a Tarcevának köszönhetően.
Nagyon jókat mondtak róla, csak ebből gondolom, hogy jó sebész. 15 éve műtötték a párom a Korányiban és akkor kivettek egy lebenyt. Az elég randa műtét volt, elvágták a bordáját és csináltak a hóna alatt a háta közepéig körbe egy vágást, mint a csirkéknek. Én soha nem vettem észre nála, hogy hiányozna az a lebeny, jobban bírta a strapát, mint én.
A cisplatin meg sok helyen szerepel, meg tudod találni...
Nagyon úgy néz ki, hogy komolyan veszik a nagymamád meggyógyítását, mert egyik se mondható gyenge szernek, sőt!
Rengeteg mellékhatást felsorolnak, de ne ijedj meg, mert ezek töredéke az, ami bekövetkezik, ha bekövetkezik!! Nekem pl. a felsorolt vagy 50-ből, 2-3 jött össze, de az se volt súlyos, kivéve a vérképző szervi zavart, mert az komoly volt. Egyéne válogatja, mi jön be...
A hányás csillapítót mindenképpen be kellett volna szerezni, azt sürgősen pótolni kell!!
Megtörtént az első kezelés, nem lehettem ott, mert Budapestre vissza kellett jönnöm kiköltözni a kollégiumomból, de két napon belül otthon leszek, ezért egyik rokonunk volt ott mellette. Amit el tudok róla mondani, hogy hosszas kezelés volt, sok ment le és volt amelyik világoskék volt amelyik pirosas színű volt, ez mondta mama. Mindenképpen mondtam neki, hogy kérdezze meg mit kap. Erre a kérdésre a válasz az volt, (ezt fel is írta, így lebetűzte nekem telefonban). Amit kapott "Cyclophosphami(d)? és Cisplatin accord" ezt a kettőt mondta neki akitől kérdezte. Tudtok ezekről valamit? Elég félelmetesen hangzanak.... :/ . A következő az lesz, hogy egy hét múlva vérvizsgálat és a vérvizsgálatra rá két hétre újabb kezelés, szóval három hetente fogja kapni. Felírtak neki hányás gátlót is, de ezt elfelejtettem megkérdezni, későn ért haza és a gyógyszertár zárva volt. Egész nap ennek hatására alig tudott enni, és elmondása szerint most nem kívánja az ennivalót. Elfáradt nagyon ebben, és nem is érzi túl jól magát, így pihen, le van törve nagyon a kialakult helyzet miatt.
Emiatt ne aggódj, mert a tüdő kapacitás nem nagyon fog változni, ha csak a gyanús gócot veszik ki és nem egy egész lebenyt! Ne izgulj. Akiket ismertem, meg ismerek és kivették egy egész lebenyüket, azok is azt mondják, hogy megszokható. Talán kérdezd meg erről teértedet!
Kedves Marybell! Ha nem csinált műtétet az Agócs dr, akkor miből gondolod, hogy nagyon jó? Ma elmaradt a légzőtornám, mert most még csak listára tettek. Azt mondták a rehabilitáció 45 nap lenne, de nekem nincs már annyi időm, július 5-re kell műtétre mennem. Hogy mi lesz ebből?
Édesapám jutott eszembe. Élete utolsó napján (tüdőrákos volt, de 25 éve csak annyit mondtak a János kórházban róla, hogy semmilyen kezelést ne csináljunk, mert csak szenvedés) , végig velünk volt, sajnos alig evett, de azon a napon meccs volt a TV-ben, nagyon várta. Legnagyobb meglepetésemre egy jó nagy tányér gulyáslevest megevett, majd a meccs közben azt mondta, hogy úgy meginna egy sört. Rohantunk a közeli büfébe, hoztunk neki. Azt is jóízűen megitta, és végig szurkolta a meccset. Nagyon szép esténk volt. Reggel pedig hirtelen kómába esett, és mire kiért az orvos meghalt.
Nálatok is csak ilyen 4 cm-es vágást csináltak? Mennyi ideig volt a kórházban és a műtét után voltak nagy fájdalmai? Az áttétek a műtét után jelentek meg, vagy a műtét közben vették észre? Most mi újság veletek?
Szerintem ez nagyon jó hír!:-) Mi is Agócsnál kezdtünk és a tüdőben csak igen kicsi 1-2 cm-es daganat volt, a pet-ct viszont már áttéteket mutatott. Nagyon jó orvos, a lejgobb kezekben vagy.
Tegnap voltam a Kékgolyóban Agócs dr.nál. Ő azonnali műtétet írt ki, hiába nem változott a tüdőelváltozásom 2002. dec. óta. Nagyon aggódom, mert COPD-s vagyok, 51% a tüdőkapacitásom, elég sokszor összegyűlik a nehezen felköhöghető váladék.Emphysemas-bullosus rajzolat látható. A tüdőgondozós doktornő is meglepődött, hogy ilyen hamar kiirtak műtétre, mert Ő még rehabilitációt is akart. Most mindennap járnom kell tornára és állítólag olyan műtét lesz, hogy 4 cm vágás lesz csak és úgy veszik ki monitor segítségével. Nagyon félek, hogy rosszabbul leszek.
A hányinger ellen Emetront kaptam, ami a Carboplatin/Pakitaxel kombinációnál tökéletesen kiküszöbölte a hányingert. Semmilyen kiegészítőt nem szedtem. A lázas neutropéniámat a kórházban kezelték ki. A kemó utáni 4., 5. napon előjött nagyon erős izomfájdalmat csak a Contramal enyhítette elfogadható szintre. Azt, hogy mi csökkent(het)i a terápia hatékonyságát csak legendák "bizonyítják", mivel a legtöbb esetben nem végeztek ilyen jellegű tudományos kutatásokat. Fogadd mg fenvesic tanácsát: egyél amennyit csak bírsz, mert szükség lesz a jó kondícióra. Nekem adtak nutridrinket a kórházban.
Nincs mindenki rosszul a kemótól. Attól is függ, hogy milyen szert adnak. Van aki simán elmegy dolgozni utána.
Decemberben, amikor ambuláns kemóra jártam, sokszor láttam, hogy eszegetnek közben, és semmi bajuk nincs tőle.
Nekem ez a mostani azért ilyen durva, mert valószínűleg már túl van terhelve a szervezetem, 20 kiló fogyás, decemberben 5 kemó, 25 sugárral, februárban egy hatalmas műtét, kivették a nyelőcsövemet és a gyomromból csináltak helyette másikat. Fél méter heg van rajtam a műtéttől.
Most három hetente kell kapnom kemót, egyhetes kórházi bentfekvéssel. Engem valószínűleg azért készített ki, mert műtött a gyomrom és a nyelőcsövem, és a leghányatósabb kemót kapom, nagy dózisban. Most két héttel később viszont jobban vagyok, rendbejött az étvágyam is. Úgyhogy ne ijedj meg, ha olvasod a beírásaimat, speciális eset vagyok.
A hajam egyáltalán nem hullott ki, sőt, erősebb, mint előtte. Nem mindenkinek hullik ki a haja, ez is attól függ, hogy mit fog kapni.
Decemberben a sugártól és a kemótól eltűnt a hatalmas nyelőcső daganatom. 8x4 cm volt.
Hát...Én is 69 voltam, amikor a kemót kaptam és maximálisan bevált!! A két góc nagymértékben csökken és kettő hasonló nagyságú eltűnt! Az utolsó kemó óta 15 hónap eltelt és a helyzet nem változott - éppen ma írtam, hogy a kontroll szerint minden ok...
A kemó alatt jóformán nem szabad semmi mást szedni, immúnerősítőt, méregtelenítőt pláne nem! / Én pl. az első kemó előtt elhagytam a másfél éve szedett Culevitet...A lényeg, hogy egyen, igyon rendesen!
Marhára sok függ attól, hogy milyen szereket kap a kemóval! Ha úgy látják, hogy a tüdőben lévő gócok a méhtest rák áttétjei, akkor valszeg olyan kemót kap, amit a méhtest rákra adnak! Majd feltétlen írd meg, mit kap és milyen időközönként. Bármilyen hányás csillapítót kap, az a kemo utáni 2-3 napon székrekedést fog okozni, ez szinte biztos. Én ezt egy hashajtó teával védtem ki, de így is volt szorulásom, de átvészeltem, nem kevés rekeszizom munkával. :))
Nálam a kemo utáni 4.-5. nap volt egy kicsit húzós / fáradtság rossz kedv, de pl. hányingerem a 3 hónap alatt nem volt. Ha 3 hetente kap kezelést, mint én, akkor úgy a 10-12. napra kerül az ember szinte normális állapotba és jöhet a következő adag...Ahogy növekszik a kezelések száma úgy lesz nehezebb a helyzet, de mint írtam, ez nagyban függ a kemo fajtájától!!
Akkor még egyszer a lényeg: Egyen rendesen, erre figyelj oda és sok folyadék.
( Próbált megtudni, miket kap és milyen időközönként, majd utána olvasunk!! )
Szóval fel a fejjel, a helyzet nem olyan szar a legtöbb esetben, mint aminek látszik, különösen, hogy a nagymamádnak nincs tünete, nincs fájdalma, tehát nem érintett a mellhártya és más mellkasi szerv, amiben idegvégződések vannak.!
teerted: Örülök, hogy neked használt. A terápia mellékhatásait milyen módon sikerült csillapítani? Többiek írták ezt az EMEND hányás csillapítót például. Szedtél valami immunerősítőt vagy vitaminokat? Olvastam olyat, hogy ezek csökkentik a terápia hatékonyságát ezek szerinted igazak? Mit gondolsz/gondoltok a Multi Tabs-ról mint immunerősítő vagy Normaflore ami a bélrendszert teszi rendbe.
marybell: Sajnálom:(, Gyengeség és az izomfájdalom milyen mértékű? Mennyire veszi le az embert a lábáról ez az egész a kezelések után?:/ Például a két kezelés között eltelt időben, az első kezelés után gyengeség következik, de a következőig az ember összeszedi magát? Mama nagy problémája még, hogy le fog gyengülni és emiatt és a tünetek miatt hogy fog enni,inni. Ezekre milyen megoldások vannak? És a haj problémák is, mivel majdnem 70 évesen még barna haja van. Remélem segíteni fog a kezelés.
_chillout_: Ez áll a zárójelentésben: " Az elvégzett szövettani vizsgálat G1 malignitási fokú adenocc. endometrioidest igazolt. A szövettani leírásban nyirokérinvasio szerepel. Végleges szövettani eredmény pT1 b pNX pMX ...". Én is így gondolom, hogy rájöttek erre az invasiora a kemoterápiával lehetett volna akár valamit kezdeni, ha gondolnák, hogy szóródna, de nem tették. Hogy milyen kemot kapna azt nem tudom, erről nem volt konkrét szó sajnos csak azt mondta, hogy erős, és amíg nem kerültem a fórumra nem tudtam ezt, hogy nagyon sokféle van. Mamának nincsenek panaszai nem köhög, könnyen veszi a levegőt, mondja teljesen jól van mintha nem lenne benne semmi, de mégis van, a fáradékonyság már egy más tészta, egy hosszabb főzés vagy piac után sokat pihen.
g40+ : Voltam egy magánrendelésen, csak maximum tíz percre mentem be, hogy megkérdezzem a tüdőgyógyász doktornőt. Nem szívesen de átnézte a más orvos által kiállított leleteket, de mondta, hogy ez nem szokás. Kérdeztem a terápiáról őt, és hogy sikeres lehet-e, persze ez sok dologtól függ ezt ő is mondta, de ha jól reagál a terápiára akkor 4-5 évet simán élhet még ezt mondta. Meg a kisebb gócok eltűnhetnek az egyetlen nagyobb pedig összemehet vagy akár el is tűnhet nem tudni. Ha nem megy el a kezelésre akkor benne van, hogy gyorsan még jobban elszaporodik és nőne tovább.
gezira5: Nagymamám jövő februárban lesz 70 éves. Eddigi élete során sohasem volt nagyobb baja, így szinte nem is volt kórházban. Megviselte őt a folyamatos kontrollra járás, és a jelenlegi diagnózis. Remélem igazad lesz és nem lesz agresszív.
--------
Holnap lenne az első kemoterápia, fél és tart tőle nagyi:(, nagyon sajnálom és féltem. Az első tünetek mikor jelennek meg?
Nem tudom neked milyen ct-ket csináltak, de az enyémekben szerepel a teljes mellkas, a pajzsmirigy, a hónalj és az összes hasi szerv, a prosztatával záróan - tehát gyakorlatilag az ádámcsutkától a prosztatáig minden.
Igen. És nem sokkal jobb. Tavaly tavasszal, mikor először és utoljára beszéltünk a meghalás lehetőségéről, azt hittem, elengedtük egymást. De ezek szerint nem.
Nekem egy évvel a kemó után jelentkezett az progresszió, pontosabban a kemó után 14 hónappal vették észre. Általában az a gond, hogy a kontrollokon csak az eredeti daganat és közvetlen környékének az állapotváltozását nézik. Nekem a primer daganat kivétele után csak mellkasi CT-k voltak és azoknál is csak a tüdőt figyelték, hiába volt benne a képben a hónaljak és a kulcscsontok, azokat nem nézték. Így fordult elő, hogy nem figyeltek fel két, kórosan megnagyobbodott nyirokcsomóra a hónaljamban és a pajzsmirigy mellett.
Elsőre soha nem szokták felírni az emend-et, egyrészt mert van, aki jobban viseli és elég neki az olcsóbb Emetron is, másrészt az Emend nagyon durva székrekedést okozhat, olyat, amilyet senki nem kíván magának.
Felírta, de miért nem írta fel először is? Direkt kérdeztük. A kemót is le kellett állítani. Nem jobb lett volna, ha rögtön felírják? Teljes áron is megvettem volna. Én ezt nem értem.
Emendet írtak fel a következő kemóra vinnem kell magammal.
Csak azt nem értem, ha olyan jó, mi a büdös francért nem adták az elsőnél? Elnézegették, hogy folyamatosan (szinte szünet nélkül! ) hányok, öklendezek! Inkább vénásan tápláltak. Az nem drága? Minden mással próbálkoztak, de nem használt semmi.
A tesóm is mondta a doktornőnek, hogy bármit megveszünk, ami segít, ha kell, teljes áron, ha nincs támogatva. Mégsem írták fel!
Csak megemlítettem a ct-d, hogy milyen képletet írtak le a májban...furcsa módon egyből rávágta, hogy az nem biztos, hogy áttét, mire mondtam neki, hogy az orvosaid szerint az és hogy már kemót is kaptál. Na meg, hogy hánytál. Szerinte a cisplatin ezzel jár, de van egy nagyon drága hányáscsillapító, amit ha kérsz kötelesek felírni. Mondta a nevét is, de sajna nem volt nálam semmi, hogy felírjam, így a nevét elfelejtettem...Na majd beugrik, vagy utána nézek! Azt mondta, hogy ez a szer tuti biztos megakadályozza a hányást, de maguktól nem szívesen adják az ára miatt!
Aztán felvetettem, hogy mit szarakodnak veled, miért nem kapják ki a teljes bal lebenyt? Erre azt mondta, hogy jó lenne, de az nem ilyen egyszerű! Egyrészt mert nincs komplikáltabb műtét a máj reszekciónál, másrészt lehet, hogy nincs értelme, mert ha valóban áttét van, akkor az már benne lehet a másik lebenyben is, csak még nem észlelhető a jelenlegi vizsgálati módszerekkel és így feleslegesen teszik ki a beteget a műtétnek!A kemo jó megoldás, ha a mellékhatásokat, különösen a hányást meg lehet akadályozni...na, kb. ennyi volt.
A röntgen szerint minden változatlan, összehasonlítva a 6 hónappal ezelőttivel. Úgy, hogy ez a dolog letudva.
3 hónap múlva ct. Ennyi.
A vérvétel részleges eredménye szerint minimálisan kevesebb a vörös vértestem és a hemoglobin csak 10,9 - ezért Mária felírt vas tablettát...A teljes vérképet majd postán elküldi.
Nem volt utánam senki, egész jól elbeszélgettünk. Még Lora és Monyó ügye is szóba került - szóval hasznos beszélgetést folytattunk.
Mária doktornő szerint a progresszió nem egy évvel a kemo után, hanem jóval hamarabb szokott jelentkezni, szóval nálam ennek elmaradása nem természetes jelenség. :))
Közöltem vele, hogy ez természetes, mert magam se vagyok egy természetes jelenség és egyébként sincs semmi kedvem tüdőrákban meghalni! Na, ebben maradtunk.
Tomi, a konkrét kérdéseidre legjobban a dokik tudnak válaszolni. Itt a fórumon teerted lefordított egy amerikai rákközpont (cancer.org) által az orvoshoz készülőknek közzétett kérdéssort. Ezeket érdemes feltenni, sőt vannak olyan orvosok, akik a tájékoztatás sotán valójában maguktól is elmondják ezeket - de mindenképpen segít rendszerezni az információkat. Az olyan típusú rémhíreknek pedig, hogy a kemoterápia csak ront a helyzeten, ne higgy. Valaki jól reagál, valaki nem - ez igaz, de azt, hogy a nagymamádnál hogyan hat, még az orvos sem tudja.
Itt a fórumon korábban már leírtam, ezért a többiektől elnézést kérek: nekem a műtét előtt azt mondta az osztályos orvos, hogy két tevére van szükségünk ahhoz, hogy átkeljünk a sivatagon: türelemre és humorra. Néhány héttel később, amikor egy kontrollon összefutottam vele - nem ő műtött -, beszéltünk. Elmondtam neki, hogy gondolkodtam, és szerintem még egy tevére szükség van: egy társra. Tűnődött egy kicsit, rám nézett, kezet fogott, majd hozzátette: azt hiszem, igaza van. Persze nem tudom, hogy igazam van-e. Egy karavánnal ugyan nagyobb az esély átkelni a sivatagon, de még az sem garancia. Viszont szereted a nagyidat: légy mellette, figyelj rá és az útra, legyetek türelmesek, jókedvűek. Vágjatok neki a sivatagnak.
Ha bármi kérdésed van menet közben, nyugodtan tedd föl. Univerzális csodaszerek nincsenek, de ha tud, itt mindenki szívesen ad tippeket, ötleteket.
A volt vőlegényem előző menyasszonya 25 évesen halt meg rákban. Tehetséges képzőművész volt.
Ebben a versben amit a fiad írt, több van mint puszta tehetség. (Én magam is írtam néha verseket.)
Azt mondják aki fiatalon megy el az már teljesítette az életfeladatát, bármi is volt az...
A férjem szokta mondani, aki egy nagyon kockázatos műtét előtt áll és ő is még fiatal, hogy ő ugyan nem fél a haláltól. Csak engem és az anyját sajnálja, hogy mi szenvedni fogunk utána. Tényleg így van, hogy mindig annak a legrosszabb, aki itt maradt.
Jelen esetben nagyon jó hír, hogy a nagymamádról van szó, mert az idős emberek esetében _általában_ lessabban terjeszkedik a rák. Az, hogy egy évig nem készült CT, nem feltétlen hiba, lehetett volna persze másképp, de valószínűleg nem változtatott volna semmin. Ha a tüdőáttétek megjelenek, akkor már gyógyulásról nem lehet beszélni, ez viszont nem jelenti azt, hogy nagymamád nem élhet még hosszú évekig.
Ami nekem fura, hogy miért írtak T1NxMx-et a szövetani leletre. Az x nem azt jelenti, hogy nincs áttét, hanem hogy nem vizsgálták, hogy van-e. Namost ha nyirokérbetörést láttak, akor illett volna utólag a környező nyirokcsomókat megvizsgálni, illetve valami kemot adni (tudom, a méhtestráknál a kemo nem a legjobb megoldás, de azért nagymamád szövettana alapján nagyjából borítékolható volt, hogy ez a dolog már elindult és szóródni fog.
A kemoterápiát mindenki másképp viseli és mindenkinél máshogy hat a daganatokra. Hogy pontosan mi várható, az elsősorban attól függ, hogy milyen kemot kap. Nem minden kemo okoz rosszullétet, nem minden kemótól hullik ki az ember haja, viszont - főleg idősebb korban - a vérképet eléggé le tudják rombolni ezek a szerek, erre mindenképp figyelni kell.
Ha jól veszem ki a szavaidból, nagymamádnak nincsenek panaszai, nem köhög, nem veszi nehezebben a levegőt, nem fáradékony. A cél az, hogy ez így is maradjon, amíg csak lehet. Szerintem jó esélyekkel indultok, azt kell szem előtt tartani, hogy neki most hivatalosan negyedik stádiumú áttétes rákja van, tehát nem a gyógyulás a cél, hanem a romlás lelassítása vagy megállítása.
Szia. Megértem, hogy el vagy keseredve. Azt a nagymamádnak kell eldönteni, hogy vállalja-e a terápiát. Férjem aránylag jól bírja, hányingere nincs, csak nagy izomfàjdalmai és gyengeség. A rákot tudtommal nem lehet meggyógyítani, de hallottam olyanról, aki 20 éve jár kezelésre, van akinél meg stagnálás van és jól el van, és olyan is akire semmi nem hat. Minden beteg és betegség más.
Nekem használt a kemó és a sugár. Az áttétes nyirokcsomóim egy része teljesen eltűnt, a többi mérete pedig jelentősen csökkent. El tudok képzelni jobb dolgokat is, de azért túl lehetett élni.
Örülök, hogy megtaláltam ezt a fórumot, így remélhetőleg választ találok a kérdéseimre. Ha van pár percetek rám, kérlek olvassátok el az én kis történetem. Kezdem az elején. A betegség nem engem érint, hanem nagymamámat, aki miatt nagyon aggódok, hisz nagyon sokat köszönhetek neki és nagyon fontos nekem. Az egész történet úgy kezdődött, hogy nagyimnak elállt a vizelete 2013 novemberében, ezt a problémát megoldották és elkezdődtek a kivizsgálások. Kiderült, hogy a méhében folyadék van, melyet lecsapoltak, méhtestrákot állapítottak meg nála, és ki is vették a méhét (az orvos nem tudta beütemezni arra az évre így átcsúszott a másik év elejére), melynek szövettana alapján, ahogy megfejtettem G1. azaz nagyfokban differenciált tumor, pT1 pNX pMX, azaz kóros nyirokcsomó nincs, és távoli áttét nem mutatható ki. A műtét 2014. január 9-én volt. De sajnos szövettani leírásban nyirokérinvasio szerepelt ezért komplex sugárkezelés mellett döntöttek a kismedencei nyirokérinvasiora. Sugárterápiának március végére lett vége, végig jól viselte, eljárt a kezelésekre, nem volt mellékhatás, sem pedig szövődmény. A diagnózisa az "Endometrium rosszindulatú daganata" nevet viselte/viseli. Rendszeresen járt ezután amikorra kiírták kontrollvizsgálatokra, minden rendben volt végig. Eltelt egy év, jól volt, következett a beütemezett CT vizsgálat 2015 márciusában, ekkor rossz hírek jöttek. CT képek készültek a mellkasról,"Mk tüdőben néhány 2-4mm kerekded góc látható, ... a jobb lebeny csúcsában apró szabálytalan alakú élénken halmozódó gócok láthatók, megjelenésük met.-re nem típusos, kóros nyirokcsomó nem látható Vél.: Met. gyanús laesiok a tüdőben" (A lényeget írtam le a leletről). Erre rá két hónapra 2015 májusra kapott egy időpontot újabb CT-re, annak megállapítására, hogy nő-e az, amit a tüdőben találtak. Megtörtént az újabb CT vizsgálat, melynek eredménye az volt, hogy " Mk. oldalon elszórtam ismert gócok detectalhatóak, melyek mérete és megjelenése a 2015 03.10-i vizsgálathoz viszonyítva nem változott. Kóros nyirokcsomó egyik oldalon sincs. Az előző vizsgálat során a rekezi felszín közelében intenzíven halmozódó góc a natív felvételeken csak sejthető, lényegesen nem változott." Tehát az orvosok rájöttek arra, hogy márciushoz képest a Májusi CT felvétel is ugyanazt mutatta, nem változott semmi, így ezt elfogadták, hogy minden oké és majd vissza kell jönni kontrollra. Ezután a CT után 4 hónapra rá kapott kontrollra időpontot nagymamám. Sehol sem szerepelt a diagnózisok között a tüdőre utaló rosszindulatú daganat vagy áttét felvetése, csak mindig ugyanaz, azaz az endometrium rosszindulatú daganata. 2015 szeptemberében el is ment normálisan amikorra kellett, feltérképezték az állapotát, vizsgálat nem történt. Újabb négy hónapra rá írtak ki neki kontrollt és egy CT-t is 2016 áprilisra (az az egy éven keresztül meg se nézték mi történik a tüdejében....). Már 2016-ot írunk és január, eljött a kontroll napja, megint fel lett véve az előzővel megegyező lelet, és feltüntették hogy a CT áprilisban lesz, és ezzel haza is engedték. Egy éven át semmi nem történt és ez így utólag engem nagyon meglep, hogy nem foglalkoztak a tüdővel. Eljött az áprilisi CT és az orvosok nagy megdöbbenésére az egy évvel ezelőtti úgy 3 mm-esnek vélt góc már 10 mm-es, és néhány újabb góc is megjelent. Nagymamám elmondása szerint a kezelőorvosa nagyon ideges lett és ledöbbent. Az ambuláns lapon státusznak már az szerepelt, hogy 2015.03.10 CT vizsgálat során a tüdőben 2-4 mm met.-re gyanús képleteket írtak le, a vizsgálatot 2015.05.07-én megismételtük, úgy véleményezték, hogy előző vizsgálathoz képest változás nincs (Ezt megértem, de akkor teszem fel a kérdést, több mint egy évig miért nem történt semmi? Csak gyanú, de csak kontroll, és sehol sem említették azt, hogy itt gond lesz/lehet... és hazaküldték több kontroll után is egy éven keresztül nagymamámat úgy, hogy nem tudni mi van a tüdejében) most 2016.04.07-én mellkasi CT progressio igazolódott a korábban 3mm-esnek leírt góc jelenleg 10mm írták le, Met.pulm-ként véleményezték. Mivel korábban írtam, hogy az orvos is elsápadt, elküldték szegény nagymamámat bronchológiai szakrendelésre. Elment a rendelésre, szenvedett, mert nagyon kellemetlen, vettek tőle mintákat is. Ez volt 2016. április 25-én, a megállapítás az volt, hogy "Belátható hörgőrendszer nyálkahártyája ép, direkt vagy indirekt tumoros jel nem látható. A diagnózis a legmeglepőbb "Sine morbo" ami magyarul annyit tesz, hogy egészséges. Két napra rá megvolt a minta eredménye, ami a leletben úgy áll "Bronchoscopos vizsg. történt, ennek cyt, Koch eredménye negatív, tenyésztés folyamatban Ez nyolc hét mostanra lehetne várni eredményt. Előjegyezték PET CT-re és változott megint a diagnózis arra, hogy "A tüdő egyéb rendellenességei". A PET hamar meg is volt, és annak eredménye sokkoló hatású volt. Mko tüdőben elszórtan több 4-11mm közötti lágyrésznodulus észlelhető, melyek különböző intenzitással, diszkréten-intenzíven dúsítanak. A jobb hilusban észlelhető két-három darab mérsékelt aktivitástöbblet lymphoglandulának felelhet meg. (Körülbelül ez az ami rossz belőle többi mindenhol rendben van). Elmentünk a lelettel az orvoshoz, a diagnózisok rosszak "Endometrium rosszindulatú daganata,A tüdő másodlagos rosszindulatú daganata, Intrathoracalis nyirokcsomók rosszindulatú daganata", a tenyésztés amit korábban elkezdtek, szerintük nem fontos, mert a PET elég jó, és már elő is jegyezték kemoterápiára. Engem a nagymamám nevelt fel, és már csak ő van nekem, beszéltem az orvossal négyszemközt, és azt mondta meggyógyítani nem lehet, mert a tüdőben szétszóródott, és csak elhúzni lehet, de nem mondott időt, hogy meddig, azt nem tudja, attól függ hogyan reagál, és említette, hogy erős kemoterápiát fog kapni. Nagyim jó állapotban van, mindig ment az orvoshoz, de egy éven át nem történt semmi, nem küldték sehová és ez lett belőle. Egy év alatt nem sokat nőttek a gócok és nem is szóródtak annyira, 11 mm a legnagyobb és nem agresszív mert lassan nőtt, de már lemondtak róla. Ez engem teljesen lesokkolt. Kérdeztük az orvost, muszáj-e a kemo, erre egyértelmű választ adott, hogy igen. Szeretnélek megkérni titeket, aki elolvasta a történetemet, adjon valami tanácsot a kemoterápiával kapcsolatban, hogyan lehet ezt túlvészelni, és mit tudunk ezzel nyerni, milyen hatásai lesznek, és rá tud-e a kezelés cáfolni az orvosi véleményre. Annyi mindent olvastam már a kemorol, és annyira elrettentő dolgokat, hogy nem segít, csak hamarabb elmegy az ember és hasonlóak, nekem nagyon fontos mama és szeretnék még pár évet vele tölteni. Egyáltalán megéri elmenni kemoterápiára vagy nem? Tényleg menthetetlen? Vagy van itt olyan, aki végigjárt mindent, az orvosok lemondtak róla és jelenleg jól van? Minden tippet, tanácsot nagyon szívesen fogadok. Nagyon el vagyok keseredve. Tomi
Nekem még nem teher, de már rémülten gondolok a hosszú életre. Inkább meghalnék most, mint hogy esetleg elhülyülve és kiszolgáltatva ki tudja kiknek éljek még bármeddig.
Azt hiszem, hogy ha ilyen vastag lerakodás van az aortában, az nem durran el, csak szivárog, ha az érfal megreped....Na és a repedéshez szinte el kell dugulnia!
Fenyvesic, képzeld, mire bukkantam a youtube-on! Egy műtét közben nagyon durván eldurrant aorta aneurizmát javítanak meg egy idős nénin. Utána a folyosón mászkál, mintha mi sem történt volna :-))
Szerintem te, amilyen szerencsés vagy, 100 évig fogsz élni! :-)
Én is mondtam a dokinőmnek, mikor nem tetszett neki, hogy megműtötték a nyelőcsövemet (akkor is volt áttét gyanú), hogy inkább a májáttét vigyen el, mint a nyelőcsövem, és örülök, hogy megműtötték.
Inkább a májkóma, mint a véröklendezés. Ha már lehet választani :-)
Farkaséhes vagyok, semmi diétásat nem bírok megenni, folyamatosan fűszeresebb kajákat kívánok, és húst hússal.
Az az érdekes, hogy nagyon jól tolerálja a műtött nyelőcsövem és a gyomrom.
Önkuruzslásként elkezdtem Quamatelt szedni, és szűnik a hányinger! A dokinő szerint már nem a kemó okozta, gondoltam kipróbálom, hátha a sav miatt van. Nem érzem, hogy lenne, de attól még lehetséges.
Mária doktornő csak egyszer tett némi félénk célzást az aorta műtétre, de biztosítottam felőle, hogy sokkal szívesebben halok meg abban, mint a tüdőrákban! Bőszen helyeselt és az aortám többé nem került szóba. :))
Fenyvesnick fatalista. Gondolja ha nem a rák öli meg akkor az aneurizma, vagy a fejére esik egy tégla valahol. Valamitől csak meg kell majd halni egyszer.:-)
Rosszul mondta a prof, mert nem olyan, mint az időzített bomba! :) Az időzített bombában - mint a neve is mondja időzítő van és a megadott időben felrobban. A hasi aorta tágulat nincs időzítve, bármikor felrobbanhat...szóval olyan, mint egy sima bomba, ami ha behatás éri felrobban. :))
Nagyon régi dolog lehet ez nálam, mert emlékszem, hogy hosszú évekkel ezelőtt is, ha felbosszantottak, vagy nagyon kihajtottam magam, lüktetett az ér a hasamban! Most nem, mivel a vérnyomás csökkentőknek köszönhetően 110 körül van a vérnyomásom.
Szóval, ha öngyilkos akarnék lenni, elég, ha nem veszem be a vérnyomás csökkentőket.
Egyébként 5 centi alatt nem műtenek..3 és fél éve 6,4 volt az átmérője, tehát gyakorlatilag azóta 1 centit nőtt az átmérő. Bár nem is átmérő számít ténylegesen, hanem a szabad vérfolyás átmérője, ami nekem 2 centi volt három és fél éve. Hogy most mennyi, azt nem tudom. Viszont műtét csak akkor lesz, ha összesek...( ha eljutnak velem a kórházig, ami nagyon valószínű, ahogy magam ismerem! Addig vissza fogom tartani a szívverésem. :))
A férjemnek (36 éves) is van aorta aneurizmája, neki most 52-55 körül lehet az átmérője. Jövőhéten CT és UH, kiderül hogy pontosan mennyi. Azt mondta Szabolcs Zoltán prof. ezt már mindenképpen műteni kell, mert olyan mint egy időzített bomba. Emiatt mindig 100 alatt kell tartani a vérnyomását.
Szerintem pár hónapon belül meg is lesz a műtét. Egy ilyen műtétnek amúgy is nagy a kockázata. 6 százalék belehal, tizenvalahány százalék megnémul és talán 4 százaléka béna lesz utána. Nála azért is lesz kockázatos, mert elég súlyos szívelégtelensége van. Ennél a műtétnél leállítják a szívet, motorra teszik aztán újraindítják. Megmondta a doki, hogy nála nagy az esély hogy nem indul újra. Most konzíliumot hívnak össze az érsebészekkel hogy mi legyen.Ha ha nem indul újra, akkor átmenetileg műszívet kap, aztán szívátültetés. És a férjem még csak nem is izgul...csak én.
Az a baj, hogy Fenyvesic dohányzik is, ami kőkeményen gyengíti és rugalmatlanítja az érfalakat. Egy 7,5 centis aneurizma meszes érfalakkal nem egy életbiztosítás. És igen, a műtét kockázatos, bele is lehet halni, de ekkora aneurizmával élni műtét nélkül, minden nap, minden tüsszentés, minden tülekedés a járműveken egy-egy orosz rulett.
Monyó, tudod, hogy nincs olyan statisztika, hogy "nyelőcsőrák májáttéteinek prognózisa". Van négyes stádiumú nyelőcsőrákra vonatkozó statisztika, ami szerintem a te esetedre nem vonatkozik, mert neked az elsődleges daganatod már nincs meg. Aztán van májáttétekre vonatkozó prognózis, ami megintcsak semmitmondó, mert az meg nem veszi figyelembe, hogy milyen daganat áttéte, stb.
Nem egészen, mert kifelejtettél egy fontos statisztikát: az ilyen méretű aneurizmánál annak az esélye, hogy egy éven belül megreped, már 50% felett van. Tehát 45% az esélyed rá, hogy egy év múlva már nem leszel köztünk, ha nem műtteted meg az aortádat. Ahogy most kinéz, a tüdőrákod nagy valószínűséggel nem fog egy éven belül elvinni, hacsak nem indul be nagyon hirtelen valamitől.
Statisztika: Műtét közben / aorta aneorysma / 10 emberből 1 hal meg...Ha mentő visz be valakit ezzel, akkor 10 emberből 1 marad életben. A 10 % esély még mindig sokkal jobb, mint a tüdő adeno carcinoma túlélési esélye! :))
Szóval azért a tüdőrák és áttétjei általi halál esélyesebb!
Nem műtöttek...Pedig az időpont is megvolt - 2013 aug.6.
Aztán a Korányi sebészet főorvosa, bizonyos Vadász tanár úr úgy döntött, hogy nem műtenek meg, mert fennáll a veszélye, hogy a hasi aorta tágulatom a műtét során fellépő vérnyomás emelkedés, süllyedés hatására elreped és hiába vagyok a műtőasztalon, specialista és kellékek hiányában elvérezhetek....
Na ekkor jött az, hogy először csináltassam meg a hasi aorta műtétet, majd aztán legyen a tüdő műtét. Én meg jegyzőkönyvbe mondtam a további félreértések és felelősség tologatás elkerülése végett, hogy köszi, de két ekkora műtétet egymás után nem vállalok be - ismertették és megértettem a következményeket.
Szerintem sérv lesz az.Sokszor nagyon mellédiagnosztizálnak az orvosok, én már nem adok az első szóra nagyon...Tavaly nyáron a sürgősségire mentem, ahol a kizáródott sérvemre azt mondták, hogy nyirokcsomó.Haza akartak küldeni.Szerencsére jött egy másik orvos ügyelni, az elsőt leváltották.És ő kért hezitálás után ultrahangot.Fél órán belül megműtöttek.Ki is kellett vágni az elhalt részt.Április közepén meg az epeműtétemnél artériát sértettek...a drain cső bevezetésekor.Majdnem belehaltam, két hétig voltam kórházban.8 hét telt el, de még mindig fáj éjjel, reggel, meg ha többet ülök.
Sziasztok.Lassan én is már minden eü.fórumon megfordulok, betegségek, műtétek kapcsán.Ma tudtam meg, hogy apukámnak lehet, hogy daganata van...73 éves.Bement az ügyeletre, mert a hasa jobb oldalán egy kb.öklömnyi , kemény kidudorodás lett, egyik-napról a másikra.Az ügyeleten azt mondták, biztos, hogy nem a sérve újult ki, nincs kiszakadva a hasfal, ez tuti.Egyelőre halogatja, hogy sebészhez elmenjen...Szerintetek daganat egyik-napról a másikra jelentkezhet így?Ilyen nagy?Én szerintem csak sérv lehet az...az ügyeleten sem tudhatják biztosra.
A meridiánokra valóban van tudományos igazolás is, semmi hókuszpókusz nincs bennük, egyszerű elektromosság a testben, elég régóta ismerik egyébként (nemrég MRI-vel nézték meg őket), és lehet is őket érezni, bárkinek, semmi különös nincs benne. Nyilván az akupunktúra megint egy más dolog (csak azért mert vannak a meridiánok, nem biztos, h fel is lehet őket használni gyógyításra), de én például nem tudok egyetérteni a teljesen kategorikus, kizárólag a nyugati orvostudományra alapozó megközelítésben sem, ami minden egyebet kizár. /Természetesen nem a homeopátiára/agykontrollra gondolok, az egy szemfényvesztés./ Azt nyilván tudni kell, hogy a rákra nem az akupunktúra lesz a megoldás, de pl. izom, ín, vagy izületi gyulladásoknál tud segíteni. A rák ennél komolyabb, kemó és társai, megközelítést kíván, elképesztő felelőtlenség szőlőlét és társait kínálgatni egy daganatos betegnek /bár persze az is kérdés, h hol van az a pont, ahol már nem lenne szabad a modern orvostudomány teljes arzenálját nekidobni a betegnek csak azért, mert van rá lehetőség/.
Ezt az érzést magamról is ismerem. Régen a fejfájásomat enyhítette egy bizonyos gyógyszer a bevétel után 3 perccel, Mostanában a hátfájásomra van hasonlóképen jó hatással. A baj az, hogy csak ilyen enyhe aligfájdalmakra használ. Ha a fájás igazán beindul oda a placebohatás.
A lényeg, hogy a placebó nem gyógyít, hanem tüneteket enyhíthet. Több olyan speciális gyógyászati célra szánt tápszer is van, amelyeknél klinikai tesztek során vizsgálták, hogy milyen hatással vannak a tápszerek a rákos betegek életminőségére. Azt talán említenem sem kell, hogy ezek nyílt vizsgálatok voltak, nem volt kontrollcsoport és a résztvevők is tudták, hogy mit várnak el a tápszertől. A vizsgálatok, természetesen, pozitív eredménnyel zárultak.
Placebóeffektus. Legyen (én is alkalmaztam anno a gyerekemnél, de AZT a placebót gyógyszertárban vettem, OLCSÓN, és rá volt írva, hogy placebó, csak a gyerek nem tudta). Az is lehet (nem tudom, mennyi idős volt annak idején a lányod), hogy ahogy nő, változnak a dolgok az orrában is. Ha ezzel párhuzamosan kapta az akupunktúrát, akkor az isten se mossa le róla, hgy az akupunktúra (homeopátia, gyógygomba stb - tetszés szerint behelyettesíthető) márpedig használ.
OK.
Legyen.
Eddig a pillanatig max a pénztárca bánja, az pedig tudvalevőleg nem a legfontosabb dolog a világon.
Az igazi veszély ott jön el, amikor az orvosi kezelés HELYETT alkalmazzák ezeket az izéket. Na, AZ MÁR NAGY BAJ. És ennek a magjait a fent vázolt, még ártalmatlan helyzetek ültetik el.
Eközben a másik oldal, a minimális munkával maximális hasznot húzó sarlatánok (akik ezeket készítik és aárulják) - hát baszki, ha sokat akarok keresni, akkor nekem is át kéne vernem embereket? A becsületes munkát nem fizetik túlságosan jól, a fene vinné el.
A gyerekorvosunk csak egyszer írt fel homeopátiás szert. Sajnos csak akkor vettem észre, hogy az, amikor kiváltottam a gyógyszertárban.
Láttam filmet kinai műtétről, ahol a beteget kizárólag akupunkturával érzéstelenítettek. 20 éves unokahúgom, reumás gyulladásait, amire szteroidokot adnak az orvosok és sajnos nem használ, szintén az akupunkturás kezelés enyíti. Egyébként nem rég olvastam egy cikket, hogy talált valami bizonyítékot a tudomány a meridiánok létezéséről.
Van, akinél az akupunktúra, és a homeopátia is hat. A lányom például , számtalan esetben használt ilyen szereket, és én nem mondtam el neki hogy az nem hathat, hiszen nincs benne semmi. Úgy gondoltam ronda dolog lenne elvenni tőle a hitet, hiszen attól gyógyul, és én nem tudok nyújtani helyette semmit.
Nagylány volt már amikor orrsövényferdülésből kifolyólag állandóan beteg volt. A dokik csak széttárták a kezüket, néha megemlítették hogy talán meg kéne műteni, de egyik sem akarta megcsinálni. Várjunk még, majd később. Valamit csinálni kellett a gyerekkel. Sokan mondták neki is, az apjának is, miért nem megyünk akupunktúrára.
Végül elvittem, a kezelésekre elkísértem. Sosem mondtam véleményt róla. Csodák csodájára a kezelés használt ! Határozottan jobban érezte magát, a következő arc/homloküreg gyulladásoknál kevesebbet szenvedett. Így eljutottunk a műtétig, ami sok évre megoldotta a problémát. Jobb lett volna ha kötöm az ebet a karóhoz hogy se az akupunktúra se a homeopátia úgysem használ semmit ?
Csatlakozom. A homeopátia a létező legnagyobb csalás. Tényleg a semmit adják el sok pénzért, a sok hülye meg meg is veszi, annak ellenére, hogy nyiltan megmondják, hogy a higitásban már csak a "rezgések" vannak benne.:-(
Sőt, tovább mennék! A homeósok rosszabbak, mint az étrend kiegészítők kiagyalói, mivel az étrend kiegészítőkben bizonyíthatóan vannak vitaminok, ásványi anyagok, stb! Addig a homeopátiás szerekben nincs semmi, tehát a semmit adják el jó pénzért!
> a másik kettő meg egy-egy módszer. meg tudod nevezni ki nyer rajta?
Persze. A homeopátián például a gyártó. Vastagon. Elad neked egy üvegcse semmit. A patikus meg ráteszi az árrését.
Gondolj bele: a gyógyszergyárak milliárdokat fizetnek ki, mire a sok százezer molekulát előállítanak, letesztelnek, egy néhányat közülük továbbvisznek a (BORZALMASAN DRÁGA) klinikai vizsgálatokra, ahol még mindig elvérzik egy részük, és a végén lesz EGY, ami gyógyszer, irtózatos áron. Ezzel szemben a homeopata szer lehet akár a mandarinkacsa mája (nem viccelek), amiből elég egy gramm is, mert úgyis addig hígítják, míg nem lesz benne semmi. És ezt eladják ugyanannyiért, amennyiért a gyógyszert, amelyik százezer kihullott társának és a klinikai vizsgálatoknak a költségeit is hordja.
Azt, aki homeopátiás szert gyárt vagy elad, addig ütném, amíg mozog. Semmiben nem különbözik a sárkányfű-árusoktól - csak ez valahogy messzebbre jutott az elmékben. Szakadjak meg, ha értem, miért.
Az akupunktúrán az orvos/természetgyógyász, aki beléd állít pár tűt, és felszámolja az órabérét.
Mostanában vizsgálják a módszert vakpontokkal. És az akupunktúra nem áll nyerésre.
A racionális vitában, amikor érvek és bizonyítékok repkednek, nincs helye az istennel való foglalkozásnak, mert nincs racionális alapja. Amit nem lehet bizonyítani, csak hit kérdése, az nem lehet vita tárgya!
A Culevitet és társait (Avemar, Vargha gomba) nem azért büntette meg a GVH, mert nem tudták bebizonyítani a cuccaik hatásosságát, hanem azért, mert a termékeiknek gyógyhatást tulajdonítottak, mit jogszabályok tiltanak.
A homeopátia és az akupunktúra vizsgálata kivételt képez a csodakúrák és -szerek között, ugyanis az alternatív eljárások és szerek hatásosságát nagyon ritkán vizsgálják független intézmények. Ez a két alternatív gyógyászat már annyira elterjedt, hogy nem lehetett nem vizsgálni a hatásosságukat.
Szipivel vagyok. A Culevit és társai esetében nem tidták bebizonyítani, hogy hatásosak, ezért - joggal - büntetik őket. A homeopátia és az akupunktúra az a két alternatív "gyógyászat", amelyekről sikerült bebizonyítani, hogy teljesen hatástalanok.
Tehát minimum egyformán átverősek, de a homeo és az akupunktúra inkább rosszabb, mert ezeket még szakirányként is felvehetik igazi orvosok.
Az Avemarnak dr. Hidvégi Máté a haszonélvezője, a Culevitnek már két haszonélvezője van. A dr. Kulcsár Gyula által jegyzett Culevit Kft. és a régi Culevit generikus változatát, a Solvevitet forgalmazó Onco-Shop, ami a Hidvégi klán kezében van. A különböző csodakúráknak több haszonélvezője van. Ha beírod a keresőbe az 'akupunktúra', az 'új germán medicina', a 'homeopátia', vagy az 'új germán medicina' szavakat, akkor dögivel jönnek a dögkeselyűk.
a culevit, avemar, stb. az egy-egy konkrét termék, ami azt kínálja, hogy jaj de egyszerű, ezt beszeded, és jó lesz, meggyógyulsz.... és mivel konkrét gyártója van, egyértelmű, ki nyer rajta. tudjuk, ki nyer rajta.
a másik kettő meg egy-egy módszer. meg tudod nevezni ki nyer rajta?
de ha rosszul tudok valamit, szóljatok, én nyitott vagyok a vitákra :-)
Én a sorsban hiszek, ami szerintem előre meg van írva. Persze az ember kapálózik, de végül is minek. Az lesz aminek lennie kell. Ez a "hit" nekem sokat segített és remélem, hogy még segíteni is fog, ha rákerül a sor. Más meg másban hisz, vagy abban hisz, hogy nincs miben hinni.
Isten nem avatkozik közbe, nem akadályoz meg semmit, mindenki azt csinál, amit akar, szóval Isten csak egy néző. :))
Kb. annyit ér, mint a befőtt a pócon, azt se árt senkinek.
Maradjunk abban, hogy istennek nincs helye egy racionális vitában...Szóval értelmes ember nem vitatkozik se isten létéről, se a szerepéről, mert a hittel nem lehet vitatkozni. Az csak úgy van.
Nem, dehogyis. Azt nem értem, hogy a gyógygomba meg az Avemar meg a Culevit miért pénzes, lehúzós hiénázás (egyébként az), a homeopátia és az akupunktúra pedig nem (szerintem azok is). Tehát nem értem, minek az alapján húztad meg a vonalat, hogy az egyik igen, a másik meg nem.
Mi köze az egyén szabad akaratának egy gyerek rákjához, az kinek a szabad akaratából van? És a gyógyulásban vagy az ellenkezőjében mi a szerepe a szabad akaratnak? És miért bűn Isten "szemében" az öngyilkosság, ha szabad az akarat? És a népirtásokat csakugyan tekinthetjük egyes gonosz egyének szabad akaratból elkövetett gaztettének? És ha én szabad akaratból áldott jó ember vagyok a társadalom üdvére (már ha ez egyszerűen döntés kérdése, a személyiség, a körülmények, a véletlenek stb.), akkor miért kerekedhet felül az én szabad akaratomon, hogy tovább élve csupa jót tegyek, egy elvetemült gyilkos szabad akarata, aki az utóbbitól indíttatva, engem lemészárol? Pár kérdés csak találomra, de folytathatnánk a végtelenségig. És ha úgy működik a világ, hogy ahogy esik, úgy puffan, akkor miben ragadjuk meg isten mibenlétét? A fogalmak szorulnának tisztázásra. Ez utóbbi bizony nekem nem megy, azért zagyváltam összevissza.
Nem értem, hogy az ember tetteiért, miért isten a felelős? Én hiszek a magam ès mások felelősségében. Ha rosszat teszek, lopok, csalok, hazudok, ártok másoknak, azt én tettem. Ha ebben megakadályozna isten, akkor nem volna szabadakaratom.
Igen, amikor azt írtad, hogy a férjed a fiatok halála miatt elveszítette a hitét, ugyanaz jutott eszembe, amit most fenyvesic írt a hitükből a holokauszt miatt alapos okkal kitért zsidókról. Isten(vak)hit legyen a talpán, amelyik átvészeli ezeket a csapásokat. Igen természetes a reakció. Miért hagyta ezt Isten, ha van? Miért büntetne Isten ártatlanokat? Mi a fenét akar akkor a parancsolataival? Anyám sose volt hívő, mindig kritikus elme volt, minket se neveltek vallásra, de persze foglalkoztatták a lét kérdései, és azt szokta volt mondani, hogy "ha van isten, akkor az a sátán". Elnézést kérek azoktól, akiknek ez blaszfémia.
2000-ben a műtét után hagytam abba a dohányzást, de természetesen nem a rák miatt, hanem azért, mert örültem, hogy kapok egy kis oxigént. Nem elég, hogy volt egy CODP-m és egy asztmám, a tüdőm is kisebb lett egy jobb felső lebennyel.
nem hiszem, hogy a bizalomért cserébe el lehet várni dolgokat "istentől" - vagy nevezzük bárhogy
nem gondolom, hogy úgy megy, hogy (pl) mélyen vallásos vagyok, eljárok templomba, imádkozom, meg minden, aztán elvárom, hogy velem semmi baj ne történjen... hogy majd jól beimádkozom magam a mennyországba... ugyan...
Közben azért gondolj azokra, akiknek valóbvan tüdőrákjuk van és azért csúszik az időpontjuk, mert sokan aranytojást tojó tyúknak tekintik az OEP-et és "nekem jár" alapon felesleges vizsgálatokra járnak :-(
