Feljegyzéseimet végig nézve igen furcsa kép rajzolódik ki 2014-ről.
Ilyen keveset már régen tekertem egy évben és ilyen sokat (kivéve új bringa vásárlásának éve) nem költöttem erre a szórakozásra. Igaz, az esőkabát nagyon megdobta a költségvetést, de nem vehettem meg az olcsót 16 ezerért, ami már tapintásra is izzasztó ruhadarab volt.
Szegény Szúnyog még 4000 km-t sem gurult, ennek ellenére felnicserére szorult a jófajta, komáromi köröknek köszönhetően. Trakesz dolgozott rendesen, főleg a munkába járásban segített (177 nap), de sokszor dolgozott amiatt, mert lusta voltam átpakolni a cuccokat cingár társára egy-egy hétvégi guruláshoz.
A nyers adatok: kb. 13400 km, kb. 32000 m szint.
Másképp kell szerveznem a jövő évi túráimat. Hosszabb egyszeri alkalmakat kell terveznem, mert több nap nem áll rendelkezésemre és azt a keveset is fogyasztja a konkurens, az offtopik evezés, ami sok időt vesz el - de nem igazán bánom, mert hasonló élményt nyújt, mint a biciklizés.
Épp ma terveztem a téli kerékrendberakást (6kerékből csinálni kettő télit, és két nyárit, illetve kettőt eltenni tartalékba, természetesen kettőt emiatt át is kell fűzni, hogy az agy-felni-gumi párosítás az elképzelt legyen... :) ), de most kicsit elbizonytalanodtam... :D Mondjuk ezek retro 26-os felnik, Schwalbe gumikkal, csak nem lesz ilyen nyűgöm...
Mondjuk ott akadt el a dolog, hogy nem találtam meg a presta átalakítómat, így neki sem álltam. Mert persze a felnik fele ilyen, a fele olyan...bringa nélkül ugye meg nem maradhat az ember. :P
Még nem vettem új külsőt, viszont a mostaninak a felrakását feladtam. A boltban is mondták, ahol vettem a kerékpárt, hogy vigyem el hozzájuk és segítenek, de ez sajnos abban nem segítség, hogy ha túra alatt kapok defektet, akkor mi lesz.
Volt már korábban más mtb-m, most vagy egy országútim is, de egyikkel sem volt ilyen gond a gumi felrakásakor. Leszedem, belsőcsere, minimális levegőt fújok a belsőbe, hogy az alakját kicsit felvegye, és szinte kézzel vissza lehet tenni a külsőt végig a felnire.
A mostani mtb esetében ez képtelenség. A fém gumileszedővel előbb sértettem meg a felni peremét, de a 10-15 cm továbbra sem akart felmenni. A végén már tényleg annyira szoros volt, hogy a gumileszedőt nem bírtam bedugni a gumi és a felni közé. Utána meg kis reszelővel egyengethettem a felsértett felniperemet.....
Valószínűleg a legutóbbi, bár nyilván a gyakorlat is sokat segít. Az sokat elmond az én párosításomról (akkor írtam is), hogy szappannal is csak 6 bárnál ugrik be a helyére. Anélkül egyáltalán nem - a megengedett 8 bárig.
Néhány hónapja váltottam keskenyebb Conti külsőre, és az itt olvasottak alapján fel voltam készülve mindenre. Az első kerékre meglepően könnyen felment, a hátsóval szenvedtem kb. 10 percet az utolsó 10 centin. Nemrég teljes hátsó kerék csere volt, a gumi viszont maradt. A szerelő pillanatok alatt felrakta a gumit az új felnire, műanyag gumileszedővel. Lehet, hogy gyakorlat is kell hozzá, vagy csak egyszerűen ez a felni jobban passzolt a gumihoz.
Vannak ilyen külsők. Nekem legalább egy óra volt a defektvédelmes Conti külsővel a belső cseréje amikor defektem volt. Szerencsére otthon. Első alkalommal több, akkor kellett beruháznom fém leszedőre.
Ma délután 5 órakor durván elcsaptak egy bringást az Andrássy út - Izabella u. kereszteződésben. Az autó a Hősök tere felől jött, a kerékpáros az Izabella utcán tekert a belváros irányába. Mikor odaértem, már ott voltak a mentők. Az úttesten egy piros Merida országúti hevert, amelynek a hajtókarja is letört. Előtte az autó betört szélvédővel, behorpadt tetővel várakozott. Nem tudom, ki hibázott a lámpás kereszteződésben, mindenesetre jobbulást kívánok az ismeretlen sporttársnak.
Megkezdtem a nyári balti túra feldolgozásának utolsó, legfáradságosabb szakaszát, a szövegírást. Az első elkészült nap a 35., amely a túra csúcsát jelentette. Beteszem ide is az elérhetőségét némi kedvcsináló szöveggel együtt, hátha nincs mindenkinek bekedvencelve a kerékpártúrás topik.
"Táblák jelezték az RMK nevű országos gyalogtúra-útvonalat, és terepjáró-nyomok is látszottak a bokáig érő homokban. Némi borókán kívül satnya fű és nád alkotta a növénytakarót. Böglyök és színes szárnyú szúrólegyek között hadonászva sétáltam tova, most már erőlködés nélkül. Egyre erősebb lett az az érzésem, hogy közvetlenül előttem fekszik a túra lélektani végállomása, vagyis az a hely, ahonnan már hazafelé tartok. Vagyis (kis túlzással élve) karnyújtásnyira vár rám a Cél, amiért jöttem. És tizenegy óra tájban már csakugyan már nem maradt előttem tér: a félsziget újra elvékonyodott, és egy északra nyúló turzáskampóban végződött. De nem oda sétáltam ki, mert a nyugati parton állt álmaim világítótornya - benn a tengerben."
"...Csak egy elhagyatott romot láttam, egy ipari műemléket, egy turistákat csábítgató bájos szirént. A darázsderekú, mesebeli nevű Harilaid e torony képében lépett elém látható és meghódítható alakjában. Csak száz méternyi, békésen csobogó tengeren kellett hozzá átgázolnom. Megszorítottam hát szandálom szíjait, és óvatosan lépdelni kezdtem a hínáros köveken, fejem fölé tartva a nehéz fényképezőstáskát. A legmélyebb helyen a víz mellközépig ért.
A torony alsó betongyűrűjén lévő vasajtót avatott kezek lefeszegették, és a felhágáshoz két kötelet is rendszeresítettek a nyílásába: egyiket lábtartónak, másikat kapaszkodónak. (A torony magántulajdonban van, de a gazdája alkalmasint hallgatólag elnézi a dolgot, mert semmiféle belépést tiltó tábla nem harsogott a helyszínen. A jóval kijjebb talált nemzeti parki eligazító táblán annyi állt ezzel kapcsolatban, hogy a felmászás veszélyes.) Már csak arról kellett gondoskodnom, hogy mikor a lábamat beteszem a kengyelbe, és kapaszkodni kezdek, a táska ne lógjon bele a vízbe. Ehhez a legegyszerűbb lett volna magam előtt föltuszkolnom az ajtóba, de ez a művelet valószínűleg nehezen sikerült volna, ha nincs a toronynak óriási, korong alakú betontalapzata, melyre még a vízben fel tudtam hágni, és rajta a víz már csak térdig ért. Mintha egy jó lélek tudva rendezte volna így a körülményeket, hogy ezen a gyönyörű helyen ne kelljen megszakadnom az élményekért és a fényképekért. Hát így esett meg velem, hogy a túra felén túl merengő hangulatban homlokon csókoltam Harilaidot, a tenger leányát."
akkor nem ugyanott járunk, mert én elég sokkal találkozok. :)
volt már, hogy a Margit híd másik oldalán ment egy ágyús villogós és nagyon zavaró volt.
persze van a másik véglet is, a lopakodó fixis, akik a lehető legkisebb ledest teszik fel, azt is kimerült elemmel, persze villogóban, hogy még pár évig ne kelljen elemet cserélni.
Nem. Én azt magyaráztam, hogy bizonyos - általam előzőkben leírt - feltételek melletta villogtatás szerintem jó kompromisszum... szemben a folyamatossal, aminek az észlelhetősége lényegesen kisebbnek tűnik.
Másrészt: elhiszem, hogy terepen vagy kivilágítatlan országúton egy 8oo+ lumenes lámpa hasznos tud lenni, de azért nem vagyok benne biztos, hogy normál városi fények mellett ez igazán kívánatos lenne (sőt, inkább az ellenkezőjében). Az igazság az, hogy (fő)városon belül nem is nagyon találkozok ilyen fényagyúsakkal (vagy a fényerejük egy nagyságrenddel lejjebb van véve).
De hiszen nem arról beszéltem, hogy kinek/milyen lámpája van, azt villogtassa is, csak mert megteheti... a lényeg az volt, hogy a körülményektől függjön az, hogy mit- és hogy használjon.
Én meg javaslom, hogy olvasd végig az egész threadet, mielőtt beszólsz. De ha nincs időd, szívesen összefoglalom, amit írtam: a villogót jobban észre lehet venni, ellenben zavaró. Úgyhogy rossz helyre címezted az írásodat. Én csak azokkal vitáztam, akik szerint nem látszik jobban a villogó.
én javaslom, hogy a xenonos x5-ökkel is lehessen villogtatással közlekedni. :)
majd kipróbáljuk, hogy én bekapcsolom a 4 ledes házimat villogóra max. fényerőn (én ezt csak nappal ködös időben használom, de ott is gyenge erővel, mert tudom, hogy milyen szemből) és te jössz velem szemben, ha 10 perc múlva fogsz plazmagömbökön kívül bármit is látni, akkor egész jó a szemed. :)
egy sima halogénes autólámpa fényereje úgy 1500 lumen körül van, ehhez képes a legegyszerűbb kínai egy ledes (30 dollárért!) meg 800. viszont már régóta vannak 2, 3, 4, 5, 7! ledesek is, amik ennél jóval többet is tudnak.
namármost, ha ezeket villogtatásra állítják, az olyan, mintha valaki a távolságit villogtatná folyamatosan egy autón.
szerinte az elég zavaró.
a másik probléma ezekkel a ledesekkel, hogy nem rendesen vetítenek (értsd tompított), hanem nagy szórással kb. mindenhova. tehát sokkal több irányban zavaró a fénye, mint egy autóénak.
az igaz, hogy a mérete szinte pontszerű, ezért nehezebb felismerni mi is az valójában (milyen jármű, vagy jármű-e egyáltalán). de a nehezebb észrevehetőség ugyanúgy igaz a motorokra/robogókra is, csak szerencsére ők nem villogtatnak. :) bár már egyre több pizzafutárt látok kerékpárlámpával/villogóval/ledszalaggal! :)
Az ugye teljesen természetes lesz, hogy mielőtt Lajos bá' elindul a kocsmába, vagy Juli néne kapával és öntözőkannával a temetőbe, felveszik az okosbukót és nem felejtik otthon az okostelefont sem.
Igazából én sem éreznék ingert arra, hogy az egyébként is tempósan merülő akkut a folyamatos GPS adatküldéssel fárasszam és, ha tényleg szükségem lenne a telefonra, már nem maradna benne szusz.
Köszi a hozzászólásokat! Valószínüleg új külsöt veszek. Csak ott is megvan ez a kockázat... a boltban meg mégsem mondhatom, hogy csak akkor fizetem ki, ha könnyen fel tudom tenni.
Próbáltam 2 oldalról 2 leszedövel az utolsó 10-15 cm-nél. Sajnos reménytelen. Pár centit még be tudok tenni nagy szenvedések mellett - meg is sértettem a felni peremét...... - de utána olyan feszes lesz, hogy a gumi és a felni közé még a leszedöt sem tudom betolni.
