Már vitattam Jézus tanításainak elferdítését Pál apostol megváltás elmélete bírálatába alatt. A hosszú viták során azt láttam, hogy amennyiben Pál apostolt nem sikerül Jézus elé helyezni, akkor ezt megteszik Mózes és a próféták felhasználásával, az eredmény megint csak az Isten Országáról szóló tanítás eltorzítása lesz. Ezért készítettem el Jézus vagy Mózes című tanulmányomat, amely most a közöttük húzódó szakadékot igyekszik megvilágítani, ls ezzel párhuzamosan különbséget próbáok tenni Mózes Úristene és Jézus mennyei Atyja között.
http://jezusvagymozes.andreanum.hu/
A szent írás először is nem szent, mivel tele van tévedéssel és torzítással. Csak a Biblia felületes ismerői állítják, hogy a Biblia hibátlan. Másodszor nem példázatokban íródott, hanem történeti események leírásának szándékával. Ha ez között nem tudsz különbséget tenni, önmagad téveszted meg. A Biblia nem példázatokban íródott, de ettől függetlenül vannak benne példázatok, ezek a történeti események lezajlásakor is példázatokban hangzottak el.
"Azért, hogy aki nem lelki ember, (azaz kívülvaló) az ne érthesse, és ezért ne tudja érdemben káromolni"
A lelki ember hallgat az igazságra, tehát világosan megérti és látja a Biblia belső ellentmondásaiban, hibáiban, tévedéseiben rejlő veszélyeket, ettől megkíméli mind magát, mind másokat. Nincs szükség a Biblia káromlására ahhoz, hogy valaki nagyobb kárt okozzon a káromlásnál, tudniillik azzal, hogy a Biblia tévedéseire és hamisságaira azt állítja, hogy azok Istentől erednek és szent igazak. Te vagy aki nagyobb kárt teszel, mint az, aki káromolja a Bibliát. És most nem az a kérdés, hogy megbocsátható vagy sem, hanem az, hogy ténylegesen kárt okoznak mindazok, akik a Biblia hamisságait igazságnak állítják be, és ezért mindenféle hazugságot találnak ki hozzá magyarázatul.
"Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,"(Mk 4,11) (Mindenek, vagyis az Ó és az Újszövetség is!)
Bizony a te hozzátételed nem igaz, mert Jézus az idézetben nem az ó és újszövetségről beszélt, hanem saját tanításáról, amit a köznépnek adott. És tudjuk, hogy abban szerepeltek példázatok, amelynek magyarázatát csak a valóban érdeklődők nyerték meg. Jézus egyáltalán nem az ószövetségről és az újszövetségről állította, hogy azok adattak példázatokban, mert akkor nyiltan hazudott volna azok felől a szövegek felől, amiket nem adtak azokban példázatokban.
"Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből..."(Zsolt 78,2)
"Ez vonatkozik tehát az Ószövetségre is, és az Új szövetségre is"
Nem vonatkozik. Azokra a példázatokról van itt szó, amelyek abban a zsoltárban példázatként fog elhangzani.
"Amikor Isten a földre jött, megüresítette magát,azaz letette a szent életét, és bűnné lett értünk" "Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk...(2Kor 5,21)"
Ostobaság Pál apostolnak azt feltételezni, hogy a bűntől való megváltás csak úgy lehetséges, ha maga az Isten "válik bűnné", ami valójában nem más, mint burkolt istengyalázás. Isten képes a szennytől megtisztítani valamit anélkül, hogy magának szennyé kellene válnia, hamisságtól negszabadítani anélkül, hogy magának hamissá kellene válnia, bűnt elengedni anélkül, hogy magának bűnné kellene válnia. Jézus nem is tanít arról, hogy az Istennek kell bűnné válnia ahhoz, hogy valakit a bűnétől megszabadítson, azt állította, hogy a bűntől való megtisztítás egyszerűen a bűnös ember irgalmasságától függ, azaz attól, hogy másnak képes legyen elengedni az ellene elkövetett bűnöket.
Pál apostol másik tévedés, hogy Jézusban az Isten jött földre, mivel nem ismerte Jézust és Jézusnak saját magáról szóló beszédeit, amelyben világosan elhatárolja magát attól, hogy ő maga lenne az Isten. Egységben levést tanított az Istennel, nem pedig saját magát állította be Istennek.
Világosan fejezi ki a következő evangéliumi mondatban hogy ő nem az Isten:
"Monda néki Jézus:...Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."(Jn 20,17)
Tehát csupán csak a fia, ahogy mindenki lehet az Isten gyermeke, ha az Isten világosságát fogadják be:
János 1,9: Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
János 1,13: Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek
Jézus tagadja tehát azt, hogy ő lenne az, akiről Pál beszél, tehát ő nem maga az Isten, akinek kiüresítenie kellett volna magát benne annak a tévtanítás kedvéért, amit Pál apostol kitalált.
"Az ellenségei által való megfeszítése"
Tehát nem saját magát feszítette meg, amilyen módszert Pál apostol melegen ajánl az általa megtévesztett keresztényeknek.
Pál nyilvánvalóan más evangéliumot hirdet mint Jézus, nem csoda, ha tiltakozik a saját tévtanításától eltérő evangéliumok befogadói ellen.
Jézusnak esze ágában sem volt keresztre feszülni, meghalni. Senkit nem akart megváltani:
„Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!”
------------------------------
Én itt kétfajta gondolatot látok megnyilvánulni, ami minden emberben megjelenik.
- A testnek a gondolata:
"Mert a testnek gondolata halál...Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti."(Rm 8. 6,7)
- A lélek gondolata:
"...a Lélek gondolata pedig élet és békesség.(Rm 8,6)
Jézusnak a saját tulajdon lelke volt az, akitől fogant, és akit ezért Atyjának is hívott. Nehéz volt néki is a lelkére hallgatnia, a test motivációja ellenében, mer jól tudta, mi lesz, ha a lelkére hallgat. Ez a vívódása látható ebben a kifejezésmódban.
Az Ige itt két külön személy akaratával szemléltet, de ez mégsem két személy, csupán azt jelenti, hogy mi motiválta itt Jézus gondolatait. A teste érzékeinek kívánsága, és belátható érdeke, amit az "én akaratommal" fejezett ki vagy a lelkéé, amit az "Atya akaratával" fejez ki. (A testnek nincs gondolata, mert az csak érzékeny idegszálakkal behálózott anyag. Az érzékelések, pedig hatnak a gondolatokra.)
Jézus elsőnek született újjá minden ember közül. Ezért ez a vívódás, vagy bűnnek való meghalás végigkísérte az egész életét, végül a lelke kerekedett felül, és győzelmi trónra ültette a maga, vagyis a bűn testének az akarata fölött.
Nagyon is akarta megtenni Isten akaratát, aki az Ő tulajdon lelke volt egyben, de ez nem ment könnyen az érzéki test akaratával szemben.
Lásd az alábbi Igéket, ahol az első egy prófécia Jézusról:
"Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat." (Zsid 10,7)
A második, az ő bizonyságtétele arról, hogy a mindennapi keresztet a bűn megfeszítésére saját akaratból csinálta végig, és hív maga után erre az egyedüli üdvösségmegszerző túrára (tortúrára, vagy újjá születésre) mindenkit:
" Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjászületéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.(Mt 19,28)...
...Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát (azt az énjét/ó emberét, amely a bűnnek kedvezne, vagyis a "test gondolatait".) és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem."(Lk 9,23)
„Ha hiszel Jézusnak, és követed őt az újjászületésben, azaz a mindennapok bűneinek való önkéntes megfeszítettségben, segítségül híva ehhez Istent, benned is felfakad ez a lelki forrás, és gyógyít téged és a környezetedet. Erről beszéltem.”
Ezt szépen, költői módon fogalmaztad, semmi bajom vele.
A valóságban pedig mindenki a saját belső értékrendje (talán Isten Országa) szerint cselekszik.
Azért kíváncsi lennék, hogyan követed Jézust az újjászületésben… Nos?
Jézusnak esze ágában sem volt keresztre feszülni, meghalni. Senkit nem akart megváltani:
„Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!”
„Ezért aki csak a betűt látja, mindent összezavar, és nem sokat ért az egészből. Pl. azt gondolja, hogy Pál apostol mást beszélt, mint Krisztus, és ezért levegőt vagdos.”
A beszéd s annak rögzített formája az írás arra való, hogy gondolatokat közvetítsen, mégpedig oly módon, hogy az lehetőleg bárki számára érthető és egyértelmű legyen, különben nincs értelme, mivel nem éri el alapvető célját.
Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet szimbólumokkal, hasonlatokkal, stb. élni a mondandó érthetőbb, vagy netán burkoltabb közlése kapcsán, de az nem megengedhető, hogy a szavak értelmét tetszőlegesen megváltoztassuk, s hol ezt, hol azt, hol egy harmadik jelentését gondoljuk mögé.
Vannak ismert szimbólumok, mint pl:
„Én vagyok az Alfa és az Omega,” – A kezdet és a vég szimbóluma.
„Én vagyok (...) ama fényes és hajnali csillag”. - Az (Est)hajnali csillag, az Anyaistennő szimbóluma. Stb.
Ha valaki a szavaknak tetszőleges értelmet ad, úgy jár mint Te, hogy az igent nem-nek értelmezi, és fordítva, hogy Pál tévtanításait jézusinak hiszi....
Azt mondani, hogy a fa nem fát jelent, a kő, nem követ, a vér nem vért, finoman szólva is badarság, mert akkor folytathatnánk, hogy a lélek nem lelket, az Isten nem istent jelent, stb.
Arról meg nem is beszélve, hogy a szövegkörnyezetből kiderül, hogy a fa az fa, a kő az kő, a vér az vér, s vért pedig rákenik az ajtófélfára, vagy az oltár szarvaira locsolják.
A bárány meg bárány, kivéve, ha Bárány, mert akkor Jézusra értik, de tartalmilag semmi különbség nincs, mert mindkét esetben ártatlan áldozatról, értelmetlenül kiontott vérről van szó.
„Bejött a félreértések következtébe az isteni személyek háromságának, vagyis a többistenhitnek a tévtana.”
Tudni illik, hogy a Szentháromság sokezer éves szimbólum. Atya-Anya-Fiú szereposztásban. Nem több istent jelent, hanem az egy Isten kétféle (Atya-Anya) megnyilvánulását, minek (újra) egyesülése valami új létrehozását (Fiú) eredményezi. Ez a világ működési elve, ez adja a világ dinamikáját. Amiben igazad van, félre- és nem-értésekből, no meg főleg politikai érdekből az Anya kikerült ebből a körből, így az egész értelmetlenné vált…
10. A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12. Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
13. Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14. És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15. Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
16. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak."
A Szentírás példázatokban íródott. Azért, hogy aki nem lelki ember, (azaz kívülvaló) az ne érthesse, és ezért ne tudja érdemben káromolni. Mert, ha érti, és úgy káromolja, akkor nincs érte bocsánat, de ha nem érti, és úgy káromolja, nem lehet rajta számon kérni.
Így, ha szabad akaratából istenhez fordul és megtér, utána elkezdődik az újjászületése. Innentől kezd érteni, és ekkor már nem szól ellene értetlenül, azaz nem káromolja az Igét. A szentlélek annak ütemében nyitja fel a lelki szemeit, és lát midig jobban, és jobban, ahogyan a szülőcsatorna végéhez közeledik. Végül, ha a feje már kint van, látja a "világ világosságát", úgy amint van. Innentől már nincs vissza út, elérkezett számára a bibliai utolsó idő, amit az "anyja szent egyház" (Ref, Kat, Bapt, Hites, stb. vagy saját vallásos tévtanainak) fogságában tölt. Az az utolsó idő, amikor már nem csak belülről tolják, hanem kívülről hatékonyan húzzák, a segítők, akik már kint vannak. Végül kicsusszan a szabadságra, azaz benn van a mennyben:
"...Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szűlé Sion az ő fiait!"(Ézs 66,8)
Innentől már egyenesben megy a megértés, és az Ó és Új szövetség szó szerinti értelmezéséből adódó ellentmondások megszűnnek:
"Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról."(Jn 16,25)
Az egész Szentírás, úgy az Ó, mint az Újszövetség példázatokban íródott úgy annyira, hogy még Jézus életének eseményei is példabeszédek is egyben, és sok olyan lelki titkot rejtenek, amik az Ó szövetség lapjain vannak kivesézve, persze más szereplők, és történetek burkában.
Nem véletlen, hogy le van írva, hogy Jézus a kívülvalóknak mindent példázatokban mondott, és példázatok nélkül semmit sem szólt nekik:
"Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,"(Mk 4,11) (Mindenek, vagyis az Ó és az Újszövetség is!)
Jézus a testé lett Ige, az Ószövetség Istene is, aki megnyitja száját példabeszédekre. Ezért evidens, hogy az Ószövetség történetei is róla szólnak, és példabeszédek:
"Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből..."(Zsolt 78,2)
Ez vonatkozik tehát az Ószövetségre is, és az Új szövetségre is:
"34. Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
35. Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának."(Mt 13)
A példabeszédek kitárása, vagy felfedése az Ő szent lelkének a feladata, és annak adja, akinek akarja. Hogy éppen Swedenborgra esett az Úrnak a választása, hogy általa működjön a Szentlélek ezen feltáró ajándéka, nekem nincs ellenemre. Örülök, hogy hozzám is eljutott, és nálam halló fülekre talált.
"17. Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. 18. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól."(Jn 10,17)
A jehova tanúi mondják gyakran, hogy Isten az Atya támasztotta fel Isten Fiát, Jézust. A fenti módon viszont, "másképp hangzik".
A másik kedvencem helyem, ahol jól látható, hogy az isteni mivoltja "építette fel" a hústestét:
Ján. 2,19Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítemazt.Ján. 2,20Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? Ján. 2,21Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
"- a fa kereszt csak az utolsó volt a mindennapi keresztek sorában, amelyeken Jézus magát megfeszítette a bűnnek. - Ezt a hamis tanítást könnyedén cáfolják az evangéliumok, amelyekben nem Jézus feszíti meg magát, hanem ellenségei feszítik meg őt."
------------------------------
Jézus maga mondta:
"17. Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. 18. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól."(Jn 10,17)
Amikor Isten a földre jött, megüresítette magát,azaz letette a szent életét, és bűnné lett értünk. Amit így mondott Pál apostaol:
"Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk...(2Kor 5,21)"
Majd az emberi újjászületése/a mindennapi, bűnnek való megfeszítettsége által újra szentségre jutott, amit így fejezett ki:
"Monda néki Jézus:...Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."(Jn 20,17)
Tudta, ha igazat mond, megölik, és ezt be is vállalta, mert ő volt az Igazság. Az ellenségei által való megfeszítése, csak következménye volt az ő bűnnek való saját megfeszítésének: "Mondj igazat, betörik a fejed."
