blill, a kívánságod parancs: ma simára borotvált arccal :D
kesergett, sértődött kicsit és nagyon Felix, a nézőtér érzelmi hullámzásai közepette.
El lehet mondani, hogy az érzékeny Felix szerepe a legbonyolultabb, legnehezebb ebben a darabban. Szervét Tibor pedig játékosan, magával ragadóan brillírozott, és a nézők ezt nagy tapssal jutalmazták előadás közben, ma is.
(SzT fő-társulati igazgatója is megnézte őt - minden oka meg lehetett arra, hogy féltékeny legyen a konkurrens színházra! ;))
„Szente Vajk: - Tíz nap állt a rendelkezésére Gálvölgyi Jánosnak és Szervét Tibornak, hogy abszolválják a Furcsa párt Furcsán. Milyen volt ez a tíz nap?
Szervét Tibor: - Heroikus. Most, hogy mondod, tényleg csak tíz nap állt a rendelkezésünkre.
... nem is mondanám, hogy beugrás, ez egy teljesen új szerepnek a felvétele úgy, hogy közben az ember tudja a körülményeket. De magát a szerepet tulajdonképpen elölről kellett kezdeni szövegestül, tartalmastul, mindenestül úgy, hogy hogyan húzza azt az ember magára, vagy hogyan bújik bele.”
Színpadon a Furcsa pár - Furcsán! = Madách-TV, 2011.11.02.
- Még 15-20 évvel ezelőtt azon kaptam magam, hogy mint Félix, egyfolytában rendet csináltam, mindenkivel összevesztem, mindenkit pontosságra kényszerítettem, autót mostam, meg minden ilyeneket. Most ez kevésbé van. Kimegyek az erdőbe, vagy elmegyek úszni, és az olyan sokat számít, mert olyan régóta tapasztalom ennek az előnyeit.”
„Gálvölgyi és Szervét pedig simán veszi az akadályt ...és, ami ennél is nagyobb teljesítmény: Felix és Oscar is teljesen más személyiséget kap a két felosztásban.
Ez pedig még akkor is tiszteletre méltó, ha a Furcsa pár mégiscsak egy habkönnyű vígjáték, nem a Hamlet újraértelmezése.”
Gyükeri Mercédesz: Szerepjáték – Gálvölgyivel és Szervéttel
A Radnóti Színházban megkezdődtek Térey János: Protokoll című darabjának próbái. Színpadra írta: Térey János és Kovács Krisztina, rendező: Valló Péter. Bemutató: 2012.01.22.
„Mátrai Ágoston protokollfőnök az állam lakája, szürke eminenciás. Jó családból származik, művelt, sármos, biztos anyagi háttérrel rendelkezik és hiperérzékeny. Elég ennyi a boldogsághoz? Mit kezd a felelősséggel, a zárt életével, a szorongásaival? Térey János verses regénye a mai Budapest középrétegének apró részletekig cizellált lát- és kórképét adja, betekintést engedve a művészvilág kulisszái mögé is.”
„Neil Simon klasszikus komédiája jutalomjáték a két kiváló főszereplő, Gálvölgyi János és Szervét Tibor számára – Szirtes Tamás színigazgató ötletére a Madách Színház nem elégedett meg azzal, hogy egy színpadra állította őket. Néhány este „furcsán” játsszák el az előadást, a két színész szerepet cserél: Szervét kártyázik a haverokkal, Gálvölgyi kezeli a porszívót. Hogy ez a csereberebravúr miképpen működik, és milyen különleges színészi koncentrációt igényel, azt eddig sehol sem próbálták ki. [...]”
Most mégis kifejtem a 6064-es bejegyzés rébuszait (finoman fogalmazott jelzéseit) - hátha jön hozzá tapasztalat, vélemény...
... pedig ebben a színházban sem Montfleuryk mutatványoznak,
Mint ahogy a többi színház is megbecsüli a színészi alkotó munkát, a Madách Színház sem alacsonyíthatja le a színészeket mutatványosokká
akiknek a produkcióját dróton rángatott csavarásokkal, jegyvásárlási trükkökkel kellene érdekesebbé tenni...
oly módon, hogy a szerepcserén túl még azzal a csili-vilinek(?) látszó bizonytalansággal is terhelné őket, hogy „még a színészek sem tudják, hogy aznap melyik szerepet fogják játszani”. (Pedig például Márkus Lászlóról is lehetett tudni, hogy már jóval előbb mennyire éli a következő előadás szerepét...).
Nem beszélve a nézőkről, akik ha mindkét szerepcsere-előadást látni szeretnék, a kiszámíthatatlan előadások jegyének árát - a kellő tájékoztatás híján - hányszor fogják tudni kifizetni? A jegyvásárló nézőknek alapjoga a megfelelő tájékoztatás. És egyáltalán a nézők szeretnének-e adminisztratív módon megkavart, frusztrált előadásokat nézni? Az ilyen nézőellenes módszereket tapasztalva nyilvánvalóan a bizalmukat vesztik.
(Hasonló a gond a Madách Színház többi dupla-szereposztású előadásánál is - pedig a jegyelővétel kezdetén kiadott információ nyomán, akár a „színház változtatási jogának fenntartása” mellett is, sokkal több néző láthatná azt az előadást, amelyiket látni szeretné.)
mi színházrajongók ugyanis a Színészek varázslatos alakításai miatt járunk oda...
A nézők a Színészektől megszokott magas szintű teljesítményért szeretnék megnézni az előadást, nem pedig a többet/jobban eladható jegyek átlátszó trükkjeiért – még a porondon sem jöhet be az ilyesmi.
Pápai Ildikó: "A nézőnek minden poén jár!" - Szervét Tibor interjú = pink.hu, 2011.11.[05.]
„Dédelgetek magamban terveket, amelyek a rendezéshez kapcsolódnak, de ezekhez sok idő, és másfajta felkészülés szükséges, mint egy szerephez. Ha néha azt mondom, hogy túl sok a munkám, akkor azonnal eszembe jut, hogy milyen szeretett feladatok, nagyszerű kollégák vesznek körül, amikor szemmel láthatóan az emberek többségének nagyon nehéz boldogulnia.”
„Szervét Tibor például egészen kiválóan adja a sértődésből sértődésbe, pániktünetből pániktünetbe menekülő Felixet: igazi tüchtig mintafeleség ő, görcsökből és kényszercselekvésekből összekomponálva, s persze roppant szórakoztató modorban elővezetve.”
Az RTL-interjú végén hangzott el, hogy aggasztja a színészeket a színház ötlete a váratlanul kiosztható szerepcsere-napok tervéről. (ld. 6063. bejegyzés)
Egyébként ’Montfleury’ a Cyrano előadás egyik szerepe, egy ’bikkfanyelvű’ poéta, közönséges mutatványos.
(Szívesen kifejteném konkrétabban azokat a leírtakat, ám most igyexem visszafogni magam. -;))
A miskolci színházat mindig anyaszínházamnak tekintem - nyilatkozta a díj kapcsán Szervét Tibor a Borsod Online-nak. - Ott indultam el a pályámon, és nagyon boldog éveket töltöttem a városban. Ami jó megtörténhet az emberrel, az velem Miskolcon mind megtörtént. Szenzációs szerepeket játszottam, ott találkoztam először a nagy karakterekkel: Jágóval, Cyranóval, Hamlettel, és ott éltem át az operettet csodáját is!
A budapesti Radnóti Színház művésze legutóbb a női Furcsa párt rendezte színházunkban.
A miskolci színházat mindig anyaszínházamnak tekintem - nyilatkozta a díj kapcsán Szervét Tibor a Borsod Online-nak. - Ott indultam el a pályámon, és nagyon boldog éveket töltöttem a városban. Ami jó megtörténhet az emberrel, az velem Miskolcon mind megtörtént. Szenzációs szerepeket játszottam, ott találkoztam először a nagy karakterekkel: Jágóval, Cyranóval, Hamlettel, és ott éltem át az operettet csodáját is!
A budapesti Radnóti Színház művésze legutóbb a női Furcsa párt rendezte színházunkban.
„A Madách Színházban a Spamalot című musical volt az első darab, amire meghívtak, így a Furcsa pár itt már a második (és egyben harmadik!) bemutatóm.
Az idei évadban következik a Radnóti Színházban Térey Sándor regényének adaptációja, a címe: Protokoll, majd a Bolha a fülbe valamelyik szerepe Mohácsi János rendezésében. És most úgy látszik, hogy ezt követően is vár még valami feladat.”
Kalocsay Katalin: Reggelente a budai hegyekben „futogatok”
„Két kiemelkedő alakítás, két kiváló színész fergeteges együtt-játszása, tökéletes egymásra figyelés. Mindkét előadás tökéletesen megáll a maga lábán, egyik sem hagy semmiféle hiányérzetet a nézőben.
Oscarként Szervét Tibor játéka folyamatos magára találás, a második részben különösen felszabadult a játéka, még a mozgása is, egyre szélesebb ívű a karaktere.
Szervét Tibor színész-egyéniségéhez Oscar közelebb áll, de Felixként is igazán szórakoztató. Ő némileg fanyarabb, kissé megbántottabb Felix, mint Gálvölgyi, szikárabb termete szikárabb bánattal párosul, mimikája visszafogottabb, nárcizmusa jobban kordában tartott, ugyanakkor öniróniája tetten érhető, a hajmosási terveivel kapcsolatos egyetlen fejmozdulatával például ellenállhatatlan kacajra készteti a nézőteret. Pedánsnak is inkább érezzük, mint a bohókás Gálvölgyi Jánost. És amikor azt hinnénk, a világon senkit nem lát magán kívül, szinte meghatón mond köszönetet barátjának azért, hogy befogadta, és teszi ezt azután, hogy Oscar kirúgta a lakásából. Palettájának színeiből igazán gazdagon kever.”
Mikes Éva: Fejtől, lábtól – Furcsa pár = kultúra.hu, 2011.10.27.
(Szervét Tibor: Két ellentétes igazság = Madách Színház - Színlap, 2011.10.15.)
„Szente Vajk: - Amikor burjánzik ez az összetűzés Félix és Oscar közt, akkor te tudod, hogy kinek van igaza?
Szervét Tibor: – Nem, nem tudom. Most, amikor feltetted a kérdést, habozás nélkül azt gondoltam, hogy Félixnek van igaza. Az elmúlt hetekben ugye én azzal foglalkoztam, hogy a saját félixes igazságaimat maximális módon elfogadjam, összerakjam, képviselni tudjam. Mindjárt neki fogunk annak látni, hogy egymás szerepét megpróbáljuk önmagunkra alkalmazni, - ez éppen ma reggel került szóba. Ha elkezdem Oscart próbálni, akkor lehet, hogy azt fogom gondolni, hogy ez a Félix egy hülye, és énnekem mint Oscarnak van teljesen igazam, hogy őt kellene most már lassan kidobni a nyolcadik emeletről, mert az egész emberiség jól járna vele.
Szente Vajk: - Nem nehéz teljes hittel és teljes odaadással mögé állni egy igazságnak, amiről tegnap még azt gondoltad, hogy az a valótlan?
Szervét Tibor: – Ez tulajdonképpen a foglalkozásunk alapszabálya, csak nem ilyen feltételrendszerben csináljuk, hanem más színdarabban. Ennek a helyzetnek az a pikantériája, hogy ugyanabban a darabban kell két teljesen ellentétes igazságot képviselni.”
„Szente Vajk: - Tíz nap állt a rendelkezésére Gálvölgyi Jánosnak és Szervét Tibornak, hogy abszolválják a Furcsa párt Furcsán. Milyen volt ez a tíz nap?
„Szervét Tibor:
„Két kiemelkedő alakítás, két kiváló színész fergeteges együtt-játszása, tökéletes egymásra figyelés. Mindkét előadás tökéletesen megáll a maga lábán, egyik sem hagy semmiféle hiányérzetet a nézőben.