Nyilván. De a tiéd csak egy vélemény. Nem vitaindításként (de gustibus non est disputandum), de melléraknám az enyémet.
szerintem nem tudta 100 %-osan pótolni Bartát
Nem is pótolta, hanem többet nyújtott. Ha Barta 100%, akkor James legalább 500. Az a gyanúm, hogy Barta simán elvérzett volna abban a stílusok közti kalandozásban, amit az LGT (már nélküle) mûvelt. Pontosabban hamar kivált volna. Ja, bocs, ki is vált, no nem ezért.
és az LGT sosem tudta megugrani a lécet a Bummm után
Az LGT a Loksit nem tudta überolni, a Bummm!-ot viszont sokszorosan meghaladták. Speciel három olyan LGT-lemez is van, amit erõsebbnek tartok a Bummm!-nál – nyilván ez is szubjektív, eszem ágában sincs gyõzködni bárkit is.
Azon a lemezen pedig igen csak Barta dominál.
Azon a lemezen Barta és Presser egyenlõ „játékerõt” képvisel, a lemez különleges ereje pont abból származik, ahogy õk összedolgoztak. Gyere, gyere ki a hegyoldalba – hogy mást ne mondjak.
hanem a feelingről szól. Érzésem szerint ez James-ben nem volt meg.
Az nem is, de másfajta feeling annál inkább. Rajongás, Engedj el (Havannában, hú!), vagy akár a Sziszifuszi szólója.
kialakult egy egyedi stílusa is, de ez inkább csak az LGT melankóliáját erősítette
No, ezt nem tudom hova rakni.
és az a fajta frissesség sosem tért vissza, ami Barta idejében jellemezte
Persze hogy nem. 25 évesen egészen másképp mûködik az ember, mint 30 évesen, pláne hogy az amerikai törés legalább egy évtizedet öregített rajtuk lélekben. De mondjuk 80-ban úgy játszottak, mint elõtte soha, ahhoz a gõzmozdonyerõhöz még hasonló se volt elõtte sose.
Van a fenét, ez úgy baromság, ahogy van. Felszínes zsurnalizmus, nem több.
Egyébként meg szubjektíve egyáltalán nem értek egyet vele. Azon túl, hogy rendesen odavagyok Barta játékáért (Lincoln fesztivál blues, istenem!), Jameset nagyságrenddel nagyobb zenésznek tartom, felkészültebb gitárosnak és izgalmasabb szerzõnek. Hogy mennyivel jobb énekes, az meg nem is lehet kérdés. Mindezt persze nem a Tomi ellenében vagy James védelmében mondom, hanem csak úgy, önmagáért. Na meg érdekességképpen, hogy lám, van, aki ezt így látja.
Barta három és fél évig volt az LGT gitárosa, James 35 éve az. Mégis (némi túlzással) mindmáig Bartáról szól a történet. Vajon miért?
Ez most cinikus lesz, elõre is elnézést kérek. Barta Tamás sorsa úgy alakult, hogy épp idõben távozott Magyarországról és az életbõl ahhoz, hogy legendává váljon. Nemrégiben eljátszottam a gondolattal, mi lett volna, ha megérheti, és a nyolcvanas évek végén hazaköltözik. Hogy gondolnánk rá, ha itt élne köztünk mondjuk elhízva, megkopaszodva, túl néhány gyengus szólólemezen, ha belevágott volna kétes üzleti vállalkozásokba, ha feltûnt volna szarrágó politikusok oldalán? Szomorúan legyintenénk - és szegényebbek lennénk egy legendával.
Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy így lett volna, ez csak egy pesszimista változat. Így viszont van egy gitároslegendánk, egy karizmatikus figura, aki a fényképeken és a filmeken megmaradt fiatalnak, izmosnak és szépnek. Egy rockhérosz a pantheonban. Aki épp eleget letett az asztalra ahhoz, hogy csodáljuk, de akiben talán sokkal több is volt annál. Nem bontakozhatott ki, az életmûve torzó maradt – a többi puszta spekuláció lehet csak.
És persze a pályájának a tragikus íve. Az emberi oldalába most nem másznék bele, nézzük csak a mûvészi utat, azt is csak 71-tõl. Bekerül a frissen alakult supergroupba, megérdemelten, de csak amolyan másodrendû tagként. Aztán hamarosan megerõsödnek a pozíciói, egyre jobb dalokat ír, elkezd szólót énekelni, elõször bátortalanul, aztán egyre jobban és jobban. 73-ra pedig rátalál arra a zenei világra, ami nagyon õ, és ezt tökéletesen meg is tudja mutatni a dalaiban. Aztán Anglia és Amerika, robog a szekér. Amerikát a Rushsal együtt kezdik „meghódítani”, hogy utóbbi zenekarból mi lett, azt tudjuk. Akcentus ide vagy oda, abban a felállásban, azzal a kreatív erõvel, azzal a lendülettel az LGT még többre is vihette volna. Mindez benne van akkor a levegõben. És akkor egy rossz döntés, és putty, egyik napról a másikra hirtelen mindennek vége. 1971 és 74 között Bartának 25 szerzeménye került lemezre, jó néhány több változatban is, németül és angolul is. 74 után egy sem, talán nem is írt több dalt. Görög tragédiába illõ bukás – persze hogy mindmáig sokunkat izgat.
De ez még nem ok arra, hogy hagyjuk eltorzulni az arányérzékünket, khm.
Nem belerúgni akatram James-be, egy kedves, tehetséges zenésznek tartom, mindössze arról van szó, hogy szerintem nem tudta 100 %-osan pótolni Bartát és az LGT sosem tudta megugrani a lécet a Bummm után. Azon a lemezen pedig igen csak Barta dominál. És ez nem feltétlen a technikai tudásról (bár abban is No1.), hanem a feelingről szól. Érzésem szerint ez James-ben nem volt meg. Nem tartom egyáltalán rossznak, kialakult egy egyedi stílusa is, de ez inkább csak az LGT melankóliáját erősítette és az a fajta frissesség sosem tért vissza, ami Barta idejében jellemezte.
Tudja valaki, hogy mi van az emléktáblával? Nem rossz ötlet az Izabella u-i házra kitenni, de hányas szám? Nemrég láttam Radics Béláról egy dokumentumfilmet, amiben benne volt, hogy felavatták a szobrát. Nos, szerintem Barta is megérdemelne egyet, mondjuk a Tabánban. Talán az az a helyszín, amely az LGT-hez leginkább köthető. Csak persze kéne egy szobrász, aki megszoborja. :) Egyébként elkeserítő, hogy alig említik valahol a nevét. Úgy 20 évente lejátszák a rádióban azt a 2 órás összeállítást, 10 évente a halálakor egy-egy cikk, aztán semmi. Pedig az ország egyik, hanem a legjobb gitárosáról van szó. Sajnos el van butítva ez az ország. Ahol sokaknak fingjuk sincs, mit ünneplünk október 23-án, ott miért pont azt tudnák, ki volt Barta Tamás és miért érdekelne bárkit is? Na jó, ahogy itt kiderül, azért néhány embert foglalkoztat. Elkeserítő, hogy képtelenek vagyunk megőrizni az igazi értékeinket, csak a Győzikék, a Kiszel Tündék, meg a hasonkló seggfejek ömlenek folyamatosan a médiából. A Slágerben néha leadták a Gyere gyere ki a hegyoldalba és az Ő most még csak 14 c. számot (hát Istenem, ezt a kettőt ismerik), oszt csönd. Sajnos Miklós Tibor musical-jéről lemaradtam, csak a beharangozóját láttam még annak idején a TV-ben. Nem tudja valaki, hogy milyen volt a fogadtatása? Kerestem, de nem találtam rá, hogy játszanák valahol. Egyébként Bartához csak annyit fűznék hozzá, hogy tökéletesen egyetértek azzal az írással, melyben az áll,hogy "Karácsony és Solti a maguk nemében kitűnő zenészek, de Bartához és Lauxhoz képest inkább csak jó iparosemberek." Asszem ebben minden benne van...
"Karácsony és Solti a maguk nemében kitűnő zenészek, szerintem Bartához és Lauxhoz képest inkább csak jó iparosemberek." Karácsony és Barta tekintetében ez talán felvethető (bár Jameset iparosembernek még úgy se jutna eszembe nevezni, hogy az én szívemhez is Barta áll közelebb, de amennyivel jobb dobos Solti, mint Laux Persze, Laux zseniális zenekarvezető volt.
De nem értem, miért lenne attól Barta nagyobb, ha belerúgunk egyet Jamesbe. Barta a saját művével hozott létre csodát, James meg a sajátjával. Szerencsére mindkettejük gazdagította a világot, és egyiket se kell kitörölni azért, hogy a másik boldogságot okozhasson.
Na végre, valami! Tudja valaki, hogy mi van az emléktáblával? Nem rossz ötlet az Izabella u-i házra kitenni, de hányas szám? Nemrég láttam Radics Béláról egy dokumentumfilmet, amiben benne volt, hogy felavatták a szobrát. Nos, szerintem Barta is megérdemelne egyet, mondjuk a Tabánban. Talán az az a helyszín, amely az LGT-hez leginkább köthető. Csak persze kéne egy szobrász, aki megszoborja. :) Egyébként elkeserítő, hogy alig említik valahol a nevét. Úgy 20 évente lejátszák a rádióban azt a 2 órás összeállítást, 10 évente a halálakor egy-egy cikk, aztán semmi. Pedig az ország egyik, hanem a legjobb gitárosáról van szó. Sajnos el van butítva ez az ország. Ahol sokaknak fingjuk sincs, mit ünneplünk október 23-án, ott miért pont azt tudnák, ki volt Barta Tamás és miért érdekelne bárkit is? Na jó, ahogy itt kiderül, azért néhány embert foglalkoztat. Elkeserítő, hogy képtelenek vagyunk megőrizni az igazi értékeinket, csak a Győzikék, a Kiszel Tündék, meg a hasonkló seggfejek ömlenek folyamatosan a médiából. A Slágerben néha leadták a Gyere gyere ki a hegyoldalba és az Ő most még csak 14 c. számot (hát Istenem, ezt a kettőt ismerik), oszt csönd. Sajnos Miklós Tibor musical-jéről lemaradtam, csak a beharangozóját láttam még annak idején a TV-ben. Nem tudja valaki, hogy milyen volt a fogadtatása? Kerestem, de nem találtam rá, hogy játszanák valahol. Egyébként Bartához csak annyit fűznék hozzá, hogy tökéletesen egyetértek "bollokcs" írásával a passio.hu-n. "Karácsony és Solti a maguk nemében kitűnő zenészek, szerintem Bartához és Lauxhoz képest inkább csak jó iparosemberek." Asszem ebben minden benne van...
Örülök, hogy van egy ilyen topic, Barta Tamás fantasztikus gitáros volt. Tény, hogy egyedi színt vitt az LGT-be, és erősítette a csapatot. Sőt, ha nem lett volna ez az Amerika-mániája, akkor biztos, hogy végig kísérte volna az LGT-t. Nagyon sajnálom, hogy ilyen szörnyű véget ért az élete.
Ahogy visszaolvastam, láttam, hogy egy páran összehasonlították Karácsony Jánossal. Én ezt nem helyeslem, mert mind a kettő más stílust képvisel. Mind a kettő a maga nemében fantasztikus gitáros!
Hát valóban ott kéne elhelyezni, hisz felnőtt éveit ott élte le, de korábban a Szent István Park-ban lakott. De szerintem azért tényleg elég nagy szégyen, hogy eddig nincs itthon semmi méltó emlék állítva neki. Mivel hamvait szétszórták ezért gyakorlatilag semmi síremlék nem maradt utána se Losiban se Pesten. Pedig az tuti, ha eltemették volna ott kinn, addig nem haltam volna meg míg el nem jutok oda.
készül egy Barta Tamás emléktábla...az emlegetett lakcim az Izabella utcza...ha valakinek van más,(vagy jobb) ötlete a tábla elhelyezésével kapcsolatosan...?!
Érdekes volt ez a műsor. Nagyon vegyes érzelmek dúlnak bennem. Ilyen negatív kisugárzású mama mellől menekültem volna én is. De a zenekart csúnyán cserben hagyta. Vele talán folytatódhatott volna az LGT amerikai története. Magyarként tudott "amerikaiul" gitározni, de ott ezzel semmire se ment. Kár érte.
Ha még mindig akarod tudni Bartha Tamás halálával kapcsolatos tényeket, akkor szivesen elküldöm egy barátom cikkét, aki szintén zenész volt, a régi Hungária dobosa, Tamás barátja és kinti segitője.
A vörös hangyaboly c. Hungária számot is el tudom Neked küldeni, ha kell még!
11 perc. Megszólal benne Barta, az anyukája, Presser, Simonyi András, Tóth József. Voltak benne nekem újdonságok, szóval igen alapos, szép munkának tûnik. És markáns feelingje is van, helyenként megrázó. Megemelem a kalapom, minden elismerésem. Na meg van egy pici részlet a 74 májusi (vagy júniusi) KEK-koncertrõl. Hogy azt honnan szerezték meg?!
