"A minimum feltétel legalább az egyik szülő anyanyelve mint anyanyelvi környézet. Ha ez sincs meg, az illető nyelv nem lesz anyanyelv a gyermek számára."
Tegyük fel, hogy pld. egy spanyol és egy bolgár házasságot köt és Norvégiába telepedik le. Az ott született gyerekeiket mindkettőjük a saját anyanyelvére tanítja.
Bocs, olaszban egy m-mel: comunicazione. (Németül egyébként Kommunikation, ami megfelel az interlingva kiejtési normának, még a hangsúlyban is. Egyébként mi magyarok is c-sen ejtjük a latin c-t i, e előtt, tehát mi is a kontinentális középkori latin kiejtést őrizzük; ellentétben az olaszokkal, akik a latinban is cs-nek ejtik a c-t ebben a vokális környezetben - gondolom, a spanyolok sz-nek, stb.)
Dehogynem; a német. Az interlingva kiejtése megfelel a "kontinentális" középkori latin (ezt őrzi a német a latin eredetű szavaiban), ill. a vulgáris latin kiejtésnek; amitől a legkevésbé az olasz tér el (a forrásnyelvek közül, mert hogy egyébként a román is szépen őrzi). Hogy a példánál maradjunk: communication = communicazione (kommunikación - kommunikacióne; ahol a c a magyar c, a vessző meg a hangsúlyt jelöli). Tehát a kiejtésben sincs szó kitalációról. De most már tényleg hagyjuk.
Hibának mindig az számít, amit a nyelv beszélőinek többsége annak tart. Például a magyar anyanyelvűek többsége hibásnak érzi a suksükölést, de sokaknak az a normális. Ezek az emberek ezek szerint hibásan beszélnek magyarul? A "hiba" a nyelvi normától való eltérés, nem pedig valamilyen kifejezőképességbeli fogyatékosság.
"a nyelvi finomságokat meg sehogy"
Ne keverd össze az anyanyelvet az anyanyelvi szintű nyelvtudással. Az angol anyanyelvű szülő mellett felnőtt magyarországi emberek általában nem tudnak olyan jól angolul, mint az angolok (mert a világ kisebb keresztmetszetét "ragadták meg" angolul, például főleg a bevárlásról beszélnek a szülővel, emiatt nem tudnának a jobbágyok középkori helyzetéről eszmecserét folytatni). Ettől függetlenül az angol is az anyanyelvük. Ez hívják domináns kétnyelvűségnek, a példában a magyar a domináns nyelv.
Magyarul a gyereknek nem lesz olyan anyanyelve, amelyet hibátlanul és tökéletesen beszélne.
Dehogynem: annak az országnak a nyelve, ahol él.
Mondjuk a 3 éves gyerek szintjét és gondolkodását meg ne boncolgassuk, meg azt se, hogy ki mennyire emlékszik vissza arra, mit és hogyan gondolt 3 éves korában.
Rajtad kívül elég sokan emlékeznek arra, hogy mit gondoltak 3 éves korukban. A 3 éves gyerek gondolkodási szintéről meg annyit, hogy addigra már (minimum egy) nyelven beszél.
"Az anyanyelvi környezet minimuma a legalább egy darab anyanyelvi szülő."
Ezek szerint a szülő is csak akkor anyanyelvi, ha volt egy anyanyelvi szülője, stb... végül visszajutunk a majmokhoz, akik még nem beszéltek nyelveket. Vagyis senkinek nincs anyanyelve. Az önhivatkozó definícióknak nem sok értelme van.
egyetemista vagyok, szükségem van egy második, alapfokú nyelvvizsgára. ti az eszperantót vagy a cigányt tanácsolnátok? a szempontom a gyors és fájdalommentes nyelvvizsgaszerzés.
Egy-két homofónia szerintem sem okoz gondot. Lehet, hogy a nyelv fejlődése megoldja ezt. Máris lehet példát találni 'mama' értelmű 'mamo'-ra: "Karaj papo kaj mamo!"
Szvsz. teljesen felesleges volt a mamo 'emlő' megkülönböztetése a brusto-tól: az egyetlen "előny", hogy a mamektomio jellegű szakszavakat direktben lehet visszaadni. De az ember általában többször szólítja a mamáját, mint amennyiszer a radikális emlőeltávolítás szóba kerül.
De mivel az anya kiírtása nem *matrektómia, hanem matricídium, így nyugodtan létezhetne mamektomio 'emlőeltávolítás' orvosi szakszó a köznyelvi mamo 'mama' mellett.
Köztünk legyen szólva, a mamuloj 'emlősök' esetén az eredeti mammalia szó úgy ki van forgatva, hogy nyugodtal a helyette *brustuloj. Persze maradhatott volna mamalioj. Vagy mindkettő, mint ahogy a hüllők esetén van, ahol a reptilioj egyenesben ul-osodás és megfelelő eo. alapszó nélkül jött át a nemzetküzi szaknyelvből, és mellete van egy belső -- nem nemzetközi, de szabályos eo.-képzésű -- rampuloj 'csúszómászó'.
Szóval semmi gondot nem okozna a homofónia. (Pl. nem zavaró, hogy az eo. urino 'vizelet' egyben nőstény őstulkot is jelent: uro + -ino; az sem, hogy a rapido esetén nem dönthető el szövegkörnyezet nélkül, hogy a 'sebesség'-re gondolunk, vagy fiatal répahajtásra: rapo + -ido s í. t.)
Egyébként ha lett volna akarat, akkor ez is megoldható lett volna, úgy ahogy pl. a momanto 'nyomaték' szón csavartak egyet, hogy elváljon az eredetileg vele azonos alakú momento 'pillanat' szótól. Ha a mamo 'mama' necces lett volna, akkor lehetett volna belőle -- mondjuk -- momo: ez még üres tő az eo. szótárban, ugyanakkor a dajkanyelvi variancia ennyi eltérést még lehetővé tesz, a tisztán csecsemőkori mam-től.
Egyezzünk ki mam-ban: az első szavakra az alulartikuláltság a jellemző, azaz a mássalhangzók ajakhangok (a m az), a magánhangzók pedig legalsó nyelvállásúak (pl. a) , kisebb részben legfelső nyelvállásúak (pl. i), de nem középső nyelvállásúak, mint az e. Ez utóbbi ejtése már gyakorlottságot igényel.
P.S. Ha fent a mem-re, mint eo. szótőre utalsz, akkor azt mondhatom, hogy ennek kimondása feltételezi a gyermek énjének elkülönülését az anyjától, ami pedig jóval az első szavak után következik be.
Ha valakit érdekel a bécsi Eszperantó Múzeum, itt olvashat róla bővebben. (Akit nem, az pedig csipkelődjön tovább nyugodtan, nagyon szórakoztató olvasni) - bocsánat, gonosz voltam:)
Ebben igen erőst kételkedem. A gyermeknyelv fonerikájának vannak bizonyos univerzális jellemzői, amelybe az -nj- nem fér bele. Az eo. gyermek-dajkanyelven van még mit finomítani ahhoz, hogy élő igényeket kiszolgáljon.
Nem biztos, hogy mindig előre eltervezik, hogy a gyerek eszperantó legyen. Elég, ha a szülők főleg eszperantóul beszélnek egymással. Ekkor nyilván a babához is az otthon használt nyelven szólnak, így a kölök első szava a "panjo" lesz.
Valami ilyesmit akartam én is kifejezni. És egy tanult nyelv sohasem lesz anyanyelv (mármint a szülőnek), tehát a hibákkal együtt adja át, a nyelvi finomságokat meg sehogy. Magyarul a gyereknek nem lesz olyan anyanyelve, amelyet hibátlanul és tökéletesen beszélne.
Mondjuk a 3 éves gyerek szintjét és gondolkodását meg ne boncolgassuk, meg azt se, hogy ki mennyire emlékszik vissza arra, mit és hogyan gondolt 3 éves korában.
Ne menjünk át nagyon politikába, de te mekkora orosz elnyomást éreztél? Ne Fidesz-propagandakiadványokból éld már át az elmúlt 60-15 évet...
Nem, azért tanultak az emberek (főleg inkább a fiatalok) angolul, mert az volt a popzene/rockzene nyelve. Ha az orosz lett volna, oroszul tanulnak, akár megszállók, akár nem. Lásd pl. az (ex-)angol gyarmatokat.
Az adott gyereket max. szerencsétlennek gondolom, mert semmilyen nyelvet nem beszél anyanyelvi szinten. Az eszperantót SEM. A szüleit meg tökkelütött hülyéknek.
Egy analóg példa a tiédre: Miért jobb az, ha neked is meg a (tárgyaló)partnerednek is romlott éltelt szolgálnak fel (véletlenül), mintha csak neked, neki meg nem? Dögöljön meg a másik tehene is? A tárgyalás nem a másik átveréséről szól. Ti kicsit el vagytok tévedve, az üzleti élet mostanában már nem az "adjunk el üveggyöngyöt az indiánoknak aranyért" hozzáállásról szól. Azért jó, ha legalább az egyik félnek anyanyelve az angol (mellesleg nemcsak angol anyanyelvűek élnek a világban a magyarokon kívülk, ha még nem hallottad volna), mert akkor legalább ő pontosan érti, miről van szó, és el tudja magyarázni neked is. Üzleti tárgyaláson nem szégyen kérdezni.
Ez a rákos sejtes duma meg a zöldek általánosan hangoztatott kamuja. Baromság. Minden más állat is elpusztítaná a környezetét, ha képes lenne rá (a ragadozók többsége nem annyit öl, amennyi neki tápláléknak kell, hanem amennyit tud; igaz, a birka nem legel le több füvet, csak annyit, amennyi belefér...).
