A Sámuel bizony zsidó név, eredeti alakja Semú'él, és jelentése 'Isten neve' vagy 'Isten meghallgatott'. Ő volt a zsidók utolsó uralkodó bírája, aki felkente Izráel első királyát, Sault, majd a második királyt Dávidot is.
Mindez nem jelenti azt, hogy akit Sámuelnak (vagy Samunak), Saulnak, Dávidnak hívtak (hívnak), az kikeresztelkedett zsidó lenne. Ezek a nevek, mint ószövetségi bibilai alakok a keresztyénségben is kedveltek voltak. A reformáció során még gyakoribbak lettek, mert a szentek tiszteletének elutasítása miatt a reformáltak kerülték az újszövetségi, szenteknél gyakori nevek adását.
Az általam hivatkozott oldal nem az etnikai-vallási párhuzamokhoz volt adalék, hanem a helyesíráshoz. A Samu nevűek egyként lehettek bármilyen nemzetiségű keresztyének, vagy zsidók.
Maga a Sámuel – ószövetségi lévén – nyilvánvalóan héber eredetű név. Tudnivaló azonban, hogy a magyar középkorban nagyon sokáig jellemző volt a keresztények körében az ószövetségi nevek használata, így nem volt felekezetspecifikusnak tekinthető az ószövetségi nevek használata. A Sámuel utónév azonban a 19–20. században kétségkívül a zsidók körében volt jellegzetesen használatos (érdekes: voltak olyan zsidó körökben tipikusan divatos utónevek, amelyek nem héber eredetűek, pl. Béla, Adolf, Róbert, Ignác).
Üdvözlöm LvT!
Akkor tehát a Samu zsidó eredetű név?Vagy nem biztos, hogy zsidó?Már csak azért kérdezem ,mert akiket találtam azok mind katolikusok voltak általában.És az 1700-as években még nem volt divat a "kikeresztelkedés".Nagyon köszöm a válaszait.
A Samumellékelt névjegyzékben utónévként is előfordul hosszú "ú"-val. Vannak nyelvjárások, ahol szóvégi "u" automatikusan megnyúlik (mint pl. az "o" esetén), van olyan ahol mindegyik megrövidül. A Samú íráskép egyszerűen arra utalhat, hogy a lejegyzője kiejtés szerint írta le.
Nem látom okát, hogy a Samu vezetéknevet ne a Sámuel utónév Samu rövidülésével azonosítsuk, hacsak az illető nem Brazíliából származott át (ott ui. ismert egy Samú vezetéknév), vagy Palesztínából (ott ui. Hebron mellett van egy as-Samú nevű falu, de ez [sz]-szel ejtődik).
Klestenitz: A kiejtésben -ic végű vezetéknevek többsége németesedett szláv név, melyek eredetije vagy egy -ics kiejtésű apainév, vagy egy -ec végű lakos-, foglakozás-, ill. tulajdonságnév. Ennek megfelelően a név tövében vagy egy településnevet, vagy egy személynevet kell keresni.
A helynévi analógiák között említhetem pl. a mai Lengyelországban lévő Kleszcze, amelynek neve egy *Kleest személynévre megy vissza, amelynek valószínűleg kapcsolata van a mai n. Kleist családnévvel, ill. a következő településnevek alapjával. Ide tartozhat még a csehországi Kleštěnice, és a szlovákiai Klieština (m. Kelestény, Trencsén, Szlovákia).
Ez utóbbiak neve mögött az alábbi három nyugati szláv szó egyike állhat: 1. 'kullancs' (vö. cseh klíště, szlovák kliešť, lengyel kleszcz), 2. 'fogó, csipesz' (vö. cs. kleště, szlovák kliešte, lengyel kleszcze), 3. 'rőzse, nyesedék' (cs. klest).
Különösen a 2. szót emelném ki, mert a csehben ebből képződnek a hereléssel kapcsolatos terminusok (pl. kleštioč 'herélő, kasztrátor'; sőt létezik egy a Klestenitz személynévhez igen hasonló kleštěnec 'herélt, eunuch' is szó a csehben, de az ezzel való közvetlen összefüggés kizárható). A lóherélés egy megbecsült szakma volt a középkorban, így a feltételezett településnév erre is utalhat.
A személynévi alap is a fentiek egyikére mehet vissza.
Végezetül megemlítenék pár a hálón talált családnevet, amelyek a valószínűleg a Klestenitzcel azonos eredetűek: Klestinić (vö. a New York-i Klestinic Park), Klestinec ~ Klestinetz és talán Klesternicz.
Szeretnék én is kérdezni.
Anyukámat Klestenitz-nek hívják.
Régi anyakönyvekben szerepel cz-vel is a végén, ill. Klészténics formában.
Honnan ered a név?Nem találtam még a rokonságon kívül ilyen nevet Magyarországon!
Köszönöm.
rumci> Tényszerűleg a horosij etimológiája (legalábbis Vassmer szótára szerint) bizonytalan, leginkább oszét egyeztetések tehetők fel
Magyar vonatkozása ennek a feltételezett oszét etimológiának, hogy ezzel kezdődik a mi 1422-ből való Jász szójegyzékünk: "da dan horz" 'napod [legyen] jó', továbbá a régi személynévanyagunkban is kimutatható, pl. a Hurz név Károly Róbert 1323-as jász kiváltságlevelében. Ez a jász szó használatos főnévi és melléknévi jelentésben is 'jó, jólét(ben élő), egészség(es)' jelentésben. Az etimológia gyengéje, hogy nem ad választ a /z/ > /š/ változásra, ill. ezt az oszét dialektológiai kötébe utalja, de ez eddig a legmeggyőzőbb. (A felvetett görög kharis és khalos szavak nem jönnek számírásba, mert nincs magyarázat az /a/ > /o/ változásra, az /oš/ keletkezésére, az /l/ > /r/ változásra, stb.)
Kiss Ádám > Viszont Vasmer a dobr etimológiájában hivatkozik az ószláv alak mellett egy chalos (?) alakot
kostasszal együtt erről én is a khali 'nyomorúság', khaló 'elront, tönkretesz' szavakra gondolok. A hasonló kalos szónak van 'jó' jelentése: Nem elírásról lehet szó?
rumci> Haris: görög származású kereskedő család. Haris János kereskedő 1792-ben pesti polgárjogot nyert
Azért nem vetném el teljesen a haris (Crex crex) madárnévvel való összefüggést. Ugyanis a kérdéses időben a görög Kharés vezetéknév /karisz/ alakban is átkerülhetett volna a magyarba. A Haris forma kialakulásában szerintem szerepet játszhatott a madárnév népetimológiás hatása.
A Skultéty a 23-as hozzászólásban már futólag említett Soltész név eredeti középkori latin Scultetus változatának "nemesített" formája, ill. birtokos alakja (azaz a filius Sculteti 'Sc. fia' rövidülése vö. Pallas nagylexikona soltész, ill. Sculteti címszavait).
> Ő a skull vonalon indult el, de az talán nem jó gondolat.
A szál a fentiek szerint Felső-Magyarországra, ill. távolabbra a rajnai német területekre vezet. Azonban, ha feltétlenül angol analógia kell, akkor az a scout 'felderít; leselkedik, cserkész' szóban található meg, mivel ez francia előzményen kersztül ugyanúgy a kl. latin a(u)scultare '(ki)hallgat' igére megy vissza, mint a középkori latin scultetus > n. Scholtheis ~ Schulze (~ h. Schout) > m. soltész, nyugati szláv šoltys.
Vasmer a chal-t nem a horos- tő etimológiájában közölte, hanem a dobr-éban. Az előzőekben olvastakból azonban úgy tűnik, a horos- talán nem görög eredetű.
Kis Ádám
Nem tudom. A "chal-" tő manapság pont nem illik a "haraso" értelméhez, mert romlott, rombol, rossz és hasonló szavakból ismerős. Percse csak akkor ha ez megyegyezik a "chalos" tövével. És akkor most görögön belül vagyunk ugynott mint az előbb az oroszban.:))))
Érdekes, ehhez írtam egy választ, amelyik eltűnt.
Arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a horos- tő a szláv nyelvek közül tudtommal csak az oroszban van meg. A
jelentése azonban nem egyélrtelműen a jó:
pl. a csinos lány horosaja gyevuska,
Moszkva horosejet - Moszkva szépül.
A jó szláv töve a dobr-, ez minden szláv nyelvben megvan.
Viszont Vasmer a dobr etimológiájában hivatkozik az ószláv alak mellett egy chalos (?) alakot ... (nem tudom a görög betűket ideírni)
Kis Ádám
Konzultáltam szlavista anyámmal, aki részben megerősített, részben megcáfolt. Megerősített a konklúzióban, hogy a horosij és a Kharisz között semmi összefüggés nem leledz, megcáfolt abban, hogy a horosij és a krasza egy tőről fakadnak. A cáfolat lényege: az orosz hangtörténetben a /k/ > /h/ fejlődés legalábbis atipikus, ha nem példátlan (a magyarban például nem az, vö. kajla ~ hajlik). Tényszerűleg a horosij etimológiája (legalábbis Vassmer szótára szerint) bizonytalan, leginkább oszét egyeztetések tehetők fel (van indoeurópai egyeztetési ötlet is, de az teljesen másfelé visz, a szerint az angol sharp lehet például rokon szó). Tekintve, hogy a fentiekben nem vagyok kompetens, vitába nem tudok e kérdésben bocsátkozni, ettől természetesen még felvethetők cáfolatok, de ne várja senki, hogy ezekre érdemben reagáljak.
Egen. A mai keresztnév XAPHS írású. Viszont van xaph és xapi is mint főnév, amelyek között én nem érzek igazából semmi jelentésbeli különbséget, bár lehet hogy nyelvész érezne)))
Ahogy ezt a szótárlapot elnézem, a horoso, horosij a krasza ’szépség, pompa’, krase ’szebb, jobb’, kraszivij ’szép’, krasznij ’piros, vörös’ szavak családjához tartozik, ez azonban más indoeurópai etimonra megy vissza. Tehát úgy néz ki, nincs összefüggés a két szó között. De mivel forognak a topikban szlavisták, majd helyreigazítanak, ha bolondokat beszélek.
És bejött!!! A Hadrovics László 1985. A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása. Az újgörög nevek magyar helyesírása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 238) szerint: „Xáρης v[ezeték]n[év] Hárisz”. Tehát e név ógörögös olvasata a Kharész lenne, és mivel vezetéknév, férfiak is viselhetik, sőt nem is kellett családnévvé válnia, mert már az is volt. (A töve persze – ahogy ezt írtad is – ettől még nyugodtan lehet ugyanaz.)
Egy ötletem van: lehet, hogy az általad és az általam idézett név nem azonos, hiszen [i] hang az újgörögben számos ógörög hangból lett. Ha a ró és a szigma között nem ióta áll az általad idézett névben (az enyémben annak kell állnia, mert ógörög adatokról van szó), akkor ez magyarázat lehet a kettősségre. Ettől persze még nem tudjuk, hogy a Haris köz névadói melyik nevet hozták magukkal, de sejthető, hogy a tiedet, mert családnévvé (legalábbis az általam ismert névrendszerekben) sokkal inkább válnak férfinevek (apai nevekként, nagyapai nevekként).
Csak akkor mit kezdjek ezekkel:
„Khariszok (gör. Kharitesz, lat. Gratiae) – a báj és a szépség istennői, Zeusznak, a legfőbb istennek és Eurünomé Ókeanisznak leányai. [Bekezdés.] Zeusztól való származásuk nem kétségtelen; egyes mítoszok szerint Héliosz napisten és Aiglé Naiasz leányai. Számuk sem mindig egyezik valamennyi ókori szerzőnél. Rendszerint három Khariszról tesznek említést; a triász tagjai: Aglaia, a »Tündöklő«, Euphroszüné, a »Jókedv« és Thaleia, a »Virágzó«. Ismerünk azonban másokat is, így az egyik változat szerint Kharisz (vagy Aglaia) volt a felesége Héphaisztosznak […]” (Zamarovský, Vojtech 1970. Istenek és hősök a görög-római mondavilágban. A–Z. Móra Könyvkiadó, Budapest, 261–2).
„Khariszok (gör. Kharitesz: kedvesek): a báj görög istennői (a római Gráciák). Zeusz és Eurünomé Ókeanisz leányai (egyes mítoszok szerint nem Zeusz volt az apjuk). […]” (Szepes Erika [szerk.] 1993. Antik lexikon. Corvina, Budapest, 301).
„Charis (f[emale]) Greek charis ‘grace’, name of one of the Three Graces in Greek mythology. Used in the 20th c.[entury] but infrequently” (Dunkling, Leslie–Gosling, William 1985. The new American dictionary of baby names. Signet, New York, 70).
Ez csak úgy történhetett, ha az ógörög Kharisz név elterjedt világszerte (női névként), aztán az újgörögben férfinévvé vált. Noha ez egyáltalán nem lehetetlen, mindenképp igen furcsának tekinthető, és valamiféle magyarázatot igényel. Ez a magyarázat érdekelne engem.
Amit írtál igaz.
Chári: kellemesség, bájosság, de hála is.
Ez a szó pl az "efcharisztó" azaz köszönöm illetve az "efcháriszto" azaz kellemes, vidám szavak alapja is (a kettő közt a hangsúly a különbség). Vajon ez ugyanaz az i.e. tő mint az orosz "harasó"-é, mint jó??
Utánanéztem, a Charisz név a Theochárisz rövidülése. A jelentése pedig valami Theódorosz (Tódor) szerű "Istenajándéka".
